Magyar Nemzet, 1904. január (23. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-23 / 20. szám
2 MAGYAR NEMZET. 1904. január 23. sóhajtozás, gerliczék meddő bugása, az öleléssé, egybesimulássá, szerelmi cselekedetté váljék. Cselekedetté, a melynek az elszigetelt obstrukczió hasznát veszi. Ha a miniszterelnök Visontainak felel, és úgy felel, a hogy a néppárt »agilis« része szeretné, akkor megvan a híd, s a lefektetett hídon segítőcsapatok jutnak át a kifáradt obstrukczió szekértáborába. De a hidverés elmaradt. A miniszterelnök készen volt rá, hogy azonnal felel. De Visontai össze akarta kötni a szépet a hasznossal. Beszélt... beszélt... beszélt... Másfél óráig várt türelmesen a miniszterelnök, de a beszédzuhatag csak nem akart véget érni, írásait betette hát a táskájába és kiment. Más tekintetben is érezhető kudarc érte az obstrukczió vezérkarát. Egy másik kedves szándékuk is kútba esett. Zárt üléssel akarták megakadályozni a mentelmi bizottság határozata feletti szavazást. Elkéstek vele. A kérdés feltevése közben szaladt föl Holló Lajos az ívvel az elnökhöz. A szavazást meggátolni lehetetlen volt. A képviselőház elfogadta Lengyel Zoltán esetében a bizottság határozatát. A zárt ülés jó volt eső után való köpönyegnek. Szóval: az obstrukció ma, bármiként erőlködött, nem volt képes felszítani a Ház szenvedélyét. Be kellett elégednie azzal, hogy a mellett, hogy unalmas, ma nevetségessé is tette magát. Az unalom és a nevetségesség pedig él. Hiába minden, ezen nem segít a műharag s a hősi póz. Budapest, január 22. — A képviselőház holnap, szombaton, délelőtt 10 órakor folytatni fogja az újonczmegajánlásról szóló vitát. * A képviselőház bizottságaiból. A naplóbiráló bizottság ma délelőtt 10 órakor tartott ülésében elnökké Molecz Dánielt,jegyzővé Szombatky Györgyöt választotta meg. A gazdasági bizottság ma délelőtti/gl6 órára egybehívott ülését közbejött akadályok miatt január hó 26-ik napjának délelőtti 1 /al0 órájára halasztotta el. den fortélyát és leleményességét az első kérdésre való el előadásban. A szűk látkörű német a maga rövidlátó, minden kis idealizmust elölő iránával épp úgy, mint a már szabadelvűbb angol felfogás, — amely a testnek is megadja a magáét, — a maga valóban testületi és józan szellemével, egyaránt képtelen a válaszadásra. Nem talán mintha felsőségüket nem ismerném el, de mert úgy érzem és úgy gondolom (úgyis vallottam mndig), mondom ki, hogy az ifjúságnak a tanuláson, a test és szellem egyaránt való fejlesztésén kívül mint társadalmi lénynek is meg vannak a maga külön jogai és hitelességei. (Talán inkább elsősorban »kötelességei« és »jogai«.) Nem a politikába való beavatkozást értem e alatt; az ország kormányzását hagyjuk az öregekre. A melltt, hogy mérhetetlen elbizakodottság volna tölüik azt magunknak vindikálni, még meg is bánnánk később. Az a tér, amely az ifjúságnak is tág teret nyújt a munkálkodásra: maga a társadalmi tevékenység tere. És ha az ifjúság ezt a keretet megtartja, abból ki nem lép, akkor nemhogy káros dolgot művel-e, sőt rendkívül üdvös dolgot csinálhat, rendkívüli szép támogatást, erős segédkezet nyújthat a jelen nemzetnek. Hiszen van-e eszményibb felfogás, mint ha azt valljuk, hogy egészséges és nagy nemzet csak úgy lehetséges, ha a jelen nemzet és a jövő nemzet együttesen dolgoznak a nemzet erősítésén, a nemzet fellendülésén. A már kipróbált, már viharedzett, már tapasztalt erők és az ifjú, még csak útra induló, még sarjadzó erők közös és vállvetett fáradozása valóban nagy eredményt mutathat fel. WLASSICS TIBOR: A máramarosi főispán beiktatása. Perényi Zsigmond báró főispán — mint Mármaros-Szigetről jelentik — tegnapelőtt érkezett Nagyszőlősről Máramaros-Szigetre, ahol 20 tagú küldöttség várta és Szabó alispán üdvözölte. Az ünnepélyes installáczió után Perényi főispán szép beszédet mondott, melyre Nyegre László orsz. képviselő válaszolt. Este a város 850 teritékü bankettet rendezett s a várost fényesen kivilágították. Az ünnepség hangversenynyel és tánczmulatsággal ért véget. Országgyűlés. Viharos napja volt ma a képviselőháznak. Lengyel Zoltán ügye a zajos inczidenseknek egész sorozatát támasztotta, közben az obstruktorok néppárti támogatással zárt ülést is kértek, olyannyira, hogy az újonczozási javaslat tárgyalására ma nem is került sor. A Kossuth - párt a zenebonával szemben teljesen passzív álláspontra helyezkedett, a zavarok felidézésének és a tárgyalások megakasztásának romboló munkájában egyáltalában nem vett részt, jeléül annak, hogy a pártot az obstrukció támogatásába belelovalni lehetetlen. Lengyel Zoltán mentelmi ügye. Jelen vannak: Szivák Imre elnök, Maróthy László előadó, Klobusiczky János, Szatmári Mór, Olay Lajos, Barcsay Domokos, gróf Zichy Aladár, Sebess Dénes, Angyal József, Tormay Károly, Kubinyi Géza, Bogyay Máté, Kabos Ferencz és Radovanovics György. Maróthy László előadó mindenekelőtt felolvassa az elnöki átiratot, azután ismerteti a tényállást ; utal arra, hogy Lengyel az elnöknek háromszori rendreutasítása után is feleselt a Ház elnökével s tekintettel arra, hogy Lengyelnek hasonló ügye már volt a bizottság előtt és akkor a bizottság javaslata alapján a Ház ünnepélyes megkövetésére intéltetett, aminek Lengyel eleget is tett, minthogy itt ismétlés esete forog fenn, indítványozza, hogy a bizottság a Háznak az iránt tegyen előterjesztést, hogy Lengyel Zoltán azért, mert az elnöknek nem engedelmeskedett, jegyzőkönyvi megrovásban részesíttessék és ezt kerületében falragaszok útján is közöljék. ) Szivák Imre elnök bejelenti, hogy Lengyel Zoltánnak meghívót küldött, ami ellen Lengyel a Ház ülésében fel is szólalt, az elnök azonban igazolta eljárásának helyességét, amely az eddigi gyakorlatnak is megfelel. Minthogy Lengyel már tegnap megmondotta, hogy a bizottság előtt megjelenni nem fog, nézete szerint a bizottsága folytathatja tárgyalását. Kubinyi Géza nem elégszik meg az előadó javaslatával. Ha valaki rendszert csinál abból, hogy nem hajlik meg senki és semmi előtt, az súlyos természetű dolog. Itten semmi elnézésre nincs ok. Utal arra, hogy Lengyel már előre bejelentette, hogy a mentelmi bizottság határozatának engedelmeskedni nem fog. Indítványozza, hogy Lengyel Zoltán tíz egymás után következő ülésről való kirekesztése iránt terjesztessék javaslat a Ház elé. Zichy Aladár gr. szerint teljes objektivitással kell elbírálni az ügyet. Azt kell kutatni, hogy mikor történt az engedetlenség. S Így látja, hogy Lengyel addig, amíg az elnök a 251. §-t alkalmazta, engedetlenséget nem követett el. Maga az elnök is csak két rendreutasításról tesz említést, ami azután történt, nem képezi tárgyát a mentelmi bizottság tanácskozásának. Nem lát okot a büntetésre. Indítványozza, hogy Lengyel Zoltán semmi büntetésben ne részesüljön. Olay Lajos szerint Lengyel Zoltán tévedésben volt. Előadja a tényeket. Elismeri, hogy az elnök helyesen járt el akkor, amikor a házszabályokat Kovács Pállal szemben alkalmazta és igaza volt abban is, hogy a házszabályokhoz való hozzászólást meg nem engedte. Tény azonban az is, hogy az eddigi gyakorlat szerint mindig szólhattak a házszabályokhoz azok, akik ahhoz szót kértek. Minthogy Lengyel tévedését jóhiszeműnek találja, elégnek tartja vele szemben a legenyhébb büntetést és indítványt tesz, hogy Lengyel a Ház ünnepélyes megkövetésére ítéltessék. Szatmári Mór a naplóból azt látja, hogy addig, amíg az elnök a mentelmi bizottsághoz való utasításra vonatkozó indítványt meg nem tette, Lengyel tényleg nem követett el súlyosabb beszámítás alá eshető dolgot, mert Lengyel teljes joggal hivatkozhatott nemcsak az Olay által említett gyakorlatra, de a házszabályok egyenes intézkedésére, nevezetesen a 215. §. c) pontjára, amely mindenkor jogot ad a képviselőnek a házszabályhoz való felszólalásra. Ha történt valami, az csak az lehet, hogy Lengyel az elnöki figyelmeztetést és rendreutasítást kritizálta és az ellen szólott, amit a házszabályok nem engednek meg. De ez magában véve semmi esetre sem olyan súlyos eset, amely a legtávolabbról is megokolhatna olyan szigorú retorziót, aminőt Kubinyi Géza ajánl. Nézete szerint csak a legenyhébb eljárás alkalmazható Lengyellel szemben. Ezért csatlakozik Ulay indítványához. Radovánovics György azt tartja, hogy itt csak a retorzió mértékéről lehet szó. Figyelmeztet arra, hogy a kizárás a legsúlyosabb büntetés. Fordulhatnak elő súlyosabb esetek, mint a minő most a Lengyel Zoltáné. Tekintettel azonban arra, hogy Lengyel már hasonló ügyben egyszer büntetve volt, hozzájárul az előadó javaslatához. Kabos Ferencz csak az elnök ellen való engedetlenség szempontjából bírálja el a dolgot. Ez az engedetlenség flagráns módon történt. Az előadó javaslatát teszi magáévá. Angyal József azt tartja, hogy a mostani viszonyok között különös súly fektetendő az elnöki tekintély megoltalmazására és ebből a szempontból a legerélyesebb eljárást tartja indokoltnak. Az előadó indítványát fogadja el. Tormay Károly, Bogyai Máté hozzájárulnak az előadó indítványához, Barcsay Domokos pedig kijelenti, hogy az ő vélekedésének a Kubinyi Géza indítványa felel meg. Minthogy ekképpen a bizottság valamennyi tagja kifejtette nézetét, elnök szavazás alá bocsájtja a kérdést; először gróf Zichy indítványát teszi fel szavazásra, mely szerint Lengyel semminemű büntetésben ne részesüljön. Ezt a bizottság többsége nem fogadta el, a mire elnök Olay indítványát bocsájtja szavazás alá, mely szerint Lengyel a Ház ünnepélyes megkövetésére ítéltessék. Ezen indítvány mellett csak Olay Lajos, Szatmári Mór és gróf Zichy szavaztak, a többség pedig az indítványt elvetette. Végül az előadó indítványa került szavazás alá, amely Lengyel Zoltánt jegyzőkönyvi megrovásban és ennek a választókerületben való nyilvános közzétételében kívánja részesíteni; ezt a bizottság többsége — szemben Kubinyi kizárási indítványával — elfogadta. Az elnök ily értelemben mondta ki a határozatot, Kisebbségi véleményt nem jelentettek be. Jegyzőkönyvi vita a Házban. Perczel elnök késlekedett az ülés megnyitásával. Bevárni óhajtotta a mentelmi bizottság ülését, hogy az előadó még a napirend előtt bemutathassa az ítéletet. Miután azonban a bizottsági ülés húzódott, valamivel féltizenegy után az elnök mégis megnyitotta a képviselőház ülését. A csata, mint rendesen a jegyzőkönyv hitelesítésénél indult. Ugron Gábor kezdte. A jegyzőkönyv mostani formájában nem hitelesíthető, mert tartalma a tegnapi ülésben történteknek meg nem felel. Perczel elnök abból a téves feltevésből indult ki tegnap, hogy Kovács Pál már megkezdette beszédét. Ám ez nem így volt. Kovács Pál még nem fogott bele előadásába, hanem felszólalásától függetlenül kérést intézett a Házhoz, hogy holnap szólhasson. Az elnök téves felfogásból kiindulva, nem adta meg a szót a házszabályokhoz több képviselőnek. Ez már nagy sérelem. Még nagyobb sérelem esett akkor, amikor Lengyel Zoltán képviselőt, aki szólási jogától magát megfosztatni nem engedte, a Ház állítólagos határozatával a mentelmi bizottság elé utasították. Ez a határozat semmis és érvénytelen, mert a kérdés feltevését a pokoli zájban a Ház túlnyomó része nem is hallotta. Kérem a Házat, hogy e szabálytalan határozatot törölje, mert az ilyen határozat nem fogja emelni a Ház tekintélyét. — Az önök eljárása talán emeli! — kiáltották jobbfelől nagy felháborodással. A jobboldalról Belicska Béni kért szót. — A jegyzőkönyv pontos foglalatja annak, ami tegnap történt! —konstatálta a jobboldal helyeslése közepett. — Lengyel úrral az történt, hogy kétszer az elnök rendreutasította, majd pedig renitencziát tanúsítván, az elnök a Ház határozatát provokálta, s e határozat alapján Lengyel Zoltán a mentelmi bizottság elé utasíttatott. Beismerem, hogy a történtek alatt itt is, a túloldalon is némi zaj volt, ám ennek daczára is hallottuk a történtek minden fázisát. Meg vagyok győződve, hogy hallották önök is ! A harmadik felszólaló Lovászi Márton volt. — Az elnök kérdését tegnap hallani nem lehetett. Legklasszikusabb bizonyítéka ennek, hogy Zichy Aladár gróf határozottan azt hitte, hogy az elnök az újonczjavaslat felett szavaztat. Baross Jusztin a szabályok szerint utolsó