Magyar Nemzet, 1942. november (5. évfolyam, 249-272. szám)

1942-11-25 / 268. szám

2 Az asszonyok makacs bélvekedé­sénél a régóta bevált, tisztán ter­mészetes „Ferenc József“ keserű­­víz — reggel éhgyomorra egy po­hárral bevé­ve — különösen ajánla­tos, mert hashajtó hatásában fel­tétlenül megbízható és rendkívül enyhe. Kérdezze meg orvosát c­sak Berlinben, legutóbb is eré­lyesen hangoztatták, hogy a brit birodalom egyetlen részét sem szabad feladni. E kijelentések élét könnyen föl lehet fedezni, ha az ember arra gondol, hogy milyen meg­lepő párhuzamosság figyelhető meg Cripps és például Willkie nyilatkozatai között. Willkie legutóbb is olyan beszédet mon­dott, amelyben burkoltan bár, de eléggé érthetően vitába szállt az angol konzervatív imperia­listák felfogásával. Willkie ugyanis azt mon­dotta, hogy valóban nagy­szabású politikai lépéseket csak mozgalmas időkben lehet meg­tenni, amíg közvetlen veszély nyomása nehezedik egy nem­zetre. Éppen ezért Willkie azt követelte, hogy az egyesült nemzetek már most mondják meg pontosan, hogy milyen békecélokat követnek, mert kü­lönben az a veszély fenyeget, hogy végül is a nemzeti szenve­délyek győzedelmeskednek. Te­hát már most mondja meg mind az amerikai, mind pedig az an­gol kormány, hogy miképpen akarja megvalósítani az Atlanti Chartát Azért is előre le kell ezt szögezni Willkie szerint mert lehetséges, úgymond, hogy később más férfiak állnak majd az angol és az amerikai kor­mány élén s az ő kezüket előre meg kell kötni most elhangzó p­rogramatikus nyilatkozatokkal. Ha ez most nem történik m­eg, mondotta Willkie, megeshetik, hogy az Atlanti Chartában le­fektetett elvek és Roosevelt „négy szabadságjoga“ (úgymint a szólásszabadság, a vallássza­badság, a szükségtől és a féle­lemtől való védettség) éppolyan­­ kegyes csalássá válik, mint vált ■ annak idején Wilson tizennégy pontja. Willkie azt is ■ kijelentette, hogy az antant azért vesztette el a békét, mert a Népszövetség elsősorban a régi gyarmati ing­eterializmus védője lett. A poli­tikai nemzetköziséghez, fejte­gette tovább Willkie nyilván­való célzással Londonra, hozzá­tartozik a gazdasági nemzetkö­ziség is, mert különben a jövő békét is homokra építik. Ehhez azonban, tette hozzá W­illkie, egészen más felfogásra van szükség, mint amilyenekről az angol tényezők egy része be­­szél. Nyíltam felvetette a kérdést Willkie, hogy mit akarnának a háború után csinálni az angolok például Malayával, meg akar­­ják-e tartani a brit birodalmon belül, amely nem használta ki eléggé az ottani nyersanyagle­hetőségeket, vagy pedig hajlan­dók lesznek az angolok a múlt­ban kihasználatlan gyarmatai­kat átengedni az egyesült nem­zetek közös felügyeletének. Willkie hangja, ha a jelek nem csalnak, az ameriki politi­kusok túlnyomó részének fejezi ki a véleményét. S azt is meg kell állapítani, hogy magában Angliában főleg a baloldalon igen sokan találtatnak, akik teljes mértékben osztják Willkie nézetét, s akik azt szeretnék, ha a háború után legalább is valamilyen laza konföderáció jöjjön létre a brit birodalom tagállamai és az Egyesült Álla­mok között és hogy ezeknek A havazással Budapesten­ is bekö­szöntött a tél, a szovjet arcvona­lon azonban már jóval kanabban. Azok a számítások, hogy az orosz tél a keleti arc­vonalat állásha­rcokba merevíti, nem váltak valóra. A szov­jet hadvezetőség az elmélt télhez hasonlóan most is megkezdte kérlel­hetetlen hadviselését. Már egy hónap előtt szovjet hadifoglyok­­vallották, hogy Sztálin november 71-ére beje­­lentette az általános támadást. Ez az időpont elhalasztódott és most négy­­ nap óta folyik csak egy nagyarányú támadó szovjet had­művelet Sztálingrád térségében. A többi keleti arcvonalrészeken jel­zett támadások látszólag eltörpül­nek a Sztálingrád körüli ■ hadműve­letekkel szemben. Berlinben bizakodóan ítélik meg a helyzetet és hangsúlyozzák, hogy minden nagyarányú támadás kezdeti sikerekkel jár. Azonban a német hadvezetésnek mindig sikerült a helyzet fölött úrrá lenni. A német hadijelentés ma is őszintén beszámol a kezdő szovjet sikerekről. Elismeri, hogy Sztálingrádtól délnyugatra és a nagy Don-kanyarulataim a szov­jet nagy anyagi és emberáldozatot nem kímélve, betört a donmenti védelmi arcvonalba, ellenintézkedé­sek azonban folyamatban vannak. A háború A szovjet hírszolgálat szokásszerűen alaposan eltúlozza az eseményeket. Minden derűlátásunk mellett a mostani szovjetföldi harcok jelen­tőségét nem becsülhetjük le, de bi­zonyosra vesszük, hogy a német hadvezetés nagyvonalúsága minden részletnehézségen felül fog emel­kedni. Észak-Afrikában az események súlypontja ma is Tuniszban van. A hadi jelentések általánosságban csu­pán felderítő harcokról emlékeznek meg. A részlethí­rekben helység­nevekkel is találkozunk. Nevezetesen a felderítő harcok színhelye a ten­gely biz­ertai támaszpontjával szem­ben Mateurig terjeszkedett volna ki, egy brit—amerikai hadoszlop pedig Kaim­annál állana harcban a német elővédekkel. Ezen angolszász had­­oszlopnak Sousse volna hadműveleti célja és itt igyekeznék a bizertai erődövezetet Dél-Tunisztól elválasz­tani. Gabesről nincsen közelebbi hírünk, de e várostól nyugatra, Gafsa német kézre jutott volna. Bommel Agedabia vonalában nyil­vánvalóan csak utóvédeket hagyott vissza, amelyek a brit tüzérség fel­vonulása után az El-Aghella körüli mélyen tagozott védőállásba vonul­tak vissza, öt négym­otoros ellenséges bombázót. Egy saját repülőgépünk elveszett. Olasz hadijelentés A firenaikai arcvonalon és az alpira tuniszi határon felderítő oszta­gok tevékenysége folyt. Német repülőgépek az algíri vize­ken végrehajtott sikeres támadások során eltaláltak és súlyosan megron­ ÁLTALÁNOS KÉR­­ÜGYNÖKSÉG kéviseleteket keres, esetleg exportra is. Jelige: „Elsőrendű referenciák“ a Központi Hirdető Iro­dába, Erzsébet­ körút 23. társasága olyan politikát űzzön, amely fontosabbnak tartja a vi­lágnézeti imperializmust és a gazdasági nemzetköziséget a brit birodalom intaktságánál. Ha már most arra gondo­lunk, hogy Churchill és a kor­mányában most megerősödött konzervatív párt előbbre valónak ítéli a szőkébb angol, semmint a tágabb angolszász imperializ­must, s ha figyelembe vesszük, hogy Cripps konzekvensen min­dig a másik, az Amerikával pár­huzamos irányban haladt, ak­kor érthetővé válik, miért tette ki az angol miniszterelnök a kisebb hadikabinetből Crippset. Európa körül Német hadijelentés A Kaukázus vidékén a kedvezőtlen időjárás nem tett lehetővé nagyobb harccselekmény­eket. Sztálingrádtól délnyugatra és a nagy Don-kanyarulatban a szovjet ember- és hadianyag kíméletlen be­vetése árán betört a donmenti vé­delmi arcvonalba. Az ellenintézkedé­sek folyamatban vannak. A legutóbbi két nap kemény és változatos harcaiban többszáz ellen­séges páncélos harckocsit megsem­­misítettünk. A német légi haderő kötelékei — bár az időjárás nem volt kedvező a repülésre állandóan beavatkoztak a fok­on folyó harcokba. Magában Sztálingrádban csak helyi harctevékenység. Ab­llmen-tótól délkeletre össze­omlottak az ellenség ismételt heves támadásai több támaszpont ellen. A Vo­chon-torkolat vidékén légi támadással megsemmisítettünk ellen­séges szállítóeszközöket. A Kirenaikdban, valamint Tunisz és Algéria határán felderítő c­sapat­­tevékenység. A légi haderő nappal és éjjel tá­madásokat intézett Kirenaika nyu­gati részén összegyü­lekezett angol páncélosok és gépjárművek ellen. Az északafrikai felföldön zuhanó­bombázó repülőgépek kötelékei jó hatással támadtak gépesített oszlopo­kat és tüzérségi állásokat. A november 23-ára virradó éjjelen harci repülőgépek az Algír előtti statócélpontok bombázása során ne­héz bombákkal eltaláltak öt szállító­­hajót, köztük nagy­­személyszállító­hajókat és egy rombolót. Egy német búvárnaszád Órán előtt két torpedó­val eltalált egy rombolókkal bizto­sított cirkálót. Számolni kell a cir­káló elsüllyedésével. A légi haderő légelhárító tüzér­sége a Földközi-tenger vidékén lelőtt öt ellenséges bombázórepülőgépet. Franciaország nyugati partja felett német vadászgépek megsemmisítettek Egészséges fehér fogak­ minden ércos vámévá és széppé vará­zsolnak. Az előteljel tisztító hatású Chlor©­­dont-fogpaszta gondoskodik arról, hogy fogai nemcsak épek, hanem vakító fehérak­­ is maradjanak. Felkelés után és lefekvés eláll Chlorodont ______fogpaszta_____ -Magyar Nemzet. STEEP*. 194? NOVEMBER 71. FőzeléKszárító- BERENDEZÉS 20 mA­*a napi ternás lénre JA Állapotban MEGVETE IK­ K SÍRGŐBEN KERESTETIK. Ajánlato­kat kérjük „Készpéna 0350“ Jelicers Block ner J. hirdetőbe. Városház­ n. 1* gáltak öt ellenséges gőzöst, köztük egy nagyobb utasszállító hajót és egy torpedórombolót. A Földközi-tengeren a légvédelem hét ellenséges repülőgépet lőtt le, egy nyolcadik légi harc során zuhant a tengerbe. Olasz repülőgépek ismételten bom­bázták Mikabbci repülőterét Egyik olasz hajóegység, Mario Co­lossi sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt, a Földközi-tengeren elsüllyeszt­­ett egy ellenséget tengeralattjárót. A német hadvezetést a szovjet támadások nem lepték meg Zürichből jelenti a Bad. Tud.: A keleti arcvonalon folyamatban lévő harcokkal kapcsolatban a Reue­­Zürcher Zeitung berlini tudósítója többek között a következőket jelenti: .A német hadvezetést a szovjet táma­dások — amelyeknek előkészületeit már hosszabb idő óta megállapították — nem lepték meg. A támadónak sike­rült korlátozott mértékben egyes he­lyeken betöréseket elérnie, ez azonban semmit sem változtat azon, hogy az elhárító arcvonal fennáll és hogy az elkövetkezendő harcok elé teljes nyu­galommal tekintenek. Katonai ténye­zők szűkszavúságát az magyarázza, hogy a harc még teljes egészében fo­lyama­ti­an van s ebből kifolyólag semmit sem lehet azokról mondani. Érdekesek a német megállapítások a szovjet támadó csapatok állapotáról, illetve minéműségéről. Ezek a csapa­tok többnyire 40 éven felüli öreg kato­nákból és i­fjakból állanak, akik rész­ben csak igen rövid kiképzésben része­sültek. Az a benyomás alakult ki, hogy a szovjet­­ támadó csapatait nagy sietséggel állították össze, amiből az a kézenfekvő következtetés von­ható le, hogy a szovjet hadvezetőség támadását elhamarkodta, hogy ezáltal párhuzamba kerüljön az angolszászok északafrikai vállalkozásával. Berlin: A szovjet jelentések túlzások Berlinből jelenti az NST. A Don nagy kanyarulatában és Sztálingrádtól délre folyó harcokkal kapcsolatban hétfőn az esti órákban berlini katonai szakértők rámutattak arra, hogy ezen a vidéken a szovjet kétségtelenül nagy offenzívát indított a német és szövetséges csapatok állá­sai ellen. Amidőn a véderőfőparancs­nokság jelentése azt mondja, hogy az elhárító csatát a nagy Don-kanyaru­­latban vívják, ezzel kapcsolatban meg kell gondolni, hogy a folyó ezen a vidéken számos kanyarulatot tesz és az arcvonal eddigi helyzete neon min­denütt volt párhuzamos a Don folyá­sával. Mint az elmúlt tél nagy elhárító csatáiban, bizonyára most is előfor­dulhat, hogy a szovjet csapatok tö­megtámadásaikkal az első napokban egyik,másik helyen behatolnak a német állásokba. A német taktika azonban eddig mindig súlypontokat alkotott a védekezésnél, az ellenséges betörési helyeket elreteszelte és ismét helyre­­állította az­ arcvonal eredeti helyzetét. Berlini katonai körökben az a felfogás uralkodik, hogy a Don kanyarulatá­ban most folyó nagy elhárító csata az eddigi harcokhoz hasonlóan végződik. Az állítólagos sikerekről szóló szovjet jelentéseket német illetékes helyen túl­zásoknak minősítik, amelyek egyálta­lán nemm felelnek meg a tényleges hely­zetnek. A keleti a­rc­vonal többi szakaszain a legutóbbi napok folyamán nem került sor nagyobb harcokra. A német felde­rítő repülőgépek által megfigyelt nagy csapatösszevonások sem mozdultak meg mostanig a Rzsev és Leningrad térségében. Az ismételt erős német repülőtámadások az összegyűjtött csa­patok és hadianyag ellen valószínűleg lényegesen keresztezték a szovjet terveit. a/ááAWHKiálli A tengelycsapatok El Agheilánál levő fő­állásaikba vonultak Bernből jelenti a Búd. Tud.: Kairói jelentés szerint a Montgo­mery tábornok által Agedabia előtt félkörben állásba vitt brit nehéz tü­Bernből jelenti a Búd. Tud.: Algíri jelentés szerint a harcok he­vessége Tuniszban fokozódik. A brit 1. hadsereg kötelékei — mint az algíri jelentés közli — a h­ét végén a parti szakaszon igyekeztek tovább előrenyomulni. Ezek a csa­patok most Maseur közelében álla­nak, a bizerta­—tuniszi védelmi vo­­nal előtt. Anderson tábornok had­erőinek balszárnya az ellenfél fő állásai felé közeledik. Berlinből jelenti az Internnf. Az algír-tuniszi határterületen va­sárnap került sor a part közelében az első nagyobb harccselekményekre né­met és brit csapatok között. Ezek folyamán német páncélos alakulatok hosszabb, mindkét részről elkeseredet­ten vívott harc után a briteket vissza­vetették az algíri határ felé s erőtelje­sen utánuk törve, egy fontos vasúti csomópontot elfoglaltak. Tovább délre fekvő hegyi állásokat francia csapatok, térség hétfőn reggel megnyitotta A tüzet. A heves tüzelésre a tengely­­csapatok rövid ellenállás után vissza­vonultak El Agheilánál levő fő vé­­delmi állásaikba, német elővédekkel szembekerülve,, harc nélkül feladtak. A franciák, akik két nap óta amerikai parancsnokság alatt állottak, letették a fegyvert. A brit csa­patok között eddig franciákat még nem állapítottak meg. A Gafsa-oázis, amelyet november 20-áig Darlan-pártiak tartottak meg­­szállva, vasárnap óta német kézen van. A tengely­csapatok minden további hadmozdulata tervszerűen folyik. Ezzel összefüggésben megállapítható, hogy az egész tuniszi partvidék a tripoliszi határig a tengely ellenőrzése alatt állt Berlinből jelenti a MTI, hogy a Német Távirati Iroda jelentése szerint a német és olasz csapatok november 22-én folytatták hadműveleteiket a tuniszi algíri arcvonalszakaszon és további katonai fontosságú pontokat szálltak meg. A légi haderő felderítő tevékenységei segítségére volt a hadsereg kötelékei­­­nek. Tuniszban a harcok hevessége fokozódik

Next