Magyar Nemzet, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-02 / 99. szám

y gazdaság és hatalom egyik bu­rása, az­ egész Dunmnedencét és a Balkánt Imkiával egyetemben a pokolba kívánja; arra sem gondol, hogy Németország kelet­­európai belolyása kisugnio/.hal az angol énlekszlerak tele. Ez a tömeg lehal valóban tv­ni Angiid érdekeire, hanem csak az a gon­­dol, hogy „így nem volna érde­mes élni”. Ezt kívülről sokféleképpen lehet felfogni, azt is lehet mon­dani rá, hogy világnézeti szenti­­mentaliz­mus, de ezt mégsem le­het egyszerűen az angol közön­ség önzésének minősíteni. Ez­ az érzelgősség most kétségkívül egybeesik Anglia hatalmi érde­keivel, ez azonban véletlen, hi­szen láttuk már ennek az ellen­kezőjét is, mégpedig Abesszínia esetében. Anglia érdekei akkor azt kívánták volna, hogy Olasz­ország simán jusson birtokába ennek a félvad országnak s maga Gayda tette közzé az angol ad­­miralitás bizalmas jelentését, am­ely szerint Angliának semi­­lyen fontos érdekét nem érin­tette közvetlenül az olasz benyo­mulás Abesszíniába. Az angol közvélemény, amely akkor a népszövetségi elvektől részegült meg, megbuktatta a Sioare— Laval-tervet s ezzel megterem­tette annak a Berlin—Róma-ten­­gelynek előfeltételeit, amelyről most az egész angol­szász köz­vélemény — joggal vagy anél­kül — azt hiszi, hogy ez a ten­gely állítja a lét vagy nemlét kérdése elé a brit birodalmat. Minderre pedig azért érdemes visszaemlékezni, hogy lássuk, hogy az angol közvélemény oda­haza valóban mindenható, még akkor is, ha a kormány és a kül­politikai szakértők helytelennek tartják a közvélemény akaratát. Most a közvélemény és a kor­mány meggyőződése minden­esetre ugyanolyan irányba for­dult, mint amerre a szakértők akartak évek óta haladni, de nem­ lehet eléggé hangoztatni, hogy az angol kormánynak vagy utódjának akkor is erre az útra kellett volna lépnie a közvéle­mény nyomása alatt, ha nem ezt tartaná Anglia érdekének. Mindenesetre, ha az abesszí­niai hadjárat idején az angol közönségnek a népszövetségi esz­mék szálltak a fejébe, most a világnézeti szenvedélyesség fűti. Lesznek, akik erre azt mondják­­— Ugyan! Angolok és szenve­­délyesség! Az európai köztudatba általá­ban olyan jellemkép hatolt be az angol emberről, hogy hideg, cinikus és logikus, szemben pél­dául az olasszal, aki folyton a szenvedélyek hullámain gondo­­lázik. A tapasztalatok azonban ennek az ellenkezőjét mutatják. Az olasz gesztikulálás és lendü­letes hang mögött józan számí­tás áll, amely nem engedi ma­gát pusztán érzelmi okokból cél­szerűtlen lépésre ragadtatni. Az angol ember viszont szentimen­tális. Aki nem hiszi, próbáljon egyszer ellentmondani egy nem idegen angolnak, majd meglátja, hogy az angol nevelés szigorú szabálya (társaságban senkivel se szállj vitába s lehetőleg csak közömbös témákról beszélj) alig­hanem onnan ered, hogy az an­gol ember csak addig higgadt, amíg az időjárásról van szó s gyakran elveszti fölényes nyu­galmát, amint ellenállásba ütkö­zik. A politikában mindenesetre nehezebben veszítik el egyen­súlyukat és türelmüket. Innen van, hogy Angliában a miniszte­rek rendszerint a bukásuk után hónapokkal mondanak csak le De ha egyszer elhagyja őket a türelmük, akkor olyan indulat tör ki belőlük, amely az idege­neket majdnem mindig meglepi Az indulatuk erőssége részben talán azzal magyarázható, hogy az angol átlagembernek gyönge a fantáziája. S mire a dolgokat örnik is mag. ka£i tu­dh. v­ uu a szíkopáli-szipkát ia­­agu­tsága­i v­agy fabatkát megérti, mire az új helyzet ki­alakulását észreveszi, a neki nem tetsző fordulat már olyan mesz­­sze fejlődött, hogy lepor­ékolva látja, hogy elkésett. Itt rá kell mutatni, hogy ez a nehéz felfogó­képesség nem a szakembereiket jellemzi, hanem a tömeget. En­nek a nagyközönségnek az elke­seredése most azért olyan nagy, mert a müncheni paktum után Csehország megszállása meg­lepte. Ennek pedig az a magya­rázata, hogy az angolok egysze­rűen nem értették meg a mün­cheni egyezmény kimondatlan, de lényeges konzekvenciáit s most becsapottnak érzik magu­kat, holott kézenfekvő, hogy a cseh-morva protektorátus egye­nes és logikus következménye volt Münchennek. De mert meg vannak lepve, abban a hitben élnek, hogy felháborodásuk jo­gosult. Ezt hajtogatja most mindenki Angliában egyforma fogalmazás­sal. Az idegen csodálkozva látja, hogy az egyéni szabadság ősha­zájában mennyire uniformizált, milyen kollektív módon gondol­kodnak az emberek, amint olyan kérdésről van szó, amely az egész nemzetet érinti. Képviselők, a közélettől távol álló középosztály­beli emberek, sofőrök, pincérek, újságárusok, háztartási alkal­mazottak mind ugyanazt mond­ják. Ez persze nem csupán an­nak a következménye, hogy az­gységes nemzeti kultúra egy­forma ideálok és morál tisztele­­­tére és ugyanazoknak a gondo­­ati és érzelmi elemeknek átvé­telére szoktatja az angolokat, hanem részben azzal is magya­­ázható ez az egységes közszel­lem, hogy az angol közönség te­kintélytisztelő és a nemzeti fe­gyelem olyan erős, hogy a vezető osztályok irányválasztása a köz­véleményre is hatást gyakorol. Ez a hatás most annál na­gyobb, mert egy idő óta Angliá­ban a közéleti tényezők valósá­gos propagandahadjáratot foly­tatnak a közvélemény érzelmei­nek külpolitikai felszítására. S ez a propagandahadjárat annál hatékonyabb, mert nem közvet­len. A nyílt agitációt az angol ember elutasítja, az uszító vezér­cikkeket alig veszi észre. Az an­gol lapok azonban nem is a kommentárjaikban élezik a han­gulatot, hanem a hírek tálalásá­val, a híradó­ filmek is mintha véletlenül terelnék rá a köz­figyelmet csupa izgatottságot keltő képre. S mert mindezt ügyesen leplező módszerrel te­szik, az angol közönség meg van győződve arról, hogy nem Anglia érdekeiért, hanem a politikai morálért, a mások és a maga szabadságáért küzdene esetleges háborúban. Ezért mondja Angliában ma mindenki kivétel nélkül, hogy Anglia nem blöff­öl s hogy ha valahol fegyveres összeütközés támadna, akkor az angol kor­mány nemcsak azért mozdulna meg, mert megígérte, hanem, mert az izgatott közvélemény is rákényszerítené. A vezető osztályok ugyanezt akarják, ha nem is ilyen szenve­délyesen. A közvélemény eszmé­ket emleget, a politikusok, a szel­lemi élet emberei és a nagytőke egyszerűen hatalmi célokat lát­nak maguk előtt s pusztán azért szánták el magukat az esetleges hadviselésre, mert azt hiszik, hogy különben a brit birodalom felbomlasztása elkerülhetetlen. Ezeknek a tényezőknek egy ré­sze azonban valósággal sajnálja, hogy szembe kell szállnia Német­országgal, mert amíg a közönség világnézeti okokból tekinti ellen­felének a nemzeti szocializmust, addig a nagytőke, főleg a ban­kok, eddig alig leplezett rokon­­szenvvel tekintettek a nemzeti szocializmusra. A kormány és a City nagyobb része egészen márciusig azon az állásponton volt, hogy inkább a nemzeti szocializmust kell engedni ér­vényesülni, mint a bolsevizmust. Márciusig ezekben a körökben azt hangoztatták, hogy kül­politikailag sem Berlin, sem Moszkva nem fenyegeti Anglia érdekeit, belpolitikáikig pedig a nemzeti szocializmustól kevésbbé idegenkedtek. S csak azóta érzik Angliát külpolitikailag fenye­getve a német külpolitika to­vábbi lépéseitől, amióta a cseh­­morva protektorátussal Berlin­ben az addig kizárólagos nép­rajzi alapot kibővítették. Így találkozott egymással Ang­liában a vezető osztályok ha­talmi külpolitikája a tömegek érzelmi külpolitikájával. Roose­velt üzenete is azért hatott olyan gyújtóan Angliára, mert egyfor­mán élesztette a közvélemény világnézeti szent­iment­alizmusát és a vezetők hatalmi öntudatát. A közönség amúgy is meglévő izgatottságának fokozását mind­járt az amerikai üzenet elhang­zását követő első napokban le­hetett tapasztalni Angliában s a Londonba érkezett hírek szerint Rooseveltnek sikerült volna az egész, északi és déli amerikai közvéleményt is befolyásolni. Ezért mondják most Londonban, hogy Roosevelt lett az angol­szász koalíció propagandami­nisztere. Ehhez pedig még hozzá kell tenni, hogy Roosevelt nyi­latkozata nemcsak a nagykö­zönség hangulatát élezte ki, ha­nem az angol politikai világot is megerősítette abban a hitében, hogy az Egyesült Államok gya­korlatilag máris automatikus tagjai az angol hatalmi csoport­nak. Lehetséges, hogy ez az angol föltevés ma még némileg túl­zott. Egyébként is a kérdés idő­szerűtlennek látszik, minthogy Németország nyilvánvalóan sen­kit sem fog megtámadni. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a szó szoros értel­mében az egész angol nemzet egységes abban az akaratban, hogy külpolitikájának eddigi irányát és eddigi eszközeit meg­változtatja. Frey András Magyar Nemzet Hitler szózata a német ifjúsághoz Berlinből jelentik. A május elsejei munkaünnepen Hitler a berlini Olym­­pia-stadionban a német ifjúsághoz beszédet intézett. Hitler többi között a következőket mondta: — A jövőben a német nemzet azt a hatalmat fogja képviselni, amely ismé­telten és állandóan a fiatalságból in­dul ki. Soha nem leszünk többek, mint amennyit a fiatalság ér. Ezért elvárom tőletek, hogy egykor kemény embe­rek legyetek, akik kezdettől fogva tudják, hogy semmit ajándékba nem kapnak, hanem mindent ebben a világ­ban küzdelem árán kell megszerez­niük. — Ezért kell, hogy már fiatal koro­tokban a szellemieken kívül a testet is edzzétek. Legyetek egészségesek és tartózkodjatok mindentől, ami szép testeteket megmérgezi. Józan népet akarunk. Körülöttünk olyan népek oknak, amelyek nem óhajtják a né­met egységet és nem akarják, hogy népünket a legszükségesebb életjogok megillessék, életjogok, amelyek más népek "számára magától értetődőek. Hitler ezután az ifjúsághoz fordult, melynek sz­íve az ő szíve, majd így folytatta: — Csak fenyegessen és lármázzon továbbra is az a bizonyos másik világ Göbbels éles támadása a demokráciák kultúrája ellen Berlinből jelentik: Dr. Göbbels fő­i­­rodalm­i miniszter a birodalmi kultúr­­kamara ülésén tartott beszédében töb­bek között ezeket mondotta: " A német nép ez évben erős nem­zetközi feszültségek között üli meg május elsejei nemzeti ünnepét. Maga a nép teljesen immunis attól a nem­zetközi uszítástól és háborús hisztériá­tól, amelyet a londoni, párizsi és new­­yorki hazug sajtó rendszeresen folytat és űz. A német nép saját erejében biztos és szilárd. Nagy hangon a­zt állítják, hogy az ő külön feladatuk védelmükbe venni a tekintélyállamok­­kal szemben a kultúrát. Ez a leg­­elképesztőbb arcátlanság, amelyet egy­általán el lehet képzelni. Göbbels azután szembeállította a szellemi szabadságot a tekintélyálla­mokban és a demokráciákban. Chamberlain bejelentette, hogy Anglia lépéseket tesz Bukarestben és Athénben a bolgár revízió érdekében Londonból jelenti a német Europapress híreit terjesztő Infor­máció. Az alsóház hétfői ülésén a szokásos kérdés-feleletek során Chamberlain miniszterelnök egy in­terpellációra válaszolva azt a nagy feltűnést keltő kijelentést tette, hogy az angol kormány lépéseket akar tenni Romániában és Görögország­ban és megpróbálja rávenni a bukaresti és athéni kormányt a bolgár revíziós követelések teljesí­tésére. Chamberlain még hozzátette, hogy Anglia igen nagy jelentőséget tulajdonít az összes Balkán-álla­mok elvi egységének. Az interpellációk további során több képviselő aziránt érdeklődött, döntött-e már az angol kormány abban a kérdésben, hogy elismeri-e Albánia új jogi helyzetét. Butler külügyi államtitkár nemmel vála­szolt. Arra a kérdésre, kinek címezi az újonnan kinevezett római angol nagykövet Sir Percy Loraine­­ megbízólevelét, Chamberlain azt fe­lelte, hogy ez a címzés csak Olasz­ország királyának és Abesszínia császárának szól, Albánia királyá­nak azonban nem á­mítva a tartalékokat és a polgári légi védelmet. Nem áll, hogy Anglia szükségképpen mindig Né­metország ellensége lenne bárminő összeütközés esetén. Május közepén kétszázezer újoncot hívnak be Angliában Londonból jelentik. A hadügymi­nisztérium elkészítette a behívások tervét az új hadkötelezettségi tör­vényjavaslat alapján. Május köze­pén hívják be a húsz-huszonegyéves korosztályt, körülbelül 200.000 ifjút, akik póttesteikhez vonulnak be tizenháromheti előzetes kiképzésre. Bíróságok fognak dönteni azo­k fel­mentéséről, akik lelkiismereti okok­ból ellenzik a fegyveres szolgálatot, de kizárólag vallási szempontokat fognak tekintetbe venni, politikai, világnézeti kifogások nem jönnek figyelembe. Már mindem tudja, hogy a B­T­D im­ó­za­­kézimunkaüzletből kevés pénzért ízlésesen diszitheti lakását. Színes függönyanyag . .­­.40 Etamin 50 cm széles ....­­.50 Csipkeszövet vitrage­drinja­­.70 CsipkeSZÖVet 303 cm széles 3.10 Csipkeszövet-függöny . 150x250 rojttal ................................................ 4.00 Csipkeszövet ffi.A . 9.60 Ágypárna montírozva . 11.30 Siffonra előrajzolt milieu­­.96 Függönyök, függönyanyagok a legolcsóbbtól a legfinomabb kivitelig, sa magyar perzsa­­szőnyegek minden méretben, legdivatosabb pullover, ruhakosztüm fonalak a közismert P­A­R­K­A védjeggyel, dús választékban. A­tT­H m é­s a­­Iparművészeti és Háziipari kft. Vili, JÓZSEF-KÖRÚT 11 úgyis el fog bukni azon, amin minden kísérlete eddig meghiúsult: a német egységen. Angliának 5 milliónál több katonája lesz a véderőtörvény végrehajtása után Londonból jelentik: Lord Chat­field tenegrnagy, hadifejlesz­­tési miniszter az újságírói segély­alap lakomáján mondott beszédé­ben kijelentette, hogy Angliának a katonai kiképzési törvényjavaslat figyelembevételével ötmilliónál jó­val több katonája lesz, nem szá­ KEDD, 193? MÁJUS 2. Roosevelt békebeszéddel nyitotta meg a new y­or­ki világ­kiállítást Ne­w­ Yorkból jelentik: Roosevelt elnök félmillió főnyi közönség je­lenlétében vasárnap délben megnyi­totta a newyorki világkiállítást. Az elnök ebből az alkalomból beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy az Egyesült Államok legfőbb politikai célkitűzésüknek tartják a világ valamennyi népének bátorítá­sát a békére és a jóakaratú együtt­működésre. Az amerikai nép sok­szor csendben imádkozik az Isten­hez, hogy adja meg a békét az euró­pai kontinensnek és ezzel tegye le­hetővé, hogy Európában leomolja- LAKÁS ÉS BIZTOS Irta FRÄNKEL GYÖRGY építész. A korszerű és olcsó lakás­­berendezés könyve 300 kép­pel. Szakemberek és laiku­sok számára nélkülözhetet­len kézikönyv. Ára 3.90 P. Vidékre 12 fillér portaköltség. Kapható a Magyar Nemzet könyvosztályá­ban, Bpest, Vilmos császár­ út 65. X. 120-130

Next