Magyar Nemzet, 1939. november (2. évfolyam, 249-272. szám)

1939-11-03 / 249. szám

2 NOVEMBER Magyar Szemle­­ Szerkesztőbizottság: GRÓF BETHLEN ISTVÁN elnök SZEKFŰ GYULA alelnök A népképviselet védelmében EGYED ISTVÁN Lengyelország a nyugati kultúrában DIVÉKY ADORJÁN Beksics földreformja JESZENSZKY SÁNDOR Rákóczi Párizsban MARKÓ ÁRPÁD Szlovák írók a magyar szellemi közeledésről SÁGI FARKAS ISTVÁN A legújabb Róma RIHMER PÁL Le Corbusier BIERBAUER VIRGIL A lengyel vereség JULIER FERENC Az európai kultúra igazi egysége STARK JÁNOS A halásza­ti j­og LUKÁCS KÁROLY Külpolitikai szemle OODOLÁK LAJOS Győrffy István GUNDA BÉLA Belső idegenforgalom PONGRÁCZ KÁLMÁN Szerkeszti: ECKHARDT SÁNDOR MAGYAR SZEMLE TÁRSASÁG Budapest, Vilmos csíszáz­áz 20. ELŐFIZETÉSI Ára 6 Ingyen „Kincsestár"-kötettel évi 9 pengő 6­0 fillér Ostromállapot a hollandiai határ­községekben Amszterdamból jelenti a német távirati iroda. A holland hivatalos lapban megjelent rendelet értelmé­ben november 1-ei hatállyal Hol­landia több községében kihirdették az ostromállapotot. Az ostromállapot kiterjed Észak- Brabant, Gelder, Dél-Holland, Észak-Holland, Zeeland, Utrecht és Limburg tartományok több hely­ségére. A rendelet tehát a határon és az úgynevezett árterületen fekvő köz­ségeket érinti. (MTI.) Jugoszláviai német lap szerint az áttelepítés csak egészen önkéntes lehet Belgrádból jelenti a német táv­irati iroda. A jugoszláviai német népcsoport lapja, a „Deutsch­es Volksblatt“ „Végszó az áttelepítés kérdéséhez" című cikkében többek között a következőket írja: „ A jugoszláviai németek átte­lepítésének kérdése egyáltalán nem aktuális. Ennek következtében tel­jesen tárgytalanok az állítólagos áttelepítés körül támadt nyilvános viták. Különösképpen pedig meg kell azt is állapítani, hogy teljesen légre­ lopottak azok a hírek, ame­lyek arról szólnak, hogy a jugo­szláv és német kormány e tárgy­ban felvette egymással az érintke­zést, vagy éppenséggel konkrét tárgyalásokat kezdett. Ha pedig esetleg ilyen rendszabályok itt is egyszer szükségesnek látszanak, akkor az ilyen akció természetsze­rűleg csak a jugoszláv kormánnyal egyetértésben és a teljesen önkén­tes visszavándorlás alapján bonyo­lódhatnék le. (MTI.) Munkaidő, legkisebb mun­kabér, fizetéses szabadság A rom­fca viszont egyet kérdései­nek szabályazásiról szóló ISO? XXI­I c és végrehajtási rende­letei, a munkaidőre és a legkisebb munkabérre vonatkozású érvény­ben lévő összes rendeletek beidl­­toros mutatójával Ara: 1.20 pengd Kapható és megrendelhető a MAGYAR NEMZET könyvosztályában VI Vilmos császár­ út is.­ Telefon: 120-130. (Vidékre 10 fillér portó.) Magyar Nemzet PÉNTEK, 193? NOVEMBER 3. Molotov a szovjetorosz-német barátságról Moszkvából jelenti a német táv­irati iroda. A legfőbb tanács ötö­dik rendkívüli ülésszakát kedden este fél nyolc órakor nyitották meg a moszkvai Kreml-palota nagyter­mében. A tanácskozás első szónoka Molotov, a népbiztosok tanácsának elnöke, külügyi népbiztos volt. Másfél óra hosszat tartó beszédé­ben egyebek között ezeket mondta: — A világhelyzetet az utóbbi hónapokban három fontos tény módosította: Először Németország­hoz való viszonyunk teljes átállí­tása, ami Európának e két legna­gyobb állama között a maradandó barátság helyreállítására vezetett. Másodszor Lengyelország katonai megsemmisítése és a lengyel állam széthullása. Harmadszor a háború folytatása egyrészről Németország, másrészről Anglia és francia­­ország között. Molotov azután áttért a nyugati hatalmak állítólagos háborús cél­jára, „a hitlerizmus megsemmisí­tésére" s a nyugati hatalmaknak ezt a célját bűnösnek minősítette, majd így folytatta szavait: — Állameszméket, mint a nem­zeti szocialista állameszme, lehet elutasítani vagy elfogadni, ezt há­borúra való oknak kijelenteni azonban esztelenség és gonosztett. A nyugati hatalmak hadviselésé­nek igazi okai világuralmuk meg­tartásában találhatók és abban, hogy továbbra is zavartalanul zsákmányolhassák ki gyarmati né­peiket. A Szovjet-Oroszország viszonya Németországhoz alapjában megja­vult. Létre lehetett hozni a gya­korlati együttműködést és a né­met béketörekvéseknek a szovjet­unió részéről történő politikai tá­­­magolását. A német—szovjetorosz barátság már a volt lengyel állam területén az érdekhatárok meg­állapításának nehéz kérdésében megállta a próbát A szovjetunió mély megértéssel kíséri Németor­szág harcát a versaillesi rendszer kiküszöböléséért, mert azon az állásponton van,­­ hogy „erős Né­metország mellőzhetetlen előfel­tétele Európa békéjének". Ezzel szemben a nyugati hatalmak kísér­lete, hogy Németországot bele­­kényszerítsék újabb versaillesi rendszerbe, veszélyes és a nyugati államok számára is romlással vég­ződhetik.­­ A szovjetunió és Németország barátságos viszonya megnyilvánult továbbá a két ország közötti gaz­dasági kapcsolatok felújulásában. A politikai barátság megteremtette ennek legkedvezőbb előfeltételeit. A német bizottság révén Moszkvá­ban és a szovjetorosz bizottság ré­vén Németországban most folyó gazdasági tárgyalások megterem­tették a szovjetúnió és Németor­szág között az árucsere széles alapját. Molotov vázolta azután a Nyu­gat-Ukrajna és nyugati Fehér- Oroszország megszállásával kap­csolatos eseményeket. Közölte, hogy a szovjetorosz haderő ennek során 246 elesettet és 503 sebesül­tet vesztett tisztekben és legény­ségben, az ukrán fronton 492 ha­lottjuk és 1359 sebesültjük volt, együttvéve tehát 738 halott és 1862 sebesült a veszteség. Zsákmá­nyoltak 900 üteget, több mint 300 repülőgépet, tízezernél több gép­puskát, 300.000 fegyvert, félmillió töltényt, egymillió tüzérségi löve­déket, stb. Fehér-Oroszország és Nyugat-Ukrajna területe 196.000 négyszögkilométer, lakosainak száma 13 millió, ebből 4,8 millió fehérorosz és 8 millió ukrán. A három Balti-állammal kötött segélynyújtási egyezményt Molotov a szovjetúnió és e három állam között uralkodó abszolút bizalom és kölcsönös megértés eredménye­ként említette. E három állam kü­lönleges földrajzi helyzetének mél­tánylásával — hiszen ezek úgy­szólván a szovjetúnió keleti tengeri bejárata —, a szovjetkormány és a Balti-államok kormányai meg­egyeztek abban, hogy a haditenge­részetnek, a légi fegyvernemnek és a szovjetúnió meghatározott nagyságú szárazföldi csapatának állomáshelyeket és támaszpontokat biztosítanak a­ balti országokban. A Balt-államok szuverenitásának sérthetetlenségét és a be nem avat­kozás elvét azok belső viszonyaiba a segélynyújtási szerződésekbe tisz­tás és határozottan belefoglalták. „A szovjet­ terv elutasítása Finnországra komoly hátránnyal járhat”. Molotov azután áttért a szovjet­orosz—finn viszonyra és egyebek közt ezeket fejtette ki: — A Finnországgal való viszony a szovjetunióval nem csekélyebb jelentőségű, mint a három Balti­állammal való viszony, annál is inkább, mert a szovjetúnió észak­­nyugati határának és a legjelentő­sebb szovjetorosz kikötővárosnak, Leningrádnak biztonsága ettől függ. A finn tengeröbölben Szovjet-Orosz­ország tengeri összeköttetéseinek, sőt magának Leningrádnak bizton­sága közvetlen összefügg azzal a kérdéssel, hogy Finnország barát­ságos vagy ellenséges magatartást követ-e a szovjetunióval szemben. A szovjet kormány és Finnország kormánya között ebben a kérdés­ben legutóbb szovjetorosz kezdemé­nyezésre folytatott tárgyalások még nem értek véget. E tárgyalásokra árnyékot vet az a tény, hogy Finn­országban harmadik hatalmak ré­széről más irányú külső befolyások játszanak közre. A szovjetuniónak nincsenek szán­dékai sem Viborgra, sem az Aaland­­szigetekre, sem pedig nem akar nyomást gyakorolni Svédországra, vagy Norvégiára, amint azt a hí­resztelések állítják. A Finnország­nak átnyújtott szovjetorosz javas­latok olyan intézkedésekre szorít­koznak, amelyek a biztonságra és a Finnországgal való igazi barát­ságos viszony helyreállítására szük­ségesek. A szovjet kormány Finnor­szágnak eredetileg segélynyújtási egyezmény megkötését javasolta, hasonló alapon, mint amelyen a Balti-államokkal­­kötött szerződések nyugodnak. A finn tárgyalók azon­ban azt a nézetet képviselték, hogy ez Finnország feltétlen semlegessé­gének elvével nem egyeztethető össze. A szovjet kormány a maga javaslatait a finn-tengeröböl néhány szigetének átadására, valamint arra a javaslatra korlátozta, hogy" Lenin­­grádtól északra az országhatár „né­hány tucat kilométerrel északabbra legyen a mostaninál". Cserébe ezekért a szovjetkormány Finnor­szágnak kétszer akkora területet ajánlott fel Szovjet-Karélia terüle­tén. A szovjet kormány továbbá ja­vasolta, hogy kis finn területet ten­gerész­eti bázisként bérlet útján megszerezhessen a finn­ tengeröböl kijáratánál. Ez a támaszpont a szovjetuniónak a szemben levő észt parton elterülő Baltiski támasz­ponttal együtt biztosítaná a finn­­tengeröböl teljes biztonságát és ezzel egyidejűleg megfelelne a finn tengerpart megvédése érdekeinek is. A szovjet kormány egész sor to­vábbi engedményekre nyilatkozott hajlandónak, így az Aaland-szige­­tek megerősítésének kérdésében visszavonta elvi elutasító álláspont­ját arra az esetre, ha Finnország maga hajtja végre az erődítés mun­káját és harmadik állam nem vesz részt ebben, így a szovjetúnió sem. A szovjet kormány továbbá kilátásba helyezte határerődítéseinek eltünte­tését, a legszigorúbb biztosítékokat javaslatainak pontos keresztülvite­lére, valamint mindkét részre elő­nyös gazdasági kapcsolatok helyre­állítását. Tartani lehet attól, hogy a szov­­jetorosz tervek elutasítása Finnor­szágra komoly hátrányokkal járna. Moszkvában Rooseveltnek Kali­­ninhoz intézett üzenete megütkö­zést keltett. Kalinin mindazonáltal azt válaszolta, hogy éppen a szov­jetunió tette meg Finnország füg­getlenségét e szomszéd­ államhoz való viszonyának alapjává. „Nem fogja-e megbánni Törökország, hogy elutasította a szovjet javaslatait?66 Molotov ezután a szovjetúnió és Törökország jelenlegi viszonyáról beszélt. A szovjetuniónak Török­országgal legutóbb folytatott tár­gyalásaiban eredetileg az volt a szándéka, hogy a Fekete-tengerre és a tengerszorosokra korlátozott segél­ynyu­jtási szerződést kössön önnek is meg kell­ mák venni » A skopí G­urpi­tt stoegergjáger nagyfia&gtk&f Törökországgal. Minthogy a szov­jetúnió a német birodalommal szentben követett barátsági­­politi­­kájának megfelelően semmiesetre nem akarja még a konfliktusnak, lehetőségét sem megengedni, Tö­rökországnak azt javasolta, hogy zárja el a tengerszorosokat mindent állam hadihajói elől, kivéve a Fe­kete-tenger parti államait. Török­ország azonban — állítólag a nyu­gati hatalmak irányában már el­vállalt kötelezettségeinek alapján — ezeket a javaslatokat elutasí­totta. Mindazonáltal a Török­országgal folytatott eszmecsere lé­nyegesen elősegítette a kölcsönös politikai álláspontok tisztázását. Törökország persze azzal, hogy sem­legességi politika helyett inkább a nyugati hatalmak háborús politi­kájával kapcsolta össze sorsát, ko­moly­ döntést vállalt magára. Meg fog még mutatkozni, vájjon Török­országnak nem lesz e később oka, hogy ezt a lépését megbánja. A szovjet kormány az eseményeket ebben a veszélyövezetben m­indezt­­esetre gondosan tovább figyeli és különösen a Fekete-tenger körzeté­ben olyan politikát követ, amely a maga, valamint a vele barátságban lévő népek érdekeinek megfelel. Molotov végül a Japánnal való viszonyról beszélt. Véleménye sze­rint a szovjetorosz—japán viszony érezhető javulása állapítható meg, amely továbbfejlődés reményére jogosít. További távlatban a japán— szovjetorosz kereskedelmi viszony újjárendezésének kérdése merül fel, akként, hogy mindkét állam érde­keinek megfeleljen. Beszéde végén Molotov nyoma­tékosan rámutatott a brit dugáru­­rendelkezésekről szóló minapi szov­jetorosz válasz jelentőségére. A szovjet kormány azon igyekszik, hogy a háborút megrövidítse és borzalmait a polgári lakosságtól távoltartsa. Az amerikai szenátusnak ama határozatával kapcsolatban, amely az Egyesült Államok fegyverkiviteli tilalmának megszüntetéséről szól, Molotov különös aggodalmakat és kételyeket hangoztatott. A szovjet­­kormány nézete szerint ez az in­tézkedés nem alkalmas arra, hogy a háború befejezését meghozza, hanem az európai háború kiélező­dését és további kiterjedését idéz­heti fel. Molotov beszéde után a legfel­sőbb szovjet a vitától elállva hatá­rozati javaslatot fogadott el, amely­ben helyesli a kormány külpoliti­káját. (MTI.) Izmet Inönü határozott hangű­ felelete Melet óvnak Isztanbulból jelenti a német táv­irati iroda. A nagy török nemzet­gyűlés téli ülésszakának megnyitása alkalmából Izmet Inönü államelnök Ankarában külpolitikai beszédet mon­dott. Többek között ezeket mondotta: — A török nép őszintén sajnálja, hogy Európa egy részében háború tört ki. Törökországnak ezzel kap­csolatban csak az a kívánsága, hogy a békét szolgálja és biztosítsa saját sértetlenségét. Ebből a kívánságból kifolyólag jött létre Törökország szerződése Angliával és Francia­­országgal. Ez a­ szerződés, amelyet most megerősítés végett a nemzet­gyűlés elé terjesztenek, nem irányul egyetlen más állam ellen sem. Célja csupán Törökország biztonságának fenntartása azokon a területeken, amelyeket a szerződés megemlít. Minden ország b­ékeakarata bizonyos feltételeken, az ország életérdekein és földrajzi helyzetén alapszik. E feltételek mellett kötötte meg Török­ország a paktumot. Ezt a szerződést csak akkor fogják érvényesíteni, ha bármely oldalról megtámadják Tö­rökország jogos életérdekeit. A szer­ződés egyáltalában nem zavarhatja meg Törökország jóviszonyát más államokkal. Törökország legkomo­lyabb kívánsága ma és holnap is, hogy távol maradjon a jelenlegi há­borútól. A török külügyminiszter moszkvai küldetéséről Izmet Inam­i azt mon­dotta, Törökország remélte, hogy az Oroszországgal való egymagukban is barátságos és őszinte kapcsolatokat még jobban ki tudják fejleszteni. Minden fáradozás ellenére, amelyet török részről tanúsítottak, most, saj­nos, nem sikerült olyan eredményre jutni, amely közös nevezőre hozta volna Törökország és a másik fél érdekeit. A jelenlegi helyzet külön­legességeinek azonban nem szabad befolyásolnak az Oroszországgal való régi barátságot. Ami Török­országot illeti, változatlanul továbbra is őszintén fogja ápolni ezt a barát­ságot Aki lojálisan viselkedik Tö­rökország iránt, ugyanezt a lojalitást tőle is elvárhatja. Az államelnök ezután meleg sza­vakkal emlékezett meg a török had­seregről, amely mindenkor kész har­colni a török életérdekek megvédel­­mezéséért. (MTI.) Feltűnő olasz—görög jegyzékváltás Rómából jelenti a Stefani-iroda. Az olasz és a görög kormány között jegyzékváltás történt. Metaxas görög miniszterelnök az athéni olasz követ­séghez eljuttatott jegyzékében han­goztatja, hogy az olasz kormány­főnek az az önkéntes cselekedete, hogy eltá­volította az olasz csapatokat az al­bán—görög határról, mélyen megin­dította a hellén népet, amely a leg­nagyobb rokonszenvvel figyeli a Dúcé­nak a béke fenntartására irányuló erő­feszítéseit. Az olasz lépésből kiáradó barátság szellemét átérezve, a görög kormány hasonló katonai intézkedé­seket rendelt el. A görög kormány örömmel ragadja meg ezt az alkal­mat, hogy ismét megerősítse béke­politikája folytatására irányuló szán­dékát és erősen reméli, hogy a nem­zetközi helyzet alakulása a két kor­mány számára a közeljövőben alkal­mat ad kapcsolataik határozottabb megreformálására a minden téren való bizalmas és termékeny együttműködés érdekében. Az athéni olasz követség a görög kormányelnökhöz intézett jegyzékében kifejezésre juttatja a barátságnak ugyanazokat az érzelmeit és ugyan­azt az óhajtását, hogy a nemzetközi helyzet fejlődése a közeljövőben tegye lehetővé, hogy az olasz—görög kap­csolatoknak konkrétebb alapot adhas­sanak. Tt/ 0 * * fíís 0 / őr­e&íd&ő,, úhisvc&ák, SzaZanak, — de tgyes dénárok is, — Cg.zn nagy. vMa.S'z.tékZa*.! fkGAIO föéyMi fLohmák cfrángtaZanui aScsán f % GUgilég-zk. — eKzdaUek és imitációk, NAGY ZSIGMOND LAZAR'UTCA 3 * EGÉSZ HÁZ BÚTOR!

Next