Magyar Nemzet, 1906. november (25. évfolyam, 258-280. szám)
1906-11-01 / 258. szám
Budapest, 1906. XXV évfolyam, 258. szám. Csütörtök, november A MAGYAR NEMZET Szerkesztőség és kiadóhivatal VII., Miksa utcza 8. Telefonszám: 58—92. Városközi (Interurban) 31. Függetlenségi napilap. Félévre 8 K* negyedévre 4 K* egy hónapra 140 K. Egyes számára helyben és vidéken 2 krajczár. Beek megy is, marad is. Örülnénk a dolognak, de örömünket csakhamar legyőzi a kétség. A hivatalos lap is meghozza mai számában, ami egyébként napok óta már köztudomású volt, hogy Beck gróf táborszernagy többé nem vezérkari főnök, hanem kinevezték az arciére-testőrség kapitányává. A vezérkari főnökséghez immár semmi köze sincsen. Az az állás, melybe most került, katonai szempontból minden jelentőség nélkül való. Amolyan diszesebb, rangosabb penzionálás. Ennek örülnénk, csakhogy a kétség hallatja szavát és azt mondja, hogy hiába ment el Beck gróf a vezérkarból, új állásában is megmarad majd annak, ami volt: katonapolitikusnak. Ez pedig a világ legveszedelmesebb teremtései közül való. Katonának rossz, mert elrontja a politizálás, politikusnak sem jó, mert felülkerekedik benne a katona. Az egyik örökké hadakozik a másikkal, keresztezik egymás útjait, nem tudnak megállapodásra jutni. Ami aztán az ilyen katonai politizálásból mégis kikerül, sületlen, hibrid, ártalmas valami. Nem hiába hangoztatják világszerte, hogy a katonákat egyenesen el kell tiltani a politikától. És éppen a legnagyobb hadvezérek példája tanusítja, hogy a legkitűnőbb stratéga és a legügyesebb taktikus az volt, aki bele nem ártotta magát a politikusok dolgába. Beck gróf nem tartotta magát ehhez az aranyszabályhoz. Még a nagy Moltke példája sem imponált neki. A maga feje után indult és folytonosan politizált. A vezérkari főnöknek hatásköre világosan meg van állapitva. Fontos hivatása, nagy és súlyos feladatai vannak. Ha ezeknek megfelel, ideje sem lehet arra, hogy politikával foglalkozzék. Beck gróf azonban másképpen fogta fel hivatását. A legrosszabb fajtájú katonapolitikus lett belőle, akinek az volt az ambíciója, hogy a magyar-osztrák monarchiában voltaképpen az történjék, amit ő akar. Büszke volt arra, hogy, ha hivatalosan nem is, de valósággal ő legyen a legfőbb kormányzati fórum Magyarországban, Ausztriában egyaránt. Ez már magában véve is elég rossz volt. De tetézte a bajt még az is, hogy Beck gróf már koránál fogva is a legmerevebb konzervativizmus embere volt. Igazi osztrák vér csörgedezett az ereiben. Teste itt támolygott a huszadik század elején, de lelke még benne élt az 1848-iki év előtti ó-osztrák tradícziókban. Még a legutóbbi időben is az »O du mein Österreich« volt a titkos jelszava és álmaiban még nem mondott le arról a gondolatról, hogy valamikor a »császári ármádia« oltalmában meg fog alakulni az osztrák összbirodalom. Ha azonban mindez csak az öreg úr álmodozása lett volna, egy árva szót sem pazarolnánk reá. A vezérkari főnökben azonban az álmodozásra való hajlam mellett még tettvágy is élt. Meg akarta volna valósítani mindazt, ami gondolkodásának, tradícióinak és vérmérsékletének annyira megfelelt. Szövetkezett mindazokkal az elemekkel, melyek az udvarnál a reakciót és a magyarellenességet képviselik. Valóságos mellékkormányt szervezett titokban, de arra törekedett, hogy az legyen a főkormány. Katonai állásánál fogva minden politikusnál többet és gyakrabban érintkezhetett ő felségével. Tagadhatatlan befolyását pedig arra használta fel, hogy mindenképpen útját állja annak a természetszerű fejlődésének, melynek útján Magyarország politikai és gazdasági önállósága ki fog épülni. A jövendő korok történetírója, aki hozzáférhet majd sok oly titkos aktához is, mely most még nem került nyilvánosságra, adatszerűen ki fogja mutathatni, hogy ez a nyakas, érvekkel meg nem győzhető, utópiáit kézzelfogható valóságnak tartó aggastyán mennyit vétett Magyarország ellen. Alatta a vezérkari főnökség szinte megszűnt katonai hivatal lenni, hanem átalakult a bécsi magyarellenes reakczió titkos expozitúrájává. Most Beck gróf eltávozott ebből az állásából. Az olyan öreg emberek azonban már nem változtatják meg természetüket. Nem nagyon pesszimisztikus az a feltevés, hogy új állásában is módja lesz arra, hogy folytassa áskálódó politikáját. Sőt attól is tartunk, hogy az új vezérkari főnök — akinek személyében még nem történt végleges megállapodás — hivatalával együtt át fogja venni Beck gróf végzetes örökségét is és szintén arra fog törekedni, hogy illetéktelen politikát csináljon. Hogy milyen lesz ez a politika, az iránt nem lehetünk kétségben. Inkarnátus osztrák embertől — és csakis ilyen kerülhet a vezérkar élére — nem várhatunk oly politikát, mely eltér a Beck gróf tradíczióitól. Csakhogy mindez neha olyan aggasztó már, mint amilyen lett volna akárcsak egy évtized előtt is. Magyarország megemberelte magát és szembe tud szállani minden jogtalan támadással, a nyílt ellenségeskedéssel éppen úgy, mint az orv aknamunkával. Az osztrák államférfiak rosszindulatával és a katonai politikusok gonosz konzervativizmusával egyaránt. Beck gróf öregember. Ebben az életben sokat már nem tanulhat. Azt azonban, ha vérző szívvel is, mégis kénytelen lesz még megtanulni, hogy az idő óramutatóját visszafelé forgatni nem lehet. Senkinek sem, még ha százszor is vezérkari főnök, vagy testőrkapitány. A LÉTSZÍneNELÉS. Ugron Gábor nyilatkozata. Csak engedményekért! Az új hadügyminiszter kinevezésével egyszerre aktuálissá lett az újonczlétszám emelésének kérdése. A csöndes, a békés alkotás jegyében megindult politikai órát hirtelen felkavarta az újonczlétszám kérdése, az a kérdés, amely négy válságos esztendejébe került az országnak és egy nagy politikai párton kívül sok elavult doktrínát, közjogi nézetet is elsöpört. Félő, nagyon is félő volt, hogy az erőszakosan felvetett ujonczlétszám-kérdés újra válságba sodorja az országot. Wekerle nyilatkozata és Aerenthás báróval való tanácskozása után a veszély ugyan nem látszik olyan imminensnek, mindazáltal nagyon is számbaveendő a függetlenségi pártnak hangulata. Ez a párt, amely bízik a nemzeti kormányban, bizalma daczára is őrködik, résen áll és törhetetlen hazafiságával éppen a magyar kormánynak nyújt megbecsülhetetlen erősséget a bécsi törekvésekkel szemben. Ezt a hangulatot, ennek a pártnak az elhatározását semmi sem jellemezheti jobban, mint Ugron Gábor nyilatkozata, amely így szól: " Az újonczlétszám felemelése Magyarországon parlamentáris és törvényes uton lehetetlen, ha Magyarország nemzeti vívmányok alakjában nem kap megfelelő ellenértéket. Annnak idején az ellenzék, most a többség vezérei számtalanszor hangoztatták.