Magyar Nemzet, 1903. október (22. évfolyam, 234-260. szám)
1903-10-04 / 237. szám
1903. október 4. MAGYAR NEMZET. — Újabb zsidómészárlás Oroszországban. Egy czernowitzi újság híradása szerint a dnyepermenti Mohilev városban újabb véres zsidóellenes zavargások fordultak elő. Ebben a Kisinevtől néhány órányira levő városban véres utczai harcz folyt a zsidóság és a környékbeli parasztnép között s a küzdelemben mindkét részről számos ember vesztette életét. A mészárlás épp a zsidók hosszúnapján történt. A város rabbinusa idején értesült a mészárlás tervéről, azért figyelmeztette hitsorsosait, akik aznap ki nem mozdultak házukból. Lakásukban védekeztek a támadók ellen s a küzdelemben háromszáz zsidó és száz paraszt vesztette a Czernowitzer Tagblatt szerint életét. A rendőrség közbelépett ugyan, de teljesen tehetetlennek bizonyult a besszarábiai orosz parasztok dühével szemben. Mohilev lakosainak száma 60.000 s ezeknek fele zsidó. A propeller-átkelés olcsóbb lett. Az uj hidak megnyitása alaposan csökkentette a Budapesti Csavargőzös Részvénytársaság jövedelmét. E hatalmas konkurrencziával szemben a társaság védekezni kénytelen s ezért a propellerek átkelési díjait 4 fillérrel leszállította. Az első osztályú propeller-utasok tehát ezentúl 10 fillért fizetnek az átkelésért, a másodosztályú utasok taksája pedig mindössze hat fillér.5- Gyilkos sikkasztó. Lapunk tegnapi számában rövid távirat alapján már megemlékeztünk az eperjesi tragédiáról. A véres esetről most még a következő részleteket jelentik Eperjesről : Az eperjesi adóhivatalban Kiss Győző adótiszt és Margocsay Gyula a felektől pénzt vettek föl és elsikkasztották. A pénzfölvételre csupán a pénztáros jogosult, a sikkasztók mégis fölvették a pénzt több vidéki embertől. Két gyakornok megtudta ezt s figyelmeztette fölebbvalóit, mire meggyőződtek, hogy több összeg a pénztárnál nincs bevételezve, azonkívül megtörtént az is, hogy egy vidéki asszony, aki a sikkasztóknak megfizette a hatvan korona illetéket, fizetési meghagyást kapott. Kiss Győzőre már régóta gyanakodtak, hogy sikkaszt, mert szórta a pénzt, az elmúlt éjjel is dorbézolt és pazarul költekezett. Mindez tudomására jutott Hoffmann Mór pénzügyigazgatónak, aki megindította a vizsgálatot és telefonozott a rendőrségre, hogy küldjenek egy tisztviselőt Kiss Győző letartóztatása végett. Dr. Stephány Nándor rendőrkapitány egy rendőrrel csakhamar megjelent a pénzügyigazgatóság épületében s a rendőrt künnhagyva, bement a pénzügyigazgatóhoz, aki ekkor behívatta Kiss Győzőt. A pénzügyigazgató szobájában jelen volt az adózáros is. A rendőrkapitány, akit figyelmeztettek, hogy Kiss Győző revolverrel jár, vallatni kezdte Kisst. Fölszólította, hogy mondja meg, honnan vette az elköltött pénzt, ami pedig még megvan, azt adja elő, mégpedig a revolverrel együtt. Kiss Győző mindent tagadott, a revolvert nem akarta odaadni és dulakodni kezdett a rendőrkapitánynyal, aki tartva attól, hogy lőni akar, lenyomta őt egy zsöllyébe. Kiss e pillanatban előrántotta revolverét s kétszer egymásután rásütötte a rendőrkapitányra, kinek mindkét golyó a nyakába fúródott. Kiss a következő pillanatban halántékon lőtte magát. Leírhatatlan zavar és rémület támadt és a mire a jelenlevők fölocsudtak a meglepetésből, két halott feküdt a szoba padlóján, meghalt Stephány rendőrkapitány s halva volt gyilkosa, Kiss Győző adótiszt is. Margocsay, a másik sikkasztó, megszökött. Kissnél a pénzből kétszáznegyvennégy koronát, a sajátjából nyolcvanegy korona kilenczvenegy fillért találtak. A véres eredmény híre az egész városban nagy izgatottságot keltett. A meggyilkolt rendőrkapitány buzgó és lelkiismeretes tisztviselő volt. Stephány rendőrkapitányt holnap délután 4 órakor fogják a város lakosságának osztatlan részvéte mellett eltemetni. Szerencsétlen özvegye és kisgyermeke teljesen vagyontalanul, támasz nékül maradtak hátra. Egyelőre a város gondoskodik róluk, de a további támogatás érdekében a kormányt fogják megkeresni. Az elsikkasztott összeg körülbelül 800 korona. Margocsay eltűnt a városból, de elrendelték körözését. — Sansovino leggieriája. A velenczei Campanile romjai tudvalevőleg eltemették a Campanile tövébe épített loggiattát is, mely Sansovinonak volt a remekműve. A loggiettát újra összeállítják a romok alól nagy gonddal kikeresett és összeállított töredékekből. Most például azzal foglalkoznak, hogy a töredékekből a csodálatos építménynek az egyik sarkát állítsák össze. Minden töredéket lehetetlenség volt megmenteni a romok alól és sok darab menthetetlenül, örökre elveszett. .De ha az építészeti részt jobbára újra kell is építeni, a loggietta dekoratív és ornamentális dísze csodálatosképpen nagyon keveset szenvedett, úgy hogy alig hiányzik belőle valami. A csodás kis oszlopok, a finom oszlopfők és a gyönyörűséges kis szobrok (mind Sansovino remekei), eredeti mivoltukban fognak ékeskedni az új Campanile tövében. 1538-ban, mikor a loggiettát építették, az új építőanyagok mellett régi épületek köveit is felhasználták. A régi anyag a Giustiniani-kápolnából származik, a San Francesco della Vigna templomból. A romok közt szobrászmunkákat találtak, melyeket valószínűleg ugyanaz a kéz faragott, melytől a 14. század végén az említett kápolna díszítései származnak. SS — Életuntak. Szilády István székesfehérvári születésű 20 éves fodrász a Tisza Kálmán-téri illemhelyen szivén lőtte magát és meghalt. Hátrahagyott levelében azt írja, hogy a »rut rendszernek« lett áldozata. — Lamberger Mór 14 éves bádogostanoncz az Almássy-téren sósavat ivott. A mentők a Rókus-kórházba szállították. A pécsi sztrájk. Pécsről jelentik, hogy a pécsi sztrájkmozgalom ma nagyobb mértéket öltött. A Zsolnay-gyárban, bár a Bukarestben időző tulajdonos, Zsolnay Miklós nem foglalkozott a memorandummal, az összes munkások beszüntették a munkát és a festőket és szobrászokat, kik a gyárban vannak alkalmazva, is megakadályozták a munkában. A pécsi asztalosok is kimondották a sztrájkot és ma már nem állottak munkába. Jelenleg a kőmivesek, aszfaltmunkások, Zsolnay-gyári munkások és asztalosok sztrájkolnak, szám szerint 3500-an, de eddig rendzavarás sehol sem történt. — Humberték a börtönben. Humbertéket a fresners-lesringisi börtönben majd mindennap meglátogatja Humbert Gusztávné, az egykori igazságügyminiszter özvegye és Humbert Éva. A Humbert Terézzel folytatott társalgás, mely rendesen egy óráig tart, szinte kivétel nélkül a beadott felebbezés körül forog, melynek szerencsés kimenetele iránt a nagy Teréz a legszínesebb illúziókat táplálja. Humbert Frédérickel már sokkal kevesebb ideig konvertálhatnak. Frédéric ugyanis nagyon szófukar ember s nem szeret a pőréről beszélni. A hölgyek a két Daurignacot csak nagyon ritkán látogatják meg. Emile Daurignac nagyon jó kedvű, mert nemsokára letelik a büntetése. — Baltában igen érdekes kiállítás van most osztrák-magyar kiviteli czikkekről, mely czélra báró Cohen, a máltai osztrák-magyar konzul rendelkezésére bocsájtotta gyönyörű fekvésű, szép palotáját Máltában. A kiállítók közül különös figyelmet érdemel a Szt.Lukács fürdő forrásvállalata, melynek ízléses, szép kiállítási tárgyai általános feltűnést és figyelmet keltenek. Szeptember hó 23-án ezen kiállítást meglátogatta lord Greenfell angol altábornagy, ki Máltában kormányzó és a Kristály-forrás vállalat kiállítási rendezését meglátva, nagy tetszésének adott kifejezést, egyúttal kijelentve, hogy igen örül, hogy ezen asztali víz, melyet ő állandóan használ, szintén részt vett ily előkelő módon a kiállításon bérletet. Quätsch Mór egy pillanattal sem várt tovább a két hónapnál s amint ez a terminus letelt, nyomban felmondta a szerződést deczemberre. A bérlő ugyanis igen szívesen lemond a téli hónapokról, mert ezek a hónapok a legrosszabbul jövedelmeznek, sőt ezekre rá is fizet. Ő már learatott s a többivel nem sokat törődik. Ezzel a méltánytalansággal szemben legokosabb volna, ha a város a felmondást tudomásul venné s a mostani javadalmi bérlőt végleg kidobná s a bérletet házi kezelésbe venné. Úgyis meg van téve rá minden előkészület. (Építőiparosok kérelme.) A V. ker. választmány pártolólag terjeszt a tanács elé egy kérvényt, melyben a kérvényező iparosok olyan törvényhozási intézkedés kieszközlését kérik, melynek értelmében az építőiparnál foglalkozó iparosok járandósága biztosíttatnék a megrendelővel szemben. Hogy hogyan képzelik ők ezt a biztosítást, azt nem mondják. Erre a kérésre az adta nekik az impulzust, hogy az építőipar most ismét éled s nagyon szaporodnak az építkezések s nem akarnak úgy járni, mint az utolsó krach idején, amikor a vállalkozók elvitték a szegény iparosok pénzét is. (Az V. kerületi tűzoltóság erősbítése.) A tűzoltóság vezetősége azt a kérelmet intézte a székesfőváros tanácsához, hogy az V. kerületi tűzoltókirendeltséget, amely az elöljárósági épületben van elhelyezve, erősbítsék meg, annyiban, hogy a helyiségekhez vegyék hozzá a most üresen álló szellőzőudvart; ezenkívül a lovak számát is szaporítsák kettővel. A magánépítési ügyosztály megvizsgálta a helyiségeket s azt javasolta, hogy a volt himlőoltó-szobát használják ezentúl a tűzoltó-legénység elhelyezésére s a szellőző-udvarban építsenek állást a lovak számára. A költség összesen 7000 korona lesz. A tanács ezt a javaslatot elfogadta s ajánlólag terjeszti a közgyűlés elé. (Az Ínség.) Hanvay Sándor VIII. kerületi elöljáró 7900 korona pótlólagos hitelt kér a tanácstól, a VIII. kerületi szegények segélyezésére. A folyó évi költségelőirányzatba a VIII. kerületi elöljáróság rendelkezésére 55.000 koronát vettek föl, mint olyan összeget, amely a napi-, havi- és rögtöni segélyekre szükséges. Azonban ez az aránylag nagy összeg sem volt elég, úgy, hogy mostanáig csaknem teljesen elfogyott, mert az elöljáróság az ínségesek segélyezésére 40.870 koronát adott ki. Pedig a hátralevő három hónapra még 22.344 koronára lesz szükség, így tehát a még megmaradt összegen kívül 7900 koronát kíván az elöljáróság. A tanács kiadta az ügyet a pénzügyi és gazdasági bizottságnak a pénzbeli fedezet kimutatása végett. FŐVÁROS. (A javadalmi bérlőelmondott.) A javadalmi bérletet ez év április 1-jétől a jövő év április 1-ig Quätsch Mór vállalkozó vette ki, mint aki az árlejtésen a legmagasabb bérösszeget, vagyis 378.888 koronát ígért érte. A Quätsch Mórral kötött szerződés értelmében, ha a bérlet tartama alatt olyan váratlan események lépnek közbe, melyek a bérlet értékét csökkentik, akkor a szerződő felek kölcsönös megállapodás útján a károsodás mértékéig leszállíthatják a bérösszeget. Ilyen nem várt károsodást jelentett a bérlőre nézve a kereskedelemügyi miniszternek a vasárnapi munkaszünet szigorítását célzó rendelete, amelynek értelmében vasárnapokon a piacokról az iparczikkek árulása is ki van tiltva. E rendelet következtében a bérlőt előre nem látott károsodás érte s ezért kérte a tanácsot, hogy a rendelet miatt ért károsodás czimén töröljön a város az évi béréből 12.000 koronát, vagyis a még hátralevő 30 vasárnapra átlag 400 koronát. A tanács a kérést tanulmányozás végett kiadta az ügyészségnek. Azóta elmúlt két hónap s a város mit sem válaszolt a bérlő kérelmére. A szerződés pedig világosan kimondja, hogy az esetben, ha a tanács két hónapig nem adna választ, a bérlőnek joga van három hónapra felmondani a SZÍNHÁZ, ZENE * Masinka. Az orosz diákok véres epizódokban, sötét tragédiákban bővelkedő, küzdelmes élete nem operettbe illő cselekmény. A Népszínház újdonságának szövegírója mégis e komor milienbe helyezte operettalakjait s ezért ugyancsak meggyűlt a baja velük. Ám a konspiráló diákcsoport egy részét női ruhába bujtatja, a diákurfik mellett diákkisasszonyokat sorakoztat a Népszínház színpadán s ebből telik az operett. Rössel Nándor operettjének hősnője a diákkisasszonyok csillaga: a szép Masinka ; hőse: Fedor, a legkülönb diák. A diákurfi és diákkisasszony szeretik egymást, ám a szilaj Masinka emanczipált hölgy s nem rajong a házasságért. Sok megpróbáltatás után, miközben Kosmusov kormánytanácsos játszsza az intrikus szerepét, a szerelmesek kibékülnek é s Masinka lemond emanczipáczionális terveiről. Ezt az érdekes cselekvényt számos jó ötlettel fűszerezi Rössel Nándor librettója. A színpompás, orosz milieát is kitűnően választotta meg s pompásan érvényesíti. Vidám jelenet, ügyes tréfa szintén akad bőven az operettben, mely ilyképp méltán tetszett a Népszínház közönségének. Rössel Nándor szövegéhez Erkel Jenő, Erkel Ferencz unokája nagyon csinos és dallamos muzsikát komponált. Zenéje nem simul mindenütt a muszka szöveghez, franczia mintára készült finom dalok, bécsi indulók, magyaros és szláv motívumok váltakoznak benne. Az Erkel-család legifjabb tagja kétségkívül intelligens, jó ízlésű muzsikus, s egykét bájos dala (Masinka második felvonásbeli áriája, belépője), tüzes indulója s tréfás nótája (a czenzorok belépője) nagyon tetszett a közönségnek. Meglepően szép és színes az operett hang- 7