Magyar Nemzet, 1941. november (4. évfolyam, 250-274. szám)
1941-11-18 / 263. szám
KEOO, 1941 NOVEMBER ISL Megnyitották a nyolcadik közigazgatási továbbképző tanfolyamot A belügyminisztérium dísztermében hétfőn délelőtt ünnepélyesen megnyitották a Vili. közigazgatási továbbképző tanfolyamot. A megnyitáson megjelentek: Karafiáth Jenő, Budapest székesfőváros főpolgármestere, Töreky Géza, a Kúria elnöke, Antal István igazságügyi, vitéz Bonczos Miklós belügyi, Fái István közigazgatásügyi, Barcsay János földművelésügyi, Tomcsányi Kálmán és Johann Béla belügyi és Ghyczy Dénes igazságügyi államtitkárok A megnyitó beszédet vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter mondotta. — A kormány ma minden ténykedésében — mondotta— az államigazgatás minden vonalán a családvédelmet és az elesett néprétegek gondozását helyezi előtérbe és tűzi ki elsőrendű feladatául. A miniszter ezután behatóan foglalkozott a gyámügyi igazgatás kérdésével. A gyámügyi igazgatás — mondotta a miniszter — természeténél fogva bekapcsolódik a szociális munkába. Magyarországon az ország lakosságának 8 százaléka tartozik gyámügyi igazgatás alá s ezért felhívta a hallgatókat, hogy a gyámügyi gondozásnál rájuk nagy feladat vár, s ezt a kérdést emberszeretettel kezeljék. Szeretném —■ mondotta a miniszter —, ha ez a tanfolyam nem csak a jó ismeretet tágítaná, hanem egyúttal az ember szeretetének, a humanizmusnak érzését fokozottan beoltaná hallgatói lelkébe. A miniszter beszéde után Radocsay László igazságügy-miniszter tartott előadást „A magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének gyámügyi vonatkozásai“ címmel. Előadásában Radocsay miniszter hangoztatta, hogy a gyámügy és a magánjog kapcsolatai és általában a gyámügy szolgálatai magyar talajból nőtt ki. A közigazga- tásban gyakran felmerül a magánjogi tudás szüksége és a gyámügynél különösen fontos hogy a köztisztviselők 1 magánjogi ismerettel rendelkezzenek. A miniszter ezután részletesen is imertette az új kódex szempontjait az anya- és csecsemővédelem s a tör- vénytelen gyermekek kérdésével kap- csolatban. Új jogi alapot teremt a kódex az iszákosság és minden más narkotikum mértéktelen élvezete ellen irányuló társadalmi küzdelem szá- mára azzal, hogy a nagyobb fokú szenvedélyt önálló gondnokság elnhelyezési okként állítja be, ellenben elejti mint ilyet, a süketnémaságot. Az igazságügyminiszter végül rámutatott arra, hogy a korszerű közszolgáéihoz elengedhetetlen jogi szaktudást nem lehet egyedül valamely tanfolyam elvégzésével elsajátítani, hanem csakis soha nem szűnő tanulással. Az igazságügyminiszter beszéde után dr. Kolozsvári Bálint egyetemi tanár A család magánjogi védelme címmel tartott érdekes előadást. Tartalékok létesítését és az ügyvitel egyszerűsítését sürgette az OTI közgyűlésén a GYOSZ elnöke Az Országos Társadalombiztosító Intézet vasárnap tartotta a budai Vigadóban évi közgyűlését, melyen a belügyminiszter képviseletében megjelent dr. vitéz Jósfay György miniszteri tanácsos. A közönség soraiban a különböző társadalombiztosító intézetek kiküldöttjei, dr. Zsembery István, dr. Hindy Zoltán, dr. Kleysl Károly és dr. Gulácsy István foglaltak helyet. Baráti Huszár Aladár elnöki megnyitójában bejelentette, hogy a közgyűlés nevében hódoló táviratot küldött a kormányzónak, majd a Délvidék visszafoglalásával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az OTI a legnagyobb örömmel vállalja az ott élő népek szociális gondozását. Ezután dr. Lengyel Ervin vezérigazgató tartotta meg beszámolóját, bejelentve, hogy az új területgyarapodás révén hat helyi szerv tér vissza az intézethez s az új biztosítónak száma hatvanezerre becsülhető. Az év társadalombiztosítási történetét, az elért eredményeket ismertette ezután, majd statisztikai adatokkal mutatta meg az intézet működését. Megemlékezett még az intézet új fővárosi és vidéki építkezési terveiről. A vezérigazgató beszámolója után flaggenmaeher Henrik, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége elnöke a nagyipar nevében szólalt fel és elsősorban a visszatért területek munkaadóit és munkavállalóit üdvözölte. Kiemelte azután, hogy az OTI 1040 évi zárszámadása több mint 8000(!) ipari munkás-biztosítottról számol be. Ez a szám az ipari fejlődés rendkívüli méreteit tükrözi vissza, egyben azonban érzékelteti a megnövekedett felelősséget, mely reánk nehezedik, midőn az OTI olyan nagyjelentőségű kérdéseivel foglalkozunk. A pénzügyi helyzet alakulása viszont nem ilyen kedvező. Az a tény, hogy a jövedelemnek mintegy 20 százalékos emelkedése mellett a költségek olyan mértékben emelkedtek, hogy a felesleg viszont csökkenést mutat, megfontolásra kell, hogy késztessen mindazokat, akik a társadalombiztosítás kérdéseit szívükön hordják. Az ipar szívesen hozza meg az áldozatokat a dolgozó munkásság érdekében, de helyes, ha gondolunk arra, hogy a foglalkoztatottság szempontjából esetleg kedvezőtlenebb időkben bizonyos tartalékot álljanak rendelkezésre. Foglalkozott ezután az öregségi biztosítás helyzetével. Az igazgatóság jelentése feltünteti, hogy a 220 millió pengős tartalékalap elhelyezésénél állandóan milyen körültekintéssel járnak el azért, hogy ezek a vagyonrészek teljes értékükben rendelkezésre álljanak majd annak idején törvényes rendeltetésük kielégítésére. Erre a körültekintésre és előrelátásra vallóban nagy szükség van. Mindnyájan tudatában vagyunk ugyanis annak a felelősségnek, amely az öreg és rokkant munkásokkal, az özvegyekkel és árvákkal — de a termeléssel szemben is— egyformán fennáll. Nagy örömmel emlékezett meg ezután a baleseti, kórház megnyitásáról annál inkább, mert ennek létesítését a gyáriparnak rz. elnökségben helyet foglaló képviselője kezdeményezte. Az képvitelre nézve hangsúlyozta, hogy a nagyipar az önkormányzat Stegaszkuláti óta sürgeti olyan egyszerűsítések életbeléptetését, melyek az ipar és a társadalombiztosítás együttműködését, megkönnyítik és a biztosítottak igényeinek kielégítését meggyorsítják. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a gyáripar tudatában van annak a sorsközösségnek, mely a magyar termelésben a munkaadót és munkást összefűzi -s annak, hogy ez nagy kötelezettségeket hárít a termelésre és a munkavállalóra egyaránt. Ha a társadalombiztosításunkat a külföldiekkel összehasonlítjuk: a tárgyilagos szemlélőnek meg kell állapítania, hogy még ipari szempontból előrehaladottabb nyugati államokkal szemben sincs okunk szégyenkezésre. Végül a gyáripar nevében köszönetet mondott az önkormányzatnak az ügyvitelnek és az orvosi karnak. Peyer Károly, Sellinger Ede és Lillin József szólaltak még fel, majd a közgyűlés elfogadta a vezérigazgató jelentését, a zárszámadást és a jövő évi költségvetést. Beiktatták Jordán Miklós unitárius püspököt A magyarországi unitárius egyház főtanácsának vasárnapi közgyűlésén Kolozsváron beiktatták püspöki méltóságába Józus Miklós püspököt. Az istentiszteleten Taar Géza lelkész mondott imát, majd Gélei József főgondnok felolvasta a püspökké választás kormányzói jóváhagyását, ezután dr. Kiss Elek egyházi főjegyző vette ki a hivatalos esküt. Az eskütételen a kormányzót dr. Mike Ferenc ny. államtitkár, a kultuszminisztert Kürn István miniszteri tanácsos képviselte. A szertartás után a püspöki palotában tartott fogadáson Józan Miklós püspök megemlékezett arról, hogy az unitárius egyház az örök Erdély szent földjéért dolgozik, majd az egyház múltjával s a vallástanítás reformjával foglalkozott. Kolozsvár plébánosa Burátk Béla Kolozsvárról jelentik: Márton Áron római katolikus püspök a kolozsvári egyházközség plébánosává dr. Barátit Béla teológiai tanárt nevezte ki. Az új plébános egyúttal a kanonoki címet és Kolozs megye főesperesi címét is megkapta. Az október 12-i kolozsvári plébánosválasztáson a legtöbb szavazatot Bálinth József szentszéki tanácsos, országgyűlési képviselő kapta. A szavazatok száma szerint utána következett dr. Baráth Béla, míg a harmadik helyen Faragó Ferenc állott. A választás eredményét az egyházközség felterjesztette a gyulafehérvári püspökhöz, aki most jogával élve dr. Baráth Béla teológiai tanárt nevezte ki plébánossá. (MTI.) ISjt&ásításra, pashcíkításra S ignonia. piroslevelű bükk. Celtis Ctorylus colurna. pirosvirágú gesztenye. Gingkobitoba. gömbakne, jegenyetölgy, Juglans nigra, juharok (Acer neg. tol. var., gömbjuhar schwedleri). hárs, nyir platán, Pr. pissardii, Trilóba (nagyon olcsón: akác kőris, nyár, szil), fenyők, gyümölcsfák nagy választékban KOLAUCH FAISKOLA, SZEGED. Map* Nemzet Három könyvről Sziámi, november Kezd az erdélyi élet visszatérni rendes kerékvágásába. Ez a három könyv, mely közös keresztkötésben ,imént érkezett a váradi postával, újabb örvendetes jel. Lám az emberek, kik a kisebbségi sorsban közös szellemi arcvonalon, de másmás arcvonalszakaszokon vívott küzdelmekben megismerték egymást, nem kallódtak el végképpen, ha ideig-óráig el is sikkadtak az aréna porondjáról. Itt mi mindnyájan tudtunk egymásról. Számontartottunk mindenkit, akit számontartani érdemes. Nem éltünk egy városban, villamosjegy vagy telefonbeszélgetésnyi közelségben egymáshoz, mégis együvé tartoztunk. Un .nagyváradi, temesvári, brassói ismerős jelöltet fedeztünk fel valamelyik kolozsvári kávéház ruhatári fogásán, úgy üdvözöltük a gazdáját, mintha csak tegnap szorítottunk volna kezet egymással. Egyetlen nagy falu volt egész Erdély. Egyházak nagygyűlésein, magyarpárti országos kongresszusokon, Petőfi fehéregyházai sírjánál, de még országos dalosversenyeken is fölsereglett a kicsiny országból minden valamirevaló magyar. Azokról is kaptunk tőlük megbízható híreket, kik betegség vagy egyéb elfoglaltság miatt maradtak távol. Voltak vidéki hetilapocskák, Zilahon, Lugoson, Dicsőszentmártonban, Sepsiszentgyörgyön vagy Csíkszeredában, melyeket éppúgy illett figyelemmel kísérni, mint Kolozsvár vagy Brassó országos elterjedettségű napilapjait, mert a kisebbségi harc erősen átszegdelt terepen folyt. Néha egy bánffyhunyadi politikai gyűlésnek, máskor egy marosvecsi irodalmi összejövetelnek, esetleg egy- egy marostordai falisi gazdanapnak volt olyan momentuma, mely országos visszhangot igényelt és ezt rendszerint meg is kapta. Erdély a reformáció százada óta Hozzászokott az ilyen közéleti guerillaharcokhoz. Magyar refomnátusok és szász unitáriusok medgyesi hitvitája fel vagyon jegyezve történelmüinkben éppúgy, mint az unitáriusok árkosi zsinata és a tordái, ugyancsak erősen mezővárosi környezetben összeült vallásszabadságos diéták határozatai. A székelyek az agyagfalvi mezőn rendezték az előidőkben nemzetgyűléseiket, a románok Balázsfalván, mégis egész Erdély sorsának kérdései forogtak szőnyegen s egész Erdélyre hatottak ki a kicsi falvakban, eldugott folyóvölgyekben elhangzott rezolkciók. A visszatérés első lázas hónapjaiban , amint ez nagyon is érthető, távolabb fekvő egyetlen nagyváros felé fordult minden erdélyi figyelem. Már nem Dandea Emil uralkodik Marosvásárhelyen, ennélfogva Marosvásárhely sokat veszített érdekességéből. Nincs miért ökölbeszorult kézzel olvasni a fanatikus román podeszta újabb basáskodásának híreit. De azért mégis önkéntelen leányérzetek támadtak az emberben. Az írótársak, kik Kolozsváron kívül nagyváradi, aradi, temesvári, brassói, marosvásárhelyi lapokban szólaltak meg annak eleje, most néhány ritka kivételtől eltekintve messzire kerülik ezeknek a vidéki fórumocskáknak még a tájékát is. Hallgatnak. Hiányzik íróasztalunkról Ja- Scabffy Elemér folyóirata, a Magyar Kisebbség és hiába keresnék Hegedűs Nándor magvas politikai fejtegetéseit a Magyar Párt kolozsvári félhivatalosában, a Keleti Újságban. Egészen elveszett szem elől nagy székely festőnk, a csíkszögödi Hagy Imre, kinek brassói és szebeni szászok voltak legnagyobb mecénásai s egyszer párizsi, máskor londoni kiállításainak sikeréről olvashattunk nyugati világlapokban. Min dolgozhatik most Gallas Nándor, a robusztus tehetségű temesvári szobrász vagy milyen zenei eseményt készíthet elő Nagyon vétlen az ifjú Szabó Géza, amióta Lipcséből hazakerült és az onnan magával hozott litván menyecskét, a remek orgonaművésznőt, eltemette? Úgy látszik, esztendővel a tavalyi koraőszi mámoros napok után, mégiscsak kezdünk visszatérni az erdélyi kerékvágásba. Az emberek, kiket eddig magánügyeik újjárendezése túlságosan igénybevett, talán már annyira mennyire megtalálták helyüket az új viszonyok között s miként Tabéry Géza, kezdik keresni a régi harcos társakat. Kezdenek életjelt adni magukról, kezdik megküldeni egymásnak ismét könyveiket, sőt imitt-amott már levélváltás esik közöttük. Van itt az új erdélyi életnek valamelyes, alakulófélben lévő képe. Szeretfalvánál még kissé körülményes az átszállás, de az itt élők, kiknek ügyes bajos hivatali vagy üzleti útjain naponként találkozniok kell ezzel a kényszerű kellemetlenséggel, hamarabb megszokják, mint a pcs- Liek, akik esztendőben csak egyszer randálnak le nyaralni vagy kansertés-sülteken felháborodni Szovátára. Nálunk már megcsordultak az őszi fellegek, vége a nyaralás örömeinek. Kezdhetünk felkészülni az eseményekben és idegenforgalomban szürkébb téli napokra. Jókor érkezett Hegedűs Nándor Három könyve is. Nem esik nehezünkre ilyenkor elmélyedni bennük. Alá írja kísérő levelében: „Három könyvet küldök neked. Fogadd és lapozd át őket a régi szeretettel1". Ez a „régi szeretet11 eszméltet rá, hogy kezdünk visszakanyarodni a régi kerékvágásba. Kezdünk ismét gondolni egymásra. Hegedűs Nándorról, a nehéz idők bukaresti magyar képviselőjéről, a „Nagyvárad“ főszeerkesztőjéről, magyarpárti országos gyűlések rezolúcióinak pompás tollú szövegezőjéról csakugyan esztendeje nem tudom, él-e, hal-e? Csak annyit láttam a váradi pályaudvaron vásárolt „Nagyváradion, hogy most Daróczi-Kiss Lajos szerkeszti. Ebből nem volt nehéz arra következtetnem, hogy a régi lap közéleti harcokban kifáradt főszerkesztője most már bizonyára jólmegérdemelt nyugalomban, valahol a váradhegyfoki szőlőkben pinceszerezik premontrei fehér papokkal. Csalódtam, Hegedűs nem az egykönnyen elpihenő harcosok fajtájából való. Egyszerre három könyv, nem is egészen egy esztendő alatt, tiszteletreméltó teljesítmény. Igaz, nem sokat kellett hozzátenni ezekhez a könyvekhez. Anyaguk készen állott abban a temeneten vezércikkben, parlamenti beszédben, politikai tanulmányban, melyek a pillanatig sem szünetelő tevékenységű közédeli ember írógépén, huszonkét év huszonkétszer háromszázhatvanöt napján, szinte futószalagon készültek. A száz kézzel dolgozó közírónak nyilván csak az okozott most gondot, hogy a rengeteg kéziratból, újságkivágásból mit sorozzon be a három könyvbe és mit hagyjon temetetlenül, bekötött újságévfolyamok lapjain. Számunkra, kik Hegedűs tevékenységének tanúi voltunk, külön meglepetés az „Erdélyi Levelek“ címet viselő kötet. Most tudjuk csak meg, hogy az utolsó évkenti napló-táblai „Erdéli levél“ című) megjelent komoly vezércikkek írója színtén Hegedűs Nándor volt. A tonul határsorompókon át néhabejutott Erdélybe is egy-egy ilyen „Erdélyi levél" .« mindig meglepett rólának pontos tájékozottságával és elegáns pengevezetésével. A lap belső emberei egy szóval el nem árulták volna, maga Hegedűs legjobb barátai előtt is titkolta, hogy ő írja ezeket a feltűnést keltő levelkel. Erdélyben sokan — most már elmondhatjuk — Bethlen Istvánra gyanakodtak. Idebenn élő emberről nehéz volt feltételezni, hogy Budapesten megjelenő lapban Igen leplezetlenül tárjon fel kényesebbnél kényesebb román belső kérdéseket, még névtelenül is. Viszont budapesti politikusok közül ilyen pontos tájékozottságot erdélyi ügyekben egyedül Bethlen Istvánról tételeztünk fel, ki akkoriban közel is állott ehhez a laphoz. Még egy nagy erényük volt Hegedűs leveleinek, mely parlamenti beszédeiben és nagyobblélegzetű kisebbségpoltikai tanulmányai után is lépten-nyomon megnyilvánul. i keretes tájékozottság a romániai románok és az erdélyi románok politikai történetében. Nincs olyan kisebbségi vonatkozású kérdés, melynek szőnyegre kerülésekor Hegedűs fegyvertárában kézügyie ne esnék a múltbeli analógia. Ugyanakkor állandó figyelemmel kíséri mindazt, ami kisebbségi kérdésekben a világi politika akkori fórumain, Génfben, Hágában, Népszövetségi Ligák Uniójában, nemzeti kisebbségek é v-lágkongreszszusain történik.. Állandóan szemmel tartja a magyar kisebbségi népcsoportok ügyét Cseh-Szlovákiában és Dél-Szláviában, hogyha valahol a kisebbségi jogok, kezelése terén a legkisebb fejlődés mutatkozik, ezt odahaza ütőkártyául használhassa fel. ,,Magyar küzdelem a román parlamentben“ címen négy beszédét adja ki csupán, melyek a bukaresti parlament szónoki emelvényén. Híven közli a közbeszólásokat is az országgyűlési napló alapján. A négy beszéd négy történeti dokumentum. A beszédek nyugodt, sohasem provokáló, szinte görcsösen tárgyilagos hangja egyfelől, a közbeszólók ellenvetései és közbeszólásaik tenorja másfelől, éles megvilágításban tárják elénk a román parlament túlfűtött légkörét. A mai olvasó előtt éles körvonalakkal rajzolódik ki Hegedűsnek, a parlamenti deballernek, érdekes arcélű is. Nem anyanyelve a román, de tökéletes nyelvtudása külön tiszteletet biztosít személyének. Olyan ellenfelek is kénytelenek ezt elismerni, mint Ianíil Seicaru, a román sajtó legelszántabb, legféelmetesebb íráskészségű közírója. Hegedűs a Seicarákkal szemben is fölényesen biztos a dolgában, mert kijelentéseit megdönthetetlen és rendszerűti román tekintélyek korábbi kijelentésein alapuló adatok támasztják alá. Nem érzelmi politikus Hegedűs Nándor, írásainak, tanulmányainak, beszédeinek szenvedélymentes, hideg tárgyilagossága, logikus okfejtése, világos eszmemenete súlyosabban esik latba minden putélikus érzelemkitörésnél. „Uram, engem az éjszakák bölccsé tettek“ — sóhajt fel halálos ágyán a legerdélyibb magyar költők egyike, Sipos Domokos. Hegedűs Nándort is bölccsé tették a régi könyvek és könyvtárak mélyén porosodó újságfónánsok tanulmányozásával eltöltött éjszakák. 9