Magyar Nemzet, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-01 / 147. szám

2 volna, elkötötte volna nemzetét. S a nép ma, hozzá és múltjához méltón, a végső elszántság álla­potában él és dolgozik. Nincs semmiféle hipnózis alatt, élete feszült, de feszültségében is nyu­godt, a döntés, az elszánás, az átérzett lét­helyzet s biztosan lá­tott cél nyugalmával. Hol vannak a gócai egy társadalomban ilyen végső elhatározottságnak, ilyen kissé már romantikusnak tet­sző elszántságnak? — kérdeztem annyiszor. A katonaságban, a tisztikarban, a parasztságban, az egész népben — hangzott a válási. Egyik lengyel kormány­­férfiú azt mondotta, hogy a nép máról-holnapra ellenállhatatla­nul elsöpörné azt, aki ezen vál­toztatni, ezt lazítani próbálná... S hogy ez a lelki, mély, benső, önkéntes egység, egységes eliga­zodás, azonos hit, szemlélet és elszántság megszülethetett, ab­ban­­— bármily paradoxul hang­zik — nagy része van a sajtó­­szabadságnak. Hányszor eszembe jutott Kossuth mondása: csak szabad sajtója legyen nemzetem­nek, sorsán akkor már kevésbbé aggódom ... Egyébként a szám­űzetésből visszatérő Vitos is azt mondotta parasztjainak: most Lengyelországról van szó, a párt­­ellentétek, a még jogos panaszok, problémák, kívánságok is majd azután következnek. Mert—­úgy mondják a lengyelek — az első, második, sőt harmadik csata is elveszhet, de az utolsót bizton megnyerjük. D­e ehhez őszinte elszántságot kíván az Úr, nem látszatbátorságot, nem pótolt férfiasságot, nem fitogtatott hitel és független is, miként becsüle­tes — úgy hiszik a lengyelek — csak száz százalékosan, egészen vagy sehogy sem, lehet egy nem­zet ...* Ezért hát „fordulj kedves lo­vam Lengyelország felé“, — ahogy a régi kurucok énekelték, az útig, amelyen a nagy magyar szabadsághősök áldott nyomán most mi, méltatlan unoka, jár­tunk. Ezért tudja a lengyel nép, annyi, szubjektíve bizonyára in­dokolt, szemrehányás és némi keserűség ellenére is a magyar nemzeti érzést becsülni, mellyel Trianon után cserbenhagyva, ki­fosztva, megalázva, mindenkivel szemben, senkitől sem támo­gatva állta a testvérnék a non possumust. Ezért ragyognak föl a szemek, gyúlnak ki a szívek a régi dalt ismételve: „Polák Vogh­r díva bratanki i do bilki i do slanki“ Lengyel—magyar két jó barát Kardban és pohárban. A lengyelek tudják, hogy egyé­nekben és nemzetekben egyaránt, döntő pillanatokban mutatkozik meg az igazi egyéniség, mely a múlt mélyébe ásva, lökve, mégis él. Ezért áll az idők horoszkóp­jában: Lehet sok hibánk, mu­lasztásunk, bűnünk — melyek bizonnyal orvoslásra várnak és joggal javulást sürgetnek —, de hát le kell-e ezért még monda­nunk — szabad-e egy pillanatra is kételkednünk — nemzet,­ füg­getlenségünkről, szabadságunk­ról, becsületünkről?­gyes külügyminiszter a danzigi hely­zet miatt vidékről váratlanul vissza­tért Varsóba. Francia jelentés sze­rint, ha a danzigi feszültség akuttá válnék, úgy Daladier azonnal egybe­hivatná az elnapolt kamarát. * A Halifax-beszéd és a danzigi kérdés váratlan kiéleződése mellett eltörpülnek a távolkeleti események és az angol—orosz megbeszélések. Ez utóbbiakban csak annyi történt, hogy a moszkvai angol és francia nagykövetet valamint Strang­et szombat délelőttre bekérték a kül­ügyi népbiztosságra, hogy felvegyék újra az új angol utasítások nyomán az angol—orosz tárgyalásokat. Ezzel szemben az angol—japán tárgyalások csak július 7-ikén fog­nak megindulni. Az a körülmény, hogy július elsejére bejelentették a blokád megszigorítását Tiencinben, hogy a tukieni helyzet is egyre sú­lyosabb lesz, nagyon elhervasztotta a tárgyalásokhoz fűzött optimiz­must. Bár a tokiói kormánykörök szívesen látnák, ha sikerülne meg­egyezésre jutni Angliával, a japán hadsereg tovább is az intranzigen­­cia álláspontján van és azt hangoz­tatja, hogy csak akkor lehet szó angol—japán kibékülésről, ha Anglia radikálisan változtat távol­keleti politikáján. A távolkeleti válság súlypontja Fucsaura tevődött át, ahol már megkezdték a hadműveleteket. Az angolok egy tengerészosztagot szál­lítottak itt partra, hogy megvédjék az angol alattvalók érdekeit. A ja­pánok a délkínai kikötőkre elren­delt vesztegzárt egyel­őre elhalasz­tották.* A Balkánon nagy érdeklődéssel várják a bolgár miniszterelnök ber­lini útját. Az a körülmény, hogy Kioszeivanoff feltűnően nagy hiva­tali kísérettel megy Berlinbe, az út­hoz messzemenő következtetéseket fűznek. A berlini sajtó már most terjedelmes cikkekben méltatja a bolgár—német barátságot. Thaler volt osztrák miniszter egy délamerikai folyóba fulladt Rio de Janeiróból jelentik: Thaler András volt osztrák föld­művelésügyi miniszter, aki a Santa Catharina állambeli Cruzeiro de Sul községben a tiroliak települé­sének vezetője volt, belefulladt az Itapurig folyóba. % Magyar NemzetSZOMBAT, 1939 JÚLIUS 1. A londoni sajtó Hitler tervbe vett danzigi látogatásáról Londonból jelentik. A péntek esti londoni lapok Berlinből kelte­zett jelentéseket közölnek, amelyek szerint Hitler Adolf július 20-a és 30-a között állítólag látogatást akar tenni Danzig szabadvárosban. A lapok nem jelölik meg, hogy mi­lyen forrásból szerezték ezt az értesülést, úgyhogy a hírt a legna­gyobb fenntartással kell fogadni. Valamennyi londoni lap egyébként azon a véleményen van, hogy nyár vége előtt nem várható fordulat a danzigi kérdésben. Az Exchange Telegraf jelenti Berlinből: Hitler vezér és kancel­lárnak tervezett danzigi útjáról az Exchange Telegraph-nak Berlinből a következőket jelentették: Való­színű, hogy a vezér danzigi útja előtt a birodalmi kormány több tagja Danzigba utazik, hogy a ve­zér danzigi útját előkészítse. Danzig miatt összehív­nák a francia kamarát Az Exchange Telegraph jelenti Párizsból. A francia kormány a danzigi helyzetet továbbra is a legnagyobb aggodalommal kíséri. Daladier miniszterelnök abban az esetben, ha a helyzet elmérgesed­nék és a lengyel—német konfliktus akut stádiumba jutna, a francia kamarát, amelyet tudvalevőleg csak a minap küldtek haza nyári szünetre, rendkívüli ülésre hívja össze. Veszély esetére valamennyi rendelkezésre álló erő mozgósítása van tervbe véve. A döntés órája közel van — írja a „Danziger Vorposten66 Az Exchange Telegraph jelenti Danzigból: „Már közel van a dön­tés órája­", írja a Danziger Vor­­posten, a nemzeti szocialista párt danzigi hivatalos lapja. A vezér fogja megállapítani az időpontot, írja tovább a lap és Danzig népe türelmesen vár, mert biztos benne, hogy a döntés meg fog történni. Kétségtelen, hogy nincs messze az idő, amikor Franciaország és Anglia bebizonyíthatja, hogy meny­nyire hajlandó támogatni a har­cias lengyeleket. Moscicki: A Keleti-tengeren bonyodalmak veszélye fenyeget Varsóból jelentik: M­oscicki elnök­­csütörtökön rádióbeszédet intézett a lengyel néphez és bejelentette a len­gyel Haditengerészet kiépítését. Az elnök beszéde bevezető részében Danzig jelentőségével foglalkozott és hangoztatta, hogy a szabadvárost év­százados kapcsolatok kötik össze Len­gyelországgal. Danzig és Gdynia együt­tesen a lengyel külkereskedelmi forga­lom háromnegyed részét bonyolítja le — mondotta az elnök —, Lengyel­­ország népe a Visztula mentén Dan­­zigról és Gdingenre gondol. — Pomeránia s a Keleti-tenger part­vidéke felbecsülhetetlen kincset jelent Lengyelország számára. Állami életünk levegője és napja ez. Mennél inkább hallatszanak hangok ez ellen, annál nagyobb lesz Lengyelország áldozat­­készsége. Lengyelország visszatért a Keleti-tengerhez, amelynek partvidékén mindig élt. — Olyan időket élünk — folytatta ezután az elnök —, amelyekben a világ áttért a fegyverkezések verse­nyére. A Keleti-tengeren bonyodalmak veszélye fenyeget, Lengyelország azonban fenn akarja tartani a békét. Ehhez haditengerészetét naggyá kell tennie. Lengyelország erős a száraz­földön és a levegőben és most erős­nek kell lennie a tengeren is, hogy feladatát mint tengeri hatalom teljesít­hesse — fejezte be az elnök beszédét. Londonból jelentik: Az angol sajtót erősen foglalkoztatja a danzigi prob­léma, tekintettel arra, hogy a lapok danzigi és varsói tudósítói különböző ellenőrizhetetlen hírt közölnek, amely szerint német részről állítólag bizonyos intézkedéseket hajtottak volna végre. A Daily Express és a News Chronicle vezetnek e hírek terjesztésében. A Times varsói tudósítója szerint lengyel katonai körökben az a véle­mény alakult ki, hogy nem kell ha­dászati jelentőséget tulajdonítani né­met katonai csapatok danzigi útjának, mert legfeljebb csak nyugtalanításról van szó. Varsóból jelentik: A lengyel tengeri és gyarmati liga propagandanapja al­kalmából csütörtökön nagygyűlést rendeztek V­jtham és Gdyni­ában.",A nagygyűléseken a danzigi és amerikai lengyelek­­is képviseltették magukat,­­azonkívül pedig a lengyel gyarmati liga belgiumi, romániai és jugoszláviai barátainak szervezetei is. A varsói nagygyűlésen a liga elnöke, Kwaswinski tábornok mondotta az ünnepi beszédet s azt hangoztatta, hogy Lengyelország 20 éven keresztül dolgozott a Keleti-tengerhez való ki­járatának kifejlesztésén és felépítésén. Ez a kijárat adja meg Lengyelország­nak a tengeri tevékenység lehetőségét s nem lehet az, hogy a nyugati szom­széd most megsemmisítse ezt a lehető­séget és visszaszorítsa Lengyelországot a Visztula torkolatától. A liga varsói szervezetének veze­tője, Kühn mérnök azt mondotta: a lengyelek hisznek abban, hogy ismét Ónnak ti meg. ke£i m­áh Kötni a Iijikopáll-szipkát ■ ” fl&egiégáéga egy Palatkát birtokukba vehetik a Keleti tendert, úgy, amint évszázadokkal ezelőtt volt. Lengyelország birtokállományá­­hoz senki sem nyúlhat büntetlenül Kiterjesztik az angol véderők­ötelezettséget ? Londonból jelentik. A nemrégi­ben bevezetett általános véderőkö­­telezettség kiterjesztését követelik befolyásos kormánykörök. A Daily Mail úgy tudja, hogy a hadügymi­nisztériumban már ki is dolgozták az erre vonatkozó terveket. A Daily Express szintén a véd­­erőkötelezettség kiterjesztését köve­teli csütörtöki vezércikkében és ez­zel kapcsolatban utal Daladier francia miniszterelnök legutóbbi le­jelentésére, hogy Franciaország két korosztály hadkötelest továbbra is zászló alatt tart. Államtanács lesz szombaton Párizsban Párizsból jelentik. Az Fl­ysée-pa-­­lójában szombaton délelőtt Lebrun elnök jelenlétében államtanács lesz, amelyen a danzigi helyzetről és a moszkvai angol—francia—orosz tárgyalások állásáról tanácskoznak. A danzigi helyzet megítélésében az illetékes francia kormánykörök egyelőre a legteljesebb tartózkodást tanúsítják. A moszkvai angol—francia— orosz tárgyalások kilátásait illetően a péntek esti párizsi lapok határo­zottan optimisták s azt hiszik, hogy a szombati nap végre meghozza a rég várt döntést a hármasszövetség megkötése ügyében. Szombaton délelőttre az orosz külügyi népbiz­­tosságba kérették Sir William Lreds angol és Nagyim­ francia nagyköve­tet, valamint William Stranget, az angol és a francia kormány, rend­kívüli megbízottját, hogy folytas­sák a tárgyalásokat Molotov kül­ügyi népbiztossal. Gamelin Korzikába megy Párizsból jelentik. Gamelin tá­bornok, a francia vezérkar főnöke a jövő héten szemleútra indul Kor­zikába. A vezérkari főnök behatóan meg akarja vizsgálni a sziget erő­dítményeit és a szigeten állomásozó szárazföldi, légi és tengerészeti had­erőt. Lord Halifax beszéde Anglia erejéről és elszántságáról Londonból jelentik: Lord S­alifax külügyminiszter a királyi külügyi tár­saság lakomáján mondott beszédében áttekintette Anglia legújabb nemzet­közi kötelezettségeit. Hangoztatta, hogy Anglia kész volna további ha­sonló kötelezettségeket vállalni, jól tudva, hogy ha más országok bizton­sága és függetlensége eltűnik, saját biztonsága és függetlensége is súlyos veszélybe kerül. — Tudjuk — folytatta —, hogy ké­szeknek kell lennünk harcolni a nem­zetközi jog és rend védelméért. Min­dig szembeszálltunk az olyan törek­vésekkel, amelyekkel egyes hatalmak azt célozzák, hogy az Európa fölötti uralmat megszerezzék más nemzetek szabadságának rovására. Az angol po­litika a maga történetének szükségszerű irányát követné, ha ilyen kísérletek megismétődnének. — Hatalmas haderőt teremtettünk úgy a magunk, mint más népek sza­badságának védelmére, de csak a tá­madás elhárítására használnák azt. Kül­földön talán még nem látják teljesen be, hogy szilárdul el vagyunk tökélve, hogy újabb támadás esetén minden erőnket kötelezettségeink teljesítésére és a támadás leküzdésére használjuk. — Anglia nem hátrál meg sem a rá­galom, sem az erőszak elöl. Akik nemzetünket elkorcsosultnak állítják, maguk nyújtják ennek leghatékonyabb ellenszerét: népünk minden sértegetése, érzéseink minden kigúnyolása csak nö­veli belső egységünket, elszántságun­kat és hűségünket azokhoz, akik érzé­seinkben és törekvéseinkben osztoz­nak. — A támadás leküzdését célzó intéz­kedéseinket — fejtegette lord Halifax — elszigetelési törekvéseknek minősí­tik. Az állítják, hogy be akarjuk ke­ríteni Németországot és Olaszországot, hogy megfosszuk őket a nemzeti létük­höz szükséges élettértől, hogy ellen­séges államok gyűrűjével vesszük kö­rül Németországot és egy nagy nem­zet életét akarjuk megfojtani. Tény ezzel szemben az, hogy Németország önmaga szigeteli el magát más orszá­goktól gazdaságilag önellátási politiká­jával, politikailag azzal a politikával, amely állandóan aggodalmat okoz más nemzeteknek, kultúr-szempontból faji politikájával. — Németország nem oldhatja meg gazdasági problémáit elszigeteltségében. Együttműködés útján — kiterjeszthet­jük valamennyi nemzetre a nagyobb gazdasági élet valamennyi előnyét, amit az élettér kifejezés voltaképpen jelent. — Csakhogy a nemzetek ilyen tár­saságát nem lehet erőszakra alapítani. Hiába kiabálunk békét, ha nincs béke. Ha azokat az erőfeszítéseket, amelyek­­ most az esztelen fegyverkezést szol­gálják, az erőforrások közös békék fejlesztésének szentelnék, a népek­ könnyen felismernék, hogy érdekeik nem­­ellentétesek és siker kilátásával tárgyalhatnánk a politikai sérelmekről és gazdasági nehézségekről, mind nem­zetközi, mind gyarmati téren. Halifax hosszasan fejtegette az an­gol gyarmatpolitikát. A gyarmati kér­ő­dést meg lehet oldani, nem lehet azon­ban tárgyalni az olyan kormánnyal, amelynek felelősségteljes szócsövei min­denütt rágalmazzák az angol politikát. Viszont, ha ezt az irányt más szerlem váltaná fel, készek volnánk tanács­kozni másokkal a mostapi politikai és gazdasági bizonytalanság megszünteté­séről, amivel hatalmas lépéssel haladna a világ a jólét felé. — Az angol külpolitika egyik alapja — jelentette ki lord Halifax — az az eltökélt szándékunk, hogy szembeszáll­junk az erőszakkal, a másik annak fel­ismerése, hogy a világ folytatni akarja a béke felépítésének alkotó munkáját. Ha meggyőződhetnénk arról, hogy másoknak ugyanolyan szándékuk van, mint nekünk és hogy mindnyájan békés megoldást kívánunk, akkor ta­nácskozhatnánk az k­i légkörben a vi­lágot aggasztó valamennyi problémáról. Ma azonban még fegyveres erőszak fe­nyegeti a világot, ezért közvetlen cég ff • * A*, ff * 1. * Q&ádlök,&á&ok, úhiíM&ák,Stoa&anúk, d& tgyas daha&ok is, váraS'&iék&aa/ fd­liwA $tÍQs£­&i­­lohinák aláMftaCanuA olcsója, f ^ fcágíség&k — elízdatiek ÁS anitáciák NAGY ZSIGMOND lAzArajtca 3 + EGÉSZ HÁZ BÚTORS

Next