Magyar Nemzet, 1941. október (4. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-31 / 249. szám

4 Ismét dr. Kövess Bélát választották m­eg az Ügyvédi Kamara elnökéül A Budapesti ügyvédi Kamara csü­törtökön este tartott közgyűlésén a három napon át tartó választás ered­ményét hirdették ki. A választási küz­delemben — mint ismeretes — két párt vett részt, a Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesülete és a keresztény ügyvédek nemzeti csoportja. A KÜNCS listájáról megválasztották elnökül dr. Kövess Bélát 581 szavazattal, szemben a MÜNE jelöltjével, dr. vitéz Szabó Lajossal. Az egyik elnökhelyettesi ál­lást a KÜNCS jelöltje, dr. Wendel Árpád nyerte el 552 szavazattal, a másik elnökhelyettes a MONE jelöltje, dr.­­faár Jenő lett. Megválasztottak ezenkívül 36 választmányi tagot, 12 választmányi póttagot, 30 fegyelmi bírósági tagot és az összeférhetetlen­ségi, valamint a közgyűlési kikül­dötteket. Protestáns irodalmi és művészest a Magyar Művelődés Házában Hatalmas érdeklődés nyilvánult meg a­­csütörtök esti protestáns irodalmi és művészest iránt. A Magyar Művelődés Házának nézőterét zsúfolásig megtöl­tötte a közönség. Az egyházi és társa­dalmi élet vezető férfiai között ott lát­tuk Tasnádi Nagy Andrást, a kép­­viselőház elnökét, Társ Tibort, a kép­viselőház alelnökét, Raffay Sándor, Kapy Béla és Józan Miklós püspökö­ket, továbbá a magyar országgyűlés felsőházának és képviselőházának szá­mos tagját. A műsort a budapesti református gimnázium énekkarának zsoltára ve­zette be, majd dr. Szabolcska László református lelkész Ravasz László püspök bevezetőjét olvasta fel, mint­hogy a püspököt betegsége gátolta a megjelenésben. — A szépség olyan javunk — mon­dotta többek között a bevezető elő­adás —, amelyet megmentünk örök bujdosásunk útjára és olyan útleve­lünk, amellyel keressük egy eljövendő világ kapuját. A szépség mindig kever­ten fordul elő. Valamit hozzáad a vi­lág, tapad reá valami, ami lényével ellentétes. Emitt hozzátapad az érzéki­ség, amott a haszon, a művész erőlkö­dése, a gyakorlott iparos izzadtság­szaga és a valóban nagy művész tehe­tetlenségének tragikuma. Megtörténik, hogy évtizedeken át nem látjuk meg a szépséget ebben vagy abban a költe­­ményben vagy festményben, míg egy­szerre csak ránk ugrik, mint egy oroszlán és magával ragad, mint egy vihar. A szépség láthatatlan világnak látható világunk résein át való finom beszűrődése — olvasta fel többek kö­zött a püspök szavait Szabolcska László. A költői gondolatokkal átszőtt mély filozófiai megnyilatkozás után dr. Makkay Sándor egyetemi tanár Hős­kor című munkájának egyik részét olvasta fel a közönség lelkes tapsai között. A művészest zenei élményét elsősorban Keréh Endre és Palló Inne, a két gazdag előadó egyéniség sokoldalú és dúsan árnyalt művészete jelentette. A nagykőrösi református tanítóképző intézet énekkara ismét feladata magaslatán állt, fölényest nyújtó kórusa mellett is megérdemelt tapsot aratott a budapesti református gimnázium énekkara, Faragó Géza tanár gondos vezénylésével. A mű­vészi számok közül Nagy István ko­moly, fegyelmezett és az Ady-versek értelmét megvillantó előadása, Kiss Ferenc közvetlen Kozma Andor-in­­terpretálása gazdagították az ünnep műsorát. Báró Kemény János, az Erdélyi Helikon elnöke a protestantizmus művészetek iránti megbecsülését, iro­dalomszolgálatát vetítette a hallgató­ság elé. A lélek embere, a szellem fegyverhordozója a magyarság leg­erősebb védelmi vonalát erősíti, azt a védelmi vonalat, amelynél végül is el fog dőlni, hogy mit jelentünk mi a világ számára és megáll­juk-e helyün­ket továbbra is úgy, mint magyar hi­vatásunk és protestáns szolgálatunk azt számunkra előírja — mondotta Báró Kemény János sommázata után a Szóret ünnepélyes akkordjaival ért véget a protestáns irodalmi és mű­­­vészest. Október 31 protestáns ünnepségei A reformáció évfordulójának, októ­ber 31-nek megünneplését az idén a Protestáns Napok eseménysorozatai is gazdagítják. Délelőtt 10 órakor a Calvin téri református templomban dr. Engedi Andor református egyház­kerületi főjegyző, a bécsi kaputéri evangélikus templomban Kapy Béla püspök, a Koháry­ utcai unitárius templomban pedig Halmégy­ János marosvásárhelyi lelkész hirdeti az igét Mindhárom ünnepi istentisztele­tet a rádió is közvetíti. Délelőtt 12 órakor a protestáns cserkészek gyűlnek össze a pesti Vigadó nagytermében. Ez alkalom­mal kerül sor a 308-as számú Bethlen­­cserkészcsapat zászlóavatására. Az avatóbeszédet dr. Tasnádi Nagy And­rás, a képviselőház elnöke modnja, majd dr. Ravasz Lászlóné és dr. Raffay Sándorné zászlóanyák díszítik fel a lobogót. Az ünnepélyes fogada­lomtétel után vitéz Faragó Ede or­szággyűlési képviselő tart előadást, majd dr. Ravasz László püspök indítja útnak a koszorút vivő cserkész­küldöttségeket protestáns nagyjaink fővárosban lévő szobrához és sírjá­hoz és a Hősök Emlékművéhez. Délután 6 órakor lesz a szokásos reformációs emlékünnepély a pesti Vigadóban. Az ünnepélyt Bognóczky Géza, a Bukovinából hazatért székelyek lelkipásztorának imája után Tasnán Nagy András nyitja meg. Beszédet mond Túróczy Zoltán evangélikus püspök, végül az ifjúság szónokának beszéde után Basilides Mária ének­számai, majd Benkő István reformá­tus esperes zárja be az ünnepélyt. Este fél kilenckor közös vacsora a G Gellért-szállóban, ahol vitéz Bonczos Miklós államtitkár tart ünnepi be­szédet. * A Protestáns Napok csütörtöki ese­ményei közül az értelmiségi konferen­ciák emelkedtek ki. A jogász-, orvos-, mérnökközgazdász-, tanár-, újságíró- konferencia iránt is élénk, érdeklődés nyilvánult meg. Délelőtt a protestáns lelkészek Benkő István református esperes elnöklésével a szabadság téri templomépület nagytermében tartották konferenciájukat. Sor került még az egyes evangelizációs összejövetelekre, amelyek a Protestáns Napok lelki el­mélyülését segítették elő s a külön­böző korhoz, nemhez és hivatáshoz tartozó résztvevők lelki megerősítését szolgálták. Hírek Horvátországból A napokban megkezdődtek, mint a Hrvatski Narod című lap jelenti, a magyar—horvát kereskedelmi tárgya­lásokra való előkészületek. November elején Budapestre utazik a horvát ke­reskedelmi delegáció, amelyet Lamer Mirko államtitkár vezet. A delegáció tagjai még dr. Cabas Josip miniszteri osztályfőnök és dr. Tarle, a külügy­minisztérium konzuláris osztályának vezetője. A tárgyalások a horvát la­pok szerint mindössze néhány napig fognak tartani. Az új magyar—horvát kereskedelmi és fizetési szerződéssel a magyar és a horvát gazdasági élet közötti együttműködés még szoro­sabbá válik. * Dr. Mond­ Alexander, a horvát pénzügyminisztérium osztályfőnöke Rómába utazott, hogy az olasz fenn­hatóság alatt működő horvát pénz­intézetek számára működési engedélyt kérjen és jogi helyzetüket tisztázza. * A belgrádi Donauzeitung „A po­­glavnik állama“ címmel zágrábi kel­tezésű cikket közöl s arról a kérdés­ről ír, mivel járult hozzá Horvát­ország az új európai rendhez. A lap így ír: A régi és az új nacionalizmus között alapvető a különbség A po­­glavnik állama lemond arról, hogy részt vegyen a nagy politikában. Dr. Pavelics és munkatársai azon a nézeten vannak, Horvátország kül­politikája abban áll, hogy helyre kell állítani a jóviszonyt a szomszéd államokkal, tehát követni kell az államférfiúi tekintélyen alapuló ren­det. A külpolitikának egészséges arányban kell állania az állam erejé­vel. A nagy politikában való részvétel beteges tünet volt, a Versailles- idők tévedése. Zágrábban tehát nem Lon­donban, Párizsban és Washingtonban keresnek támogatást, hanem Berlin­ben, Rómában, Budapesten, Szófiá­ban, Bukarestben és Pozsonyban. * Mint Rómából jelenti az NST, Róma közelében szerd­án agyonlőtték Knezsevics Milos volt jugoszláv állampolgárt, akit a rendkívüli tör­vényszék halálra ítélt, mivel két tár­sával ez év februárjában felrobban­tott egy olasz kereskedelmi hajót. Két bűntársa 30, illetve 20 évi fogyó­­ házat kapott. Magyar Nemzet н*•.-/'.jé*• V­­- ■ ■ ~ » • ’ W FERENCJÓZSEF KESERUVIZ *■ н-.: -‘„V-i'*t \ s.r ' Új csendőr és hadbiztos vezérőrnagy A kormányzó az I. állományfőcsop­­­ortban a magyar királyi cs­endőrség hivatásos állományában kinevezte 1941 november 1-ével 1941 november 1-i ranggal vezérőrnaggyá dr. vitéz Da­­musz Farkas­ és Huszár Ágoston ez­redest, a magyar királyi honvédség hivatásos állományában pedig 1941 november­­­ével 1941 november 1-i ranggal a hadbiztosoknál hadbiztos vezérőrnaggyá Karánsebesy Gyula had­biztos ezredest. (MTI.) Székely vitézavatás Sepsiszentgyörgyön Marosvásárhelyről jelentik­ .Sepsi­szentgyörgyön 45 székely vitézjelöltet vitézzé avattak. Az ünnepségen Gaáli Ernő ny. vezérőrnagy, ottani szék­kapitány tartott beszédet. Felszólalt még a megye nevében dr. Barabás Andor alispán, a város nevében pedig Koncz Árpád polgármester üdvözölte a vitézeket. Adóhivatali és pénzügy­­igazgatósági kinevezések A pénzügyminiszter szolgálati vi­szonyának végleges rendezéséig a dési adóhivatalnál foglalkoztatott Endrődi Sándort ideiglenes minőségű állam­­pénztári tanácsossá, Demény Mózest ideiglenes minőségű I. osztályú állam­­pénztári tisztté a dési, a nagyilondai adóhivatalnál foglalkoztatott Papp Gyulát ideiglenes minőségű II. osz­tályú állampénztári tisztté a nagy­­ilondai, a dési adóhivatalnál foglal­koztatott Incze Győzőt ideiglenes mi­nőségű II. osztályú állampénztári tisztté a dési és a besztercei adóhiva­talnál foglalkoztatott Vesely Róbertet ugyancsak ideiglenes minőségű II. osztályú állampénztári tisztté a besz­tercei adóhivatalhoz kinevezte. A pénzügyrolrasztár (.gzenkia-ÜL Lu­kács Lajost­ a dész­­Sziszügy­gazgató­­sághoz ideiglenes minőségű iroda­­igazgatóvá, Nagy Lajost és Mezei­ Gyulát ideiglenes pénzügyi irodatisz­tekké, Kapeller Endrét a nagyváradi pénzügyigazgatósághoz ideiglenes mi­nőségű pénzügyi irodasegédtiszttá, Meszner fiá?-át a besztercei pénzügy­igazgatóságához, Pásztohny Ödönt és Andorfer Istvánt a dési adóhivatal­hoz, Szűcs Istvánt a besztercei pénz­­ü­gyigazgatóságh­­oz ideiglenes minő­ségű pénzügyi kezelőkké, végű. Mül­ler Lajost a szatmárnémeti szb­bivá­talhoz ideiglenes minőségű pénzügyi irodafőtisztté, Kidül Grácsán Miklóst a naszódi adóhivatalhoz, ideiglenes minőségű pénzügyi irodatisztté ne­vezte ki. Előadás a szabad orvosválasztásról Walikovszky Károly, az Újságírók Szanatórium Egyesülete igazgatója, I. a biztosítási főfelügyelő, csütörtökön este a VII. ker. orvostársaságban elő­adást tartolt a szabad orvosválasztás­ról. Előadása első részében általános­ságban foglalkozott a kérdéssel, meg­jelölve az orvos iránti bizalom ob­­jektív és szubjektív forrásait, majd ismertette a különböző orvosi rend­szerek gyakorlati alkalmazását euró­pai viszonylatban a társadalombizto­sító intézetek területén Végül az Újságírók Szanatórium Egyesületében nemrégiben bevezetett szabad orvos­választás rendszerét ismertette. Az előadást a nagyrészt orvosokból álló nagyszámú hallgatóság tetszéssel fo­gadta.­­ A kárpátaljai ruszinok elutasítják az amerikai ruszinok röpiratát Ungvárról jelentik. A Kárpátaljai Tanácsadó és Véleményező Bizottság Ilniczky Sándor elnöklésével ülést tar­tott. A bizottság elnöke, közölte, hogy az amerikai ruszinok között a benesi propaganda hatása (dalt éretlen és otrom­ba röpiratot adtak ki. Ezért táv­iratot intézett a Szojedinenk­ elnöké­hez, amelyben kérte, hogy az óhazai politikai vagy kulturális ügyekben ne hozzanak határozatot a kárpátaljai ruszin nép mostani vezetői véleményé­nek meghallgatása nélkül. Ezzel kap­csolatban az ülésen határozati javas­­la­tot fogadtak el, amelyben a ruszin nép nevében a leghatározottabban visszautasítják a csehszlovák benesi propagandának azt a törekvését, hogy a­ kárpátaljai terület a Magyar Szent Koronától valaha ismét elszakíttassék. PÉNTEK, 1941 OKTÓBER 31. Vád, amely csak félreértés? A Magyar Nemzet október 28-i számában egy vádra hívtam fel a magyar közvélemény figyelmét. Egy vádra, amelyet egy disszidens nyi­las újságíró hangoztatott anyapárt­jával szemben, amidőn azt mon­dotta: „Nem a nemzeti szocialista igazságok hirdetésén volt a hang­súly, hanem azon, hogy dátumra bejósolták a hatalom átvételét, amikor is kit felakasztanak, kit ér­deme szerint jutalmaznak.“ Most a disszidens nyilas újságíró egy testvéri levélben ahelyett, hogy bizonyítaná a vádját, magyaráz és elködösít. Azt mondja, hogy ő sehol sem említette meg a nyilas­­keresztes pártot és ha valaki figyel­mesen végigolvassa a mozgalom egyes vezetőiről és a mozgalomról szóló bírálatát, nyilvánvalóvá válik előtte, hogy „nem a nyilaskeresztes párt összességéről és egészéről ír­tam a bíráló megállapításokat. Cso­portokat és klikkeket említettem, amely csoportok és klikkek egy része azóta megszűnt, másrészt pe­­dig a magyar igazságszolgáltatás súlyos büntetései folytán beállóit ,nyugalmi állapota szüntette meg.“ Te­hát ez magyarul annyit jelent, hogy nem, korántsem volt a disszi­dens nyilas újságíró úrnak szán­dékában az anyapártot ilyen sú­lyos váddal terhelni, hanem ő egye­dül és kizárólag a klikkeket és csoportokat vádolta meg, amelyek azóta meg is szűntek és azokat, akik ma börtönben ülnek vagy jobbnak látták a börtön elől bizto­sabb­ vidékek­re menekülni. De le­gyen szabad megjegyeznem, hogy ha a klikkek és csoportok meg­szűntek és mindazok a rendellenes­ségek megszűntek, amelyeket a disszidens nyilas újságíró felsorolt, vájjon miért léptek ki ő és társai a nyilas pártból és miért nem mű­ködnek tovább nyilaskeresztes ön­tudattal az egység házában? Le­gyen szabad még megjegyeznem, hogy ha a disszidens nyilas újság­író nem az anyapártot értette, vájjon kire vonatkozik ez a mon­data: „A szellemi meggyőzés, fel­­f­vágosítás, és­­a népnevelés munká­ját felváltotta egy nyakló nélküli szecjipikai szervezés, amely­ naggyá lendítette ugyan a mozgalmat, de a mozgalom erkölcsi értékének és politikai erejének kizsákmányolóit juttatta vezető szerephez.“ Várjon, hogy ha olyan egyének jutottak vezető szerephez, mint amilyenek­nek a párt vezetőit e fentebbi mondatban a disszidens nyilas új­ságíró jellemzi, e vezetők egyéni­sége­ nem nyomja-e rá bélyegét az egész pártra s vájjon ki volt az, vagy mi volt az, ami beígérte a ha­talomnak dátumra való átvételét, ha nem a párt közismert röpcédu­lái? Sőt tovább megyek, amidőn tel­jes hűséggel leközlöm azt, hogy a nyilas újságíró milyen egyéneknek minősíti és írja le a képviselő­­jelölteket. „Egy hazug és ámító totális elv alkalmazásával önkénye­sen a klikkérdekek szempontjából állították össze az 1939-es válasz­tás képviselőjelöltjeinek listáját és nem a mozgalmi múltat, az áldo­zatkészséget vették figyelembe, ha­nem sok esetben a jelöltek pénz­tárcáját és alkalmazkodóképességét egy, az egész világon csak nálunk dívó és mindenki más számára ért­hetetlen totalitás hirdetésével . Én úgy tudom, hogy a képviselőjelöl­tekből lesznek a képviselők é­s ha a képviselőjelöltek olyanok voltak valóban, amilyennek azt a disszi­dens nyilas újságíró jellemzi, akkor a képviselőkről is úgy kell véle­kednie, mint ahogy a képviselő­­jelöltekről vélekedett. Én bevallom, hogy már csak alkotmányos érzé­semnél fogva ,sohasem tudtam volna oly férfiakat ilyen váddal illetni, akiket a választók bizalma az országgyűlés képviselőházába küldött, mint ahogy azt a disszi­dens nyilas újságíró teszi. Bár hozzá vagyunk ahhoz szokva, hogy normális gondolkozással, ész­szel és aggyal nem igen szoktuk megérteni a nyilas kinyilatkoztatá­sokat és alapvető tételeket, mégis úgy érzem, hogy ezúttal a disszi­dens nyilas újságíró cikke, tiszte­letteljes kivétellel, érthetően és magyarul volt írva. Amely pártban „politikai kalandorok és haszon­lesők“ juthatnak vezető szerephez, bajos azt mondani, hogy ott csak az immáron megszűnt csoportok és klikkek, a börtönben ülők és el­menekültek foglalkoztak azon épü­letes gondolattal, hogy hatalomra­ jutás esetén a velük szembenálló­kat felakasszák. Mi a magunk alkotmányos fel­fogásával sohasem fogjuk elismerni az ellenfél meggyőzésének és az ellenvélemény leküzdésének ezt a „gajdeszi“ módját. Ha a disszidens nyilas újságíró azt hiszi, hogy ez a vád is csak úgy elszáll a levegőben, mint az a sok egyéb szennyes ki­teregetés és vad, amellyel jónak látta a testvéri tábort megtisztelni, akkor igen téved, mert bennünket már igen kevéssé érdekel a test­­vérháború alatt egymásra szórt kü­­lönböző vádak sokfélesége, de ez az egy, az akasztás, az nagyon ér­dekel. Mert elvégre itt nem egy ártatlan szórakozásról van szó, nem egy jól sikerült csínyről, hanem na­gyon is komoly dolgokról és olyan fegyverek használatáról, amely szé­les rendeket vágna a magyar értel­miség amúgy is szerény soraiban. Ahhoz pedig már hozzá vagyok szokva, hogy a túloldalról mindig ugyanazt a lemezt rakják a gramo­fonra. Aki nem nyilas, az zsidóbarát és liberális és ezzel a váddal azt hiszik, hogy a magyar közéletből örökre való kiátkozás bélyegét akasztják a szegény szerencsétlen delikvens nyakába. Valami újat méltóztassék kitalálni. A valamit, ami, mint érv hat, vág és lenyűgöz. Ben­nünket érvekkel meg lehet győzni, de­ gorombaságokkal nem. Azt írja a nyilas újságíró testvéri meleg szeretettel testvérének, hogy ne üljön fel a „bujtogatás“-nak, nehogy a testvérharcnak az én libe­rális és csáklyás szívem örülhessen. Kérdem én, ki bujtogatott olyan te­kintetben, hogy a disszidensek ki­lépjenek, ki bujtogatott olyan tekin­tetben, hogy a vádak egész tömegét ontsák és zúdítsák az anyapártra, ki bujtogatott olyan irányban, hogy testvérimre tegyen? Itt nem gyújto­gatott senki, itt öngyulladás volt, belső tűz és azt, hogy egymásba kaptak és harapják, marják, rúgják egymást, azért ne méltóztassanak másokat okolni és kívülálló bűnösö­ket keresni. A lényeget pedig­ elhall­gatják az urak, a lényeget, amely, a­ magyarság szempontjából njinne,in­­nél előbbre való és fontosabb, tudni­illik azt, hogy mi nem azért állunk önökkel szemben, mert jobbolda­liak, nem azért, mert új kornak új koreszméjét hirdetik, hanem azért, mert az önök által hirdetett kor­eszméből hiányzik a lényeg: a ma­gyarság. Ha az önök koreszméje ugyanolyan égő, izzó, lenyűgözően magyar volna, mint amilyen német a nagy német nép koreszméje, akkor nem lenne ellene semmi kifogásunk. Értsék meg az urak, hogy nekünk minden más szempont mellékes és félre­esik a mi érdeklődésünk és törekvéseink köréből, ami nem a magyarság és kizárólag a magyar­ság létét, jövőjét és boldogulását szolgálja. Hozzánk a mi fajtánk és a mi vérségünk áll közel és annak az érdeke, java, üdve az az egyedüli cél, amelyet mi szolgálni akarunk, amelyért élünk és amelyért, ha kell meg tudunk halni. Ne gondolják azt az urak, hogy én gyengének érzem magamat, hogy az én telkemet csak egy pillanatra is félelem üli meg, m­ert érzem, hogy nem vagyok magam és nem vagyok egyedül, az én gyenge sza­vamból évezredes történelmi nagy­ságunknak ereje és hatalma kiáll. Az én szavamból keleti fajtámnak csodálatos lelke beszél, belőlem si­kolt Verecke bérce. Mohi és Mo­hács mezejének véres röge, belőlem sír a tárogató és bennem él, lakik és dübörög a magyar szabadság dicsőséges szelleme. Nem uraim, én nem vagyok gyenge ezen a magyar földön, én legyőzhetetlen vagyok, mert magyar vagyok Vitéz Balmán­ Huszár Aladár Tí­rnai Béláné sz. Reichmner Sári fájdalomtól összetört szívvel közli a rokonság nevében is, hogy felejthe­tetlen, odaadó, jó férje,­­ a legjobb es kér. rokon és barát a Magyar Általános Hitelbank ny. igazgatója, társ, füzérhadnagy boldog házasságának 32. esztendejé­ben, október 30-án rövid szenvedés­­ után visszaadta lelkét Teremtőjének. 1041 november 2-án, vasárnap déli 12 órakor kísérjük ki utolsó útjára, a farkasréti r. k. temetőben. Fia féke örökké élni fog szívünkben.

Next