Magyar Nemzet, 1903. október (22. évfolyam, 234-260. szám)

1903-10-04 / 237. szám

1903. október 4. MAGYAR NEMZET. — Újabb zsidómészárlás Oroszországban. Egy czernowitzi újság híradása szerint a dnyepermenti Mohilev városban újabb véres zsidóellenes zavar­gások fordultak elő. Ebben a Kisinevtől néhány órányira levő városban véres utczai harcz folyt a zsidóság és a környékbeli parasztnép között s a küzdelemben mindkét részről számos ember vesz­tette életét. A mészárlás épp a zsidók h­osszúnapján történt. A város rabbinusa idején értesült a mé­szárlás tervéről, azért figyelmeztette hitsorsosait, a­kik az­nap ki nem mozdultak házukból. Laká­sukban védekeztek a támadók ellen s a küzdelem­ben háromszáz zsidó és száz paraszt vesztette a Czernowitzer Tagblatt szerint életét. A rendőrség közbelépett ugyan, de teljesen tehetetlennek bizo­nyult a besszarábiai orosz parasztok dühével szem­ben. Mohilev lakosainak száma 60.000 s ezeknek fele zsidó.­­ A propeller-átkelés olcsóbb lett. Az uj hidak megnyitása alaposan csökkentette a Buda­pesti Csavargőzös­ Részvénytársaság jövedelmét. E hatalmas konkurrencziával szemben a társaság védekezni kénytelen s ezért a propellerek átkelési díjait 4 fillérrel leszállította. Az első osztályú pro­peller-utasok tehát ezentúl 10 fillért fizetnek az átkelésért, a másodosztályú utasok taksája pedig mindössze hat fillér.­­5- Gyilkos sikkasztó. Lapunk tegnapi számá­ban rövid távirat alapján már megemlékeztünk az eperjesi tragédiáról. A véres esetről most még a következő részleteket jelentik Eperjesről : Az eperjesi adóhivatalban Kiss Győző adótiszt és Margocsay Gyula a felektől pénzt vettek föl és elsikkasztották. A pénzfölvételre csupán a pénz­táros jogosult, a sikkasztók mégis fölvették a pénzt több vidéki embertől. Két gyakornok meg­tudta ezt s figyelmeztette fölebbvalóit, mire meg­győződtek, hogy több összeg a pénztárnál nincs bevételezve, azonkívül megtörtént az is, hogy egy vidéki asszony, a­ki a sikkasztóknak megfizette a hatvan korona illetéket, fizetési meghagyást ka­pott. Kiss Győzőre már régóta gyanakodtak, hogy sikkaszt, mert szórta a pénzt, az elmúlt éjjel is dorbézolt és pazarul költekezett. Mindez tudomá­sára jutott Hoffmann Mór pénzügyigazgatónak, a­ki megindította a vizsgálatot és telefonozott a rendőrségre, hogy küldjenek egy tisztviselőt Kiss Győző letartóztatása végett. Dr. Stephány Nán­dor rendőrkapitány egy rendőrrel csakhamar meg­jelent a pénzügyigazgatóság épületében s a rend­őrt künnhagyva, bement a pénzügyigazgatóhoz, a­ki ekkor behívatta Kiss Győzőt. A pénz­ügyigazgató szobájában jelen volt az adózáros is. A rendőrkapitány, a­kit figyelmeztettek, hogy Kiss Győző revolverrel jár, vallatni kezdte Kisst. Fölszólította, hogy mondja meg, honnan vette az elköltött pénzt, a­mi pedig még megvan, azt adja elő, még­pedig a revolverrel együtt. Kiss Győző mindent tagadott, a revolvert nem akarta odaadni és dulakodni kezdett a rendőrkapitánynyal, a­ki tartva attól, hogy lőni akar, lenyomta őt egy zsöllyébe. Kiss e pillanatban előrántotta revol­verét s kétszer egymásután rásütötte a rendőr­­kapitányra, kinek mindkét golyó a nyakába fúró­dott. Kiss a következő pillanatban halántékon lőtte magát. Leírhatatlan zavar és rémület támadt és a mire a jelenlevők fölocsudtak a meglepetésből, két halott feküdt a szoba padlóján, meghalt Stephány rendőrkapitány s halva volt gyilkosa, Kiss Győző adótiszt is. Margocsay, a másik sikkasztó, meg­szökött. Kissnél a pénzből kétszáznegyvennégy koronát, a sajátjából nyolc­vanegy korona kilenczven­­egy fillért találtak. A véres eredmény híre az egész városban nagy izgatottságot keltett. A meggyil­kolt rendőrkapitány buzgó és lelkiismeretes tiszt­viselő volt. Stephány rendőrkapitányt holnap délután 4 órakor fogják a város lakosságának osztatlan részvéte mellett eltemetni. Szerencsétlen özvegye és kis­gyermeke teljesen vagyontalanul, támasz nékül maradtak hátra. Egyelőre a város gondos­kodik róluk, de a további támogatás érdekében a kormányt fogják megkeresni. Az elsikkasztott összeg körülbelül 800 korona. Margocsay eltűnt a városból, de elrendelték körözését. — Sansovino leggieriája. A velenczei Campa­nile romjai tudvalevőleg eltemették a Campanile tövébe épített loggiattát is, mely Sansovinonak volt a remekműve. A loggiettát újra összeállítják a romok alól nagy gonddal kikeresett és össze­állított töredékekből. Most például azzal foglalkoz­nak, hogy a töredékekből a csodálatos építmény­nek az egyik sarkát állítsák össze. Minden töre­déket lehetetlenség volt megmenteni a romok alól és sok darab menthetetlenül, örökre elveszett. .De ha az építészeti részt jobbára újra kell is építeni, a loggietta dekoratív és ornamentális dísze csodá­latosképpen nagyon keveset szenvedett, úgy hogy alig hiányzik belőle valami. A csodás kis oszlopok, a finom oszlopfők és a gyönyörűséges kis szobrok (mind Sansovino remekei), eredeti mivoltukban fognak ékeskedni az új Campanile tövében. 1538-ban, mikor a loggiettát építették, az új építő­anyagok mellett régi épületek köveit is felhasz­nálták. A régi anyag a Giustiniani-kápolnából származik, a San Francesco della Vigna templom­ból. A romok közt szobrász­­munkákat találtak, melyeket valószínűleg ugyanaz a kéz faragott, mely­től a 14. század végén az említett kápolna díszí­tései származnak. SS — Életuntak. Szilády István székesfehérvári születésű 20 éves fodrász a Tisza Kálmán-téri illemhelyen szivén lőtte magát és meghalt. Hátra­hagyott levelében azt írja, hogy a »rut rendszernek« lett áldozata. — Lamberger Mór 14 éves bádogos­­tanoncz az Almássy-téren sósavat ivott. A mentők a Rókus-kórházba szállították.­­ A pécsi sztrájk. Pécsről jelentik, hogy a pécsi sztrájkmozgalom ma nagyobb mértéket öltött. A Zsolnay-gyárban, bár a Bukarestben időző tulaj­donos, Zsolnay Miklós nem foglalkozott a memo­randummal, az összes munkások beszüntették a munkát és a festőket és szobrászokat, kik a gyár­ban vannak alkalmazva, is megakadályozták a munkában. A pécsi asztalosok is kimondották a sztrájkot és ma már nem állottak munkába. Jelen­leg a kőmivesek, aszfaltmunkások, Zsolnay-gyári munkások és asztalosok sztrájkolnak, szám szerint 3500-an, de eddig rendzavarás sehol sem történt. — Humberték a börtönben. Humbertéket a fresners-lesringisi börtönben majd mindennap meg­látogatja Humbert Gusztávné, az egykori igazság­ügyminiszter özvegye és Humbert Éva. A Humbert Terézzel folytatott társalgás, mely rendesen egy óráig tart, szinte kivétel nélkül a beadott felebbe­­zés körül forog, melynek szerencsés kimenetele iránt a nagy Teréz a legszínesebb illúziókat táplálja. Humbert Frédérickel már sokkal kevesebb ideig konvertálhatnak. Frédéric ugyanis nagyon szó­fukar ember s nem szeret a pőréről beszélni. A hölgyek a két Daurignacot csak nagyon ritkán látogatják meg. Emile Daurignac nagyon jó kedvű, mert nemsokára letelik a büntetése. — Baltában igen érdekes kiállítás van most osztrák-magyar kiviteli czikkekről, mely czélra báró Cohen, a máltai osztrák-magyar konzul ren­delkezésére bocsájtotta gyönyörű fekvésű, szép palotáját Máltában. A kiállítók közül különös figyelmet érdemel a Szt.­Lukács fürdő forrásválla­lata, melynek ízléses, szép kiállítási tárgyai általános feltűnést és figyelmet keltenek. Szeptember hó 23-án ezen kiállítást meglátogatta lord Greenfell angol altábornagy, ki Máltában kormányzó és a Kristály-forrás vállalat kiállítási rendezését meg­látva, nagy tetszésének adott kifejezést, egyúttal kijelentve, hogy igen örül, hogy ezen asztali víz, melyet ő állandóan használ, szintén részt vett ily előkelő módon a kiállításon­ bérletet. Quätsch Mór egy pillanattal sem várt tovább a két hónapnál s a­mint ez a terminus letelt, nyomban felmondta a szerződést deczemberre. A bérlő ugyanis igen szívesen lemond a téli hó­napokról, mert ezek a hónapok a legrosszabbul jövedelmeznek, sőt ezekre rá is fizet. Ő már le­aratott s a többivel nem sokat törődik. Ezzel a méltánytalansággal szemben legokosabb volna, ha a város a felmondást tudomásul venné s a mostani javadalmi bérlőt végleg kidobná s a bérletet házi kezelésbe venné. Úgyis meg van téve rá minden előkészület. (Építőiparosok kérelme.) A V. ker. választ­mány pártolólag terjeszt a tanács elé egy kér­vényt, melyben a kérvényező iparosok olyan tör­vényhozási intézkedés kieszközlését kérik, melynek értelmében az építőiparnál foglalkozó iparosok járandósága biztosíttatnék a megrendelővel szem­ben. Hogy hogyan képzelik ők ezt a biztosítást, azt nem mondják. Erre a kérésre az adta nekik az impulzust, hogy az építőipar most ismét éled s nagyon szaporodnak az építkezések s nem akar­nak úgy járni, mint az utolsó krach idején, a­mikor a vállalkozók elvitték a szegény iparosok pénzét is. (Az V. kerületi tűzoltóság erősbítése.) A tűz­oltóság vezetősége azt a kérelmet intézte a székes­­főváros tanácsához, hogy az V. kerületi tűzoltó­­kirendeltséget, a­mely az elöljárósági épületben van elhelyezve, erősbítsék meg, annyiban, hogy a helyi­ségekhez vegyék hozzá a most üresen álló szellőző­udvart; ezenkívül a lovak számát is szaporítsák kettővel. A magánépítési ügyosztály megvizsgálta a helyiségeket s azt javasolta, hogy a volt himlő­­oltó-szobát használják ezentúl a tűzoltó-legénység elhelyezésére s a szellőző-udvarban építsenek állást a lovak számára. A költség összesen 7000 korona lesz. A tanács ezt a javaslatot elfogadta s ajánló­­lag terjeszti a közgyűlés elé. (Az Ínség.) Hanvay Sándor VIII. kerületi elöljáró 7900 korona pótlólagos hitelt kér a tanácstól, a VIII. kerületi szegények segélyezé­sére. A folyó évi költségelőirányzatba a VIII. ke­rületi elöljáróság rendelkezésére 55.000 koronát vettek föl, mint olyan összeget, a­mely a napi-, havi- és rögtöni segélyekre szükséges. Azonban ez az aránylag nagy összeg sem volt elég, úgy, hogy mostanáig csaknem teljesen elfogyott, mert az elöljáróság az ínségesek segélyezésére 40.870 koronát adott ki. Pedig a hátralevő három hó­napra még 22.344 koronára lesz szükség, így te­hát a még megmaradt összegen kívül 7900 koro­nát kíván az elöljáróság. A tanács kiadta az ügyet a pénzügyi és gazdasági bizottságnak a pénzbeli fedezet kimutatása végett. FŐVÁROS. (A javadalmi bérlő­­elmondott.) A javadalmi bérletet ez év április 1-jétől a jövő év április 1-ig Quätsch Mór vállalkozó vette ki, mint a­ki az árlejtésen a legmagasabb bérösszeget, vagyis 378.888 koronát ígért érte. A Quätsch Mórral kö­tött szerződés értelmében, ha a bérlet tartama alatt olyan váratlan események lépnek közbe, melyek a bérlet értékét csökkentik, akkor a szerződő felek kölcsönös megállapodás útján a károsodás mér­tékéig leszállíthatják a bérösszeget. Ilyen nem várt károsodást jelentett a bérlőre nézve a kereskede­lemügyi miniszternek a vasárnapi munkaszünet szigorítását c­élzó rendelete, a­melynek értelmében vasárnapokon a piac­okról az iparczikkek árulása is ki van tiltva. E rendelet következtében a bérlőt előre nem látott károsodás érte s ezért kérte a taná­csot, hogy a rendelet miatt ért károsodás czimén töröljön a város az évi béréből 12.000 koronát, vagyis a még hátralevő 30 vasárnapra átlag 400 koronát. A tanács a kérést tanulmányozás végett kiadta az ügyészségnek. Azóta elmúlt két hónap s a város mit sem válaszolt a bérlő kérelmére. A szerződés pedig világosan kimondja, hogy az eset­ben, ha a tanács két hónapig nem adna választ, a bérlőnek joga van három hónapra felmondani a SZÍNHÁZ, ZENE * Masinka. Az orosz diákok véres epizódok­ban, sötét tragédiákban bővelkedő, küzdelmes élete nem operettbe illő cselekmény. A Népszínház újdon­ságának szövegírója mégis e komor milienbe helyezte operettalakjait s ezért ugyancsak meg­gyűlt a baja velük. Ám a konspiráló diákcsoport egy részét női ruhába bujtatja, a diákurfik mellett diákkisasszonyokat sorakoztat a Népszínház szín­padán s ebből telik az operett. Rössel Nándor operettjének hősnője a diák­kisasszonyok csillaga: a szép Masinka ; hőse: Fedor, a legkülönb diák. A diákurfi és diákkisasszony szeretik egymást, ám a szilaj Masinka emanczipált hölgy s nem rajong a házasságért. Sok megpróbál­tatás után, mi­közben Kosmusov kormánytanácsos játszsza az intrikus szerepét, a szerelmesek ki­békülnek é s Masinka lemond emanczipáczionális terveiről. Ezt az érdekes cselekvényt számos jó ötlettel fűszerezi Rössel Nándor librettója. A színpompás, orosz milieát is kitűnően választotta meg s pom­pásan érvényesíti. Vidám jelenet, ügyes tréfa szintén akad bőven az operettben, mely ilyképp méltán tetszett a Népszínház közönségének. Rössel Nándor szövegéhez Erkel Jenő, Erkel Ferencz unokája nagyon csinos és dallamos muzsikát komponált. Zenéje nem simul mindenütt a muszka szöveghez, franczia mintára készült finom dalok, bécsi indulók, magyaros és szláv motívumok vál­takoznak benne. Az Erkel-család legifjabb tagja kétségkívül intelligens, jó ízlésű muzsikus, s egy­két bájos dala (Masinka második felvonásbeli áriája, belépője), tüzes indulója s tréfás nótája (a czenzorok belépője) nagyon tetszett a közönség­nek. Meglepően szép és színes az operett hang- 7

Next