Magyar Nemzet, 1940. április (3. évfolyam, 70-94. szám)
1940-04-21 / 87. szám
10 Újabb rendellenességek az időjárásban Amelyik esztendőben Közép- Európa egén az északi fény hideg lángtengere tűnik fel, akkor többnyire nyomon szokták követni egymást az időjárás szélsőséges eseményei. Bőségesen igazolja ezt a szabályt az 1940. év tavasza. A húsvéti ünnepek északifény-jelenségeit már igen rendellenes légköri események előzték meg, de az időjárás fejlődése azután még különösebb mederbe terelődött. Március elejétől április közepéig majdnem mindegyik nap hidegebb volt, mint aminőnek rendes években lennie kellett volna. A tél szinte nem akart véget érni. Azután úgyszólván minden átmenet nélkül egy nagyon meleg hét következett és a hőmérséklet 5—7 fokkal is meghaladta a naptári időpontnak megfelelő értékeket. Először a télies időjárás húzódott el hallatlanul sokáig, azután a nyárból kaptunk egy korai és nagyon jóleső előleget. De az idei év tavasza nemcsak késői kezdete és hirtelen nyárias felmelegedése miatt volt nagyon rendellenes. A hőmérsékletnek ezen a példátlan alakulásán kívül két másik, egészen különös jelenség is a meteorológiai ritkaságok közé iktatja az idei tavasz első két hónapját. A tavaszi eső áldása Az idei tavasz egyik érdekes rendellenessége a csapadék egészen furcsa eloszlásában nyilvánul meg. Magyarországon a tavaszi esők mindig fontosak voltak és a köztudatba is mélyen beszívódott az az igazság, hogy az ország jóléte nagyrészben a tavaszi esőzések előnyös eloszlásán múlik. Rossz tavaszok sorozatos fellépése valósággal megingathatja az ország gazdasági életét. Kedvező tavasz nemcsak a szorosan vett mezőgazdaságból élő néprétegeknek, hanem közvetett úton az ország minden lakosának is javára válik. Az idei tavasz csapadékeloszlása eddig még egyáltalában nem nyugtalanító, sőt érdekes módon eltér attól, ami az átlagos években be szokott következni. Ugyanis a rendes tavaszi csapadékeloszlás nálunk olyan szokott lenni, hogy a télvégi havazásokból és a koratavaszi esőkből nem valami sokat kapunk, ellenben a tavasz későbbi időszakai ezt a hiányt többnyire bőségesen kiegyenlítik. A kiegyenlítő későtavaszi esőzés a jó években igen kiadós, a rossz években elégtelen, egyes kivételes esztendőkben pedig olyan mértéket ölt, hogy valósággal károssá és katasztrófálissá válhat. Az 1940. év kiváltsága mármost az volt, hogy télvégi csapadékhiányról ezidén egyáltalán szó sem lehetett, sőt éppen a máskor nagyon száraz jellegű február hónapban ezidén óriási hótömegek hullottak le és az olvadás folyamán a mélyebb fekvésű földekre még jóval több víz is jutott, mint amennyi kívánatos lett volna. Ezzel szemben az idei március és az április első fele az ország nagyrészében nagyon száraz jellegű időszak volt. Röviden tehát azt mondhatjuk, hogy az idei tavasznak éppen ellenkező csapadékeloszlása volt, mint a normális tavaszoknak lenni szokott, mert a február lett nedves és a későbbi időszak volt száraz. Ez a „fordított időjárás" azonban mezőgazdasági szempontból semmiképpen nem aggasztó. Hacsak a szárazság nem tart túl sokáig, illetőleg meg nem ismétlődik, akkor bajt nem okozhat, hiszen egyelőre még a magasabb fekvésű földek is dúsan el vannak a látva beszivárgott vízkészletekkel. Porfelhők csúfítják el a tavaszi tájat Jóvalkedvezőtlenebb képet nyújt az időjárás egészségi oldala. A tavaszi szárazság a főváros utcáin és az Alföld egyes magasabb fekvésű, homokos területein már roppant nagy porosságot okozott. Az élénk széljárásnak is nagy része volt a rohamos porképződésben. Szerencsére kint, a szabad területeken az utóbbi napok gazdag napsütése alapos fertőtlenítő hatást fejtett ki és a porban élő betegségokozó csirák nagy tömegét bizonyára ártalmatlanná is tette. De még a csiraszegény pornak is hatalmas ingerlő hatása van a beteg légzőutakra. A városokban pedig a napsütés fertőtlenítő hatása sem segít nagyon sokat, mert ennek érvényesüléséhez idő kell, a városi por pedig szinte percről-percre új fertőzőanyagok özönével telítődik. Éppen ezért nagyon sajnálatos, hogy a tavasz örömeit elcsúfító por ellen nem indult meg mindenütt a kellő locsolás. A szép, fagymentes éjszakákon iga a—¡—·|8UBAPESTI I NEMZETKÖZI VÁSÁRRA | ez évben csak elővételben 2 P helyett 1.10 P - ért kaphatók legkésőbb április 24-ig a következő helyeken: Országos Vitézi Szék Rend- I Orsz Tűzharcos Szöv. Székházában, IX., Üllői út S. házában, V., Percel Mór-u. 4. I STÁDIUM jegyirodában Vili, Közséf-krt 5. Magyar Gyáriparosok Ország I Budapesti Kereskedelmi és Mos Szövetségénél, * Iparkamaránál, V., Akadémia-u. 1. IV., Szemere-u. 6. kultúrpropaganda-jegypénztár összes árusítóhelyein. — Közp.: VII., Erzsébet körút 15. Magyar Nemzet VASÁRNAP, 1940 ÁPRILIS 21. zán nem kellett attól tartani, hogy a locsolóvíz megfagy és baleseteket okoz, már csak azért sem, mert a meleg, szeles délutánok folyamán a víz úgyis teljes egészében elpárolgott volna. A fővárosban pénteken és szombaton már javult a helyzet, mert a locsolókocsik erélyesen munkába léptek. Az utóbbi hét időjárásának másik különös rendellenessége a délnyugati szélvihar volt Vasárnaptól péntekig szinte megszakítás nélkül tartott és eközben igen sokszor meghaladta a gyorsvonati sebességet. Ez magában véve még nem nagyon kivételes dolog, hiszen a szél a tavasznak egyik legelső bevezető jelensége és ha a tavasz elkésik, akkor nem csodálhatjuk, hogy az úgynevezett böjti szélviharok is jó pár héttel húsvét után törnek csak reánk. De a teljesen rendkívüli dolog ebben a nagyon tartós szélben az volt, hogy meleg jellegű szélvihart kaptunk, ami igen ritka. Budapesten és a Dunántúlon csak az északi szél szokott erős lenni, az pedig tavasszal kellemetlenül hideg levegőt hoz. Az újabb tudományos vizsgálatokból kitűnt, hogy az ország nyugati felében ilyen hevességű délnyugati szélvihar csak azokban a ritka esetekben alakul ki, amikor fent a sztratoszférában rendkívüli események játszódnak le. Ha a nagyon magas légrétegek lehűlnek és ettől a sűrűségük hirtelen megnő (hiszen a meleg levegő könnyebb, mint a hideg levegőé), akkor ezek az alattuk lévő egész légoszlopot erőteljesen összenyomják. A levegő összenyomása pedig a fizika általános törvényei szerint hirtelen felmelegedést okoz! Az utolsó hét szép meleg időjárása tehát egyrészt a meleg délnyugati szélből származott, de másrészt — és ez rendkívül érdekes! — a sztratoszférában lejátszódott lehűlésnek is következménye volt. Mi következik most? Az egyhetes szép és meleg idő alaposan rácáfolt azokra, akik az időjárás úgynevezett megmaradási hajlama alapján vagy a legjobb szándékú, de alapjukban véve „csillagászati" elméletekre hivatkozva azt képzelték, hogy még április közepe is hideg lesz, sőt a nyilvánosságot olyan jóslatokkal rémítették meg, hogy egész áprilisban nincs „semmi remény" a tavasz győzelmére. Ez mutatja a legjobban, hogy semmiféle megbízható eszköz még nem áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy az időjárás alakulását hetekkel előre, akár csak durva, nagy vonásokban is, megrajzolhassuk magunknak. Sajátságos lélektani tény, hogy az emberek ezeknek a sötétenlátó véleményeknek hitelt is adtak és teljesen elfelejtették, hogy a tavasz késedelme mégsem tarthat örökké. A túlságosan hosszú hideg időjárás az embereket már annyi csalódással szomorította, hogy egyesek az ilyen indokolatlan baljóslatokat is készpénznek vették. . Érdekes különben, hogy az egyhetes meleg idő éppen április 15-én kezdődött meg, vagyis azon a napon, amely az esztendő legkellemesebb részének, a koratavasznak nagyjában más években is a kezdőpontja szokott lenni. Hogy a tavasz kibontakozása az idén milyen késői és milyen hirtelen lefolyású volt, a legjobban kitűnik a következőkből: A hőmérő Budapesten február 9- én érte el első ízben a +5 fokot, csak március 10-én volt először + 10 fok, március 27-én 15 fok és csak április 17-én 20 fok; de tegnap, szombaton, már a nyárias 25 fokot is megkaptuk Ezzel szemben a korai tavaszodás 1934-ben már január 2-án volt 5 fok, már február 10- én volt 10 fok, február 21-én 15, március 24-én pedig 20 fok; de a 25 fokos nyárias hőmérsékletben akkor is csak április 16-án volt részünk! A természet tehát az utóbbi napokban ugrásszerűen behozta azt a nagy késedelmet, amit a tél hosszú elhúzódása okozott. Az idei kivételes termelési év sorsa a legközelebbi néhány hét időjárásán múlik. A május és június időjárása fogja a döntő szót kimondani. Hogy ez milyen lesz, azt most még szaiszi fátyol fedi el szemünk elől, mert a komoly tudomány még elérhetetlenül messze van attól, hogy az időjárás távoli alakulásáról nyilatkatot tehessen Dr. —k-------I— Ki az oka, hogy nincs több építkezés? Igen tisztelt Szerkesztőségi B. lapjuknak április 20-i számában „A főváros az oka, hogy nincs több építkezés" címen megjelent közleményre a következőkben van szerencsém a t. szerkesztőséget tájékoztatni. A cikk szerint az építkezési kedvnek az az akadálya, hogy a főváros hatóságai a parcellázásoknál az új városrendezési törvényt mereven értelmezik. Ez az állítás tévedésen alapul. A városrendezési törvény szerint a felosztásra szánt telek tulajdonosa köteles a hatóságok rendelkezése alapján telkére a városi út- és közműhálózatot kivezetni, továbbá telkét utakkal és a városban meglévő közművekkel a szükséges mértékben ellátni, illetőleg ennek költségét viselni. A törvény indokolása rámutat arra, hogy a világháború óta nem egy vidéken valóságos iskolapéldáit találhatjuk annak, hogyan nem szabad építési telkekre osztást és telepítést végezni. Sok olyan eset volt, amikor a tulajdonképpeni város távolsága, valamint megfelelő közlekedési lehetőségek és közművek hiánya miatt a parcellázott telkeknél jóformán minden hiányzott, ami a városias élet előnyét jelenthette volna. A városra azután rendkívül terhes feladat hárult azzal, hogy szolgáltatásait, közműhálózatát az új lakótelepre kiterjessze Ezért közegészségügyi, közlekedési és egyéb közérdekekből mindenképpen indokolt annak előírása, hogy új településeket, csak közművekkel ellátott területen szabad létesíteni. A cikk kifogásolja, hogy a székesfőváros hatóságai, illetve szervei a közműlétesítési költségeket előre követelik s a pénz letétbehelyezésétől teszik függővé a parcellázási engedély kiadását.. Az építésügyi hatóság az utaknak és a közműveknek előre, tehát a parcellázás telekkönyvezését megelőző megépítését, illetve az építési költségek letétbe helyezését a törvény értelmében csak akkor követeli meg, ha a keletkező parcellák olyan helyen fekszenek, ahol az Építésügyi Szabályzat szerint lakóház építésére csak úttal és közművekkel való ellátottság esetén adható engedély. Ez az intézkedés éppen a kisemberek érdekében történik. A parcellázó telektulajdonosok ugyanis a felosztott telkeket út- és közműépítési kötelezettséggel terhelten rendszerint kistőkéjű embereknek adták el, akik azután a szabályok értelmében a közművek hiánya miatt építési engedélyt nem kaphattak s így összekuporgatott pénzük befektetésének semmi hasznát, hanem inkább kárát látták. Kisebb telekosztásoknál az útnak és a közműveknek előzetes megépítését nem kívánja meg a hatóság, nagyobb parcellázásoknál pedig egyes közműveknek, így a gáz és villany bevezetésének a költségeit csak telekkönyvi bekebelezés útján biztosítjuk. A székesfőváros éppen a szociális szempontokat tartja szem előtt akkor, amikor a telekparcellázó alakulatokkal szemben a telekvásárló és építkező kisemberek védelmét szolgálja. Tisztelettel Morvay Endre alpolgármester.* Készségesen adjuk közre Morvay, alpolgármester úr szíves felvilágosításait, mégis azzal a megjegyzéssel, hogy alantas közegei nem mindig cselekszenek abban a szellemben, amely a fenti sorokból kiárad. Nagyon helyes, ha a főváros maga is gátat vet azoknak a „nagyszabású" parcellázásoknak, amelyeken a tájékozatlan kisemberek néha egész pénzüket elvesztik, de olyan vidéken, ahol már a települések megtörténtek, humánusabban kellene kezelni a kisebb felosztásokat. El kell ismerni, hogy a főváros méltán ragaszkodhatik avízhez és villanyhoz, viszont más lapra tartozik a csatornázás, amely ma még elég sűrűn beépült területeken is megoldhatatlan a főgyűjtők hiánya miatt. Ebben a tekintetben vannak más, közegészségügyileg kifogástalan megoldások, amelyeket a fővárosnak a kisemberek érdekében pártolnia kellene, mint ahogy a hatóságnak aktíve kellene résztvenni minden olyan törekvésben, amely a kis családi házak számát szaporítja. A főváros szegényebb rétegét aránytalan mértékben sújtja a lakbérdrágító terv Érdemes szétnézni Budapest lakói között, hogy a háromszázalékos lakbéradót ki fogja viselni, ha azt a törvényhatósági bizottság meg is szavazza. Az egymillión felüli budapesti lakosság 268.125 lakásban él. Ebből 143.166 egyszobás, 72.910 kétszobás. Egyszobásban 468.532, kétszobásban 269.680 ember lakik, tehát a lakosság mintegy 80 százaléka. Ezek nem laknak valami nagy kényelemben, mert többedmagukkal vannak, de az új lakbéradó szempontjából mindenki adóalany. Az illetékesek nem firtatják, hogy belülről milyenek is ezek a lakások, amelyeknek a zöme „lakás“-nak nem is nevezhető, mert 143.166 lakás közül 94.000 csak szobakonyhás, 22.000 pedig csak „egyszobás". Ki beszél itt elő- és fürdőszobáról, esetleg cselédszobáról? Azokat védte a kormány a lakbérrögzítéssel, akik ilyen lakásokban élnek, a főváros pedig meg akarja őket terhelni lakbéradó-plusszal, holott a 120 pengős átlagkeresetű munkások és 150—250 pengő fixes magánalkalmazottak keresetüknek majdnem 3 százalékát fizetik lakbérre. Erős ellenzéke lesz ennek az antiszociális javaslatnak, az bizonyos. Beszéltünk egyik ellenzéki várospolitikussal: — Példátlan és igazságtalan, amit keresztül akarnak vinni. Mi harcolunk a lehetetlen terv ellen. Nem a lakók feladata a lakásépítés. Adjanak hosszú adómentességet, hitelt és megindul az építő magántevékenység. A fővárosban 1909-ben indult meg az erőteljes kislakásépítés. Akkor hozta Wekerle Sándor miniszterelnök a főváros fejlesztéséről szóló törvényt. Akkor épült ír kispesti Y Wekerletelep 5—6000 kislakással. A terheket évekre előre elosztották, de adót nem emeltek. Érdeklődtünk a magyar élet keresztény községi pártjában is, hogy ott milyen a hangulat. — Nem tartom kielégítőnek azt az utat, amit a főváros választott — hangoztatja az egyik vezető politikus. Rossz az elindulás, a lakáskérdés megoldása nemzeti probléma, a kislakásépítő tevékenység fedezetét is állami segítséggel kell összehozni. A lakástermelés fokozását csak a házadómentesség legszélesebb körre való kiterjesztésével érhetjük el. Ez ösztönözni fogja a vállalkozási kedvet. A magánkezdeményezés azért nem tartja rentábilisnak a lakástermelést, mert különböző rendeletekkel elsorvasztották a házadómentességet. A magánvállalatokat, részvénytársaságokat is kötelezni kell munkáslakások építésére, mert eddig összesen csak ezer lakást építettek. — Azt el kell ismerni — folytatta a kereszténypárti bizottsági tag —, hogy a főváros kényszerhelyzetbe került Azonban a céladó egyévi várható bevételéből, 8 millióitól legfeljebb 1300 kislakás épülhet s ez sem elég a szükségletekre, hiszen a vidékiek legalább tízezerrel szaporítják évről-évre a főváros lakosságának számát. Nem lehet a vidékieket eltiltani attól, hogy boldogulásukat a fővárosban keressék, azonban ideözönlésük folytán a fővárosi ember abba a helyzetbe kerül, hogy nem önmagának, hanem az ideszivárgó vidékieknek építtet kislakást. A javaslat főkép azért igazságtalan, mert a legszegényebb réteget is céladóval sújtja. Szirmay Ödön