Magyar Nemzet, 1942. március (5. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-17 / 62. szám

6 Előadássorozat a magyarságról A Magyarságtudományi Intézetnek a bölcsészeti karon tartott nagy­sikerű előadássorozatát már negye­dik napja látogatja Budapest közön­sége. Kniezsa István őstörténeti be­vezetője után Zsirai Miklós, a finn­ugor nyelvészet kitűnő professzora keleten lakó finn-ugor rokonaink és az őket uralma alá hajtó szláv­­ság történetét ismertette. Arról be­szélt, hogy a koraközépkorban még hatalmas területen éltek finn-ugor népek, de az orosz imperializmus kiirtotta, beolvasztotta vagy a primi­tív tengődés sorsára kényszerítette őket. A következő napon dr. Fügedi Erik A nyugati szláv néphatár tör­ténete címmel tartott érdekes elő­adást. Itt a szlávok évszázadokon át tartó lassú visszaszorulásáról s annak politikai, társadalmi okairól hallottunk. Színesen rajzolódott elénk az egykori szláv népek hadi, gazdasági és társadalmi szervezete. Csütörtökön délután Lukinich Imre egyetemi tanár, a keleteuró­pai történet elismert szakértője be­szélt oroszokról, lengyelekről és ukránokról. A keleti szláv népek faji sajátosságát az oblomovizmu­­son keresztül mutatta be s a nehéz­kes, konzervatív szláv természetben látta történeti­­sorsuk alakulásának egyik magyarázatát. Már a nagy-, kis- és fehéroroszok ágába csopor­tosuló törzsek, kisebb egységek sem az egyetemen és a szlávokról tudtak maguk közül vezetőegyénisé­get vagy akár közösséget kitermelni , az első államalakulások is ger­mán vezetőrétegek és fejedelmek nevéhez fűződnek. Nagy hatással volt azonban a legerősebb, kievi nagyfejedelemség kialakulására a steppei népek közelléte is, elsősor­ban az ott élő magyaroké, aminek mind számosabb bizonyítékát tárja fel napjainkban a régészet. Az el­nyomó, passzivitásra kényszerítő tatár uralom után csak a XV. szá­zadban épül ki a független orosz állam, barbár hatalmi rendszerével s a nyugateurópaitól elütő társa­dalmi szervezetével. Az Európa két fele közti különb­ségeket még Nagy Péter sem tudta áthidalni s a felső osztályok nyuga­­tos kultúrája alatt az orosz paraszt akkor is régi, középkori életét élte. A hasadás később sem enyhült s a XIX. század forradalmaktól és nem­zetiségi küzdelmektől terhes levegő­jében csak elmélyült. A szlavofil cári politika ismételt kudarcai után a világháborúban végül állama is összeomlott s a legutóbbi 20 év proletár-imperialista vezetői most ismét új rendszert próbáltak a min­denre kapható orosz paraszttal el­fogadtatni. A nagyszámú közönség valameny­­nyi előadást élénk érdeklődéssel hallgatta végig. Az előadássorozat a jövő hét végéig tart. Hamisan játszott-e fekete Gyula az Operaház zenekarában Még 1939 június 30-án történt, hogy az Operaház igazgatósága fél­évi határidővel felmondott Fekete Gyula zenekari tagnak, aki 28 év és 9 hónapon át játszott az Opera zene­karában, véglegesített tag volt és hosszú évek óta a II. hegedű szólam­­vezetője volt. A felmondás azon a címen történt, hogy elvesztette mű­vészi képességét, ami pedig még vég­legesített taggal szemben is felmon­dási ok. Ezután Fekete Gyula pert indított a m. kir. Operaház ellen a felmondás érvénytelenítése és rendes szolgá­lati illetményei megfizetése iránt. Elő­adta keresetében, hogy a felmondási ok azért sem forog fenn, mert az Operaház a maga zenekarában még 1931 december 31-éig tovább játszatta és pedig mint szólamvezetőt, ami ma­gában világos bizonyítéka annak, hogy a vele szemben felhasznált fel­mondási ok komolytalan, mert teljes képtelenség valakit egy zenekarban ország-világ előtt játszatni, ha arra már művészileg nem képes. Az Operaház ezzel szemben azzal védekezett, hogy a szerződés szerint neki joga van magának megállapí­tania azt, hogy valakinek művészi ké­pessége fennáll-e még vagy sem. Kü­lönben is — úgymond — az Opera három karmestere: Berg Ottó, Feren­­csik János és Rubányi Vilmos már évek óta észlelték, hogy Fekete Gyula alperes durván, hamisan, karcolóan játszott. Fekete Gyula ezzel szemben azt vi­tatta, hogy a bírói gyakorlat szerint a szolgálatképtelenséget a bíróság szabadon mérlegeli és így az Opera­ház nem hivatkozhatik olyan jogra, hogy neki tetszése szerint szabad volt művészi képtelenségét megállapítania. A bíróság elfogadta ezt az állás­pontot és a művészi képtelenség meg­állapítása kérdésében bizonyítást ren­delt el. Kihallgatta a karmestereket, akik vallották, hogy 3—4 év óta ész­lelték felperesnél a hamis, durva, karcoló játékot. Arra a kérdésre, hogy miután tűrhetetlen, hogy egy zenekarban ily játékos vezessen vala­mely szólamot, hogyan tűrhették ezt el éveken át és hogyan nem figyel­meztették a felperest hamis és egyéb játékára, azt felelték, hogy érzékeny­ségét nem akarták sérteni, részben pedig azt, hogy a vele való baráti vi­szonynál fogva feszélyezve érezték magukat. Fekete Gyula ezután kérte tanú­ként kihallgatni a vele évtizedek óta játszó zenekari tagokat, arra hivat­kozva, hogy nyilván lehetetlen lett volna neki éveken át a zenekarban működnie, ha az ország első zene­karában hamisan vagy durván ját­szott volna. Rámutatott arra is, hogy a kihallgatott karmesterek voltak azok, akik az ő elbocsátását javasol­ták ezért felelősek, saját tényükben forognak, tehát érthető, hogy mentik magukat. A központi kir. járásbíróság azon­ban nem adott helyt a további bizo­nyításnak, elutasította Fekete Gyula keresetét. Ezután fellebbezés folytán a buda­pesti kir. törvényszék Meggyesy-ta­­nácsa tárgyalta az ügyet. Elrendelte, hogy szakértők vizsgálják meg pró­bajáték alapján Fekete Gyula jel­peers művészi képességét. Szakértőkül ki­rendelte Kresz Gézát, a Zeneakadémia tanárát, Csuka Bélát, az Operaház csellóművészét és Dohnányi Ernőt. Dohnányi Ernő kirendelése ellen Fe­kete Gyula kifogást emelt, mert vele évek óta haragos viszonyban van, hanem kérte a már kihallgatni kért zenekari tagokon kívül, valamint Kresz Gézán és Csuka Bélán kívül még Failoni Sergio, Fleischer Antal, Rafter Lajos és Fridi Frigyes kar­mesterek kihallgatását, akiknek ve­zénylése alatt hosszú éveken át és pe­dig felmondási ideje leteltéig játszott. Nyilatkozatokat is csatolt be tőlük, hogy játéka mindvégig, még a fel­mondási idő alatt is kifogástalan volt, sőt egyik nyilatkozat szerint mestere volt hegedűjének. A kir. törvényszék azonban csak az említett három szakértőt hallgatta meg. A szakértők közül Kresz Géza és Csuka Béla úgy nyilatkoztak, hogy az 1941 június 13-án tartott próbajá­ték alapján nem lehet bizonyossággal megállapítani, hogy a felperesnek milyen volt művészi képessége a fel­mondás idején, tehát 1939 június 30-án. Ezen a napon játszott próba­játéka már nem felelt meg a szólam­vezetői kívánalmaknak, aminek ma­gyarázatát Csuka Béla abban látta, hogy felperes már másfél év óta nem játs­zott és önérzetében mélyen sértve, nem volt abban a lelkiállapotban, hogy régi játéka nívóját mutathatta volna meg. Ami — úgymond — az ő régi időbeli tapasztalatát illeti, fel­peres művészi képessége semmi ha­nyatlást nem mutatott a felmondásig, mindig odaadó és buzgó tagja volt a zenekarnak és ha művészi képessége nem lett volna meg, ő ezt észlelte volna, mert 20 éven át játékszom­szédja volt és játékának egyetlen hangja sem maradhatott előtte titok­ban. Kresz Géza véleményében kife­jezte, hogy hamis játék tűrhetetlen egy zenekarban és nehezen volna ért­hető, hogyha a felperes hamisan, dur­ván és karcolóan játszott volna, ezt éveken át a vezénylő karmesterek figyelmeztetés nélkü­l eltűrték volna Ha a gyakorlata megszűnte és nyug­­díjideje lejárta után játszott próba­játéka alapján már ma nem is felelne meg a felperes a követelményeknek, nem valószínűtlen, hogy felmondása idején még mindig megfelelt volna mint egyszerű csoportjátékos. Dohná­nyi Ernő szakvéleményében úgy nyi­latkozott, hogy gyakori vezénylései közöben ő is évek óta észlelte, mint Berg Ottó és társai, azt, hogy felperes művészi képessége nem felel meg az operai zenekar nívójának. De ő sem figyelmeztette felperest meg nem fe­lelő játékára. Fekete Gyula felperes ezután me­gint kérte, hogy a neki nyilatkozatot adó jeles karmestereket és a zene­kari tagokat nyillgassa ki tanúként a bíróság. Ezeknek a vallomása — úgy­mond — annál inkább megnyugtató lesz, mert közvetlen észleletük alapján tehetnének vallomást és nem is érde­keltek az ügyben. A törvényszék azon­ban elégnek tartotta az eddigi bizo­ _Magyar Nemzet__ nyitást és helybenhagyta az elsőfokú elutasító ítéletet. Felperes felvetette az Operaházzal szemben azt is, hogy ő reá nézve, mint véglegesített tagja, az a szerző­dés, amelyben a művészi képtelenség miatt történhető felmondást kikötöt­ték, nem is érvényes, mert neki, mint a többi véglegesített tagnak, nem ki­tett volna új szerződést aláírnia, ha­nem erre 1920-ban azzal kényszerí­­tették a tagokat, hogy havi gázsiju­kat addig nem kapják meg, amíg az új szerződést alá nem írják. Ez pe­dig — úgymond ■— olyan befolyáso­lás, amely az 1932. évi VI. tc. 9. új-a szerint érvénytelenné teszi a szerző­dést. Felülvizsgálati kérelem alapján most tárgyalta ezt az ügyet a kir Kúria Ludwig-tanácsa. Felperes pa­naszolta, hogy bizonyítási indítvá­nyainak tévesen nem adtak helyt az alsóbíróságok és azért is tévedtek, mert a kir. Operaház saját lénye is ellentmond annak, hogy művészi ké­pessége ne lett volna meg a felmon­dás idején, hiszen csak el sem kép­zelhető, hogy az­ Operaház a rádió­­előadásokon játszó zenekarában még tovább is szólamvezetői minőségben alkalmazta volna, ha hamisan vagy durván­ játszott volna, mert ország­­világ hallgatja az ilyen előadásokat és így az Operaház nem tehette volna ki zenekarát annak, hogy a zenekar játéka egyik szólama hamis vezetése miatt napról-napra botránkozást okozzon. A Kúria azonban nem adott helyt a felülvizsgálati kérelemnek, mert — úgymond — kötve van az adóbírósá­gok ténymegállapításához. Erdély, Muraköz és Bácska lovai a Mezőgazdasági Kiállításon Minden évben egyik leglebilincse­­lőbb látványossága a mezőgazdasági kiállításnak a lócsoport, amelynek keretében az országban honos összes lófajták megtalálhatók. A március 21-én kezdődő idei kiállításra az angol telivér, arab, lipizzai, angol félvér, Nonius lovak mellett a vissza­csatolt Erdélyből a híres, kitartó és kedvelt erdélyi parlagi lófajta né­hány egyede, a visszacsatolt Muraköz jóhírű hidegvérű lovai és a lóked­velő Bácska tetszetős lovai is már ott lesznek a kiállításon. A meleg­vérű lovak mellett szép számban lesznek hidegvérűek is, amelyeknek jelentősége exportvonatkozásban is mindinkább növekszik. Nagy érdeklődésre tarthat számot az országos jellegű kisgazda-fogat díjazás, amelyre az ország minden részéből jelentettek be fogatokat. Az előző évekhez hasonlóan egyes kiállítási napok délutánjain a díja­zott lovakat elővezetik. Elkészült az anyaggazdál­kodási hivatal palotája s júniusban már megnyílik A múlt év végén kezdték meg a budai Fő­ utcában a régi Nyál­­kaszárnya helyén az iparügyi minisz­térium anyaggazdálkodási hivatalá­nak építését és szombaton a hat­emeletes palota építése már odáig jutott, hogy megtarthatták a bokréta­ünnepélyt. Az ünnepségen részt vett Varga József iparügyi miniszter is, aki a munkásokhoz intézett beszédében mindenekelőtt utalt arra, hogy Ma­gyarországon ilyen rövid idő, ötven­nyolc nap alatt még nem készült el épület, ezért joggal a munka ünnepe ez a bokréta-ünnep. Hangsúlyozta a miniszter, hogy több mint 450 tiszt­viselő irányítja majd az anyaggazdál­kodási hivatalból a magyar ipari ter­melést és anyagszi­tosztást. A háború következtében — mondotta a mi­niszter — hirtelen kellett áttérni a szabad gazdálkodásról a kötött gaz­dálkodásra s irányítani kell minden gyárnak az üzemét és meg kell szabni, hogy mit termeljen abból a rendelkezésre álló anyagból, amit elő tudunk teremteni. Varga József miniszter ezután kí­séretével együtt megtekintette az épületet, melynek belső kiképzését már a jövő héten megkezdik és a tervek szerint június végére teljesen kész lesz az új közhivatal berendez­kedése. 00—110—125 LE félsggi gőzgép 1937. évi gyártmány, kéthen­­geres, túlhevítős, ELADÓ. Szí­ves érdeklődések „Félstabil 257" jeligére Bleckner J. hir­detőjébe, IV., Városháza u. 10. Közvetítők ne érdeklődjenek. CTPP: 1141 MARCUS 17. Színházi hírek ....................................................................................... Az „István király** operaházi bemutatója A vasárnap esti díszelőadáson került bemutatásra Kókai Rezső István király című színpadi oratóriuma. Az előadás harangzúgással kezdődik s a harangok hangja már jelzi azt is, hogy az elkövetkezendőkön az az emel­kedett hang vonul végig, ami nemcsak a vallásos, hanem a világi orató­riumokra is jellemző. Az oratórium szcenikt­s formája nem ismeretlen kö­zönségünk előtt s az István király ese­tében különösen szerencsésnek tartjuk, hogy a tradicionális alapon álló szerző eltekint a merev sémáktól s szabadabb formakezelése (táncos jelenetek) az opera felé tolja beállítását. Kókai őszinte hangja, kifejezésének sok irányba tekintő választékossága, in­­strumentálásának tömöttsége, a kórus példaszerű kezelése már a kellő han­gulatot teremtő nyitányszerű invoká­cióban feltűnő. A technikai eszközeiben és kifejezésében sokféle hatást egye­sítő komponista néporatóriumszerű al­kalmi művében nem annyira az új hangra, mint a közérthetőségre törek­szik s az atonalitást eleve elvető tiszta tonális zene gyökerei, éppen alkotó­juk széleskörű kultúrája következtében sokfelé ágaznak. Kókai nem követi az oratórium nagy tradíciót, még ahol le­hetne sem alkalmaz kontrapunktikus szerkesztésmódot, de nem indul népi irányba sem. Számára nem az etnog­­rafikus­­vagy egyházi hűség a fontos, hanem az artisztikum. Bizonyos huma­nista szellemre vall, hogy Kókai, ami­kor a múltba néz, elsősorban Erkel, Mosonyi magyar tárgyú operáit és Liszt oratórium-tradícióit látja meg. Természetes, hogy a nagyobb ívek ki­alakítására törő szerző a mai korban Kodály vagy Dohnányi hatását nehe­zen kerülheti el s bár a gregorián rész­letekhez kevésbbé illenek a szűkített és Debussy-féle nonakkordok, dicsérjük a francia szellemhez vonzódását. Azt is megértjük, ha a színpad felé első lépé­seket tevő komponista Wagner, Strauss, sőt Puccini igézete alá kerül. Azonban lehetetlen észre nem venni, hogy az érzelmes levegőjű alkotásban nemcsak m oratórikus jelleg nyilvánul meg sikeresen (keresztelési kar, az István­­himnusz, Imre búcsúztatója), hanem mint Koppány éneke, a táltoskép be­állítása és az egész darab csúcspont­ját jelentő fel-felcsukló sirató ének mutatja, drámai vonatkozások is jól érvényesülnek. A különben is emelke­dést mutató és hatásos apotheozissal záruló II. részben a szerzőhöz közel­álló idillikus jelenetek során a Rózsa­rózsa kar, a legmagyarosabb részletnek érzett balett jelenet és népi ízű poéti­­kus dór melódia emelkedik ki. A da­rabban itt-ott prozódiai kifogásolhatók akadnak s a függöny mögött alkalma­zott külső kórus színpadi járatlansá­got mutat még, de úgy látják, hogy Vitayédi Németh István ihletett szöve­gét Kókai Rezső ösztönös muzsikáló­vénája kereken formáló erővel és érté­kes tudással fejezi ki. Melegen dicsérjük alapos és komoly betanításával a Daphnéhoz hasonlóan színvonalas előadást nyújtó Berg Ottót. A lázas betegen éneklő Závodszkyt már kötelességtel­jesítéséért is elismerés il­leti. Jól érvényesül Jámbor szép orgá­numa. Dósa Mária, Nagypál László és Járay József derekasan helytálltak. A lázadó Belek szerepében Komáromy Pál az erőt túladagolja s Fodor János sem elégített ki teljesen. Regősként Lik­asy György jeleskedik, de már mint táltos túljátssza szerepét. Kissé terjengős átokjelenetét nem ártana alaposan meg­húzni. Nagy megelégedéssel láttuk, hogy a szereplők jól énekelhető can­­tabilis szólamaikat mind­­ily örvende­tes buzgalommal zengték. A mű tulaj­donképpeni főszereplője a kórus, bár sokkal jobb volt mint a főpróbán, nem állt mindig feladata magaslatán. A kari részben nincs különösebb intonációs vagy más nehézség s éppen ezért az acappella részletek állandó esése olyan szakkérdést állít előtérbe, amit végre is meg kell oldani! Oláh Gusztáv rendező és színpad­­képtervező munkája olyan művészi, melyet nem lehet eléggé dicsérni. Már a színpadnyitást takaró függöny tiszta román stílusú figurális kompozíciója — mely mintha Gizella királyné palást­jából vett motívumokból lenne remek ötlettel alkotva —, teljes elismerést ér­demlő komoly történelmi tanulmá­­nyokra vall. Az invokáció alatti élőkép tökéletes a maga nemében, a to­vábbiakban pedig meglepő, hogy ugyan­abban a triptyekonszerű keretben mennyi színgazdagságot tud produkálni Oláh. Zenei szempontból csupán csak az a meggondolás támadhat, nincse­­nek-e túl messze a helyenként túlhang­szerelt zenekartól az énekesek és he­lyes-e a szólistákat a kórus mögé he­lyezni? A képszerűségre törekvő ren­dezés a színpad mélységét annyira szűkre szabja, hogy ez már nemcsak a mozgásokat nehezíti meg, hanem mint a libasorban kivonuló lázadók esete mutatja, már hatáskeltés szem­pontjából sem előnyös. Mindent összefér, a legmelegebben kell dicsérni az Operaházat hogy nn­kát és lelkesedést nem kímélve egyen­­gette egy olyan magyar szerző útját, akitől már zeneéletü­nkben elfoglalt helye révén is közönségünk még sokat várhat Bár István király hatalmas alakja minden évben egyformán ak­­tuális, a leghelyesebb az lett volna, ha idejekorán, mindjárt a döntés utái­ előadják Kókai Rezső művét. Vélemé­nyünk szerint nem lehet az Operaház­­nak olyan művészi programja, mely­ben minden mást nem előzhetnének meg a nemzeti szellem jegyében fogant magyar alkotások! A díszelőadást Dohnányi Ernő mu­zsikájára Dohnányiné Galafros Elza által beállított Szent fáklya pantomim zárta le. A rendkívül színes alkotás felújítását örömmel üdvözöljük. A sze­relmes Búza hálás szerepét nagy tudás­sal, gazdag fantáziával és ihletett inven­cióval Ottrubay Melinda elevenítette meg. Itt említjük meg, hogy az ora­tóriumban látomásként megjelenő üde és bájos művésznő szinte képszerű szépsége is nagy hatást gyakorolt- Dohnányi szimfonikus muzsikája nagy feladat az először vezénylő Keneszei Jenő számára s ha a lendület, a színes dinamika és a sziporkázó ötletek nem is érvényesülnek kellőképpen, jóra törekvését méltányoljuk. Geár Endre ♦ A Cserkész Szövetség által a kor­mányzó úr tiszteletére rendezett ünnepi előadáson a piros és rózsaszín szekfű­­csokrokkal díszített díszpáholyban a kormányzó úr és kormányzóhelyettes úr feleségükkel együtt foglaltak helyet. Az államfőt percekig tartó meleg taps­viharral ünneplő előkelőségek élén Kállay Miklós miniszterelnök, a kor­mány tagjai, a diplomáciai testület, magasrangú katonai és polgári szemé­lyiségek és közéletünk számos előkelő­sége jelentek meg. A névtelen kiscser­kész a bácskai fiúk követeként fel­tűnően értelmesen tagolt szép magyar beszéddel mondta el minden magyarok nagyurához intézett verses köszöntőjét a Művészek kormányzói kitüntetése. A kormányzó a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter előterjesztésére meg­engedte, hogy Honthy Hanna szín­­művésznőnek, Harangozó Gyulának, az Operaház balettmesterének és Bordís Bellának, az Operaház magán­­táncosnőjének a színművészeti terén szerzett érdemeikért, Pataky Kálmán operaénekesnek, az Operaház tiszteleti tagjának, Rosier Endre és Lossonczy György operaénekesenknek, az Opera­ház magánénekeseinek, valamint Tutsek Piroska, Osváth Júlia és Rigó Magda operaházi énekesnőknek, az Operaház magánénekesnőinek az ének­művészet terén szerzett érdemeikért elismerését tudtul adják. (MTI.) * Helyesbítjük vasárnapi hírünket a Vigadóban tartott komikus-parádé­­ról. A Nem adok interjút című jele­netet nem Köváry Gyula írta, hanem ifj. Köváry Gyula. * A Vidám Színház, Budapest új kisszínháza szombaton, 21-én nyílik meg, Szüle Mihály igazgatásával. Be­mutatkozó műsora a Leány a talpéin című vígjáték lesz, Kiss Manyival a főszerepben. * A Pódium Irodalmi Kabaré va­sárnap este befejezte Nincs új a nap alatt című műsorának előadásait. Öt napig szünetet tart a színház s új műsorát pénteken mutatja be. Rózsavölgyi hangversenyei: Komor zenekari est ma, Z. 8. Buday Dénes szombaton tartja szerzői estjét 24 nagyszerűi szereplővel, 2 zenekarral. 3 du­őz délutánja: vasárnap V. 145. Fellegi, Rátz Vali, Türk és kísérő műsor. Jegy 1.50—5­0. Ady­ délután vasárnap, Z. 5, óriási műsorral. * Rádióparádé vasárnap este 8. V. Pataky Kálmán, Honthy Hanna, Chappy-zenekar, Pethes Sándor és Ferenc, Anny Kelly, Greguss Zoltán, Pécsi Öregdiákok, Orbán Sándor, Kővár­ v, Ciffra György, Rajkózenekar. Jegyek Színházi Ma­gazin, Váci­ u. 36. (1848-67), Színház­­propaganda, Teréz-körút 50. (111-222). * Csojkovszky-Dvorak-est holnap Fricsay—Stefániái, Hangv. Zenekar, 1812 nyitány, zongoraverseny, Új­világ szimf. (V. 8.) Koncert. * Dr. Weixelgartner Egon nagysikerű szólóestje után, 25-én, a „Magyar Csillagok“ estjén és 31-én a rádióban szerepelt

Next