Magyar Nemzet, 1942. március (5. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-22 / 67. szám
VASÁRNAP, 1942 MÁRCIUS 22. Map* Nemzet Kovács Imre: A parasztházak szobáiban a családi képek mellett, s a földmunkásotthonok és a 48-as kaszinók termeinek falán mindenütt ott függ Kossuth Lajos és Petőfi Sándor arcképe. A két kép, a két név a legmélységesebb hűség és ragaszkodás kifejezője, s egyúttal az a nagy szimbólum is, mely a magyar nép lelkében 1848 március 15-ét kitörölhetetlenül megörökítette. Ha népünk költőről hall, vagy költőt említ, azonnal Petőfire gondol, mert előttük a költő egyet jelent Petőfivel. Kossuth a Politikusként él a népben, s úgy gondolnak rá, mint aki felszabadította őseiket, szabaddá tette a jobbágyokat 1848-ban. Petőfinek egy szobrot emelt a nemzeti kegyelet, Kossuth szobra ott áll minden alföldi város és nagyközség főterén, s még ma is kalapemelésre készteti a felszabadítottjobbágyék kései unokáit. Parasztságunk nemcsak a Politikust kapcsolja össze Kossuthtal, hanem a Szobrot is. Egyik barátomtól hallottam, hogy az elmúlt világháborúban olasz hadifogságba került, amikor szabadulásuk után Milánóba érkeztek a fogolytáborból és éppen Garibaldi szobra előtt mentek, megkérdezte az egyik bajtársát, egy alföldi parasztlegényt: — Tudod-e, kinek a szobra ez? A parasztlegény habozás és gondolkozás nélkül felelte: — Kossuth apánkéi . Mélyebben nem gyökerezett meg egyetlen magyar ember neve sem a népben, mint Kossuthé. Pedig Kossuth nem úgy indult, hogy a nép felszabadítója lesz. Nemesi származású volt, annak a történelmi osztálynak egyik fia, amelyiknek legnagyobb képviselője, Werbőczy István, a magyar parasztságot 1514-ben a Dózsa-féle forradalom megtorlásául örök szolgaságra ítélte. Különös elégtétele volt a történelemnek, hogy nemes emberrel vetette le a bilincseket a nép kezéről. Kossuth nemes volt, abból a kisnemesi társadalomból, mely a történelem minden jelentősebb mozzanatánál a parasztság mellé állott; kényszerítő erővel hatott rája is az elérkezett pillanat cselekvésre késztető lehetősége és 1848-ban cselekedett is! Eleinte a nemesi felfogás győzött emberi magatartásában és politikai programjában. Ott ült a pozsonyi diétán a tekintetes karok és rendek között, s hallgatta a véget érni nem akaró vitát, mely a jobbágyfelszabadításról folyt már évtizedek óta. A terem falai azt a történelmi levegőt lehelték, mely kiváltotta a tekintetes karokból és rendekből a felsőbüki Nagy Pálnak odavetett gúnyos, hetyke, lealázó mondatot, amikor először beszélt a jobbágyság nyomorúságos helyzetéről: — Ne bolondozzék az úr! Igen, bolondságnak, komédiának tartották kezdetben a nép jogos kívánságait, a felszabadulásra célzó vágyait és törekvéseit, s csak jóval később, amikor Széchenyi Werbőczytől elütő szellemben szólt a job* A magyar írók márciusi „Talpra magyar!“-esetén elmondott ünnepi beszéd. Kossuth* lágyságról, s amikor a Fiatal Magyarország képviselői, ifjú írók, politikusok és egyetemi hallgatók türelmetlenül követelték a francia forradalom eszméinek érvényesítését, foglalkoznak komolyabban e súlyos és sorsdöntő kérdéssel. Kossuth még az utolsó rendi országgyűlésen is, melyet 1847 november 7-re hívtak össze Pozsonyba, kímélni igyekezett a nemesség jogait és kiváltságait, s csak az úrbéri terhek megváltását javasolta. Ez a Kossuth a szabadság lánglelkű apostola volt ugyan, annak a nagy eszmeáramlatnak a lelkes híve, mely nyugat felől tört be az országba, s amely nem ismert különbséget ember és ember között, s az ember legfontosabb jogának a szabadságot tartotta; szabaddá is akarta tenni a parasztságot, de kötötték a roszszul értelmezett hagyományok, a magyar állam feudális berendezkedése, s az a közjogi koncepció, amely a Szent Korona tanával a nemzet tekintélyes részét, nagy többségét kirekesztette a nemzetből. Kossuth most még kompromiszszumra gondol a nemesek és a parasztok között, s csak akkor adja fel kompromisszumos programját, amikor a márciusi események megdöntik az avult elméleteket és a téves közjogi elképzeléseket. 1848 februárjában kitör a párisi forradalom, hatására egész Európa megmozdul, az elnyomott népek ébrednek, a Szent Szövetség zsarnoki uralma összeomlik, márciusban már mindenütt tombol a forradalom, még Bécsben is és Budapesten is! Petőfi és társai éltek az alkalommal és megtették azt, amire a történelem kötelezte őket. Kossuth híres március 3-i felirati javaslatában még a dinasztia iránti hűséget, az Ausztriával való együttműködést hangoztatta; a márciusi ifjak teljes szakítást követeltek. Kossuth politikus volt és mérlegelte a helyzetet, Petőfi író volt, aki a közösség idegeiben élt, s ösztönösen megérezte, hogy mi a teendő. A két, név megfér a kései utódok szívében, de ez a két név akkor két világot jelentett. Az egyik világ a Habsburgiánus koncepcióban, az Ausztriával való feltétlen együttműködésben látta a magyar kibontakozást és képzelte el a magyar jövőt, a másik a szakítást követelte, mert csak az önálló, független magyar államban tudta elképzelni a nemzet szabad életét és töretlen fejlődését. Kossuth nem szerette Petőfit és Petőfi verseiben soha nem írta le Kossuth nevét. Amikor Budapesten kitört a forradalom, s riasztó hírek érkeztek Pozsonyba, az országgyűlés március 18-án ellenkezés nélkül megszavazta a jobbágyság felszabadítását. István főherceg, nádor, 19-én, tehát másnap ezt a sürgönyt meneszti Bécsbe a magyar udvari kancelláriához: „Tegnap az első rémületben mindkét táblán keresztül ment, hogy a robotot, a dézsmát és minden tizedet örök időkre megszüntessük“. Pálffy József gróf az örökváltságról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál ezt mondja: „Ezen törvénycikk hozatalára leginkább az szolgáltatott okot, hogy a karok és rendek zavarok kiütésétől féltek“. Tehát az első rémületben, a zavaroktól félve szavazzák meg a jobbágyság felszabadítását, de Kossuth akkor már tudja, hogy csak ez az egyetlen megoldási lehetőség van és a nemesség felé keményebben, határozottabban, sőt egyre fenyegetőbben beszél. Az osztrákokkal való együttélést azonban még mindig nem adja fel. Reméli és hiszi, hogy a Habsburg-ház megérti a magyar nép törekvéseit, s alkotmányt ad a nemzetnek. „Teljesedni fog, amit megjövendöltem — mondja a márciusi napok után két héttel Pozsonyban, amikor a király és császár beleegyezik az önálló, független, felelős és alkotmányos magyar minisztérium felállításába —, hogy az osztrák trónus a népek szeretetében találja föl legerősebb támaszát és teljesedni fog a jóslat, hogy az lesz a Habsburg-ház második megalapítója, aki népeinek alkotmányt fog adni.“ Nagyot, keserveset csalódott Kossuth, mert a következő hónapok meggyőzik arról, hogy a Habsburgokkal és az osztrákokkal nem lehet együttműködni. Kétszínű játékot folytattak: a magyar szabadságtörekvések ellen kijátszották a nemzetiségeket, délről elindult Jellasich, s hiába volt a márciusi 12 pont egyik követelése, hogy az idegen katonaságot vigyék ki az országból, s a magyarokat hozzák haza külfödről, a kamarilla sokszor magyar ezredeket sorolt Jellasich seregébe és el akarta tiporni a magyar szabadságot. Amikor Kossuth világosan látja, hogy tovább nem lehet tűrni a bécsi praktikákat, s amikor rádöbben arra, hogy megsemmisül, elpusztul a magyarság, ha továbbra is Ausztriához köti a sorsát, mindenkivel szembehelyezkedik és a teljes szakítást követeli. Ekkor lesz Kossuth azzá, aki kitörölhetetlenül belegyökerezik minden magyar ember szívébe, ekkor találja meg önmagát, s ekkor emelkedik a magyar sors fölé, s olyan magasságból tekintette azt át, ahonnan tisztán és világosan mindent megláthatott. A szabadság és a függetlenség gondolata benne teljesedik ki s ha meg akarja védeni az országot az osztrák önkénytől, s ha szabaddá akarja tenni a nemzetet, tudja, hogy nincs más út, mint a legszélesebb népi tömegekre helyezni a programját. Elég intő példa áll előtte a történelemből, nem nehéz logikusan következtetnie, hogy most már nem a nemesség és a Stabsburg-ház viszonyáról van szó, tehát nem lehet csak a nemességre számítani a szabadságharcban, hanem elsősorban a népi tömegeket kell abba belevonni. Hunyadi János Nándorfehérvárnál pórhadakkal veri meg atörököt, mert országos üggyé tudta nyilvánítani a török veszedelmet. És győzött! Hetven évvel később Mohácsnál az úri Magyarország elvérzett, mert a levert jobbágyok nem tekintették saját ügyüknek az ország megvédését. Még ráborult az országra Dózsa György árnyéka, s megdermesztette a „röghöz kötött" jobbágyok szívét. Bocskay a XVII. század elején a hajdúkkal sikeresen megvívja szabadságharcát, mert az népi ügynek, tehát országos ügynek bizonyul, néhány évtizeddel később Zrínyi és Frangepán főúri összeesküvését elfojtják; a sikerhez hiányzott a nép ereje. Kossuth Lajos valójában ekkor jut el a parasztokhoz. Elindul a falvakba, hogy megértesse: nem a nemesi Magyarország, a nép országának, minden magyar hazájának a sorsáról van szó. Amit toborzókörútján végez, az a magyar történelem legragyogóbb fejezete marad mindörökre. S amikor leszámol munkatársaival is, akik hajlamosak voltak a kiegyezésre és kimondja a szakítást a bizonytalan sorsú és jövőjű Ausztriával, akkor már Kossuth egyet jelent a történelmi magyarsággal, a minden magyarra örökre kötelező szabadság és függetlenség programjával. Ekkor mondja legmegrázóbb beszédét: „Aki nem akar hontalan vándor koldussá lenni, akinek szívében a becsületnek, a hazafiságnak legkisebb szikrája ég, aki nem akarja a szolgaságnak keserves bilincsét hordozni, akinek neje, gyermeke van, aki nem akarja apái sírját megfertőztetni, aki nem akarja, hogy gyermekei megátkozzák, aki szabadságot kíván e földön, s üdvösséget vár a másvilágon, az fel fog kelni Isten és a haza nevében a rablókat, pártütőket semmivé tenni és megbosszulni a hitszegést, s Magyarország függetlenségét és a magyar nép törvényes szabadságát megvédeni!" Nem rajta múlott, hogy a szabadságharc elveszett: a zsarnokság összefogott a zsarnoksággal, s a legheroikusabb küzdelem után le kellett tenni a fegyvert. Az osztrák szadizmus kitombolta magát, Kossuth külföldre menekült, s hosszú évtizedek magányában sokat gondolkozott arról, hogy hol is vétettük el a történelemben először és hogyan lehetne a hibákat s a tévedéseket kiküszöbölni és hogyan lehetne azokat jóvátenni; így jut el addig a gondolatig, hogy a kis népek a nagy zsarnokokkal szemben csak szövetkezve tudják megállni a helyüket. Turini magá nyában a Duna-konföderáció álláspontját vallja, békét szeretne a nagy arénában, a szolganépek kábelében, ahogy Ady nevezte a dunai tájat: ez a Kossuth már tisztán és világosan látja az emberi együttélés feltételeit, s eljutott a nagy testvériség, a közös haza gondolatáig. Mit mond nekünk ma Kossuth Lajos? Csak egyet mondhat, csak egyet követelhet: vigyázzunk a magyar szabadságra és a magyar függetlenségre! Ma is olyan az idő, mint száz éve volt, ma is új nemzet születik. Egy évszázaddal ezelőtt a parasztság akart betörni az alkotmány sáncai közé, akart belépni a nemzetbe.. Ma a nép akar nemzet lenni Parasztok és munkások dörömbölnek és bebocsátást kérnek. Érzik, hogy elérkezett az ő órájuk, s most nekik kell vállalni azt, amit annak idején Kossuth-tal vállalt a nép. A szabadság és a függetlenség programja ennek az új nemzetnek a vállain nyugszik. Szabadság nélkül nem tud ember lenni az ember és a megalkuvások kutyaszorítójába kerül. Szabadság nélkül nem tudtak élni az őseink sem és nem tudunk mi sem élni: aki a szabadság elleni vét, az a magyarság ellensége és ki kell vetni őt a sorainkból A függetlenségünk pedig annak biztosítéka, hogy úgy rendezkedhetünk be a saját országunkba, ahogy akarunk és nem leszünk kitéve a nemzetközi erők ránk nézve nem mindig kedvező küzdelmének. Ebben a két kérdésben találkozhatunk mi, magyarok valamennyien. S ahogy Kossuth a nagy szorongattatások idején, a magyarság élet-halálharcának óráiban föltette a kérdést az ingadozóknak, a másfelé húzóknak, s a nép ellenségeinek, az idegen érdekeket szolgáló felsőbb osztályoknak, úgy mi is feltesszük a kérdést: „Veletek, ha akarjátok, nélkületek, sőt ellenetek, ha kell!" CSILLÁRTMETEOR csillárgyárnál vásároljon Podmaniczky utca 27, József körút 44 ELBET harisnya HEYEK Petőfi Sándor utca 17 igazolványKap két órán belül PÁRISI ..GYORS“ FOTO Pirid Nagy Arabia 3 darab 2.4 MP 9 ÜNNEPEK ELŐTT.... a tavaszi és nyári öltözködés kér*dése okoz fejtörést .Célszerűen és mégis divatosan* e Jelszó jegyében , áruosztályaik hatalmas választékkal, közismert Corvin minőségekkel várja kedven. Vevőinket A JÓ MINŐSÉGEK ÁRU HÁZA • • tea*# CORVIN