Magyar Nemzet, 1903. október (22. évfolyam, 234-260. szám)
1903-10-27 / 256. szám
1903. október 27. MAGYAR NEMZET hogy a legény tíz koronáért felbérelte őt arra, hogy a szemrevaló Szabó Esztert csalja ki a vásárból egy félreeső helyre, ahol aztán Schaffer-Szalkai meg is ölte. Később azt adta elő a vizsgálat során, hogy ő Szabó Esztert boszúból ölte meg, mert ez kileste egy szerelmi légyottját s becsületsértő szóval illette többek előtt. Végre is kiderült, hogy az elvetemült leány szép ünneplő ruhájáért ölte meg Szabó Esztert. Andó Julánnával együtt a vádlottak padjára került Pozsgai Ferenczné született Vér Juliánna is azért, mert a csendőrök előtt tagadta, hogy Andó Juliánnának szállást adott s hogy attól ruhaneműt kapott. A főtárgyalás délelőtti 10 órakor vette kezdetét. Az elnöki tisztet Rónay Kamill táblai biró töltötte be. A vádhatóságot Halász Lajos dr. ügyész képviselte, Andó Julia védője Halász Aladár dr., Pozsgai Ferencznéé Kann dr. ügyvéd volt. Az elnök mindenekelőtt Andó Júliát hallgatta ki az általános kérdésekre nézve. A külsejére nézve elég csinos arczú leány elmondta, hogy többször volt büntetve, főleg Czegléden, ahol titkos kéjelgés miatt gyakran elzárták. Ezután az esküdtszéket megalakították, minek befejezése után az elnök megkezdte a rablógyilkos leány részletes kihallgatását. Az elnök: Megértette a vádat ? Bűnösnek érzi-e magát? — A vádlott (határozott hangon): Igen. — Járt-e maga iskolába ? — Nem, soha. — Hány éves volt, amikor a rossz útra tért? — Tizenöt. Ha az apám kiskoromban nem vert volna, nem lettem volna csavargó. A csavargással,együtt megszoktam a lopást is. — Hogy került maga Izsán Horváth századoshoz? — Oláh Mari nevű czigányasszony vitt engem oda mosni. A százados beteg volt és miután cselédje nem volt, felszólított, hogy maradjak nála cselédnek. Ott is maradtam. A czigányasszony azt mondta nekem, hogy csak lopjak a századostól, amit csak lehet, mert van neki sok pénze. A százados észrevette a lopást és szidott engem, ekkor elhatároztam, hogy a szobájában levő baltával fogom őt kivégezni. — Csakhogy aznap két paraszt fizetett a századosnak 90 koronát. Látta maga ezt a fizetést? — Láttam, de még ekkor nem gondoltam arra, hogy a századost megölöm. —A vizsgálati alatt másként vallott! — Az igaz, hogy gondoltam arra, hogy jó volna »megszerezni« azt a 90 koronát. — Mikor követte el a tettet?— Este Horváth lefeküdt, én pedig paplant húztam át. Ekkor én elővettem a baltát és az alvóhoz léptem. Eleinte gondolkoztam, várjon megöljem-e ? Hiszen ő engem nem bántott túlságosan. De aztán eszembe jutott, hogy Szabó Esztert egy hónappal előbb megöltem és semmi bántódásom nem történt érte, ez felbátorított és ekkor a fejsze élével háromszor fejbe vágtam a századost, aki mozdulatlanul feküdt. Ekkor látva, hogy már halott, egy kabáttal letakartam, felnyitottam a ládáját és onnan kivettem a 90 koronáját, az óráját és egy zálogcédulát. Aztán minden ruhaneműt összecsomagoltam és elszöktem. — Csomagolás közben nem nézte a századost, vájjon nem tér-e magához ? — De igen. Egy pillanatban azt véltem, hogy mozog, hát a baltával ismét hozzáléptem és a dumán keresztül a baltával igen sok ütést mértem a mellére. — Igen, ez a balta olyan súlyos szerszám, hogy a dumán keresztül is el tudta vágni a szerencsétlennek összes bordáit. De hát mi szükség volt arra, hogy megölje, hisz aludt, úgyis elvihetett volna mindent? — Nem vihettem volna el, mert a láda kulcsa a párnája alatt volt és én nem akartam koczkáztatni a dolgot, mert ha véletlenül felébred, akkor ismét lett volna veszekedés. — Hová szökött aztán? — Kókára. Ott megszálltam régi ismerősömnél, Pozsgainénál. Éppen akkor sirt ott Pozsgainénál egy szomszédasszony, mert meghalt egy nála ápolásban volt gyerek és nem tudta eltemetni, mert nem volt pénze. Ekkor én adtam neki egy forint ötven krajczárt egy kis fekete koporsóra Aztán Budapestre utaztam bevásárolni. Vettem ruhákat, ékszereket. Az egész pénzt, csekély díjával, kiadtam. Mikor visszatértem Kókára, időközben már kerestek a csendőrök, ekkor Pozsgainé eltagadta, hogy én nála voltam. Mikor megtudtam Pozsgainétól, hogy kerestek, azonnal kocsit fogadtam és Sülybe utaztam. Ott Kapásnénál szálltam meg, de már ott olvasták az újságban a gyilkosság leírását, hát Kapásnétól is megszöktem és egész éjjel a szőlők között barangoltam. Reggel egy czigányasszony viskójában húzódtam meg, ott aztán két csendőr Tápió-Lápon kinyomozott és elfogott. Ezután következett a Szabó Eszter meggyilkolására vonatkozó tényállás felderítése. Az elnök: Az irsai esetet megelőzőleg egy hónappal maga megölte Tápió-Szentmártonban a fiatal Szabó Esztert. Hogy került Szentmártonba ? — A vádlott: Vásár volt ott és azért mentem oda egy korona pénzzel. A vásáron találkoztam Szabó Eszterrel és még több leánynyal. Engem sem Szabó Eszter, sem a többi leány nem érdekelt, nekem csak a ruhájuk tetszett meg. — Igen, szegény Szabó Esztert a szülei nem akarták a vásárra elbocsátani, de addig könyörgött, amíg elengedték és ekkor felöltötte ünneplő ruháját. — Igenis, én azonnal elhatároztam, hogy ezt a szép ruhát megszerzem magamnak. A leányt kicsaltam az erdőbe azzal az elhatározással, hogy ott a leányt a kendővel megfojtom, ha pedig ez nem sikerül, a nálam levő késsel megszűröm. Tíz krajczárt ígértem Szabó Eszternek, ha jön velem az erdőbe szilvát szedni. Ezt a leányka örömmel fogadta és jött velem. Egy másik kis leányt hozott magával, de azt visszaküldtem. Útközben egy ismerős asszonynyal találkozott, beszélgetett is vele, de aztán tovább mentünk. Amint a sűrűbe értünk, én kijelentettem, hogy fáradt vagyok és mind a ketten leültünk a gyepre. Ekkor én azt mondtam a leánykának, hogy a kendője félrecsúszott, majd én megigazítom. És melléje térdeltem, a kendővel megfojtottam és a késsel is háromszor halántékon szúrtam. Ekkor a ruháját leoldottam a testéről és a holttestet otthagytam az erdőben, én pedig a ruhákkal együtt odább állottam. Egyenesen Czeglédre mentem és ott bolyongtam mindaddig, amig a kórházba nem kerültem. A kórházban Czegléden nyolcz napig feküdtem, aztán ismét barangoltam négy hétig, amig végre Alberti-Irsára kerültem Horváth századoshoz. — Miért vallotta maga a csendőrség előtt, hogy magának a Szabó Eszter meggyilkolásakor bűntársa is volt. Előbb Székely Aladár nevű embert nevezett meg, de ilyen nevű embernek nyomára nem jöttek. — Ezt azért mondtam, mert a Szabó Eszter ruháját rajtam látták, hát kitaláltam egy mesét. — A vizsgálat alatt pedig ezt úgy tüntette fel, hogy a csendőrök kívánták, hogy így valljon. Hát a kést, amivel Szabó Esztert megölte, hol szerezte? —Egy gunyhóban megkínáltak dinnyével, adtak hozzá egy kést is. Én pedig a kést egyszerűen elloptam. Ezzel a két bűnesetre vonatkozó kihallgatást a vádlottak befejezték és a tárgyalást délutánra halasztották. Délután 4 órakor kihallgatták a másik vádlottat, Pozsgai Ferencznét, aki azzal védekezett, hogy amikor ő Andó Júliának nála voltát a csendőrök előtt eltagadta, nem is sejtette az elkövetett bűnöket. Tekintettel a tanúk nagy számára, a tárgyalást csak e hét végén fejezik be. készlet 1,461,882.000 korona (+ 2,686.000 korona), váltótárcza 382,865.000 korona (-12,438.000 kor.), lombardüzlet 40,486.000 korona (+ 1,065.000 korona), adómentes bankjegytartalék 193,086.000 korona, (+ 9,636.000 korona). A bankkimutatás említésre méltó változást nem tüntet fel. Az ultimé közeledésére csupán a váltótárcza némi emelkedése vall. Csődesetek Angolországban. A Board of Trade szerint Angliában az 1902. év folyamán 4202 csődeset volt. Az érintett passzívák teljes összege £5,569.669. Ezzel £2,770.881 aktíva állott szemben, úgy hogy a hitelezők összes vesztesége £2,798.788, azaz 50 százalék volt. A csődesetek száma az 1901. évihez képest 42-vel csökkent. A csődesetek közül 3305-öt intéztek el hivatalos uton. A bankárok csődeseteiben volt legnagyobb az emelkedés, a többlet : 667.099. A helytelen spekuláczió folytán vagyonbukottak közt van 3 ügyvéd, akik ily módon vesztették el ügyfeleik reájuk bízott pénzeit. Ezeket 6, illetve 7 évi kényszermunkára ítélték. A külföldiek csődeseteinek száma 289 volt, ami 141/2 százaléknak felel meg. Az ezek által okozott veszteségek az összes veszteségek 16 százalékát teszik ki. A külföldi vagyonbukottak közül 54-en már ismételten mondottak csődöt. 178 esetben egyáltalán nem lehetett tőkét kimutatni, 20 esetben a tőke kevesebb volt 50 fontnál, 55 esetben semmiféle adat sem volt kipuhatolható. Nemzetiség szerint a vagyonbukottak között volt 92 német, 74 orosz, 11 németalföldi, 20 olasz, 7 franczia, 11 osztrák, 3 román, 3 török, 3 görög, 2 svéd és norvég, 6 svájczi, 3 spanyol, 2 dán, 1 belga, 13-nak a nemzetisége nem volt kipuhatolható. Tagadhatatlan, hogy a külföldi bukások legnagyobb része csalárd természetű volt. Dohányegyedáruság Montenegróban. A montenegrói kormány a dohányjövedék kihasználását egy olasz konzorcziumra bízta. Ez a vállalat 1.500.000 frank alaptőkével Velenczében megalakult, feladata lesz az egyedáruság berendezése, a montenegrói dohány termelése, gyártása és kivitele, valamint a kapcsolatos iparágak űzése. A társulat montenegrói főügynökségét Podgoriczában létesíti, hol dohánygyárat is épít, Antivari-Pristan és Niksiczben pedig raktárakat emel. A társaság működésének főczélját a kivitel fogja képezni, melyben az olasz dohányjövedék, mint a gyártmányok nagy fogyasztója, hathatósan fogja támogatni. VIDÉKI ÉLET. oc Egy új község szervezkedése. Pestmegye közgyűlése jóváhagyván Rákos-Szent-Mihály szervezési szabályrendeletét, most már hozzáfogtak az új községbeli polgárok a szervezkedéshez. A községi közgyűlés november elején ül össze, amikor is a bíróválasztás dolgát fogja elintézni. A választás valószínűleg november 7-én lesz s egyidejűleg megválasztják az esküdteket is. December elején a jegyzőválasztásra kerül a sor és így a szervezkedés az év végéig befejezhető lesz. KÖZGAZDASÁG. Pénzügy. A bankkimutatás. Bécsből táviratoztak lapunknak. Az Osztrák-Magyar Bank állása október 23-ikán a következő volt: Bankjegyforgalom 1.665.795.000 korona (— 6.980.000 korona), ezer kereskedelem. Utánvételes tojásküldemények Romániából, a magyar, osztrák és német vasutigazgatóságok a román vasutigazgatóság közbenjárására —■ mint galatzi konzulátusunk jelenti — megengedték, hogy a Romániából származó tojásküldemények fuvardija a rendeltetési állomáson és ne a feladási állomáson legyen fizethető. E szerint tehát Romániából is lehet tojásküldeményeket fuvardij-utánvételezéssel szállítani. Vasúti áruforgalmunk a balkán vasutakkal. Ezen forgalmunk a múlt hónapban részben a keleti vasutak mentén uralkodó zavaros állapotok, főleg azonban az idei rossz szerbiai szilvatermés következtében úgy a kiviteli, mint a behozatali irányban — különösen az utóbbiban — kisebb volt, mint a múlt év hasonló havában és csakis a szerb szarvasmarha- és sertés-behozatal tartotta meg eddigi élénkségét. Kivittünk ugyanis a múlt hónapban vasúton Zimony—Belgrádon át 5190 tonna árut (— 245), e között a főbb czikkek közül vasárut 1320 tonnát (+ 80) és czukrot 400 tonnát (— 482). Áthoztunk pedig 4876 tonnát, ami csak fele a tavalyi szeptember havi importnak. A múlt évi szeptember hóban áthozatott ugyanis vasúton csaknem 7000 tonna aszalt szilva és szilvaiz, az idén pedig eddigelé csak 1270 tonna; nagyobb volt ellenben a friss gyümölcs behozatala, t. i. 1110 tonna (4615) és elég élénk — habárkisebb, mint a múlt évben — a tojás-áthozatal, t. i. 1064 tonna (— 150); utóbbi czikk a vámkülföldre való rendeltetéssel. Behozatott még a múlt hónapban 844 kocsi szarvasmarha (430) és 182 kocsi sertés (— 1). Az év eleje óta szeptember hó végéig volt az összes vasúti kivitel Zimonyon át 52.756 tonna (+ 2086) és a behozatal 30.430 tonna áru (— 5330), továbbá 4258 kocsi szarvasmarha, ami 625 kocsival több és 1432 kocsi sertés, ami 260 kocsival kevesebb, mint a múlt évben. Ipar. A szeszárak emelkedése. A német szeszgyárak GPP úgy, mint tavaly, az idén is a szesztermelés önkéntes csökkentését határozták el. 1901/2. évben termeltek 4.243.890 hektolitert, 1902/3. évben 3.382.088 hektolitert, a csökkenés tehát 861.802 hektoliter, vagyis az előző évi termelésnek több mint egyötöd része, minthogy azonban Németország szesz-szükséglete az utolsó évben nemhogy csökkent volna, hanem több mint 200.000 hektoliterrel növekedett, a csökkent termelésből eredő hiánynak kielégítése csak a régi szeszkészletek igénybevételével vált lehetségessé. Volt ugyanis az 1902 október elseji készlet 1,282.919 hektoliter, míg 1903 október elsején csak 300.371 hektoliter. a sk