Magyar Nemzet, 1940. április (3. évfolyam, 70-94. szám)

1940-04-25 / 90. szám

------------------------------------------------------------------------------9 III. é­vf. 90. sz. Csütörtök ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 8 P, EGYES ■ZAM HÉTKÖZNAP 10FILL. VASÁRNAP SOFILL. Magyar Nemzet Főszerkesztő PETHŐ SÁNDOR 1­9­4­0 április 25 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VL, ARADI-U.­HU TELEFON: 158-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VL, VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 6*. TELEFON: 128-728* Az angol légi flotta általános akcióba kezdett Támadás Westerland, valamint a dániai és norvégiai repülőterek ellen — A német csapatok elfoglalták Steinkjert — Windsturm svéd tengernagy: Felkészültünk, hogy minden támadással szembeszálljunk — Az angol követ tájékoztatta Borisz királyt a szövetségesek délkeleteurópai politikájának békés céljairól Milyen feltételekről tárgyal London Moszkvával? Északon, a szárazföldön kü­lönösebb elmozdulás nem tör­tént, eltekintve attól, hogy Steinkjert elfoglalták a néme­tek. Az angolok viszont kedden este nagy légi offenzívába kezd­tek s ennek során a wester­­landi, a dániai és a norvégiai német repülőtereket bombáz­ták. Érdekes, hogy az NST sze­rint az angol közönség egyre több levelet intéz a lapokhoz azzal a követeléssel, hogy Anglia kezdje meg a német­­országi repülőtámaszpontok és pályaudvarok bombázását. A Times-ban több ismert közéleti ember azt fejtegeti, hogy Anglia nem várhatja meg, amíg a né­metek kezdenek ilyen bomba­támadást. Az angol közönség­nek ez a megmozdulása arra vall, hogy az északi események felvillanyozták a nyugati köz­véleményt. Egyébként a többi esemény még mindig Svédország, a szov­jetunió, a Balkán és az olasz kérdés körül csoportosul. Svédország Változatlanul tartja magát az az általános nézet, hogy Svéd­ország valószínűleg nem sokáig maradhat semleges. Római tu­dósítónk szerint az olasz fővá­rosban úgy látják, majdnem el­kerülhetetlen Svédországnak a háborúba való belesodródása, párizsi tudósítónk pedig a ha­sonló francia nézetet azzal tá­masztja alá, hogy a német sajtó mit ír Svédországról, hogy a Keleti-tengeren állítólag német expedíciós előkészületek folynak, hogy a berlini svéd követ tiltakozott a német kor­mánynál a svéd terület fölött megjelent német repülőgépek miatt, hogy Berlin is tiltakozó jegyzéket intézett Stockholm­hoz. Londonban — mint a United Press jelenti — azt hiszik, a németek csak akkor kezdené­nek akciót Svédország ellen, ha a norvégiai német csapatok szo­rult helyzetbe kerülnének. Ilyen esetben — angol katonai szak­értők szerint — számolni kel­lene azzal a lehetőséggel, hogy Németország megszáll bizonyos finn szigeteket, hogy azokon hadműveleti támaszpontot sze­rezzen Stockholm ellen. Ezzel egyidőben az egész svéd part­vidéken egyszerre indítanák meg a támadást a németek — teszik hozzá Londonban, ahol azt hiszik, így fogják megkísérelni a német haderők, hogy az ango­lokat megelőzve érjék el az északsvédországi vasbányyákat. Úgy látszik, a svédek határo­zottsága növekedőben van. A szerdai stockholmi lapok — mint az Exchange Telegraph jelenti — nyilván a kor­mánnyal való egyetértésben ha­tározottan szembeszállnak a Svédországhoz intézett német szemrehányással. A szerdai esti­lapok Stockholmban egyértel­műen hangoztatják, hogy eset­leges akciók Svédország ellen fegyveres ellenállásra találnak. A svéd keleti flotta parancs­noka, Windsturm tengernagy kijelentette:­­ Svédország sohasem volt olyan egységes, mint ma. Felké­szült arra, hogy bármely oldal­ról jövő támadással szembeszáll­jon. Moszkva Ez az optimizmus Nyugat- Európában oly nagy, hogy még a szovjet külpolitikához fűződő jóslásokat is a skandináviai ese­ményekkel akarják alátámasz­tani. Azt állítják ugyanis, hogy a szovjet kormány teljes közöny­nyel nézi a legújabb norvégiai eseményeket, ebből pedig arra következtetnek, hogy Moszkvá­nak csak az érzelmei egyolda­lúak, nevezetesen demokrácia­ellenesek, de a Kreml külpoliti­kája visszatért a szabad kéz el­véhez. Feltűnő azonban, hogy a franciák és angolok bizalmatla­nul néznek a szovjetúnióra. Szí­vesen állapítják meg — mint párizsi tudósítónk jelenti —, hogy az orosz sajtó most már az első oldalon közli a szövetsé­gesek hadijelentéseit, de han­goztatják, hogy nem felejtették el a szovjet külpolitikájának ta­valy augusztusi fordulatát. Ez a gyanakvás megnyilvánul Butler angol külügyi államtitkár szerdai alsóházi nyilatkozatá­ban is. — Az angol kormány — mon­dotta Butler az Exchange Tele­graph szerint — közölte a szov­jet kormánnyal, hogy Anglia elsőrangú érdeke úgy irányítani a maga gazdaságpolitikáját, hogy az a legjobb szolgálatot tegye a hadviselésnek. Minden új keres­kedelmi szerződésnek, amelyet Anglia másokkal köt, tekintettel kell lennie a hadviselés érde­keire, különösen ami az ellen­ségnek nyersanyaggal való ellá­tását illeti. A brit kormány tehát — tette hozzá Butler — felszó­lította a szovjet kormányt: a ke­reskedelmi kapcsolatok újrakez­désére olyan konkrét javaslatot tegyen, amely megfelel ennek az angol felfogásnak. Ugyancsak a szovjet irányá­ban fennálló angol bizalmatlan­ságnak­ a jele, lép me, amikor az alsóházban az egyik képviselő megkérdezte, mikor tér vissza moszkvai állomáshelyére az an­gol nagykövet, Butler államtit­kár kijelentette, hogy a visszaté­rés időpontját még nem állapí­tották meg. Belgrádi tudósítónk több ízben rámutatott, milyen kedvező po­litikai hatást várnak a délkelet­európai egyensúlyra a jugoszláv —szovjetorosz gazdasági tárgya­lástól s ennek következményei­től. Ez a balkáni felfogás mu­tatkozik meg abban a tényben is, hogy az NST szerint a bolgár parlamentben öt bal­oldali érzelmű ellenzéki kép­viselő szerdán ezt az interpellá­ciót jegyezte be: a bolgár kor­mány kérje fel a szovjet kor­mányt Bulgária függetlenségé­nek biztosítására. A Dél-Kelet Szerdán a dél­keleteurópai kérdéssel leginkább a nyugati sajtó foglalkozott. Mind Párizs­ban, mind Londonban a leghatá­rozottabban hangoztatják, hogy a szövetségesek nem akarják kiterjeszteni a háborút Délkelet- Európára, párizsi tudósítónk azonban azzal jellemzi ezt a nyugati politikát, hogy ha a szö­vetségesek egyfelől nem akarnak semilyen katonai lépést sem tenni Európának délkeleti ré­szén, azért azt sem akarják el­tűrni, hogy mások ilyen kísér­letet tegyenek. Rendel, a Szó­fiába most visszatért angol kö­vet Borisz király előtt hangoz­tatta, hogy Anglia és Francia­­ország a legbékésebb szándé­­­kokkal van eltelve a hadat nem viselő államokkal szemben. En­nek a békés politikának céljait a Magyar Távirati Iroda egyik párizsi jelentése így jellemzi: — A Párizsban és London­ban lefolyt követi tanácskozá­sok eredményeképpen nagy francia—angol gazdasági és diplomáciai offenzíva várható a délkeleti körzetben. A francia külügyminisztérium köreiben még nem nyilatkoznak a szö­vetségesek kezdeményezésének formájáról és mibenlétéről, a sajtó azonban valószínűnek tartja, hogy a nyugati hatal­mak egyelőre bővebb külkeres­kedelmi és gazdasági eszközök­kel igyekeznek megszilárdítani Dunavidékre és a Balkán államaira gyakorolt befolyásu­kat. Párizsban általában súlyt vetnek annak kidomborítására, hogy a szövetségesek tevékeny­sége a Balkánon nem irányul Olaszország érdekei ellen. Érdekes az is, milyen konkré­tan kezd beszélni a nyugati sajtó arról, hogy milyen maga­tartást tanúsítanának a szövet­ségesek valamely feltételezett délkeleteurópai válság esetén. Az NST egyik szerdai londoni jelentésében fedezzük fel, hogy a hét elején lezajlott kétnapos párizsi legfelsőbb angol—fran­cia haditanácsról hivatalos je­­lentést is kiadtak. Eszerint a hivatalos jelentés megállapítja, hogy a szövetkezeti hatalmak most már gyorsan fognak cse­lekedni. A Daily Telegraph dip­lomáciai munkatársa szerint ez kétségkívül annyit jelent — je­lenti az NST —, hogy Anglia és Franciaország haladéktala­nul reagálni fog, ha az ellensé­geskedést Délkelet-Európára is kiterjesztenék. — Ez a reakció gyorsabb lesz — írja a Daily Telegraph, az NST szerint —, mint volt akkor, amikor a szövetségesek­nek a meglepetésszerűen jött skandináviai német betörésre kellett válaszolniuk. Felelős an­gol körökben nyíltan hangoz­tatják, hogy ma már nem lehet elszigetelt háborúskodást foly­tatni a világ egyetlen részében sem. Ha valamely harmadik hatalom megkísérelné, hogy új hadszíntérre vigye a háborút, ez a terület azonnal az általá­nos háború színterévé válnék. A Times is hozzászól ehhez a kérdéshez s az NST szerint azt írja, hogy a Balkánon a fe­szültség ugyan valamit enyhült, de azért nagyjában véve min­den változatlan maradt. A nyu­gati hatalmak tervei — tette hozzá a Times ■— minden lehe­tőségre kiterjeszkednek. Ezekből a hangokból arra kell következtetni, hogy a szö­vetségesek a jövőben nem csu­pán azoknak mennének segítsé­gükre, akiknek előzően támoga­tást ígértek, hiszen Norvégia ja­vára sem kötelezte magát Fran­ciaország és Anglia a katonai segítségnyújtásra. A szövetségesek magatartása más tekintetben is megváltozott. Eddig ugyanis többnyire úgy tárgyaltak a kis államokkal, hogy­­egyszerűen nem vették tu­domásul, miért néztek gyakran értetlenül Párizsra és Lon­donra a nyugattól távol eső kis népek. Most azonban úgy lát­szik, az angolok és franciák fel­ismerték, hogy érthetőbben kell beszélniük. Erre vall a Daily T­elegraph diplomáciai munka­társának szerdai cikke, amelyről az NST ezt jelentette: A Daily Telegraph munkatársa úgy tudja, hogy a nyugati hatalmak eleinte szükségesnek találták kikérni török szövetségesük és az általuk garantált Románia és Görög­ország véleményét is, később azonban az a nézet jutott túl­súlyra, hogy Románia és Görög­ország aligha tudják leszögezni a magatartásukat addig, amíg a nyugati hatalmak nem tájékoz­tatják őket szándékaikról. Más jelentés szerint a Daily Telegraph azt ígéri, hogy a jö­vőben az angol—francia segít­séget idejében fogják nyújtani, villámgyorsan. Itt említjük meg, hogy Mail­­der liberális képviselő az alsó­házban azt kérdezte a miniszter­­elnöktől, hogy ha más semle­ges államot is támadás ér, meg­akadályozzák-e a támadót a megtámadott ország gyarmatbir­tokainak elfoglalásában? Erre a kérdésre, amely elsősorban Hol­landiára akart célozni, Cham­berlain azt felelte: Ilyen esetben a szövetségesek érdekeinek meg­védésére megteszik a szükséges intézkedéseket. Arról is, jelentéseket kaptunk, hogy a szövetségesek m­egerősí­­tik közelkeleti csapataikat. Olaszország Több megfigyelő is egyetért abban, hogy az olasz sajtó egy idő óta erősen nyugatellenes viselkedése kissé enyhült. Az Exchange Telegraph római tv- Ára 10 fillér

Next