Magyar Nemzet, 1905. augusztus (24. évfolyam, 184-210. szám)
1905-08-01 / 184. szám
Szerkesztőség: VII., Illiksa utcza 8. szám II. em. Telefon : 58—92. Városközi (Interurban) telefon 31. ". Budapest 1905. XXIV. évfolyam, 184. szám. Kedd, augusztus 1. Egész évre 24 kor., félévre 12 kor., negyedévre 6 kor., egy hónapra 2 kor. Egyes szám helyben és vidéken 8 fillér. Kiadóhivatal, VII. ker., Kerepesi út 54. szám. Telefonszáma: 64—01—02—03. A deési beszéd. Budapest, Július 31. Deésről nem a koaliczió vezérkarának tagja, hanem az új párt elnöke szól az országhoz. Formális programmot ad. Amit kifejtett, az nem a koalicziónak úgynevezett »munkaprogrammja«, ez a latitudeöket engedő, csak alapelveiben leszögezett programra. Bánffy báró egy azonos felfogások alapján csoportosult egyöntetű pártnak politikai nézeteit fejtette ki azokról a tennivalókról, melyek segélyével az ország érdekei az egész vonalon, kulturális, gazdasági és közjogi téren egyaránt előbbre viendők. Igaz, az új párt vezére hangosan hirdeti, hogy a »munkaprogramra« valójában fedi az ő programmját. Nehéz vele vitázni, mert tulajdonképpen csak az ő programmja van előttünk; a másik, az lilaszinó ködbe lévén burkolva, végnélküli és meddő polémiára vezetne a disputa. Csak egyetlen pontra óhajtunk mégis rámutatni: Bánffy báró azt hirdeti, hogy ő az általános választói jog érvényesülésével az állam ügyeinek intézésébe és ellenőrzésébe be akarja vonni az egész nemzetet. A reform módja szerinte az, hogy az értelmiség czenzusát kiterjeszszük, a czenzussal nem bírók szavazati joga pedig külön rendeztessék. A szó kissé homályos. Az ember önkéntelenül a kuriális rendszerre, vagy az általános szavazati jognak más hasonló korrektívumára gondol. Érdemileg ezúttal nem óhajtunk belebocsájtkozni a problémába, mert nagyobb dolog ez, semhogy így mellékesen foglalkozzunk vele. Csak azt kérdezzük, vájjon az, amit Bánffy báró az általános választói jogról mondott, fedi-e a koalíció intenczióit ? A radikális parlamenti reform problémája bármennyire dominálja is ez idő szerint a nyilvános diskussziót, ne térítsen el bennünket Bánffy Dezső báró egyéb kijelentéseinek értékelésétől. Nagyjában és egészében az új párt vezérének nyilatkozatai jó hatást keltenek az olvasóban. A beszéd kétségtelenül liberális szellemű, demokrata irányú és nemzeti érzésű. Hangja mérsékelt, amit jól esik hallani a politikai ellenfélnek is az izgató, kérlelhetetlen harczot hirdető beszédek után, melyek nyomán a kasza élesítésére tör felbuzdulás. " A belpolitikai reformok tekintetében ott, ahol világos a szava, a beruházások, a telepítések, az adóreform, a munkásügyi intézmények, a gyülekezési jog rendezése tekintetében nem lehet elítélő kritika szavával illetnünk az új párt vezérének kijelentéseit. Gazdasági tekintetben azonban fejtegetéseinek homályossága teljes és tökéletes. Hogy Bánffy báró óhajtja a vámterület elkülönítését és nemzeti jegybank létesítését, azt eddig elé is tudtuk. Ám amikor nagy pretenzióval történik megnyilatkozás, többet és részletesebbet is óhajtottunk volna megtudni. Például azt, hogy mikor óhajtja az új párt vezére inaugurálni az új vámpolitikát? Óhajt-e a viszonyok reális mérlegelése alapján új kiegyezést kötni Ausztriával, hogy ennek alapján megköthesse az internaczionális szerződéseket? Vagy az idő rövidségének és az internaczionális konstellácziónak teljes semmibevevésével bele akarja-e vinni az országot egy képtelen gazdasági politika útvesztőjébe? Nagyon szerettük volna hallani erről a Bánffy báró vélekedését. Bánffy Dezső báró beszédének egész struktúrája a mellett szól, hogy az új párt vezére mindezeket a kérdéseket igen helyes értékeléssel a katonai problémának fölébe helyezi. Ezt látszik igazolni az a magában véve is helyes fejtegetése, hogy »gazdasági erőinkben kifejlődvén és ezzel az állampolgárok egyéni függetlenségében is megizmosodván, elmúlnak természetszerűleg közjogi sérelmeink. Természetszerűleg érvényesülnek jogaink és amit ma követelünk, természetszerűen magától nyer biztosítást. Ennek így is kell lennie, hiszen programainkban is így vám.. De azért Bánffy báró beszédében is találkozunk a kommandó-nyelv magyarosításának óhajával. Törekvés formájában. A király alkotmányos jogainak hangsúlyozása mellett. Váljon minő ennek a beszédnek politikai jelentősége az adott viszonyok közepett ? Ebben a tekintetben Bánffy báró nyíltan beszél. Uj pártalakulást vár, magyarán mondva a maga kisded csoportjának megszaporodását. Miképpen fog alakulni a politikai jövendő, hogy lesz, mint lesz, valóra válik-e Bánffy báró várakozása, ennek a taglalásába nem igen bocsájtkozunk, mert a politikai jóslás hálátlan mesterség. Azt az egyet azonban nem igen tudjuk érteni, hogy a koalíczió keretén belül a G7-es elemek sorakozása mi tekintetben viheti előbbre a megoldást? Igaz, hogy Bánffy báró melegen fog A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Julius 31. — A Svábhegyen. Irta: Szabolcsi Lajos. Ne méltóztassanak megijedni. Nem akarom felfedezni a Svábhegyet. Ez különben fölösleges is volna, mert hiszen ha önök, székesfővárosi tisztelt indolens urak és hölgyek, még nem is voltak a Svábhegyen, bizonyára ismerik azt hírből, sőt talán még a »Normafádról és »Disznóidéről is van némi halvány fogalmuk. A halvány fogalmak szükséges spécziesei a gyakorlati életnek, mert hová vezetne, ha mindenki mindent tisztán látna? Öntözzük hát azokat a megemlékezés jótékony nedűjével, nehogy végleg elhalványodjanak, elmosódjanak. Igen, mélyen tisztelt lusta fővárosi urak és hölgyek, önöknek ott lent a téglatengerben csak »dunszt«-jok van! Az önök érdekében írom tehát e sorokat. Meg akarom önöket kímélni a további fáradságos úttól, mert valóban nem viselhetném el, ha e távoli útra ösztökélném. Felkelni kora reggel, otthagyni a kényelmes otthont, villamosra, majd a fogaskerekűre ülni és egy félórai utat tenni a Normafáig — gyalog. Az ilyen tanácsba határozottan belejajdulna a lelkiismeretem. Méltóztassanak tehát csak szépen otthonmaradni. Otthon — kávészürcsölgetés közben — ugyanazon czélt érik el, ha ugyanezen írásom véletlenül a kezük ügyébe kerül. Csak semmi emóczió! Még olvasás közben se méltóztassanak hegymászásra gondolni. Félő, hogy ez is megárthatna önöknek. Hadd indulok hát útnak — egyedül. Amint így megyek, mendegélek, gyönyörködve a bűbájos természet pazar dekorácziójában, anyanyelvem édes hangjait hozza felém a játszi szellő. Kétkedőleg hallgatózom, vájjon nem csalódom-e? Lehetséges volna? Oly ritka itt a magyar beszéd . . . Szorgos figyelés után észreveszem, hogy egy jól megtermett úriember séta közben magyarul olvasgat. A Baedeckere, a hirtelen szőke korszakába, de különösen a kiejtése csakhamar elárulja, hogy Germánia szülötte. Megállóit egy nyaraló előtt és sok buzgósággal ropogtatta: »Ez a villa eladó.« Hjah úgy . . . A kiábrándulás boszantott. Meggyorsítom lépteimet, miközben körülnézek. Sehol egy emberi lélek. A gyönyörű utak kongnak az ürességtől. Csak mikor az erdőbe érek, hallok újból magyar motívumokat. Az útszélen a »János vitéz«-t nyöszörgi hegedűjén egy kockabandának legkockább tagja. Lábbal tiporja a hegedű-iskola legelemibb kellékét és olyannyira híján van a tiszta intonációnak, hogy az erdő dalos madarai epelázzal terhelten, seregestül röpülnek tova üdülni. (Erre a tájékra ezek többé vissza nem térnek.) Az átszenvedett diszharmónia megrázott, s Tio a KIipo-v- iirlp I1a.l7Kii.mns Ip.vpcrmp rtprn irvn segítségemre, talán jómagam is utána iramodom a menekülő madaraknak, így azonban — kimerülve a kocka-akkordoktól — egy padra helyezkedem és lesem két 40 éven aluli sváb fiúnak elmésnek ígérkező dialógusát. — Franzl! — No! — Vászt? — Wasz denn? — Hájt iz sén! — Jó! Szepl? — Franzl? — AVászt, nárum bájt sén iz? — Ná? — Darum! — Darum ? — Frajli! — Gélt? — Jó! Az időjárás indító okainak ez a természetes alapokon nyugvó magyarázata megkapott. •Jó darabig gondolkoztam a meteorológiai probléma ilyetén egyszerű megoldásán és talán még most is gondolkoznám, ha hirtelen eszembe nem jut, hogy 4 órára két ángliust kell várnom a fogaskerekűnél. Nosza gyorsan az állomáshoz! Albion fiai pontosan érkeztek meg és messzelátókkal felfegyverkezve türelmetlenül vár,ták, hogy a szállóbeli híres kilátáshoz vezessem. Magyaros vendégszeretettel egy kis parázs bankettet (ejtsd: löncsöt) ajánlottam fel nekik, ők azonban geometricet kimért szavakkal kértek.