Magyar Nemzet, 1942. március (5. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-17 / 62. szám
6 Előadássorozat a magyarságról A Magyarságtudományi Intézetnek a bölcsészeti karon tartott nagysikerű előadássorozatát már negyedik napja látogatja Budapest közönsége. Kniezsa István őstörténeti bevezetője után Zsirai Miklós, a finnugor nyelvészet kitűnő professzora keleten lakó finn-ugor rokonaink és az őket uralma alá hajtó szlávság történetét ismertette. Arról beszélt, hogy a koraközépkorban még hatalmas területen éltek finn-ugor népek, de az orosz imperializmus kiirtotta, beolvasztotta vagy a primitív tengődés sorsára kényszerítette őket. A következő napon dr. Fügedi Erik A nyugati szláv néphatár története címmel tartott érdekes előadást. Itt a szlávok évszázadokon át tartó lassú visszaszorulásáról s annak politikai, társadalmi okairól hallottunk. Színesen rajzolódott elénk az egykori szláv népek hadi, gazdasági és társadalmi szervezete. Csütörtökön délután Lukinich Imre egyetemi tanár, a keleteurópai történet elismert szakértője beszélt oroszokról, lengyelekről és ukránokról. A keleti szláv népek faji sajátosságát az oblomovizmuson keresztül mutatta be s a nehézkes, konzervatív szláv természetben látta történetisorsuk alakulásának egyik magyarázatát. Már a nagy-, kis- és fehéroroszok ágába csoportosuló törzsek, kisebb egységek sem az egyetemen és a szlávokról tudtak maguk közül vezetőegyéniséget vagy akár közösséget kitermelni , az első államalakulások is germán vezetőrétegek és fejedelmek nevéhez fűződnek. Nagy hatással volt azonban a legerősebb, kievi nagyfejedelemség kialakulására a steppei népek közelléte is, elsősorban az ott élő magyaroké, aminek mind számosabb bizonyítékát tárja fel napjainkban a régészet. Az elnyomó, passzivitásra kényszerítő tatár uralom után csak a XV. században épül ki a független orosz állam, barbár hatalmi rendszerével s a nyugateurópaitól elütő társadalmi szervezetével. Az Európa két fele közti különbségeket még Nagy Péter sem tudta áthidalni s a felső osztályok nyugatos kultúrája alatt az orosz paraszt akkor is régi, középkori életét élte. A hasadás később sem enyhült s a XIX. század forradalmaktól és nemzetiségi küzdelmektől terhes levegőjében csak elmélyült. A szlavofil cári politika ismételt kudarcai után a világháborúban végül állama is összeomlott s a legutóbbi 20 év proletár-imperialista vezetői most ismét új rendszert próbáltak a mindenre kapható orosz paraszttal elfogadtatni. A nagyszámú közönség valamenynyi előadást élénk érdeklődéssel hallgatta végig. Az előadássorozat a jövő hét végéig tart. Hamisan játszott-e fekete Gyula az Operaház zenekarában Még 1939 június 30-án történt, hogy az Operaház igazgatósága félévi határidővel felmondott Fekete Gyula zenekari tagnak, aki 28 év és 9 hónapon át játszott az Opera zenekarában, véglegesített tag volt és hosszú évek óta a II. hegedű szólamvezetője volt. A felmondás azon a címen történt, hogy elvesztette művészi képességét, ami pedig még véglegesített taggal szemben is felmondási ok. Ezután Fekete Gyula pert indított a m. kir. Operaház ellen a felmondás érvénytelenítése és rendes szolgálati illetményei megfizetése iránt. Előadta keresetében, hogy a felmondási ok azért sem forog fenn, mert az Operaház a maga zenekarában még 1931 december 31-éig tovább játszatta és pedig mint szólamvezetőt, ami magában világos bizonyítéka annak, hogy a vele szemben felhasznált felmondási ok komolytalan, mert teljes képtelenség valakit egy zenekarban ország-világ előtt játszatni, ha arra már művészileg nem képes. Az Operaház ezzel szemben azzal védekezett, hogy a szerződés szerint neki joga van magának megállapítania azt, hogy valakinek művészi képessége fennáll-e még vagy sem. Különben is — úgymond — az Opera három karmestere: Berg Ottó, Ferencsik János és Rubányi Vilmos már évek óta észlelték, hogy Fekete Gyula alperes durván, hamisan, karcolóan játszott. Fekete Gyula ezzel szemben azt vitatta, hogy a bírói gyakorlat szerint a szolgálatképtelenséget a bíróság szabadon mérlegeli és így az Operaház nem hivatkozhatik olyan jogra, hogy neki tetszése szerint szabad volt művészi képtelenségét megállapítania. A bíróság elfogadta ezt az álláspontot és a művészi képtelenség megállapítása kérdésében bizonyítást rendelt el. Kihallgatta a karmestereket, akik vallották, hogy 3—4 év óta észlelték felperesnél a hamis, durva, karcoló játékot. Arra a kérdésre, hogy miután tűrhetetlen, hogy egy zenekarban ily játékos vezessen valamely szólamot, hogyan tűrhették ezt el éveken át és hogyan nem figyelmeztették a felperest hamis és egyéb játékára, azt felelték, hogy érzékenységét nem akarták sérteni, részben pedig azt, hogy a vele való baráti viszonynál fogva feszélyezve érezték magukat. Fekete Gyula ezután kérte tanúként kihallgatni a vele évtizedek óta játszó zenekari tagokat, arra hivatkozva, hogy nyilván lehetetlen lett volna neki éveken át a zenekarban működnie, ha az ország első zenekarában hamisan vagy durván játszott volna. Rámutatott arra is, hogy a kihallgatott karmesterek voltak azok, akik az ő elbocsátását javasolták ezért felelősek, saját tényükben forognak, tehát érthető, hogy mentik magukat. A központi kir. járásbíróság azonban nem adott helyt a további bizonyításnak, elutasította Fekete Gyula keresetét. Ezután fellebbezés folytán a budapesti kir. törvényszék Meggyesy-tanácsa tárgyalta az ügyet. Elrendelte, hogy szakértők vizsgálják meg próbajáték alapján Fekete Gyula jelpeers művészi képességét. Szakértőkül kirendelte Kresz Gézát, a Zeneakadémia tanárát, Csuka Bélát, az Operaház csellóművészét és Dohnányi Ernőt. Dohnányi Ernő kirendelése ellen Fekete Gyula kifogást emelt, mert vele évek óta haragos viszonyban van, hanem kérte a már kihallgatni kért zenekari tagokon kívül, valamint Kresz Gézán és Csuka Bélán kívül még Failoni Sergio, Fleischer Antal, Rafter Lajos és Fridi Frigyes karmesterek kihallgatását, akiknek vezénylése alatt hosszú éveken át és pedig felmondási ideje leteltéig játszott. Nyilatkozatokat is csatolt be tőlük, hogy játéka mindvégig, még a felmondási idő alatt is kifogástalan volt, sőt egyik nyilatkozat szerint mestere volt hegedűjének. A kir. törvényszék azonban csak az említett három szakértőt hallgatta meg. A szakértők közül Kresz Géza és Csuka Béla úgy nyilatkoztak, hogy az 1941 június 13-án tartott próbajáték alapján nem lehet bizonyossággal megállapítani, hogy a felperesnek milyen volt művészi képessége a felmondás idején, tehát 1939 június 30-án. Ezen a napon játszott próbajátéka már nem felelt meg a szólamvezetői kívánalmaknak, aminek magyarázatát Csuka Béla abban látta, hogy felperes már másfél év óta nem játszott és önérzetében mélyen sértve, nem volt abban a lelkiállapotban, hogy régi játéka nívóját mutathatta volna meg. Ami — úgymond — az ő régi időbeli tapasztalatát illeti, felperes művészi képessége semmi hanyatlást nem mutatott a felmondásig, mindig odaadó és buzgó tagja volt a zenekarnak és ha művészi képessége nem lett volna meg, ő ezt észlelte volna, mert 20 éven át játékszomszédja volt és játékának egyetlen hangja sem maradhatott előtte titokban. Kresz Géza véleményében kifejezte, hogy hamis játék tűrhetetlen egy zenekarban és nehezen volna érthető, hogyha a felperes hamisan, durván és karcolóan játszott volna, ezt éveken át a vezénylő karmesterek figyelmeztetés nélkül eltűrték volna Ha a gyakorlata megszűnte és nyugdíjideje lejárta után játszott próbajátéka alapján már ma nem is felelne meg a felperes a követelményeknek, nem valószínűtlen, hogy felmondása idején még mindig megfelelt volna mint egyszerű csoportjátékos. Dohnányi Ernő szakvéleményében úgy nyilatkozott, hogy gyakori vezénylései közöben ő is évek óta észlelte, mint Berg Ottó és társai, azt, hogy felperes művészi képessége nem felel meg az operai zenekar nívójának. De ő sem figyelmeztette felperest meg nem felelő játékára. Fekete Gyula felperes ezután megint kérte, hogy a neki nyilatkozatot adó jeles karmestereket és a zenekari tagokat nyillgassa ki tanúként a bíróság. Ezeknek a vallomása — úgymond — annál inkább megnyugtató lesz, mert közvetlen észleletük alapján tehetnének vallomást és nem is érdekeltek az ügyben. A törvényszék azonban elégnek tartotta az eddigi bizo _Magyar Nemzet__ nyitást és helybenhagyta az elsőfokú elutasító ítéletet. Felperes felvetette az Operaházzal szemben azt is, hogy ő reá nézve, mint véglegesített tagja, az a szerződés, amelyben a művészi képtelenség miatt történhető felmondást kikötötték, nem is érvényes, mert neki, mint a többi véglegesített tagnak, nem kitett volna új szerződést aláírnia, hanem erre 1920-ban azzal kényszerítették a tagokat, hogy havi gázsijukat addig nem kapják meg, amíg az új szerződést alá nem írják. Ez pedig — úgymond ■— olyan befolyásolás, amely az 1932. évi VI. tc. 9. új-a szerint érvénytelenné teszi a szerződést. Felülvizsgálati kérelem alapján most tárgyalta ezt az ügyet a kir Kúria Ludwig-tanácsa. Felperes panaszolta, hogy bizonyítási indítványainak tévesen nem adtak helyt az alsóbíróságok és azért is tévedtek, mert a kir. Operaház saját lénye is ellentmond annak, hogy művészi képessége ne lett volna meg a felmondás idején, hiszen csak el sem képzelhető, hogy az Operaház a rádióelőadásokon játszó zenekarában még tovább is szólamvezetői minőségben alkalmazta volna, ha hamisan vagy durván játszott volna, mert országvilág hallgatja az ilyen előadásokat és így az Operaház nem tehette volna ki zenekarát annak, hogy a zenekar játéka egyik szólama hamis vezetése miatt napról-napra botránkozást okozzon. A Kúria azonban nem adott helyt a felülvizsgálati kérelemnek, mert — úgymond — kötve van az adóbíróságok ténymegállapításához. Erdély, Muraköz és Bácska lovai a Mezőgazdasági Kiállításon Minden évben egyik leglebilincselőbb látványossága a mezőgazdasági kiállításnak a lócsoport, amelynek keretében az országban honos összes lófajták megtalálhatók. A március 21-én kezdődő idei kiállításra az angol telivér, arab, lipizzai, angol félvér, Nonius lovak mellett a visszacsatolt Erdélyből a híres, kitartó és kedvelt erdélyi parlagi lófajta néhány egyede, a visszacsatolt Muraköz jóhírű hidegvérű lovai és a lókedvelő Bácska tetszetős lovai is már ott lesznek a kiállításon. A melegvérű lovak mellett szép számban lesznek hidegvérűek is, amelyeknek jelentősége exportvonatkozásban is mindinkább növekszik. Nagy érdeklődésre tarthat számot az országos jellegű kisgazda-fogat díjazás, amelyre az ország minden részéből jelentettek be fogatokat. Az előző évekhez hasonlóan egyes kiállítási napok délutánjain a díjazott lovakat elővezetik. Elkészült az anyaggazdálkodási hivatal palotája s júniusban már megnyílik A múlt év végén kezdték meg a budai Fő utcában a régi Nyálkaszárnya helyén az iparügyi minisztérium anyaggazdálkodási hivatalának építését és szombaton a hatemeletes palota építése már odáig jutott, hogy megtarthatták a bokrétaünnepélyt. Az ünnepségen részt vett Varga József iparügyi miniszter is, aki a munkásokhoz intézett beszédében mindenekelőtt utalt arra, hogy Magyarországon ilyen rövid idő, ötvennyolc nap alatt még nem készült el épület, ezért joggal a munka ünnepe ez a bokréta-ünnep. Hangsúlyozta a miniszter, hogy több mint 450 tisztviselő irányítja majd az anyaggazdálkodási hivatalból a magyar ipari termelést és anyagszitosztást. A háború következtében — mondotta a miniszter — hirtelen kellett áttérni a szabad gazdálkodásról a kötött gazdálkodásra s irányítani kell minden gyárnak az üzemét és meg kell szabni, hogy mit termeljen abból a rendelkezésre álló anyagból, amit elő tudunk teremteni. Varga József miniszter ezután kíséretével együtt megtekintette az épületet, melynek belső kiképzését már a jövő héten megkezdik és a tervek szerint június végére teljesen kész lesz az új közhivatal berendezkedése. 00—110—125 LE félsggi gőzgép 1937. évi gyártmány, kéthengeres, túlhevítős, ELADÓ. Szíves érdeklődések „Félstabil 257" jeligére Bleckner J. hirdetőjébe, IV., Városháza u. 10. Közvetítők ne érdeklődjenek. CTPP: 1141 MARCUS 17. Színházi hírek ....................................................................................... Az „István király** operaházi bemutatója A vasárnap esti díszelőadáson került bemutatásra Kókai Rezső István király című színpadi oratóriuma. Az előadás harangzúgással kezdődik s a harangok hangja már jelzi azt is, hogy az elkövetkezendőkön az az emelkedett hang vonul végig, ami nemcsak a vallásos, hanem a világi oratóriumokra is jellemző. Az oratórium szcenikts formája nem ismeretlen közönségünk előtt s az István király esetében különösen szerencsésnek tartjuk, hogy a tradicionális alapon álló szerző eltekint a merev sémáktól s szabadabb formakezelése (táncos jelenetek) az opera felé tolja beállítását. Kókai őszinte hangja, kifejezésének sok irányba tekintő választékossága, instrumentálásának tömöttsége, a kórus példaszerű kezelése már a kellő hangulatot teremtő nyitányszerű invokációban feltűnő. A technikai eszközeiben és kifejezésében sokféle hatást egyesítő komponista néporatóriumszerű alkalmi művében nem annyira az új hangra, mint a közérthetőségre törekszik s az atonalitást eleve elvető tiszta tonális zene gyökerei, éppen alkotójuk széleskörű kultúrája következtében sokfelé ágaznak. Kókai nem követi az oratórium nagy tradíciót, még ahol lehetne sem alkalmaz kontrapunktikus szerkesztésmódot, de nem indul népi irányba sem. Számára nem az etnografikusvagy egyházi hűség a fontos, hanem az artisztikum. Bizonyos humanista szellemre vall, hogy Kókai, amikor a múltba néz, elsősorban Erkel, Mosonyi magyar tárgyú operáit és Liszt oratórium-tradícióit látja meg. Természetes, hogy a nagyobb ívek kialakítására törő szerző a mai korban Kodály vagy Dohnányi hatását nehezen kerülheti el s bár a gregorián részletekhez kevésbbé illenek a szűkített és Debussy-féle nonakkordok, dicsérjük a francia szellemhez vonzódását. Azt is megértjük, ha a színpad felé első lépéseket tevő komponista Wagner, Strauss, sőt Puccini igézete alá kerül. Azonban lehetetlen észre nem venni, hogy az érzelmes levegőjű alkotásban nemcsak m oratórikus jelleg nyilvánul meg sikeresen (keresztelési kar, az Istvánhimnusz, Imre búcsúztatója), hanem mint Koppány éneke, a táltoskép beállítása és az egész darab csúcspontját jelentő fel-felcsukló sirató ének mutatja, drámai vonatkozások is jól érvényesülnek. A különben is emelkedést mutató és hatásos apotheozissal záruló II. részben a szerzőhöz közelálló idillikus jelenetek során a Rózsarózsa kar, a legmagyarosabb részletnek érzett balett jelenet és népi ízű poétikus dór melódia emelkedik ki. A darabban itt-ott prozódiai kifogásolhatók akadnak s a függöny mögött alkalmazott külső kórus színpadi járatlanságot mutat még, de úgy látják, hogy Vitayédi Németh István ihletett szövegét Kókai Rezső ösztönös muzsikálóvénája kereken formáló erővel és értékes tudással fejezi ki. Melegen dicsérjük alapos és komoly betanításával a Daphnéhoz hasonlóan színvonalas előadást nyújtó Berg Ottót. A lázas betegen éneklő Závodszkyt már kötelességteljesítéséért is elismerés illeti. Jól érvényesül Jámbor szép orgánuma. Dósa Mária, Nagypál László és Járay József derekasan helytálltak. A lázadó Belek szerepében Komáromy Pál az erőt túladagolja s Fodor János sem elégített ki teljesen. Regősként Likasy György jeleskedik, de már mint táltos túljátssza szerepét. Kissé terjengős átokjelenetét nem ártana alaposan meghúzni. Nagy megelégedéssel láttuk, hogy a szereplők jól énekelhető cantabilis szólamaikat mindily örvendetes buzgalommal zengték. A mű tulajdonképpeni főszereplője a kórus, bár sokkal jobb volt mint a főpróbán, nem állt mindig feladata magaslatán. A kari részben nincs különösebb intonációs vagy más nehézség s éppen ezért az acappella részletek állandó esése olyan szakkérdést állít előtérbe, amit végre is meg kell oldani! Oláh Gusztáv rendező és színpadképtervező munkája olyan művészi, melyet nem lehet eléggé dicsérni. Már a színpadnyitást takaró függöny tiszta román stílusú figurális kompozíciója — mely mintha Gizella királyné palástjából vett motívumokból lenne remek ötlettel alkotva —, teljes elismerést érdemlő komoly történelmi tanulmányokra vall. Az invokáció alatti élőkép tökéletes a maga nemében, a továbbiakban pedig meglepő, hogy ugyanabban a triptyekonszerű keretben mennyi színgazdagságot tud produkálni Oláh. Zenei szempontból csupán csak az a meggondolás támadhat, nincsenek-e túl messze a helyenként túlhangszerelt zenekartól az énekesek és helyes-e a szólistákat a kórus mögé helyezni? A képszerűségre törekvő rendezés a színpad mélységét annyira szűkre szabja, hogy ez már nemcsak a mozgásokat nehezíti meg, hanem mint a libasorban kivonuló lázadók esete mutatja, már hatáskeltés szempontjából sem előnyös. Mindent összefér, a legmelegebben kell dicsérni az Operaházat hogy nnkát és lelkesedést nem kímélve egyengette egy olyan magyar szerző útját, akitől már zeneéletünkben elfoglalt helye révén is közönségünk még sokat várhat Bár István király hatalmas alakja minden évben egyformán aktuális, a leghelyesebb az lett volna, ha idejekorán, mindjárt a döntés utái előadják Kókai Rezső művét. Véleményünk szerint nem lehet az Operaháznak olyan művészi programja, melyben minden mást nem előzhetnének meg a nemzeti szellem jegyében fogant magyar alkotások! A díszelőadást Dohnányi Ernő muzsikájára Dohnányiné Galafros Elza által beállított Szent fáklya pantomim zárta le. A rendkívül színes alkotás felújítását örömmel üdvözöljük. A szerelmes Búza hálás szerepét nagy tudással, gazdag fantáziával és ihletett invencióval Ottrubay Melinda elevenítette meg. Itt említjük meg, hogy az oratóriumban látomásként megjelenő üde és bájos művésznő szinte képszerű szépsége is nagy hatást gyakorolt- Dohnányi szimfonikus muzsikája nagy feladat az először vezénylő Keneszei Jenő számára s ha a lendület, a színes dinamika és a sziporkázó ötletek nem is érvényesülnek kellőképpen, jóra törekvését méltányoljuk. Geár Endre ♦ A Cserkész Szövetség által a kormányzó úr tiszteletére rendezett ünnepi előadáson a piros és rózsaszín szekfűcsokrokkal díszített díszpáholyban a kormányzó úr és kormányzóhelyettes úr feleségükkel együtt foglaltak helyet. Az államfőt percekig tartó meleg tapsviharral ünneplő előkelőségek élén Kállay Miklós miniszterelnök, a kormány tagjai, a diplomáciai testület, magasrangú katonai és polgári személyiségek és közéletünk számos előkelősége jelentek meg. A névtelen kiscserkész a bácskai fiúk követeként feltűnően értelmesen tagolt szép magyar beszéddel mondta el minden magyarok nagyurához intézett verses köszöntőjét a Művészek kormányzói kitüntetése. A kormányzó a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére megengedte, hogy Honthy Hanna színművésznőnek, Harangozó Gyulának, az Operaház balettmesterének és Bordís Bellának, az Operaház magántáncosnőjének a színművészeti terén szerzett érdemeikért, Pataky Kálmán operaénekesnek, az Operaház tiszteleti tagjának, Rosier Endre és Lossonczy György operaénekesenknek, az Operaház magánénekeseinek, valamint Tutsek Piroska, Osváth Júlia és Rigó Magda operaházi énekesnőknek, az Operaház magánénekesnőinek az énekművészet terén szerzett érdemeikért elismerését tudtul adják. (MTI.) * Helyesbítjük vasárnapi hírünket a Vigadóban tartott komikus-parádéról. A Nem adok interjút című jelenetet nem Köváry Gyula írta, hanem ifj. Köváry Gyula. * A Vidám Színház, Budapest új kisszínháza szombaton, 21-én nyílik meg, Szüle Mihály igazgatásával. Bemutatkozó műsora a Leány a talpéin című vígjáték lesz, Kiss Manyival a főszerepben. * A Pódium Irodalmi Kabaré vasárnap este befejezte Nincs új a nap alatt című műsorának előadásait. Öt napig szünetet tart a színház s új műsorát pénteken mutatja be. Rózsavölgyi hangversenyei: Komor zenekari est ma, Z. 8. Buday Dénes szombaton tartja szerzői estjét 24 nagyszerűi szereplővel, 2 zenekarral. 3 duőz délutánja: vasárnap V. 145. Fellegi, Rátz Vali, Türk és kísérő műsor. Jegy 1.50—50. Ady délután vasárnap, Z. 5, óriási műsorral. * Rádióparádé vasárnap este 8. V. Pataky Kálmán, Honthy Hanna, Chappy-zenekar, Pethes Sándor és Ferenc, Anny Kelly, Greguss Zoltán, Pécsi Öregdiákok, Orbán Sándor, Kővár v, Ciffra György, Rajkózenekar. Jegyek Színházi Magazin, Váci u. 36. (1848-67), Színházpropaganda, Teréz-körút 50. (111-222). * Csojkovszky-Dvorak-est holnap Fricsay—Stefániái, Hangv. Zenekar, 1812 nyitány, zongoraverseny, Újvilág szimf. (V. 8.) Koncert. * Dr. Weixelgartner Egon nagysikerű szólóestje után, 25-én, a „Magyar Csillagok“ estjén és 31-én a rádióban szerepelt