Magyar Nemzet, 1940. szeptember (3. évfolyam, 182-206. szám)

1940-09-10 / 189. szám

Ill. évfolyam, 189. szám mAw&srrsm Aiu 1 trm m ?, m£VM s«, IBEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA. 9 P, tifrCl SHMM HÉTKÖZNAP 10 FILIk, YASÁRNAP WF1L& ji 3 ap Si »?$* PETHŐSÁNDOR Kedd, 19 40 s z e p t e mb er 10 «HBRÄE8ZTÖSKG: BUDAPEST, YU MMK*, S*. tJ&jBFÖN: 198-428* KIADÓHtVATÁL? BUDAPSaT^ YU VILMOS CSASZÁR-ŰT 08. TELEFON: W8-T!«N Húsz kilométernyire állnak Kolozsvártól csapataink Mezőhavast, a Görgényi hegység 1778 méteres legmagasabb csúcsát is birtokba vette a honvédség - Kedden Marosvásárhely, Parajd, Korond és a gyergyói medence megszállásával a Székelyföld szívét közelítik meg Honvédségünk egyre gyorsab­ban nyomul előre Erdély belse­jében. Már régen elhagyták a szőkébb értelemben vett Erdély határait. Ott járnak messzi Er­dély belsejében, nagy hegyek közölt, úttalan utakon. Menet­teljesítményük hatalmas és meg­lepő. A középponti Magyaror­szág sík vagy dombos területé­nek gyermekei úrrá lettek a he gyek ellenállásán. Sőt éppen ott a legnagyobb a menetteljesítmé­nyük, ahol a legnagyobb he­gyek állanak előttük. Hajdan így vehették birtokukba Tuhu­­lum vezér síksághoz szokott. I gyors lovasai Erdélyországot, I ahogy most a kis külön magyar haza nehéz terepén előrehatol­nak ezek a hegyet alig-alig lá­tott magyar fiúk. Hogyne ha­ladnának gyorsan; a testvéri ér­zés melege, őszintesége hajtja őket s a szabadságot viszik egy rab földnek, egy rab népnek gyors lépteikkel. Mögöttük örömúj jongó falvak, városok, erdők, hegyek; egész Erdély valami csupa mámoros felsza­­badultság, a szabadság elixir je csodálatos életre serkenti ennek a soká elnyomott földnek éle­tét. Honvédeink mögött úgy| szárnyal előre-előre ez a lelke­sedés, mintha maga volna a szabadság géniusza. A komoly erdélyi hegyek most tavaszba öltöznek a rossz nyár után; a szép természet minden bája. minden kedvessége várja az er­délyi föld mondhatatlan gaz­dagságával és varázsával kato­náinkat. A szabadság katonái ők, a béke hősei, a nyugalom és a biztonság őrei; lépteikből erő árad, magatartásuk új fejezet Erdély viszontagságos történe­tében. A honvéd vezérkar főnökének hivatalos jelentései csapataink vasárnapi és hétfői előnyomulásáról Hivatalos jelentés: A honvéd vezér­kar főnöke 1940 szeptember 8-án 20 órakor közli: Csapataink a vasárnapra kitűzött menetcélokat — általában Királyhágó. Meszes hegység gerincvonulata, Zsibó, Dés, Bálványosváralja, Sajóinagyaros, Beszlerce, Sajóvölgy és a Kelenieu­­hcgyscg gerincvonulatát — elérték. A megszállás tervszerűen folyik. Csapatainkat a lakosság lelkesedéssel Szilágysomlyóról jelentik: Szilágy­­soinlyó színmagyar népe megkapóan meleg fogadtatásban részesítette a bevonuló honvédséget. A gyönyörű őszi verőfényben a városnak és kör­nyékének apraja-nagyja ott szoron­gott a bevonulás útvonalán, boldog elragadtatással éljenezte a honvédeket és ujjongva szúrt virágokat a mene­telő katonák lába elé. Az ünnepi fogadtatás a történelmi nevezetességű főtéren zajlott le, ahol annakidején Bem tábornok össze­gyűjtötte csapatait, hogy elinduljon Erdély felszabadítására. Itt állították fel a díszemelvényt, amelyen a város előkelőségei és a különböző egyesüle­tek ;s testületek vezetői foglaltak helyet. Kétoldalt a küldöttségek so­rakoztak. Köztük voltak a világhá­ború egykori harcosai is, akik büsz­kén tűzték ki mellükre kitüntetései­ket. Köröskörül a téren embererdő ^fketéllett. Az az izzó lelkesedés, »mely az egész sokaságon eláradt, a hosszú és keserves rabságból felsza­badult lelkek mámora volt. A város közönségének szószólói lendületes szavakban fejezték ki a Szilágyság népének hódolatát, szere­­tetét cs háláját a“ kormányzó iránt, fogadta. Szept. 9 én megszálljuk Bánffy­­liunvadot, Hídalmást, Szamosújvárt, Szászrégent és a Maros-áttörés vidé­két Maroshévíz előtt, (MTI.) Hivatalos jelentés. A honvéd vezér­kar főnöke 1940 szeptember 9-én kilenc órakor közli: A hétfőn megszállásra kerülő te­rületre csapataink az előnyomulást hét órától kezdve tovább folytatják. túláradó örömmel ünnepelték a hon­védséget és mélységes köszönettel emelték ki azoknak az érdemeit, akiknek a bécsi kedvező döntés létre­­jövetele köszönhető. Hangoztatták, hogy testvéri szeretettel akarnak ma­gukhoz ölelni mindenkit — azokat is, akiknek nem magyar a nyelve. A szónokok szavait minduntalan félbeszakította az. ütemes kiáltás: Horthy! Teleki! Csáky! Amikor a szónokok megemlékeztek hazánk nagy barátairól, feldüibörgött a kórus: Hitler! Duce! Ribbentrop! Ciano! Egy díszes magyar ruhát viselő úrinő a szilágysomlyói asszonyok meghatott érzelmeit tolmácsolta. Ma­­gyarruhás leánykák díszes csokrokat nyújtottak át lelkes szavak kíséreté­ben, majd az ifjúság szónoka tett szent fogadást, hogy mindnyájan odaadó fiai lesznek az egyetlen édes hazának: a megnagyobbodott Magyar­­országnak. A polgárság nevében dr. Udvary József, Udvary Gyöngyvérnek, a Ma­gyar Nemzet súlyos szerencsétlenséget ért belső munkatársának édesatyja mondott meghatotlan üdvözlő beszé­det a bevonuló honvéd csapatok előtt. A bevonuló csapatok parancsnoka megindult hangon mondott köszöne­tét az ünnepi fogadtatásért és han­goztatta, hogy az ország minden fiá­nak rangkülönbség nélkül eggbe kell forrnia abban a nagy építő munká­ban, amely a nemzetre vár. Most felzendiilt a Himnusz. Bol­dogságtól kipirult arccal, csillogó sze­mekkel énekelt mindenki. A g3'önyörű ünnep az ezredzászló megkoszorúzásával végződött. A kö­zönség azonban az ünnep befejezté­vel sem oszlott szét, hanem ottma­radt helyén és továbbra is lelkesen ünnepelte a felvonuló honvédcsapa­tokat. (MTI.) A felszabadult Máramaros ruténjainak hódolata a kormányzónak Ungvárról jelentik: A román ura­lom alól felszabadult Csonka-Mára­­maros megye rutén lakossága Mára­­marosszigetröl táviratot küldött Pe­rcnyi Zsigmond kárpátaljai kormány­zói biztosnak. A táviratban a csonka­­máramarosi rutén nép üdvözli a kor­mányzói biztost, a magyar honvé­deknek Máramarosszigetre történt bevonulása és Szent István koronájá­hoz való visszatérése alkalmával. Ké­rik, juttassa el alattvalói hódolatu­kat és soha el nem múló hálájukat Horthy Miklóshoz és a magyar ki­rályi kormányhoz. Báró Perényi Zsigmond ugyancsak táviratban mon­dott köszönetét az üdvözletért és va­sárnap délelőtt gépkocsin látogatta meg Máramarosszigelet, ahol régi barátai és ismerősei nagy lelkesedés­sel és boldog örömmel fogadták. Honvédcink Csúcsán, Ady Endre pátriájában Csúcsáról jelentik: A Királyhágó nehéz menetterepét maguk mögött hagyva, nótaszóval vonultak be a magyar honvédek Csúcsára, amely a Nagyvárad és Kolozsvár közötti út­nak körülbelül a felén fekszik, a Sebes-Körös partján. A falu magyarsága a húszévi ide­­"en uralom és elnyomás alatt is hí­A honvéd vezérkar főnöke közli 1940 szeptember 9-én 20 órakor: Csapataink a hétfőre kitűzött menetcélokat, általában Bánffyhunyad, Hidalmás, Szamosujvár, Szászszentgyörgy, Petele (Szászrégentői délre), Fehérpatak völgye, Mezőhavas, a Maros völgyében Gödemesterháza vona­lát minden zavaró körülmény nélkül elérték. A lakosság változatlan lelkesedéssel fogadta előnyomuló csapatainkat. Szeptember 10-én megszálljuk Magyargorbót, Bonchidát, Szentgott­­hárdot, Mezőbándot, Marosvásárhelyt, Szovátát, Parajdot, Korondot, vala­mint a gyergyói medencét. (MTI.) Virágesőben vonultak be honvédeink az ujjongó Szilágysomlyóba ven, öntudatosan megőrizte magyar­ságát. Csúcsán élt annakidején hosz­­szabh ideig Ady Endre, a hírneves magyar költő is, kúriáját a hatalom­­változás után Goga Oktávián szerezte meg. A magyar honvédeket Csúcsán is diadalkapu és lelkes fogadtatás várta. A falu apraja-nagyja a honvédek megérkeztének hírére kitódult az utcára és sűrű sorfalat alkotva nézte a példás fegyelemben átvonuló, ki­tűnően felszerelt magyar fiúkat. A lakosság lelkesen éltette a kormány­zót, a magyar hadsereget, de kijutott az ünneplésből a tengelyhatalmak két vezérének, Hitlernek és Mussolini­nak is. A magyar honvédség alakulatai végeláthatatlan sorokban vonultak át a községen. Az él inár messze eltűnt a Körös kanyarjában, amire a derék­had a községbe ért. A poros ország­úton büszkén, boldogan menetelnek a magyar honvédek Kalotaszeg köz­pontja: Bánffyhunyad felé. (MTI.) A magyar csapatok diadal útja a mámorosán lelkesedő Zilahon át Zitákról jelentik: A magyar csapa­tok vasárnap vonultak be Zilahra. Azon az úton vezetett itt a diadalmas magyar honvédek útja, amelyen annakidején Töhötöm vezér indult Erdély meghódítására. A fellobogó­­zolt város lakossága mámoros lelke­sedéssel fogadta a bevonuló csapato­kat. Már órákkal a bevonulás előtt lelkes örömmel tódult a város apraja­­nagyja a főtérre, amelyet valósággal ellepett az embertömeg. A tér köze­pén a fogadóbizottság tagjai állottak. Kivonultak az ősi Wesselényi-kol­­légium diákjai is, magasra emelt zászlóval, amelyet huszonkét évig rejtegettek a románok elől. Az ün­neplőruhák tengerében üde, színes koszorúként emelkedik ki a leányok, asszonyok színpompás magyar vi­seleté. Az ünnepség tulajdonképpeni színhelye a Wcsselényi-szobor előtti térség. A szobrot a románok eltávo­lították, csak a talapzat maradt meg, amelyre rövidesen országos ünnepség keretében állítják vissza a magyar történelem e kimagasló alakjának szobrát, Fadrusz János pompás alko­tását. Egyre erősödő, zúgó éljenzés jelzi a honvédek érkezését, majd amikor az első honvédek feltűnnek, a lelke­sedés nem ismer határt. Lelkesen élteti a felszabadult magyarság Horthy Miklós kormányzót, a ma­gyar honvédséget, gróf Teleki Pál miniszterelnököt, gróf Csáky István külügyminisztert, majd felhangzik az ütemes kiáltás: ..Hitler! Duce! Rib­bentrop! Ciano/“ Mindenkit magával ragad a lelke­sedés és könnyes örömmel nézik a délceg magyar honvédek átvonulását. A derékhad élén megérkezik a pa­rancsnokság. A vezénylő tábornok törzskarával az ünnepség színhelyére vonul s megkezdődnek a? üdvözlések. Mindenekelőtt a katolikus, majd a református egyház képviselői iidvöz­­lik a bevonuló honvédeket, akik hu­szonkét esztendei rabság után sza­badságot hoztak Erdély sokat szen­vedett magyarságának. A szónokok szavait minduntalan megszakította a szívek mélyéről feltörő harsány él­jenzés: — Éljen Horthy! Éljen Horthy! Éljen a magyar hadsereg! Lelkes éljenzésben tör ki a tömeg akkor is, amikor a szónokok meg­emlékeznek arról a mélységes hálá­ról, amely minden magyar szívet el­tölti a tengelyhatalmak és azok nagy vezérei: Hitler és Mussolini, vala­mint a két kiváló államférfi: Rib­bentrop és gróf Ciano iránt. A szónokok beszédüket Magyar­­ország éltetésével fejezték be és a tömeg kitörő lelkesedéssel vette át az éljenzést. Utána sorra a vezénylő­­tábornok elé léplek a zilahi magyar asszonyok és leányok, a frontharco­sok, az iparosok cs kereskedők és az ottani magyar munkásság képvi­selői, hogy üdvözöljék a vitéz ma­gyar hadsereget. A vezénylőtábornok néhány lelkes, keresetlen szóval meg­köszönte a szeretet cs ragaszkodás * megnyilvánulását. Erdély egyik kapujában, Élesden is határtalan ünneplés várta a magyar sereget Élesdről jelentik: Amikor Nagyvá­radról Kolozsvár felé vezető útjában a honvédsereg átvonult Élesden, a község lakói ünnepélyesen fogadták a honvédeket. A honvédek tiszteletére diadalkaput állítottak s előzőleg már az egész községben készültek a díszí­tések. Óriási táblákat állítottak fel Éljen Horthy!, Éljen Teleki!, Éljen Csáky!, Éljen Hitler!, a Duce, Ribben­trop, Ciano! felírásokkal. A magyar zászló mellé a német és az olasz zászlókat b kitűzték. A kirakatok ablakaiban mindenütt ünneplő fel­iratok éltetik Magyarországot, Olasz­országot és Németországot. Estére minden ablakban gyertyák égtek és teljes kivilágítás ünnepelte a végelát­hatatlan sörokban továbhhömpölygő honvédsereget Az élesdiek élén a község két ve­zető embere, Csillag Nándor római katolikus esperes-plébános és Maday Béla református esperes intéztek be­szédet az átvonulok parancsnokához és a honvédekhez. Csillag Nándor esperes beszédében hangoztatta, hogy már szinte, nem bírják azt a nagy örömet, amely most Élesd szíumngyar lakosságát eltölti, amikor végre üdvözölhetik a Királyhágó felé vonuló honvédséget. Mély hódolattal szólt Magyarország kormányzójáról, akinek végtelen böl­­csescge, bámulatos türelme és a ma­gyar nép iránti nagy szeretető arra indította öt, hogy békés módon in­tézze el az ország ügyét és így most nem ömlik drága magyar vér a Körös völgyén. Hálával emlékezett meg azután a németek nagy vezéréről és a Dúcéról, miközben a közönség per­cekig ütemesen éltette és ünnepelte a három államfőt. Ára 10 fillér Magyar Nemzet

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék