Magyar Nemzet, 1905. július (24. évfolyam, 158-183. szám)

1905-07-20 / 174. szám

8 MAGYAR NEMZET. 3 905. julius 20. fog bánni vele. Egyébként a vizsgálatot folytatják ellene. — Két kis leány tragédiája, ivét kis leány járt szerencsétlenül tegnap délután a Kertész-utcza 07. számú házban. A gyermekek, Kálmán László ; házmester tizenkét éves Ilonka és ötéves Margit leánykája, az udvarban játszadoztak. Közben le­ejtettek egy krajezárt a pinezébe s lefutottak a megkeresésére. Gyújtó világánál keresgéltek s a mikor a krajezár már megvolt, eldobták az égő gyújtót. A gyújtó Beck Márton kereskedőnek egy ««ázötven liter benzinnel teli hordójára esett. A leánykák alig tettek még pár lépést, a mikor a benzines hordó iszonyú durranással fölrobbant. Messzi szétfröccsent az égő • folyadék s az egész pineze lángba borult. Meggyuladt a két kis leány ruhája is, s mire a szülők és a lakók segítségükre futottak, a gyermekek borzalmasan összeégtek. A mentőket hivták, a kik a két gyermeket a Rókus-kórházba vitték, a hol a kis Margit rövid idő múlva meghalt. A másik leányka más­fél óra múlva követte testvérét a halálba. Édesapjuk, a ki elsőnek rohant le a pin­ezébe, hogy gyermekeit megmentse, szintén vesze­delmesen megsebesült. A szerencsétlenség követ­keztében különben az egész házat nagy veszede­lem fenyegette, mert a kigyuladt pinezében nagy lánggal pusztított a tűz. Több órai munkával si­került a tüzőrségnek a hosszú pinezében, a mely az egész ház alatt végigfut, a tüzet eloltani. A tiizvizsgálatot ma délben tartották meg. — Életmentő ezredes. Prágából táviratozzak lapunknak: Brandeisban az ott állomásozó* 7-ik dragonyos ezred Fritsch József nevű legénye lova­kat vezetett usztatás végett az Elbe folyóhoz. Biztatás közben az egyik ló belelüktc Pritschet a vizbe. Pritsch örvénybe került és elmerült az ár­ban. Ezredparancsnoka. Karger ezredes a part­ról nézte az usztatást és a mikor észre vette, hogy Fritsch veszélyben van, teljesen felöltözve a folyóba ugrott és nagy fáradsággal sikerült is a legényt megmentenie. A mentést nagy közönség nézte a partról és lelkes ováczióban részesítette a bátor ezredest. — A legnagyobb meleg. Ha julius hónapban a hőmérő nálimk 30 Celsius-fokot mutat árnyék­­bán, önkéntelenül is az a kérdés merül föl: minő meleg lehet a tropikus éghajlat alatt ? A kövezet is szinte égető ebben a hőségben és az aszfalt valósággal olvadni kezd, noha nem lehet mondani, hogy itt »rettenetes« a forróság. A Szahara ho­mokja, a mint azt ott járt utazók tapasztalták, gyakran 70 fokot is elei-, sőt Bagdadban 78 fokra is felszállt a meleg. A legnagyobb talajhöséget azonban a német expediczió találta Loangóban, a hol talpuk alatt 85 foknyi volt a talaj. A czipő nélkül levő négerek ezen a meleg talajon úgy áll­nak, mint izzó szénen és lábaikat hol gyöngéden leteszik, hol gyorsan felkapkodják. Afrika egyes vidékein meg olyan forró a homoktalaj, hogy a beléje rakott tojás keményre fő benne. Dél-Amerika egyes részein, valamint Észak- Azsiában a nap hőmérséke az 50 fokot is eléri. I tt azonban a meleg nem egyenletes. Tannak hó­napok, a mikor a nap keltekor már 35 fokos me­leg van, junius és julius hónapokban 33 foktól 36 fokig emelkedik a nap melege. A lakosság ezt már nem is melegnek, hanem »pörkölő«-nek nevezi, a mit a forró szelek még növelnek. Bagdadban a meleg szelek 42 — 45 fokosak, a szirokkó szintén 45 fokra heviti a levegőt, a számum-szél Dél- Amerikában gyakran 46 fokos, mig a Kapföldön már 49 fokosat is észleltek az ott lakó emberek. Eszak-Ausztráliában a szelek 40—45 fokig emel­kedő hőséget okoznak, igy Melbourne közelében is. Indiában az 50 fokos meleg sem ritka vendég és ez gyakran még emelkedik is, sőt Perzsiából jövő hírek szerint ott néha 66 foknyi meleg szél vau. Hogy azonban ez még nem »tűrhetetlen« me­leg, arról három angol: Baeks, Blomlgeu és Solau­­dor, meggyőződött. A három angol ugyanis fc-lfe­­dezÖ-utjában egy fürdő kabint 100 fok Celsiusra füttetett be s itt tiz peresig tartózkodtak. Ora­­láüczuk annyira átmelegedett, hogy azt hitték, izzó állapotban van. A mint azonban egymás testét vizsgálgatták, testük oly hidegnek tűnt föl, mint a halottaké. Meglepődve ettől a jelenségtől, Blond­­gen egy helyen llő fokra, sőt egy másik alka­lommal 3 20 fokra hevitette a tüzet és ebben a rettenetes fóti-óságban hét perczig kísérletezett; kezdetben csak izzadt a »tudományért«, később azonban olyan erős nyomást érzett a mellén, hogy tanácsosnak tartotta sürgősen elhagyni a helyet. — Hazafi Vcray János halála. Az utcza krajezáros költője, Hazafi-Verái János tegnap a Rókus-kórbázban meghalt. Már több alkalommal ápolták a Ilókusban tüdőtágulása miatt, a liounét 1 azonban, a mint egy kicsit jobban érezte magát, sietett ismét az utczára, a melynek népe szívesen vásárolta az ő kétfilléres, zagyva verseit. Ezekkel a zöugeményekkel bejárta egész Magyarországot, testén feszülő magyar ruhában, kezében fokossal, és mindenekfelett jókedvűen. Mikor legutóbb a Rókusba került, tüdőbajához heveny vesegyulladás is járult, a mely a gondos ápolás daczára is halá­lát okozla. Hattyúdala, a melyet a származási lapja hátára irt, igy szól: Nagy küzdelemben vagyok és tűrnöm kell, Ha szegények vagyunk, éljünk türelemmel; Az áldott főorvos urak munkálkodnak türelemmel; En meg várom a meglátogatást örömmel. Óhajtóin is a kórházra az áldást, hogy sikerüljön Az ápolásom s hogy a kórház tüudököijön. Nincs senkim a világon, mert szegény vagyok, Hanem jó istenem kegyében megmaradok. Végrendeletet is irt már hónapok előtt és átadta a volt házmesterének, Vandák Lajosnak. A végrendelkezés, a melynek »Búcsú« a czime, a következőképp hangzik: Elmegyek már innen, nincsen keresetem, A kik megsiratnak, azokat szeretem. Nem hagyhatok rájuk verseknél egyebet, Tegyék el, őrizzék ezen ereklyéket. Életem szegény volt és halálom szintén, A jókat dicsértem, rosszakat megintém. Hazafi Veray János. Ma délelőtt már koszorú is érkezett Veray János koporsójára. Egy külvárosi asztaltársa­ság küldte el utolsó üdvözletét a halott lan­tosnak. Hazafi Veray János holtteste még mindig a Rókus-kórház Stáhly-utczai halottas házában fek­szik. Eltakarítása iránt még sem rokon, sem más nem intézkedett, s igy mivel hagyatékában semmi pénzérték nem maradt, a szegény költőt mint ingyen halottat fogják eltemetni. A kóx-ház fel­ügyelősége ugyan reméli, hogy akadnak jószívű emberek, a kik összegyűjtik a szerény temetésre elegendő 50—60 koronát. A temetési költségre adományt elfogad a Rókus-kórház felügyelősége. A temetés holnap délután lesz. — Kormányozható léghajó. Toledoban, Nhio államban, néhány nappal ezelőtt Kna.bensh.ue A. R. föltaláló legújabb léghajójával figyelemreméltó ered­ményt mutatott be, mert — előbb hirdetett szán­dékának megfelelően — bárom mértföldet repült és egy tiz emeletes gyár tetején szállt le,1 a hon­nan ismét visszarepült kiinduló helyére. Knaben­­shue indulásakor a szél egyenesen ellene fújt. A szél háromezer méternyi magasságba vitte, de a légliajós egy pillanatra sem vesztette el a jármű felett való uralmát. Mikor huszouöt percnyi re­pülés után Knabenshue a leszállás helyéül előre kijelölt épület fölé ért, a feltaláló megállította hajóját és leszállt a fedélre. A léghajót megvizsgálták, a legnagyobb rendben találták s a légliajós megindult visszafelé. Az utat most — a szél irányában — tizenöt perez alatt tette meg. Az érdekes kísérletet nagyszámú tömeg nézte végig. Knabenshue kijelentette, hogy mostani léghajója sokkal tökéletesebb minden eddig iszerkesztettuől s azt hiszi, megoldta a kor­mányozható léghajó kérdését. — Leszámolás. Szegedről távirják: Csonka János vasesztergályos összeveszett Tronpach Jáuos nevű üzlettársával. Tronpach forgópisztolylyal négyszer rálőtt Csonkára, a ki felkapott egy do­rongot, de már nem üthette meg Tronpacbot, mert holtan összerogyott. Tronpach látva ezt, mellbe lőtte magát. 0 is meghalt ott a helyszínen, a mű­helyben, a hol az összeveszés történt. Az üzlettár­sak el akartak válni egymástól és leszámolás köz­ben vesztek volt össze. — Arton Öngyilkossága. Arton bankáinak, a Panama-pör egyik főbb alakjának öngyilkosságáról még a következőket táviratozzak pótlólag Páris* hói: Arton nem hagyott bátra följegyzéseket, a melyekből következtetést lehetne vonni ön­­gyilkosságának okára. íróasztalán csupán hite­lezőinek listáját találták, de nem hiszik, hogy csupán adósság kergette volna halálba, sőt számos körülményből azt lehet következtetni, hogy a legutóbbi időben folytatott üzleteinek mi­nősége volt öngyilkosságának okozója. Arton utóbbi időben egy újonnan alapított petróleum­­részvénytársaság részvényeinek elhelyezésével fog­lalatoskodott és különösen Liliében és környéké* számos áldozata akadt. Ezek az áldozatok följelen­tést tettek ellene s Arton attól félt, hogy már a legközelebbi napokban le fogják tartóztatni; már most az volt a legfőbb igyekezete, hogy as okozott kárt megtérítse s ezért a börzén játszott. De itt sem boldogult, mert minden spekuláoziójá­­val kudarezot vallott. A legutóbbi betekben rész­vénytársaság alapításával foglalkozott, a melylyei meg akarta vétetni a Maxime-ot, Páris leghirhed­­tebb éjjeli mulatóhelyét. Már össze is hozott egy angol pénzcsoportot és a dolog nagyon szépen ha­ladt előre, a mikorra fenyegető büntető vizsgálat minden kombináeziónák véget vetett. Vasárnap este a legjobb kedvben távozott hazulról. Holt­testét hétfőn reggel kilencz órakor találták meg, de ekkor már egészen hideg volt; úgy látszik, hogy Alton reggel öt órakor követte el az öngyil­kosságot. — Az osztálysorsjáték mai húzásán a követ­kező nagyobb nyeremények sorsoltattak ki: 15.000 koronát nyert: 31043. 5000 koronát nyertek: 4892 54635. 2000 koronát nyertek: 44979 62144 67351 82395. 1000 koronát nyertek: 15844 47158. 500 koronát nyertek: 332 2143 4918 5355 8286 10592 13855 16357 21279 27634 32346 35087 37487 39528 55761 56477 4002441107 41842 46765 49297 51996 61603 62443 66698 68809 68857 69896 70325 74149 74677 75288 76680 77425 78125 78400 78521 79748 83184 83273 89714 90507 92096 92517 96436 101679 103633 105181 107032 107205108277 108357, A többi kihúzott szám 130 koronát nyert. — Halálos végű verekedés. A külső sorok­­sári-uti kocsistelopeu e hó 16 án Pirozsák János kocsis összeverekedett Nagy Ferencz uapszámossal s a liarcz hevében kampós botjával többször fejbe, vágta Nagy Eerenczet, a kit a mentők a Szent István-kórházba vittek. Nagy Ferencz sérülései kö­vetkeztében meghalt. A rendőrség ma letartóz-, tatta Pirozsákot. — Rendőri hírek. Életunt fuvaros. Asbóth Géza 21 éves fuvaroskocsis tegnap este a Párkány ­­utczában mellbe lőtte magát. A Rókusbán ápol­ják. Tettének oka ismeretlen. — Lakásfosztások. Block Lajos kereskedő Aradi-utcza 15 számú la­kását tolvajkulcscsal felnyitották és ezüst evőesz­közt, továbbá ruhaneműt loptak el. Ugyancsak tolvajkulcsesal nyitották fel Purner Nándor ma­gánzó Csömöri-ut 94. számú lakását. Onnan is ezüstnemüt loptak. — Halálra szúrt bíró. A mi­­uap Mátészalkáról bevitték a Rókus-kórházba Ka­zinczy János ottani birót, a kit részeg legények összeszurkáltak. A biró ma belehalt sebeibe. —• Betörés. Tegnap délben, a mig a tulajdonos ebé­delni volt, betörtek Fassel Sándor posztókereskedő Wesselényi-utcza 4. száinu üzletébe, a honnan 350 koronát érő posztóárut elloptak. — Elkapta a cséplőgép. Ma reggel a Szentendrei-ut ésRab-utcza sarkán egy cséplőgép elkapta Skamba János 23 éves fuvarost és a lábát térden felül elvágta. Maróczy Géza. Az ostendei sa/ckverseny győztese, A kinek nevét ma az egész világsajtó vissz­hangozza: Maróczy Géza magyar mestersakkozó, a ki a most ÖStendében lefolyt nemzetközi sakktornán tizenhárom neves ellenfél elől az első dijat nyerte meg. Ellenfelei között ott volt Tarrasch Siegbert dr. nürnbergi orvos, a kit Lasker világbajnokkal egy klasszisba soroznak; Janovszky Dávid lengyel származású íranczia mester, az első monte-earlói sakkverseny győz­tese, a ki minden eddigi sakkversenyen az elsők között végzett; Marshall Frank amerikai mes­ter, a ki a múlt évben Cambridbe-Springsben rendezett tornán — a melyen pedig Lasker dr., Janovszky stb. is részt vett — vitte el az első. dijat; Csicjorin a félelmetes orosz mester, az 1896. évi budapesti millennáris sakktorna győz­tese stb. Győzelmének az ad különös értéket, bogy a torna kétfordulós volt, úgy hogy az ostendei versenyen nemcsak a geniális játék, hanem a szívósság, a kitartás és a feltétlen nagy _ sakk­tudás döntötte el az első dijak sorsát. És mig Tarrasch dr. kivételével az összes mesterek pro­­foszionátus játékosok, a kiknek nehéz kenyere a fehér-fekete koczkás sakktábla hatvannégy kocá­ké ja, addig Maróczy Gézának csak mellékes

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék