Magyar Nemzet, 1905. augusztus (24. évfolyam, 184-210. szám)

1905-08-01 / 184. szám

4 ■ ■ .... ■ .....—----------------------­úgy fokozni, hogy bátran szombato­ állhassunk bár­­honnét jövő támadásokkal is. Gazdasági erőinkben kifejlődve és ezzel az állampolgárok egyéni függetlenségében is megiz­mosodva, elmúlnak azon idők, melyekben állami létünk, állami önállóságunk vitatható legyen, el­múlnak természetszerűen a közjogi sérelmek is. Természetszerűen érvényesülnek jogaink és a­mit ma követelünk, mi ma harczunkat az alkotmányért felidézte, természetszerűen magától nyert biztosí­tást; ennek így is kell lenni, hisz programmunk­­ban is így van: a magyar birodalom állami létének a külképviseletben s a külkereskedelem intézmé­nyeiben úgy nyelvileg, mint jelvényileg a paritás­nak megfelelő teljes egyenrangú jelentkezése. Az egész hadsereg, melynek a magyar hadse­reg egyenrangú kiegészítő felerésze és a dualiz­mus, a paritás elvének megfelelően kell, hogy szer­vezve legyen és ezért a véderő magyar részében az alkotmányos érzésnek, az állami nyelvnek, nemzeti jellegnek, a hazafiságnak úgy a tiszti oktatásnál, mint a legénységi kiképzésnél a vezénylet, szolgálat és jel­vények teljes érvényesülése kell, hogy törekvésünk legyen az 1867. évi XII. t.-cz. szerint ő felségé­nek »alkotmányos«, azaz törvényhozás utján gya­­korlandó jogaival egybehangzóan. (Tetszés.) Óhajtjuk felséges uralkodónk és családja iránt a bizalom, szeretet és ragaszkodás ápolását. Ennek előmozdítása végett kívánjuk a paritásnak megfelelő udvar tartását Budapesten. A trón iránti hűség szorosan hozzá tartozik nemzeti politikánkhoz; az a nemzeti nagyság, melyre mi törekszünk, csak nemzet és királya kö­zötti együttérzés által érhető el. Ezt az együttérzést a korona őszinte felvilágosítására törekvő politikával kívánjuk elérni. Keresni kívánjuk a király és nemzet közötti összhangot az érvényben levő törvények alapján, a ko­rona jogainak tiszteletben tartásával, de a nem­zet jogos és törvényen alapuló törekvéseinek biz­tosítása és érvényesülése mellett. íme nagy vonásokban az új­ párt programmja. De hisz önök, tisztelt urak, ismerik ezeket, azon megtisztelő bizalom, melylyel mai alakuló gyűlé­sükre meghívni szívesek voltak, biztosít engem arról, hogy velem együtt éreznek, velem együtt akarnak dolgozni az új­ párt zászlója alatt az egy­séges magyar nemzeti állam kiépítésén. Program­­munk helyes és indokolt voltáról őszintén meg vagyok győződve, s hiszem, hogy e zászló mellett kell kialakulni legközelebbi állami életünknek. Ez az a Programm, mely a békés kibontakozást biz­tosítja, mely az alap megingatása nélkül a tovább­építést lehetővé teszi, mely alkalmas a király és nemzet között az összhangot fentartani, mely erős és határozott nemzeti irányával a nemzet érde­keinek megfelel és liberális, demokratikus törek­vésével az állami élet szabadságát legbiztosabban hozza létre. Én bízom abban, hogy a mai nehéz napok elmúltak, a reá következő kibontakozás út­jait e programra jelöli meg; lett légyen bármily irányzatú is eddig valaki, a legközelebbi jövő ér­dekeit nézve, velünk kell jönnie. A régi pártkere­tek meginogtak, eltolattak, új pártalakulásra van szükség az állami élet érdekében, a parlament bé­kés­­mű­ködtetése czéljából;­­bárhová tartozott is eddig valaki, be kell, hogy lássa, hogy a nemzet jogos törekvéseivel szemben pártot fentartani nem lehet, de a kibontakozás lehetőségét gátló párto­kat fentartani sem szabad. (Zajos helyeslés és taps.) Tisztelt urak! Üdvözlöm önöket ezen szer­vezkedésük alkalmából! (Hosszas éljenzés és taps.) A többi szónok, Hoci János beszédében visszapillantást vetett a válság okaira, foglalkozott annak fejleményeivel és azon reményének adott kifejezést, hogy sike­rülni fog most már e nemzetnek felébredése és öntudatra jutása után a sok gyúlékony anyagot a magyar politikai életből kiküszöbölni és a válságot a magyar nemzet jogos aspirác­ióinak, kívánságai­nak és törvényes követelményeinek szempontjából megoldani. A válságos helyzet létrejöttének okát és ódiumát a szabadelvű pártra is­ hárította, a­mely nem­ ismerte fel hivatását és egy oly programmot, a­mely a legjogosabb nemzeti követelmények teljes negácziója volt, évtizedekig változatlanul fentartott. Ez a konzervativizmus meg is boszulta magát, különösen mert egy olyan korrupt rendszer akart ismét felülkerekedni, a­melyet Magyar­­országról egyidőben már lerázni sikerült. Tisza István gróf volt az, a­ki ezen újjáébredésre az ő botor politikai tetteivel alkalmat szolgáltatott, ennyiben szerzett magának nevet és szerepet a magyar történelemben. Egyébként pedig alkotmányosságunkat teljesen megrendítette és olyan tanácsokat adott ő fel­ségének, a­melyek hovatovább az országnak el­vesztését idézték volna elő. Abban a stádiumban van ma már a helyzet, hogy nem hiszi, lehessen valaha idő, a­mikor Tisza István ismét vezető sze­repet játszik. Azon reményének ad kifejezést, hogy a megoldás az új párt programmja alapján fog megtörténni, a­mi a pártnak dicsősége s a vezérnek diadala lesz. Kéri a deésieket, hogy tartsanak ki az uj párt lobogója mellett, mert hisz azok a követelmények, a­melyek az uj párt pro­gram­jában lefektetve vannak, a nemzet jogos vágyait és kívánságait tartalmazzák. Rem­ényli, hogy eljön az idő, a­mikor ő felsége igaz és őszinte tanácsadóktól felvilágosítva megérti a magyar nemzet törvényes óhaját és így a nem­zeti ügy diadalmaskodni fog. Természetesen az új irányú akc­ió­ csakis a szövetkezett ellenzék körében folyhat le, a­mely egyedül biztosíthatja a sikeres megoldást. A küzdelemben való kitar­tásra buzdítja a deésieket. Ezután Pisztory Mór kolozsvári egyetemi tanár és országgyűlési képviselő tolmácsolta nagy tetszéssel fogadott beszédben a kolozsváriak üdvöz­letét, a­mire a népgyűlés véget ért. Bánffy ünneplése. A népgyűlés után Bánffy Dezső báró Besz­­terczenaszód vármegyének és Nagyiklód kerületé­nek küldöttségét fogadta, a­melyek üdvözölték őt a politikai sikereinek alkalmából és kivánták, hogy mielőbb jusson abba a helyzetbe, hogy politikai elveit konkrét cselekményben is megvalósíthassa. Bánffy Dezső báró megköszönve az üdvözlést, azon reményének adott kifejezést, hogy akár ő, akár más által, de az új párt elvei rövidesen diadalmas­kodni fognak és így a válság megoldást nyer. A népgyűlés után délután egy órakor a Hun­­gária-szállodában a vendégek tiszteletére nagy bank­et volt, a­melyen több lelkes felköszöntő hangzott el. Az első felköszöntőt Torma Miklós elnök mondotta Bánffy Dezső báróra. Bánffy meleg szavakban köszönte meg az iránta meg­nyilvánuló bizalmat és zajos ovácziót és ígérte, hogy program­jának minden egyes pontja mel­lett lelkesedéssel és kitartással fog küzdeni. Fel­­köszöntőt mondottak még: Wesselényi Miklós Bánffy Dezsőre, Keszár Gyula Hock Jánosra, Vajda Lipót a jelenlevő újpárti polgárokra. Ezenkívül még számos felköszöntő hangzott el és a jelenlevő vendégek a késő délutáni órákig a leglelkesebb hangulatban maradtak együtt. A miniszterelnök Karlsbadban, Karlsbadból távírják, hogy Fejérváry báró miniszterelnök vasárnap délelőtt 11 órakor ér­kezett oda. A miniszterelnök kíséretével a Papp­­szállóba hajtatott, a­hol a második emeleten három szobával rendelkezik. Dolgozószobájában berendezték a telefont is, úgy hogy onnan köz­vetlen érintkezhetik Budapesttel. A kúra augusz­tus 20-ig tart. Törvényjavaslat a választói jogról. Kristóffy belügyminiszter a Pester Lloyd híre szerint elrendelte, hogy a községenként való általános titkos szavazati jogra vonatkozó tör­vényjavaslat szeptember tizenötödikéig elkészít­tessék, hogy ekkor a képviselőház elé kerül­hessen. C­áfolat. Némely fővárosi napilap egy beszélgetést közöl, a­melyet Vörös László kereskedelmi mi­niszter a Berliner Zeitung egy munkatársával folytatott volna. Illetékes helyről fel vagyunk hatalmazva annak a kijelentésére, hogy a keres­kedelmi miniszter a nevezett lap munkatársát egyáltalában nem is fogadta, ennélfogva az ahhoz fűzött minden kombináczió tárgytalan. A szoczialisták és az általános választójog. A szocziáldemokrata párt vasárnap nagy körmenetet és népgyűlést rendezett abból az alkalomból, hogy Kristóffy belügyminiszter az általános titkos választói jog mellett nyilatko­zott. A körmenet délután 3 órakor indult ki a Tattersailba, a­hol mintegy negyvenezer ember jelent meg. A Tattersailban nagy tömeg várta már a menetet. Mikor ez elhelyezkedett, Kar­dos Jakab nyitotta meg a gyűlést s elnöknek Goldner Adolf dr.-t, jegyzőnek Gardai Sándort választot­ták meg. . . Bokányi Dezső zajos éljenzéstől fogadtatva, kijelenti, hogy ez a rokonszenves fogadtatás fel­mé­nti őt az alól, hogy az ellenök szórt rágalmakra válaszoljon. Tisza a parlament feloszlatásakor azt mondotta: »Önöket a nemzet ítélőszéke elé viszem!« A választásoknál az ellenzék az általános választási jog jelszavával vonult a harc­ba. Nem a nemzet, ha­nem a nép buktatta meg Tiszát s íme most a ma­gyar kommandó lépett előtérbe, holott a választások alatt még a választási jog volt a jelszó. Három kér­dés van napirenden: a gazdasági kérdés, a kom­mandó s a választási jog, melyeknek a megoldása a legsürgősebb. Mi nem a kormánytól, hanem a parlamenttől várjuk a kibontakozást, még­pedig attól, mely az általános választási jog alapján jön majd létre. Egy ily parlament mellett se Tisza, se Fejérváry nem jöhetne erőszakkal. Most az út nyitva áll a demokratikus reformok előtt. De hát hogy állunk ezzel ? Mikor Groszmann elvtárs Po­zsonyban le akarta szögezni Kossuthot és Appo­­nyit, megsértődve válaszoltak, hogy ők természete­sen a választási jog hívei. Higyjük el ezt. De ugyanezt akarják az ellenzék vezérei, akarja a ko­rona, akarja a nép és ime még sincs meg. Az utolsó napokban egy jelentős esemény történt. A sztráj­koló pécsi bányászokat a legnagyobb erőszakosság­gal akarta a csendőrség munkába kergetni. Elmen­tünk a belügyminiszterhez, követeltünk orvoslást s a miniszter válaszában kijelentette, hogy a jelen­legi helyzetből az általános választási jog az egye­düli kivezető út. Lett erre felfordulás. Sokan ko­médiának mondották, hát akkor miért ijedtek meg úgy? Nekünk csak egy dolog tetszett a kijelentés­ben, az, hogy eltűnt az évtizedek óta hangoztatott jelszó: »a nép még éretlen«. A koalícziónak szint kell vallani. A nép követeli a katonai követelések kikapcsolását s helyette a választási jog bekapcso­lását. Ha a nép benn van a parlamentben, sokkal könnyebb lesz a katonai vívmányok elérése. Mi nem hiszünk se a kormányban, se a koalíc­ióban, hanem hiszünk egyedül a nép erejében és áldozatkészségé­ben. Kiadjuk a jelszót országszerte, hogy ezután csak az beszélhet a nép előtt, a­ki az általános vá­lasztási jog mellett foglal állást. A jelenlegi zűr­zavar feloszlik három jelszóra: »Kenyér, iskola, jog!« Haragusznak reánk, de nem azért, mintha megvásárolhatók volnánk, hanem mert önállóak vagyunk s nem veretjük be a fejünket azoknak az uraknak hívására, a­kik évtizedeken át közönyö­sen nézték, hogy üldöztek, tolonczoltak, zártak el bennünket. S most azzal fejezem le a beszédemet: Hivják fel a rágalom poklainak összes ördögeit el­lenünk, addig nem nyugszunk, mig az általános választási jog törvénybe iktatva nincs! Tapssal és éljenzéssel fogadták a beszédet, azután Goldner dr. föltette a kérdést, elfogadják-e a határozati javaslatot. Érdekes látvány volt, mikor az óriási csarnokot betöltő tömeg kezeit a magasba emelve s kalaplengetve nyilvánította beleegyezését. Goldner dr. elnök konstatálta, hogy a hatá­rozati javaslat egyhangúlag el van fogadva. A határozati javaslat szövege, a­melyet Gardai Sándor jegyző olvasott fel, ez: Határozati javaslat. Budapest népének 1905. évi július hó 3- án a Tattersailban lefolyt gyűlése a politikai­ helyzet­nek, első­sorban pedig az ország szükségleteinek alapos mérlegelése után megállapítja és kimondja, hogy a mai zűrzavaros helyzet megoldásának egyet­len módját és eszközét az általános, titkos választási jog megalkotásában látja, a­mely nemcsak ezt a megoldást eredményezi, hanem meg fogja tölteni a parlamentet komoly — a nép érdekében munkál­kodni akaró és munkálkodni tudó — tartalommal is. Bár elismeri a gyűlés a koalíc­iós többség ka­tonai követeléseinek jogosultságát, de fölismeri azt is, hogy e követelések alapján a mai válság meg nem oldható, mivel a mai alkotmány és a mai par­lament gyöngék a kivívására s megállapítja a gyű­lés, hogy a gyöngeség oka a parlament rideg osz­­tályjellege, mely megfosztja a nép erejétől s ki­szolgáltatja a korona hatalmának. Ebből folyólag megállapítja a népgyűlés, hogy a koalíc­iós többség szempontjából is elengedhetetlen szükség az általá­nos választási jog megalkotása. Azért párhuzamosan megállapítja a népgyűlés, hogy a választási hadjá­rat alatt a koalíczió szóval és írásban kötelezettsé­get vállalt az általános választási jog mellett; meg­állapítja a korona és a belügyminiszter nyilatko­zataiból, hogy e követelés azonnal és minden aka­dály nélkül megvalósítható. Ezek alapján köve­teli a népgyűlés, hogy a koaliczió azonnal ala­kítson — a katonai követelések kikapcsolásával MAGYAR NEMZET, 1905. augusztus 1.

Next