Magyar Nemzet, 1939. szeptember (2. évfolyam, 199-223. szám)
1939-09-01 / 199. szám
Magyar Nemzet. II. évf. 199. sz. Péntek ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 3 P. EGYES szám hétköznap 16 fill. vasárnap 20 fill. Főszerkesztő PETHŐ SÁNDOR 1939 szeptember 1 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI U. 10. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., VILMOS CSASZAR-ÚT 65. TELEFON: 126-726* A német kormány nyilvánosságra hozta Lengyelországnak tett javaslatát Danzig átadása mellett a korridorban egy év múlva népszavazást ajánl, egyéb területre nem tart igényt — A német javaslat szerint olasz, szovjetorosz, francia, angol katonaság ellenőrizné a népszavazást — Berlin felpanaszolja, hogy Varsó nem hajlandó tárgyalni — Érvényes-e még a német ajánlat? — Varsó álláspontjáról még nincs hír — Az angol mozgósítást teljessé tették — A szovjet ratifikálta a német—orosz paktumot Lipszki lengyel nagykövet felkereste Ribbentropot Annyiszor hittük már, hogy a válság elérkezett a döntő fordulóból, hogy vonakodva írjuk le ismét ezt a mondatot. Most azonban inkább, mint eddig bármikor, valóban úgy látszik, hogy elérkeztünk a háború és béke keresztüljára. Logikailag még most sem tudunk eligazodni a helyzetben felbukkant legújabb elemek igazi jelentésén, nem tudjuk megítélni, még találgatni sem merjük, hogy a csütörtökön este kiadott német deklaráció minek a beharangozása: annak-e, hogy a szavak helyett most már a cselekedetek feltartóztathatatlan áradata következik, vagy pedig ellenkezőleg, éppen most fog kiderülni, hogy mind a két oldalon hozhatnak engedményeket. A helyzet ugyanis e pillanatban a következő: csütörtökre virradó éjszaka éjfél után jutott el Hitler kezéhez a legutóbbi angol jegyzék. Csütörtökön este pedig a német kormány ahelyett, hogy az eddigi bizalmas diplomáciai tárgyalást folytatva, újabb jegyzékben válaszolt volna Londonnak, úgy döntött, hogy az eddigi tárgyalás anyagának lényegét nyilvánosságra hozza és a világ közvéleménye elé tárja a német álláspontot. Ebből a hivatalos berlini kommünikéből pedig elsősorban az derül ki, hogy a Berlin és London közt lefolyt eszmecsere során a német kormány hajlandóságot mutatott arra, hogy a béke érdekében enyhébben fogalmazza meg álláspontját. Amíg ugyanis Daladierhez intézett levelében Hitler még azt követelte, hogy minden további tárgyalást megelőzően Lengyelország adja át Németországnak Danzigot és a folyosót, addig a csütörtök esti kommüniké szerint Berlin olyan javaslatot tett a hét elején Londonnak, hogy hajlandó tárgyalni a lengyel kormány teljhatalmú megbízottjával. Ezenkívül pedig az is megállapítható a német hivatalos jelentésből, hogy Németország a Londonnak küldött javaslat keretében kész lett volna elfogadni, hogy csak Danzigot csatolják Németországhoz azonnal, a folyosóra vonatkozóan megelégedett volna azzal is, hogy egy év múlva megtartandó népszavazás döntsön a korridor egyes részeinek hovatartozásáról. További engedékenység ígérkezett német oldalon abból a szempontból is, hogy amíg a német sajtó Danzigon és a folyosón kívül más területek átadásáról is beszélt, így Kelet-Felső- Sziléziáról és Teschenről, addig a csütörtök este nyilvánosságra hozott német javaslatban szó sincs ezekről a délnyugati területekről. Figyelemreméltó különbség volt az is, hogy amíg Daladierhez intézett levelében Hitler arról beszélt, hogy a lengyel állam úgyis megsemmisül, eszerint a német javaslat szerint a birodalom elismerte volna a népszavazás után fennmaradó lengyel területeket. Erre a javaslatra — amelynek részletes szövegét alább szóról-szóra közöljük — a német kormány a szerdai nap végéig várta a lengyel választ. Minthogy pedig a lengyel kormány eddig nem válaszolt, a német kormány ezt a javaslatot elutasítottnak tekinti. Ha azonban helyesen olvassuk a berlini nyilatkozatot, akkor a német kormány ezt a javaslatát még mindig érvényben lévőnek tekintheti. Sőt a kommüniké egyik passzusából arra következtetünk, hogy a német kormány még egy „utólag", tehát most is kiküldhető lengyel megbízott esetleges Berlinbe való utazását várja. Ez azonban csak következtetés, az is lehetséges, hogy Berlinben ezt az ajánlatot már lejártnak tekintik. Mindenesetre a legközelebbi idő fogja megmutatni, hogy Berlin még fenntartja-e a békés megoldásra tett ajánlatát. Ha igen, akkor nagy fellélegzéssel állapíthatjuk meg, hogy Hitler elismerésre méltó önmérsékletről ad bizonyságot, amikor némely túlzó sajtóhangokhoz és a párt tüzesebb részének felfogásához viszonyítva anynyira mérsékelt tárgyalási alapot ajánlott fel. Ez a javaslat ugyanis kétségkívül annak a bizonyítéka, hogy a Führer körültekintő reálpolitikus, aki sohasem veszti szem elől a békének sem eszményét, sem lehetőségeit s ha tavaly a szudétaválság idején nem látott háborús veszélyt abban, hogy álláspontját mereven keresztülhajtsa, most őszinte békevágytól vezérelve még engedményt is tett a sima megoldás" érdekében. * A kérdés természetesen az, hogyan reagál erre a német magatartásra Lengyelország? Késő éjjelig nem jöttek megbízható hírek arról, hogy a lengyel kormány megmarad-e a teljes elutasítás álláspontján a német javaslattal szemben, vagy pedig hajlandó-e a Berlinnel való tárgyalásra? Az angol kormány néhány jel szerint nemcsak saját maga volna hajlandó a Varsó és Berlin közti közvetítésre, hanem állítólag igyekeznek rábírni a lengyel kormányt a közvetlen lengyel—német tárgyalás felvételére. Megbízható híreink azonban nincsenek e tekintetben az angol politikáról. Éjfélkor azonban az egyik Havas-jelentés hangsúlyozta, hogy a francia kormány szilárdan kitart Franciaország kötelezettségei mellett, így határozott egyhangúan a csütörtök délután Lebrun elnöklésével megtartott minisztertanács. Az angol kormány is kiszélesítette, sőt egyes hírek szerint teljessé tette a mozgósítást, ez azonban még nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy Chamberlain a hadikészültség növelésével egyidejűen fokozza erőfeszítését a kiegyezés érdekében. Kétségtelennek csak egy látszik. Az, hogy ha a lengyelek fegyvert fognak, akkor a francia kormány, a francia közvélemény és az angol közvélemény automatikusan a segítségére rohan Lengyelországnak. Ezzel szemben bármennyire szilárdnak tartjuk is azt a lengyel elhatározást, hogy a lengyel nemzet és állam becsületét és biztonságát feláldozó engedménybe nem megy bele Varsó, azt sehogy sem tudjuk megítélni: elhatározza-e magát a lengyel kormány a szerdán elrendelt mozgósítás után arra, hogy tárgyaljon Németországgal? A tárgyalás ugyanis még távolról sem jelent gátszakadást. ♦ Mindenesetre a német diplomácia mindent elkövet a lengyel álláspont fellazítására. Valószínűleg nem véletlen ugyanis, hogy a szovjet legfelsőbb tanácsa a német—orosz paktum ratifikálását a bejelentett pénteki vagy szombati időpontnál előbb, már csütörtökön este kimondotta. Ugyancsak most került sor Moszkvában annak a bejelentésére is, hogy a szovjet hadsereget továbbfejlesztik. Londonban ugyanaz a vélemény uralkodik, hogy a szovjet katonai hetvenkedésének nem kell túlságos jelentőséget tulajdonítani, mégis kétségtelen, hogy az ilyen tüntetésnek van legalább is lélektani hatása s az ilyen bejelentések semmiesetre sem könnyítik meg Lengyelország helyzetét. A német diplomácia figyelemreméltó lépése, hogy a nemzeti szocialista sajtó igyekszik megnyugtatni Angliát afelől, hogy a német és angol külpolitika végcéljai összeegyeztethetők. Mindezt azzal a céllal teszik Berlinben, hogy Anglia úgy érezze, nem érdemes a lengyeleket támogatnia, hiszen a németek úgyis csak kelet felé terjeszkednek, de Anglia érdekeit tiszteletben tartják. Kétségtelen, hogy ha az angolokban sikerül felkelteni ezt a meggyőződést, akkor a német pozíció megjavul Lengyelország felé. Ha azonban az angol közvélemény továbbra is azt hinné, hogy az európai egyensúly megváltozása után az angol birodalom kérdésének felvetésére kerülne sor, akkor Anglia nemcsak az adott szónál fogva tartana ki Lengyelország mellett, hanem azért is, mert úgy vélné, hogy az angol birodalom érdekei is ezt tanácsolják. Változatlanul tartják magukat azok a hírek is, amelyek szerint Mussolini továbbra is minden tekintélyét latba veti a békés kibontakozás érdekében. S nyilvánvalónak tarthatjuk, hogy ha Hitler a béke érdekében nem kezeli mereven a lengyel kérdést, akkor ennek részben az is az oka, hogy a tengely értelmében közös német—olasz akarattal kialakított politikával Hitler a nagy szövetségesnek kijáró messzemenő tekintettel veszi számba Mussolini tanácsait. * Végül rá lehet mutatni, hogy bár változatlanul bízunk a béke fenntartásának lehetőségében, ha mégis más irányt vennének az események, most már nem kerülhet sor az oly sokat emlegetett villámháborúra. Közben ugyanis mindenütt felfejlődtek ,a katonai erők, kialakultak védelmi rendszerek a polgárság körében is. Villámháború tehát nem lehetséges többé. Reméljük azonban, hogy háborúra sem kerülhet sor. Ára 10 fillér