Magyar Nemzet, 1941. október (4. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-22 / 241. szám

6 A legöregebb erdélyi újságíró elmúlása A Magyar Nemzet röviden már megemlékezett Magyari Mihály, a kolozsvári Ellenzék volt szerkesztő­jének és tulajdonosának haláláról. Magyari Mihály azonban bővebb méltatást is érdemel, mert a XIX. század végének és a XX. elejének egyik rendkívül érdekes és rend­kívül érdemes erdélyi figurája volt. Ezeréves folytonossággal dicsekvő székely primőr családból származott s fiatalos hevületében a családi elő­kelőség és vagyon ellenére is az egyszerű tanári pályára készült és úgy látszott, hogy az unitárius egy­házi életben keres majd vezetői szerepet. A politika másként hatá­rozott. A múlt század nyolcvanas éveiben Tisza Kálmán ál-szabad­­elvűsége és ál-kiegyezési politikája rendkívüli elégedetlenséget keltett Erdélyben s a függetlenségi és 48-as párt erdélyi vezetői, mint Ugron Gábor, Bartha Miklós, Ilóry Béla és mások szükségét érezték, hogy Kolozsvárt végre erős ellenzéki lap állítsa meg az általános erdélyi romlást és az elhanyagolásból eredő szegénységet. E csoporthoz csatla­kozott Magyari Mihály is, követve sógora, Hóry Béla árvaszéki el­nök példáját, kinek belmagyaratcai háza sok nevezetes esemény szín­helye lett: vagyona kockáztatásával ő lett az 1881-ben meginduló Ellen­zék kiadótulajdonosa és segédszer­kesztője, majd pedig — mikor a képviselői mandátum és vezércikk­­írás egyre inkább a fővároshoz kö­tötte az Ellenzék nagy lapvezérét, Bartha­ Miklóst — felelős szerkesz­tője is. Az Ellenzék a legragyogóbb vidéki lappá nőtt föl s úgyszólván minden nagy erdélyi mozgalmat ő kezdeményezett. Így indult meg benne az EMKE megalapításának mozgalma, a Mátyás-kultusz, amely­nek eredménye volt a nagy király szülőházának restaurálása és a Fadrusz-szobor felállítása, az Ellen­zék kezdeményezte Erdély vasút­hálózatának fejlesztését, a székely kongresszusokat, az EGE-munkát,­­ az erdélyi hitelélet és közgazdasági független alakulatait. Ezekből a­­ harcokból Magyari Mihály orosz­lánrészt kért magának és mint az állandó március 15-i bizottság ve­zető tagja s a függetlenségi párt egyik vezére, a tanácsházban pedig, mint városi képviselő és a Tisza- és Bánffy-rendszer ellensége rendkívül hatásos küzdelmet folytatott. Tör­hetetlen politikus és tiszta szándékú újságíró, ki előtt az ellenfelek is meghajtották magukat. A híres memorandumper idején, amikor számos külföldi és fővárosi újság­író heteken át tartózkodott Kolozs­várt, megalapította az „Itthon“ nevű újságíró társaskört, amely nemcsak a sajtómunkásokat, hanem Kolozsvár értelmiségi embereit is összefogta. Az Ellenzék­nél számos nagynevű újságíró és szépíró nőtt fel, aki mind mély hálával zárta szívébe Magyari Mihály nemes alakját. Az Ellenzék átvezette az erdélyi társa­dalmat a bomladozó XX. századba is: az ő függetlenségi s keresztény politikáját aztán igazolták korunk ma eseményei. Magyari Mihály még a kisebbségi korszak elején is ott állt az ő Ellenzék­énél az élen s rajta volt, hogy mind a mai napig a legszebben és legtisztábban kép­viselje az erdélyi hagyományt és az erdélyi jövendőt. A román hatalom nyomását azonban nem bírta el so­káig; bámulatos áldozatkészséggel átengedte nagyhírű és nagyhatású lapját az új kisebbségi nemzedék­nek, maga pedig Budapestre költö­zött, ahol egy ideig az erdélyi és unitárius mozgalmakban vett részt, majd szerényen visszavonult a vi­dám öregségbe. Most aztán 85 éves korában halt meg. Kedden temet­ték el a farkasréti temetőben és temetése igazi erdélyi temetés volt az unitárius egyház szertartása sze­rint, nagy és előkelő közönség rész­vételével. A sírnál az erdélyi társa­dalmi intézmények nevében Sándor József, volt magyar képviselő és román szenátor, az EMKE most­­ nyugalomba vonult tiszteletbeli el­­­­nöke, az erdélyi sajtó nevében pe­­­­dig Krenner Miklós búcsúztatta el. Száznegyvenezer látogatója volt egy hónap alatt a budapesti múzeumoknak A fővárosi Statisztikai Havi Füzetek, amelyeket a főváros Statisztikai Hi­vatala szerkeszt kiváló gondossággal, havonként arról is beszámolnak, hogy ez egyes múzeumokat hányan keresik fel Budapesten. Hónapról-hónapra változnak ezek a számok, rendesen a nyári hónapokon kevésbbé bújják az emberek a múzeumokat, amikor a szabadban lehetnek. Annál feltűnőbb, hogy az idén augusztusban rendkívül sok látogatója volt a múzeumoknak. Annyira hirtelen ugrott fel a szám, hogy szinte alig találunk rá magyará­zatot. Július hónapban csak 27.731-en fordultak meg az összes múzeumok­ban, augusztusban pedig 148.44,1 volt a látogatók száma. Ebben a hónap­ban, amikor Szent István­ napja körül a vidékiek özönlenek a fővárosba, amúgy is rendesen meg szokott növe­kedni a múzeumok látogatottsága, de ilyen nagyarányú számemelkedésre alig volt eddig példa. A nagy fellen­dülést mutatja az az összehasonlítás is, hogy tavaly augusztusban 96.459-en látogatták a múzeumokat. A szám növekvése tehát a múlt évi augusztus­hoz képest is több mint 50%. Az év első nyolc hónapját összevéve, a fej­lődés nem ilyen nagyarányú, mert — kerek számokban — a tavalyi 426 ezerrel az idén csak 434 ezer ál szem­ben. 1939-ben, amikor még teljes béke­állapot volt, az első nyolc hónap alatt 462 ezer volt a múzeumok látogatói­nak száma, tehát az idén már majd­nem elértük ezt a békebeli állapotot. Az egyes múzeumok közül ezúttal a Közlekedési Múzeum vezet 41.5­30 látogatóval. Utána a Mezőgazdasági Múzeum következik, ahol 27.368-an fordultak meg. Gyors iramban tör előre a Hadimúzeum látogatottsága, talán a háború hatása alatt; itt 12.676-an szemlélték a régi emléke­ket. Ezután a Szépművészeti Múzeum következik 10.224 látogatóval. A Nem­zeti Múzeum tárai közül legtöbben látogatták az állat- és ásványtárat, ahol 9396-an fordultak meg, a törté­neti osztályban pedig 8023-an. Érdekes, hogy Szent István-napja körül a vi­dékiek legnagyobb része megfordul a Várban, a­ini ilyenkor sokan meg­nézik az Erzsébet királyné emlék­múzeumot is; augusztusban 7800-an jártak itt. Az évi látogatóknak úgy­szólván fele erre az egy hónapra esik (júliusban csak 1100 látogatója volt). Hasonló a helyzet a halászbástyás múzeummal, augusztusban itt is 4129-en fordultak meg, míg az előző hét hónap alatt összesen csak 2939-en. Nagyobb számmal szerepel még az Országgyűlési Múzeum, amelyet 5008-an látogattak, végül az Iparművészeti Múzeum, amely 3240 látogatóval di­csekedhetett. A többiek forgalma már egészen csekély. Sajnálatos, hogy pél­dául a Nemzeti Múzeum néprajzi osz­tályát csak 396-an látogatták, talán távoli fekvése miatt. Érdekes, hogy ezt a múzeumot inkább a téli hóna­pokban keresik fel. Az augusztusi 118.443 múzeumi lá­togató közül 105.119 volt ingyenes és 43.324 volt fizető. Vannak múzeumok, ahol ingyenes a látogatás, pél­dául a Nemzeti Múzeum növénytani osztálya, a Goethe-, Széchenyi-, Vörös­­marty-szoba, majd a Népegészségügyi Múzeum, az Aquincumi és az Ország­gyűlési Múzeum. Az Erzsébet királyné emlékmúzeumnak és a néprajzi osz­tálynak csak fizető látogatói vannak, a Hadimúzeum látogatóinak is több mint 90 százaléka belépti díjat fizet. Mittler Bernit — gyermekei, uno­kái és az összes rokonok nevében is — a fájdalmaiét porig sújtva, n­e­g­­fért szívvel jelenti, hogy legdrágább kincse, bőséges élettársa, a legönfel­­áldozóbb hitves, anya és nagyanya, a leghiibb testvér és rokon Mittler Barnámé­szfil. Uehhtmann Ida jóságos szíve legboldogabb házasságá­nak 37. és áldásos életének 58. évében október 20-án, rövid szenvedés után megszűnt dobogni. Drága halottunkat szerdán, október 7-én déli Vili órakor fógjuk a rákos, keresztúri temetőben örök pihenő­helyére kísérni. Örökké siratják: Kornélia, Edith és Lilly leányai; Artúr, Tibor, Miklós és Lilly fiai; Berczelier Oszkár, Barla­­si György vajéi; Tamás és Evelyn uno­kái; továbbá László Lajos és László Kálmán testvérei feleségeikkel, Gizel­lával és Irénkével; unokahugai, unoka­öccse­, a nagyszámú rokonok és ra­gaszkodó igaz barátok. Drága Anyuért Csak tested távozott tőlünk, lelked mindig velünk maradt TEISFONSZAMAINK: Szerkesztőség , . . . *128-428 Kiadóhivatal , . . . *126-726 Nyílttéri hirdetésos­tély *120-130 — Magyar Nemzet__ A közellátási miniszter betegsége A Magyar Távirati Iroda jelenti: Györffy-Bengyel Sándor közellátási miniszter­­ könnyű meghűléssel meg­betegedett és orvosai tanácsára néhány napig az ágyad őrizni kény­telen. Minisztertanács A Magyar Távirati iroda jelenti: A kormány tagjai kedden reggel 9 órakor Bárdossy László miniszter­elnök elnöklése alatt miniszter­tanácsra gyűltek össze, amelyen folyó ügyeket beszéltek meg. A mi­nisztertanács a kora délutáni órák­ban ért véget. Péntekre összehívták a 42-es bizottságot A Magyar Távirati Iroda jelenti: A 42-es tagú országos bizottság ok­tóber 24-én, pénteken déli 12 órakor a képviselőház miniszterelnöki ta­­nácstermében ülést tart a következő tárgysorozattal: 1. A m. kir. minisz­­térium rendelete a must besűrítésé­nek engedélyhez kötése tárgyában (utólagos bejelentés). 2. A m­. kir. minisztérium rendelettervezete az ipolytarnóc-losonci vonalrész meg­váltása tárgyában. Wünscher Frigyes és Steingaszner Pál Albertfalva díszpolgárai A tavaszi árvíz nagy mértékben sújtotta Albertfalva községet is. Az árvédelmi munkában a honvédség mellett igen nagy segítségére volt a községnek a Hangya Szövetkezet veze­tősége is, különösen az élelmezésnél. Albertfalva község most díszközgyű­lést tartott, amelyen dr. Csed­le János főjegyző dr. Wünscher Fri­gyesnek, a Hangya alelnök vezérigaz­­gatójának és dr. Steingaszner Pál­nak, a Hangya ügyvezető igazgatójá­nak átnyújtotta a község díszpolgári oklevelét, az árvíz alkalmából kifej­tett odaadó munkásságuk elismeré­séül. Csütörtökön lesz az első vitézzé avatás Marosvásárhelyt Marosvásárhelyről jelentik. Október 23-án lesz Marosvásárhelyt az első vitézzé avatás. Ezen a napon 25 vitézt vesznek fel a Vitézi Rend kötelékébe. (MTI.) Az anyaggazdálkodási bizottság építési hozzá­­­ járulása nem jelenti az anyagok feltétlen biztosítását Az építkezések korlátozásával kap­csolatban Szendy Károly polgármes­ter utasítást küldött a fővárosi ható­ságokhoz. A polgármester rendelke­zése szerint az olyan építési ügyet, amelyben az építtető a munkálatokat megkezdte, hivatalból nem lehet felül­vizsgálni, hanem csak az építtető ké­relmére. Megkezdettnek kell tekinteni az olyan építkezést, ahol a munkála­tok október 10-éig annyira haladtak, hogy a szerkezeti részek építését is meg lehetett kezdeni. Közli a pol­gármester, hogy az anyaggazdálko­dási bizottságnak az építési engedé­lyek kiadásával kapcsolatos nyilatko­zata a hatóságra nézve kötelező. Ha a főváros valamilyen építési terv mó­dosítását a bizottság nyilatkozata alapján anyaghiány miatt tagadja meg, ez ellen fellebbezésnek helye nincs. Ha azonban az építési hatóság a módosított tervek szerint való épí­tést feltételhez köti, akkor a határo­zat ellen jogorvoslattal lehet élni. Ha feltételekhez kötik az építést, azt a telekkönyvbe is be kell jegyezni. Magánterületen történő járda- és út­építésre szintén alkalmazandók az új rendelkezések. Olyan ügyben, ame­lyekben az építésügyi hatóság még határozatot nem hozott, meg kell vizsgálni, hogy a tervek az új szabá­lyoknak megfelelnek-e. Ha nem fe­lelnek meg, a kérelmezőnek nyolc nap alatt nyilatkoznia kell, haj­landó-e a terveket módosítani, ellen­kező esetben a kérelmet elutasítják. Hangsúlyozza a polgármester, hogy az anyaggazdálkodási bizottságnak az engedély kiadásához való hozzá­járulása még nem jelenti az építő­anyagok feltétlen biztosítását. Fel­hívta a polgármester a kerületi elöl­járókat, hogy nyolc nap alatt tegye­nek jelentést az új építkezések állá­sáról. ­Színházi hírek Új színigazgatók. Manapság furcsa dologra jön rá az ember, ha néhány hét előtti újság­példányokban lapozgat. Így jártunk most, hogy az egyik színházi lap riportját összehasonlítottuk egy-két régebbi nyilatkozattal, ugyanazok szájából, akik az említett riportban szerepelnek. Azokban a pár hét előtti újságpéldányokban az újdonsült szín­igazgatók nyilatkoztak első pesti sze­zonjukról, programot adtak, megle­hetősen intranzigens, meg nem alkuvó szellemben a feledtetni kívánt közel­múlt iránt. Könyörtelenül és ünnepé­lyesen kitűzték a célt ezek a nyilat­kozatok: nívót adni a nívótlan pesti színházi szellemnek, friss italt tölteni a művészet serlegébe, melyből — sze­rintük —­ meglehetősen vegyes kö­zönség meglehetősen vegyes italokat szürcsölt legutóbb. Valóságos tabula­­rosa-járvány dühöngött az újonnan lett színigazgatók között, hideglelős á­­llaniakarással tiltakoztak minden ellen, ami a régi szellemre emlékez­tetett, írókat, színészeket bélyegeztek meg és üldöztek ki színházaikból. Ez volt pár hete. S tanulságos lesz összehasonlítani mindezzel az emlí­tett színházi lap napokban megjelent legújabb számát, amiben ugyanezek az igazgatók nyilatkoznak ugyanerről a kérdésről. Ugyanezek az igazgatók, mondjuk, de közben mindenesetre eltelt néhány hét s az a néhány hét már nem papirosnál, a tervezgetések­­nél találta az igazgatókat, hanem a színházi élet küzdőterén, a minden­napos valóságok között. Azai lénye­ges különbség. Az történt tehát, hogy az egyik nagymúltú és most megújult magán­színházunk új igazgatója ekképpen nyilatkozott a napokban egy színházi riporter előtt: — Vegyes műsort akarok adni, ugyanúgy, mint más években adott a színház. Hű akarok maradni a Ma­gyar Színház tradícióihoz. Műsorom nem különbözik a régmúlt vagy a kö­zelmúlt hagyományaitól. Aztán a közönségről nyilatkozik, hogy mi különbséget lát ő, a vidéki stagione-igazgatóból előlépett pesti színigazgató, a pesti és a vidéki pub­likum között? — Nem látok semmi különbséget. Mivel pedig a vidéki publikumot , ha nyilatkoznak legutolsó faluig kitűnően ismerem, bizalommal nézek a pesti szezon elé. Nem hisszük, hogy a fentiek kom­mentárt kívánnának, egyet mégis hozzáteszünk mindehhez. Egy régi bölcs azt tanácsolta, hogy fontos kér­désekben előbb számoljunk tizet ma­gunkban s csak azután válaszoljunk. Mi tovább mentünk. Három hétig vártunk a válasszal. * A kormányzói pár „A milliomos“ jubiláris előadásán. Hétfőn adták huszonötödször az Új Magyar Szín­házban Bónyi Adorján nagysikerű darabját, „A milliomos“-t, a főszerep­ben Csortos Gyulával. Az első jubilá­ris előadáson a kormányzó is meg­jelent, hitvesével és családjával és nagy érdeklődéssel figyelte a darabot és a kitűnő előadást. * Csehov! „Három nővér“ című színjátéka a Vígszínház soron követ­­kező eseménye. A felújítás Horváth Árpád rendezésében, igen érdekes sze­reposztásban kerül színre. Varsányi Irén hajdani szerepét Mezey Mária, Gombaszögi Fridáét Fényes Alice, Makay Margitét Tolnay Klári fogja játszani. A férfiszerepek a Vígszínház egész élgárdáját foglalkoztatják, ér­dekes azonban Kőműves Sándor sze­replése, akit, a színészkamarával vívott hosszas harcok­ után, a Három nővér­ben léptet fel az idén először a Vígszínház és Mihályi Ernőé, aki a Pódium színpadán töltött sok esztendő után ugyancsak most lép először „nagy“ színpadra. * Az Andrássy Színházban még hosszú karrier előtt 611 a Boldoggá teszlek című bohózat, de a következő darab szerepeit már kiosztották. Egy olasz vígjáték kerül sorra Vaszary János átültetésében. Három főszere­pét Muráli Lili, Páger , Antal és Pálóczy László kapta meg. * „Ady és költő kortársai“ címmel nagysikerű irodalmi estet rendeztek vasárnap a Zeneakadémián. Horváth Béla bevezető előadása után Lánczy Kató, Makkay Margit, Maróthy Anna, Szilágyi Szálló Eszter, Básthy, Gre­­guss és Pataky Jenő szavaltak.. * Babits Mihály Oedipus-fordítása csütörtökön este 8 órakor kerül elő­ször műsorra. A rádióban adják elő, Tímár Józseffel a címszerepben. Zenei hírek * Mozart-est. Hétfőn a népművelés kolarf-esttel nyitotta meg nagyzene­kari estéit a Művelődés Házában. A Fővárosi Énekkar a dicséretes be­tanító munkát végző Karvaly Viktor vezényletével a nagy c-moll miséből adott elő részleteket. Ez az impo­záns torzó hatalmas előadási feladat, amivel sikeresen birkózott meg az együttes. A szólókat Osváth Júlia, sajnos, megdöbbentő indiszpozícióval tolmácsolta. Ilyenkor látszik, hogy a kosztüm, a díszlet, a világítás és nem­ Utolsó sorban a játék mennyit segít az Operaházban. Éppen ezért nagyon üdvösnek és kívánatosnak tartjuk, hogy énekeseink a nagyobb feladatot jelentő hangversenyeken való intenzív közreműködésükkel ellenőrizzék ma­guk is művészi eszközeik tisztaságát. Ami a zenekari számokat illeti, a publikum nem tudhatja, hogy a tol­mácsolásban mi a dirigens és mi a zenekar művészeinek érdeme. Szo­morú dolog, hogy a Fővárosi Zenekar igazgatója, dr. Csillény Béla, még ma sincs tisztában a vezénylés elveivel. Görcsös mozdulatai vannak, egyik lábáról a másikra állva imbolyog, a leghalkabb részeknél is fölösleges felsőtesti nyugtalanságot árul el , hogy csak a kirívó hibákra figyel­meztessük. Az ütemezési technika alapelemeit jó volna, ha egy szak­avatott mester vezetése alatt sürgősen elsajátítaná, ha már a főváros zene­karának generálisa lett. A Mozart­­stílus egyike a legnehezebbeknek, de az már hiba, hogy az asz-dur szim­fónia­­tempóit sem ismeri eléggé s avatatlan kézzel nyúl egy ilyen töké­letes remekműhöz. A II. és IV. tétel­ben bántó ingadozást figyelhettünk meg, a III. tételt a kecses menuetto allegretto helyett pedig túlhajszolt tempóban mint allegro m­oltot darál­ták le. Az interpretációnak vajmi kevés köze volt Mozart tökéletes, csipkefinomságú, lecsiszolt stílusához. Külön fejezet a c-moll koncert kísé­rete. A bizonytalanságot itt főleg az okozta, hogy a külföldről importált példa szerint a karmesteri pultot a zongora mögé helyezték. Ez magá­ban nem baj, ha a vezénylő profilt mutatva figyeli a pianistát. A gőgös háttal felásással azonban már eleve vízbe esett a finom nü­anszokat köve­telő együttműködés. Jóhiszeműileg fel­tesszük, hogy Csilléry jobb helyezke­désével a csellés-botlások száma ke­vesebb lett volna. A kiváló Károlyi Gyulát is láthatóan idegesítette a do­log, legalább is ennek tulajdonítjuk szokatlan melléütéseit. A koncert alapján megállapíthatjuk, hogy a zenekar összeállítása veszedelmesen meggyengült. Az oboák, fagotok, kürtök, harsonák sokkal gyengébbek a tavalyinál, a vonósok precizitása is sok kívánni valót hagy hátra. ♦ A Liszt Társaság díjnyertesei. A Liszt Társaság által a Zeneművészeti Főiskola éneknövendékei számára adományozott díjak zártkörű pályá­zata kedden folyt le. A 300 pengős első díj nyertese Csongor István (dr. Molnár Imre tanítványa), míg a 200 pengős második díjat a zsűri Újlaky Margitnak (írosfáy-növendék) ítélt® oda. * Gieseking zongoraestje. Gieseking Walter, a hanglemezei révén is jól ismert kitűnő pianista játszott a Vigadóban. Előadásáról csak a leg­nagyobb magasztalás hangján írha­tunk. Feltűnő szellemi koncentrációja kristálytiszta technika csatornáin árad. Különösen pompás Bach és Mozart tolmácsolásának zárt és tel­jes világa. Ritkán hallható tökéletes produkció volt a Liszt „Benediction“ sokrétű és ihletteljes kifejezése s csodálatos hangkölteményként eleve­nedett meg a ráadás-sorozat két el­bűvölő Defcus­sy-darabjának finom poézise. SZERPA, 19*­ OKTÓBEr Él. MOZART-EST MA. V. 8 Hangv. Zenekar III. bérr. Vez. Rajter, közr.: Szabó Ilonka és Országh. Je­gyek Koncertnél. FARAGÓ zongoraest holnap Vigadó 8. (Beethoven-est) Koncert. Rádióműsor BUDAPEST I. (Szerdán.) 6*40: Ébresztő* Torna. Hírek. Közlemények. Étrend. Hangle­mezek. — 10: Firek. — 10-10: A háziipar és a család jóléte. — 18*45: Fák szerepe a ter­mészetben. — 11*10: Nemzetközi vízjelzőszol­­gálat. — 12: Harangszó. Fohász. Himnusz. —­ — 12*18: Hanglemezek. — 12.40: Hírek. — 13.20: Időjelzés, vízállásjelentés. — 13.50: Cigányzene. — 14.31: Hírek. — 14.45: Műsor­ismertetés. — 15: Árfolyamhírek. — 15.20: Országos Postászenekar. — 15.15: Székely határőrök harca. — 16.45: Időjelzés, hírek. — 17: Hírek szlovák és ruszin nyelven. — 17.15: A fük­mile. Arany János költeménye, elmondja Bodnár Jenő. — 17.30: Régi magyar* sajtófőnökök. (Schöpflin Aladár.) — 17.45: Jazz-zongora. — 18: Thury Zsuzsa elbeszélése. — 18.32: Honvédműsor. — 10: Hírek magyar* német és román nyelven. — 19.20: Külügyi negyed­­óra. — 13.55: Az Operaház október 14-i előadásának közvetítése a Magyar Műve­lődés Házából: Tosca. — 21.46: Firek. — 22.18: Rádiózenekar. — 23: Hírek német, olasz* angol és francia nyelven. — 23.25: Cigány­* zene. — 24: Hírek.

Next