Magyar Nemzet, 1942. július (5. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-01 / 146. szám

4 Németország élelmezési helyzete Hannover, június 27. (N­émet Távirati Iroda.) Backe, a bi­rodalmi közélelmezési minisztérium Államtitkára szombaton egy gazda­­gyűlés keretében beszédet mondott, amelyben áttekintést adott a pilla­natnyi élelmezésgazdálkodási felada­tokról. A német földművelő nép is­mét megállta a helyét — mondotta a miniszter — arc idén tavasszal is, amikor a tél folyamán keletkezett ki­esést kellett helyrehozni és ebben az igyekvésében saját magát múlta fe­lül. Míg 1917-ben mintegy 3 millió hektár föld maradt megműveletlenül, a­ jelenlegi háború harmadik tavaszi munkálatainál gyakorlatilag minden hektárnyi földet kihasználtak. A ke­­nnyérmagvak leszállítása tekintetében meg kell állapítani, hogy az 1941/42. h­adigazdálkodási évben a szállított mennyiségek közel 0,8 millió tonná­val­ felülmúlták a megállapított meny­­nyiséget. Abban is kifejezésre jut a német mezőgazdaság termelő­kész­sége, hogy 13 millió tonnával több burgonyát használtak el étkezésre, mint eddig. 194-ben 3 milliárd liter­rel több tejet szállítottak be a tej­­feldolgozó üzemekbe, mint 1938-ban és ezzel 90.000 tonnával több vajat lehetett termelni. (MTI) Egymillió győzelmi jelvényt rendeltek a SISA-ben Genf­ből jelenti a Német Távirati Iroda. A Daily Mirror newyorki tudósítója szerint Roosevelt Churchill látogatása alkalmával bepillantást engedett a brit miniszterelnöknek az északamerikai hadiipari leemelésbe. Churchill nem kis csodálkozással látta, hogy az ame­rikai hadügyminisztérium már meg­bízásokat adott mintegy egymillió ,,győzelmi jelvény“ készítésére. E jel­vényeket fogják viselni — mihelyt Németországot legyőzték — az ameri­kai megszálló csapatok a birodalom területén „méltóságuk jelvényeként“. Az Alexandriában tervezett robbantások ,Ankarából jelenti az NST. Kairóból ideérkező jelentések sze­rint az egyiptomi kormány lépéseket tett Sir Miles Sampson kairói brit nagykövetnél a tervbevett alexandriai brit robbantások ügyében. A nagy­követ kijelentette, hogy a tervezett intézkedésekről nincsen tudomása, mert az katonái titok. Csak azt közöl­heti az egyiptomi kormánnyal, hogy ezeket az intézkedéseket a katonai helyzet szüksége szerint fogják keresz­tülvinni. A beérkezett jelentések szerint a brit nagykövetnek ez az elutasító vá­lasza Kairóban nagy megdöbbenést keltett. Kairói hírek szerint az utóbbi napokban a brit katonai hatóságok rendeletére számos letartóztatás tör­tént. A letartóztatottak között van több egyiptomi katonatiszt, akiket az­zal vádolnak, hogy kísérletet tettek a brit katonai parancsnokság által tervezett robbantások erőszakos meg­akadályozására. A külpolitika hírei Prágából jelenti a Magyar Távirati Iroda. Hivatalos jelentés szerint a prágai és brünni ru­gtönítélő bíróságok szom­baton, vasárnap és hétfőn 118 sze­mélyt, közöttük tíz zsidót ítéltek ha­lálra. Legnagyobb részük birodalom­ellenes cselekem­ényeket követett el, vagy ellenséges ügynökökkel tartott fenn összeköttetést, másik részük he­lyeselte a Heydrich volt birodalmi védnök ellen elkövetett merényletet, ismét mások nem tettek eleget a rend­őrségi bejelentési kötelezetségnek, ille­tőleg be nem jelentett, bujkáló egyé­neknek nyújtottak menedéket. Az íté­leteket végrehajtották, az elítéltek vagyonát elkobozták. Tokióból jelenti a Német Távirati Iroda. A Domei­ Iroda jelentése sze­rint Sato kujbisevi japán nagykövet csütörtökön este felkereste Visinszki helyettes külügyi népbiztost és fon­tos megbeszélést folytatott vele. (MTI) Madridból jelenti az NST. Serrano Sanez spanyol külügyminiszter, Olasz­országból jövet, vasárnap este Mad­ridba érkezett. Stockholmból jelenti a Stefani. A Svenska Dagbladet londoni értesülése szerint Blombey kormányzóját, Roger Lumley-t kinevezték India alkirályává, lord Linl­thogow utódjaként. (MTI.) Többévi gyakorlattal bíró és átíró­­könyvelésben jártas őskeresztény könyvelői kakas HanyodMapat Ajánlatokat „Ipartelepek ”1 388” jeligére Bleckner J. hirdetőirodá­­jába, IV., Városháza u. 10. _________Magyar Nemzet_________ SZERDA, 1­942 JÚLIUS 1. Nagyjainknak nevét Használni nem szabad, Ám az Igmándi víz­ Igmándi víz marad. Elég 3 ujjnyi. .................................im MMH« ■ngUWI»-— Nagyvárad felszabadulása A bécsi döntéstől a magyar csapatok bevonulásáig A kisebbségi történetírás gyors egymásutánban megjelenő művei mellett mindezideig hiányoztak a személyes élményekben gazdag, te­hát a közvetlen átélés hitelességé­vel alátámasztott munkák. Mikó Im­re, Hegedűs Nándor és a töb­biek­ eddig megjelent írásaikkal el­indították a kisebbségi esztendők roppant történelmi anyagának fel­dolgozását, de személy­telen­­l tett közlési módjuk — ez különösen Mikó Imrére áll — felidézte az egyénibb, naplószerűen feljegyzett élmények lehetőségeit. Mindezt azért mondtuk el, mert Nagyváradon egy érdekes munka jelent meg, írója Átvay Árpád or­szággyűlési képviselő, a kisebbségi esztendőkben magyarpárti főtitkár, harcos tollú újságíró és a bihari magyarság egyik vezető személyi­sége. Könyve­­— Fény gyűlt a to­ronyban — Nagyvárad történetét eleveníti fel a bécsi döntés kihir­detésétől a magyar csapatok be­vonulásig, tehát az író a történe­lem szinte még folyékonyan nyers­anyagából merített. Innen a mű újdonsága és izgalmas érdekessége. ♦ Néhány órával a bécsi döntés ki­hirdetése után dr. Thury Kálmán lakásán megbeszélésre ültek össze a magyar párt vezetői. A pártot a királyi diktatúra idején feloszlat­ták, de a bécsi döntés kihirdetése után a bihari magyarság vezetői úgy érezték, hogy rájuk a betiltó végzés már nem vonatkozik. A párt tehát ismét megkezdte működését és másnap a nagyváradi napilapok útján felhívással fordult a magyar polgársághoz, hogy a történelmi fordulat beteljesülését nyugalom­ban és fegyelmezetten várja ki. Miközben Nagyvárad magyarsága örömmámorban úszott, a románo­kon érthető fehangoltság vett erőt és este 7 órakor végigzúgott az utcákon az első román tüntetés. Másnap dr. Soós István kép­viselő, jelenleg főpolgármester, érintkezésbe lépett a román ható­ságok vezetőivel, legelsősorban Tó­dorul, vármegyei prefektussal és Chirila Augustin akkori polgármes­terrel. Megállapodott velük, hogy a rend és fegyelem fenntartása érde­kében a román hatóságok és a magyar párt vezetői között állandó érintkezés létesül. * Ugyancsak ezen a napon, dél­után Chirila Augustin Gömbös Gyula­ utcai lakásán közös értekez­letre ültek össze a magyarok és a románok. Ide jött el a magyar párt vezetősége és itt találkozott azok­kal a higgadtabb román férfiakkal, akik szintén el szerették volna ke­rülni a fosztogatásokat vagy az esetleges kilengéseket. Chirilán kí­vül a románok részéről jelen volt Popoviciu Vazul főesperes, dr. Mo­­chi­­ Miklós ügyvéd, a görögkeleti egyház ügyésze és dr. Costa Romu­lus közkórházi főorvos. A magyar párt vezetői előadták a polgárőrség felállításáról szóló tervüket, amit a románok is megértéssel fogadtak. A magyar vezető férfiak higgadt magatartása mély benyomást tett a jelenlevő románokra. Az értekezlet úgy döntött, hogy Chirila, dr. Mo­­can és Popoviciu főesperes kiutaz­nak Mezőtelegdre, ahol Ghinerariu tábornok, hadosztályparancsnok szé­kel és tőle kérnek engedélyt a fegy­veres polgárőrség megszervezésére. A román kiküldöttek késő este ér­keztek vissza a tábornok tagadó vá­laszával. Pedig a rend felbomlása még akkor éjszaka megkezdődött. A hangulat izzó volt, mindenáron cselekedni kellett: a Magyar-ház falai között Árvay Árpád megalakí­totta a polgárőrséget." Már az első nap több mint háromszáz ember jelentkezett szolgálatra s miután a magyar párt vezetősége véglegesen Árvayra ruházta a rendfenntartó szervezet vezetését, a parancsnok megkezdte a szervezkedést. A meg­állapodások értelmében az első éj­szaka már várják a román bajtár­­sak szolgálatba lépését, de csak dr. Mocon Miklós jött meg két másik román társával együtt és közölte, hogy az idő rövidsége miatt a ro­mán polgárőrség nem tudott meg­alakulni, de másnapra legalább két­­háromszáz ember fog szolgálatba lépni. Másnap azonban dr. Mocán sajnálkozva jelentette, h­ogy a ro­mánságot nem tudja összeszedni a polgárőri szolgálatra. Így hivatalo­san megmaradt a magyar—román polgárőrség elnevezése, de a fel­bomlás napjaiban a románság már nem­ volt abban a lelkiállapotban, hogy a rajdfenntartó szervezetben aktívan is részt vegyen. A szerző megjegyzi, hogy dr. Mocán Miklós tőle telhelően igyekezett a polgár­őrség segítségére állni. ★ Szeptember 1-én magyar tiszti küldöttség érkezett Nagyváradra, hogy a román hatóságokkal az át­adás sorrendjét megtárgyalja. Mi­kor a magyar liszteket hozó gép­kocsi Nagyvárad határában feltűnt, m­ár tízezrek szorongtak az utcákon s tulajdonképpen ekkor lett ismét magyarrá Nagyvárad. A román rendőrök, a román katonák még az utcán álltak fegyverrel a kezükben, de a magyar honvédtisztek jelenléte percek alatt elseperte a román meg­szállás külső jeleit. Előkerültek a nemzetiszínű zászlók, a tömeg aj­kán felhangzott a magyar Himnusz s hiába szólaltak­­ meg a levegőbe irányított gépfegyverek, a tömeget már csak a magyar vezetők békés szava csillapította le. A következő napok a polgár­őrség fokozott megszervezésével tel­tek el. A román államrendőrség be­szüntette működését, a nagyváradi magyar lapok cenzúra nélkül jelen­tek meg s immár a polgárőrség volt az egyetlen rendfenntartó szerve­zet. Óriási felelősség hárult a pol­gárőrség parancsnokságára s a pol­gárőrök gyakran életük kockáztatá­sával akadályozták meg a város ja­vainak elhurcolását. Szeptember 2-án történt az első megdöbbentő eset, a román kato­nák lelőtték .Janda Ferenc 34 éves mészáros­, aki kokárdát tűzött a mellére s egy román őrmester golyójától találva, életét vesztette Klózsa Lajos polgárőr is. Szeptem­ber 4-én aztán tetőpontra vágott az izgalom. Nagyváradon még arány­lag „nyugalom“ volt, de különböző bihari községekben rendkívül kriti­kussá vált a helyzet. A kilengéseket a polgárőrség parancsnoksága je­lentette Gherghel tábornoknak, a visszavonuló csapatok parancsnoká­nak, aki „katonás megjelenésű hig­gadt ember volt s akivel meg lehe­tet érlelni a helyzet komolyságát“. A tábornok szerdán délelőtt magá­hoz hivatta Árvay Árpádot város­házi szobájába s ott egy papírlapot nyújtott feléje ezekkel a szavakkal: — Nézze csak ezt a jelentést. Tiz emberemet kivégeztetem, akik pa­macsomnak nem tettek eleget. Re­mélem, ezek után megszűnik a lö­völdözés és nem történik többé semilyen súlyos esemény. De délre kirobbant a válság. A megyei prefektus már eddig sem nézte jó szemmel a polgárőrség te­vékenységét s jelentése alapján a bukaresti kormány telefonon be­szüntette a polgárőrség működé­sét. Óriási megdöbbenés, majd a magyarpárti férfiak a polgárőrség parancsnokát felkü­ldték a város­házára, hogy a betiltás ügyében tár­gyaljon. Gherghel tábornok város­házi szobájában ott ült az egész ve­zérkar. Amikor Árvay a szobába lé­pett, Todorutz prefektus ingerülten ugrott fel s letartóztatását köve­telte. A tisztek is felugrottak, csak Gherghel tábornok maradt nyugod­tan a helyén. Izgalmas, késhegyig­­menő vita kezdődött. A hangulat egyre feszültebbé vált s a prefektus mindenáron igyekezett a tábor­nokra halni. — Ha nem teljesíti követelésemet, tábornok úr — kiáltotta önt az egész vezérkarával együtt fel fogom jelenteni Bukarestben, mert nem AZONNAL.I BET,EVÉSRE KERES keresztény MAGYAR GYORS és GÉPIRÓNŐT és kisebb i­rényfi irodai TISZTVISELŐT, milyZáki ás holfchartissi üzleteknél és fo­­g­yasztóknél jól bevezetett ÜGYNÖKÖKET és ÜGYNÖKSÉGEKET .­ M. Kir. Kertészeti Akadémia által lekísérn­etcezett és a m. kir. földműve­­lésd­ejyi minisztérium által hivatalosan ajánlott, a napfény hatásával zöldség, főzelék, gyümölcs, tésztaféléket költ­ség nélkül házilag 4 óra alatt aszaló (szárító) KAPRIKIAR aszalókészülék terjesztésére 17.50 pengő AöIv­árban. Napsugár vezérképviselet, gyári lera­kat, VI., A­­drássy­­ út 6. Tel. 124-403. engedelmeskedett a kormány rende­letének. A tábornok pár pilanatig mere­ven maga elé nézett, azután így szólt: — Itt én parancsolok, a csapatok főparancsnoka én vagyok, tehát eb­ben a kérdésben is én fogok dön­teni. De, úgy látszik, mégsem tudta ma­gát elszánni, fojtó izgalom és vára­kozás ülte meg a szobát. Élet és halál kérdése lebegett a levegőben. Ekkor felugrott Bucsa csendőrezre­des, aki egyben a váradi rendőrség parancsnoka is volt, vigyázzba vágta magát és ezeket mondotta: — Tábornok úr, vegye el a kar­domat, tépje le a vállrojtomat, de a polgárőröket ne bántsa. A prefek­tus úrnak nincs igaza. A rendőrsé­günk szétugrott, hadseregünk de­­ntoralizáltan felbomlóban van. Ha most a polgárőrséget is megszüntet­jük, akkor óvjon Isten minket az elkövetkezőktől. A csendőrezredes fellépése eldön­tötte a vitát, a tábornok nemcsak engedélyezte a polgárőrség működé­sét, hanem ki is terjesztette hatás­körét ... .* Izgalmasan meséli el Árvay Ár­pád, hogy Chirila román polgár­­mester hogyan szerezte vissza Nagyvárad tűzoltógépkocsi­ját, tű­z­oltófelszerelését s a közüzemek hét­millió lejes pénztárkészletét, melyet Aradra szállítottak. Mikor a magyar vezetők bejelentették Chirilának, hogy a kivonuló csapatok elvitték a tűzol­tófelszerelést és a hatalmas összegű pénzt, a polgármester ha­ladéktalanul felhívta Gigurtu mi­niszterelnököt, majd a belügymi­nisztert s kérte, intézkedjenek, hogy a város tulajdonát képező tűzoltó­­felszerelést és a hétmillió lejt hala­déktalanul szállítsák vissza. Három izgalmas nap múlva valóban vissza­jön a tűzoltókocsi és Aradról is visszahozták a hétmillió lejt. Mint a szerző írja, Chirila Augustin iz­galmaktól és fáradtságtól gyűrötten biztosította a magyar vezetőket, hogy a város vagyonát hiánytalanul át fogja adni a magyar hatóságok­nak. * Ezután még számtalan érdekes epizódot mesél el a szerző könyvé­ben s több eredeti fényképet és fakszimilét is közöl Nagyvárad tör­ténelmi napjairól. Ezek a doku­mentumok még hitelesebbé teszik munkáját. A Tény ágait a torony­ban a bevonulási ünnepségek leírá­sával ér véget. Országos részvét Zsembery István temetésén A Magyar Kurír jelenti: A magyar társadalom és katolikus közélet nagy halottjának, Zsembery Istvánnak a kerepcsinti temető külső díszravatalo­­zójában felállított katafalkjához kedden a kora délelőtti óráktól kezdve sűrű sorokban számosan járultak. Már 4 óra után kezdett gyülekezni a gyászoló közönség. A megjelenő elő­kelőségeket Kállay Ubul, a MABI al­­elnöke és Ilindy Zoltán, a MABI igaz­gatója, valamint a család két férfi tagja fogadták. A megjelentek között voltak: Serédi Juszlin­án bíboros-hercegpri­­piás, Angelo K­otla c. érsek, apostoli nuncius, Dudás Miklós hajdúdorogi görög szertartású püspök, Szily Kál­mán államtitkár, a vallás- és közok­tatásügyi minisztérium képviseletében, Tasnády Nagy András, a képviselő­­ház elnöke és Szinyey Merse Jenő al­­elnök, Homonnay Tivadar, a székes­­főváros főpolgármestere, Széll József titkos tanácsos, a Szuverén Máltai Lovagrend küldöttsége élén, Balla István osztályfőnök, a kultuszminisz­térium, Kádár Levente osztályfőnök a belügyminisztérium, Stolpa József államtitkár és Beresztóczy Miklós mi­niszteri tanácsos a kultuszminiszté­rium képviseletében. Ott voltak to­vábbá gróf Esterházy Móric v. mi­niszterelnök, Nagy Emil, Lázár Fe­renc, Zsitvay Tibor v. miniszterek, Karafiáth Jenő, Preszly Elemér titkos tanácsosok, báró Szalay Gábor, a posta volt vezérigazgatója, Nékám Lajos egyetemi tanár, Jakabffy Ká­roly, a postatakarékpénztár vezér­­igazgatója, Huszár Aladár, az OTI elnöke és Horváth István vezérigaz­gató, Ambrózy Gyula és gróf Cseko­­nics Iván rendkívüli követek és meg­hatalmazott miniszterek, Németh Sán­dor altábornagy, gróf Károlyi György, a József nádor egyetem képviseleté­ben Egyed István professzor, az Ac­tio Catholica vezetősége részéről Gévay-Wolff Nándor, Dsida Ottó, Wün­­scher Frigyes alelnökök, Mihalovics Zsigmond prelátus, orsz. igazgató, az esztergomai káptalan részéről Leo­pold Antal, Mészáros János, Je­szenszky Kálmán, Gregorovits Lipót protonotárius kanonokok, Hamvas Endre érseki helytartó és Bednárz Róbert prelátus vezetésével a pesti lelkészkedő papság számos tagja, Ha­lász Pál kanonok, a szegedi káptalan képviseletében, P. Vinkovics Viktor és,P- Schrotty Pál ferences tarto­mányfőnökök és a szerzetesrendek, valamint az apácarendek képvisele­tei, Schütz József igazgatófőorvos ve­zetésével a MABI orvosi kara, az Or­szágos­­ Pázmány Egyesület képvise­lete Tóth László főtitkár és Hivatal József igazgató vezetésével, a Köz­ponti Sajtóvállalat Baranyay Lajos prelátus vezérigazgató és­ Marsovszky Ivor vezetésével, a Szent Imre Szená­tus, a Szent Imre Kör, Központi Katolikus Kör, az Angyalföldi Kato­likus Munkásegyesület és számos más katolikus egyesület és intézmény kép­viselői és nagyszámú gyászoló közön­ség. . . Pontban 5 órakor kezdődött meg a beszentelési szertartás, amelyet nagy papi segédlettel dr. Czapik Gyula veszprémi püspök, az A. C. országos alelnöke végzett. A beszentelési szertar­tás gyászénekeit az „Egyetemi Ének­karok" Földényi János vezetésével ad­ták elő. Az egyházi szertartás befeje­zése után a koporsó elé lépett dr. Hindy Zoltán és az összes intézmények nevé­ben, amelyekben az elhunyt vezető­szerepet töltött be, búcsúbeszédet mon­dott. A gyászbeszéd u­lán a koporsót le­emelték a ravatalról, miközben az­ Egy zelni énekkar Zsasskovszky „Gyászhangok" című megható gyász­­énekét adta elő.. Ezután megindult a hosszú gyászmenet, amelynek élén a papság, utána a MABI tisztviselőinek és alkalmazottainak óriási küldött­sége alatt, majd a különféle egyesü­letek és intézmények küldöttségei következtek, míg a gyászkocsit a család tagjai és a bíboros herceg­prímás, a pápai nuncius vezetésével a közéleti, egyházi, katonai és tár­sadalmi előkelőségek követték. Így vonult a hatalmas gyászmenet a díszsírhelyhez, amelyet a székesfő­város a temető 34. parcellájának első sorában adományozott. A sírnál Czapik püspök elvégezte a végső be­­szentelési és temetési szertartást, amelynek befejezése után a koporsót lassan lebocsájtották a sírba, mikö­­ben az Egyetemi Énekkarok a kö­zönséggel együtt a Budapesten tar­tott Eucharisztikus Világkongresszus himnuszát énekelték. Ezután felhan­­tolták a sírt, amelyet csakhamar el­­borítottak a koszorúk százai, hir­detve azt a mélységes gyászt, ame­lyet Zsembery István elhunyta az egész magyar társadalomban keltett. A MAI NAP

Next