Magyar Nemzet Képeslap, 2006. január-június (69. évfolyam)
2006-04-02
Örökségünk Közép-szlovákiai reneszánsz Két nagy kanyart ír le a Garam-folyó, amint kiszabadul az Alacsony-Tátra szorításából. Előbb Besztercebányánál fordul délnek, megkerülve az Urpin hegyet, majd húsz kilométert haladva, Zólyomnál újra nyugatnak tér. Ez utóbbi város régi német neve - Altsohl - is bizonyítja, hogy itt alapították az ércekben dúskáló vidék legkorábbi bányásztelepét a szászok, még a tatárjárás előtt. 1241 után, IV. Béla király hívására ismét külhoni bányász-iparosok érkeztek a környékre, ezért Neusohl - azaz: új hely, telep - a későbbi alapítású város, Besztercebánya régről ismert neve. Ugorjunk most egyet a homályos középkorból a reneszánsz fényes világába! A nemes ércek jövedelméből szépen meggazdagodott Garam menti településekre a kalmárkodás révén a szomszédos német kultúrterületekről épp úgy eljutottak az új művészeti divatok, mint a távolabbi Itáliából. E két stílus szerencsés ötvözetét láthatjuk a zólyomi vár XVI. századi sarokerkélyén (alsó kép), illetve a besztercebányai piactéren 1636-ban épült Ébner-ház faragott domborműves, zárt loggiáján. Az előbbiről a megrendelő Balassa família jut eszünkbe (itt született Balassi Bálint 1554-ben), míg az utóbbiról azt is tudjuk, hogy Johann Weinhard szepesolaszi kőműves mester munkája. (Mindez a mai Közép-Szlovákiában található.) (Ludwig Emil) Magyar Nemzet Képeslap 2006. április 2., vasárnap