Magyar Nemzet, 1942. augusztus (5. évfolyam, 173-197. szám)

1942-08-01 / 173. szám

4 A Székelykapu átadási ünnepsége Kenderesen Kenderesről jelenti a Magyar Távirati Iroda. A kormányzó kenderesi kúriáján csütörtökön délután megkapó bensőséges ünnepségen adta át az „Erdővidék“ székelységének küldöttsége a kormányzónak azt a Székelykaput, amelyet még a román uralom utolsó napjaiban ácsoltak s amely alatt honvédségünk a Székelyföld szívébe bevonult. A székely hegyek tölgyeiből készült hatalmas kaput a fa kiszáradása után a legügyesebb székely fafaragók székely díszítésekkel, faragásokkal látták el s azután a Főméltóságú Úr engedélyével a kenderesi kúriát állították fel. Napok óta itt szorgoskodott néhány székely, aki a Székelykapu legtöbb faragását csinálta, a kaput Kenderesre szállította, a felállításnál még elvégezte rajta az utolsó simításokat és Sütő Béla faszobrász — egyszerű székely ember —, valamint Haáz Sándor székely iparművész-tanár vezetésével a díszítéseket kifestette. A csodálatosan szép Székelykaput a kúria gyümölcsösének bejárójánál állították fel. A magyaros-székely motívumokat, gyönyörű, reliefszerű faragásokat a kitűnően megválasztott színek még jobban kiemelik s az egész kapu a hagyományos régi székely kapuk művészi mintája. A teteje faragott cserépzsindelyek alatt a kapu egész hosszában galambház. A kormányzó azt tervezi, hogy bár a kúrián már van egy nagy galambház, ide más, nemesfajta galambokat telepít. Messziről látszik már a kisbejáró felett a székelyek arany színben játszó címere. A kapuba ezt a felírást vésték be: „Hazádnak rendületlenül légy híve 6 magyar. Erdővidék — Székelyföld, 1940 szeptember 12. Kenderes, Nagy Magyar Alföld, 1942 július 30. Állították hálás emlékezetül országvisszaszerző szeretett Kormányzó Urunknak mély hódolattal a szentistváni birodalomhoz való örök és hűséges ragaszkodással legősibb magyarjai: a székelyek.“ Eredeti tervek szerint száz székely legény szándékozott a kaput Kenderesen átadni s a falu népe már örömmel készült a székelyek fogadására, azonban a mai viszonyok között eltekintettek ettől a nagyobb csoportos utazástól és a székelyek vezetőinek kisebb küldöttsége jelent meg csupán. Csütörtökön délután az átadási ünnepségre eljöttek Kenderes község vezetői báró Hellenbach Gottfried országgyűlési képviselővel, vitéz Márkó Imre főjegyzővel és Eperjesi Dénes bíróval az élükön és a falu apraja-nagyja is szabad bejárást kapott a kúriába, hogy tanúja lehessen a szép ünnepségnek. A főnéltóságú pár délután 5 órakor teán látta vendégül a vitéz Biró István felsőházi tag vezetésével megjelent székely küldöttséget, amelynek tagjai voltak Pál Ferenc szentivánlaborfalvi malomtulajdonos, Dániel Áron, az Országos Magyar Sajtókamara főügyésze, a Magyar Nemzetpolitikai Társaság elnöke, Márkó József református lelkész és Haáz Sándor iparművész-tanár. Utána a főméltóságú pár a küldöttség tagjai, valamint vitéz Horváth Dezső szárnysegéd kíséretében megjelent az ünnepségen és a falu népe hódolatteljes lelkes ünnepléssel fogadta. Vitéz Bíró István felsőházi tag a székelység nevében hódolattal és hálával megköszönte a Főméltóságú Úrnak engedélyét, hogy a Székelyföldön készült Székelykaput, a Nagy Magyar Alföld szívében,, minden magyar szent zarándokhelyén, felállíthatták. Elmondotta, hogy ezt a kaput az idegen megszállás utolsó két napján, de inkább éjszakáján a kormányzó iránti határtalan rajongásból fakadt hála és hűséges hagyományos székely elszántság ácsolta, díszítette és állította diadalkapuként. Azóta várták az alkalmat, hogy a kaput idehozhassák örök alázatos hűségük tanúbizonyságaként s egyben jelképéül a Székelyföld és a Nagy Magyar Alföld szétválaszthatatlan örök egységének. — Amikor Főméltóságod ezt a szerény hódolati ajándékot a székelyektől átveszi — folytatta —, minden székely ember szívben Kendere- sen van és együtt ünnepel a sokszázezres lelkes székely nép. Az országvisszaszerzésre indulás óta új színt kaptak 1500 esztendős hősi mithoszaink. Lelkünk biztató reménysége új Csaba királyfi alakját vetítette a haza útjára. A Novara hőse, boldog büszkeségünkre hősi, kiváló székely nemzetség legendás sarja, vágtat felénk új honfoglalásra fehér paripáján. Hétszázezer székely imádkozik hegyeinkben, völgyeinkben, hogy vitéz Nagybányai Horthy Miklóst, Magyarország Főméltóságú Kormányzó Urát, minden székelyek hatalmas ispánját az Isten sokáig éltesse. " A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a megjelentek perceken át tartó, határt nem ismerő lelkesedéssel ünnepelték a kormányzót. Az üdvözlésre a Főméltóságú Úr a következőket válaszolta: — Hálásan köszönöm az elhangzott kedves szavakat s éppen olyan hálásan köszönöm ezt a gyönyörű ajándékot, amit idehoztak. Természetesen az első perctől kezdve úgy tekintettem, hogy ez a székelységnek a ragaszkodását akarja kifejezni. Ezt a ragaszkodást szeretettel viszonzom és ígérem, hogy a székelyeknek az érdekeit, miként eddig, ezután is mindig szívemen fogom viselni minden tekintetben s egy percre sem fogok róla megfeledkezni. — Ezt a szép kaput itt, szülőföldemen, otthonomban állítottuk fel s szeretettel fogom gondozni, ameddig élek. Utánam pedig utódaim, örököseim ugyanolyan szeretettel őrzik majd meg, tekintettel fajunk legrégibb vitéz törzsére, amely a világháborúban is mindig bebizonyította nagy értékét, harcrakészségét és bátorságát s amely- PAX tökéletesen ciánoz! T.: 118 822. 123 114 Vilmos cs.út 17. / Magyar Nemzet Nagyjainknak nevét Használni nem szabad. A név: Igmándi víz! Örökre nagy marad. Elég 3 ujjnyi. Ível örökre elválaszthatatlanul egyek vagyunk. Lelkes éljenzés és taps fogadta a Főméltóságú Ú. szavait, akit a falu népe újra meg újra hódolattal éltetett. Ezután a kormányzó a kapu készítőihez ment és mindegyikkel kedvesen elbeszélgetett. Külön is megköszönte nekik a szép kaput s köszönetének látható jeléül kitüntetéseket nyújtott át. Sütő Béla a Magyar Ezüst Érdemkeresztet, Nagy Fábián, Ferencz Lajos és Jakab László a Magyar Ezüst Érdemérmet, ifj. Nagy Fábián pedig a Magyar Bronz Érdemérmet kapta. A kormányzó a székely küldöttség tagjainak pedig aláírásával ellátott fényképét ajándékozta. A főméltóságú pár végül hosszabb ideig szívélyesen elbeszélgetett a falu vezetőivel s a falu népével és közelebbről is együtt tekintették meg a székelyek szép ajándékát. A főméltóságú párt távozásakor újból örömujjongó lelkesedéssel ünnepelték. Bánffy földművelésügyi miniszter ebédje Clodius követ tiszteletére A Magyar Távirati Iroda jelenti: Báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter pénteken délben avárosligeti Gundel-étteremben ebédet adott Clodius követ és a magyar—német vegyes kereskedelmi bizottság tiszteletére. Többek között megjelent Bartha Károly honvédelmi, Lossonczy István közellátásügyi, Varga József kereskedelem- és iparügyi miniszter, Jagow budapesti német követ, Littay András vezérezredes, Nicki Alfréd r. k. követ és meghatalmazott miniszter, Bárczay János, Bárányos Károly, Szilágyi Ernő, Jurcsek Béla, Schlick István és Konkoly Thege Sándor államtitkárok. Román megjegyzések egy német előadáshoz Bukarestből jelentik: Pamfil Seicaru, a Curentul főszerkesztője, érdekes cikkben foglalkozik dr. Frontnak a bécsi tudományos akadémián tartott előadásával. Az előadás azzal a kérdéssel foglalkozott: „Milyen lesz a kis nemzetek helyzete az új Európa keretében?“ A szerző történelmi példákra hivatkozva felemlíti Napóleont, akinek politikai lángesze megkísérelte Európa szerkezetét megtörni s bebizonyította, hogy Napóleont egy megrendíthetetlen tényező: az európai népek állameszméje győzte le. A szabadság eszméje — állapítja meg Seicaru — régebbi, mint a francia forradalom alkalmából történt kihirdetése. Dr. Frank — folytatja Seicaru — úgy véli, hogy a jövő Európájában a népek nem lehetnek „egy katonai diktatúra eszközei“. Seicaru hozzáfűzi: Az egységes Európa szervezete nem mellőzheti a népek jogait. A népek nem egyenlők, de a szellemileg maagasabbrendűek sem teremthetnek jogegyenlőtlenséget. Lehetetlen, hogy azok a népek, amelyek a civilizáció megteremtésében és fenntartásában felsőbbségről tettek tanúságot, olyan állapotot szentesítsenek, amely nem ad egyenlő jogokat a kis nemzeteknek. ... . ". Ha Németországnak sikerült Európa népeit egyesítenie a Szovjet-Oroszország elleni harcban s ha ezek a népek teljes odaadással harcolnak a Volgánál és az Uralnál, ezeknek a kis népeknek óriási erőfeszítései azzal magyarázhatók, hogy meg akarják menteni saját egyéniségüket és államuk függetlenségét. Seicaru végül ezeket írja: Senki sem hirdetheti ki a nagyok isteni jogát a kicsinyek fölött anélkül, hogy ezáltal meg ne sértse az Oroszország elleni harc alapelveit. A kis nemzetek szuverenitása előfeltétele jövendő Európa győzelmének. Két ülést tartott pénteken a Ház A képviselőházat pénteken déli 11 órára összehívták, hogy átvegye a felsőház elnökének üzenetét a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslat elfogadásáról, illetve módosításáról és döntsön e módosítások felett Tasnádi Nagy Andris elnök a Ház első ülésén ismertette Mezey Lajos indítványát, amely szerint pénteken két ülést tartson a Ház. Az indítványt vita nélkül elfogadták. Frickl Valér előadó ismertette a képviselőházi együttes bizottság jelentését, majd Tasnádi Nagy András elnök bejelentette, hogy a jelentést a déli 1 órakor összeülő ülésen tárgyalják. Az egyórai ülésen Frlcke Valér előadó javaslatára a Ház elfogadta a felsőház módosításait. Az elnök bejelentette, hogy a képviselőházat bizonytalan időre elnapolják. Az ülés az elnök éltetésével ért véget. Svájci lap Kállay beszédéről Genfből jelenti a Magyar Távirati Iroda. A Sierreben megjelenő Patrie Valaisanne budapesti levelet közöl arról a rendkívül kedvező fogadtatásról, amelyben a magyar nyilvánosság Kállay miniszterelnöknek a bácskai eseményekről tett kijelentéseit részesítette. A jelentés megállapítja, hogy Kállay miniszterelnök Popovics szerb képviselőnek a magyar parlamentben elhangzott interpellációjára adott válaszában ismertette az ez év januárjában Bácskában lejátszódott eseményeket, azok okait, valamint a megindult vizsgálat eredményeit. Ezzel a miniszterelnök a külföldi hírverés célzatos beállítását világosan megcáfolta és bebizonyította, hogy a magyar kormány a nagy átalakulások idejében elkerülhetetlen nehézségekkel nyíltan szembenéz és mint jogállam gondoskodik a rendről és a nyugalomról és nem sajnál semmiféle áldozatot, hogy a felmerült kérdéseket úgy oldja meg, hogy az egész lakosság biztonságát lehetővé tegye és munkalehetőségét biztosítsa. Nagy beruházások történnek a Délvidéken, hogy a gazdaságot, a forgalmat és a kulturális életet előmozdítsák, hasonlóképpen mint az a kárpátaljai visszaszerzett területeken, a Felvidéken és Észak-Erdélyben szép eredménnyel már megtörtént. A 36-os honvédelmi bizottság ülése A Magyar Távirati Iroda jelenti: A 36 tagú országos honvédelmi bizottság pénteken délelőtt vitéz Jánky Kocsárd elnöklésével ülést tartott, amelyen a kormány részéről Varga József kereskedelem- és iparügyi miniszter, Szász Lajos pénzügyi államtitkár és vitéz Bonczos Miklós igazságügyi államtitkár vett részt. Az országos bizottság vitéz Csicsery-Rónay István előadásában tárgyalta az ipari munkafelügyelőségek megszervezéséről, valamint a katonai szolgálatot teljesítő közszolgálati alkalmazottak iletményeinek újabb szabáyozásáról szóló már megjelent két kormányrendeletet. A rendeletekhez Vasváry Lajos, gróf Andrássy Mihály és gróf Apponyi György szólt hozzá, majd a bizottság azokat tudomásul vette. SZOMBAT, 1942 AUGUSZTUS 1. Gondoljunk a télre! Tisztelt szerkesztőség! Még csak az ősz küszöbén sem állunk, de fent északon már keményen hidegek az éjszakák és a hegyek ormán már kushadva lesben áll a tél oldala. Jól tudom, hogy az 1941—42-es tél harctéri tapasztalatai alapján úgy a szövetséges hadvezetőségek, mint a magyar honvédség irányítói is minden előkészületet megtettek és megtesznek annak érdekében, hogy ha a bolsevizmus fegyveres erejével vívott európai harc még nem érne véget a tél teljes bekövetkezése előtt vagy ha a háború győzelmes befejezése után a rendfenntartás, a konszolidálás széleskörű, komoly és felelősségteljes munkája még mindig megkövetelné a hadseregek résenállását, ne érje ez a tél felkészületlenül hős csapatainkat. Mégis úgy érzem— és ez az érzésem diktálja e sorokat —hogy az illetékes katonai hatóságainkat téli felkészülésre való munkásságában az egész magyar társadalomnak támogatnia kell, amint hogy a múlt irgalmatlanul fagyos tél során a német társadalom is egy emberként állott sorompóba a megindított akció mellé, hogy mindenki minden felesleges és nélkülözhető meleg ruháját s egyéb téli holmiját adja le a fagyba dermedt orosz harctereken emberfeletti küzdelmet vívó hadak számára. A német példát nekünk is kötelességünk követni, nemcsak azért, mert az áldozatos küzdelmekből a benső, az otthoni polgári arcvonalnak is ki kell vennie a részét, hanem azért is, mivel a polgári téliraha-akció révén még teljesebben elérhető az a cél, hogy az előttünk álló télen minden honvéd tökéletesen fel legyen vértezve a fagy orvtámadásai ellen. A honvédség, mely ma még fokozottabban, mint a békében, a nemzet életerejének és életakarásának kifejezője és jelképe, a testvéri együttérzésnek és összetartozásnak ilyen nemes humánumú megnyilatkozását minden joggal elvárhatja s ezzel a mozgalommal még acélosabbá kovácsolódik a két egymással elszakíthatatlan sorsközösségben egybeforrt front a külső és az itthoni arcvonal, melynek sorsdöntő fontosságát Kállay Miklós miniszterelnök legutóbbi nagy beszédében olyan pregnáns szavakkal állapította meg. Meggyőződésem, hogy teljes visszhang fogadja azt a javaslatomat, mellyel, azt hiszem, egészen véletlen, hogy éppen az én szerény személyem áll elő, hogy adakozzék a magyar társadalom lelkes készséggel, öntudatos hazafias érzésből arra a célra, hogy honvédeink az esetleges téli hadjárat során megkíméltessenek mindazoktól az elhárítható szenvedésektől, melyekkel B.A orosz tél támadna reájuk, ha nem lennének minden tekintetben megó óva az orosz tél kegyetlen offenzívájától. Ismételten hangsúlyozom, jól tudom, hogy hadvezetőségünk és illetékes katonai hatóságaink mindent megtettek honvédeink tökéletes téli felszereléséért, de ennek ellenére, illetve ezzel kapcsolatban a magyar társadalomnak is a nemzeti lelkiismeret által parancsolt kötelessége, hogy minden nélkülözhető téli holmiját felajánlja a honvédségnek. Tergovay István Japán berendezkedik a megszállt déli területeken Távol-Keleten a monszun-időszak miatt egyelőre szünetelnek a hadműveletek, annál intenzívebben dolgoznak a megszállt területeken a legkülönfélébb japán gazdasági tényezők. Legújabban a japán közgazdasági sajtó a japán sörgyárak déli terjeszkedéséről számol be. Talán meglepetésszerűen hangzik, hogy a japán söripar kiterjeszti tevékenységét a megszállt déli területeken is, ahol eddig nem igen voltak sörgyárak. A bennszülöttek részben vallási okokból egyáltalában nem fogyasztottak sört. A legnagyobb japán sörgyár, a Dai Nippon Bieru a Fülöp-szigeteken, Sanghajban, Singaporeban, Burmában egyszerre öt sörgyárat létesített. Ezek az új sörgyárak elsősorban a japán megszálló hadseregek szükségletét lesznek hivatva kiegyenlíteni. A japán hadsereg ellátásának ugyanis eddig fontos tényezője a sör, amely a katonák vitaminszükségletének kielégítését és táplálását egyaránt szolgálja. A sör csak azóta vált ismertté és népszerűvé Japánban, amióta Japán felvette a kulturális és gazdasági kapcsolatokat a nyugati országokkal. Ahogy a japán tisztek a német katonai főiskolákon elsajátították a német hadművészet titkait, ugyanúgy japán szakértők tanulmányozták a német sörgyártást és éppúgy importálták hazájukba a sört, mint a haditudományt, vegyészetet, hajóépítést és a nyugati civilizáció más vívmányait. Hogy mennyire újkeletű a sörgyártás Japánban, bizonyítja, hogy külön japán szó sincs a sör fogalmának kifejezésére, hanem átvették és átalakították a sör német nevét. A sört japánul bieru-nak hívják. A sörgyártás gyorsan fellendült Japánban, annak ellenére, hogy a mezőgazdaságilag művelhető területek nagysága Japánban aránylag a legkisebb a népességhez viszonyítva az egész világon. Bár Japánban egy négyzetkilométer megművelt területnek közel ezer embert kell eltartania, mégis a sörgyártás céljaira nagy területeket hasítottak ki a bevetett területekből sörárpa- és komlótermesztésre. A Céltudatos és praktikus japánok ugyanis a sörben nemcsak élvezeti cikket, hanem elsőrendű tömegtáplálkozási eszközt is láttak, amely a japán tömegek sovány kosztját megjavította. De nemcsak táperejénél fogva mozdította elő a japán állam is a sörgyárak létesítését, hanem azért, hogy a japán népesség vitaminszegény táplálékának hátrányait, elsősorban a skorbuthoz hasonló beriberi betegséget leküzdje. A sörben lévő vitaminok ugyanis kisküszöbölték azokat a hátrányokat, amelyeket a japánok egyoldalú hal- és rizskosztja okozott és amelynek a múlt században sokezren estek áldozatául. A sör Japánban nemcsak a népélelmezés, hanem a közegészségügynek is fontos tényezője és ez magyarázza meg, hogy miért bocsátottak korlátlan mennyiségben gazdaságilag művelhető területeket a sörárpa és komlótermesztés céljára. A japán hadseregben már régóta bevezették a sörfogyasztást. A sör hozzátartozik a japán katona ellátásához. A Dai Nippon Bieru vállalat ezért kapott most megbízást arra, hogy a japán hadsereg sörfogyasztását ne az anyaországból, hanem magáról a megszállott területről fedezhessék. A sör a hadsereg vitaminszükségetéről gondoskodik és ezért éppen olyan fontos szerepet tölt be a hadsereg ellátásában, mint a rizs vagy a hal. s Atra tagoztatott !A MAI NAP ■