Magyar Nemzet, 1942. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-01 / 74. szám

SZERDA, 1912 ÁPRILIS 1. Rögzített árak a német fegyverkezési iparban A német szakfolyóiratok legutóbb egy eléggé fel nem becsülhető jelentőségű intézkedésről számoltak be, amely a német árpolitikában döntő jelentőségű változást idézett elő. Ez év kezdete óta a német hadiiparnak adott megrendeléseknél a német hatóságok új árpolitikai módszerekkel dolgoznak. A korábbi, egyéni önköltségi árak helyébe most az egység-, illetve csoportárak lépnek. Ennek a változtatásnak igen nagy jelentősége van mind a termelés fokozására, mind a termelés finanszírozására. A költségek — hogy úgy mondjuk — standardizálása által a hatóságok nyomást akarnak gyakorolni a vállalatokra üzemeik legmesszebbmenő racionalizálása és termelési költségeiknek a lehető legalacsonyabb fokra szorítása érdekében. Másrészt az is célja az egység-, illetve csoportárak bevezetésének, hogy a vállalkozóknak a teljesítőképesség fokozására irányuló akaratát, amelyet a korábbi önköltségi ár és nyereséglefölözés rendszere következtében bénulás fenyegetett, újból felélessze és a lehető legmagasabb fokra emelje. Végül célja a kormánynak az is, hogy az újonnan kiadandó megrendelések árát lényegesen leszállítsa és így a hadviselés költségeit csökkentse. A háború első éveiben a német haditermelésben igen fontos, sőt irányt mutató szerepet játszottak az önköltségeken alapuló és a szállítási határidők különös, egyéni körülményeit figyelembe vevő árak. Számos üzemnek a békegazdálkodásról a háborúsra való átállítása és az újfajta fegyverkezési javak nagy száma, amelyek előállítási költségeinek előzetes kikalkulására hiányoztak a szükséges tapasztalatok és számítási alapok, lényegileg az egyéni önköltségi árak megnövekedését idézték elő. Ez a rendszer azonban, amint most a német szaksajtó az elmúlt idő tapasztalatainyomán leszögezi, különféle hátrányokkal járt mind a rendelést kiadó hatóságokra, mind a gazdasági életre. A költségszámításokat felülvizsgáló hatóságok túlterheltsége és az újszerű cikkekkel való árszámítás bizonytalansága azt eredményezte, hogy minden, fegyverkezési javakra szóló megrendelést, ami nem piacon forgó árukra szólt, ideiglenes irányárakon kellett kiadni. Csak később vizsgálták újból felül az önköltségi árakat és akkor állapították meg a rögzített árat. Gyakran fordult elő, hogy egyes vállalatoknak, amelyek túlságosan magas irányárakkal dolgoztak, tekintélyes összegeket kellett visszatéríteniök a megrendelőnek, illetve kellett levonniuk az újabb megrendelésekért járó összegből, üzemeknek, amelyek nem tudnak az I. árcsoport —a legalacsonyabb - árain szállítani, számolniok kell azzal, hogy a megrendelések odaítélésénél hátrányos helyzetbe jutnak azokkal az üzemekkel szemben, amelyek a nekik juttatott megrendeléseket az I. csoportban előírt áron tudják szállítani. A megrendelések megvonása egyben azt is jelenti, hogy nem részesülnek többé éppen a hadiszállítások miatt élvezettelsőbbségi munkás-, nyersanyag- és üzemanyag-kiutalásokban. A német szaksajtó ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy ezek a rendelkezések a haditermelés éppen folyamatban levő széleskörű összpontosításánál hamarosan gyakorlati jelentőségre is szert tehetnek. Itt kapcsolódik be az álkormánybiztos rendeletének egy igen figyelemreméltó része, amely szerint a korábban magasabb árcsoportba besorolt üzemek saját kezdeményezésre (már t. i. a vállalat saját kezdeményezésére) besorolhatók a legalacsonyabb árcsoportba. Ilyen módon ezek a vállalatok is részesülhetnek az I. árcsoport szállítóinak juttatott és feljebb elősorolt kedvezményekben, beleértve a nyereséglefölözéstől való mentességet is, viszont mentesülnek a magasabb csoportba tartozó vállalatokat sújtó hátrányoktól, a rendelés- és anyagelvonástól. Ezáltal a kormány némileg pótolja a totális háborús gazdálkodásból egyébként kizárt versenyt abban a reményben, hogy ez majd ösztönzően hat a költséges árcsökkentésre. Kifejezik a rendelet nyomán megjelent hivatalos sajtóhangok azt a reményt is, hogy ez az intézkedés mindenképpen a termelés emelkedését eredményezi. Ami az új árpolitikának az állami rendeléseknél való gyakorlati alkalmazását illeti, ez az előttünk levő sajtóhangokból következtethetően igen erős nyomással lesz a fegyverkezési cikkek áraira. A Deutsche Allgemeine Zeitung megjegyzi, hogy nem lehet csodálni, ha az árkormánybiztos ezzel a rendelettel a gazdasági életben nem arat általános tetszést. Az új eljárással szembeszegezik azt az érvet, hogy a racionalizálásnak tárgyi akadályai is vannak, mint például a géphiány és hogy az üzem menetének javítása nem kizárólag a vállalkozó tehetségétől és akaratától függ. Hivatalos helyről viszont azt válaszolják ezekre az ellenvetésekre, hogy a mechanizálás egyáltalán nem az egyetlen eszköze a termelés racionálissá tételének. Más lapok a gyakorlatból említenek fel eseteket és sorakoztatnak fel példákat a rendszabályok termést fokozó és árcsökkentő hatásának igazolására. -Az esseni Rational Zeitung jelentése szerint az Arbeitsstab, amely az árcsoportokat megállapítja, 12.50 márkában állapította meg az I. árcsoport, 15.50 márkában a II. árcsoport árait a lőszeres ládákra, míg eddig 12—18 márka között mozgott a ládák ára. Csakhamar kiderült azonban az,, hogy a TI. árcsoportba sorolt üzemek jelentős hányada az I. csoportba való sorolását kérte, hogy az ott élvezhető előnyökhöz juthasson. Általában az egység-, illetve csoportárakat először csak a szériában gyártott cikkekre állapítják meg. Ezt a szükségességet azzal indokolják, hogy a véderő jelenlegi szükséglete kereken 30.000 különféle árut tartalmaz. Eddig a National Zeitung beszámolója szerint kb. 300 termékre állapítottak meg árcsoportokat, közte a lőszerre, páncélkocsira, az összes forgalomban levő lövedék- és lövegtípusokra. Április 1-éig további 200 árucikkre állapítják meg az árcsoportokat, július 1-éig pedig kb. már 1000 gyártmányra vonatkoznak majd az új árrendszabályok. Az önköltségi ár rendszerének általánosítása még azzal a hátránnyal is járt, hogy egyenesen meggátolta az üzemek racionalizálását, amelyre pedig a kormány minden erejével törekedett, hogy ezáltal a termelési költségeket a lehetőségig csökkentve, olcsóbbá tegye a haditermelést és a hadianyagokat, egyúttal pedig a háborús nyereségeket a minimumra redukálja. Minthogy a nyereséget gyakorlatilag leginkább az előállítási költségek bizonyos százalékában szokták megállapítani, a vállalkozót közvetlenül semmi sem ösztönözte előállítási költségeinek csökkentésére, hiszen ezáltal abszolút nyeresége is kisebbednek, így azután — a szaksajtó megállapítása szerint — egyes üzemeknél az a nézet terjedt el, hogy a magas költségek előnyösek az üzemnek, mert ezzel párhuzamosan a nyereség is nagyobb. Eltekintve attól, hogy ez a gyakorlat egyenesen meggátolta a fegyverkezési üzemek annyira kívánatos racionalizálását, megdrágította a haditermelést és ezáltal a háborús finanszírozást is, ami az állam szempontjából igen hátrányos következmény volt. Ezek voltak nagy vonalakban azok az állapotok, amelyek a múlt év fordulóján arra késztették a birodalmi álkormánybiztost és az illetékes katonai hatóságokat, hogy a fegyverkezési iparban folytatott politikát megváltoztassák és az egyéni önköltségi árak helyébe a lehetőleg egységes rögzített árat léptessék. Az egész haditermelés emelésére és olcsóbbá tételére irányuló törekvés ezeknek a terveknek még csak erősebb nyomatékot adott. Az álkormánybiztosság előadója, dr. Kichgans és más hivatalos személyek kijelentései szerint a fegyverkezési szükségletek új árait két dolog jellemzi. Először is teljesen a legalacsonyabb előállítási költséggel dolgozó gyárak költségein alapulnak. Később ezt a kissé merev fogalmazást úgy enyhítették, hogy a rögzített árak megállapítására nem a legkisebb költséggel dolgozó üzemet veszik alapul, hanem egy jó üzem költségeit. Másodszor az új árak hosszabb ideig lesznek érveés érdekes része az, hogy az ipart önracionalizálásra és az önköltségek lehetőség szerint való önkéntes csökkentésére készteti, mégpedig azáltal, hogy a legalacsonyabb egység-, illetve csoportárakon dolgozó üzemeket az álkormánybiztos 1941 január 1-étől mentesíti a nyereségtöbblet lefölözéstől. Ha figyelembe vesszük, hogy a vállalkozók többsége meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadta a nyereséglefölözésre vonatkozó rendelkezést, amelyet teljesen a nyereségmegadóztatástól függetlenül kell elvégezni, nyesek, hogy a hadiszállítóknak lehetővé tegyék a szilárd árszámítást. Lényeges az, is, hogy a fenti elveknek keresztülvitele azoknak az üzemeknek a rendelések elnyeréséből való kiválására vezetett, amelyek az előírtnál magasabb költségekkel dolgoztak, mert ugyanazon szakmán belül a különböző előállítási költségek tényét nem lehetett sem megváltoztatni, sem pedig kiküszöbölni. Mindebből az következik, hogy olyan időben, amikor arról van szó, hogy a hadiiparban az, egész vonalon a legmagasabb termelőképességet fejtsék ki, az állam nem vállalkozhat az említett elvek következetes és merev keresztülvitelére. Ezt a német illetékesek azonnal belátták és a gyakorlatban kompromisszumos megoldáshoz folyamodtak. Az egységárak helyére, ahol szükséges volt, az illetékes hatóságok által megállapított csoportárak léptek. Ezáltal elkerülték az egységárak merev alkalmazásából keletkezhető nehézségeket és egyes üzemeknek a termelésből való kikapcsolódását. Ahol ugyanis a különböző termelési költségek folytán az egységár maradéktalanul nem volt megvalósítható, több, lehetőség szerint kettő, de legfeljebb öt árcsoportot létesítettek az illető árucikk számára. Az egység-, illetve csoportárat egy munkavezérkar (Arbeitsstahl állapítja meg. Ennek tagjai a véderőfőparancsnokság, az árkormánybiztosság és fegyverkezési és lőszerügyi minisztérium képviselői. A rögzített árakat köztik a vállalatokkal, amelyek egyidejűleg megkapják a döntést is, hogy melyik árcsoportba sorolták őket. A megállapított egység-, illetve csoportár azonnal az addig érvényes szerződésekben lefektetett árak helyére lép és nem lehet oka a megrendelés visszaadásának vagy a kivitelezés késedelmes teljesítésének. Az árrögzítést lehetőség szerint nemcsak a készárura kívánják kiterjeszteni, hanem a részszállításokra is, hogy ezáltal a fővállalkozóval együtt az alvállalkozóra is nyomást gyakoroljanak, tehát pótadó jellege van és 1910-ig visszamenőleg kell végrehajtani, a mentesítésre vonatkozó ígéretnek az önköltség- és árcsökkentésre való hatása felbecsülhetetlen. Általános szempontból vizsgálva az intézkedést, a mentesítés azt jelenti, hogy az alacsony költségekkel dolgozó csúcsüzemeknek a jövőben biztosítják azt a nyereségkülönbözetet, amelynek elvonása az 1941. évben kiadott lefölözési rendelet legfőbb célja lett volna. Az álkormánybiztos rendelete intézkedik arról is, hogy azoknak az Az új rendezés lényege IlinletexfzkMt is MatvicBzel Ifi&nea CdáitÁtütésT Még ma is Gömbös Gyula korszakát éljük "- mondotta Antal István Kolozsvárott Kolozsvárról jelentik. Az erdélyi párt virágvásár napján választmányi üléseket tartott Szatmárnémetiben és Kolozsvárott. Az országgyűlés sok tagja és az egyes szervezetek kiküldöttei számosan jelentek meg az üléseken. Gróf Teleki Béla elnöklésével a politikai élet időszerű kérdéseiről tárgyaltak, majd a MÉP céljairól tartott előadást Antal István igazságügyi államtitkár. — A párt története — mondotta az államtitkár — két csaknem egyenlő időtartamú korszakra oszlik. Az elsőt gróf Bethlen István államférfiúi működése fémjelzi, a második korszak elindítása viszont Gömbös Gyula nevéhez fűződik. — Valójában még ma is Gömbös Gyula korszakát éljük, nemcsak azért, mert a mostani kormányelnök úr — mint Gömbös Gyula egyik barátja és munkatársa — az ő világnézeti és politikai célkitűzéseinek továbbvitelére és megvalósítására vállalkozott) de azért is, mert az egész mai magyar politika, mind a külpolitikai vezetésben, mind a belső politikai cselekvés terén lényegében Gömbös Gyula álmait és elgondolásait valósítja meg. ) Ezután az erdélyi párt működésééről és a pártnak a magyar Politikéban betöltött szerepéről szólt az államtitkár. Az erdélyi politikai géniusz - mondotta ennek kapcsán -- három nagy értékkel gazdagította a magyar politikai gondolkozást: erőteljesvalóságérzékkel, történeti szemlélettel és mélységes szociális felelősségérzettel. Az erdélyi politikai eszmevilág e három alapvető és értékálló tulajdonsága nagy nyeresége a modern magyar politikai gondolkozásnak örmezős Miklós államtitkár a szociális szervezet feladatairól Az Országos Szociális Felügyelőség többnapos értekezletre hívta meg Budapestre a szociális gondozókat. Az Országos Kép- és Családvédelmi Alap létesítésével megindult szociális munka legközelebbi tennivalóit vitatták meg az értekezlet résztvevőit, akik az értekezlet befejezése után fogadalmat tettek. A fogadalomtétel után dr. vitéz Bonczos Miklós belügyi államtitkár, az Országos Szociális Felügyelőség ügyvezető elnöke szólt a szociális gondozókhoz, hangsúlyozva, hogy most már az egész vidéki szervezet nem átmeneti, hanem állandó intézmény, hogy a magyar szociálpolitika célkitűzései és az elhatározások véglegesek és többet nem vehetők le a programról, majd — a többi között — a következőket mondotta: —. A belügyminiszter úr szívünkbe véste, hogy az önzetlen gondoskodásunk és a néppel való törődésünk példaadó legyen. Nehéz és válságos időket élünk. Ezeket az időket, il. háború és változások korát a magyar népnek át kell élnie és át kell vészelnie. Minden törekvésünk az, hogy ezen a földön magyar élet maradjon és teremjen a magyar lélek vezetése és irányítása mellett. A századforduló idején részben saját hibánkból, részben az idegen uralom jóvoltából számosan külföldre kényszerültek, hazátlanná váltak, az itthon maradt magyarok pedig a bőség búzában lesoványodtak. A színmagyarság nagy százaléka került proletársorba. Ennek a méltánytalanságnak jóvátétele, fajtánk erősítése a mi szervezetünk legszebb feladata és hivatása. Fehér egyetemi tanár biosugarai Röviden már megemlékeztünk arról, hogy a Földtani Intézet március hasi vitaülésén dr. Fehér Dániel egyetemi tanár, a műegyetem soproni Növénytani Intézetének igazgatója, azokról a legújabb kutatásokról számolt be, amelyeket munkatársaival az elemek rövidhullámú sugárzásának biológiai úton való kimutatására, valamint ezeknek a sugaraknak a növények táplálkozására és növekedésére gyakorolt hatására vonatkozóan végzett. Ezzel kapcsolatban el kell még mondanunk, hogy Fehér professzor azt az alapvetően fontos jelenséget ismerte fel, hogy nemcsak az eddig is radioaktívnak ismert elemek — tehát a rádium-urán-, thorium- és aktivium-sorozathoz tartozó elemek —, hanem a többi, általa eddig megvizsgált, számszerint ötvenhat elem, illetőleg ezek vegyületei ugyancsak bocsátanak ki magukból biológiailag hatékony, rövidhullámú, erősen áthatoló sugárzást. Ezeket a sugarakat még a legtökéletesebb fizikai mérőeszközökkel sem tudták eddig megállapítani. Csak a káliumról és a rubidiumról volt eddig ismeretes— a legutóbbi időben pedig a magyar Hevesy bizonyította be a samariumról —, hogy ezek radioaktív tulajdonságokkal bírnak. Az összes többi elemekre vonatkozólag Fehér profeszszor bizonyította be most először ezeket az eddig nem ismert fontos tulajdonságokat. Fehér professzor vonatkozó vizsgálatait a harmincas évek elején kezdte meg és most a tízéves kitartó és céltudatos kutatómunkássága eredményeként felfedezett rövidhullámú áthatoló sugárzást biosugaraknak nevezte el. A biosugarak a gamma-sugarak csoportjába tartoznak, de mint már említettük, a legérzékenyebb fizikai műszerekkel sem mérhetők. Fehér professzor igen szellemes biológiai módszert dolgozott ki: kísérleti növényül a borsó csíranövényeit használja és azoknak ingermozgásai imitálják a sugárzás erősségét. A Földtani Intézet ülésén vetítet képekben mutatta be számtalanszor megismételt vizsgálatainak egybehangzó eredményeit, valamint azoknak a tenyészedény-kísérleteinek eredményeit is, amelyekkel a tudós kutató a biosugaraknak a növények növekedésére és anyagtermelésére gyakorolt hatását állapította meg. Ezek a megállapítások a tisztán szakemberekből álló hallgatóságban mély benyomás keltettek. Bár Fehér professzor mindvégig hangsúlyozta, hogy vizsgálatai az anyagi nagy terjedelmére és eredményeinek teljesen újszerű voltára való tekintenél még csak a kezdet kezdetét jelentik és ámbár megállapításait igen óvatosan körvonalazta, kétségtelen, hogy Fehér professzor az élű szernezetek világában egy új biológiai tényezőt fedezett fel, mely tudásunkat a dolgok lényegének tüzetesebb ismeretéhez fogja közelebb vinni. Fehér professzor tenyész.edénykísérletei alapján máris tényként állapítható meg, hogy egy-egy erősebben bio-sugárzású elem vagy vegyizet egészen kis egysége is kedvező hatást gyakorolhat az élő szervezetek fejlődésére. Jellegzetes példája: maga a víz is jelentékeny sugárhatást fejt ki, tehát a növények fejlődésére nemcsak akkor és azzal hat, ha a gyökerek felszívják, hanem úgyis kedvező hatást gyakorolhat a növények növekedésére, ha a vizet csupán mint sugárzó anyagot teljesen zárt edényekben helyezzük el a talajban. Amit itt a vízről mondottunk, ugyanaz áll :a vetített képeken bemutatott kísérletek tanúsága szerint —• az erősebb bio-sugárzású elemek és vegyületek egész sorára is! Egy-egy ötkilós tenyészedény táptalajába elegendő volt egyes kísérleteknél mindössze egy grammnyit ezekből a sugárzó anyagokból elhelyezni, hogy az eredmény a kísérleti növényen mutatkozzék. Soha nem gondolt tudományos távlatok felé mutat Fehér professzor felfedezése, amelyekhez a vezető utat természetesen csak a kísérletek széleskörű elmélyítése és továbbfolytatása fogja gyakorlatilag is járhatóvá tenni. Hiszen az sincs kizárva, hogy a magyar tudós most ismertetett felfedezése idővel a biológiának az emberi, az állati és a növényi életre egyaránt érvényes új törvényszerűségeit és a szerepet játszó tényezőknek irányított felhasználását fogja közkinccsé tenni. 5 betárolásra és átvételre keres pestkörnyéki nagy pincészet. Megkeresések „10.000 hektoliter" jeligére a Központi Hirdető Irodába, Budapest, VII., Erzsébet-körút 23. küldendők.