Magyar Nemzet, 1940. április (3. évfolyam, 70-94. szám)

1940-04-23 / 88. szám

KEDD, 1940 ÁPRILIS 23. Magyar Nemzet Szekfü Gyula székfoglalója az Akadémián Hétfőn délután fél hat­­ órakor tartotta meg Szekfü Gyula, a leg­nagyobb élő magyar történetíró, nagy és előkelő szellemiségű kö­zönség előtt akadémiai székfoglaló­ját. Akadémiai székfoglalójában a készülő Károlyi Sándor-monográ­­fiából mutatott be egy önálló részletet, a kuruc felkelés végének társadalmi, pontikai és katonai raj­zát. E korban már Rákóczi fejede­lem közvetlen hatása helyett Ber­csényi Miklós, a tüzes magyar mér­kőzik meg Károlyi Sándor reál­politikájával. Elevenen jelent meg Szekfű szavai nyomán Bercsényi hívő, odaadó, de tétovázó, hul­lámzó egyénisége, melyre az 1710-es pestis rettenetes pusztításai végzetesen lehangoló hatással vol­tak. Bercsényi az orosz külpoliti­kai kapcsolatban kereste és lelte meg a szabadító nyílást és e rész­ben a kuruc hadsereg már előtte is csak diplomáciai eszközként sze­repelt. Az itthonmaradottak, kik­nek egy része családjukért, tulaj­donukért, biztonságukért aggódott, viszont Károlyi felé fordult. „A vi­tézlő rendnek elesett a szíve“ és Károlyi Sándor sem lomha, se nem tétovázó, mindent a maga idejében elvégző akaratereje iparkodott a hazát megóvni, hogy fegyverekkel meghódított tartomány sorsára ne jusson, melyben megújul az egy­kori Lipót-féle abszolutizmus, még rettenetesebben és technikailag még fölényesebben. Bercsényi orosz terve ingoványba vész, felfogása, hogy ,,közelít a cár, újul szeren­csénk", ellentétes a vesztett harc után is alkotmányos folytonossá­got, élet- és vagyonbiztonságot ki­küzdő Károlyi Sándor magatartá­sával. Rákóczinak, ki ekkor még értesülve van a hazai jelenségek­ről, szintén „elolvadt a cár iránti reménysége" és ily módon jön létre a vajai találkozó Rákóczi és Pálffy János, a császári seregek egyéb­ként hű magyar fővezére között. Károlyi Sándortól Bercsényi vonta el utóbb a fejedelmet, ki lemond jószágairól és mint írja, „csende­sebb elmével" indul hátralevő munkái végzésére. A vagyonát meg­vető nagyúr, a szegény embereket megbecsülő magyar és az e világ hiúságát a lelki élet mélységével, Isten szeretetével felcserélő ember ekkor még nem tudja, hogy mind­végig tartó száműzetésbe indul. Az itthon maradó magyarság politikai vezetését Károlyi Sándor veszi át, de annak örök eszménye a szám­űzött fejedelem marad. Kornis Gyula méltatja Szekfüt mint történetírót A nagy tetszéssel fogadott szék­foglaló után Kornis Gyula, az Aka­démia történeti osztályának elnöke üdvözölte Szekfü Gyulát. Először, mint a történettudomány elemző forráskritikusát, majd sok analiti­kus részlettanulmány után a magyar történelemnek a módszeres modern történettudomány színvonalára emelt szintetikusát köszöntötte. A magyar történet hét kötetéből négy és felet, a hatalmas mű kétharmadát egy­maga írta meg Mátyás renaissanceá­­tól napjainkig.­­Az utolsó millená­ris összefoglalás már elavult, az egy emberöltő óta napfényre került sok új történeti anyag, új szempon­tok, a jelen történettudományának gazdag módszeres kategóriái új fel­dolgozást követeltek. Régebbi tör­ténetírásunknak sokszor egyoldalú közjogi felfogását gazdagon kiegé­szítette a modern társadalom-, gaz­daság- és szellemtörténet újszerű szempontjaival. Történetírását már nem homályosította el a 48 és 67 ellentétéből táplálkozó napi politika, mint nagy nemzeti katasztrófánk előtt. Ritka történetírói erénye Szekfü Gyulának az egyes korok életének egységben látása. A szel­lemi diapason iránt kivételes érzéke van: a vallási, politikai, társadalmi, gazdasági, művészeti, irod-'"A ága­zatokat nem egymástól elszigetelve mutatja be, hanem alakulásukat szerves egységben szemlélteti. A történeti élet nagy küzdelmében elsősorban mindig a lelket keresi. A magyar történet, a magyar lélek története, azoknak a formáknak le­írása, melyekben a magyar lélek évezred óta jelentkezik, azoknak a hatásoknak leírása, melyeket a magyarság munkája hozott létre és ezzel az emberiség történetében minden mástól különböző új színt, új formát képvisel. Milyen összhang­ban van a magyar nemzeti történet­írás, melyet Szekfű Gyula valósított meg, a magyarság élethivatásának azzal a történet-metafizikájával, me­lyet először híres szavaiban Széche­nyi István fogalmazott meg! — A „művészi nemzetnevelő44 Az elemző részlettanulmány és a nagy történeti szintézis után Szekfű szellemi fejlődésének harmadik szakasza: a történetpolitika. A tör­­ténetpolitikai értekezés nálunk tu­dományosan kevéssé művelt mű­faját eleveníti fel, illetve tulajdon­képpen megteremti, amikor a jelenkor égető magyar problémáit történetileg iskolázott szemmel vizsgálja és rendszerbe foglalja. Mintája Ranke, ki elveiért nem az aktív politika fegyvereivel küzd, hanem honfitársainak politikai gondolkozásra nevelésével. Bár le­véltárakba temetkezett is, nem fe­ledkezett meg a körülötte gyorsan történetté avuló világról sem. A kö­zelmúlt és a jelen vizsgálatára an­nál több jogot formál, mert nem aktív politikus, akit pártállása fe­szélyezhet igaznak vélt gondolata kimondásában, így kutatja a nagy összeomlás után a magyar állam- és nemzetfenntartás erőit, a szociál­politikai gondolkodás hiányának gyökereit, a liberális pártalakulás alapjait. Mint történetpolitikus előtt nemzetnevelő cél lebeg és így avatja a történelmet a nemzeti po­litikai műveltség propedeutikájává. így írta meg a Három nemzedék című rendkívüli hatású könyvét, melynek belső indítéka mély és megrázó honfiúi hevület, a nemzet borzalmas összeomlása láttán. A magyar történet önmarcangoló Oedipus-királynak, Széchenyinek szellemére emlékeztető erős kriti­kája pozitív nemzetfejlesztő fel­adatban hangzik ki: az aktív bir­tokpolitikában, a mezőgazdasági munkásosztály megmentésében, az emberi méltóságába való vissza­­emelésében. Ebben látja a nemzet újjászületésének útját. Eszméivel, főképp a fiatalságra, a legmélyeb­ben hatott. Pedig nem sistereg írá­saiban a próféták ihlete, nem sivít ki a reformátorok rajongó erő­szaka: saját vallomása szerint csak a régmúlt, közelmúlt­ és a jelen egyszerű megfigyelőjének szerepét vállalta. De ebből az „egyszerű megfigyelőből“ nagy szuggesztív erők sugároztak ki, melyek örök­lött illúziók széttörését, igazi lelki katarzist idéztek elő. Szekfű Gyula mester a pozitív tények forráskutatásában, az ada­tok újszerű összefüggésének szinté­­tikus látásában, a múltba való fi­nom lelki beleélésben és az egyéni és tömeglélek hű újraszerkesztésé­ben, racionális eszmék nyomozásá­ban és a történet hátterében mo­rajló, érzelmi-irracionális erők in­tuitív kiemelésében, a múltnak im­manens nézésében és a jelen kul­túrájának értékrendszerére való vonatkoztatásában. Történettudomá­nyon keresztül művészi nemzet­­nevelő: ez életének belső értelme E szavakkal nyújtotta át a megje­lent közönség lelkes ünneplése közben az Akadémiának másfél év­tizeddel ezelőtt nyilvánított elis­merő szimbólumát, a tagsági okle­velet Szekfü Gyulának. Katona Jenő ———­­ Hetvenötezer pengő a „Magyar Nemzet66 eddigi gyűjtése Méltóságos asszony Békeffy—Stella színművének Bécsben készült filmváltozata Főszerepekben: HANS MOSER, GUSTI HUBER, HALMAY TIBOR, THEO LINGEN PREMIER MA­ ! Kizárólag: KriMÁIVLGb A magyar sajtó gyűjtése az árvíz­károsultak javára tovább folyik. A Magyar Nemzet gyűjtése hétfőn 75.291 pengő 46 fillérre emelkedett. 2.360.479 pengő az árvíz­­gyűjtés eredménye Vitéz Bonczos Miklós árvízi kor­mánybiztos hétfői tájékoztatója sze­rint a Felső-Tisza tovább áradt, kö­zépső szakaszán, Tokajnál, 15 centi­méterrel. Közli továbbá a kormánybiztos be­számolója, hogy a gyűjtés eddig 2,360.179 pengő 46 fillért eredménye­zett. A 20-án postacsekken érkezett adományok Ügyvédi kar, Sátoraljaújhely 102.60 Ifj. Weisz Albert 100.— Kereskedelmi Grémium, Munkács 100.— Dr. Dorogi testvérek és Tuschák Gummiárugyár tisztviselői és munkásai 65.22 Ungvári Szeszgyár 56.20 Magyar Építőanyagkereske­delmi Rt. 25.— Szávoszt Zoltán, Gyulamajor 25.— Dr. Vázsonyi Jenő 20.— Dr. Szűcs Jánosné 20.— Dr. Réthy Aurél 20.— Faragó Pál 20.— Peresztegi elemi népiskola 1—VI. osztályú tanulói 10.32 Nay Zoltán, Csopak 10.— Dr. Fodor Lajos és özv. dr. Lakner Aladárné, Hatvan 10.— Dr. Bélyi Vámos Ferencné 10.— Szabó József 10.— Glázer Rezső 10.— Egler Antal, Szolnok 10.— Waldmann Dezső, Érsekújvár 10.— Weissh­aus József, Újpest 10.— Koós Mihály, 10.— Dr. Donáth Józsefné 10— Dr. Szász Tibor 10.— Bodó János, Hort 10.— Márky Béla 10.— Pivány Jenő 5.— Székely Aladár 5.— Bornemisza Gézáné 5.— Macon R. vegyészmérnök 5.— Dr. Bakács Ignác, Rákospalota 5.— Tóth József Marcali 5.— Kádár Gergely, Gyöngyös 5.— Dr. Kerényi Miksa, Szarvas 5.— Bayer Tihamér, Újpest 5.— Spiró László, Un­gvár 5.— Klein Béla 5.— Lauscher Nándor, Győr 5.— Bárdoss Kornél, Kassa 4.20 Görögkeleti szerb elemi iskola, Szentendre 4.— Cs. Tóth Béláné 4.— Dr. Hubert Gyula, Vásáros­­namény 3.— Györkös József, Magyaróvár 3— Dr. Glaser József, Rétság 3.— Mód­or Béla­ 3.— Mai gyűjtésünk 299.35 Hétfő­n postacsekken érkezett 804.86 Eddigi gyűjtésünk 74.187.25 összesen: 75.291.46 A népszerű Heardy-család új kalandja (Metró— Goldwyn—Mayer film ) PREMIER MAI CoMft h». Dr. Kemény Gyula, Kiskun­félegyháza 8.— Zittritsch Dezsőné 3.— Dr. Reinicz László, Ungvár 2.— Goldschmied Gyula, Szombat­hely 2.— Lehrner Sándor, Miskolc 2.— özv. Szijártóné 2.— Hoffmann Lajos 2.— Reich Lázár 2.— László Józsefné 2.— Löwinger Alfréd 2.— Pettendi Pál 2.— Mayer Ferenc 2.— Ginsztler Ernő, Békéscsaba 2.— Petrov Kosztadin, Szarvas 2.— Acél Péter, Rákosliget 2.— Gurálynitz Ferenc 2.— Ágniska­­ 2.— G. L. 1.— Aszlányi Dezsőná 1.— Sümeghy János, Bük 1.— Grosz Hermann 1.— Bohn László 1.— Rádai Gyula 1.— Spitzer Imre 1.— Gábor Zoltán 1.— Buxbaum Nándor, Újpest 1.— Zelinka Zsigmond, Inárcskakucs 1.— F. S. 1.— Kerekes Aurél 1.— Szerkesztőségünkbe hétfőn az alábbi adományok érkeztek Finom Kötszövöttárak Gyára 100.— Bérczi D. Sándor üzleti, irodai és műhely-alkalma­­zottai április havi jövedel­müknek •­1 százaléka 68.45 Finom Kötszövöttárugyár munkásai 54.10 Lipótvárosi Társaskör tagjainak adománya (III. befizetés) 40.— Moulin Rouge teababa­­sorsolása 20.— Kamara tisztítóintézet személy­zete és Klein István tulaj­donos 11.50 N. N. 3.30 Kőrössy Júlia 2.— * Vitéz Bonczos Miklós árvízvédelmi kormánybiztoshoz Vannay László volt századparancsnok beadványt intézett, amelyben felajánlotta a kárpátaljai felkelésben önként résztvett roham­századának ingyenes munkáját az ár­víz által lerombolt magyar falvak fel­építésére, utak rendbehozatalára, gá­tak felépítésére. Mindössze ellátást, munkaruhát és szerszámokat kérnek a Kárpátok viharaiban éppúgy, mint a világháborúban és ellenforradalom­ban, továbbá a nyugatmagyarországi harcokban kivált felkelők, akiknek hazafias érdekből előterjesztett ajánl­­kozását bizonyára szívesen fogadja az árvízvédelmi kormánybiztosság. * Az árvízkárosultak javára folyó országos gyűjtés munkájába a nyug­díjasok is bekapcsolódtak. A Nyug­díjas Fővárosi Tisztviselők Egyesülete adományát már korábban eljuttatta hozzánk s most tartott igazgatói ü­lés Bé I e I m i s z e rpa v iIlonban 1 sén Schrott Béla ny. számtanácsos, főtitkár javaslatára elhatározta, hogy a sajtó útján hívja fel a nyugdíjaso­kat az adakozásra. Ugyanis míg az aktív tisztviselők fizetésük egy szá­zalékát ajánlották fel, a nyugdíjasok­tól hivatalból levonni nem lehet. Ezért az egyesület a sajtó útján kéri a nyugdíjas kartársakat, hogy ere­jükhöz mérten támogassák a gyűjtés nemes munkáját. A belpolitika hívei A Gróf Apponyi Albert Társaság tagjai szerdán baráti vacsorára gyűl­nek egybe. A vacsorán a társaság dísz­tagja, gróf Sigray Antal szólal fel és beszámol az időszerű kérdésekről. Miskolcról jelentik: Vitéz Borbély Maczky Emil, Borsod megye főispánja, most ünnepelte főispánságának 20. év­fordulóját. Ebből az alkalomból a vármegyeháza tanácstermében a vár­megye vezető emberei meleg ünneplés­ben részesítették a főispánt, akit a vármegye közönsége nevében báró Bortik István felsőházi tag köszöntött. Borbély Maczky Emil megköszönte A közigazgatási bíróság hétfőn folytatólagosan tárgyalta a Matolcsy Tamás képviselő megválasztása ellen benyújtott petíciót Salló János, Ke­néztel Tibor és Matolcs­y Mátyás kép­viselők kihallgatása után, akik azt hangoztatták, hogy nem értenek egyet a diktatúrás törekvésekkel, Göncze Bertalan, a panaszosok kép­viselője azt fejtegette, hogy a válasz­tók Matolcsy Tamás programjának a megváltoztatásáról nem szereztek tu­domást. Dr. Albrecht Ferenc védő ezzel szemben arra utalt, hogy Ma­tolcsy Tamás programjára nézve az általa adott tájékoztató nyilatkozat­ban leírt program az irányadó. A közigazgatási bíróság a panasz tár­gyalását befejezte és május 6-án hir­det­ ítéletet. Díszelőadás az Operaházban az árvízkárosultak javára Nagyszabású művész-est keretében­­ áldozott az árvízkárosultak javára! művészete legjavával a magyar mű­vészek egész sora az Operaházban. Az estet a Színművészeti és Film­művészeti Kamara rendezte. A szín­ház nézőtere igazi díszelőadás képét mutatta ez alkalommal, a kormány­zói családdal társadalmi és politikai életünk színe-java teljes számban megjelent. A gazdag műsorban először dr. Bonczos Miklós államtitkár mondott bevezetőt. Drámai erővel állította szembe az operaházi díszelőadás pompájával a haragos elemek sötét pusztítását. Sokezer magyar élet dőlt romba és ez a nagy pusztulás kísért és kihívja az ország lelkiismeretét. A rombolás után építeni kell és ez a felépítés megkezdődött. Köszönetet mondott azoknak, akik már gyorsan adtak, de azokhoz is fordult, akik még nem nyitották­ ki a szívüket. Hiszi, hogy a műsorban megnyilat­kozó magyar művészet lelki hatal­mára a nemzeti erő újabb áradata indul meg. A nagy tapssal fogadott bevezető után Herczeg Ferenc prológusát Tol­­nay Klára mondotta el, majd Kodály­­ Zoltán maga dirigálta a Háry János­­ közzenéjét. Utánuk Kiss Ferenc kö­vetkezett Petőfi halhatatlan termé­szeti képével, a Tiszával. Az ő szá­mát tánc váltotta fel, Szalay Karolá­val Harangozó­­ Gyulával, valamint az Operaház balettkarával K­arter „Po­zsonyi majális‘‘-ának palotája gyönyör­ködtette a közönséget. Makkay Mar­git két Ady-versét Palló Imre Bánk Brni-részlete követte. Somlay Artúr Vörösmarty „Vén cigámy“-át szólal­tatta meg Német Mária Tannhauser­­beli Erzsébet-belépője zárta a műsor első felét. A második rész ismét Vörösmarty verssel indult: Petényi László sza­valta az Árvízi hajós­t. Turay Ida, majd Karády Katalin számai után Bókay János Feleség című darabjá­nak részleteit adta elő Bajor Gizi, Lu­kács Margit, Páger és Rajnay. Muráti Lili, Jávor Pál, Tolnay Klári magán­számai után alkalmi szám gyanánt Dayka Margit számolt be az árvízről Berettyóújfalun. Vaszary Piri magán­száma, Fedők Sári meg Rózsahegyi kettőse zárta be a műsort, Losonciy Dezső zongorakíséretével. A zenekari számokat felváltva Ferencsik János és Rubányi Vilmos vezényelték. s

Next