Magyar Nemzet, 1942. március (5. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-04 / 51. szám
Színházi hírek * A „Nero“, Felkai Ferenc nagysikerű drámája csütörtökön kerül színre ötvenedszer a Madách Színházban. A főszerepet a jubileumi előadáson és ezt követően minden előadáson Greguss Zoltán játssza, aki egészsége helyreálltával ismét átveheti eredeti szerepét. * A Royal Revírszinéia szerdán este mutatja be új revüjét Primavera címmel. Az új műsorban a színház valamennyi attrakciója szerepel. Zenei hírek * A „Sába királynője“ szólalt meg hétfőn hangversenyszerű előadásban a Goldmark-teremben. Régóta nem hallva Goldmarknak ezt az operáját, szinte felfedezésszerűen élveztük annak szépségét. Az alapos munkát végző lelkes Komor Vilmos pálcája alatt felhangzó tolmácsolás nemcsak megközelíti, hanem értékes formában valósítja meg a szerző elképzeléseit. Ha a bevezető nyitány nem is ragadott meg, a szélesen áradó zene hatalmas dinamikai ereje a továbbiakban annál hatásosabban érvényesült. A nagy feladatra vállalkozó lelkes előadók merészségét igazolta a tolmácsolás színvonala. A gyönyörű hangú Ernszter Dezső nemesen előkelő főpapja mellett Pádnál Erzsi drámai erejű és gazdag képzeletű Sábája és a komoly figyelmet érdemlő Rózsa Vera értékes orgánuma, kitűnő mesterre valló alapos kidolgozású szép kifejezése volt az előadás erőssége. Az Assadként beugró Kovács Miklós erejét meghaladta a feladat, de dicsérjük Farkas Sándor kultúráját és Ladányi Ilona szereplését. A szépen kidolgozott kórus Káldi László értékes munkájára vet jó fényt. a Magyar szerzők új műveit mutatta be a Női Kamarazenekar hétfői hangversenyén a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Járdányi Pál iskolai zenekarok számára írt Szimfoniettá-ja szerény igényű, nem egységes stílusú alkotás, de egészséges és friss muzsika. Arató István Adydalai minden eredetiséget nélkülöznek. A kevéssé hatásos énekszólamot Járay József önfeláldozó igyekezettel énekelte. Montag Vilmos legfőbb erőssége jó hangszerelése. Divertimentóját hallva, a túl vastag és monoton basszus-szólamok kezelésére és a témák logikusabb összefűzésére figyelmeztetjük a jó készültségű szerzőt. Pongrácz Zoltánnak az operaházi tagokból alakult rutinos kamaraegyüttes által megszólaltatott Game- 1lang-zene művén érzik, hogy a szerző a hozzávaló anyagot nem a helyszínen, hanem berlini tanulmányúton „gyűjtötte“. Az érdekes kezdetű és tehetséget mutató műben meglepő exotikum kelti fel a figyelmet, de rövid orientális színezet után stílustörés áll be. Érthető nagy várakozás előzte meg Bartók Divertimentóját. Méltányoljuk a dicséretes buzgalmat, mégis igen sajnálatos, hogy a világhírű magyar mester legújabb művét nem a Filharmónia, hanem egy kezdő női zenekar szólaltatta meg először a rádióban. A vezénylő dr. Arató István túl nagy fába vágta itt a fejszét, mert úgy az ő képességeit, mint a zenekar erejét meghaladta a feladat. A rossz tempóvétel miatt a két első tétel nagyon lassú volt és ezáltal a mű szétesett. Az erős ingadozás mellett a középszólamok túltengése is zavart. Ez az előadás nem adott helyes képet Bartók tiszta klasszicizmus felé visszakanyarodó új művéről s éppen ezért nem tartjuk szerencsésnek, hogy a rádió a különben értékes zenei produkciókat jelentő hétfői estén ebben a tálalásban éppen Budapest I. hullámhosszán sugározta a tolmácsolást. (G. E.) * Magyar-est hangzott el szombaton a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A nagyszámú szereplőgárda közül kiemeljük Lehotay Árpád és Török Gizella számait. A zenei részben a finoman előadó Groh Klára szép és átélt hegedűhangja nagy sikert aratott. Károlyi Gyula zongoraművészete most is élményt jelentett. Hámory Imre orgánumerejének gazdagságát, Rácz Valéria és Füzy Matild szívhezszóló tolmácsolását fokozott tetszés kísérte. Bevezetőt vitéz Tors Tibor mondott, a kísérők közül megemlítjük Akom Lajost és Kály Máriát. Ma: Dr. Fellner dalestje, Z. 8. ★ Ma Székesfővárosi Zenekar vel.: WÜLS PHILIPP Jerger-, Pfitzner-bemutatók, Brahms IV. szimf., V. fél 8. Jegyek „Harmónia" jegyirodákban: Mária Valéria utca 11. T.: 184-501, Rákóczi-út 36. (Szöv. Bolt). T.: 225-437, este a helyszínen. ★ TARTANI CIMBALOM-TRIÓ MA Z. 8. Jegyek Marnitznál és a Zeneakadémián. Korszerű jegyzetek Az utóbbi években két szélsőjobboldali ellenzéki vezéregyéniség bontakozott ki teljes pompájában. De mind a kettő saját jellemében hordja hanyatlása csíráit. Az egyik olyan radikális zsidótörvényt forszíroz, amelybe idestova saját maga is beleesik, a másik pedig oly „kizárólagos“ hatalmat gyakorol pártjában, hogy végül még önmagát is ki fogja zárni. A mozgalmakban mind nagyobb szerepeit kezd játszani a gyöngébbik. Csak nemrégiben olvastuk, hogy egy 80 tagú hölgyzsúron a lelkes háziasszony parfé helyett az ambiciózus pártvezér politikai előadását szervírozta vendégeinek. Most meg arról értesülünk, hogy a nyilas párt kebelében megindult bomlási folyamat hátterében agilis mozgalmi hölgyek állanak. (Nyilas hölgynek születtél, áldd érte sorsodat — nyilas hölgynek születni nagy s dücső gondolat.) A detronizált trónörökös leleplezéseiből azt is megtudtuk, hogy a Vezérlő Akarat a „pártiskola“ ifjonti nőhallgatóit küldte vidéki szervező körútra. Mindeddig nem lenne semmi baj. Éppen nem ismeretlen jelenség történelmünkben a lelkes honleányok bevonása politikai mozgalmakba. Ha szabad a kicsiket a Naggyal összehasonlítanunk, Széchenyi is (nem a Lajos, hanem az István) „honunk szebblelkű asszonyinak“ ajánlotta reformmozgalma első nagy irodalmi cselekedetét, a Hitelt. Azzal a lényeges különbséggel, hogy őneki ehhez valóban megvolt az erkölcsi hitele, s büszkén és joggal írhatta ajánlásában: „A Hitelről szólok, s a mi belőle foly, a becsületről, az adott szó szentségéről, a cselekedetek egyenességéről, alkonyáról dikciózik s eliparentálja az urakat és gentlemaneket éppen nem valami borongó rezignációval, hanem dacos, marcona triumfussal. Előre kell bocsátanunk, hogy mi az úriság fogalmát éppen nem társadalmi osztályhoz kötjük s véleményünk szerint a magyarság általában véve úri fajta a számadójuhásztól s az utcaseprő munkástól az utolsó kegyelmes úrig. S így csodálkoznunk kellene azon, ha az úriság alkonyáról inkább ódás, mintsem elégikus hangnem írnak. Dehát úriember nem csodálkozik. Bármily csodálatos is legyen egy forradalom. És a csodálatos forradalmárok küldjék bár pokolba az urakat: az úr a pokolban is csak úr. Megindult Matolcsy Mufti Új Európa című irodalmi folyóirata. A róla szóló ismertetésben ilyen szép „irodalmi“ hasonlatokat olvashatunk: „A liberális irodalmi élet Mekkájában előbb sterilizálták a magyar írót, hogy meg ne termékenyíthesse a magyar humuszt... A nagypéntek talán már elmúlt felettünk s az irodalmi és szellemi élet húsvétjának első egészséges barkavirág-ága, ez az új folyóirat.“ Eltekintve a képzavartól, csak arra szeretnénk rámutatni, Kunszerv Gyula Hajh, zord idő jár a Mozgalom felett. Szakadoznak már a Talajgyökerek... Korhadt nyílkeresztek. Hűtelen fiúk, Szinte belereszket Az Andrássy-út. Csak Hubayt hagyták volna. Csak magát nekem. Most panaszra nem hatolna Gyászos énekem. Békák, más ily piszkok. Zagyva képzetek, Csukák, baziliszkok. Isten veletek! " A múl hét péntekjén két irodalmi est volt a fővárosban. Az egyik a pesti, a másik a budai Vigadóban. Az előbbinek az volt a címe: „Egy ezredévi szenvedés..." Valóban egy ezredévi szenvedés kér éltet. Vagy halált, mint A nemzet egyik hívatlan őre a tavasz közeledtével zengedezik szimbolikus prózai költeménye. „A Duna híres jege is, amelyen valamikor Mátyást választották, lassacskán kásássá válik s ha így megy tovább, rövidesen nem bírja már el az embert, de visszatér eredeti hivatásához és újból megjelennek rajta a fürge hajók, hogy emlékeztessék arra: ő Európa főötöere." Szerintünk van annyira hivatása a magyar Dunának, hogy a nemzet szívéből fakadó egyhangú uralkodóválasztás színteréül szolgáljon, mint az, hogy idegen hajók futkározzanak rajta. Netán csempészáruval megrakodva. A csodálatos forradalom egyik vezérpublicistája, Román Gyurka (az Új ,Európa iránti lojalitásból nem szívesen használjuk a lekicsinylő „oláh“ nevezetet) csak nem régen írta meg „Az utolsó úriember" című vezércikkét s íme most a „csődbejutott gentlemanek"-ről elmélkedik. Mindkét cikkében az úriemberség is / Magyar Nemzet SZERDA, vm MÁRCIUS 4 A gyomai Kner-nyomda hatvan éves A Kner-nyomda, alapításának első percétől kezdve a nagymultú nyomdászmi estes rég legnemesebb hagyományainak ápolását tűzte ki föladatául. Ehhez az elvhez hat évtizedes fennállása alatt mindvégig hű maradt. S hogy a hagyománytisztelet nem maradiság s nem merevség s nem gátja a fejlődésnek, sőt éppen kimeríthetetlen forrása az újnak — azt ez a nyomda mindegyre beigazolta. A magyar klasszikusok kiadásában s a Monumenta Literarum köteteinek művészi szépségű nyomdai kiállításában a régi művességi tisztes és változhatatlan törvényeinek a modern tipográfiai szépségtörekvésekkel valózerencsés egybeolvadását, szintézisét kell szemlélnünk. Mikor a nyomdaiparban az elgépiesedés s a tömegtermelésre való áttérés korában a művészi nyomatató munka becsülete oly igen alászállt s a fejlődés egyszeriben megállni, megrekedni látszott, akkor s éppen akkor sikerült Kneréknek új tipográfiai stílust teremteniük! Ez a stílus egyrészt a nyomtatás ősi belső törvényszerűségének, a betűk tökéletes térelosztásának és előkelő, zárt, szigorú és pontos elrendezésének visszaállításában, egyszóval: a kompozícióban, másrészt a régi magyar nyomdászmesterek műveinek alapos tanulmányozásából leszűrt eredmények hasznosításában, a betűvel rokon szedhető díszítőannyag, a magyaros nyomdai „cifra“ megújításában jelentkezett. Ezek a már-már feledésbe merült s most újraéledő minőségek teszik a Kner-kiadványokat minden más magyar nyomdaterméktől megkülönböztethetővé s azonnal és tévedhetetlenül felismerhetővé. Az új nyomtatóstdusnak érthetőképp nagy volt a hatása Európa-szerte, hiszen a nyomdászat ott is ugyanolyan művészi tespedtségben tengődött. A legelőkelőbb német szakfolyóirat, az Archiv für Buchgewerbe 1922. évi karácsonyi száma 24, mutatványokkal tarkított lapot szentelt az új magyar könyvművészetnek. Mindezek az eredmények természetesen csak komoly, kitartó, elmélyedt munkával s a mesterség rajongó szeretetével magyarátzhatók. A hazai nyomdászat múltjával való mélységes összeforrottság bizonyságaképp a Kner-nyomda a nyomdászat 500 éves fordulóját a legnagyobb magyar nyomtatómester, Misztótfalusi Kis Miklós „Mentségének remek, betűhű újrakiadásával ünnepelte meg. A szép magyar könyv kultuszára alakult Magyar Bibliophil Társaság elismeréseinek jeleképp pompás kiadványainak egész sorát készíttette a Knernyomdával. E hatvan éves jubileumon a szép magyar könyvnek s a magyar kultúrának minden barátja, a nyomda mai tulajdonosában, Kner Imrében azt a régi vágású, igazi Mívest köszönti, kiben a mesterség művészetté s a foglalkozás szenvedéllyé nemesedett. A művelődés jelenségeinek szemlélője előtt nem titok, hogy a kultúra mindenkor ily érthetetlen (de szép) szenvedélyek, ilyen csökönyös és állhatatos szellemi tevékenységek eredménye volt. Kívánjuk, hogy a Kner-nyomda a legnemesebb magyar nyomdászhagyományok követésében, töretlen mesterségszeretettel kezdje meg működésének újabb hatvan esztendejét ! .Szentkúty Pál Őzt. Gellért Pálné szül. Fisther Paula fájdalommal ludítja, hogy imádóit térje Mart Pál hosszú betetésére után 48 éves korában csendesen elhunyt. Temetése március 4-én délután 4 órakor lesz a rákoskeresztúri temetőben. Gyászolják testvérei: Goldschmidt Albert, Gellért Bella, Janka Siegfried, sógorai, sógornői és jóbarátai. Kész vétlátogatások mellőzését kérjük. hogy a barka-ág virágvasárnap szimbóluma, amely megelőzi és nem követi nagypénteket. A folyóirat egyéb-ként — címéhez híven — egész márciusi számát Japán ismertetésének szenteli. Egyházi szempontból általában nagy a zűrzavar nyiladéknál. Főtalmudistájuk történelmi adatokkal igazolja, hogy az Egyház hajdanában szigorúbb álláspontra helyezkedett a zsidókkal szemben, mint napjainkban. Házassági tilalmakat és gettótörvényeket idéz. Csak arról feledkezik el, hogy az Egyház a megkeresztelteket sohase „tekintette“ többé zsidónak. Szerencsére azonban egy szerkesztői üzenet megnyugtat: „Soha semilyen formában nem kívántuk és a jövőben sem akarjuk támadni az Egyházat.“ A kuruttyoló béka biztosítja az Óceánt... mám Hitler mondotta: „Egy politikai párt ereje semmi szín alatt sem a tagok magasabb szellemi színvonalában, hanem sokkal inkább azok fegyelmezettségében rejlik.“ A Virradat közli a német vezérnek ezt a gyakorlati értékű megállapítását. A nyilas pártra vonatkoztatva: a magasabb szellemi színvonallal nincs baj, ellenben ami a fegyelmezettséget illeti... Ezt üzeni a szerkesztő Sz. I. Tavaszi dal. Túlságosan ködös és föltengős.— P. G. Egy tavaszt vártunk. Ezúttal igen sokat markol, ebből öt vers is kilellenek, de egyszerűbben kell írni. — K. E. Anyámnak . . Eléggé sikerült, de inkább emlékkönyvbe való. — V. S. Sárikám, Sárikám, versek. Magánügy, lapon kívül is hatásosan felhasználható. — Sz. T. Előre, Japán! Nem szorulnak rá a japánok, nem is olvasnák verset, szerencsére. Művészeti hírek Csáki-Maronyák József képei a Műbarátban Negyven olajképével megtölti a Mária Valéria utcai kiállítóhelyiség összes falait. Pedig külső vászonméretre, sőt tárgyválasztásra is nem nagyméretű képek. Csak akkorák, mint egy-egy • falusi konyhaablak — de nyitott ablakok ám, a szabad természet levegője és a természetesség illata árad be rajtuk. Legtöbb képe csendélet, pár véletlenül csoportba került tárgy, amire mások csak egy-egy négyzettérnyi vásznat szoktak áldozni. Csáki-Maronyák bőven áldoz rá teret, időt, elmélyedést és megnyeri a néző teljes belemélyedését is. Alapjában a naturalista ábrázolásmód bravúros fölényével fog meg, de mindjárt megérezteti nemesebb értékeit is: a szerkezetérzéke biztonságát, a zengő, biztos harmóniájú tónus-virtuozitást. Széles, gyors és biztos ecsetkezeléssel megfestett meszesvödrei kikerülhetetlen hatásúak, egy pár foltos csizmája (az asztalon) a kedélyes humort is bevegyíti. Naturalista erői felfokozottan és finomodva jelentkeznek arcképein, tanulmányfejein, melyek közül kiválik néhány öregasszony feje és méginkább két önarcképe, különösen a 8. sz. merész megvilágításával. Harmadik tárgyköre: tájképei, mindössze egynéhány. Ezek főleg az égbolt nélküli, fénytelen víz tónusproblémáival foglalkoznak, aránylag inkább szobai hatásúak. Legmegnyerőbb közülük a Martélyi fák című. b. n. Barabás Márton képei a Műteremben Márkosifalvi Barabás Márton, a ma száz évvel ezelőtt virágzó Barabás Miklósnak, honunk aranykori nagyjai arcképfestőjének unokája, ösztönös visszaemlékezéssel keressük a rokonságot az arcképfestő ős és a tájképfestő unoka között s megtalálni véljük a pátoszos és megszépítőn eszményítő tárgyválasztásban és a meleg lilás-barnás színharmóniák kedvelésében. A nagyságok, akik a mai Barabás képeihez modellt ülnek: honunk hegynagyságai, a székely havasok, a tusnádi Sólyomkő, a Nagy-Hagymás, a Gyilkostó hegyóriásai. Kétségtelen és bárki számára félelmetes nagyságok, de ez a festő is a rokon bizalmas, szelídítő szemével nézi őket, a székely hegyóriásokat, roppant sziklákat, fenyőrengetegeket, dédelgeti a szépségüket, megszerettetni akarja őket. Mintha csupa családja arcképcsarnoka volna a székelyföldi csupa-tájkép galériája, érezhetően büszke a pátoszos és romantikus szépségükre. Két páthoszos méretű kárpáti útszorosa egyenesen múzeumba kívánkozik (a sepsiszentgyörgyi, egyébként szintén megfestett Székely Nemzeti Múzeum, Barabásnak még csak pár kisebb képét bírta megszerezni, pedig oda járulni való jónéhányat, a székely városok tanácsházainak is szeretnénk pár hatásos képet futtatni Barabás művészetéből. Jónéhány kép havas tájat ábrázol (pár ködös tetőn őrt álló fenyője a legszebb erdélyi tárgyak közül való), hargitai ködöket, de még ezek a képek is mindig kellemes színmelódiákat muzsikálnak, elbájolnak. Még jellemzőbbek sziklásan is nyájas völgyeket, szurdokokat, kedves székely boronaházakat ábrázoló képei, de még havas, téli képeinek hideg színein is áthat, eluralkodik egy-egy meleg barnás, meleg lilás tónusa, megérezteti, hogy Barabás a családias otthonát, az övéit festette. örülünk a sok utat bejárt székely festő hazatértének az ő ősi családi Székelyföldjére és örülünk a szintén hazalátogtaásának a régi Barabás Mikdós-emlékekekkel még elevenen emlékező Budapestre. aa. Wertheimer Lajos úgy a maga, mint gyermekei: Károly, Elemér, Aladár, Elza és az egész rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy rajongásig szeretett drága jó felesége, a legjobb anya és rokon RINGER OTTILIA március hó 3-án csendesen befejezte áldásos jótékony életét. Temetése csütörtökön, március 5-én déli 12 órakor lesz a rákoskeresztúri temetőben. Mindig imádtunk, örökké imádni fogunk!