Magyar Nemzet, 1902. szeptember (21. évfolyam, 208-232. szám

1902-09-10 / 215. szám

1902. szeptember 10. MAGYAR NEMZET. — A győri püspök életveszélyben. Sopron­ból jelentik, hogy Széchenyi Miklós gróf győri püspök a minap nagy veszedelemben forgott. A püspök ugyanis szombaton este négyesfogatán Sopronból Marczfalvára hajtatott, hogy vasár­nap megtartsa a bérmálást. A­mint a püspök fogata a Templom­ utczából kijutott, éppen szemközt jött a villamos. A válságos pillanat­ban a kocsis a lovakat átugratta a sétatér korlátján, a püspök pedig Szentiványi szertartó­val együtt kiugrott a kocsiból s igy nagyobb baj szerencsére nem történt. A püspök negyed­órás késéssel folytatta útját. — A Kossuth-Ünnep. Tegnap délután 4 óra­kor Jókai Mór elnöklete alatt értekezletet tartott a Petőfi-Társaság, Bartók Lajos alelnök lakásán, hogy megállapítsa a Kossuth Lajos emlékünnep programmját. A társaság tagjai közül a két el­nökön kívül Szana Tamás főtitkár, Kiss József, dr. Ferenczi József, Gárdonyi Géza, Prém József, László Mihály és Koroda Pál voltak jelen. Jókai kifejtette, hogy az ünnepet impozáns arányokban kell rendezni, annál is inkább, mert Kossuth Lajos a Petőfi­ Társaság tiszteletbeli tagja volt, egyúttal indítványozta, hogy a Tudományos Akadémia dísztermében tartassák meg az ünnep. Bartók indítványára elhatározta az értekezlet, hogy az ünnep ne e hó 14-ikén, mint tervezve volt, hanem szeptember 24-ikén legyen. Jókai aztán felolvasta Kossuth Lajos czímű ódáját, melyben a dicsőült pályafutását s nagy­ságát dicsőíti. A költemény a legszebb dolgok egyike, a mit Jókai valaha irt s a mű remek részletei valósággal elragadták az értekezlet tagjait, a kik tapssal, éljenzéssel köszönték meg a ritka élvezetet, a melyet Jókai ez előleges felolvasással szerzett. A programm többi pontjai lesznek: az elnöki beszéd Bartók Lajostól, jellemrajz dr. Ferenczy Józseftől, költemény Gárdonyi Gézától és ballada a forradalomból Kiss Józseftől. Az ünnep alatt a Tudományos Akadémia dísztermében Kossuth Lajos szobra fog állni, melyet fia, Ferencz készí­tett. A Petőfi­ Társaság csak két személyes meg­hívót küld el: Kossuth Ferencznek és Tivadarnak. A szeptember 21-iki ünnepen az egyetemi ifjúság alkotja a díszőrséget. — Az iskolai év kezdete. A székesfővá­rosban a mai nap a legifjabb nemzedék napja. A beiratások viharai elmúlván, ma kezdődtek meg az előadások úgy a gimnáziumokban, mint a polgári s elemi iskolákban s ennek meg­­felelőleg illendő zsivaj uralkodik a tanintézetek előtt, előcsarnokaiban és lépcsőin. Letűntek a vakáczió aranyos napjai, letűntek mint egy szép, sokáig tartó álom s benyomásait gyorsan eltörlik az uj impressziók, melyek a fiatal agyvelőket megrohanják. Barátkozás, régi ismeretségek felújítása, a tanrend mustrá­­lása, a komoly foglalkozás. írásbeli dolgo­zatok fenyegető árnya, a kimért napirend nyűgének sejtelme egyenként is fontos uj dolgok, hát még a maguk összeségében. Tehát zsibonga­­nak, sürögnek és fontoskodnak a járókelők nagy gyönyörűségére, a­kik közt soknak föltámadnak gyermekkori emlékei s az ember igazán nem tudja, örüljön-e, hogy ezek az idők rá nézve elmúltak rettenetes drukkjaival egyetemben, vagy visszaóhajtsa a bájos gyermekkor verőfényes szép napjait, melyek kisded gondjai eltörpülnek a rideg élet kérlelhetetlen gondjai mellett. De van a nyüzsgő elem közt egy tekintélyes kontingens, a most legelőször beirottak félénk csoportja, a­kik most jelennek meg először azok­ban a félelmetes nagy épületekben, rengeteg táskával fölszerelve, melyben palatáblák, »grif­­lik«, szivacsok, ábéczés­ könyvek s egyéb borzal­mas szerszámjai lapulnak meg a tudománynak. Ezeknek a félénk Gyuszik, Böskék és Pisták kisded életében esett most meg a legnagyobb változás, a­kik tegnap még a gyermekszoba játékaival bíbelődtek, s ma nem is dadába, de igazi iskolába járnak. Kis vállaikra a tu­domány gondja nehezül, a­mi sokáig fog néminemű elszontyolodásokban és pityergé­­sekben megnyilvánulni. De némileg kárpó­tolni fogja őket az a körülmény, hogy bizonyos fölénynyel nézhetnek le egy-két évvel ifjabb társaikra, a­kik csak jövőre kapnak táskát. E pötty emberkék és kisasszonykák hallgatagon, megilletődve bámulják a lépcsőházat, a tanter­met, a faliképeket s bizonyos respektussal te­kintenek föl a nagyobbakra, a­kik már feszte­­lenebbül mernek mozogni, sőt meg is baracz­­kozzák egymást. Pár nap múlva azonban ők is megszokják ezt a rettenetes újságot, beleillesz­kednek új környezetükbe s együtt hanczúroz­­nak a nagyobbakkal. Szóval jól fognák magu­kat érezni, ha a rettenetes ábéc­é gondja nem nehezednék gyönge vállaikra. — Vacsora Fadrusz János tiszteletére. Kolozs­várról írják, hogy a kolozsvári Mátyás király­­szobor zseniális tervezője, Fadrusz János tisztele­tére Fekete Nagy Béla városi tanácsos, mint a szoborbizottság előadója, szombaton este fényes vacsorát adott, melyen az ünnepelt művészen kívül részt vettek : gróf Báldy Ákos főispán, Szvacsina Géza polgármester, dr. Hadady Endre főkapitány, Nagy Lajos unitárius esperes, Vikol Kálmán és Ehrlinger Lajos tanácsosok, Póczy Mihály főmér­nök, Dobál Antal ügyvéd, Pákey Lajos ipar­­múzeumi igazgató, dr. Török István, Benigni Sámuel, dr. Eszterházy László főjegyző, Sándor József országgyűlési képviselő, stb. A vacsora folyamán a házigazdán kívül felköszöntőket mondottak: Fadrusz János, Szvacsina Géza, Dobál Antal, Nagy Lajos, Sándor József, stb. A társaság, mely Fadrusz Jánost folyton meleg ovácziókban részesítette, éjfél után oszlott el. — Keleti Gusztáv halálához. Az országos minta­­rajziskola és rajztanárképző intézet igazgatójának, Keleti Gusztávnak halála alkalmával az ország minden részéből és a külföldről annyi részvét­távirat érkezett a tanári testülethez, hogy nehéz volna minden egyesre válaszolni és ezért a tanári testület az alábbiakban köszöni meg a részvétet: »Mindazok, a­kik Keleti Gusztáv, az orszá­gos mintarajziskola és rajztanárképző-intézet ér­demes igazgatójának elhunytával az intézet tanár­­testületének részvétüket kifejezték, fogadják ezúton a tanártestület leghálásabb köszönetét. Budapest, 1902. szeptember hó 9-én. Várdai Szilárd, ideiglenes helyettes igazgató.« — Szerencsétlenség egy czirkuszban. Berlinből telefonálják lapunknak: Eberswalde-ben a czirkusz­­ban tegnap este leszakadt a zsúfolásig megtelt tribün. Harmincz ember lezuhant és súlyosan megsérült. — A főváros közbiztonsága. A székes­főváros közigazgatási bizottságának ma tartott ülésén Zludnay Béla főkapitány beszámolt Budapest augusztus hónapi közbiztonságáról. A rendőrség a múlt hónapban 1166 bűneset nyomozását fejezte be, a­mely között 891 bűntett, 775 vétség volt. A bűncselekmények 183 az ember élete, 895 pedig a vagyon ellen irányult. Az ember élete ellen irányuló bűncselekmények között 35 bűntett és 148 vétség volt, 160 a testi sértések száma. A vagyon elleni bűncselekményekben 330 a bűntett és 565 a vétség. A múlt hónapban 99 sikkasztás, 58 csalás és 666 lopás történt, 210 esetben 40, 302 esetben 20 koronán aluli volt az ellopott tár­gyak értéke. Augusztusban 133 bűntettest fogott el a rendőrség. — Egy börzekirály halála. Mr. Panmure Gor­don, a­ki a londoni Cityben és börzén nagy sze­repet játszott, — mint Wanhem­ből jelentik — meghalt. Gordon Harrowban, Oxfordban és Bonn­ban végezte tanulmányait, négy esztendeig kato­náskodott, majd a kereskedői pályára lépett és csakhamar nagy vagyonra tett szert. Sok pénzt keresett és nagy grandezzával költötte el jövedelmét s ezért a City grandseigneur-jének nevezték. Gor­don állítólag saját szükségleteire 40.000 koronát költött havonként, mert — véleménye szerint — legalább is ennyi kell egy gentleman-nek, hogy úri mód élhessen. A luxus — úgymond — még sokkal többe kerül, de ez nem való egy szerény kereskedőnek. Egyébiránt öltözetére nagy gondot fordított. Barátai azt mesélik, hogy 570 ruhája volt s mindennap két-három újdonatúj öltönyt viselt. Kalapot csak egy napig használt, másnap újat választott óriási kalapkészleteiből. Pár esz­tendő előtt tűz ütött ki nyaralójában s akkor 2100 nyakkendője hamvadt el. A börzekirálynak ezen­kívül remek kocsijai s yachtjai is voltak, melyek jobbára saját tervei szerint készültek. — öngyilkos diákkisasszony. Achenseeból táv­iratoztak lapunknak, Diplpon Elza párisi orosz diákkisasszonyt, a­ki hetekkel ezelőtt eltűnt egy ottani szállóból, tegnap halva találták a hegyek között. A fiatal leány nem szerencsétlenség áldo­zata, mint a­hogy eleinte hitték, hanem öngyilkos lett. Holmija között több erős mérget találtak. Hátrahagyott levelében azt írja, hogy megöli magát. — Egy tiszt halála. A brüsszeli Chronique jelenti Val de Luchonból (a Pyrenéekben), hogy a belga király ordonáncztisztjét, Binje hadnagyot a Maladetta-hegy tövénél megölte egy medve, — Egy magyar hajó elsüllyedése. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaság legszebb sze­­mélyszállító hajója, a »Ferencz József«, a­mely hajón a király a millenáris év őszén a román és a szerb király társaságában a Vaskapu-csatornát megnyitotta, elsülyedt. A hajón volt hetven utast és a személyzetet sikerült megmenteni. A társa­ságot kár csak annyiban éri, hogy legszebb sze­mélyszállító hajója veszett oda. A pusztulást az okozta, hogy a »Ferencz József összeütközött a »Radu Negra« román gőzössel. A »Radu Negra«, mely a magyar hajóval egy időben ért a dunai híd alá, szabályellenesen és ismeretlen okból egy­szerre csak balra ivett és a »Ferencz József« hajó bal­oldalának tartott. A kapitány megadta az ellengért, de már a veszedelem kikerülhetlen volt s a propeller nekiment a hajónak. A magyar hajó azonnal sülyedni kezdett, de egyszersmind a balpart felé eviczkélt. A melléje evezett propellerre átszállították az utasokat és áthajigálták az árukat, végül a sze­mélyzet is a propellerre ment át. A hajónak vízzel való teljes megtelése körülbelül húsz perczig tar­tott. Ekkor aztán a hajó sülyedni kezdett, úgy­, hogy csak a fara és a kormány látszott ki. A hajót mégis sikerült a balpart felé egy homok­zátonyra vonszolni, de valószínű, hogy haszna­vehetetlen lesz. Romániai lapok azt írják, hogy a román hajó vészkiáltásokat hallott és úgy látta, hogy a »Ferencz József« hajó nekimegy a pillérnek. Ezért segítségére sietett és a nagy sötétségben beléje ütközött. A hajó biztosítva volt. Kunbat Dam­ján magyar folyamhajózási felügyelő és a ro­mán állami hajózás igazgatója a konstantinápolyi osztrák-magyar konzullal együtt a helyszínére utaz­tak a vizsgálat megejtése végett. — Földrengés. Pauból jelentik tegnapi kelet­­ tel, hogy éjjel 2 óra 30 perczkor ott nagyon erős hat másodperczig tartó földrengés volt. San­ Sebas­­tianban, Saragossában és Tafallában is volt föld­­rengés.­­ A bányai ágostai hitvallású egyházkerület ez évi rendes közgyűlését ma délelőtt kezdte meg rendkívüli érdeklődés mellett. Az elnöki széket­ Zsilinszky Mihály államtit­kár, egyházkerületi felügyelő és Sárkány Sámuel püspök töltötték be. A közgyűlést istentisztelet előzte meg, a­mely után Zsilinszky Mihály állam­titkár-elnök ünnepi beszéddel nyitotta meg a köz­gyűlést. Kiemeli, hogy jelesül a mai társadalmi viszonyok között szükséges az összetartás. A múlt esztendőben nagyobb hullámokat vetett fel egyházi életünk, melyek mutatják, hogy valamint a társa­dalmi, úgy az egyházi életben nagyon sok és na­gyon fontos ügy volt, melyek lanyhaságra mutat­nak. Nem akar­ja a helyzetet sötét színekben fes­teni, de nagyon tart attól, hogy ha nem csoporto­sulunk ügyeink körül, félő, hogy nem leszünk képe­sek egyházunkat fejleszteni és fentartani. Midőn székét elfoglalta, megjelölte azon tereket, melyen egyes belső reformokat kell keresztülvinni. Ige­nek a belső misszió, a lelkészek képzése által, mert híveink, a­kik szétszórva élnek, mindennap fogynak. Ezeket meg kell menteni a lelki gondo­zás által. Legfontosabb kérdés pedig az egyház, és állam közti viszony rendezése. Igen feltűnő, hogy az 1848. évi XX. törvényczikk 1884 óta holt betű és azt gondolja, hogy annak a fő oka az állami viszonyokban van, melyek erősebbek, mint az em­berek akarat­a. A történelemből látja, hogy min­den eddig hozott törvények, melyek a protestán­sokra vonatkoznak, különösen a szabadelvű r. hát, orsz. képviselők segítségével jöttek létre. Meg kell győzni a közvéleményt, hogy jogosat kérünk és akkor győzhetünk. Véleménye az, hogy az összes protestánsok állapítsák meg a módozatokat, me­lyek alapján teljesíthető kiváltképen az 1848. évi 20­­.-cz. Mert az ügynek nem csupán anyagi, ha­nem főleg szellemi hordereje van. Nézete az, hogy ezen fontos kérdés szenvedély nélkül tárgyalandó, mert csakis így, nagy összetartással és buzgó te­vékenységgel oldható meg. Beszéde befejező részé­ben mély szomorúsággal emlékezik meg azokról a veszteségekről, a­melyek az egyházat számos jele­sének elhunytéval érték, így első­sorban Karsay Sándor dunántúli volt érdemdús, mély tudományu püspök haláláról emlékezik meg megható sza­vakban. Azután Győry Elek volt egyetemes jegyzőről és Haaz Sándor aradi egyház- 5

Next