Magyar Nemzet, 1903. január (22. évfolyam, 1-28. szám)

1903-01-30 / 27. szám

A MAGYAR NEMZET 1903. január 30. futamai zajos, lelkes tapsokra szolgáltattak al­kalmat. * Bellincioni gemma a királyáéi. Bécs­on­t táv­iratoztak lapunknak: Bellincioni Gemma, a kiváló énekesnő ma kihallgatáson volt a királynál, hogy megköszönje a kamaraénekesnői czimet, melyet ő felsége nemrég adományozott neki. A művésznő a kihallgatásra jelentkezettek között a negyvene­dik volt, de azért jóval előbb bocsátották be. Az uralkodó olasz nyelven szólította meg, ezt mondva : — Nagyon szeretetreméltó volt, hogy köszönő­­audiencziát kért. Majd az énekesnő művészi terveiről tudakozó­dott, megemlítette január 31-ére hirdetett konc­ert­­jét és megkérdezte, vájjon nem fog-e az Opera­háziban is föllépni. Bellincioni asszony azt a remé­nyét fejezte ki, hogy ez lehetséges lesz, mire a kihallgatás véget ért . Sardou­­Batllec-ja, Sardou szereti a titkolód­zást, valahányszor új művével készül a nyilvános­ság elé lépni. Legújabb drámájának titkait azonban olyan féltékenyen őrzi, a­minőre talán egyáltalán nem volt még példa. A »Dante« meséjéről eddig senki sem tud még semmit s a­mi részletecske ki­szivárog is róla, javarészt híjával van az össze­függésnek. A »Corriere della Sera« egyik munka­társa meglátogatta Sardont a napokban párisi új lakásán, a­melynek ablakai a Pare Monceau-ra néznek és ügyes fogással érdekes vallomásokat szedett ki belőle. Azzal kezdte, hogy Olaszország aggódva várja darabjának megjelenését a közvélemény előtt, mi­vel tart tőle, hogy Olaszország legnagyobb költője és hazafija profanizálva kerül ki belőle. Sardou, a­ki igen keservesen panaszkodott az olasz kriti­kára, a­miért Olaszországban játszó tárgyú drámáit olyan fanyarul fogadta, megnyugtatta az újságírót. Dante-t ő nem mint történeti alakot mutatja be a maga históriai környezetében, hanem inkább egy képzeletbeli Dante-t. A beszélgetés hevében azután a dráma egész meséjét elárulta Sardou. A dráma e szerint négy felvonásra s a prológusra oszlik. A prológus Ugolino gróf tragédiáját foglalja ma­gában. Dante, a­kinek első kedvese, Beatrice, akkor már meghalt, második kedvesével, Pia de Tolomei-jel, Nello della Pietra feleségével találkozik 1303. egy sötét téli estéjén a piaczon. Viszonyuk gyümölcse Gemma lett, Pia leánya, a­kiről az apa nem tudja azonban, hogy felesége szeretőjének a gyermeke. A piazzára nyílnak a börtön ablakai és kihallat­­szik belőlük az éhhalállal küzdő rabok szörnyű ordítása. A börtön legnagyobb ablakában meg­jelenik Ugolino csontvázzá éhezett alakja. A tömeg zúgolódik, meg van indulva. Előlép ekkor Ruggieri érsek, Ugolino halálos ellensége, elhozatja a bör­tön kulcsát és belehajítja az Araóba. Dante szemére lobbantja hitszegését, mire az érsek ki­közösíti és száműzi őt. A költő távozik. Az első felvonás Prancasca da Rimini tragédiája, a­mely San­ Miniatóban játszódik le, Pirenza környékén. A költő barátcsuhába öltözve visszatér számüzete­­téséből és a San Giovanni-templom előtt találkozik barátaival, Giottóval, Foresével, Casellával. Tudja, hogy kedvese, Pia, a maremmai kastélyban szenved, gyermeküket, Gemmát pedig a Malatesták házában őrzik. Sikerül bejutnia a házba és fölfedi magát leánya előtt. Rohamos gyorsasággal következik ezután Francesca és Paolo tragédiája, a­mely azonban nem a színpadon folyik le. Dante azonban szemtanúja lesz az örök szerelmesek halálának. Időközben t. i. Nello Della Pietra is megtudta felesége árulását s hogy Gemma nem az ő leánya, hanem Dante­- Dante veszedelemben forgó leánya megmentésére a házba rohan a ekkor pillantja meg Francesca és Paolo tetemét. A harmadik felvonásban tanúja lesz a költő Pia de’ Tolomei halálának, a­ki a maremmai kastélyban hal meg. Dante megkísérti, hogy bejusson abba a kolostorba, a­hová Nello Gemmát záratta el és kíséretében Ber­nardino Malatesta a segítőtársa, a­ki szereti Gemmát. A két ifjú szerelmes azonban a dühöngő Nello kezébe esik. Ennyi csapás és bánat, az em­beri nyomorúságnak ezek a szörnyű jelenetei meg­­gyűlö­ltetik a költővel az életet. .Beatrice sírjára hajtja fejét s Beatrice és Pia szelleme megsúgja neki, hová vannak elzárva Gemma és Bernardino. A negyedik felvonás Avignonban játszik, a­hol a papi bíróság kegyetlen törvényt készül ülni az ifjú ■szerelmesek fölött. A pápa szine előtt megfeledkezik Dante a maga bajairól s lángoló szavakkal támad a pápának, így végződik a különös dráma, a­mely alighanem nagy port fog még fölverni az irodalmi világban. * Gigász és a törpék. A minapában került a milánói Manzoni-színházban bemutatóra Enrico A. Butti­nak, a Milanóban lakó jeles drámaírónak ilyen czímű legújabb drámája. A darabot óriási érdeklődés előzte meg, mivel híre járt, hogy a dráma két főszereplőjének modelljei: Giosua Car­ducci, Olaszország legnagyobb élő lírikusa és An­nie Vivanti, ez a nagy és egészen különös tehet­ségű költőnő. Közismert dolog t. i. Olaszország­ban, hogy az agg költő rajongott egy időben An­nie Vivantiért, a­kinek élete különben a legsaját­ságosabb eseményektől tarka. Szenvedélyes termé­szetű nő létére elvetődött Amerikába is s ott a halálba kergetett egy fiatalembert, a­ki érte ra­jongott. Ez idő szerint ismét Olaszországban él. Butti drámájában tehát ennek a két híres alak­nak szerepeltetését várták a pikantériákra éhe­sek, csalódásuk azonban fölöttébb nagy volt. Mert akár Butti szándékán múlt, akár a ké­pességén, a drámában igen jelentéktelennek bi­zonyult ez a két főalak. A gigász Anedeo d’Ascoli, a nagy költő, a­ki első felesége halála után lobogó szenvedélyre gyulad Olga Mirondi iránt. Ez az Olga Mirondi kalandor lelkű nő, a­ki csinos érzelmes verseket irdogál, egyébként azon­ban a legromlottabb lelkű nő. Minthogy a szere­lem fogásaiban járatos, nem adja meg magát a költőnek, mire ez nőül veszi. Olga most már szinte leplezetlenül űzi botrányos viszonyait. Mostoha­leányának komoly érzelmekkel udvarol egy Mario Leonelli nevű fiatal író. Az ördögi lelkű nőnek nagy kedve telik abban az ötletben, hogy elhó­dítsa mostohaleányának jegyesét; éjszaka idején egyszerűen megadja magát a fiatalembernek s állandó szerelmi viszonyba lép vele. Egy éjjel, mikor a férjet Rómában hiszi mindenki, Mario lábujjhegyen tart Olga szobájába. Felnyílik azon­ban a folyosó ajtaja és előtte áll a férj, a­ki vá­ratlanul visszatért a fővárosból. Erre a legképte­lenebb fordulat következik be: az ötölő-hatoló fiatal­emberre ráfogja d’Ascoli, a­kinek bárgyúságánál ta­lán csak az ártatlansága nagyobb, hogy leányánál járt éjnek idején is követeli, hogy házassággal tegye jóvá a család szégyenét. Ártatlan lelkű leánya, nehogy apja gyalázata kiderüljön, elvállalja a bűnt és feleségül megy Marióhoz. Ez az erőltetett fordulat s az erkölcstelen megoldás egyáltalán nem tetszett a közönségnek, a mely pedig sokat mulatott a darab mellékalakjain, a m­elyek már igen sikerült kópiái élő és szereplő személyiségeknek. Ugyanez a dráma Torinóban került színre tegnap s a kö­zönség itt kedvezőbben fogadta. MŰVÉSZET. ** A Nemzeti Szalon munkaprogrammja. A Nemzeti Szalon tegnapelőtt választmányi ülést tartott, a­melyen a tisztikar jelentést tett a leg­utóbb lezajlott kiállítások eredményéről. E szerint a Paál László-kiállításon elkelt 11 mü 20.800 ko­rona értékben, fizető látogató volt 2014, a kará­csonyi ismétlő kiállításon elkelt 9 mü 1892 korona értékben , a téli kiállításon pedig eddig vevőre ta­lált 36 mü 10.610 korona értékben, m­íg a kiállí­tást az elmúlt három hét alatt 1540 fizető látogató tekintette meg. A Szalon további munkaprogrammjára nézve azt határozta a választmány, hogy február 8-án nyílik meg Szombathelyen az első kiállítás , a téli kiállítás II. csoportjának a bemutatója február 22-én lesz, márcziusban Szabadkán rendez kiállí­tást a Szalon, május 1-én pedig nagy rajzkiállítást, melynek módozatait a szombaton tart­ódó ülésen vitatja meg a választmány. Nagyérdekűnek ígér­kezik a Ferenczy Károly műveiből november 15-ikétől deczember 15 éig rendezendő kollektív kiállítás. Ugyancsak a tegnapi válaszmányi ülésen került bejelentésre, hogy a pénzügyminiszter meg­engedte a Szalonnak, hogy sorsjgyeinek húzását május 5-ére halaszsza. A már eladott sorsjegyek akkor is teljes érvény­yel vesznek részt a húzáson, a­míg további sorsjegyek még mindig kaphatók a Nemzeti Szalon pénztáránál. TUDOMÁNY és IRODALOM. A Természettudományi Társulat közgyűlése. (Saját tudósítónktól.) A Természettudományi Társulat ma délután öt órakor tartja évi közgyű­lését a társulat palotájában. A közgyűlést Wartha Vincze elnök vezeti, ki a tanácskozást a következő beszéddel nyitja meg: Tisztelt közgyűlés ! »A természettudományok minden részének egy­aránt való méltatása kiválóan a jelenkor követel­ménye, melyben a nemzetek anyagi gazdagsága s növekvő jóléte a természet-produktumok és termé­szeterők gondosabb használatán alapszik. Azok a népek, melyek az általános ipari tevékenységben, a mechanika és a technikai kémia alkalmazásában, a természeti anyagok gondos megválasztásában és feldolgozásában hátramaradnak, a­melyeknél az ily tevékenység iránti tisztelet a társadalomnak nem minden osztályát hatja át, jólétek fokával múlha­tatlanul le fognak sülyedni. Még­pedig annyival inkább, ha szomszéd államok, melyekben a tudo­mány és ipari mesterségek élénken közlekednek egymással, mintegy újólag megifjodva előre ha­ladnak.« E szavakat Humboldt mondta vagy 60 évvel ezelőtt világhírű munkájában, a »Cosmos«-ban és ma beigazoltnak látjuk minden szavát. A múlt század végét és a jelen század elejét a természettudományok rohamos fejlődése jellemzi. Valóban bámulatos, hogy mily gyors­­egymásután­ban következnek a kémia, fizika, fiziológia és egyéb természettudományok nemcsak legérdeke­sebb, hanem az emberiségre nézve leghasznosabb fölfedezései. A szerves kémia bámulatos szintézisei, az új festőanyagok, gyógyszerek és egyéb ipari készít­mények mindig új meg új alakban való előállítása; az elektrokémia és elektrotechnika rapid fejlődése, a legnehezebben olvasztható fémek nagyban való gyártása; Röntgen és Lénárt világra szóló fel­fedezése; a levegő folyósítása ipari czélokra ; a víz­­gáz mindig nagyobb mértékben való gyakorlati alkalmazása; Marconi és munkatársainak sikere mindmegannyi győzelmei az exakt természettudo­mányoknak. Kitűnően felszerelt laboratóriumokban a bú­várok egész serege foglalkozik szebbnél-szebb problé­mák megoldásával és míg Uiurópa kormányai elég bőkezűen a tudomány újabb és újabb műhelyei­nek fölszereléséhez hozzájárulnak, addig Amerika Egyesült­ Államainak milliomos polgárai áldozat­­készsége lehetővé teszi, hogy az amerikai tudós is mondhatni pazar berendezésű laboratóriumokban a kontinensnek főiskolai intézeteivel versenyezhet. És mindazon törekvések czélja az emberi jólét emelése, mi­által lehetővé válik, hogy azok is, kikkel a sors mostohábban elbánt, jobb és munka­­képességükkel arányban álló életviszonyok között vívják a ló tér­­i harczot. Azzal, hogy mi a tudomány eredményét nép­szerű modorban, könnyen érthető módon a közön­ségnek bemutatjuk, még hazai­ kötelességet is végezünk, mert alkalmat adunk népünknek, hogy az új vívmányok értékével megismerkedvén, saját maga használhassa fel helyzetének javítására. Most 35 esztendeje, hogy a Királyi Magyar Természettudományi Társulat alapszabályainak meg­változtatásával elfogadta Szily Kálmán indítványát és elhatározta, hogy a természettudományokat nép­szerűsíteni fogja, vívmányaikat a nemzet minden rétegének hozzáférhetővé fogja tenni. Ma már tár­sulatunk nem áll többé egyedül törekvéseiben, mert 20 évvel későbben boldogult Fodor József, a tudós és jó ember, az Országos Közegészségi Egye­sület alapításával az emberiség legnagyobb kincsé­vel, az egészség fen­tartására és gyarapítására irányított mozgalmat indított meg. »Egészség« czímű népszerű folyóirata az orvosi tudományok népszerűsítését tűzte ki czéljául és a boldogult tudós nem a legkisebb érdeme az a siker, melyet alapításával elért. Mert mit ér a gazdagság, a jólét, egészség nélkül. A természettudományok népszerűsítését írja zászlajára a Szabad Líczeum is, mely saját erejé­ből kezdte fáradságos, de sikeres munkáját. E munkát folytatni fogja, az állam támogatásával, a Szabad Egyetem. Végre karöltve azokkal az Erzsé­­bet-népakadémaia, népünk legalsóbb, de legfonto­sabb osztályával — munkással — akarja megked­­veltetni a természettudományok vívmányait, fel­világosítani, a természet erejéről útbaigazítást adni, hogy miképpen használja fel saját boldogulá­sának fokozására. Büszkék lehetünk, hogy mindezen törekvések­ben vezérszerep jutott a Királyi Magyar Termé­szettudományi Társulatnak és kívánom, hogy a most már majdnem 1000-re rugó munkatársaink törekvését a jó siker koronázza. A titkári jelentést Paszlavszky József titkár terjeszti elő. A jelentés beszámol a társulat műkö­déséről s kiemeli, hogy a tudományos élet a múlt évben különösen nagyobb hullámokat vert. Előadásainkra — így fejezi be jelentését — mindenekelőtt örömmel jelentem, hogy társula­tunknak ama régi vágya, melyet három évvel ez­előtt titkári jelentésemben jeleztem, hogy tartat­nának olyan egyszerűbb előadások, melyek a ter­mészettudományok egyes ágainak alapelemeivel a tudomány mai színvonalán ismertetnék meg a tanulni vágyó hallgatóságot, a múlt év folyamán teljesült s november 13 ikán Krenner József egye­temi tanár megkezdte az első kurzust »Az ásvá­nyok alakbeli tulajdonságairól« s november 15-ikén Entz Géza egyetemi tanár »az állati szervezet és élet alapvonalairól.« Hat-hat előadásból állottak e kurzusok s hiszem, hogy a nagy közönség szaba­tos ismeretekkel hagyta el mindenkor az előadó­termet. Fogadják az előadók fáradságos munká­­jukért e helyről is köszönetünket. Jelenleg Lengyel Béla egyetemi tanár kurzusa folyik »A kémia néhány alapvető fogalmáról és fontosabb törvényeiről«, s a jövő hónapban báró Eötvös Loránd egyetemi tanár kezdi meg kurzusát »A nehézségről s a földi mágneses erőről«. Reményünk van, t. közgyűlés, hogy e kurzusok egyike-másika nyomtatásban, külön füzetben is megjelenik s akkor teljesedéséhez közeledik majd Boleman István tagtársunknak az az óhajtása is, melyet három évvel ezelőtt szintén kifejeztem, hogy

Next