Magyar Nemzet, 1903. november (22. évfolyam, 261-285. szám)

1903-11-01 / 261. szám

1903. november 1. MAGYAR NEMZET. I vánban, a­ki azt hirdeti, hogy közös ügyekben egyoldalúlag nem dönthetünk, a 67-et jogilag ugyan megváltoztathatjuk, de végre nem hajtha­tunk, csak ha konformis törvény hozatik. A fele­lősség nem a mienk. Mi igaz nemzeti politikusok vagyunk, de sajnos, mindig akadnak kész hívei a császári politikának. Eddig a szabadelvű párt né­hány katona sic volt, sic jubeo-ját hajtotta végre. Ma felráztuk a nemzetet, megállítottuk a katonai hatalmat útjában, mentünk tovább is, hogy a pa­ritás érvényesülhessen. Nagy előhaladást lát s mindez a mi érdemünk. Ez előre visz bennünket az önálló hadsereg felé. Van-e remény arra, hogy győzünk? Ha van, akkor senki se gyengíteni, se abbahagyni nem akarja. Itt a döntést a nemzeti akaratra kell bízni. De nem a mostani választóközönségre. Senki a programmal szemben a küzdelmet abba nem hagy­hatja. (Zajos helyeslés.) A kérdés az, hogy rend­kívüli eszközökkel küzdjünk-e? Ha így küzdünk, akkor rendszerré teszszü­k az abszolút módon való kormányzást. Ne adjuk fel a harczot, de a köve­tendő magatartást tegyük függővé attól, hogy a közszabadság szélesebb rétegekre terjesztessék ki. Meg akarjuk tudni a nemzet akaratát. Meg kell erre a lehetőséget teremteni. Terjeszszék ki a vá­lasztói jogot, a czenzust egyen­lősítsék, a kerüle­teket oszszák be, a munkásoknak és az iparosok­nak adjanak választói jogot, községenként­ titkos szavazással még ez évben. Ha erre kötelező ígéretet tesz a kormány záros határidő alatt, akkor ne akadályozzuk a kormányzat rendes menetét. Ellen­kezőleg igen. (Zajos helyeslés.) Ha ezt megtagad­ják, mi nem appellálhatunk a nemzetre s akkor döntünk a fölött, mit tegyünk. (Zajos éljenzés.) Szatmári Mór szívesen hozzájárul Tóth Já­nos propozícziójához. Ezek nem ütköznek lekü­zd­­hetetetlen akadályokba, mint a katonai kérdések. Lukáts Gyula: Tóth indítványát megfontolás tárgyává óhajtja tenni, mert egy igazságos és egy­séges czenzus alapján készített választási törvény­nyel lehet csak hivatkozni a nemzetre. Ilyen kö­rülmények közt megadná a kormánynak az indem­­nitást. Th­aly Ferencz: Tegyük megfontolás tárgyává, hogy midőn e nagy küzdelmet megvívjuk, egy emberrel, politikussal állunk szemben, kinek egyénisége kétkedést támaszt. Ha úgy áll a kér­dés, hogy választani kell a magyar nyelv jogának lemondása és az abszolutizmus között, ő nem tud választani s leteszi mandátumát. A közgazdasági kérdés fenyegetőleg áll előttünk , ezt nem szabad kihagyni a megfontolandók közül. Új obstrukcziót azért csinálni nem lehet. E felett tehát most kell dönteni. (Helyeslés.) El van határozva a végsőig küzdeni. Kossuth Ferencz : Kijelenti, hogy teljesen egyetért Tóth János fejtegetéseivel és azokkal a konklúzumok­kal, miket ezekből levont. A­mi pe­dig a Thaly Ferencz által felvetett azt az eszmét illeti, hogy minden módon igyekezzünk elejét venni annak, hogy a Tisza-programmnak a magyar nyelv jogainak feladására vonatkozó része a kép­­viselőház határozatának tárgyát képezze, én is a tetta őt is. Bizonyosan számot vetett azzal is, hogy a balsiker okaiból mennyit írjon a maga munkája, mennyit a körülmények és az emberek rovására. De miután mindezzel megszámolt s miután mindezen kiboszankodta magát, kétségkívül végleg napirendre tért az egész kelletlen dolog felett. Végre is, pályázaton mindnyájunkat érhet baleset. Ha maga Phidias pályáznék, akár Schickedanz-czal egyesülve, még rajta is könnyebben esnék meg, hogy nem nyer, mint az, hogy nyer. Nem, én Fadrusz János nagy hitében két­kedni s kétségbeesésében hinni nem tudok. Nem is akarok. Ha elfogadnám, hogy azt a nagy hitet, melyből nagy alkotásait s nagy jóságát egy­képp megértettem, egyetlen balsiker összedönt­­hette, nem érteném többé őt. Hittelen is len­nék hozzá. Megfeledkezném még utolsó nagy beszédéről is, melyet ellenállhatatlan ékesszó­lással éppen nekem tartott. Filippika volt az, fényes, lelkes, túláradó filippika a kislelkű, okoskodó, mindent biráló és bonczoló kétkedés ellen, mely kórságtól baráti szeretettel féltett és óvott engemet. — Hinni kell, hinni bátran, szabadon s akármit mondanak a nyavalyás kritikaszterek! Az örökös kétely csak tehetetlenül piszmog, csak kedvünket szegi, csak elront mindent. Hit nélkül sem egyes ember, sem nemzet nem al­kothat nagyot s nem lehet nagygyá! . . . Körülbelül ilyenformán beszélt. És egészen hitt, igy érzett, igy gondolkozott. Én a magam részéről tudom, hogy nagy kétkedők is voltak már nagy emberek. Ám Fadrusz János azért volt nagy ember, mert nagy hitű ember volt, legnagyobb hévvel támogatom. Maradjon ez csak a mostani kormánynak és pártjának a pro­gramja ja. Kihirdeti, hogy a párt értekezletét hétfőn este 6 órakor folytatja, kedden este pedig hatá­rozathozatalra jön össze. Szegedről jelentik: Szeged város tegnapi köz­gyűlése tárgyalta Heves vármegye köriratát, mely az alkotmány megoltalmazásáról szól, Szatmár és Pozsony városokét, mely a hároméves katonák visszatartása ellen irányul és Kolozsvárét, mely az állami intézmények magyar jellegének kidomborí­­tását mondja ki. A tanács ez átiratok tudomásul­vételét javasolta. A közgyűlés Hevessy László indítványára a négy körirat tárgyában pótlólag ír föl a képviselőházhoz. Nyitráról táviratozzák. Nyitra vármegye tegnap tartotta meg rendes őszi közgyűlését, melyben a köztörvényhatóság tudomásul vette a belügyminisz­ter leim­­át az adófizetések elfogadásá­nak megtaga­dása tárgyában. Szatmár-Németi és Pozsony váro­soknak a harmadik évüket szolgáló katonák szol­gálatban visszatartása tárgyában intézett átirataik, valamint Heves megyének a meg nem szavazott adók és meg nem ajánlott ujonczott tárgyában intézett átirata felett a köztörvényhatóság napi­rendre tért. Szeged és Kolozsvár városoknak a nemzeti követelések tárgyában intézett átiratait magáévá tette ugyan, de egyhangúlag kimondotta, hogy azok csak az ország helyzete, politikai viszo­nyai és erőforrásainak bölcs mérlegelésével érvé­nyesíttessenek. A közgyűlés és a 28-án tartott szabadelvűpárti értekezlet egyhangúlag bizalmat szavazott Kramolin főispánnak. Prágából táviratozzák lapunknak. A Narodni Liszti ma »A magyarországi fordulat és következ­ményei« czímmel czikket közöl. Az ifjú­ csehek lapja a csehek részére ugyanazokat az engedmé­nyeket kívánja, melyeket a magyar nemzet vívott ki a maga részére. Azt követeli, hogy Csehország­ban szaporítsák a katonai nevelőintézeteket és bennük több figyelmet fordítsanak a cseh nyelvre. A cseh nemzetiségű tiszteket át kell helyezni a csehországi ezredekbe. Oly vidékeken, a­hol a cse­hek vannak többségben, az ezredparancsnokságok­­nak cseh nyelven kell levelezniük a hatóságokkal. A kultuszminisztérium működése Wlassics Gyula minisztersége alatt. Hiteles adatok alapján alantabb összeállí­tást közlünk Wlassics Gyula távozó vallás- és közoktatásügyi miniszter nagy sikerekben gaz­dag, eredményes miniszteri működéséről, ki 1895. évi januárius óta, tehát közel kilencz esztendeig vezette a vallás- és közoktatásügyi kettős tárczát. Wlassics Gyula ezen kettős természetű tárczája ügyeit nemes ambíc­ióval, nagy rá­termettséggel és szerencsével kezelte. A leg­súlyosabb egyházpolitikai viszonyok között fog­lalta el a miniszteri széket abban a kormány­ban, melynek feladata volt az egyházpolitikai törvények végrehajtása és ezek közül a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat ke­resztülvitele az országgyűlésen. Ez utóbbi törvény meghozatala volt első nagy sikere Wlassics Gyula miniszternek. A többi egyház­­politikai intézkedései pedig mind-mind hozzájá­rultak a paczifikáczió művéhez. A tanügy terén uj eszmékkel, uj intézményekkel lépett fel, a­melyek évtizedes haladást jelentenek ezen a téren s némelyik évszázados mulasztást pótol. Nemes önérzettel tekinthet vissza Wlassics Gyula hosszas miniszteri működésére, a­mely hazánk történetében hosszú időkig fentartja nevét. Wlassics Gyulát a király 1895 január 15-ikén kelt királyi elhatározásával nevezte ki vallás- és közoktatásügyi miniszterré a Bánffy Dezső báró által alakított kabinetbe. Az akkor kinevezett kabinet — Széll Kálmán által úgyszólván csak rekonstruálva — mai napig kormányon van, mindjárt kezdetben tökéletesen megfelelvén az előtte álló feladatnak, törvényerőre juttatva az egyházpolitikai reform­javaslatokat. E nagy mun­kából Wlassicsnak mint kultuszminiszternek jutott az oroszlánrész. Emlékezetes az a nagyszabású programmbeszéde, melyet minisztersége első napjai­ban, tárczája költségvetésének tárgyalásakor, a kép­viselőházban tartott, a­mely Wlassicsot, a büntető jogászt kiváló kulturpolitikusnak kvalifikálta. Beszédeiben mindig hamisítatlan szabadelvű érzésének s gondolkodásának adta félre nem ért­hető jeleit. Megvesztegethetetlen szabadelvűségének köszönhette, hogy — utat találván hallgatói lelké­hez — minden egyes, interpellácziókra adott vála­szával vagy egyéb felszólalásaival öregbítette nép­szerűségét s fokozta azt az őszinte elismerést melylyel immár az egész ország környezi. A parlamentben számos vitában állott meg rendületlenül a törhetetlen liberalizmus védelmezé­­sében. Egyik legviharosabb parlamenti ütközet volt az egyetemi keresztek emlékezetes ügye. Ra­­kovszky István képviselő használta fel az egyetemi ifjúság egy töredékének a keresztnek a tantermek­ben való kifüggesztésére irányuló mozgalmát arra, hogy Wlassics szabadelvű politikáját megtámadja. A miniszter a képviselőházban 1901 február 23-án adott válaszában kijelentette, hogy a kereszt régi gyakorlat szerint ott van már hosszú idők óta a rektori hivatalban s egyebütt, de a tantermekben való kifüggesztéséhez,­­ ha a kereszt akár azt a czélt szolgálja, hogy az egyetem katolikus jellege mellett egy erős érv legyen, akár azt a czélt szol­gálja, hogy a keresztcsonkítások megtorlásául egy ellendemonstráczió történjék, minthogy mindkét esetben a kereszt, ez a magasztos és mindenek fölött tündöklő jelvény mellékezes szolgálatában áll, a segítséget nem nyújt. Kormányzati teendői kapcsán új beosztást ho­zott a közoktatási minisztérium munkacsoportosí­­tásába. A vallási ügyekkel Wlassicsnak 1895 szep­tember 1-én életbe léptetett rendelete alapján a minisztériumnak tizennégy ügyosztálya közül öt foglalkozik, a többi kilencznek a közoktatási ügyek képezik feladatát. A vallásügyek között az egyházpolitikai re­formok végrehajtása volt miniszterségének első ne­vezetesebb momentuma. Alighogy az ezekre vonatkozó elvi jelentőségű rendeletek kibocsáttattak, következett a kongrua­­törvény végrehajtása. Kongrua czímén 2,041.000 koronát, (fejlesztésre 591.000, új intézményekre 1,450.000), az egyházi alapok gyarapítása czéljából pedig 2,415.800 koronát juttatott nyolcz évi kor­mányzása alatt az egyházaknak. A katolikus egyház önkormányzatának évtize­dek óta vajúdó ügyét is Wlassicsnak sikerült egy elhatározó lépéssel előbbre vinnie, mikor a ki­­rálylyal kieszközölte az 1897. évi május 14-én kibocsátott legfelsőbb elhatározást, mely az ered­ménytelenül működött 1870-iki kongresszust be­fejezettnek nyilvánítván, megengedte, hogy a katolikus egyház önkormányzatának szervezése czéljából uj kongresszus hivassák egybe. Az uj kongresszus még ugyanez év november havában összeülvén s az országos ügyet öt éven át tár­gyalván, 1902 tavaszán befejezte tanácskozását s a kormány utján a király elé terjesztő a katolikus egyház önkormányzatának szervezeti javaslatát. A felső­oktatásban és ennek fejlesztésében egyik legemlékezetesebb intézkedése a nőknek az egyetemre való bebocsátása volt. Előterjesztése folytán már 1895 november havában megjelent a királynak legfelsőbb elhatá­rozása, a nőknek az egyetemre, nevezetesen a böl­csészeti, orvosi és gyógyszerészeti szakra bocsá­tása stb. E reformmal a miniszter nemcsak új kereseti pályát nyitott meg a nő számára, (pél­dául gyógyszerészet), nemcsak a társadalom igé­nyeit elégítette ki (női orvosok), hanem a hazai magasabb nőnevelés czéljaira gondoskodott egyete­met végzett, középiskolai tanári kvalifikácziójú tanárnőkről (bölcsészeti szak) s új munkásokat nevelt az élet s tudomány számára is. Reformálta a tanárképző intézetet, megalkotta az Eötvös-kollégiumot, hosszasan és eredményesen foglalkozott a jogi oktatás reformjával s általában a legfelső oktatás minden fölmerült kérdésével. A középiskolai oktatás terén a tantervek re­víziója és a leánygimnázium megalkotása őrzik emlékezetét. Gyökeresen javította a képezdei tanárok és a tanítóképző intézetek rendjét, tantervét, az óvónő­képzést. A népoktatásban elevenen kidomborodó új irány­elvet inaugurált, a nemzeti népoktatást. Óriási mértékben növelte az állami népiskolák számát, emelte a tanítói fizetéseket, gazdasági népiskolá­kat szervezett, ifjúsági könyvtárakat alapított. Igen nevezetes intézkedése Wlassicsnak

Next