Magyar Nemzet, 1941. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1941-01-17 / 13. szám
Magyar Nemzet. -----------------H H tWMtfWMTWWWdtMWIHlliÉMMI1 iHÉrflllHHli filWHl I I1 H 11 n „| ,, J y. évfolyam, 13. szám ELŐFIZETÉSI ARA 1 ÉVRE 88 P, FÉLÉVRE S8P„ NEGYEDÉVRE 9 P. 1 HÓNAPRA S P EGYES SZAM HÉTKÖZNAP to FILL, VASÁRNAP 20 FILL, Alapította: PETHŐ SÁNDOR Péntek„ 1941 január 17 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI. ARADI U. 10, TELEFON 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI.. VILMOS CSÁSZÁR ÚT 85 TELEFON- 121- 7211* Vlehyből jelentik : lemondott Pétain kormányának valamennyi tagja A belgrádi szovjet követ megérkezett Moszkvába — A madridi portugál követ Lisszabonba érkezett, majd az angol nagykövet meglátogatta Salazar miniszterelnököt — Pétain engedékenységet mutat 1789 irányában? — Az angolok elsüllyesztették a felgyújtott „Southampton” cirkálót — Olasz áteső ® pontosítás Albániában — Megint élénkebb a német-angol légi párbaj Gibraltár az érdeklődés előterében Úgy látszik, jól sejtettük, amikor már egy héttel ezelőtt azt írtuk ezen a helyen, hogy a balkáni kérdésnek nem Bulgária a főszereplője. Alig tisztázódott ugyanis a bolgár helyzet Berlin és Moszkva közös megelégedésére, nyomban ezután két másik pont került a figyelem központjába, az Adria és Gibraltár. A jelek szerint, ugyanis Németország érdeklődése főleg a Földközi-tengerre irányul, ennek kapcsán elsősorban Gibraltárra, amely a Földközitenger nyugati kijárója s legfontosabb állomása az angol hajóknak hazulról jövet a Földközi-tenger felé. Ezzel magyarázható, hogy legutóbb szárnyra keltek azok az egyébként még megerősítetlen hírek, amelyek szerint Németország baráti érdeklődése ismét megélénkülne Spanyolország irányában. Mindazonáltal úgy tűnik fel, hogy nem volna helyes feltételezni, hogy Németország figyelmét egészen felszívja a gibraltári helyzet. A valószínűség inkább az, hogy Németország egy adott pillanatban egyszerre több irányban is képes és hajlandó lehet akciókat elindítani, így például vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy Németország nem csupán azt a taktikát alkalmazza majd, amely eddig annyiszor bevált, nevezetesen az erő és a meglepetés párosítását. Hanem esetleg célszerűnek tartja majd, hogy a sikernek ehhez a két összetevőjéhez egy harmadikat is hozzáfűzzön, azt az impresszionálásra kétségkívül igen alkalmas körülményt, hogy egyszerre több irányban lépjen fel, legyenek ezek a fellépések akár diplomáciai, akár katonai jellegűek. A Völkischer Beobachter mindenesetre hogy Hitler nem véletlenül írja, a gyári munkásokhoz intézett legutóbbi beszédében célzott az Anglia elleni invázióra. Ezenkívül más berlini jelentések is beszélnek esetleg villámgyorsasággal bekövetkező nagy eseményekről Bulgária és Janosazlávia A bolgár kérdésben bekövetkezett megnyugvás láttán azt kell hinni, hogy az ankarai angol—török—görög katonai értekezlet legalábbis részben tárgytalanná vált, feltéve persze, hogy a török fővárosban csupán védekező tervekről van szó. Az ugyanis e pillanatban valószínűnek látszik, hogy a német—szovjetorosz kereskedelmi egyezményben is megmutatkozó német—orosz egyetértés közmegelégedésre jótékonyan sugározta ki békés hatását Bulgáriára, ezek után tehát a törökök nem hihetik, hogy Bulgária irányából bármi fettyegetné akár a török, akár a görög Tráciát. Természetesen lehetséges, hogy Ankarában másképpen ítélik meg a helyzetet. Mit akarnak a törökök vagy barátaik, elvégre a azt nem tudhatjuk, Levanten uralkodó általános idegességet számbavéve az is lehetséges, hogy Ankarában nemcsak Bulgáriáról, hanem más balkáni államokról is tárgyalnak. Ennek jogosultságát Szófiában nem látják, bár elismerik, hogy a bolgár kérdésben beállott békés folyamat nem terjed ki önműködően és szükségszerűen más területekre is. Éppen ezért Szófia most érdeklődő tekintettel fordul Belgrád felé. Egy szófiai személyiség arra a kérdésre, hogy a Bulgária esetében tapasztalt tendencia vonatkozik-e egyúttal Jugoszláviára is, nem adott választ, mindamellett nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a görög kérdés felszámolására irányuló német törekvés mindenekelőtt a békés kibonyolítást célozza. Tartja magát a hír, hogy német—görög eszmecsere van folyamatban, Szófiával kapcsolatban még meg kell említeni, hogy az ottani szovjet követség egyik tagja csütörtökön is ellátogatott a külügyminisztériumba. Ennek ellenére a bolgárok szemmel láthatóan törekednek arra, hogy a helyzetükben beállott kedvező fordulatot ne egyedül a Szovjetuniónak, hanem együttes német—szovjetorosz elhatározásnak tulajdonítsák. Erre vall Gabrovszky bolgár belügyminiszternek az a nyilatkozata is, amely hangoztatja egyfelől, hogy Bulgária senkit sem akar megtámadni, s hogy a Dardanellákért sem akar küzdeni, ugyanakkor azonban azt is kiemeli, hogy Bulgária nem köt szövetséget a Szovjetunióval, hogy Moszkva nem akar beavatkozni a bolgár belügyekbe. Egészen nyilvánvaló, hogy a bolgár miniszternek ez a nyilatkozata elsősorban azoknak az esetleges mendemondáknak akar elébevágni, amelyek egyoldalúan akarnák szovjetbarátnak beállítani amely azt a bolgár külpolitikát tudvalévően a tengellyel is igen bensőséges viszonyt tart fenn. Spanyolország és Portugália A madridi német nagykövet tudvalévően útban van Berlin felé s ebből az alkalomból olyan hírek láttak napvilágot, hogy Suner spanyol külügyminiszter és állítólagos miniszterelnökjelölt ismét ellátogatna a német fővárosba. Súner utazásának hírét azonban cáfolják. Egyébként Madridból nemcsak a német nagykövet utazott haza jelentéstételre, hanem a portugál nagykövet is. A madridi portugál nagykövet Lisszabonban magának Salazar portugál miniszterelnöknek referált. Salazar másnap a lisszaboni angol nagykövetet fogadta. Az NST lisszaboni híre szerint Portugália legutóbb két kérést intézett Angliához: először, hogy Anglia tegyen engedményeket a tengeri blokáddal összefüggő navkertrendszerben Portugália javára, másodszor pedig azt kérte Lisszabon, hogy Anglia toljon több portugál árut. vásáAz NST értesülése szerint a lisszaboni angol nagykövet hajthatatlan a blokádkérdésben, viszont a portugál áruk Angliába való bevitelének terén könnyítéseket helyezett kilátásba. Itt említjük meg, hogy Spanyolországban korlátozták a kenyérfogyasztást. Ezzel egyidejűen kapjuk a hírt, hogy a német kormány a Szovjetunióból Németországba érkező gabonaszállítmányok egy részét Spanyolországnak akarja átengedni. Erre Spanyolországnak azért volna szüksége, mert jelenleg a szűkös élelmiszerbevitelt Amerikából fedezi és ezen a téren rá van utalva az angol tengeri blokád miatt az angol kormány hetenként meghosszabbított engedékenységére. Ez alól akarja most felszabadítani a német kormány Spanyolországot a Szovjetunióban termelt gabona segítségévek Weyland Talán a gibraltári kérdés aktualizálódásával függ össze, hogy a tengelyhatalmak és Spanyolország közt elterülő Franciaország problémája megint foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt. Az olasz lapok megint erősen bírálják Vichyt, így a Popolo di Roma párizsi tudósítója azzal vádolja a Pétain-kormányt hogy halogatja az úgynevezett romi per letárgyalását , hogy kényelmesebbé teszi a börtönt Daladier, Mandel, Reynaud és társaik számára. Az olasz lap szerint felülről, tehát a Pétain kormány részéről olyan kísérletek történtek, amelyek a francia háborús felelősséggé vádolt politikusokat a közvélemény előtt tisztára akarják mosni. Az olasz lap szerint a francia politikai életben nem sok változás történt, sőt egyre határozottabban látható, szerinte, a visszatérés a régi módszerekhez. Mindenesetre a TASS-ügynökség egyik vichyi távirata arra enged következtetni, hogy Pétain ismét hajlik a köztársasági közvélemény felé. A marsall ugyanis, a TASS-ügynökség szerint, Vichyben amerikai újságíróknak a következőke mondotta: — Meg kell újítanunk a társadalmi fegyelmet és ismét fe kell ébresztenünk a család és hazaszeretet érzéseit. Ezek a új francia forradalom fő céljai Ezeken kívül azonban — tett hozzá meglepő módon a marsál! — meg kell őriznünk a 1789-es francia forradalom eredményeit is. Érthető, hogy a tengely hatalmaknál nem növeli nagyon a bizalmat . Pétain személye és politikája iránt, hogy a marsall — föltéve, hogy ez nyilatkozat valóban elhangzot és így hangzott el — kompromisszumot tud elképzelni a úgynevezett nagy forradalom és most nyáron installált új rezsim között. Mindenesetre nemcsak a Popolo di Roma-nak előbb idézett párizsi tudósítása, hanem a párizsi sajtónak magatartása is arra enged következtetni, hogy Olaszország mellett Németország is gyanakodva figyeli Vichyt. A párizsi sajtó ugyanis egy idő óta sorozatos támadásokat intéz a Pe?tain-kormány ellen. A Vichy iránt megnyilvánuló bizalmatlanságról mindenesetre meg kell állapítani, hogy az nemcsak Vichyben tapasztalható jelenségek miatt történik, hanem az úgynevezett Francia- Afrikában megfigyelhető csönd miatt is. Weygand ugyanis, akit a legutóbbi nagyobb kormányátalakítás idején Pétain leküzdött Észak-Afrikába az összes ottani francia birtok vezetésére, hallgat, mint egy Sphinx. Vichyi kormánykörökben mint az NST jelenti a hangot, ■ látják, hogy Pétain tekintélyének fenntartása Németországnak is érdekében áll. Ezek a körök ezzel a véleményükkel nyilván azt akarják kifejezni, hogy ha Pétain szilárd helyzetűnek erősen örvend Európában, akkor tudja a maga oldalán tartani Francia-Afrikát is. A németek mindenesetre éberen figyelik a helyzetet s nyilvánvaló, hogy ha Francia-Afrika illúziókban akarná ringatni magát , akkor Vichy sem számíthatna többé a tengely bizalmára. Amerika 1 ------- Hull amerikai külügyminiszter szerdai nyilatkozatára igen komoly sajtóvisszhang felelt Németországban, Olaszországban és Japánban. A Gazzetta i del Popolo azt írta, hogy ha Roosevelt megkapná a törvényhozástól kért felhatalmazást, az s végeredményben világháborúra vezetne. Az olasz lap ehhez hozzáfűzi, hogy a háborúban álló tengelyhatalmaknak és Japánnak már most fel kell készülniük erre az eshetőségre. Tokiói körök nézetét szintén úgy jellemzi a japán félhivatalos hírügynökség, hogy az Angliá irányuló és Kína megsegítésére amerikai külpolitika veszélyeket rejt magában, mert az európai háborút és a kínai—japán viszályt világháborúvá változtathatja át. A Ára 10 fillér