Magyar Nemzet, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-01 / 26. szám
SZERDA, 1939 FEBRUÁR 1. Magyar Nemzet Nyugaton a tőzsdék kedvezően reagáltak a Hitler-beszédre, mert az a felfogás alakult ki, hogy a nyilatkozat mérsékelt volt. Ehhez a londoni Cityben csak azt fűzik hozzá, hogy mindamellett némi bizonytalanság elemeit találják abban, hogy Hitler voltaképpen fehér lapot adott Mussolininak. Az angol sajtó vezető orgánumai megállapítják, Hitler kifejtette, hogy nem célja a háború. Emellett Londonban általános a vélemény, hogy a Berlini Róma-tengely erős. Ugyanezt látják Párizsban is s például a baloldali Oeuvre megállapítja, ez a beszéd egyike volt Hitler legmérsékeltebb hangú nyilatkozatainak. Az ausztráliai miniszterelnök azzal kommentálta Hitler beszédét, hogy annak sok részét üdvözli, egyes kitételei azonban, így a gyarmatokra vonatkozó célzásai is, ellentmondást fognak kiváltani. Az amerikai közvéleményt — így jelenti az Exchange Telegraph — Hitler beszéde kellemesen lepte meg. A szenátus külügyi bizottságának elnöke kijelentette, hogy amennyiben Hitler tettei is olyanok lesznek, mint szavai, nem kell közeli háborútól tartani. Más jelentések is arról számolnak be, hogy az amerikai sajtó szintén mérsékeltnek látja Hitler nyilatkozatát. Egyébként Mussolini január 30-án Hitler kancellári kinevezésének évfordulóján üdvözlő táviratot küldött a kancellárnak, aki azt szívélyes távirattal köszönte meg. A német távirati iroda azt is jelenti Berlinből, hogy az évfordulón Hitlert Horthy Miklós kormányzó, Imrédy Béla miniszterelnök és Franca tábornok táviratban üdvözölte. Olasz lap a magyarellenes kárpátaljai terrorról Rómából jelenti a Magyar Távirati Iroda. A Voce d'Italia részletes jelentésben számol be a ruszin kérdés újabb alakulásáról és a ruszinföldi magyar kisebbség helyzetéről s ezzel kapcsolatban a következőket írja: Amikor Csehország kérdését megoldották, úgy látszott, hogy minden igazságtalanságot és viszszaélést megszüntettek. Ez azonban nem így történt Ús ellentét merült fel, amelyet úgy szoktak nevezni, hogy ukrán kérdés. A lap ezután részletesen ismerteti a ruszin kormány eljárását a magyar kisebbséggel szemben és hangoztatja, a magyar közvélemény nem tűrheti, hogy egy kis tartományi miniszter nagyzási hóbortja miatt fajtestvéreit ilyen súlyos sérelmek érjék. Románia be akar kapcsolódni a magyar—jugoszláv kérdésbe? Belgrádból jelenti a Magyar Távirati Iroda. Gafencu román külügyminiszter február 1-iki és 2 iki látogatását jugoszláv részről érdeklődéssel várják. Minthogy Pál jugoszláv régensherceg január 8-ika és 10-ike között volt vadászkirándulásakor Károly román királynál, másrészt pedig Sztojadinovics február 16-án személyesen is részt fog venni a bukaresti balkánszövetségi konferencián, ezért azt hiszik, hogy Gafencut különösen fontos okok késztették e látogatásra. A román külügyminiszter útja kétségtelenül az új középeurópai helyzettel áll kapcsolatban, különösen pedig az egyre javuló magyar—jugoszláv viszonnyal. Belgrádban azt hiszik, hogy Gafencu már most bele szeretné kapcsolni országát a dunamedencei újjászervezésbe. A belgrádi megbeszélések alkalmával érinteni fogják mindazokat a kérdéseket is, amelyek a bukaresti Balkán-konferencia napirendjén fognak szerepelni, továbbá a kisantant további fennállásának kérdését, ami a mai helyzetben már alig indokolható. Mindamellett azt hiszik, hogy végleges döntést ez alkalommal még nem fognak hozni, hanem inkább csak előzetes eszmecseréket fognak folytatni. Rómából, jelenti a Magyar Távirati Iroda. A Corriere della Sera budapesti táviratot közöl, amely szerint magyar politikai körökben nagy érdeklődést kelt Gafencu román külügyminiszter belgrádi útjának híre. Ugyanezekben a körökben nem hiszik, hogy útjának az volna a célja, hogy közös jugoszláv—román magatartást állapítson meg Magyarország irányában és azt sem hiszik, hogy a látogatás meggátolná a magyar—jugoszláv megegyezést. Bukaresti lap a magyar—román viszonyról Bukarestből jelenti a Magyar Távirati Iroda. Az Universulban Lugoseanu volt római követ gróf Csáky István külügyminiszter a képviselőház külügyi bizottsága előtt tartott beszámolójával foglalkozva azt írja, hogy a magyar külügyminiszter berlini látogatása után már tisztán látható Magyarországnak a tengelyhez való még kifejezettebb közeledése. Gróf Csáky István berlini látogatása során megállapíthatta, hogy nincsenek ellentétek Németország és Magyarország között, sőt érdekeikben a legtöbb esetben a legteljesebb összhang uralkodik. Németországnak érdeke az, hogy Magyarország független és hatalmas legyen. A magyar külügyminiszter a román —magyar viszonyról beszélve, két dolgot említett meg: a romániai magyar kisebbség helyzetét és a román sajtó magatartását Magyarországgal szemben. Az egyik probléma éppúgy megoldható, mint a másik, mert mindkét oldalon óhajtják a normális viszonyt. A Neamul Romanesc azt írja, hogy gróf Csáky külügyminiszter külpolitikai beszámolójában annak az óhajának adott kifejezést, hogy végre helyreálljon a jószomszédi viszony Magyarország és Románia között. Ennek fő feltétele azonban a romániai magyar kisebbség helyzetének rendezése. Románia jószándékait hangoztatva a lap megjegyzi, hogy ezek után semmi akadálya nincs annak, hogy Magyarország és Románia között a legszívélyesebb jóviszony jöjjön létre. Megint ostromolják Madridot Az angol lapok jelentései szerint kedden reggel megint megkezdődött Madrid ostroma. Az angol lapok haditudósítóinak jelentése szerint a katalóniai frontszakaszon a nemzeti csapatok folytatják győzelmes előnyomulásukat. A külpolitika egyéb hírei Fabrizius bukaresti német követ, aki két hónappal ezelőtt szabadságra utazott, hétfőn visszatért állomáshelyére. A német követ elutazása annak idején Codreanu vasgárdista-vezér agyonlövetése után történt és bizonyos körökben a követ elutazását arrahasználták fel, hogy fantasztikus híreszteléseket terjesszenek. Azt is beszélték, hogy a követ nem tér vissza állomáshelyére. Mindezek a híresztelések most megdőltek azáltal, hogy Fabrizius követ újra elfoglalta állomáshelyét. Ungvárra érkezett hírek szerint a Huszt melletti Iza községben szombaton este véres összetűzés volt az őslakosság és a Szics-terrorszervezet tagjai között. A lakosság kapával, kaszával támadta meg a huszti terrorkülönítmény tagjait és kiverte őket a faluból. Az összetűzésnek hat súlyos sebesültje van. Glatz Gusztáv feltűnést keltő bírálata a II. zsidójavaslatról Szerdán folytatják a bizottsági vitát A képviselőház együttes bizottsága kedden délelőtt Péchy László elnöklésével folytatta a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A kormány részéről Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter és Antal István államtitkár vett részt az ülésen. Knoch Sándor szerint már az első zsidójavaslat is messzemenő elkanyarodást jelentett a katolikus felfogástól és bizonyos gazdaságpolitikai alapelvektől is, amelyek a gazdasági élet működésének legfontosabb törvényei voltak, de nem bolygatta az említett törvényszerűségeket olyan mértékben, hogy a gazdasági élet mélyreható nagy zavarai állhattak volna elő. Az első javaslat vitájában nem vett részt, mert meggyőződése szerint is az az aránytalanság, amely az elmúlt évtizedekben a gazdasági életben a zsidóság javára és a keresztény értelmiség hátrányára kialakult, egészségtelen, előbb-utóbb bizonyos társadalmi feszültségeket idéz fel és ezért helyes az ilyen feszültségek keletkezésének elébe vágni, visz a nemzetbe. Szellemi téren azt, amit zsidó szellemiségnek szoktak, nevezni, bizonyos szkepticizmus jellemzi, aminek lehetnek jó oldalai is. Mert szükséges, ma talán inkább, mint valaha, hogy a jelszavak ködébe olykor bevilágítsunk a racionalizmus fényével, aminek egyes túlzásai és elfajulásai azonban előtte sem rokonszenvesek. Bár nem rajong a magát puszta negatívumokban kiélő szkeptikus felfogásért, mégis károsnak találná, ha a kétkedést a szellemi életből ki akarnók irtani, mert a kétkedés az igazságok felismerésének előszabálya. Nem tartja tehát azt, hogy az, amit zsidó szellemiségnek szoktak nevezni, — nem egészen helyesen, mert ez inkább korszellem, amelyet a zsidóság egy része magáévá tett — a nemzet szellemi életéből gyökeresen kiirtandó volna, mert ez több kárt, mint hasznot hozna a szellemi életnek. Knobh Sándor gazdasági aggályai a II. zsidójavaslattal szemben A második javaslattal kapcsolatban azonban a gazdaságpolitikus nem helyezkedhetik erre az álláspontra, mert a javaslat 1.900.000 ember sorsához nyúl hozzá. A javaslat indokolása nem higgadt társadalompolitikai tanulmány, napirendre tért a zsidókérdés sok olyan vonatkozása felett, amelyeknek alapján a közvélemény másként ítélné meg a kérdést. Nem emlékezik meg arról, hogy a zsidóság javára kell betudni hitelszervezetünk megteremtését s nem emlékezik meg arról a szerepről sem, amelyet a zsidóság a magyar ipari szervezet megteremtésében töltöttbe. Nem látja az országban azokat a politikai erőket, amelyek a kormányzatot kényszerűen és kivédhetetlenül a gazdasági radikalizmusnak erre a vonalára vitték. Az ország gazdasági érdeke szempontjából a javaslat elhibázott konceptus. Ha a közhangulatról beszélnek, ennek felidézésével kapcsolatban nem lehet a kormányzatot felmenteni a politikai felelősség alól. Az ország hosszú évek óta komoly belső feszültség légkörében él, aminek egyik oka az, hogy nálunk a nemzeti jövedelem értéke nem kielégítő, a másik pedig az, hogy a nemzeti jövedelem eloszlásában bizonyos rétegek részesedésénél nagy aránytalanságok vannak. A falu népének keresete évi átlagban nem több mint 400 pengő, az ipari munkásság fejkvótája pedig 1300 pengő körül mozog. A feszültség harmadik oka az, hogy a szociális juttatások értékénél is hasonló aránytalanság van. A városi és az iparban foglalkoztatott lakosságnak a szociális juttatásokból kiszámítható fejkvótája 40 pengő körül mozog, a mezőgazdasági munkásságnál azonban csak 7—8 pengőt tesz ki. Az ipari „őrségváltás** nehézségei Mind belső, mind külső politikai szempontból az ország gazdasági erejének gyarapítására van szükségünk, a javaslat azonban éppen az ellenkező irányban halad. A gyáriparban a javaslat következtében az előírt négy, illetve két és fél év alatt 16—18.000 embert kell leváltani, állítja azonban, hogy ezek leváltása nem történhetik meg, mert nincs ennyi ember és nincs ennyi alkalmas ember. Számolni kell azzal is, hogy annak a 6—700.000 embernek, akit a javaslat érint, a fogyasztásból való kikapcsolása a legsúlyosabb következményeket fogja előidézni. Gyengíteni fogja a javaslat ipari életünket részben az említett leváltással, részben a fogyasztás csökkenésével s ennek következményeként értékesítési többletek fognak jelentkezni a mezőgazdasági termelésben. A javaslat új fogalmat teremt: a zsidóvállalat fogalmát. Ezek a vállalatok az adott politikai légkörben nem folytathatják majd működésüket s természetszerűleg piacra kerülnek és olyan érdekeltségek is kinyújthatják feléjük kezüket, amelyeknek térfoglalása a magyar gazdasági életben nem kívánatos. A javaslattal hétszázezer ember sorsáttesszük bizonytalanná és ezekhez kapcsolódnak még azok az elemek is, amelyek velük gazdasági és társadalmi sorsközösségben élnek. Amikor ezeket kirekesztjük a társadalmi és nemzeti közösségből, akarva, nem akarva a társadalom szubverzív elemeivé válnak s ennek súlyos szociális, társadalmi és politikai következményei lehetnek. A javaslatnak a kivándorlásra utaló szakasza nem jelent megoldást, mert a kivándorláshoz mindenekelőtt külföldi valutára és devizára van szükség, azok a gazdasági kapcsolatok azonban, amelyek segítségével ezeket a devizákat elő lehetne teremteni, lazulóban vannak. Tudja, hogy a miniszterelnök személyétől, múltjától, műveltségétől és felelősségérzetétől messze áll a demagógia, de állítja, hogy a javaslat előterjesztésével közel engedte magához a demagógiát és ennek súlyos gazdasági következményei lesznek. Haám Artúr természetesnek tartja, hogy Knobh Sándor a javaslat ellen beszél, mert ő a liberális világ egyik exponense. Elfogadja a javaslatot, még akkor is elfogadná, ha csak egy hajszállal menne tovább az első törvénynél, mert minden lépés újabb honfoglalást és térhódítást jelent ezen a téren. Természetes, hogy a liberális front minden eszközt felsorakoztat a javaslat mérséklésére, kéri azonban a miniszterelnököt, ne engedjen a javaslatból. Ha tökéletes földbirtokrendezést akarunk, természetes, hogy először azt a másfél millió holdat vegyük igénybe, amely mint tulajdon és bérlet a zsidóság és a részvénytársaságok kezében van. Helyezkedjék el a zsidóság is szolgai munkában, a mezőgazdaságban ne csak dolgoztassanak, hanem dolgozzanak is. Gratz Gusztáv: Kevert nép vagyunk Gratz Gusztáv nem ért egyet a javaslattal, amely szakít a magyar politikai múlt legszebb hagyományaival s mind politikai, mind gazdasági jövőnk szempontjából súlyos következményekkel fog járni Utalt arra, hogy a magyar nemzet az elmúlt századok folyamán nagy asszimilációs képességről tett bizonyságot. A fajelmélet legmeggyőződésesebb hirdetői sem tagadják, hogy kevert nép vagyunk. Azt mondják, hogy a zsidóságban nincs meg az asszimilálódásra való képesség, hogy náluk a faji jelleg sokkal erősebb a környezet által gyakorolt befolyásnál. Nem tudja magáévá tenni ezt a felfogást, mert sok példáját látta annak, hogy a zsidóság más nagy nemzeteken belül teljesen bele tudott illeszkedni az illető nemzetek lelkiségébe, sőt vele annyira azonossá vált, hogy nem is lehetett észrevenni különbséget a zsidók és nemzsidók között. Ami faji tulajdonságok bennük megmaradtak, azok egyéni tulajdonságokká változtak át és ez nem kárára, hanem hasznára van egy nemzetnek. Százezrekre megy azoknak a zsidóknak a száma, akikét minden elfogulalan ember ma is teljesen asszimiláltaknak tekint s százezrekre megy azoké, akik már rajta vannak az asszimilálódás útján. Azt is mondják, hogy a zsidóság beolvadása nem kívánatos, mert csak bomlasztó elemeket A zsidóság és a sajtó Azt mondják, hogy a zsidó szellemiség különösen a sajtó terén jelentkezik, amely ha zsidók kezében van, szeret mindent lerántani, minden tekintélyt kikezdeni és nem riad vissza az igazság elferdítésétől és az izgatástól sem. Be kellett látnia, hogy ami hibát valamikor maga is a zsidó újságírók terhére rótt, azt általában a modern újságírás ama bizonyos fajtájának terhére kellett volna írnia, amely abból az elgondolásból indul ki, hogy egy újságközleménynek nem kell okvetlenül igaznak lennie, hanem elsősorban érdekesnek. A közönségben van a hiba Alapjában véve a közönségben van a hiba, amely ilyen szellemű, táplálékot keres és megkövetel. A legnagyobb mértékben támogatna minden olyan törekvést, amely arra irányul, hogy a sajtó magasabb színvonalat érjen el. Egyetért Deák Ferenccel, hogy a sajtótörvénynek egyetlen szakaszból kell állania: mindig igazat kell írni. Attól tart azonban, hogy a zsidó elemeknek a sajtóban való háttérbe szorításával ezt még nem érjük el. Gazdasági szempontból csak olyan valaki tarthatja helytelennek vagy értéktelennek a zsidóság tevékenységét, aki egyáltalában nem ismeri gazdasági életünk fejlődését. Az a gazdasági konstruktív tehetség, amely a zsidóságot jellemzi, a nemzet fejlődése szempontjából felbecsülhetetlen értéknek bizonyult. Iparunk igen jelentős ágai sohasem fejlődtek volna ki a zsidóság vállalkozószelleme, tőkegyűjtési tehetsége nélkül. Még ha most nélkülözni is tudnánk őket, különös hálátlanságnak tartaná, ha arra az álláspontra helyezkednénk, hogy „a mór megtette kötelességét, a mór mehet". A magyarság még nem is érte el a gazdasági képzettségnek azt a fokát, hogy az iparban, kereskedelemben és a pénzvilágban a zsidó elemeket megfelelően helyettesíteni tudnánk. Évtizedekig nagy megerőltetéssel és sok áldozattal tudtunk magyar ipart teremteni és most kockára akarjuk tenni mindazt, amit elérnünk sikerült. A zsidóság gazdasági tevékenységének káros voltát azzal szokták indokolni, hogy igen nagy arányban zsidókat találnak bűnösnek azok között, akik az üzleti erkölcs ellen vétenek. Ez természetes olyan országban, ahol az üzleti élet túlnyomó része zsidók kezében van. Angliában és Amerikában az ilyen visszaélések éppen olyan gyakoriak, de ott a zsidók sokkal kisebb számban szerepelnek a gazdasági életben, mint nálunk és ezeket a visszaéléseket úgynevezett árják követik el. Nem tudja elfogadni azt az intézkedést, amely közjogi gettóba helyezi a zsidóságot, nem pusztán a