Magyar Nemzet, 1942. augusztus (5. évfolyam, 173-197. szám)

1942-08-23 / 191. szám

VASAKNAP, 1941 AUGUSZTUS K. Magyar Nemzet Ászmag népdal szülőanyának tervezi aVolgát, az orosz lélek szétáradó, gazdag természetének szimbólumát látja benne. Előttünk ez as nagy folyás úgy áll, mint ahogy Repin híres festményéről, a volgai wimitatőkről a bürüsökről, vagy a Htá,sis nagy orosz festő. Levitán ■ v algái tájképeiről emlékezünk rá. Vanvalami csodálatos abban, hogy minden népnek van egy folyója, senmlyhez a többinél jobban ra- A Volga gaszkodik, amely költészetében, művészetében a legnagyszerűbb alkotásokra ihlet. A németek a Rajnát, a magyarok a Tiszát tekintik ilyen folyamnak. Az orosz nép életében a Volga tölti be ezt a szerepet. Nemcsak Európa és az európai Oroszország legnagyobb folyama ez, de történelmében, gazdaságában is legfontosabb, a legoroszabb folyó bázisától szakadna el. Ezen kívül már csak a távoli és főleg külterjes gazdálkodásra berendezett szibériai mezőgazdaság állna rendelkezésére. A volgai ipar fenyegetett helyzete szintén lassanként abba a helyzetbe juttathatja a Szovjet Uniót, hogy háborús ipari szükségleteit már csak az urál-szibériai új iparvidékről tudná zavartalanul ellátni. De gazdasági és közlekedési jelentőségén túl a Volga most már a szovjet utolsó nagy természetes védelmi alkotja a európai Oroszországban. Ha a Don folyó mentén a szöveséges erőknek széles vonalban sikerül a frontot áttörni, úgy a keleti hadjárat következő szakasza minden bizonnyal a Volga vonalára terelődik át. A Volga, amely Gorkij előtt még az egy kilométer szélességet sem éri el, később két, sőt három kilométerre is kiszélesedik és Asztrahánnál, ahol a folyó deltájának területe nagyobb mint Somogy vármegyéé, 8 kilométerre szélesedik, így természetesen a Volgán való átkelés sokkal nagyobb hadászati feladatokkal járna, mint akár a Dnyeperen, vagy a Donon. A Volga és a Kaukázusért folyó küzdelem ... Az európai Keleten dúló háború hadszíntere már az elmúlt évben a Talgy felső folyásának vidékére helyeződdött át. A németek már akkor lelérték Kalinint s a mostani hadijelentések is többször tesznek említést a Jezsev vidékén folyó harcokról. A déli frontszakaszon a múlt hónapban gyors iramban kifejlődő hadműveletek, a Don nagy keleti kanyarulatban előretörő szövetséges erők pedig már a Volga alsó folyásának térségébe vitték át ezt az Európa sorsát eldöntő küzdelmet. Mind gyakrabban hallunk a Volgai hajózás és a volgai városok felen irányuló német légitámadásokról. A német támadás természetesen a legfontosabb cél, a Kaukázus felé fordult, de ugyanakkor nem hanyagolja el azt a fontos feladatot, amely a Kaukázus és a Szovjet-umió többi részei közötti kapcsolat megszakítását célozza. Ennek első szakasza a Voronyezs elleni támadás volt, amellyel a Moszkva—rosztov—kaukázusi vaskiti összeköttetést szakították meg. A következő lépés a kerülővel Moszkvába vezető Sztálingrád— kaukázusi vasútvonal egyes gócpontjainak elfoglalása volt. Ilyképpen ma a szovjet már csak a nemrég épült Baku—Mahacs—Kaki—Kiszljar—Asztrohan vonalon tudja fenntartani a vasúti kapcsolatot az ország belső területeihez De ennél a kis teljesítőképességű vasútvonalnál sokkal nagyobb az kaspitenger volgai hajózásnak a jelentősége a szovjet katonai, ipari és mezőgazdasági összekötővonalainak szempontjából. A bakin, a kaukázusi olaj oroszországi útja minden olajvezeték ellenére mindmáig igen nagy mértékben a Volgán át vezet. A szovjet vasúthálózaton kívül a Volga vízrendszere alkotja a birodalom közlekednének legfontosabb szektorát, utolsó sorban ez a szempont vezette a szovjetet arra, hogy az ötéves tervek kapcsán a volgai városok nagyarányú iparosítását tűzze ki célul. Ahhoz, hogy ennek a hatalmas folyamnak jelentőségét teljes egészében megértsük néhány adatot kell megismernünk. A Valdai magaslatokban eredő Volga forrásától a torkolatáig 3694 kilométer hoszszú, több mint nyolcszáz kilométerrel hosszabb a Dunánál. De a hoszszúságnál is lényegesebb, hogy a Volgába közvetlenül 132, vízrendszerébe pedig jóval több mint ezer folyó ömlik és ezek a kitűnően kiépített orosz csatornahálózaton át lehetővé teszik a Néván át a Baltitenger, Leningrad, az északi Dvinán át a Fehér-tenger és Arcangleszk, továbbá a nemrég elkészült Volga—Moszkva csatornán át Moszkva, a Volga—Don csatornán át pedig Rosztov és a Fekete-tenger közötti vízi közlekedést és szállításokat. Keleti mellékfolyóin, a Rámán és a Bjeláján át Permiül Ufóig az egész uráli iparvidék belekapcsolódik a volgai szállítási rendszerbe és a scapitengeri torkoolat a Kaukázus felé nyújt elsőrangú víziutat. A volgai hajózás méreteit mutatja az a tény, hogy a Szovjet Unió belső vizein lebonyolított forgalom ötven százaléka a Volgára esett. A volgai folyami flotta a szovjet folyami hajózás járműállományának (számban ötvenöt, teherbíró képességben pedig ötvenhat százalékát) tette ki és a szállítmányok mennyisége az utóbbi években már jóval meghaladta az évi húszmillió tonnát, ami a belső vízi forgalom 52,3 százalékát jelentette. Ilyképpen a Volga nemcsak nagyságra nézve a föld tizenötödik folyama, de forgalmát tekintve ennél is előkelőbb helyet foglal el. Magyar vonatkozásban érdekes megemlíteni, hogy a Volga középső folyásánál, ma is ott élnek rokonaink a cseremizek és a mordvinok. Maga a Volga név is finn eredetre utal. A folyót az ókorban Rha-nak, a középkorban /ff/-nek vagy Atel-nek hívták. Már ősidőkben a Volga a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok egyik legfontosabb útvonala. Itt alakult ki a vándorlások korában középső folyásánál a Nagy-Bolgár birodalom, az alsó folyásnál pedig a kazár birodalom, amelynek a magyarok őstörténelmében oly nagy szerepet játszottak. A szláv törzsek ugyan, már korábban telepedtek a Volgától nyugatra eső területeken, de csak lassanként nyomulnak kelet és dél-kelet felé és szorítják ki az ott élő finn-ugor törzseket. Később csaknem az egész Volga-vidék a tatárok uralma alá kerül, akik északon Kazánban, délen a mai Sztálingrád környékén Szaráj nevű városukban és Asztrahánban alapítanak kánságot. Ezeket a területeket a moszkvai birodalom csak a tizenhatodik században foglalja el és szünteti meg teljesen a tatár uralmat. Közben a volgai városok, elsősorban Nizsnij Novgorod, a Kelettel folyó kereskedelem nagy központjai lesznek. Vásáraikat a legtávolabbi országok kereskedői is felkeresik, elhozzák kelet termékeit, hogy nyugati árukra cseréljék be. Ezek a városok alkotják a volgai gazdaság alapjait, de a Volga-vidék mezőgazdasága ekkor még alig bír jelentőséggel. A volgai szteppéken kozák bandák, szökött jobbágyok garázdálkodnak, és innen indulnak ki a moszkvai cárok ellen irányuló nagy parasztfelkelések. Sztyepán Ráziné és Pugacsové is. A tizennyolcadik században még főleg külterjes gazdálkodás és állattenyésztés folyik a Volga mentén s csak Nagy Katalin fog hozzá a termékeny terület betelepítéséhez. Würtenbergből és más német területekről ezrével hozzák a Volga mellé a parasztokat, akiknek rendkívüli kedvezményeket és kiváltságokat nyújtanak és így akarják a vidék gazdaságát fellendíteni, így jönek létre a gazdag volgai német települések, ahol a szovjet a Volgai Német tanácsköztársaságot létesítette. Körülbelül négy-ötszázezer német telepes élt itt a háború kitörése előtt, de egyes hírek szerint a háború kitörése óta ezeknek túlnyomó többségét más vidékekre, Szibériába és Közép-Ázsiába vitték. A világháborút követő években a Volga-vidéket sújtotta korunk legnagyob éhínsége, amikor 1921-ben a nagy szárazság és a háború gazdasági következményeiként több millió ember pusztult el éhen. Azóta természetesen a szovjet érmék asztratégiailag aránylag jól védett, kitűnő közlekedési lehetőségekkel rendelkező vidéknek mezőgazdaságát és iparát minden erejével igyekezett fellendíteni. Ezt a két évtized óta tervszerűen folytatott volgai telepítési és gazdaságpolitikát, a volgai mezőgazdaság, ipar és közlekedés teljesítőképességének emelését természetesen mindenekelőtt a Szovjet Unió háborús készülődéseinek szemelőtt tartásával hajtották végre. Új iparközpontok a Volga mentén Énnek a hatalmas vízrendszerük a medencéje közel másfél millió négyzetldométeren terül el, az ott ési lakosság száma az utóbbi években több mint ötven millióra emelkedett. A volgai városok fejlődéséről képet nyújtanak az 1926-os és 1939-es népszámlálás adatainak összehasonlítása. Szaratovban e tizenhárom év alatt a lakosság 215ezerről 376 ezerre, Nizsnij Novgorodban (Gorkij) 185.000-ről 644.000-re, Kazánban 179.000-ről 402.000-re, Kujbisevben 176.000-ről 390.000-re,Sztálingrádban 148.000-ről 445.000- re. Joroszlávában 144.000-ről 298.000-re emelkedett, de a kisebbvárosok fejlődése is amerikai iramú volt A volgai terület tulajdonképpen mezőgazdasági jellegű volt. Ukrajna és az Észak-Kaukázus mellett a Szovjet Unió gabonafeleslegei s mezőgazdasági termelése igen nagy részben innen származott. A világháború előtt egyedül búzából a Volga vidék 2,6 millió tonnát tudott külföldre exportálni. A szovjet kollektivizálási politikáját megelőzően a gabonaneműeken kívül, fejlett állattenyésztést és az agrárgazdálkodás egyéb ágait is igen eredményesen űzték. A szovjet iparosítási tervei ma már ezen a területen is az ipari termeléssel szemben a második helyre szorították a mezőgazdaság jelentőségét. Gorkijban van a szovjet legnagyobb automobil gyára, amelyet Fordék vezetése alatt építettek fel és szervezték meg. Bároszi sávban ugyancsak nagy tehergépkocsikat gyártó művek létesültek. Sztálingrád az orosz traktorgyártás legfőbb központja lett, amelyet most csaknem teljesen a tanktermelésre állítottak át. Szaratovban hatalmas mezőgazdasági gépgyár épült. A kisebb Ribinszk, Kosztroma és Szizrany a volgai hajóipar központjai. Ezzel párhuzamosan a vas- és fémfeldolgozó ipar számos ága és a gépgyárak szükségleteit ellátó üzemek hosszú sora fejlődött ki a volgai városokban. A szovjet nyersolaj termelésének még ma is mintegy háromnegyedét nyújtó bakui forrásoktól évente mintegy öt-hatmillió tonna olajat szállítottak tartályhajókon a Kaszpi tengeren Asztrahánba és onnan a Volgán keresztül Sztálingrádig, ahol az olajat vasúti tartályokba rakták át. Ez az olajmennyiség a bakui források utolsó évi termelésének körülbelül egynegyedét tette ki. Érthető tehát, mit jelent a volgai hajózás veszélyeztetése a szovjet olajellátása szempontjából és mit jelentene Sztálingrád elvesztése. A Volga alsó folyásának és a Kaspi tengernek halászata, amelynek Asztrahán a központja, ahol óriási halfeldolgozóipar fejlődött ki,, évi félmilliótól egymillió tonnáig váltakozó mennyiséget eredményezett. A volgai halászat a Szovjet Unió folyami és tengeri haliparában az első helyet foglalta el, de világviszonylatban is a leggazdagabb halterületek közé tartozik. Rendkívüli fontos szerep jut a volgai víziútnak a Szovjet Unió belső területeinek fával, építőanyagokkal való ellátása terén. Az alsó volgai területek elvesztése vagy az ott folyó termelő munkának komoly veszélyeztetése azt jelentené, hogy a Szovjet Unió utolsó nagy európai élelmiszer A Volga — a finn-ugor népek őshazája Latin tanárok adják be pályázatukat sikritesen az ESZTERGOMI állami s. közs. Szent Imre-gimnáziumhoz. Latin-magyar vagy bármely szak kapcsolata latinnal. Fizetés, előlépés, mint az államnál. Szolgálati ideit beszámítjuk. Bemutatkozáskor útiköltséget megtérítjük. Az angliai gabonagazdálkodás alakulása Az angol földművelésügyi minisztérium ez év júniusának végén kérdőíveket küldött az ország mezőgazdáinak, amelyeken a jövő évi termésre vonatkozó vetéstervezet részleteit kellett feltüntetniük. A kormány előzőleg közölte a farmerekkel, hogy az 1942-i kenyérgabonatermés még mindig elégtelennek bizonyult és azt kívánta, hogy az idei vetésterületet legalább 25 százalékkal növeljék, ami azonban a hozzáértő közvélemény szerint alig lehetséges. Maga a Times is elismerte, hogy az utóbbi 3 év folyamán, illetve a háború alatt, a kenyérmagvak vetésterületét máris annyira növelték, hogy ezzel elérték a lehetőség határát, mivel e 3 év alatt búzatermelésre csak valamennyire is alkalmas minden területet már termővé tettek. A földművelésügyi minisztérium azt ajánlja, hogy réteket és legelőket is használjanak fel gabonatermesztés céljaira. Ez természetesért a tejtermelés rovására menne, amit úgy akarnának ellensúlyozni, hogy Amerikából belátható időn belül kondenzált tejet és tejtermékeket hozatnának, ami az óriási hajótérbeli veszteségek után persze szintén problematikus dolog. Anglia régtől fogva a világ legjelentékenyebb búzaimportáló országa volt. Földrajzi helyzeténél és éghajlati viszonyainál fogva kenyérgabonaszükség A nagyarányú juhtenyésztés és az a körülmény, hogy az angol nagybirtokosok hagyományos vadászterületei igen nagy kiterjedésűek voltak, mindig korlátozták a szántóföldi terület növelését. Még 1878-ban a megművelt terület egynegyed részén gabonát termesztettek, de 1937-re a gabonafélék vetésterülete a mezőgazdaságilag megművelt területnek egyhetedére csökkent, fejének javarészét mindig külföldről vitte be, saját gabonatermelését pedig elhanyagolta, abból a felfogásból indulva ki, hogy előnyösebb, ha a belföldi gyapjú- és hústermelésre fekteti a fősúlyt és gabonaszükségletét aránylag olcsó árakon az európai kontinensen és tengerentúl szerzi be. Az ország iparosításával és a belföldi gabonatermelés csökkenésével kapcsolatban a gabonabehozatal egyre nőtt: a múlt század közepén még csak 1 millió tonna búzát hozatott külföldről és 3 millió tonnát maga termelt Anglia, de már az első világháborút megelőzött 5 év (1909—1913) átlagában a bevitel 5.23 millió tonnára nőtt meg, míg a saját termés 1.62 millió tonnára csökkent. A nemzetközi búzaválság miatt olcsó áron beözönlött búzamennyiségek nyomása a belföldi búzatermelés jövedelmezőségét mindinkább aláásta, de az első világháború alatt a hajózás veszélyei miatt valamelyest föllendült a belföldi búzatermelés (1.9 millió tonnára), ugyanakkor a bevitel 4.5 millió tonnára csökkent. Az első világháború alatt évente fogyasztott mennyiség 6.4 millió tonna volt, az 1909—1913-i 6,85 millió tonnánál nem sokkal kevesebb. Az 1938/39-i gazdasági évben a bevitel tovább növekedett a háborús készlettartalékolások révén Az Egyesült Királyság és Írország búzamérlege következőkép alakult: Még 1927-ben a 12.1 millió hektárnyi összes területből 5.4 millió esett a szántóföldre és 6.7 millió a . Az új rádión megrendelhetők 68 . Kiváló hangszerei zavartalanul roeChaftatkaiok élválaszthatók a zenepalotában Sterni'’sangszergyár Rákóczi ül rétekre és legelőkre, 1987-ben már csak 4,8 millió a szántófödtre és A9 rétekre és legelőkre. Ám a termelés belterjesítése tekintetében Nagyprlótannia előkelő helyet foglal el; a hektáronkénti búzáhozanxok már azt első világháború előtt 21—25 méter mázsa közt váltakoztak. Avégből, hogy a mezőgazdákat a kenyérgabonák vetésterületének növelésére serkentse, az angol kormány nemrégiben jelentékeny mentékben felemelte az 1943-i termésű búza és árpa árami termelői árait. A farmerek ugyanis egyáltalán nem voltak megelégedve az 1942-i termésű bázik és árpák áraival és ez a körülemény kifejezésre is jutott a vetésterület csökkenésében. Az 1943-ra megálapított búzaár két részből áll: a temtető az általa búzával bevetett acre után 3. font sterling előzetesestést kap, az aratás befejezése után pedig quarterenként 65 sfiftinget és 3 pennyt, úgyhogy az a gazda, aki 1 acreenként átlag 4 quarter búzát termel, átlag 80 shillinget és 3 pennyt kap quarterenként, míg p. o. az 1982-X termésű búzájáért csak 72 shillinget kapott. Tekintve azonban a termelési önköltségek további emelkedését, előrelátható, hogy a farmerek az új árral sem lesznek megelégedve. Annyival kevésbbé, mivel az új rendszer a közepes termelőknek kedvez a nagytermelők r óvására. Az utóbbi ugyanis jótermésű években 6, sőt 7 quartert is kitermel földjéből, de búzájáért kevesebbet kap, mint a közepes termelő, aki csak 4 quartert arat, mivel az árnak egy részét csak a vetésterület nagysága szerint szabják meg. Mégis így szabályozták az árakat avégből, hogy ily módon kárpótlást nyújtsanak azoknak a termelőknek, akiknek búzája részben kifagyott, márpedig Angliában a kifagyás okozta károk ezúttal igen nagyok voltak. Kb. egy év óta ez a politika jól bevált a burgonyatermelés terén, ahol tekintet nélkül a terméseredmény nagyságára, a vetésterület nagysága alapján elégítették ki a termelőket, de a JELmesz mezőgazdasági szakértője ként, hogy a búzánál be fog válni az a módszer, amely a burgonyánál jónak bizonyult. Veszedelmes kisénnelezésnek tartja, hogy a jó búzatermelőt alacsonyabb búzaárral büntessék és a roszszabb termelőnek magasabb árat ígérjenek. Az 1943-i vetéstervezetet részletező kérdőívek vétele után a földmvelésügyi minisztérium meg fogja állapítani, hogy minden egyes termelőinek mennyi műtrágyát juttassanak, mivel e cikkből szűkösek a készletek, a foszfát- és kálibágyákat pedig be kell vinni. Az élelmezési helyzet Angliában általában sokkal súlyosabb, mant asmszae az első világháború idején volt, mival eltekintve a hajóűrsilánytól, maj00 millió lakossal többet kelt élalmazaig, nem szólva arról, hogy a katonai &0- nvezés nagyobb fejadagokat igényel, mint a polgári. S. B .* őrs**« zongora- Tuvább és mmofal és teásról Megjelent az Aurora kiadásában kaphatói minden könyvkereskedésben és IBUSZ-pallionban.