Magyar Nemzet, 1904. január (23. évfolyam, 1-27. szám)

1904-01-23 / 20. szám

2 MAGYAR NEMZET. 1904. január 23.­ sóhajtozás, gerliczék meddő bugása, az öleléssé, egybesimulássá, szerelmi cseleke­detté váljék. Cselekedetté, a melynek az elszigetelt obstrukczió hasznát veszi. Ha a miniszterelnök Visontainak felel, és úgy felel, a hogy a néppárt »agilis« része szeretné, akkor megvan a híd, s a lefektetett hídon segítőcsapatok jutnak át a kifáradt obstrukczió szekértáborába. De a hidverés elmaradt. A miniszter­­elnök készen volt rá, hogy azonnal felel. De Visontai össze akarta kötni a szépet a hasznossal. Beszélt... beszélt... beszélt... Másfél óráig várt türelmesen a miniszter­­elnök, de a beszéd­zuhatag csak nem akart véget érni, írásait betette hát a táskájába és kiment. Más tekintetben is érezhető kudarc­ érte az obstrukczió vezérkarát. Egy másik kedves szándékuk is kútba esett. Zárt ülés­sel akarták megakadályozni a mentelmi bizottság határozata feletti szavazást. El­késtek vele. A kérdés feltevése közben sza­ladt föl Holló Lajos az ívvel az elnökhöz. A szavazást meggátolni lehetetlen volt. A képviselőház elfogadta Lengyel Zoltán ese­tében a bizottság határozatát. A zárt ülés jó volt eső után való köpönyegnek. Szóval: az obstrukc­ió ma, bármiként erőlködött, nem volt képes felszítani a Ház szenvedélyét. Be kellett elégednie azzal, hogy a mellett, hogy unalmas, ma nevet­ségessé is tette magát. Az unalom és a nevetségesség pedig él. Hiába minden, ezen nem segít a műharag s a hősi póz. Budapest, január 22. — A képviselőház holnap, szombaton, délelőtt 10 órakor folytatni fogja az újoncz­­megajánlásról szóló vitát. *­ A képviselőház bizottságaiból. A naplóbiráló bizottság ma délelőtt 10 órakor tartott ülésében elnökké Molecz Dánielt,jegyzővé Szombatky Györgyöt választotta meg.­­ A gazdasági bizottság ma dél­előtt­i/gl6 órára egybehívott ülését közbejött aka­dályok miatt január hó 26-ik napjának délelőtti 1 /al0 órájára halasztotta el. den fortélyát és leleményességét az első kér­désre való el előadásban. A szűk látkörű német a maga rövidlátó, minden kis idealizmust elölő irán­ával épp úgy, mint a már szabadelvűbb angol felfogás, — a­mely a testnek is megadja a magáét, — a maga valóban testületi és józan szellemével, egyaránt képtelen a válaszadásra. Nem talán mintha felsőségüket nem ismerném el, de mert úgy érzem és úgy gondolom (úgy­is vallottam m­ndig), mondom ki, hogy az ifjú­ságnak a tanuláson, a test és szellem egy­aránt való fejlesztésén kívül mint társa­dalmi lénynek is meg vannak a maga külön jogai és hi­telességei. (Talán inkább elsősorban »kötelességei« és »jogai«.) Nem a politikába való beavatkozást értem e alatt; az ország kormányzását hagyjuk az öregekre. A melltt, hogy mérhetetlen elbizakodott­ság vol­na tölüi­k azt magunknak vindikálni, még meg is bánnánk később. Az a tér, a­mely az ifjúságnak is tág teret nyújt a munkálkodásra: maga a társa­dalmi tevékenység tere. És ha az ifjúság ezt a keretet megtartja, abból ki nem lép, akkor nemhogy káros dolgot művel-­e, sőt rendkívül üdvös dolgot csinálhat, rendkívüli szép támoga­tást, erős segédkezet nyújthat a jelen nemzet­nek. Hiszen van-e eszményibb felfogás, mint ha azt valljuk, hogy egészséges és nagy nemzet csak úgy lehetséges, ha a jelen nemzet és a jövő nemzet együttesen dolgoznak a nemzet erősíté­sén, a nemzet fellendülésén. A már kipróbált, már viharedzett, már tapasztalt erők és az ifjú, még csak útra induló, még sarjadzó erők közös és vállvetett fáradozása valóban nagy eredményt mutathat fel. WLASSICS TIBOR:­­ A máramarosi főispán beiktatása. Perényi Zsigmond báró főispán — mint Mármaros-Sziget­­ről jelentik — tegnapelőtt érkezett Nagyszőlős­ről Máramaros-Szigetre, a­hol 20 tagú küldöttség várta és Szabó alispán üdvözölte. Az ünnepélyes installáczió után Perényi főispán szép beszédet mondott, melyre Nyegre László orsz. képviselő vá­laszolt. Este a város 850 teritékü bankettet ren­dezett s a várost fényesen kivilágították. Az ün­nepség hangversenynyel és tánczmulatsággal ért véget. Országgyűlés. Viharos napja volt ma a képviselőháznak. Lengyel Zoltán ügye a zajos inczidenseknek egész sorozatát támasztotta, közben az obstruk­­torok néppárti támogatással zárt ülést is kér­tek, olyannyira, hogy az újonczozási javaslat tárgyalására ma nem is került sor. A Kossuth - párt a zenebonával szemben teljesen passzív álláspontra helyezkedett, a zavarok felidézésének és a tárgyalások megakasztásának romboló mun­kájában egyáltalában nem vett részt, jeléül annak, hogy a pártot az obstrukc­ió támogatásába bele­lovalni lehetetlen. Lengyel Zoltán mentelmi ügye. Jelen vannak: Szivák Imre elnök, Maróthy László előadó, Klobusiczky János, Szatmári Mór, Olay Lajos, Barcsay Domokos, gróf Zichy Aladár, Sebess Dénes, Angyal József, Tormay Károly, Kubinyi Géza, Bogyay Máté, Kabos Ferencz és Radovanovics György. Maróthy László előadó mindenekelőtt felol­vassa az elnöki átiratot, azután ismerteti a tény­állást ; utal arra, hogy Lengyel az elnöknek há­romszori rendreutasítása után is feleselt a Ház elnökével s tekintettel arra, hogy Lengyelnek ha­sonló ügye már volt a bizottság előtt és akkor a bizottság javaslata alapján a Ház ünnepélyes meg­követésére intéltetett, a­minek Lengyel eleget is tett, minthogy itt ismétlés esete forog fenn, in­dítványozza, hogy a bizottság a Háznak az iránt tegyen előterjesztést, hogy Lengyel Zoltán azért, mert az elnöknek nem engedelmeskedett, jegyző­könyvi megrovásban részesíttessék és ezt kerüle­tében falragaszok útján is közöljék. ) Szivák Imre elnök bejelenti, hogy Lengyel Zoltánnak meghívót küldött, a­mi ellen Lengyel a Ház ülésében fel is szólalt, az elnök azonban igazolta eljárásának helyességét, a­mely az eddigi gyakorlatnak is megfelel. Minthogy Lengyel már tegnap megmondotta, hogy a bizottság előtt meg­jelenni nem fog, nézete szerint a bizottsága foly­tathatja tárgyalását. Kubinyi Géza nem elégszik meg az előadó javaslatával. Ha valaki rendszert csinál abból, hogy nem hajlik meg senki és semmi előtt, az súlyos természetű dolog. Itten semmi elnézésre nincs ok. Utal arra, hogy Lengyel már előre be­jelentette, hogy a mentelmi bizottság határozatá­nak engedelmeskedni nem fog. Indítványozza, hogy Lengyel Zoltán tíz egymás után következő ülésről való kirekesztése iránt terjesztessék javaslat a Ház elé. Zichy Aladár gr. szerint teljes objektivitással kell elbírálni az ügyet. Azt kell kutatni, hogy mi­kor történt az engedetlenség. S Így látja, hogy Lengyel addig, a­míg az elnök a 251. §-t alkal­mazta, engedetlenséget nem követett el. Maga az elnök is csak két rendreutasításról tesz említést, a­mi azután történt, nem képezi tárgyát a men­telmi bizottság tanácskozásának. Nem lát okot a büntetésre. Indítványozza, hogy Lengyel Zoltán semmi büntetésben ne részesüljön. Olay Lajos szerint Lengyel Zoltán tévedésben volt. Előadja a tényeket. Elismeri, hogy az elnök helyesen járt el akkor, a­mikor a házszabályokat Kovács Pállal szemben alkalmazta és igaza volt abban is, hogy a házszabályokhoz való hozzászó­lást meg nem engedte. Tény azonban az is, hogy az eddigi gyakorlat szerint mindig szólhattak a házszabályokhoz azok, a­kik ahhoz szót kértek. Minthogy Lengyel tévedését jóhiszeműnek találja, elégnek tartja vele szemben a legenyhébb bünte­tést és indítványt tesz, hogy Lengyel a Ház ün­nepélyes megkövetésére ítéltessék. Szatmári Mór a naplóból azt látja, hogy addig, a­míg az elnök a mentelmi bizottsághoz való uta­sításra vonatkozó indítványt meg nem tette, Len­gyel tényleg nem követett el súlyosabb beszámítás alá eshető dolgot, mert Lengyel teljes joggal hi­vatkozhatott nemcsak az Olay által említett gya­korlatra, de a házszabályok egyenes intézkedésére, nevezetesen a 215. §. c) pontjára, a­mely minden­kor jogot ad a képviselőnek a házszabályhoz való felszólalásra. Ha történt valami, az csak az lehet, hogy Lengyel az elnöki figyelmeztetést és rendreutasí­­tást kritizálta és az ellen szólott, a­mit a ház­szabályok nem engednek meg. De ez magában véve semmi esetre sem olyan súlyos eset, a­mely a legtávolabbról is megokolhatna olyan szigorú retorziót, a­minőt Kubinyi Géza ajánl. Nézete szerint csak a legenyhébb eljárás alkalmazható Lengyellel szemben. Ezért csatlakozik Ulay in­dítványához. Radovánovics György azt tartja, hogy itt csak a retorzió mértékéről lehet szó. Figyelmeztet arra, hogy a kizárás a legsúlyosabb büntetés. Fordul­hatnak elő súlyosabb esetek, mint a minő most a Lengyel Zoltáné. Tekintettel azonban arra, hogy Lengyel már hasonló ügyben egyszer büntetve volt, hozzájárul az előadó javaslatához. Kabos Ferencz csak az elnök ellen való enge­detlenség szempontjából bírálja el a dolgot. Ez az engedetlenség flagráns módon történt. Az előadó javaslatát teszi magáévá. Angyal József azt tartja, hogy a mostani vi­szonyok között különös súly fektetendő az elnöki tekintély megoltalmazására és ebből a szempont­ból a legerélyesebb eljárást tartja indokoltnak. Az előadó indítványát fogadja el. Tormay Károly, Bogyai Máté hozzájárulnak az előadó indítványához, Barcsay Domokos pedig kijelenti, hogy az ő vélekedésének a Kubinyi Géza indítványa felel meg. Minthogy ekképpen a bizottság valamennyi tagja kifejtette nézetét, elnök szavazás alá bo­­csájtja a kérdést; először gróf Zichy indítványát teszi fel szavazásra, mely szerint Lengyel semmi­nemű büntetésben ne részesüljön. Ezt a bizottság többsége nem fogadta el, a mire elnök Olay in­dítványát bocsájtja szavazás alá, mely szerint Lengyel a Ház ünnepélyes megkövetésére ítéltes­sék. Ezen indítvány mellett csak Olay Lajos, Szatmári Mór és gróf Zichy szavaztak, a többség pedig az indítványt elvetette. Végül az előadó indítványa került szavazás alá, a­mely Lengyel Zoltánt jegyzőkönyvi meg­rovásban és ennek a választókerületben való nyil­vános közzétételében kívánja részesíteni; ezt a bizottság többsége — szemben Kubinyi kizárási indítványával — elfogadta. Az elnök ily értelemben mondta ki a hatá­rozatot, Kisebbségi véleményt nem jelentettek be. Jegyzőkönyvi vita a Házban. Perczel elnök késlekedett az ülés megnyi­tásával. Bevárni óhajtotta a mentelmi bizottság ülését, hogy az előadó még a napirend előtt bemutathassa az ítéletet. Miután azonban a bizottsági ülés húzódott, valamivel féltizenegy után az elnök mégis megnyitotta a képviselő­­ház ülését. A csata, mint rendesen a jegyzőkönyv hi­telesítésénél indult. Ugron Gábor kezdte.­­ A jegyzőkönyv mostani formájában nem hitelesíthető, mert tartalma a tegnapi ülésben történteknek meg nem felel. Perczel elnök ab­ból a téves feltevésből indult ki tegnap, hogy Kovács Pál már megkezdette beszédét. Ám ez nem így volt. Kovács Pál még nem fogott bele előadásába, hanem felszólalásától függet­lenül kérést intézett a Házhoz, hogy holnap szólhasson. Az elnök téves felfogásból kiin­dulva, nem adta meg a szót a házszabályokhoz több képviselőnek. Ez már nagy sérelem. Még nagyobb sérelem esett akkor, a­mikor Lengyel Zoltán képviselőt, a­ki szólási jogától magát megfosztatni nem engedte, a Ház állítólagos határozatával a mentelmi bizottság elé utasí­tották. Ez a határozat semmis és érvénytelen, mert a kérdés feltevését a pokoli zájban a Ház túlnyomó része nem is hallotta. Kérem a Há­zat, hogy e szabálytalan határozatot törölje, mert az ilyen határozat nem fogja emelni a Ház tekintélyét. — Az önök eljárása talán emeli! — kiáltották jobbfelől nagy felháborodással. A jobboldalról Belicska Béni kért szót. — A jegyzőkönyv pontos foglalatja annak, a­mi tegnap történt! —konstatálta a jobboldal helyeslése közepett. — Lengyel úrral az történt, hogy kétszer az elnök rendreutasította, majd pedig renitencziát tanúsítván, az elnök a Ház határozatát provokálta, s e határozat alapján Lengyel Zoltán a mentelmi bizottság elé uta­­síttatott. Beismerem, hogy a történtek alatt itt is, a túloldalon is némi zaj volt, ám ennek daczára is hallottuk a történtek minden fázi­sát. Meg vagyok győződve, hogy hallották önök is ! A harmadik felszólaló Lovászi­ Márton volt. — Az elnök kérdését tegnap hallani nem lehetett. Legklasszikusabb bizonyítéka ennek, hogy Zichy Aladár gróf határozottan azt hitte, hogy az elnök az újonczjavaslat felett szavaztat. Baross Jusztin a szabályok szerint utolsó­

Next