Magyar Nemzet, 1906. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1906-01-16 / 13. szám
6 MAGYAR NEMZET. 1906. január 16. perzsa tiszteletbeli konzul Triesztben, az ugyanitt s neki adományozott perzsa tiszteletbeli főkonzuli I állást elfogadhassa és megbízóleveléhez a legfelső Exequaturt megadta. — Legfelsőbb kihallgatás. Ő felsége a mai általános kihallgatások alatt többek között Zichy Aigost grófot, Mérey külügyminisztériumi osztályfőnököt, Szápáry Tibor grófot, Széchenyi László grófot, Károlyi András grófot és Roskoványi Decssőt fogadta. — A kinek jobb lett volna, ha vadász lesz belőle. Kedves történetet beszél el Ferencz Károly főherczegről, királyunk atyjáról egy német folyóirat. Tudvalevő, hogy Ferencz Károly főherczeg testvéröcscse volt Ferdinánd királynak és atyja az ifjú Ferencz Józsefnek, aki éppen atyja lemondása folytán örökölte nagybátyjától előbb az osztrák, később pedig a magyar trónt. Ferencz Károly főherczeg egyáltalában nem szerette a feltűnést és legszívesebben Stájerország erdős hegyei között tartózkodott, ahol néha napokig kóborolt egymagában, kiséret nélkül. Máriaczell közelében történt, hogy a főherczeg magános utain egy egyszerű hegyvidéki emberrel találkozott, akivel beszélgetést kezdett. Miután a hegyek szülötterészletesen felvilágosította a főkereztget családi viszonyairól, ő is kérdezősködni kezdett, annál inkább, mert az egyszerű urat közönséges bécsi polgárembernek nézte: — És írt volt a te apád ? — Császár volt — felelt a főherczeg nyugodtan. A hegyvidéki jelentőségteljes pillantást vetett útitársára: — Ne mondd ezt legalább ilyen hangosan, mert még megtalálja hallani egy csendőr. Ilyenért pedig könnyen becsukják az embert. — Hát testvéred van-e? — Voltígy bátyám. — És az mi volt? — Az is császár. Erre már elnevette magát az útitárs. — Gyermekeid is vannak ? — Vannak hál istennek. A legidősebb a Ferkó. — No és az miből él ? — Császár/ A stájer a csípőjére tette a kezét és nevetve kérdezte: — Van-e még több gyermeked ? — Van hált. A második fiam, a Miksa. — Persze az is császár. — Eltaláltad, az is császár. — No, és akkor mi vagy te ? — Ha akartam volna, én is lehetnék császár, de nem volt kedvem hozzá! A paraszt jókedvűen ugrott egyet. Azután megveregette útitársa vállát és így szólt: — Kár érted. Belőled vadászembernek kellett volna lenni! Hanem, te, ha leérünk Máriaczellbe, eredj gyorsan gyónni, mert, hallod, te rettenetesen tudsz ám hazudni. Képzelhető, hogy a szegény stájer milyen keserves képet vágott, midőn megtudta, hogy útitársa csakugyan lehetett volna császár, ha akaródzik neki és hogy az apja is császár volt, a testvére is az volt, az egyik fia császár és a másik is az. Igaz, hogy ezzel nem is sok ember dicsekedhetik. — A kalocsai érsek székfoglalója. Kalocsáról távirják. Veszprémi Várossy Gyula dr. kalocsai és bácsi érsek tegnap tartotta székfoglalóját. Nagyobb fényben aligha volt még Kalocsa városa as osztatlan, meleg őszinteséggel ünnepelték Várossy érseket. Tegnap este az egész város díszesen ki volt világítva, különösen a székesegyház és az előtte elterülő térség, melyet a város világíttatott ki 8 ívlámpával és közel 2000 izzólámpával. Rendkívül szép volt a Jézus-társaságiak intézetének és templomának díszítése és kivilágítása. Az intézet bejárata fölötti ablakban az érsek életnagyságú, villanyfénynyel vetített arczképe jelent meg, köröskörül lampionokkal díszítve, az ablakokban egyegy ízléses betűtranszparens volt megvilágítva, amelyek a következő feliratokat adták: "Éljen Várossy Gyula, kegyelmes főpásztorunk! Üdvöz légy! A többi intézetek és magánosok kivilágították és feldíszítették ablakaikat, még a mellékptczákban is. Este fél 6 órakor a helybeli tűzoltó-egylet vonult fel bandájának hangjai mellett a kastély elé és ott a helybeli czigányzenekarral együtt szerenádot tartott. Várossy érsek este 6 és fél 7 óra között a várost kocsin megtekintette és mindenütt lelkes éljenzéssel üdvözölték.Vasárnap reggel fél 9 órakor gyülekezett az ünneplő közönség a kastélyban és a székesegyházban. Pontban 9 óra- kor megszólalt a templom nagyharangja, jelentvén az érsek érkezését. A templom főbejáratánál fogadta az érseket az összes papság. A templomban a kijelölt helyet foglalták el Pest megye küldöttsége Beniczky Lajos alispánnal az élén, Bács megye, Zombor, Baja, Újvidék, Zenta városok küldöttségei, a néppárti képviselők, a bajai ipartestület, a topolyai iskolatestvérek, a csanádi káptalan, a nagyváradi káptalan, a székesfehérvári káptalan, a bajai főgimnázium, a szabadkai nőképezde, a mokoli hitközség küldöttségei és még számosan. Az érsek az oltárhoz érvén, az énekkar Gauber Tedeumját énekelte, ezután a királyi és pápai bullákat olvasták föl, majd pedig a káptalan üdvözölte az érseket. Az üdvözlő beszédet latin nyelven Schweitzer József kanonok plébános tartotta. Az üdvözlő beszédre az érsek szintén latinul felelt, melynek végeztével a papság kézcsókra járult az érsekhez. Azután az érsek miseruhába öltözött s Veni Sancte-t intonált. A szentmise alatt a székesegyházi énekkar Basiens miséjét op. 139, Mitterernek »Salvos fac nos« Graduáléját és Grubennek »Confiteror tibi« offertóriumát énekelte. Az evangélium után az érsek a szószékre lépett és beszédet mondott. Beszéd után folytatta miséjét s mise után az összes jelenlévőket pápai áldásban részesítette. Ezek után az érsek kastélyába vonult, ahová a vidéki küldöttségek követték, akiket megérkezésük után azonnal fogadott. Délután 2 órakor díszebéd volt a kastélyban, a két szemináriumban és a Magyar király-szállóban. Az érsek vacsoránál tósztot mondott a papságra, a kalocsai főkáptalanra, a nagyváradi, csanádi káptalanokig, az egyházmegyei papságra, Pest, Bácsmegyék, Zombor, Szabadka, Újvidék, Baja törvényhatóságaira, Zenta városra, összes vendégeire és külön Kalocsa városára. Beszéde végén meghatóan búcsúzott el Székesfehérvártól s annak kiküldötteitől. Azután az érsekire emelték poharukat: a kalocsai főkáptalan nevében Schweitzer József kanonok, pápai prelátus, Bács vármegye nevében Latinovits Pál főispán, Pest megye nevében Beniczky alispán, Székesfehérvár nevében Szubovics kanonok és végül Schmausz Endre nyug. főispán. A vendégek nagyrésze a Kalocsáról 4 órakor induló különvonattal elutazott. Az ott maradt vendégek Várossy Gyula érsekkel délután fél 6 órakor a Jézustársasági atyák intézetébe vonultak, ahol a stephaneumi növendékek által rendezett »A vértanú áldása« történeti színműnek előadását nézték végig. Az előadás végével Várossy Gyula dr. meleghangú szavakkal köszönte meg az ifjúság közreműködését, Kalocsáról sürgönyzik. Az Országos Pázmány Egyesület küldöttségét Cziklay Lajos alelnök vezette Várossy Gyula érsek installácziójához. Üdvözlésére az érsek meghatva válaszolt, kiemelve válaszában az egyesület közhasznú működését. — Estély a német birodalmi kanczellárnál. Berlinből táviratoztak lapunknak. Bülow herczeg birodalmi kanczellárnál tegnap estély volt, melyen Rezenthal báró pétervári magyar-osztrák nagykövet és Wolkenstein gróf volt párisi magyar-osztrák nagykövet is részt vett. — Koburg herczeg válópöre. Gothából táviratozzák lapunknak. Ma délelőtt tárgyalás volt. Koburg Fülöp herczeg válópörében. A tárgyaláson jegyzőkönyvbe foglalták a Filöp herczeg és Lujza herczegnő között Párisban létrejött egyezséget. E jegyzőkönyv alapján a bíróság ki fogja mondani a válást. — Bubics Zsigmond műkincsei. Bulics Zsigmond kassai püspök műkincsei ügyében a rendőrségen nagyszabású vizsgálat folyik. Ma délelőtt Tost Gyula miniszteri tanácsos másfél óráig tartózkodott a rendőrségen, ahol a vizsgálatra vonatkozó kérelmeit terjesztette elő. Vizsgálat folyik különben arra vonatkozólag is, hogy igaz-e az a híresztelés, mely szerint három év előtt 300.000 koronát csaltak volna ki Bubics püspöktől, azzal az ürügygyel, hogy a kalocsai érsekséget megszerzik neki. A püspök egyházmegyéjében ma folytatják a leltározást. — Jelenet egy vendéglőben. Pétervárról távírják . Okumev miniszteri hivatalnok, volt dragonyostiszt az orosz újév éjjelén egy itteni étteremben hatszor rálőtt egy Davidov nevű diákra. Davidov szörnyet halt. A véres eset oka Okumev és Davidov összeszólalkozása volt. — A főkapitány kitüntetése. Abból az alkalomból, hogy a király Rudnay Béla főkapitányt a Szent István-rend kiskeresztjével kitüntette, tegnap délelőtt ünnepelték a rendőrtisztviselők. A főkapitányt a kerületek és központi hivatal tisztviselői délelőtt 11 órakor testületileg fölkeresték s nevükben Lassner Gusztáv rendőrtanácsos intézett hozzá üdvözlő beszédet, melyre a főkapitány a következőkben válaszolt: »Hálás szívvel veszem az önök megemlékezését. Mi, az állam kormányzati hatalmának szervei, közegei vagyunk, s működésünk iránti legnagyobb elismerésnek kell vennünk, ha ő felsége, a király, aki a magyar törvények szerint a legfőbb kormányzati hatalom birtokosa, bennünket kitüntet. És mégis, jelszóra, egyes irányzatok lapjai nekimennek annak, azt mindenképpen dehonesztálni igyekeznek. Ne befolyásoltassák magukat ezekkel. Önök legjobban ismerik működésemet, tudják, hogy törekvéseim tiszta indokokon épülnek, igy hivatottak is, működésemről maguknak véleményt formálni. Önök legközvetlenebbül ismerik kitüntetésem indító okát s ez a kötelesség tisztességes teljesítése. Kérem a jövőre is barátságukat és ragaszkodásukat. Én maradok önök irányában az, aki mindig voltam: igazságos, törekvő főnökük.« A főkapitány szavait a tisztviselők zajosan megéljenezték, amivel véget ért az ünneplés. — Hauszmann Sándor temetése. Nagy közönség részvéte mellett kisérték ki tegnap délután Hauszmann Sándor műépítészt, Hauszmann Alajos műegyetemi rektor öcscsét utolsó útjára. Az elhunyt több fővárosi és vidéki középület megalkotása által tette nevét ismertté és többek között résztvett az új parlament, a királyi palota, a kúria és a Ferencz József-laktanya építésében. A gyászszertartást Bruha Sebestyén vizivárosi plébános végezte fényes segédlettel. A gyászoló közönség soraiban megjelentek a családtagokon kívül: Darányi Ignácz volt miniszter, Cseörgheö nyugalmazott államtitkár, Havass Károly kúriai bíró,Rupp Zsigmond udvari tanácsos, Heuffel Adolf középítési igazgató, Petz Samu műegyetemi tanár, Ilosvay Lajos prorektor, Nedeczey János és Lázár Pál országgyűlési képviselők, Ney Béla miniszteri tanácsos, azonkívül az elhunyt számos barátja és tisztelője. Az elhunytat a Hauszmann-család sírboltjába helyezték örök nyugalomra. — Napóleon és Goethe. A Párisi Liberté hasábjain Robert de Flers a következőképpen adja elő Goethe és Napoleon találkozását az erfurti kastélyban, mégpedig állítólag egy magasrangú katonatiszt egykori feljegyzése alapján: »A császár egy katonai csapatszemléről tért éppen vissza és a 103. gyalogezred élén haladt a palota bejáratáig. Mellette Sándor császár, Napóleon legújabb szövetségese, a szász király, a württembergi király, Konstantin nagyherczeg és Vilmos, porosz herczeg lépkedtek. A tisztek csoportjának közepén egy mintegy ötven esztendős ember volt észrevehető egyszerű polgári ruhában, aki Lanues marsallal diskurált. Mialatt a császár felsiet a lépcsőn, Lanues bemutatja kísérőjét: — Felséged parancsára, — szól — Goethe. Goethét egy nagy terembe vezetik; a császár az asztalnál ül és reggelizik. Háta mögött miniszterei és a császári ház tagjai állanak és halk hangon beszélgetnek egymással. — Az ön neve Goethe — mondja a császár, anélkül, hogy feltekintene. — Igen, felség. — Milyen idős? — Hatvan éves vagyok, felség. — Milyen tragédiákat irt ön? — Iphigeniet, Egmontot, Torquato Tassot. — Látta a színházamat? Milyenek a színészeim ? — Nagyon jól, felség. — Örülök, hogy színészeim Németországban is tetszenek. A Mahomet «-et igen jól játszották, de a darab maga rossz. — Én fordítottam a darabot, felség. — Igen ? Ez arra mutat, hogy ön másként ítél, mint én. A »Werther«-t elolvastam. Ön vezeti most a weimari színházat, ugyebár. — Igen, felség. — Szeretnék még egyszer német színészeket játszani látni. Holnapután az orosz czárral elutazom, hogy megnézzem a jénai csatateret, onnan elmegyek Weimarba. Mondja meg a nagyherczegnek, hogy meg akarom nézni a színházát. — Duroc! Duroc marsall előlép: ~ Mi az újság Lengyelországban ? Semmi