Magyar Nemzet, 1940. március (3. évfolyam, 49-69. szám)

1940-03-01 / 49. szám

PÉNTEK, 1940 MÁRCIUS 6. Magyar Nemzet A felsőház is egyhangú lelkesedéssel fogadta el a kormányzó jubileumát megörökítő javaslatot Csütörtökön délben a felsőház tár­gyalta ünnepi ülésen a kormányzó húszesztendei országlásának megörö­kítéséről szóló törvényjavaslatot. A felsőház tagjai majdnem teljes szám­ban, részben magyaros fekete ruhában, részben zsakettben jelentek meg. Jelen volt a kormánynak minden tagja ün­nepi fekete ruhát öltve s ott volt József, József Ferenc, Albrecht főher­cegek és Serédi Jusztinián herceg­­prímás. ünnepélyes hangulat,ban nyitotta meg a felsőház ülését gróf Széchenyi Ber­talan elnök. Bejelentette, hogy a kép­viselőház letárgyalta és a felsőháznak tárgyalás végett megküldötte Horthy Miklósnak, Magyarország kormányzó­jának húszéves országlását megörökítő törvényjavaslatot. A bejelentés után az ülés jelentőségét méltatta. — Az, hogy ezeréves államunk rom­jaiból újjáépült — mondotta — és nemzeti életünk ismét az erkölcs, a jog és a tekintélytisztelet alapján áll, az, hogy szellemi és anyagi téren any­­nyit fejlődtünk, erőnk és vele együtt nemzeti tekintélyünk fokozatosan nő, az, hogy országunk területben és né­pességben­ egyaránt gyarapodott és történelmi hivatása teljesítésére felké­szülten vár, mint az ő nevéhez fűző­dik s legelsősorban neki köszönhető. (Élénk helyeslés és taps.) Ma büszkén és boldogan állapíthatjuk meg, hogy biztos ítélőképességével, acélos akara­tával, hősies erőfeszítésével és lanka­datlan kitartásával nemzetünket az örvény széléről a haladás és felemel­kedés útjára vezette. (Lelkes éljenzés és hosszantartó taps.) . Ezután Herczeg Ferenc, mint a ja­vaslat előadója, emelkedett szólásra s mondotta a következőket: — Midőn a nemzetgyűlés húsz év­vel ezelőtt államfővé avatta vitéz Nagybányai Horthy Miklóst, felme­rült a tragikus kérdés: az adott vi­szonyok közt, a rendelkezésre álló eszközökkel fenntartható-e egyáltalán a független magyar államiság? Mert a világháború győztes hatalmai rend­szeresen feldúltak és felrobbantottak minden alapkövet, amelyen a ma­gyar állam épülete ősidők óta nyu­godott.­­ Megsemmisült az osztrák-magyar nagyhatalom, amelynek sokat ócsárolt tyástyái mögött a nemzet évszázadok óta biztonságban érezhette magát. A régi monarchia bevált gazdasági egy­ségét apró, egymással civakodó vám­területekre darabolták fel. A Kárpá­tok, valaha Európa védőbástyái, idegen őrséget kaptak és azóta a védőbástyából az európai béke állandó veszedelmévé lettek. — Romokban hevert minden, ami magyar volt és a nemzet keserű pártharcokkal emésztette magát. Ma­gyarország bolygó csillag volt, melyet egy kozmikus katasztrófa kizökken­tett a pályájából és cél, meg irány nélkül tévelygett az űrben. — Mindannyian tanúi voltunk, hogy a magyar légkör lassanként megtisz­tult, eltűntek a politikai kalandorok, az ország pénzügyi egyensúlya helyre­állott, hogy megalkották a földrefor­mot és hogy a magyarság tekintélyre tett szert és jóbarátokat szerzett a nagyhatalmak között. — Midőn az ünnepi alkalommal futó pillantást vetünk a múltba, meg kell hajolnunk a szellem előtt, mely a nemzetet nehéz és dicsőséges útján irányította. " — A nép tudja, hogy míg Horthy Miklós áll az élén, addig a magyar­sá­g sorsa csak olyan lehet, mely egy nemes, férfias, hősi néphez méltó. Aki meghódol a kormányzó előtt, az egyszersmind fejet hajt a magyarság legjobb tulajdonságai előtt. Nagy figyelemmel és tetszéssel hall­gatta a felsőház Herczeg Ferenc be­szédét, majd a törvényjavaslatot álta­lánosságban és részleteiben egyhangú­lag elfogadta. A felsőházi tagok végezetül a kormányzót helyeikről felállva éljenezték és ünnepelték. A képviselőház ülése A képviselőház csütörtöki ülését tíz órakor nyitotta meg Tasnádi Nagy András elnök. Bemutatta a budapesti érseki helytartó meghívóját, mellyel a képviselőket XII. Pius pápa koroná­­zásának évfordulója alkalmával a Ma van a premier a " CASINO s" * ÁTRIUM filmszínházban, de jövő héten a BÉCSI is játsszál CSATHÓ KÁLMÁN színműve fil­mén Rendezte RÁTHONYI ÁKOS SZÖRÉNYI ÉVA — JÁVOR SOMLAY — VÍZVÁRY, DÉNES — HIDVÉGN­Y VALI­T T) Al„ rv^/\zl nlz m a iWiil a nemzeti ünnepre való tekintettel Bili lizieiaovai lüa 2 óramir züpílik Magykovácsy wz&et&a/z. koronázó főtemplomban március 3-án tartandó ünnepélyes szentmisére és Te Deum­ra meghívta. Ezután a Ház részleteiben is egy­hangúan megszavazta a kormányzó húszéves országlásának megörökítésé­ről szóló törvényjavaslatot. Az elnök javaslatára a Ház kimon­dotta, hogy legközelebbi ülését már­cius 5-én, kedden délelőtt tartja. Közkegyelmi rendeletet adott ki a kormányzó A Budapesti Közlöny március 1-i száma a következő legfelsőbb közke­gyelmi rendelkezést tartalmazza: „A Mindenható kegyelméből immár húsz esztendő telt el azóta, hogy a nemzet alkotmányos képviselete az ország kormányzójává választott. Ezen évforduló alkalmából a megbo­csátás szellemét kívánom érvényesí­teni a büntetőtörvények ellen vétőknek széleskörű csoportjaival szemben, ab­ban a reményben, hogy a kegyelem hatása alatt ezentúl megtisztult lélekkel fognak részt venni a közösség egyete­mes érdekeit szolgáló munkás együtt­működésben. 1. Fegyelmezési hajlandóságommal ez­úttal is elsősorban azok felé fordulok, akik­­engem sértettek meg és ehhez képest kegyelemben részesítem azokat, akiket a polgári büntetőbíróság jog­erős ítélettel a kormányzó megsérté­sének az 1940. évi február hó 1. napja előtt elkövetett vétsége (1920. évi I. törvénycikk 14. § és 1913. évi XXXIV. törvénycikk 2. §) miatt három hóna­pot meg nem haladó tartamú szabad­ságvesztés büntetésre vagy akár fő­­akár mellékbüntetésként pénzbünte­tésre ítélt, ha az utóbbit behajthatat­lansága folytán szabadságvesztés-bün­tetésre kellene átváltoztatni, úgyszintén azokat is, akik ellen az 1940. évi február 1. napja előtt elkö­vetett ily bűncselekmény miatt kell el­járást indítani vagy folytatni — ki­véve, ha a bíróság még nem jogerős ítélettel három hónapot meghaladó szabadságvesztés-büntetést állapított meg. Ha a bíróság ily cselekmény miatt m­ég nem jogerős ítélettel három hó­napot meghaladó tartamú szabadság­vesztés-büntetést állapított meg, az el­járást tovább kell folytatni s abban a kérdésben, hogy a terhelt ezen pont alapján részesült-e kegyelemben, a jog­erősen megállapított büntetés mértéke az irányadó. II. Kegyelemben részesítem továbbá azo­kat is, akiket a polgári büntetőbíróság jogerős ítélettel: • 1. az 1878. évi V.­törvénycikk (Btk) második részének VI. fejezetében (171—174. §-ot, 1913:XXXIV. törvény­cikk 3 §) meghatározott izgatás miatt, 2. az 1921. évi III. törvénycikk 6( 7. és 8. §-aiban meghatározott vét­ség miatt — feltéve, hogy az a cse­lekmény nem az állam- és nemzet­­ellenes érzület célzatos megnyilvánu­lása volt, hanem az indulat fellobba­­násából fakadt, 3. a választójog ellen elkövetett, az 1925. évi XXVI. törvénycikkben, il­letve az 1938. évi XIX. törvénycikk­ben meghatározott bűncselekmény miatt — ideértve az 1930. évi XVIII. törvénycikk 17. és 21 - aiban meg­határozott büntetendő cselekménye­ket is —, valamint az or­szággyűlési választásokkal kapcsolatban politikai természetű indokból elkövetett egyéb vétség és kihágás miatt, 4. az 1897. évi XXXIV. törvénycikk 20. §-ában, valamint az 1912. évi LIV. törvénycikk 96. §-ában, az 1913. évi VII. törvénycikk 13. §-ában és az 1938.­ évi XVIII. tör­vénycikk 8. §-ában meghatározott vétség miatt, 5. az 1938. évi XVIII. törvénycikk 5. g-ában és az 1939. évi II. törvény­cikk 198. g-ában meghatározott vét­ség miatt, 6. az 1931. évi XXVI. törvénycikk 9. g-ában és az 1937. évi X. törvény­cikk 2. g-ában meghatározott vétség miatt három hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztés-büntetésre, vagy akár fő-, akár mellékbüntetés­ként pénzbüntetésre ítélt, ha az utóbbit behajthatatlansága folytán szabadságvesztés-büntetésre kellene át­változtatni, úgyszintén­­azokat is, akik ellen a jelen elhatározásom kelte előtt elkö­vetett ily bűncselekmény miatt (ide nem értve az 1­ .pontban megjelölt bűncselekményeket) kell eljárást in­dítani vagy folytatni — kivéve, ha a­­ bíróság még nem jogerős ítélettel­­ három hónapot­­ meghaladó tartamú szabadságvesztés büntetést állapított meg. Ha a bíróság ily cselekmény miatt még nem jogerős ítélettel három hó­napot meghaladó tartamú szabadság­vesztés-büntetést állapított meg—vagy ha az 1. pontban megjelölt és jog­erősen még el nem bírált bűncselek­mény a megindult vagy megindítandó eljárás tárgya, az eljárást tovább kell folytani, illetve le kell folytatni s abban a kérdésben, hogy a terhelt ezen pont alapján részesült-e kegye­lemben, a jogerősen megállapított büntetés mértéke az irányadó. Az I. és II. pontban engedélyezett kegyelem csak az ítéletnek ezen pon­tokban megjelölt részére szorítkozik s nem terjed ki ennek egyéb rendel­kezéseire. III. a) Az I. és II. pontban engedélye­zett kegyelem körén kívül kegyelem­ben részesítem azokat is, akiket a polgári büntetőbíróság jogerős ítélet­tel: 1. a jelen elhatározásom keltét meg­előzően elkövetett bármilyen vétség, úgyszintén az ezzel esetleg együtt el­bírált kihágás miatt 15 napot meg nem haladó tartamú szabadságvesztés­­büntetésre, vagy főbüntetésként pénz­­büntetésre ítélt, ha az utóbbit behajt­hatatlansága folytán 15 napot meg nem haladó tartamú szabadságvesztés­büntetésre kellene átváltoztatni, 2. a jelen elhatározásom keltét leg­alább három évvel megelőzően elkö­vetett bármilyen vétség, úgyszintén az ezzel esetleg együtt elbírált kihá­gás miatt egy hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésbün­tetésre, vagy főbüntetésként pénzbün­­ tetésre ítélt, ha az utóbbit behajtha­tatlansága folytán szabadságvesztés­büntetésre kellene átváltoztatni, 3. a jelen elhatározásom keltét legalább öt évvel megelőzően elköve­tett bármilyen vétség, úgyszintén az ezzel esetleg együtt elbírált kihágás miatt hat hónapot meg nem haladó tartamú fogház- vagy államfogház­büntetésre ítélt — azzal a feltétellel azonban, hogy abban az esetben, ha a bíróság az elítéltet öt éven belül bűntett vagy szándékos vétség miatt szabadságvesztés büntetésre jogerősen újból elítélné, rajta a jelen elhatá­rozásommal feltételesen — elenge­dett büntetést is végre kell hajtani. b) Kegyelemből elengedem szabad­ságvesztésbüntetésük felerészét vagy ha abból eddig már többet kiállottak volna, szabadságvesztésbüntetésük hátralévő részét azoknak, akiket a polgári büntetőbíróság jogerős ítélet­tel, a jelen elhatározásom keltét leg­alább öt évvel megelőzően elkövetett bármilyen bűncselekmény miatt az előző a) 3. pontban megjelöltnél sú­lyosabb, de egy évet meg nem ha­ladó tartamú szabadságvesztés bünte­tésre ítélt. Az a) és b) pontban engedélyezett kegyelem kiterjed a mellékbüntetés­ként kiszabott pénzbüntetésre is, ha behajthatatlansága folytán szabad­ságvesztés büntetésre kellene átváltoz­tatni, nem terjed ki azonban az ítélet egyéb rendelkezéseire. IV. Bűncselekmények halmazata eseté­ben az elítélt akkor részesül, kegye­lemben, ha a kiszabott összbüntetés tartama nem haladja túl az I. és II. pont alá eső bűncselekmények esetei­ben az I., II., a III. pont alá eső bűn­­cselekmények eseteiben pedig a III. a) 1., 2., 3., illetve b) pontokban meg­határozott mértéket. Kegyelemben részesítem végül azo­kat, akik ellen a jelen elhatározásom keltét legalább három évvel megelő­zően elkövetett bármilyen vétség miatt kell eljárást indítani, vagy nem jogerős ítélettel egy hónapot meg­­nem jogerős ítélettel egy hónapot meg­haladó tartamú szabadságvesztés bün­­tetést állapított meg. Ha a bíróság még nem jogerős ítélettel egy hónapot meghaladó tar­tamú szabadságvesztés büntetést álla­pított meg, az eljárást tovább kell folytatni s abban a kérdésben, hogy a terhelt a III. pont alapján része­­sü­lt-e kegyelemben, a jogerősen meg­állapított büntetés mértéke az irány­adó­.­­Bűncselekmények halmazata eseté­ben a IV. pontban foglalt rendelkezé­seket kell megfelelően alkalmazni. VI. Sem az I., sem a II., sem a III., sem az V. pont alapján nem része­sülnek kegyelemben azok: 1. akiket a 4039/1919. M. E. számú rendelet 1. §-ában meghatározott bűncselekmények miatt ítéltek el vagy akik ellen ily bűncselekmény miatt kell eljárást indítani vagy folytatni; 2. akiket az 1921. évi III. törvény­cikk 1—5. §-aiban meghatározott vala­mely bűncselekmény miatt ítéltek el vagy akik ellen ily bűncselekmény miatt kell eljárást indítani vagy foly­tatni — kivéve, ha a bíróság ily cse­­lekmény miatt egy hónapot meg nem­ haladó tartamú szabadságvesztés bünte­­tést vagy főbüntetésként pénzbüntetést állapított meg és az utóbbi behajtha­tatlansága folytán szabadságvesztésre kellene átváltoztatni, mert ily esetek­ben, ha ennek feltételei egyébként meg­vannak, az elítélt a jelen elhatározá­som 111. a) 1, illetve 2. pontja értelmé­ben részesül kegyelemben; 3. akik a bűncselekményt külföldön követték el; 4. akik ellen nyomozólevelet vagy személyleíráskörözést bocsátottak ki és azt a jelen elhatározásom keltéig vissza nem vonták; 5. akiket — a kegyelem tárgyául szolgáló bűncselekményt ide nem értve — a jelen elhatározásom kelte előtt elkövetett bűntett miatt vagy három éven belül elkövetett szándékos vétség miatt jogerősen szabadságvesztés bünte­tésre ítéltek. VII. Amidőn a jogrend biztonságához­ fűződő követelmények szem előtt tar­tásával az általános kegyelem kere­teit a fent meghatározott rendelke­zésekben megszabom, ezúttal sem­ szándékozom elzárkózni az elől, hogy e kereteken túlmenően is, kü­lönös méltánylást érdemlő körülmé­nyek esetében, a megbocsátás szel­lemét kivételes kegyelem útján érvé­nyesítsem egyrészt olyanokkal szem­ben, akik a mostoha gazdasági vi­szonyok szülte nyomasztó anyagi helyzetükben vagy a szenvedélyek­nek az akaraterőt megbénító hatása alatt az általános kegyelem körén kívül vétettek a büntetőtörvény­ pa­rancsai ellen,­­ másrészt olyanok­kal szemben is, akik lelkiismeretlen ámítok által félrevezetve és meg­tévesztve vagy a téveszmék fertőző hatása alatt erkölcsi ítélőképességük biztonságában megingatva, az ország súlyos helyzetének és valódi érde­keinek félreismerésével az állam és társadalom törvényes rendjét veszé­lyeztető bűncselekményt követtek el, ám egyéniségüknek, életviszonyaik­nak és az eset összes körülményei­nek figyelembevételével alaposan re­mélhető, hogy a kegyelem jótékony hatással lesz jövendő erkölcsi maga­viseletükre. Felhívom a magyar királyi igazság­ügyminisztert, hogy az ezen elhatá­rozásom végrehajtására szükséges intézkedéseket sürgősen tegye meg. Horthy Miklós s. k.“ A­O S12 Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca 9 1,1 ^ —— ' . ' ■■■! -----L2—illt^i !_Ll_^l-S^gL .-.-liJ—. Az igazságügy miniszter rendelkezései és a végrehajtás A rendelet „B“-fejezetében közke­gyelmet nyernek a kihágásért — legfeljebb ötnapos — elzárásbünte­tésre ítéltek (kivéve a jövedéki kihá­gásokat és az 1938. évi XV. t.-c. 10. §-ában adott felhatalmazás alapján kiadott 4350/1938. sz. miniszterelnök­ségi rendelet, továbbá az 1939. évi IV. t.-c. [zsidótörvény] rendelkezé­seibe ütköző kihágási eseteket), ak­kor is, ha az elzárásbüntetést a pénzbüntetés behajthatatlansága miatt rótták ki. A büntetés felerészét el­engedi a rendelet az öt napon túli kihágási elzárásbüntetéseknek. Ezek­ben az esetekben a kegyelem kiter­jed a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésekre is. A bűnvádi eljá­rást engedi el a rendelet valamennyi olyan kihágásban, ahol egy éven be­lül követték el a kihágást és első­fokú ítélet még nincsen, de itt is kivételek a fent felsorolt esetek. Vé­gül elengedik azokat a pénzbünteté­seket és bírságokat, amelyeket 1935 január 1-e előtt elkövetett jövedéki kihágásokért és szabálytalanságokért szabtak ki jogerősen. A Budapesti Közlöny közli az igaz­ságügyminiszter rendeletét is, a leg­felsőbb kegyelmi elhatározás végre­hajtásáról. SÍ DIANA SÓSBORSZESZ tóSBOSSZESZ DIANA SÓSECHS2E3;-,^^^t' DIANA SÓSBORSZESZ­ DIANA SÓSBORSZEiJRgfi^SCg* diana sósborszesz diana sósBORS^ISfii^jr ^Pw^^^S^BJrsésBOSaZESZ DIANA SÓSBORSZESZ DIANA S0330E|j^^7S®MK,­­SÓSBORSZESZ DIANA SÓSBORSZESZ DIANA ~ DIA­N­A Aósfitm r

Next