Magyar Nemzet, 1942. május (5. évfolyam, 98-114. szám)

1942-05-01 / 98. szám

PÉNTEK, 1942 MÁJUS 1. Berlini tudósítónk telefonjelentése Berlin, április 30. (A „Magyar Nemzet berlini tudó­sítójának telefonjelentése.) Miköz­ben a német légi­erő megtorló tá­madásokat intéz az angol törté­nelmi városok ellen és az angol bombázók tovább folytatják táma­dásaikat a német városok fölötti, külön harc fejlődik ki kölcsönös nyilatkozatok és kommentárok for­májában arról, vájjon jogosak vagy jogtalanok-e ezek a kölcsönös pusztítások. A Wilhelmstrasse tájé­koztató tisztviselője csütörtökön kijelentette, hogy Németország ma is hajlandó Anglia történelmi je­lentőségű városainak és emlék­műveinek bombázásától eltekin­teni, mint ahogy a német légi­erő már hosszabb ideje nem is bombá­zott brit városokat. Német politi­kai körökben attól tartanak, hogy Anglia nem tud alkalmazkodni eh­hez az elvhez. A brit kormányt szovjet szövetségesének követelései rákényszerítik a német városok rombolására, sőt az amerikaiak is több kezdeményezést kívánnak az angoloktól. Mind a szovjet, mind az amerikaiak semmi tiszteletet sem éreznek az európai civilizáció iránt, számukra egy jégszekrény fontosabb, mint egy történelmi ne­vezetességű és művészi oltár. Egyelőre tehát az a helyzet, hogy a birodalmi kormány eltökélte minden csapást csapással torol meg mindaddig, amíg az angolok be­látják, hogy a történelmi német vá­rosokat érő bombák károsak a sa­ját népü­kre. A német sajtó éppen ebből a célból részletes tudósítást közöl a német megtorló lépésekről. Így például tájékoztatja olvasóit a második norwichi légi támadás részleteiről: „Jó látási viszonyok között erős német harci gépek ér­keztek a parancsolt cél fölé, ahol kioldották bombáikat. Egészen ala­csonyan repültek a város fölött és bombázták annak egyes kerületeit A robbanások nyomán számos tűz keletkezett, különösen a város kö­zepén észleltek nagy tűzgócokat a német gépek megfigyelői.“ Ugyan­akkor a német sajtó folytatja felvi­lágosító munkáját is, mindaddig, amíg az angolok abbahagyják a né­met városok bombázását. Német katonai körökben a következő té­nyekkel magyarázzák a megtorló támadások sikerét: 1. A németeknek több repülő­gépük van, mint az angoloknak. 2. A francia partokról Angliát ha­m­arabb el lehet érni, mint Angliá­ból Németországot. 3. A német gépek több bombát vihetnek magukkal, mint az ango­lok. Remélik, hogy ezek a tények az angolokat jobb belátásra bírják. Berlini politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy Leahy tengernagy, a USA vichyi nagykövete búcsúlátogatást tett Pétain marsachnál Laval jelen­­létében. Az amerikai nagykövet egyébként a francia kormányfővel már korábban hosszabb megbeszé­lést tartott. A Wilhelmstrassen azonban azt várják, hogy ezeknek az eseményeknek következtében nem áll be jelentősebb változás Vichy és Washington viszonyában. Vichyből érkezett, de egyelőre m­eg nem erősített hírek szerint J­aval közölte az amerikai nagykö­vettel, hogy Franciaország a maga részéről nem szakítja meg a diplo­máciai viszonyt Vichy és Washing­ton közt. W. K. egymást. Ezt a vallomást az illető fodrász üzlet szintén tanúként kihall­gatott tanulója is megerősítette. Egy isztanbuli vendéglő pincére azt vallotta, hogy a vendéglőben, mint vendég, megfordult mind Pavlov, mind a szintén vádlott Abdurham Pavlov gyakrabban járt ebbe a ven­déglőbe. A tanúkihallgatások után az elnök megkérdezte a szovjetorosz vádlotta­kat, van-e valami megjegyzésük az elhangzott vallomásokra. Pavlov kije­lentette, hogy Abdurham és Süle­imán vádlottakhoz legalább 12—14 kérdést akar intézni, ez pedig csak orosz nyelven négy óra hosszat tartana és négy további órába kerülne a török nyelvre való lefordítás Az elnök a törvényszék tagjaival rövid tanács­kozásra vonult vissza, majd elna­polva a tárgyalást, annak folytatását csütörtökre halasztotta, hogy időt adjon a szovjetorosz vádlottaknak kérdéseik feltevésére. A szerda délutáni tanúvallomások is egész sereg bizonyítékot szolgál­tattak arra, hogy Kornilov és Pavlov szovjet vádlottak utcán, vendéglőben vagy borbély üzletben találkoztak és szoros kapcsolatban álltak Abdurham és Saleiman török vádlottakkal, vala­mint Toskallal, aki tudvalevőleg a merényletnél életét vesztette. Azon- k­ívül annak az isztanbuli gyümölcs­árusnak, akinél Pavlov gyümölcsöt szokott vásárolni, a vallomásából ki­derült, hogy Pavlov egyáltalán nem volt ágyban fekvő beteg, mint ahogy ezt alibiként áilította, hanem a me­rénylet előkészítésének és végrehajtá­sának idején személyesen vásárolta meg naponta a szokott gyümölcs­adagját. (MTI.) S­an a kihal­lgat­ások az ankarai perben Ankarából jelenti a Német Távirati Iroda. A Papen német nagykövet merény­lői elleni per szerdai tárgyalásának újbóli megnyitása után az ügyész hozzájárult Kornilov vádlott kérésé­hez, aki — mint jelentették — dél­előtt azt kívánta, hogy vizsgálják jupg Cicor tanú elmeállapotát. Az elnök azonban az ügyész hozzájáru­lása után sem tette magáévá Korni­lov kívánságát. Ezután hét isztanbuli tanút hall­gattak ki. Ezek újból megerősítették az isztanbuli rendőrségen tett vallo­másukat. Érdekes volt Get­hi fodrász vallomása, aki jelen volt egy alka­lommal, amikor Kornilov egy isztan­buli fodrászüzletben Sale­imán vád­­lottírjával nyiratta le a haját és közben nagyon barátságosan beszél­getett vele. A tanú szerint az volt a benyomása, hogy Kornilov és Salei­­m­in már régebb idő óta ismerték tt Magyar Nemzet. Alaptalan hírek az olasz kormány átalakításáról Rómából jelenti az NST. Római Illetékes helyen esti pártükan hazug propagandahadjáratnak és tel­jesen alaptalanoknak minősítették azokat a külföldön terjesztett híresz­teléseket, amelyek az­ olasz kormány várhatót átalakításáról, a Ducénak az uralkodóval folytatott megbeszélései­ről, az olasz minisztériumokban tervbe vett tisztogató akcióról, stb. szóltak. Ezek a híresztelések meg sem érdem­lik, hogy velük közelebbről foglal­kozzanak — mondották római ille­tékes helyen — és csupán arra mutat­tak rá, hogy e hírek kivétel nélkül külföldről származnak. Brit rágalomh­adjárat Olaszország ellen Berlinből jelenti a TID. Az Olaszország ellen megindult an­gol rágalom­hadjárattal kapcsolatban a Transkontinent Press diplomáciai szerkesztője a következőket írja: Az angol sajtó a Reuter­ hírügynökséggel karöltve hírverésének minden eszkö­zével rágalomhad­járatot indított meg néhány nappal ezelőtt Olaszorszá ellen. Ez a hírverés arról vél tudni, hogy különbségek merültek fel a ki­rálsi h­áz és a kormány­ között továbbá a fasiszta párt kebelében is aggasztó jelenségek tapasztalhatók. Sőt az egyik ilyen természetű angol jelentés szerint az olasz népet rend­kívül elkedvetlenítették „Olaszország sorozatos vereségei". A dolgok ilye­tén való beállítása, amely egy olyan országból indult ki, amely a háború kitörése óta csak vereségeket szen­vedett, amely vereségek az utóbbi hónapok folyamán már katasztrofá­lissá fokozódtak, bizonyság arra, hogy ez az Olaszország ellenes agitá­­ció­ tulajdonképpen Anglia gyengesé­gét akarja palástolni és olyan remé­­n­yeket igyekszik felkelteni, amelyek sohasem teljesedhetnek. Az angolok emellett természetesen rágalomhadjá­­ratukkal kompromittálni akarják az olasz—német viszonyt is és Olasz­országot a német hadvezetés áldoza­taként akarják feltüntetni. Olasz részről szerdán rendkívül találó módon válaszoltak erre az ügyefogyott manőverre, amennyiben megállapították, hogy Olaszország önkéntes elhatározásából lépett be a háborúba és jelenleg sokkal jobban el van szánva, mint valaha, hogy ezt a háborút végigharcolja a demo­krata koalíció és a bolsevizmus feletti végső győzelemig. Az Olaszországban Uralkodó állí­tólagos válságról szóló híresztelései­nek alátámasztására az angol agitá­ció körülbelül minden félévben azzal az állítással hozakodik elő, hogy Olaszországot német csapatok szállták meg. Ebből csupán az­ angol­szászok afölötti bosszankodása ve­hető ki, hogy Németország és Olasz­ország között olyan nagy mértékben sikerült megvalósítani a háborús együttműködést, míg az angolok még mindig nem tudtak megegyezni­ eb­ben a tekintetben szövetségeseikkel. Az angol kormány nagyon jól tudja, hogy ez a közös hadvezetés a Málta sziget ellen intézett közös német-­ olasz repülőtámadások során rend­kívül súlyosan megrendítette az an­golok pozícióját a Föld­közi-tengeren, úgyhogy kénytelenek vollak segít­séget kérni az északaf­­rikai tengeri haderőtől. Észak-Afrikban is közö­sen harcolnak a némit ■ "'* olasz csa­tlatok és a Führer legkik­ibbi beszédé­ben is méltatta az olasz csapatok rendkívüli hősiességét, amelyek a né­met csapatokkal vállvetve harcolnak a keleti fronton. Ezeken a ma már történelmi tényeken az angol propa­ganda mit sem változtathat. Ez a propaganda természetesen nem veszi figyelembe, hogy a közös harc nem két ember, hanem két nép ügye, s hogy ezzel az olasz és a német nép már jórégen tisztában van. Hogy ez a háború súlyos és áldoza­tokat követel, azt Németország is na­gyon jól tudja a Führer nyilatkozatá­ból, s e tekintetben egyáltalán nem szorul az angol sajtó oktatására. Olaszországban talán még súlyosabbak a háború terhei, azonban Olaszország is élethalál-harcot vívja, mint a Né­met Birodalom, amelyben meg kell nyernie mindazt, amire nagy jövője szempontjából szüksége van. I­­zt jól tudja az olasz nép is és ezért áll egy­ségesen a Dace mögött, aki utalva a jelenlegi háborúra, kijelentette: akinek barátja van, az köteles vele menni mindvégig. A közös hadvezetés ténye, amelyről előbb születtünk, az mi december 11-én megkötött német—olasz—japán szerződéssel megerősödött és a háború idején túlmenően a jövendő békekötés és újjárendezés idejére is ki lett ter­jesztve. Az együttműködés eddigi ered­ménye olyannyira szembeszökő, hogy szükségtesen sok szót vesztegetnünk róla. Az együttműködés nem szünetel, a felek egy pillanatra sem hagyják figyelmen kívül és hamarosan újból látható formában lesz felismerhető. Éppen ez az, ami az Olaszország el­len indított angol rágalomhadjáratot kirobbantotta, amelynek kezdeménye­zői minden bizonnyal nem remélik, hogy a harcban elvesztett Földközi­tengert újságcikkekkel és rádióbeszéd­del visszaszerezhetik. uszítás mindig nehezebb lesz az ango­lok számára, mennél tovább tart a háború és minél tisztábban körvonala­zódik Anglia és szövetségeseinek vere­sége és mennél többször cáfolják meg a tengely által produkált tények a brit megtévesztési manővereket. A ,.Daily Mail“ a szövetségesek jövendő propagandájának tervéről Berlinből jelenti a TP. A londoni Daily Mail tervet közöl, hogy milyen propagandát fog majd kifejteni a brit tájékoztató miniszté­rium a hadat nem viselő országok­ban. Már el is készültek az egyes országokra vonatkozó részlettanul­­mányok, amelyekhez a brit titkos­szolgálat, a katonai ügynökök, to­vábbá a külügyminisztérium és a tá­jékoztató minisztérium ügynökei szolgáltatták az anyagot. Az adatok alapján külön tervet dolgoztak ki minden ország számára. A lap ismer­teti a Tarambo államra vonatkozó tervet. A terv szerint az angol pro­paganda oly módon igyekszik majd befolyásolni Tarambo lakosságát, hogy adott esetben tanúsítson ellen­állást a tengelyhatalmak esetleges akciójával szemben. E célból min­denekelőtt fontos meggyőzni őket arról, hogy Németország el fogja veszteni a háborút. Hogy a munká­sok ne vállaljanak munkát Német­országban, a Németországban ural­kodó munkaviszonyokat rendkívül kedvezőtlennek kell feltüntetni és el kell hitetni a munkásokkal, hogy Németországban adott esetben téisz­­nak használnák fel őket. A jövőre vonatkozólag ragyogó ígéreteket kell tenni Tarambo népének. A brit pro­paganda másik feladata abban ál­lana, hogy lassanként aláássa a né­metbarát politikusok tekintélyét. Vé­gezetül el kell hitetni a tarambóiak­­kal, hogy Tarambo gazdasági érdekei szorosan össze vannak kapcsolva Anglia sorsával. Részünkről ebben a tervben nem lá­tunk semmi újat. Hasonló recept sze­rint jártak el a britek Jugoszláviában és a többi államban is. Azokban az esetekben, amelyekben siker koronázta igyekezetüket, az illető nép hamarosan meggyőződhetett arról, hogy mennyire hamisak voltak a brit propaganda állí­tásai a németek gonosz szándékairól, a németországi rossz munkaviszonyok­ról stb. Azok az országok, amelyeket most akar megrohanni a brit propa­ganda, még nem szereztek ilyen tapasz­talatokat. Azonban aligha akad még valaki, aki elhinné azt a brit állítást, hogy Anglia fogja megnyerni a hábo­rút, hiszen tulajdonképpen már az angolok sem nagyon hiszik. A háborús CL jeát atákot ^Sieifí£tí­€ ! Az árak rögzítése Amerikában Stockholmból jelenti a Német Táv­irati Iroda. Mint a United Press jelenti, Hen­ na derson, az Egyesült Államok árellen­őrzési biztosa rend­eletet adott ki az általános legmagasabb árakról, ame­lyeket egész sereg cikkre megállapí­tottak oly módon, hogy az árakat a március hónapi legmagasabb jegyzé­seknek megfelelő szinten rögzítették. 602 .védelmi körzetben a lakbéreket is rögzítették az új alapelvek szerint, hogy megakadályozzák a várható 16 százalékos emelkedést. Ez az emel­kedés 5,­5 milliárd dollárt tett volna ki. Az ármegállapítás nem vo­natkozik az újságokra, fizetésekre, munkabérekre és mezőgazdasági ter­ményekre, ezzel szemben kiterjed például a kenyérre, h­úsra, sonkára, cukorra, kávéra, teára, kakaóra,­­ru­hára, cipőre és gyógyszerekre. Az építkezési tevékenység erős korláto­zása küszöbön áll. (MTI.) Per Bagdadban Rasid el Kailani párthívei ellen Rómából jelenti az NST. A bagdadi katonai törvényszék tovább folytatja a pert azok ellen az iraki nacionalisták ellen, akik Rasid el Kailani oldalán szembe­­szállottak a brit megszálló csapatok­kal. A Giorn.de d Italia jelentése sze­rint a fővádlónak között van Amin­­­aki, az iraki hadsereg vezérkari fő­nöke, Mahmud Salman őrnagy, Zelimi Said, az iraki légi­erő pa­rancsnoka és sokan mások. A katonai törvényszék angol és iraki tisztekből áll. A haditörvény­széket Cornwallis főbiztos állította össze, aki már Rasid el Kailani Iraki államfőt távollétében halálra ítélte. Kailaninak az angolok kezében lévő fő munkatársai ellen az államügyész a hadijog alkalmazását követelte. ,Olaszországnak nyugaton még nyílt számadásai vannak. Rómából jelenti a Magyar Távirati Iroda: Olaszországban már néhány év óta a nizzai kérdésnek szentelik április 1­ 16-át. Ez a nap évfordulója annak a győzelemnek, amelyet Garibaldi csa­patai 1841­-ben a Rómát ostromló franciák ellen arattak. Ebből az al­kalomból csütörtökön egész Olasz­országban gyűléseket tartottak, ame­lyeken a szónokok hangoztatták Nizzának Olaszországhoz való tarto­zását s azt, hogy Olaszország feltét­lenül ragaszkodik ahhoz, h­ogy ez a város visszakerüljön Olaszországhoz. Az olasz sajtó is megragadja az alkalmat, hogy a nizzai kérdéssel foglalkozzék. A „Tribuna“ vezércikkében Gugliel­■nntll főszerkesztő hangoztatja, hogy Olaszországnak, amely két év óta a legkeményebb háborút viseli, tenge­reinek szabadsága és nemzeti egysége teljessé tételéért, nyugaton még nyílt számadásai vannak. A római csata évfordulója alkalmil szolgál Olasz­országnak arra, hogy szemben a le­veri Franciaország kétszínűségével és a degaullisták nyílt ellenségeskedésé­vel, ismét kijelentse, hogy vissza­követeli a nizzai területet, amely mindig a Savoyai-házhoz tartozott. Franciaország, amely nem tudta el­­fran­ciásítani Gi­ribaldi szülővárosát, Nizzát nagy kozmopolita központtá alakította át. Olaszország viszont a római civilizáció végvárává fogja tenni ezt a várost. Katonai felügyeld alá helyezik a török vasutat a szovjet határon Ankarából jelenti az NST. A török nemzetgyűlés elfogadta a kormány ama javaslatát, amely sze­rint az Erzerum és a szovjet határ közötti vasúti hálózatot katonai fel­ügyelet alá helyezik. Válság Argentínában Londonból jelenti az NST. A „Times“ rendszerint jólértesült washingtoni levelezője arról számol be, hogy Argentínában pariámén válság tört ki. A képviselőházban Geneordan­eia-párté a viszonylago többség. Az egyenként viszonylagos kisebbségben levő, de együttesen abszolút többséget alkotó radikális és szocialista párt titkos megállapo­dást kötütt a képviselőház elnökségé­­nek megválasztása előtt, nehogy a Castillo elnököt támogató Concor­­dancia-párt emberei kerüljenek a Máz elnökségébe. A Concordancia­­párt azonban megneszelte a meg­állapodást és azzal akarta meg­akadályozni az ellenzék tervét, hogy távolmaradt a képviselőház üléséről. A két ellenzéki párt teljes létszáma ugyanis eggyel kevesebb, mint ameny­­nyire a Ház határozatképességéhez szükség van. A kormánypárt egy képviselője azonban tévedésből el­ment az illésre s ezzel lehetővé tette, hogy megválasszák a radikális és a szocialista kívánságok szerint a kép­viselőház elnökét és két alelnökét. A Concordancia-párt erre elhatározta, hogy teljesen távolmarad a képviselő­ház minden ülésétől s így határozat­­képtelenné teszi a parlamentet. A kormánypárt egyébként meggyőző­dött arról, hogy az év eleje óta az egész országban egyre növekszik Castillo elnök híveinek tábora, s ezért azt tervezi, rábírja Castillo­ a képviselőhöz feloszlatására. A Con­­cordancia-párt bizonyosra veszi, hogy új választás esetén neki jut a parla­ment abszolút többsége. Hírek Szerbiából Belgrádból jelenli a Bud. Tud.: Nedics szerb miniszterelnöknek Hitler beszédére való reflexiójából most részletek kerültek elő a szerb sajtóból, amelyben a tábornok, miniszterelnök az alábbiakban legszilárdabb hitet tesz Hitler győzelméről. — Hitler a legutóbbi beszédében mint bölcs államfő és rettenhetetlen katona nyilatkozik me­g. Hinnünk kell neki, ha ígéri, hogy az Oroszországgal való leszámolás után sor kerül majd Angliára is. Itt az idő, hogy elérkezzék Anglia fekete péntekre is. A nagy harc indulópontján állunk és a téli nagy amerikai és angol rádióigérgetés és ígéret-invázió alatt Németország csen­desen készült erre a most történő dön­tésre, a mostani nyárra. A nagy vezér megmondotta mindnyájunknak, hogy Németország győz s mi ezt nyugodt lélekkel elfogadhatjuk és reménykedve várhatjuk azt, hogy ezzel a győzelem­mel az új idő és a boldog élet fog diadalmaskodni. Belgrádból jelenti a Bud. Tud.: Az illeni Novo X re­me, a szerb kormány félhivatalosa rendkívül érdekes meg­jegyzéseket fűz a legutóbbi tritler­­beszédhez. A lap többek között eze­ket írja: — A beszéd minden szava mintha gránitba volna belevésve és élénken elül Churchillnek és Rooseveltnek, a demokraták megfizetett embereinek siralmas megnyilvánulásaitól. A két véglet szónokai között olyan össze­hasonlítás esik, mint a nemzeti hős és a házaló vigéc között. A szerb nemzet, írja tovább a Rovo Vrem­c, mindig tudta érzékelni és értékelni ti­beró­kas és az emberi megnyilatkozásokat, éppen ezért érti meg mindenkinél jobban Hitlert és beszédét. A Belgrádi jelentés szerint, mindazok, akik egyetemre akarnak beiratkozni vagy állami és községi állást akarnak vállalni, hatóságilag igazolni kötelesek, hogy hat hónapot töltöttek munka­­szolgálatban.

Next