Magyar Nemzet, 1941. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-01 / 1. szám

«ntDA, 1941 JANUAR 1. ..............._ Magyar Nemzet — A románok a nyilvánvaló törté­­nelemhamisítás útjára lépve, egy­részt vad támadásokat intéznek Magyarország ellen, másrészt könnyen ellenőrizhető célzattal, hosszú cikkekben igyekeznek bi­zonyítani, hogy a románság mi­lyen barátságos érzelmekkel visel­tetett a németség iránt a történe­lem­ során. E hamis propagandá­val szemben kettős feladat hárul ránk: egyrészt ki kell mutatnunk azt, hogy az újkori Románia úgy­szólván az első pillanattól kezdve a német érdekek ellen fordult, másrészt pedig fel kell tárnunk azt, hogy a németség egyik legna­gyobb állam­fér­fia, intette a románokat Bismarck óva attól, hogy Erdély felé kacsintgassanak és — ami még érdekesebb — hatvan év­vel ezelőtt, 1883-ban megjósolta az erdélyi és a közötti gyűlöletet. regáti románok De nézzük a puszta tényeket. * 1871 március 26-án a bukaresti kormány Berlinbe küldi diplomá­ciai ügynökeként Petre Carpot, az akkor még pályája kezdetén álló fiatal politikust. Ebben az időben Németország és Románia között kínos ellentét támadt, hátterében komoly anyagi melynek ügyek húzódtak meg. A német nagyban­kok ugyanis belekapcsolódtak egy román vasútépítő társaság ügyle­­teibe, a társaság természetesen megbukott és a német tőkések futottak a pénzük után. A magán­jogi ügybe hamarosan beleavatko­zot­t a német állam is . Bismarck, aki ekkor uralma teljében állt, követelte a német tőkések teljes kártalanítását. A kínos és veszé­lyes ügy elintézésére Petre Carpot Berlinbe küldik s a román politi­kus egy szép napon beállít a vas­­kancellárhoz, aki a Romániában dúló vallásüldözések miatt amúgy sem kedvelte a románokat. Ami­kor Carp belépett és bemutatko­zott, Bismarck fagyosan fogadta s csak nagy nehezen volt hajlandó engedményeket tenni a vasúti rész­vények kérdésében. Közben aztán kirobbant Beszélgetés belőle a düh: — Vademberek vagytok — csapott az asztalra. — Azt mesé­lik nekem, hogy kővel dobáljátok az idegeneket és beveritek a fejü­ket! Carpban meghűlt a vér, de az­tán feltalálta magát és nyugodtan mondta: — Excellenciádnak nem szabad ,elfelejtenie, hogy Románia csak most jutott ki a kőkorszakból . . . A válasz bon mot-nak volt szánva és véres igazság lett belőle. Igazság, amely még ma is érvé­­­­nyes.” Tíz évvel később, 1882-ben, a dunai hajózás kérdésében támad súlyos ellentét Németország és Ro­mánia között. Az akkori liberális kormány most is Petre Carp sze­mélyében látta az alkalmas közve­títőt az ellentétek elsimítására Carp tehát ismét diplomáciai szol­gálatba lép és másodszor is felke­resi Bismarckot. Most zajlik le közöttük az az emlékezetes beszél­getés, melynek során a vaskancel­lár megdöbbentően találó jóslatot mond Románia és a románság sor­sáról. E kijelentések egyaránt jel­lemzőek Bismarck politikai zsenia­litására és a románság mindenkori kétes helyzetére. E beszélgetést több román történetiró feljegyezte, mi Kostaki Lupu író-politikus jegyzetei nyomán közöljük. — 1883-ban a birodalmi kancel­lár friedrichruhei kastélyában fo­gadta Petre Carpot — írja Kostaki Lupu — s a fogadtatás igen szívé­lyes volt. Bismarck kezdte a be­szélgetést, hangoztatta a megkö­tendő egyezmény fontosságát (a dunai hajózásról van szó. A szerk.) s megkérdezte, hogy bízhat-e a „kőkorszakbeli kormányban?“ német tőke és a német kormány A nehéz időkben állandóan segített Románián s függetlensége elismer­tetése érdekében is közbelépett, de Károly király és kormánya mégis olyan hűvösséget tanúsít Német­ország iránt, mely őt — Bis­marckot — meglepi! (Mint látjuk tehát, Bismarck egyenesen szemre­hányást tesz a román kormány­nak és barátságtalan magatartás­sal vádolja.) „Nem Erdély felé kell fordítani pillantásotokat...“ Ezután a vaskancellár Románia általános helyzetével foglalkozik, majd a következő kijelentéseket teszi Carp előtt: “ Nem Erdély felé kell fordí­tanotok pillantásotokat, mert ott ezer éve uralkodnak a magyarok a szászok, svábok és szerbek, s ha a környékező románokat a Regát­hoz is csatolnák, ez a tény magá­ban véve nem tenné Romániát európai tényezővé (!). Egy nép­nek, mely helyet kíván az európai nemzetek nagy együttesében, gaz­dasági és civilizatorikus célokat kell maga elé fűznie, viszont a ket­tős monarchiában élő románok már közelebb állnak a civilizáló­dáshoz és az iparosodáshoz, mint Önök. Ha a Regáthoz csatolják őket — hangzottak Bismarck lát­noki erejű kijelentései, — akkor majd hosszú ideig hatalmi versen­gés lesz közöttük s Önök között (!). Nem idézzük tovább Bismarck kísértetiesen időszerű szavait, leg­feljebb azt jegyezzük még meg, hogy Petre Carp később is fontos szerepet játszott a német—román viszonyban s tulajdonképpen neki köszönhető, hogy Németország és Románia, illetve Ausztria-Magyar­­ország között megkötötték azt a szerződést, melyet 1916-ban Ro­mánia oly ftagráns módon elárult. Carp tehát kifelé, az európai köz­vélemény felé, mint németbarát politikus szerepelt. Az volt valójá­ban? Leghíresebb életrajzírója, C. Gane mereven tagadja ezt és jel­lemző epizódot mesél el 1895 ben Carp a vonaton találkozik Lwow herceg, orosz követtel, aki meg­szólítja: — On dit, monsieur, que vous êtes germanophile! (Azt mondják, hogy ön németbarát.) — On se trompe. Je suis russe­­plwbd­ (Ez tévedés, én oroszelle­nes vagyok.) — hangzott Carp vá­lasza s e válaszban egyben bele­­sűrítette a mindenkori román po­litika lényegét. Carp, a legismer­tebb németbarát román politikus, aki kifelé Berlin legmegbízhatóbb hívének játszotta ki magát, való­jában csak az oroszoktól való fé­lelmében szegődött a német poli­tika hívéül. „N­émetbarátsága le­genda volt“, írja idézett életrajz­írója s számunkra és mások szá­mára is nagyon tanulságos e sajá­tos román történelmi „epizódok“ felelevenítése. Bismarck hatvan évvel ezelőtt megjósolta az erdélyi és a regáti románok közötti harcot A vaskartcellár különös beszélgetése egy román politikussal ^Holnap a töviskoszorút a kutyaszivű hunok fogják viselni66 A román a lapok szünet nélkül támsulják Magyar­­országot — .A „Vreme“ szerint a magyar—román viszony feszültebbé vált Az Universul december 29-i számá­ban tudósítás jelent meg a brassói románok karácsonyi ünnepéről. A tu­dósító szerint a brassói román diá­kok is felcsaptak betlehemeseknek, végigjárták a várost s a következő alkalmi nótát énekelték: „Ha az Isten elküldte hozzánk a Fiát, hogy megmentse a földet a bűntől, higy­­jetek abban, román testvérek, hogy a töviskoszorút holnap a kutyaszívű­ hunok fogják viselniE tudósítás­hoz számtalan hasonlót lehetne hoz­záfűzni s mint az MTI jelenti, a Pornica Vremii újévi számában azt írja, hogy minden románt egyetlen cél hevít: a románság kiegészülése. A lap első oldalán a kolozsvári or­todox katedrális képét közli. A ma­gyarellenes izgatások sorrendjébe tar­tozik Antonescu újévi szózata a ro­mán hadsereghez. E szózat szerint az államvezető tudja, hogy „a román tisztek és katonák szeretnék lemosni a hadsereget ért gyalázatot s ezt an­nál inkább megérti, mert őt is ez a gondolat foglalkoztatja.“ Itt kell meg­említeni, hogy a román lapok csak most közölnek részleteket Partenie Ciopron tábori püspöknek a hadse­reghez intézett karácsonyi pásztor leveléből. „Meg vagyok róla győ­ződve — hangzik a pásztorlevél —, hogy nektek, derék harcosoknak, meg kellett fékeznetek bátorságotokat és a néma dühtől fogcsikorgatva vonul­tatok vissza, átengedve az ellenség­nek az ország testének egy részét De aminthogy hiszünk a feltámadás­ban, hiszünk abban is, hogy a jelen­legi állapotok nem maradhatnak így." Folytathatnánk még az idézeteket a szüntelen román izgatások demon­strálására, de ehelyett iktassuk in­kább ide a belgrádi Vreme budapesti tudósítójának cikkét, mely szerint a magyar—román viszony feszültebbé vált s Budapesten azt hiszik, hogy a román sajtó és rádió kirohanásai az Antonescu kormány belső nehézségei­vel magyarázhatók. A lap szerint Magyarország hajlandó tárgyalni a kérdések békés rendezéséről, mert Magyarország békét akar, de­­ csak becsületes békét. Foglalkozik a ma­gyar—román sajtóvitával a belgrádi Politika is, mely azt írja, hogy a ma­gyar sajtó nem vette át a román sajtó durva hangnemét. A Politika ez­után így ír: „Teljesen ismeretlen a Romániában élő néhány százezer ma­gyar sorsa A román kormány job­ban tenné, ha tárgyalásokat indítana, mert ezt a kérdést sokkal jobban le­hetne tárgyalások útján rendezni...* ♦ Bukarestből jelentik: Horia Sima helyettes miniszterelnök inkognitóban Temesváron járt s itt tárgyalt a ható­­ságok vezetőivel. Útjának célja isme­retlen. * A brassói szervezetből kizárt vas­gárdisták névsora most került nyil­vánosságra. Eszerint fegyelmezetlen­­ség miatt kizárták Horbota Leont, Deliman Petrut, Hogiescu Alexandrut Tradíció ullmani és Szemere ruhát hordani ! ANGQI SZÖVETU3BANSAGOK! ! (­Szent István­ tér 5.) Cégtulajdonos: Steens*»­« Imre és fia, dr. Szeiner« László szabócég ^(V„ Szent István-tér 5.) UICII­­ tól: Igen tisztelt vevőinek­ és üzletbarátainak ! * / „ A magyar ip diadala szivarkapapir és szivarkahüvely és Radoi Ioant.* Bukarestből jelenti a Magyar Táv­irati Iroda. A minisztériumok titkos alapjának felhasználását kivizsgáló bizottság megállapította, hogy Cali­­nescu belügyminisztersége idején a titkos alapból 31.193.000 lejt hasz­nált fel, anélkül, hogy ez összeg fel­­használását valamilyen elfogadható módon igazolta volna. * Bukarestből jelenti a Stefani-iroda: December 1-étől 21-éig Braila kikö­tőjébe öt német hajó érkezett. Ezek 8000 tonna mangánércet vettek fel. Egy német hajó 2300 tonna orosz árpát vett fel. Egy bolgár hajó érke­zett 5000 tonna Németországnak szánt török árucikkel. Egy másik német hajó Németországnak 2000 tonna ugyancsak szánt török áru­cikkel érkezett. Ugyanez idő alatt 3 német hajó hagyta el Braila kikö­tőjét orosz kikötők felé, hogy külön­féle orosz árucikket vigyen Német­országba. (MTI.) „A döntő hadműveletek a La Manche-csatornán játszódnak le6” Szófia, december 31. (A „Magyar Nemzet“ szófiai tu­dósítójának telefonjelentése.) Egyre több olyan vélemény akad Szófiá­ban, amely szerint az elmúlt évtől eltérően a téli hónapokban új és döntő katonai események várha­tók. Több oldalról, elsősorban a Fekete-tenger környékéről erős ké­szülődésekről érkeznek hírek és S­zovjet-Oroszországban Rostosban, valamint a Kaukázus egyéb vidé­kén állítólag újra légvédelmi el­sötétítést rend­eltek el. Krapcsev, a Zora főszerkesztője azt jósolja, hogy a döntő had­műveletek a La Manche-csatornán fognak lejátszódni. T. Gv, Roosevelt beszédének hatása Rómára Róma, december 31. (A „Magyar Nemzet“ római tu­dósítójának telefonjelentése.) Mér­tékadó olasz körök Roosevelt el­nök beszédéről kedden még tar­­tózkodóbban nyilatkoztak, mint hétfőn. Utaltak arra, hogy az el­nök beszédét Németországban is oly fontosnak tekintik, hogy arra valószínűleg maga Hitler fog vála­szolni. Nyilván ez magyarázza az olasz várakozó magatartást is, de egyúttal azt is, hogy a beszéd ha­tása nem hogy csökkent volna, hanem egyre fokozódik. Összefügg ez nyilván azzal, hogy Phillips római amerikai nagykövet kedden elutazott New Yorkból és való­színűleg Vanderberg és Holt ame­rikai szenátoroknak azzal a javas­latával, hogy az amerikai kormány keressen érintkezést a hadviselő felekkel egy méltányos és észszerű békeakció kilátásai tekintetében Római diplomáciai körök figyel­mét az sem kerülte el, hogy Roose­velt rádióbeszédét mindenekelőtt a nemzeti szocialista Németországhoz címezte, Olaszország címére csak néhány „szelíd intelmet“ intézett és ez az Olaszországra vonatkozó né­hány részlet is többé-kevésbbé Churchill karácsony előtti beszédé­nek vonalán mozgott. De ha ez utóbbi tényekből bárki szenzációs következtetéseket akarna levonni Olaszország magatartására és a dolgok további fejleményeire, ak­kor kétségtelenül súlyos tévedésbe esne. Mindkét főfronton, Albániában és Líbiában sikerült feltartóztatni az ellenség nyomását. Ugyanekkor a brit sziget elleni nagy német tá­madás órájá­ban — mint közeledik és Róma már jelentettük — nem tartják kizártnak, hogy a nagy döntés már januárban vagy legkésőbb februárban megtörténik Ezzel párhuzamosan várható az olasz offenzíva újrafelvétele Gö­rögország és Egyiptom ellen. Ha mindezek az akciók sikeresen le­folynak, akkor Olaszország meg­nyerte a háborút. Mindezek na­gyon reális meggondolások, me­­lyek kétségtelenül döntőek az olasz kormánykörök magatartá­sára. Ezek irányítják nyilván majd az olasz álláspontot Roosevelt be­szédével szemben és mértékadóak lesznek atekintetb­en is, hogyan fogadják a jövő héten Phillips nagykövetet, tekintet nélkül arra, hogy mi az az megbízatás, amelyet esetleges külön Phill­ips ka­pott Roosevelttől ■--ff ---gVo tétkor szem- és fültanul va­gyunk. Az új EKA szuperkészülékek­­kel a világ min­den részéből hallhatjuk a híreket

Next