Magyar Nemzet, 1940. november (3. évfolyam, 234-257. szám)
1940-11-26 / 253. szám
Mapr Nemzet IWllliMgaBMBraasiglIM'jra III. évfolyam, 2 - 3. szám ELŐFIZETÉS J ARA 1 ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 15P, NEGYEDÉVRE 9 P. 1 HÓNAPRA 8 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL, VASÁRNAP 30 FILL. Alapította PETNŐ SÁNDOR Kedd* 1940 november 26 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADT-U. Kfc TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST.. VI. VILMOS CSÁSZÁR UK 65. TELEFON: 126-726* Szlovákia, csatlakozott a berlini szövetséghez Papén hír szerint gazdasági javaslatokat vitt Ankarába — A „Völkischer Beobachter44 Ausztriához hasonlítja Svájcot Birminghamre több mint háromszáz tonna német bomba esett — Egy német tengeralattjáró elsülylyesztett hat angol kereskedelmi hajót A görögök eredménytelen kísérlete a rendszeresen folyó olasz csapatmozdulatok megakadályozására A világpolitika úgynevezett súlypontja valóban fürgén szaladgál egyik helyről a másikra. Mint az MTI Berlinből jelenti, nincs szó arról, hogy Bolgár részről is ellátogassanak Berlinbe. Minthogy pedig ugyanakkor — mint római tudósítónk jelenti — az olasz sajtó nagyon barátságosan ír Jugoszláviáról, általában úgy látják, hogy az olasz—görög háború továbbra is elszigetelt marad. A Balkánról át is ment az érdeklődés fókusza egy más kérdésre. Megint beszélnek arról, hogy Németország esetleg már a közeljövőben megkezd egy partraszállási akciót Anglia ellen. Londonban azt hiszik, hogy a németek talán ilyen terv kipróbálása céljából tüzeltek a La Manche-csatorna francia partjáról Doverre. Azt is meg kell említeni, hogy az olasz sajtó közönségének figyelmét arra irányítja, hogy Angliát csakhamar le fogják győzni. Itt említjük meg, hogy olasz hivatalos jelentések szerint az olasz—görög harctéren a görögök eredménytelen kísérletet tettek a rendszeresen folyó olasz csapatmozdulatok megakadályozására. Az olaszok különben folytatják ellentámadásaikat. Hatos egyezménnyé bővült a berlini szövetség Vasárnap Berlinben Tiso miniszterelnök Szlovákia nevében aláírta azt a jegyzőkönyvet, amelynek következtében a berlini szövetség hathatalmi, német —olasz—magyar—román—szlovák—japán paktummá bővült. Szlovákia szóról-szóra ugyanolyan szövegű csatlakozó okmányt írt alá, mint előzőleg a magyar és a román kormány. Az olasz sajtó nagy jelentőséget tulajdonít Szlovákia csatlakozásának, a Giornale d Italia szerint Magyarországgal, Romániával és Szlovákiával harminchárommillió ember állt a tengely oldalára. Az olasz lap ezután — így jelenti a Stefani — párhuzamot von a népeknek Róma és Berlin köré való sorakozása és Anglia elszigeteltsége között. A Popolo di Roma pedig azt írja, hogy a berlini egyezmény bizonyos hierarchiát állít fel a nemzetek között. Az aláíró hatalmak — írja az olasz lap — az egyezmény első szakaszában elismerik Németország és Olaszország vezető szerepét az európai élettérben. A Corriere della Sera vezércikkét az MTI így ismerteti: — Románia Magyarország után írta alá a berlini szövetségi szerződést, ez azt jelenti: Románia elismeri, hogy mindazok a kérdések, amelyek Magyarországtól elválasztották, nemcsak formailag, de lényegileg is végérvényes megoldást nyertek. A dunavidéki rendezés tehát. — írja a Corriere della Sera — a legjobb úton halad előre. A bolgár miniszterek, legalábbis egyelőre, nem utaznak Berlinbe. Ebben a kérdésben a Magyar Távirati Iroda a következő berlini jelentést adta ki: — A Wilhelmstrassen külföldi újságíróknak kijelentették, hogy minden más híreszteléssel és találgatással szemben e pillanatban nincs szó arról, hogy bolgár részről Berlinbe látogassanak el. Szófiában is ezt mondották, a bolgár fővárosban tartózkodott már Sobolev, a moszkvai külügyi népbiztosság főtitkára, aki nemrég utazott a Dunabizottság bukaresti üléséről Moszkvába és onnan érkezett most meg Szófiába. Ott Sobolov a szófiai szovjetkövet kíséretében előbb Filov miniszterelnököt látogatta meg, azután pedig a két szovjetdiplomata Borisz királynál jelent meg kihallgatáson . Isztanbulban ugyan, a Német Távirati Iroda szerint, mértékadó török helyen kijelentették, hogy Törökország a háborún kívül marad, a bolgár—török viszony megjavulása mellett áll az a tény is, hogy a német— török feszültség is enyhült. A legújabb hírek szerint ugyanis a Papon nagykövet és Szaracsoglu külügyminiszter közt folyó tárgyaláson a németek nem politikai, hanem gazdasági kívánságokat intéznek az ankarai kormányhoz. Arról, hogy Törökország is csatlakozzék a berlini szövetséghez, egyáltalában nincs szó, a németek ilyet nem is javasolnak. Papén javaslatainak lényege inkább gazdasági, mégpedig igen messzemenő gazdasági előnyökben nyilvánul meg. Belgrádi tudósítónk is arról értesült, hogy Németország a Dunától délre eső balkáni államokkal szemben inkább a gazdasági szempontokat helyezi előtérbe. Éppen ezért a Balkánon egyelőre nem várnak további politikai változásokat. Svájc Svájc viszonya a tengelyhez a háború folyamán elég változatos volt. Volt idő, amikor a franciák azt hitték, hogy a németek a Maginot-vonalat vagy északról, Belgiumon át kerítik be vagy pedig délről, Svájcon keresztül. Ez a feltevés alaptalannak bizonyult és később főleg az olasz—svájci viszony alakult barátságosan. Közben a svájciak maguk közt, a sajtójukban is arról beszéltek, hogy ha körülöttük megváltozott is Európa, ők maguk ugyanazon az úton akarnak haladni, mint eddig. És amikor ősszel a szövetségi elnök fogadta a tekintélyuralmi mozgalom vezetőit, olyan belpolitikai vihar támadt a kicsiny Svájcban, hogy az elnök majdnem belebukott. Ezután történt, hogy a svájci kormányban két, bizonyos értelemben ellentétes irányú elhatározás született meg. Egyrészt, lemondott — december 31-i érvénnyel — az igen határozott megnyilatkozásairól nevezetes Szinger hadügyminiszter. Ezt a lemondást a jugoszláv Nedic-esettel hasonlították öszsze, amikor is a jugoszlávok azért emelték ki a kormányból Nedicet, mert ő túlságosan erélyes külpolitikát tartott volna helyesnek. Amikor ugyanis Bitóit bombázták, Nedic hadügyminiszter nyomban általános mozgósítást akart elrendelni, ezt az intézkedést azonban minisztertársai elvetették, mert provokálónak tartották. Hasonló tendenciát tételeztek fel a svájci hadügyminiszter távozása mögött is, nevezetesen a svájci kormánynak azt a szándékát, hogy kerülni akar minden kifelé való provokálást. Erre a svájci intézkedésre most a Völkischer Beobachter igen erélyes hangon válaszol „Svájc és az európai forradalom 1 2 3 4" című cikkében. A nemzeti szocialista párt vezető lapja figyelmezteti Svájcot, hogy nem térhet ki az új eszmékkel való becsületes leszámolásból , hogy ma, amikor a fiatal népek forradalma a régi világgal szemben az új, termékeny eszméket juttatja diadalra, Svájc nem tekinthető „érinthetetlen szigetinek, mint annyiszor a múltban. Svájc — írja a Völkischer — nem zárkózott el a reformáció elől és nem emelt kínai falat a francia forradalom eszméi előtt sem, ennélfogva szinte hihetetlen, hogy a svájciak olyasmit hangoztatnak: határaiknál a történelemnek meg kell állnia. Az amagatartás, amelyet Svájcban a Nemzeti Mozgalommal szemben tanúsítottak (Mármint a betiltásával. A szerk.), a Völkischer szerint nagyon hasonlít a volt Ausztria politikájához, amely szintén megkísérelte, hogy az ottani németeket úgy állítsa be, legfeljebb nyelvükben közösek az össznémetséggel. Végül a Völkischer Beobachter kifejezetten is németnek mondja az úgynevezett német-Svájcot, ami a,kor ezt írja: „ Az egységre törekvő és ezért harcoló Európában teljes esztelenség volna, hogy az itteni és az ottani németeket kínai fal válassza el egymástól. A hétfői svájci lapok ismertetik a Völkischer Beobachternek ezt a cikkét, de minden kommentártól tartózkodnak. Amerika Hétfőn aránylag egész rövid hírek érkeztek Amerikából. Roosevelt New Yorkba érkezett. Az Egyesült Államokban arról van szó, hogy ne csak pénzért adjanak hadiszereket Angliának, hanem hitelbe, sőt némelyek azt, szeretnék, hogy Anglia az amerikai gyarmatok átengedése ellenében minden fizetés nélkül jusson repülőgépekhez és más hadianyagokhoz Amerikában. Egyébként Welles helyettes külügyminiszter kijelentette, semmit sem hallott arról, mintha Németország légi támaszpontot akarna létesíteni Dakarban. Farinacci a pacifista fecsegés ellen Rómából jelenti a Magyar Távirati Iroda. A „Regime Fascista“ szombati számában Farinacci felszólítja a fasiszta párt vezetőit, hogy a legerélyesebben lépjenek fel bizonyos polgári elemek ellen, amelyekre a Duce legutóbbi beszédében is célzott. Ezek az elemek, amelyeket sajnos, a fasizmus még eddig megkímélt, pluto-demokrataizű pacifizmussal és fecsegéssel igyekeznek hangulatot kelteni. Nem komoly, dolgozó néprétegről van itt szó, hanem egyes hölgyekről, akik üres fecsegéssel szórakoztatják szalonjaik látogatóit, mert sajnálják, hogy többé nem járhatnak Párizsba ruhát csináltatni s egyes ifjú urakról, akiknek fáj, hogy nem dolgoztathatnak többé angol szabónál és hölgyekről, akik semmit nem tudtak eddig megérteni a fasizmus szelleméből. Ezeknek az elemeknek fecsegése mindamellett nem gyakorolhat komoly befolyást az olasz nép érzelmeire. Az olasz nép tudja, hogy ezt a háborút, amelyet rákényszerítettek, azért vívja, hogy hosszú időre biztosítsa Olaszország szabadságát és jólétét. A háború kedvezőtlen hívei sem fogják megingatni az olasz nép hitét. Mussolini beszédében világosan szólott és megmondotta, hogy a modern Karthágó pusztulni fog és Görögországgal végezni fognak az olasz fegyverek. Biztosak vagyunk benne, hogy ez így lesz, bár az olasz nagyvezérkar némi elővigyázatlansága vagy elhamarkodott lépése lehetővé tette Churchill számára, hogy elterelje az angol közvélemény figyelmét a kellemetlen valóságokról. A helyzeten azonban ez semmit sem fog változtatni és Olaszország visszahatása annál erőteljesebb, az ellenség veresége pedig annál teljesebb lesz. Ára 10 fillér Mit kíván Anglia Amerikától? New Yorkból jelenti az NST. Az amerikai lapok szenzációként kezelik lord Lothian washingtoni brit nagykövet pesszimista nyilatkozatát, amelyet az Egyesült Államokba való visszatérése alkalmából Nagy-Britannia anyagi helyzetéről tett. A Nem York Times washingtoni tudósítójának jelentése szerint. Anglia valószínűleg a következő követeléseket támasztja Amerikával szemben: 1. Az Egyesült Államok bocsássanak annyi kereskedelmi hajót Anglia rendelkezésére, amennyit a német— olasz támadások következtében elvesztenek. 2. A járőrszolgálatot a nyugati féltekén és részben a keletin is vegyék át az amerikai hadihajók, hogy az angol flottát tehermentesítsék. 3. Kölcsönök folyósítása. 4. További torpedórombolók és hadianyag átengedése minden ellenszolgáltatás nélkül. A többi lapok általában az angol kívánságok leglényegesebb részének a semlegességi törvény megváltoztatását tekintik, nevezetesen a Cash and carry-szabályok törlését.