Magyar Nemzet, 1941. május (4. évfolyam, 98-123. szám)

1941-05-01 / 98. szám

.,4 ■ 1 Róma: Roosevelt valóban rohan a háború felé Amilyen mértékbeli közele­dett német győzelemmel való be­fejezése felé a balkáni háború, úgy sokasodtak és sűrűsödtek a jelek az amerikai beavatko­zás továbbfejlesztésére. A japán sajtó Tokióból érkezett jelentés szerint már teljesen elkerülhe­tetlennek hiszi, hogy az Atlanti­­óceánon az amerikai hajóhad is belekeveredjék a háborúba, azonban a figyelmet még ez a tény sem tudja egészen Ameri­kára irányítani. Közben ugyanis nemcsak Észak-Afrikában és Kelet-Afrikában folytatódik a harc, hanem az úgynevezett Közép-Kelet, a Perzsa-öböl kör­nyéke is mindjobban előtérbe kerül. Churchill legújabb nyi­latkozatában nyíltan kifejezést adott nézetének, hogy nagy hadi eseményeket vár Közép- Keleten. Éppen ezért lehetséges­nek tartjuk, hogy az amerikai beavatkozás tempója növelésé­nek kettős oka van. Az egyik az a tény, hogy Angliát a Balkánon főleg súlyos­ presztízskudarc érte, a másik pedig az a valószínűség, hogy az angol birodalom újabb bonyodalmaknak néz­­ elébe a Közép-Keleten. Tavaly, amikor a francia ösz­­szeomlás révén oly­­súlyos meg­rázkódtatás érte az angol mo­rált, sroosevelt­­— úgy mondják — kijelentette, hogy addig is, amíg az amerikai szállításokkal tudná megsegíteni Angliát, sze­retne legalább szavakban kiállni Anglia mellett­, hogy ezen a ré­ven igyekezzék , lelket önteni az angolokba. Akkor, tavaly nyá­ron, az amerikai, közvélemény még távolról sem­", érkezett el a beavatkozási gondolat befoga­dásához, ennek "következtében Roosevelt nem­ tudott messziről is látható baráti gesztust tenni az Egyesült Államok részéről Anglia irányában. Azóta az ame­rikai közvélemény külpolitikai megdolgozása tovább haladt s így Roosevelt nemcsak a felhatal­mazási törvényjavaslatot tudta elfogadtatni, nem csupán a hadi­anyagok kölcsönzési akcióját tudta megkezdeni, hanem — mint éppen a legutóbbi napok hírei mutatják — a Roosevelt­­kormány ma már úgy tud visel­kedni, hogy az az angol közön­ség szemében felér egy háborús ígérettel. Roosevelt az utóbbi na­pokban szembe láthatóan rend­kívül nagy erőfeszítéseket tett az Egyesült Államoknak a hábo­rúiba való belekeverése érdeké­ben s feltevésünk szerint — amint erre az előbb rámutattunk — nemcsak az a cél vezeti, hogy a hadianyagszállításokat gyor­síthassa Anglia felé, tekintettel arra, hogy májusra várják az atlanti csata kibontakozását, ha­nem az a cél is ott lebeg Roosevelt szeme előtt, hogy a várható közel keleti bonyodalom kitörésének napján az angol közvélemény lelkileg is jobban maga mögött érezhesse Ame­rikát. Miközben pedig Roosevelt így igyekszik erősíteni az angol morált a balkáni sokk után és a közelkeleti bonyodalom kü­szöbén, természetesen Német­ország sem marad tétlen és nemcsak a német hadvezetőség tesz újabb nagy erőfeszítést a Balkán után most már Egyip­tom határán, hanem a német diplomácia is munkában van és a hadisikerek mellé újabb diplomáciai sikereket is igyek­szik felsorakoztatni. Ilyen újabb sikert ígér a madridi és a vichyi kormány közeledése Ber­lin felé, de még ennél is na­gyobb, láthatóan fontosabb eredmény felé halad a német külpolitika a török kérdésben. Nem akarjuk eltúlozni a török probléma jelentőségét, mert hiszen a német haderők útja nem csupán egy Törökország­gal való együttműködés révén juthat közelébe a moszuli olaj­vidéknek, hanem Észak-Afri­­kán, Szuezen és Transzjordá­­nián, de esetleg Palesztinán és Szírián keresztül is kereshet magának utat a német száraz­földi és légi haderő Irak és a Perzsa-öböl felé. A török kér­dés diplomáciai jelentősége nem is ebben van, hanem abban, hogy Ankara eddig hol lazáb­ban, hol szorosabban, de min­dig együtt haladt Moszkvával és így­­fel kell tételezni, hogy a sokféle jel szerint küszöbön álló német—török közeledés a Szovjetúnió külpolitikájára is némi fényt fog vetni. Ennyit, úgy hisszük, már most meg lehet állapítani. Ezen túlmenően természetesen fölme­rül majd a kérdés, hogyha Törökország — nyilván szovjet­­orosz tanácsra vagy legalább is a Kreml tudtával — közelednék Németországhoz, akkor milyen formát ölthetne az utána kö­vetkező német—szovjetorosz vi­szony. Ebben a tekintetben ugyanis két lehetőségre van ki­látás: az egyik, hogy Berlin és Moszkva egymás melletti kor­rektséggel kü­lön-kü­lön folytatja külpolitikáját, a másik pedig, hogy aktív együttműködésre kerülhet sor közöttük, éppen — és itt térünk vissza gondolat­­menetünk egy előbbi pontjához — a Közép-Keleten. Most ugyanis, hogy a németek jelen vannak számos fontos, Kis- Ázsiára néző szigeten és a nyugategyiptomi határon és a stílusmenti piramisok felé néz­nek, amelyeknek lábánál a leg­újabb kor első nagy katonai lángelméje az Indiához vezető utat méregette, ebben a pilla­natban talán felélednek azok a régi tervek, amelyek Bagdadon k­is pillantva azt a lehetőséget is számba veszik, hogy India (ahogy mondani szokták, az an­gol korona legnagyobb gyé­mántjai kétfelől is megközelít­hető. A vihíghalalm­ak mérkő­zése során Indiát először úgy emlegették, hogy az angol cápa védi és egyszer majd az orosz medve fenyegetheti. Később a német—orosz együttműködési tervek során időnként felbuk­kant az a gondolat is, hogy az oroszok akkor nyúljanak India vagy legalább is annak északi előterülete felé, amikor a brit birodalom erői másfelé vannak lekötve. Ezért tartjuk olyan figye­lemreméltónak, hogy Churchill a Közép-Keleten nagy hadiese­ményeket vár és ezért tételez­zük fel, hogy a német—szovjet­orosz diplomáciai eszmecserék során érdekes tervek is szóba­­kerülhetnek. Sztálin eddig min­dig a passzivitást választotta, a szovjet sajtó a japán paktum kapcsán is a Kreml semlegessé­gét hangoztatta, ebből azonban legfeljebb valószínűséget sza­bad levonni, nem szükségszerű következtetést. Egyébként a Szovjetunió külpolitikájának tisztázására annál valószínűb­ben kerül sor, mert a német és az olasz sajtó legutóbb annak a nézetének adott kifejezést, hogy az európai népek vala­mennyije számára elérkezett a nyílt kiállás ideje. Amerika Roosevelt tovább halad az útján. Ezt az utat Berlinben, Rómában és Tokióban is úgy ítélik meg, hogy a háború felé vezet. A németországi visszhangot az NST egyik berlini távirata úgy jellemzi, hogy illetékes he­lyen kijelentették:­­ Németország állásfoglalá­sát maga Hitler kancellár is le­szögezte január 30-i beszédében azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok hadi­hajókat küldenek a hadiöve­zetbe, ha ezt szükségesnek tart­ják. Hitler kijelentette, hogy a hadiövezetben, minden hajót megtorpedóznak. Ennél a meg­állapításnál — tették hozzá ber­lini illetékes helyen — nem ját­szik szerepet, hogy Roosevelt elismeri-e a hadiövezetet vagy sem és hogy az illető hadihajó­kat Roosevelt küldte-e a veszé­lyeztetett területekre. Rómából azt jelenti a TP, hogy az amerikai hadihajók járőrszolgálatának kiterjesztése olasz politikai körök véleménye szerint újabb bizonyíték arra, hogy Roosevelt valóban rohan a háború felé és­­ így folytató­dik a TP római jelentése — még sokáig kell futnia, hogy olyan övezethez is érjen, amelyet a tengelyhatalmak is veszélyes övezetnek jelöltek meg. A japán nézetet a Német Távirati Iroda szerint a tokiói kormány egyik szóvivője úgy jellemezte, hogy az amerikai tengeri ellenőrzés kiterjesz­tése az Egyesült Államok legveszedelmesebb lépése, amely után már csak a hadba­­lépés következhetik. A japán sajtó is azt írja, hogy az Egye­sült Államok hajóhadának sem­­legességi őrjárata az első tény­leges lépés Amerikának a há­borúban való részvételéhez. A japán lapok szerint az őrjárat és a convoy-szolgálat között már alig van különbség és tel­jesen elkerülhetetlen lenne az összeütközés a német tenger­alattjárók és a USA haditenge­részete között. A tokiói lapok különben azt mondják, hogy ha az amerikai hadihajók őr­járatát a Csendes-óceánra is ki­terjesztenék, akkor az Japán érdekeit is veszélyeztetné. Az amerikai hadihajók járőr­szolgálatának kiterjesztéséről újabb kijelentéseket tett Roose­­velt, valamint Stark, az Egye­sült Államok haditengerészeti vezérkarának főnöke. Az NST washingtoni távirata szerint Roosevelt bejelentette, hogy szükség esetén a hadiövezetbe is elküldi az amerikai hadihajó­kat. Roosevelt hozzátette, hogy ha Stark admirális kétezer mér­földre nyúló járőrszolgálatról beszélt is, ez a szám hamis ké­pet nyújt, mert az amerikai hadihajókat olyan messzire fogják küldeni, akár a hadi­­övezetnek nyilvánított vizekre is, ha azt az amerikai kormány szükségesnek fogja találni. A New York Dailes News ez­zel kapcsolatban, mint az NST jelenti, azt írja, hogy már be­fejezett tény az amerikai hajó­had harcbavetése „bizonyos körülmények között, szóval akkor, ha szükség van rá Anglia megmentése céljából“. A moszkvai Vörös Flotta pedig azt írja, hogy a semlegességi őrjárat kiterjesztése a brit flotta, feladatát lényegesen megköny­­nyíti. Szerinte az angol hajók és repülőgépek ezentúl csak az északskótországi vizeken, az Orkney-szigetek, a Faröer és az Izland melletti vizeken fog­ják védelmezni a szállításokat.. A moszkvai lap szerint ezen az úton a kanadai kikötőkből már járnak is a hajók. Az NST egyik washingtoni távirata azt mondja, nyilván­való, hogy Roosevelt előbb a tengeren valósítja meg messze­menő terveit, mert bizonyosra vehető, hogy a szárazföldik sokkal több ember életét érin­tenék s ezért hasonlíthatatlanul nagyobb ellentétbe ütköznének az elnök tervei. Ezzel magya­rázható, hogy Marshall tábor­nok, az Egyesült Államok szá­razföldi haderejének vezérkari főnöke, a képviselőház hadügyi bizottságában kijelentette: nem tervezik sem a 21—3­3 évesekre vonatkozó sorozási törvénynek más korosztályokra való kiter­jesztését, sem pedig a kiképzési idő meghosszabbítását. Stark tengernagy egyébként közölte: a Német Távirati Iroda jelentése szerint, hogy Ameri­kának készen kell lennie arra, hogy hajóállományából bizo­nyos részt átadjon. A Német­­­­hurati Iroda hozzáteszi, hogy az Associated Press szerint Stark Magyar Nemzet HBRDHMflNflSHMHHBNBHHIBI IV. évfolyam, 98. szám ELŐFIZETÉS J ÁRA 1 ÉVRE 88 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P. 1 HÓNAPRA 8 P. EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL, VASÁRNAP 20 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDOR Csütörtök, 19­41 május 1 SZERKESZTŐSÉG! BUDAPEST, VI., ARADI­ U. 1., TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST­, VI. VILMOS CSASZÁR-ÚT 65. TELEFON: 126-728” A török sajtó külpolitikai változásra Tá r r a # 1 ff § «# ## p* r a készíti elő a közönséget A ném­etek Törökországra néző további görög szigeteket foglaltak el — Churchill középkeleti hadműveletekre számít — A Peloponnézoszoki ötezer angol és sok szerb katona esett fogságba - Felfüggesztették a szibériai tranzitforgalmat . Stark admirális szerint az amerikai hadihajók egy részét átadják Angliának - Balt­t. Ha nem segítünk Angliának és Kínának, elpusztulunk Ára 10 fillér­ ­?!

Next