Magyar Nemzet, 1941. október (4. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-31 / 249. szám

6 A művészet válsága és a munkásság I. Tisztelt Szerkesztőség! Bizonyára nem a körülmények véletlen találkozása idézte elő, hogy a Magyar Nemzet ugyanazon számában (október 19.) egy esztétikus a formák hanyatlásáról és egy jószemű és lelkiismeretes megfigyelő egy tárlat új közönségéről ír. Szentkúty Pál a formákban támadt zűrzavarról, a formák hitelének megrendüléséről ír. Futó István szemtanúja lett annak a ténynek, hogy „egy új szellemiség“ fejlődik ki, hogy új közönség támadt, mely komolyan veszi művészi élményeit is. Szentkúty a „hagyományos, szigorú, szilárd formák“ fölbontásának megismétlődésére is céloz, mely szerinte „stíluskorszakok szünetében, válságok idején nem ritka jelenség“. Korunk formaellenességének mélyebb okát abban látja, hogy ez a kor „a közvetlen és formátlan cselekvés s az érte való rajongás kora“. A művészetek egész fejlődése során ugyanezekkel a jelenségekkel találkozunk. Új témákat és új formákat keres és talál minden korszak, mely a valósággal új és új oldalról fordul szembe, új témákat és új formákat keres és talál minden olyan társadalmi réteg, amely a fejlődés hordozójává válik. Azok a rétegek pedig, melyek eljátszott szerepükhöz ragaszkodnak, ragaszkodnak eljátszott témáikhoz és formáikhoz is. A korai keresztény művészet formátlannak tűnt az antik formavilág, az antik világ bukásakor, az impresszionizmus pedig az akadémikus festészet agóniájában. Az azonban kétségtelen, hogy a festészet mai válsága, melyre Szentkúty felhívja a figyelmünket, az egy-két felhozott példánál mélyebbre ható. A közelmúlt egyes művészi irányai a valóságtól való menekülésükben magát a témát vetették el és azt hirdették és kísérleteznek is a megfestésével, hogy a témának nincs többé létjogosultsága. A téma és a forma azonban lényeges, egymást szükségszerűen feltételező, kölcsönösen és állandóan egymássá alakuló mozzanatai a műalkotásnak. Ha pl. Daumier: Transnonamnutcai gyilkosságán nem bizonyosemberfejek, hanem zöldségek vagy elektronok lennének, már más képpel állnánk szemközt. De viszont pl. a társadalmilag legjelentősebb téma is értéktelen, ha nem találja meg megfelelő kifejezését, formáját. Milyenek lesznek vájjon az új művészet témái és formái? Futó leszögezi, hogy az „intelligencia“ érdeklődése egyre fogy a képzőművészet iránt és ugyanakkor észreveszi, hogy „egy új szellemiség“ fejlődik ki. Másképpen: egy új „intelligencia“ réteg számára a művészet nem játék, hanem érzelmeinek, törekvéseinek, gondolatainak, egyszóval világfelfogásának konkrét kifejezése. Világfelfogása pedig a valóság átalakítására irányul. Ha valaki megütődik azon a felfogáson, hogy a művészet a valóság átalakítására befolyást akar gyakorolni, akkor gondoljon csak például a Parthenonra, mely a formákat nem önmagukért a formákért hozta létre, hanem mint a görögség páratlan tudósa, Jane Harrison, megmutatta, az athéni közösségre egyesítő, irányító befolyást akart gyakorolni. Az úgynevezett „új-attikai“ művészet az ellentét erejénél fogva megmutatja azt a különbséget, mely egyrészt a teremtő és nem öncélú művészet, másrészt a formákban önmagukért a formákért gyönyörködtető művészet között áll fenn. , A megújuló művészet témáit és formáit a megújuló közönség világfelfogásából meríti majd. Azt gondoljuk, nem tévedünk, ha úgy látjuk, a szóbanforgó kiállításon nem egy olyan mű akad, mely a művészet megújulására vall és akkor sem tévedünk, ha felhívjuk a figyelmet a művészet válságával kapcsolatban Nagy Balogh János és Derkovits Gyula alkotásaira. Az előbbi kubikosainak monumentalitása a művészet jövőjét állítja elénk, melyben a kép megszűnik állványkép, kereskedelmi cikk lenni és megszabadul az egy nézőre valló, kicsinyes naturalizmustól. Derkovits képein pedig újra megtaláljuk a szerkezetet, melyet a festészet az impresszionizmus után évtizedekig újra keresett. De absztraktam Derkovits alkotásain (1. Nemzedékek) a szerkezetet maga a társadalmi valóság alakítja ki. Nagyfalusi Jenő Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Nemzet október 19-i számában Futó tanár úr levelét közölte, melyében a Szocialista Képzőművészek kiállításával kapcsolatban meglepett örömmel állapítja meg azt a komoly elmélyedést, mellyel a kiállítás közönsége: „az úgynevezett öntudatos munkásság“ a képzőművészetet szemléli és megérteni igyekszik. Kifejezésre juttatja a levélíró azt a véleményét, hogy ettől a közönségtől más kiállítások rendezőségeinek sem szabadna eltekinteni és végül gyakorlati javaslatként felveti, hogy egyrészt a belépődíjak leszállításával, másrészt az esti látogatásoknak — legalább hetenként kétszeri — bevezetésével vonják be a magyar szervezeti munkásságot a kiállítások állandó látogatóinak körébe. Mindezt nagy örömmel olvastam, de nem hallgathatom el azt az aggályomat, hogy a Futó tanár úr által, javasolt két rendszabály magában még nem vezetne arra az eredményre, amelynek elérését ő javaslatával célozza és amit magam is a legmelegebben óhajtok. Mert egyrészt igaz ugyan, hogy a Szocialista Képzőművészek kiállításán belépődíj nincsen, de a kiállítás költségeihez való önkéntes hozzájárulásként a munkáslátogatók nagy része gyakran nagyobb összegeket ad, mint a szokásos kiállítási belépődíjak. Másrészt az is igaz, hogy a munkásság hétköznap nem ér rá kiállításokra járni, de miért nem jár vasárnap? Mint ahogy a Szépművészeti Múzeumba igenis jár, sőt állíthatom, hogy a múzeum vasárnapi közönségének nagy része éppen ebből a szervezett munkásságból kerül ki. Ezek szerint tehát más, mélyebben fekvő akadályai lehetnek annak, hogy a munkásságiból a kiállítások állandó közönsége váljék, olyan akadályok, melyek egy-két technikai újítással nem háríthatók el. Ez pedig az én meggyőződésem szerint nem más, mint az az idegenség, ami jelenleg a művészeket — tisztelet a kivételnek — a munkásságtól elválasztja, az az idegenség, amely a mai kiállítások anyagának legnagyobb részéből fagyasztóm árad a munkásnéző felé. Ha művészeink megtalálnák az utat a munkássághoz, megismernék közelről a magyar társadalomnak ezt a döntő jelentőségű rétegét, magukba szívnák annak szellemét, érzés- és gondolatvilágát és ha ezek az élmények alkotásaikban is nyomokat hagynának, akkor a munkásság örömmel ismerne a színek és formák tükrében saját magára, akkor saját ügyének tekintene minden kiállítást, akkor szívesen fizetné meg a belépődíjakat és szívesen áldozná egyetlen szabad délelőttjét a kiállítások látogatására. De akkor válna igazán jelentőssé Futó tanár úr javaslata is: a belépődíjak leszállítása (vagy kedvezményes belépődíjak) és az esti látogatások bevezetése, mint ami önmagában nem eredményezheti, de ilyen körülmények között annál inkább fokozná a munkások tárlatlátogatását. De a döntő lépést — mint mondtam — a művészeknek kell megtenni. Vájjon megteszik-e? A Szocialista Képzőművészek kiállításukra meghívták modern festőink és szobrászaink legjavát, hogy mint vendégek, külön keretben mutassák be műveiket a magyar munkásságnak, de a több mint húsz meghívott közül csak három festő küldött összesen négy képet. Mi ennek az oka? Nem helyesült, hogy a képzőművészet területén is meginduljon a művészek és munkásközönség között az a közeledés, amely az irodalom, zene, színpad terén már régen folyamatban van. II. PÉNTEK, 1991 OKTÓBER 51. Magyar Nemzet FERENC JÓZSEF KESERÜVÍZ már jelentős eredményeket is tud felmutatni? Vagy talán helyeslik, de más módokat erre alkalmasabbnak tartanak? Ha igen, mik volnának ezek a módok? Háy Károly László festőművész A kormányzó a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap növendékeinek vizsgáján A Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap növendékei csütörtökön délután ünnepélyes vizsgabemutatót rendeztek a budaörsi repülőtéren. A két és félhónapos kiképzésben részesült pilóták és vitorlázó repülők teljesítményeit a kormányzó is végignézte. A bemutatón előkelő közönség jelent meg, ott volt vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter, vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a honvédvezérkar főnöke, Littay András és vitéz lány Gusztáv vezérezredesek, továbbá számosan a katonai és közélet vezetői közül. A repülőünnepséget vitéz Horthy István beszéde nyitotta meg, aki a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap intézőbizottsága nevében ismertette az alap céljait és eddig elért eredményeit. _______ Zenei hírek * Mozart élete és művei címen megjelent az első összefoglaló magyar Mozart-könyv. Szerzői Tóth Aladár és Szabolcsi Bence Mindkét név jól cseng már a magyar művelődés ügyét szívükön viselők táborában s myyük az őket jellemző színes és vonzó formában eleveníti meg az igénytelen külsejű csodálatos zenezseni óriási alakját. Az elmúlt százötven év folyamán az egyes korok Mozart művészetének más-más vonásáért lelkesedtek s szívesen keresték a maguk eszméinek igazolását. A két kiváló magyar szerző nem keres új beállítást, hiszen Tóth Aladár már előbb megjelent Mozartról szóló írásait is megtaláljuk a szerves egésszé összeállított könyvben. Az új szempontoknál sokkal fontosabb, hogy végre itt egy korszerű felkészültségű magyar Mozart-monográfia. A szerzők olyan időszerű feladatot teljesítenek széles körökben használható írásukkal, ami komoly elismerést érdemel. Míg Mozart örökkévalósághoz vezető útját járja az olvasó, a művek seregszemléjén is részt vesz s két olyan lelkes íróember és esztéta kalauzolja, akiket nemcsak megejtett a mozarti művészet varázsa, hanem akik mély élményeiket pompás formában is tudják közölni s nagy érdem, hogy művükben érezzük a mozarti művészet szavakkal oly nehezen megközelíthető esszenciáját. (G. E). * A Korál Kamara társaság szerdán egyházzenei ünnepélyt tartott a Zeneakadémián. Szabó Imre esperes bevezetőjében az egyházi ■énekkarok művészi szempontból jelentős előadásainak fontosságát hangsúlyozta. A debreceniek jó torkú Csokonay Énekkara mellett feltűnő a nagykőrösi tanítóképző kiválóan rutinos énekeseinek országos viszonylatban is kiemelkedő teljesítménye. Színes, de hosszúra méretezett műsoruk minden számán meglátszott Marton Barna értékes hangképző munkájának szép eredménye. A modern orgonaáramlatok felé tekintő Peschkó Zoltán eszményeit hűen tükrözte a műsorból kiemelkedő Trendel F-dúr orgonakoncert szabad kivetítése. Megérdemelt siker kísérte a Kamaratársaság munkáját elénk táró Bach 172. kantáta tolmácsolását. Hálásak vagyunk a lelkesedéstől fűtött Árokháty Bélának, hogy a ritkán hallható Schütz énekkari koncert szépségeivel megismertetett. A dramatikus részletekben bővelkedő, ihletett alkotás elemi ereje mélyen megrázza a hallogatót. CG. E.) NAGYKOVÁCSI ILONA előadóestje november 1- 8. Zeneak. (Rózsavölgyi.) * Ma Wolsback Hans vezényletével a Szláv. Zenekar I. Mesterbérleti estje, a Magv. Müv. Házában, fél 8. Közr.Piovesan Sirio. Jegyek a helyszínen. Mengelberg hangversenyére váltott •Egyes jegyeket becseréljük vagy visszaváltjuk. * Fellegi Teri estje vasárnap, 7. 5. Jegy Rózsavölgyinél, Zeneakadémián. Arcképkiállítás a Műcsarnokban A Képzőművészeti Társulat kitett magáért: óriási felvonulást rendezett ismert és ismeretlen festőkből s valami oly témát választott a kiállítás vezérlő eszményéül, mely joggal csiklandozhatja a műértők (s kiváltképp a nem műértők ...) érzékeit.. Arcképkiállítás! — mely társadalmi ürügy, jeles alkalom, ahol a festők és az előkelő világ találkozhatnak... A Képzőművészeti Társulat pedánsan óvta mindmáig a maga exkluzivitását, vagyis óvakodott tőle, hogy újabb s merészebb irányok helyet kapjanak a Műcsarnok termeiben. Ennek a kizárólagosságnak megőrzése most is sikerült; legfeljebb annyiban lazult ez a rendszer, hogy most már a neoklasszikus iskola némely hideg és őszinteség nélküli epigonjai is helyet kaptak a konvenciók s a közhelyek megszokott gyűjteményében. A témaválasztás társadalmilag kétségtelenül ingerlő; egyes festők is bemutathatják a jobb körökkel való kapcsolataikat. De meg kell nyugtatnunk a nyájas olvasót és az idézett jobb köröket egyaránt, hogy ez a találkozás nem nagyon válik sem az illető testük, sem a választékosabb rétegek dicséretére. Nem is említünk neveket; nem sértjük sem a művészt, sem a megrendelőt. A sokszázra menő arcképgyűjteményből alig találunk mélyebb és emberibb értéket; talán még egy belvárosi fényképész kirakata is nagyobb és őszintébb műélvezetet szerez, mint az arcképfestészet magyar bemutatkozóiénak ürügyén öszszehordott tömkeleg. Ismerősök és ismeretlenek vonultak itt fel nagy garral s zavarban vagyunk — zavarban a pár kiváló mai festővel szemben, kinek műve figyelemre s elismerésre érdemes. (Például Bial Föglein Istvánnak Kernstock Károlyról festett képe tetszett egyszerűségével s közvetlenségével.) Annál nagyobb élvezetet nyújtott az a két terem, ahol az „elhúnyt mesterek“ címszó alatt összegyűjtötték a magyar arcképfestés legjavát. Kár volt felidézni a nagyárnyakat; az összehasonlítás kellemetlen s nincsen benne köszönet a maiakra, fessenek akár naturalista, impresszionista vagy neoklasszikus, vagy „egyházmvészeti“ stílusban. De ebben a két teremben ott látjuk Mernyeid Ádámtól, Kupeczkytől kezdve Lotz Károlyon és Benczúr Gyulán, Székely Bertalanon át egészen Rippl- Rónaiig és Ferenczy Károlyi« összes régi jeleseinket — szomorúan kell felsóhajtanunk, ahogy tovább megyünk a többi terembe: mily mélyre süllyedtünk ... lehet-e innét új felemelkedés? fiojijlarajm Gazdasági hírek A szőlősgazdák megsegítése Dr. Bárczay János földművelésügyi államtitkár dr. Nyiry Károly miniszteri tanácsos, a szőlészeti és borászati ügyosztály vezetője és dr. Kendi Elemér miniszteri osztálytanácsos, személyi titkára kíséretében szerdán az alföldi szőlőgazdaság helyzetének tanulmányozása végett megtekintette a ceglédi, a kecskeméti, az izsáki és a keceli szőlőket és felülvizsgálta a MASZORSZ kezelésében levő állami borpincéket, majd Kiskörösön részt vett a szőlősgazdák nagygyűlésén. Meghallgatva a gazdák panaszait, az államtitkár a többi közt a következőket mondotta: — Egyes helyeken a rossz időjárás miatt idén is gyenge a termés. Ezért a földművelésügyi kormány kieszközölte, hogy azok a szőlősgazdák, akik a gyenge termés miatt a zöld hitelkölcsönt most kifizetni nem tudnák halasztást kapjanak a jövő év végéig. Az idén is folytatjuk az ártartó must- és borvásárlási akciót. Ezek az intervenciós vásárlások, amelyeket a MASZORSZ útján végzünk, megakadályozzák azt, hogy a gazda szorult helyzetét egyesek kihasználják és ne fizessék meg az illő árat. Tovább folyósítjuk a MASZORSZ kezelésére bízott állami borpincékben tároló borokra a lombardkölcsönöket. A borszállítás zavartalan lebonyolítására gondoskodtunk tartálykocsikról. Tárgyalásokat indítunk a jövő évi rézgálicszükséglet biztosítására. Amenynyire lehetséges, igénybe vesszük a hazai nyersanyagokat, de ezenkívül igyekszünk külföldről is rézgáli-t beszerezni. Gondoskodunk megfelelő mennyiségű rézmészpor előállításáról is és lépéseket tettünk a külföldi raffia beszerzésére is. Felhívom gazdatársaim figyelmét arra, hogy raffiaszükségletüket, amennyire csak lehet, korlátozzák és használják szőlökötözésre a kukoricaháncsot, a rozsszalmát, fűzfaháncsot, mert tapasztalat szerint ezek az anyagok raffia pótlására alkalmasak. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló egymilliárd pengős javaslat keretében létesíteni fogunk egy 100 kát. holdas szőlőmintatelepet, továbbá a vízkárok miatt az Alföldön kipusztult szőlőterületek pótlására 800 kát. holdon szőlővessző-szaporító telepeket állítunk fel és így gondoskodunk külföldi szállításra alkalmas csemegeszőlőfajták kitenyésztéséről. Szőlőmunkás-iskolákat állítunk fel, az állami borpincehálózatot kibővítjük és borátvevő raktárakat építünk. A kiskőrösi kisgazdák, akik mintegy 28 ezer kát.holdon folytatnak, szőlőművelést, megnyugvással fogadták az államtitkár kijelentéseit. A „sertéscsemege" Ily címmel Ny. K. a .V. N. 243. számában mint kiváló sertéstakarmányt ajánlja a „Comfrey“-t (érdeslevelű nadálylő), amely nagytömegű és magas fehérjetartalmú takarmányt ad s a sertések fehérjével való olcsó ellátását biztosítja. Mint külön előnyt emeli ki, hogy a legrosszabb homokot is be lehet telepíteni vele. Ez a közlemény azt a hitet keltheti a laikus közönségben és a kevésbbé szakértő gazdákban, hogy így sikerül a fehérjetartalmú abraktakarmányok hiányát pótolni. Ez azonban túlzás volna és ezért kívánatos reflektálni rá. A Gomfrey nem egészen új takarmánynövény, már régebben is ajánlották és hogy nem tudott jobban elterjedni nálunk, annak megvoltak az okai. Egy napilapban nincs tér arra, hogy hosszasabban foglalkozzunk a kérdéssel, röviden rámutatok arra, hogy bár a C. fehérjetartalmat kedvező körülmények között — megközelítheti a lucernáét, egyébként nem versenyezhet a lucernával. A lucerna minden gazdasági háziállattal etethető, a C. csak sertésekkel, legfeljebb baromfival. A lucernát, ha zölden föl nem etetjük, megszáríthatjuk szénának, a C. erre nem alkalmas. Nagy tömeget csak jó erőben levő talajon ad, rossz homokon, bár ott is megél, keveset terem. Amíg a lucerna a levegőből gyűjt nitrogént és a talajt nitrogénben gazdagítja, addig a C. a fehérjetartalmat a talaj nitrogénkészletéből veszi föl és a talajt bizonyos mértékig zsarolja. Megfelelő körülmények között használható takarmánynövény, de egyelőre csak kísérletre ajánlható, éppúgy, mint az újabban nagyon reklámozott takarmány mályva. Ezt a „sertéscsemege“ takarmánynövényt különben részletesen ismerteti dr. Surányi János a Köztelek október 6-i számában, az érdeklődők onnan bővebb információt szerezhetnek. n. t. Szendy Károly polgármester nyitotta meg az arcképkiállítást A kiállítás megnyitásán számos előkelőség jelent meg, képviseltette magát a kultuszminisztérium, valamint a főváros is. A kiállítást Szendy Károly polgármester nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy a főváros hagyományaihoz híven, a jövőben is minden eszközzel támogatja a magyar művészeket. Állatpiac Budapesti lóvásár. Könnyű hintés kocsiló (rockért, stb.) 600-650, nehéz igás kocsiló, nyugati faj 000-2.100, könnyű igás 350-660, alárendelt min. ISO—300, vágóló 35—350, szamár 150, csikó 150—1400 pengő. Budapesti sertésvásár. Szedett sertés elsőrendű 101, középrendű 190, silány min 193, öreg sertés elsőrendű les, középrendű 176, angol sonkasertés elsőrendű 191 fillér kilónként élősúlyban. Széchenyi-emlékülés. A Darányi Ignác Agrártudományos Társaság szerdán Széchenyi-emlékülést rendezett Czettler Jenő titkos tanácsos elnöklésével. Az elnöki megnyitó után Gesztelyi-Nagy László országgyűlési képviselő Széchenyi agrárpolitikájáról tartott előadást, Trümmer Árpád miniszteri tanácsos Széchenyi vízügyi politikáját méltatta. Renoválta!!» híres székházát és épületeit a Debreceni Kereskedő Társulat. A két és fél évszázados múltú Debreceni Kereskedő Társulat, amelynégy kereskedelmi szakiskolát tart fenn, félszázezer pengőt meghaladó költséggel megújította épületeit s a társulati székházat, s annak dísztermét országos hírű freskóival teljes szépségében állította vissza. A társulat, Köntsek László elnökletével tartott ünnepi díszülésen adta át rendeltetésének a megújított hatalmas épület, csoportot.