Magyar Nemzet, 1939. november (2. évfolyam, 249-272. szám)
1939-11-03 / 249. szám
MagyarVitel II, 4 v. 2 4 9. sz. Péntek ttOFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 86 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 8 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10FILL., VASÁRNAP 30FILL. FSezerkeszti PETHŐ SÁNDOR 19 3 9 november 3 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI U. IIt TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 66. TELEFON: 126-726* Mussolini kicserélte munkatársainak egy részét, Anglia elismerte Albániának Rómához való csatlakozását, Szovjet-Oroszország a német béketörekvéseket támogatja Stockholm szerint Ribbentrop megint Moszkvába utazik — Molotov megfenyegette Finnországot és Törökországot, amiért elutasította a szovjet ajánlatát — A török elnök határozott hangon válaszolt — A török—francia—angol szerződéssel párhuzamosan olasz—görög barátsági paktum készül — Berlinben cáfolják Chamberlain kijelentését, hogy Molotov beszéde csalódást keltett . Göring lapja elismeri a délkeleteurópai semleges tömb szükségességét Kedden, szerdán és csütörtökön olyan fontos események történtek, hogy e három nap alatt szabad szemmel is észlelhető új vonások rajzolódtak Európa arcára. Mussolini közvetlen munkatársainak egy részét újakkal cserélte fel, Anglia tovább közeledett Olaszországhoz s ennek jele most már nemcsak az angol sajtó rendkívül meleg hangja Róma iránt, amit az olasz sajtó elégtétellel nyugtáz és hangsúlyoz, hanem bizonyítéka a javuló olasz—angol viszonynak az a tény is, hogy az angolok az olasz kormány hozzájárulását kérték, hogy főkonzulátust állíthassanak fel Tiranában. Ez pedig azt jelenti, az angol külügyminisztérium félhivatalosa szerint is, hogy Anglia ezzel tényleg elismerte Albániának Olaszországhoz való csatolását. S miközben a római kormányátalakításnak igen kedvező visszhangja van Párizsban és Londonban, az olasz lapok idézik az angol sajtónak azt az értesülését, amely szerint a lejárt olasz—görög barátsági szerződést Róma és Athén a legközelebbi napokban megújítja. Belgrádi tudósítónk pedig megjegyzi, hogy az olasz—görög szerződés párhuzamos lesz az angol— francia—török szövetséggel. Kiemelkedő mozzanat még a szovjet kormány elnökének és külügyérének nagy expozéja, amelytől sokfelé azt várták, hogy bejelenti a német—szovjetorosz gazdasági és diplomáciai együttműködésnek katonai szövetséggé való átalakítását. Kiderült azonban, hogy a szovjet a Berlinnel kötött békés megegyezés szelleméből következően is nem óhajt katonai eszközökhöz nyúlni és mint Molotov mondta, politikailag akarja támogatni a német béketörekvéseket. Új eleme még a helyzetnek, hogy ezúttal első ízben a német félhivatalos sajtó elismerte a délkeleteurópai semleges tömb szükségességét, mégpedig a Göringhez közelálló esseni Adizionalzeitung-ban. Eddig ugyanis a német sajtó a vele jóviszonyban álló államokat a semleges jelző helyett inkább úgy jellemezte, hogy távolmaradnak a háborútól. Annál feltűnőbb s a német külpolitikának ebben az irányban való annál nagyobb megértéséről tesz tanúságot, hogy Göring lapja kifejezetten a délkeleteurópai semleges tömbre irányuló politikát mintegy akkreditálta Németország nevében. Mindezt azzal a feltétellel, hogy ez az esetleg megalakuló csoport nem engedi magát németellenes célokra felhasználni. * E nagy eseményeknek mindenesetre a részleteit és a reakcióját is érdemes szemügyre venni. Az olasz őrségváltással kapcsolatban rá kell mutatni, hogy kiváló tehetségű férfiak léptek vissza, hogy iíj poszton szolgálják a rezsimet és hogy helyükbe a fasiszta kormány új tagjaiként figyelemreméltó fiatal, nagytehetségű emberek kerülnek. Rómában rámutatnak, hogy az olasz külpolitikát Mussolini irányítja. Garda is azt írja, a fasizmus kommunistaellenes volt és az marad, de éppen így teljes egészében fenntartja demokrataellenes álláspontját is. Érdekes, hogy a Magyar Távirati Iroda londoni jelentése hogyan magyarázza a római kormányban történt személyi változásokat. Ezek jelentőségét Londonban a Magyar Távirati Iroda szerint a következőkép látják: 1. Független olasz tájékozódás az egész vonalon. 2. Visszatérés az eredeti fasiszta hagyományokhoz. 3. Az olasz öncélú, békés politika megerősítése. Miközben pedig Londonban ennyire hangsúlyozzák az olasz külpolitikának az egész vonalon való függetlenségét és az olasz öncélú és békés politika megerősítését, londoni körök szerint ezt a folyamatot kiegészíti még három tény: az olasz— angol árucsere megélénkülése, az olasz—görög egyezmény és angol főkonzul kinevezése Tiranába. A Daily Telegraph pedig arra is emlékeztet, hogy Mussolini a német—lengyel összeütközés megakadályozására igyekezett felhasználni befolyását és azóta is a háború elszigetelésén dolgozik. Itt említjük meg, hogy a Milizia Fascista című lapba Melchiori úgy ír cikket a német belső helyzetről, hogy végig a németek véleményét idézi, a németellenes blokádra váró kudarcról vagy sikerről sem mond véleményt, de megállapítja, a német nép tudja, hogy minden áldozatot el kell viselnie, majd megállapítja, elszánt azakarat az ellenállásra.♦ Molotov maradandó barátságról beszélt Moszkva és Berlin között. Följegyzésre méltó azonban, hogy miközben elítélte a nyugati hatalmaknak azt a „bűnös, esztelen és gonosz" háborús célját, amely a hitlerizmus megsemmisítésében áll, kifejezésre juttatta, hogy a szovjetorosz—német együttműködés nem háborús, nem katonai, hanem békés s hogy Szovjet-Oroszország a német béketörekvéseket akarja támogatni. Erre mondta egy amerikai lap, hogy Molotov sem vajat sem ágyút nem ajánlott fel. Ennek az orosz tartózkodásnak oka pedig nyilvánvalóan abban van, hogy Moszkva inkább Észak és Dél felé fordul figyelmével. Molotov ugyanis bevallotta, hogy mind Finnország, mind pedig Törökország elutasította a szovjet ajánlatait, majd mind a két országot megfenyegette. Az erőviszonyokból adódik azonban, hogy míg a Törökország címére küldött fenyegetés igen óvatos és annyiban rezignált is, hogy nem intéz újabb követeléseket Ankarához, addig Finnország felé már sokkal határozottabb volt a szovjet kormány elnöke és közölte is a szovjet követeléseit. Ezekből kiderül, hogy a szovjet eredetileg kölcsönös segélynyújtási egyezményt javasolt a finneknek, akik ezt elutasították. Most a szovjet már csak szigeteket követel Finnországtól, a kontinensen csak aránylag kicsiny területeket, ezekért cserébe kétszer olyan nagy szovjetorosz területeket ajánl fel, nyilván azokat, ahol finnek élnek. Hozzátette, hogy az Aaland-szigeteket nem követeli a szovjet, föltéve, hogy azokat nem erődítik meg. Kiemelendő még Molotov beszédéből, amit Japán és Amerika irányában mondott. E szerint a szovjet kormány szerette volna megjavítani viszonyát Japánhoz, most már azonban a japán visszautasítás után annyival is megelégednék, ha újjárendeznék később a japán—szovjetorosz kereskedelmi kapcsolatokat. Amilyen előzékeny, sőt hangsúlyozottan előzékeny volt Japánnal szemben, olyan éles hangot használt az Egyesült Államok felé. Kijelentette, hogy Rooseveltnek a finnek érdekében Kalininhez s a szovjetuniónak formaszerinti államfőjéhez intézett üzenete Moszkvában megütközést keltett. Az amerikai fegyverkivitel megengedéséről pedig azt mondotta, hogy az európai háborút kiélezheti és további kiterjedését idézheti fel. Amilyen tanulságos volt azonban Molotov külügyi expozéja, olyan sokatmondó a visszhangja is. Izmet Inömi, a török köztársaság elnöke meglepően határozott hangon válaszolt Molotovnak. Azt mondotta, hogy az ország békeakarata bizonyos feltételeken alapul és hogy a török hadsereg mindenkor kész harcolni az állam létérdekeinek megvédéséért. Chamberlain csütörtöki beszédében, a hozzánk befutott jelentés szerint, nem felelt közvetlenül a moszkvai beszédre, csak annyit mondott róla, hogy Molotov beszéde csalódás volt Berlin számára. Erre Berlinben azt felelték, hogy a beszéd nem volt csalódás a német kormány számára. A „Nachtausgabe" ehhez hozzátette: • Németország mindig arra az álláspontra helyezkedett, hogy a ráerőszakolt háborút egyedül fogja megvívni. A legélesebb választ Molotovnak, úgy látszik, az amerikai sajtó adta. A washingtoni kormány a Roosevelthez intézett szemrehányásra csupán azzal felelt, hogy közzétette a szovjetúnió elnökének, Kalininnak azt a táviratát, amelyet április 16-án intézett Roosevelthez, amikor még pártolta a Németországhoz és Olaszországhoz annak idején intézett amerikai békefelhívást. Japán diplomáciai körökben szintén nem kedvező a Molotovbeszéd visszhangja. Rámutatnak, hogy ha Tokió két hónappal ezelőtt elutasította azt a moszkvai kérést, hogy Japán is csatlakozzék a szovjetorosz—német meg nem támadási egyezményhez, úgy a mostani kisebb ajánlatnak sincs kilátása sikerre. Japán kizárólag a közte és Szovjet-Oroszország közt felmerült lokális kérdések rendezésére gondol a maguk tárgyára korlátozott és semmiképpen sem általános szerződések formájában. Egyébként Nyugaton azt állítják, hogy a német vezérkar a Maginot-vonal elleni támadást elhalasztotta. Londonban azt hiszik, hogy Németországban a politikai vezetőség vetette fel a katonai mozdulatok megindításának tervét s hogy Keitel és Branchitsch tábornokok álláspontja győzött, amely szerint az offenzívát nem most indítják meg. Végül három érdekes utazásról és útitervről érkezett hír. Graf Schulenburg moszkvai német nagykövet csütörtökön délután repülőgépen Berlinbe érkezett. Mackensen római német nagykövet pedig miután szerdán többórás kihallgatáson volt Hitlernél, visszautazott Rómába. Egyelőre minden értesülés hiányzik arról, hogy ezzel a két nagyköveti látogatással mennyiben függhet össze Ribbentrop állítólagos harmadik moszkvai látogatásának híre. (1.) Ára 10 fillér