Magyar Nemzet, 1942. november (5. évfolyam, 249-272. szám)
1942-11-25 / 268. szám
4 Napjaink, a... H. Gy. dolgozata Fiatalember keresett fel a urinai lektori minőségemben. Hamarosan kiderült, hogy mindössze tizenkilenc éves, Ilid szerénységgel nyújtotta át 85 gépírásos oldalra terjedő életbölcseleti művét, amely így élünk. Miért élünk, és Hogyan éljünk alcímek alatt elmondja: hogyan látja a szerző a világot, az élet értelmét és a boldog élet útját. Végigröppen azokon a kérdéseken amelyek a filozófusokat Tha- Lestől Bergsonig foglalkoztatták; foglalkozik vallással, civilizációval és kultúrával, a szerzett és öröklött jogok kérdésével, az embervédelem és embernemesítés problémájával, a munka értékelésével, a felelősség és bűn kérdésével és még sok mindennel. Célja az, hogy igazi emberi életre, mégpedig boldog életre nevelje olvasóit Nem volt nehéz belátnom, hogy az emberiség, amely — minden józan föltevést megcsúfolva — évezredek óta kézzel-lábbal küzd saját boldogsága «Ben nem fogja elfogadni ifjú barátom érvelt Nem fogadná el még akkor sem, ha a fiatalos könnyedséggel megérintett nagy kérdéseket nem 85 ha- IM 850. tudományos jegyzetekkel alátámasztott oldalon fejtenék neki. Nyilvánvaló volt, hogy az egyébként ügyesen és kellemesen megírt kis könyvet nem adathatom. Márdiktátni akartani a szokásos sajnálkozó levelet, amikor ráesett a szemem a könyv függelékére. Ez a függelék egy kis szójegyzék, amelyben a fiatal szerző ábécé-rendbe foglalja a művében előforduló fontosabb fogalmakat és mindegyikhez hozzáfűzi a néha egy-két szóra, néha egy-két mondatra terjedő meghatározást, ekként világítván meg az olvasó előtt, hogy milyen értelmet tulajdonít ennek vagy annak a szónak. Íme a szójegyzék címszavai: Anyag, boldogság, bűn, civilizáció, determináció, élet, életszemlélet, előjog, ember, emberiség, emberi szellem, embernemesítés, embervédelem, energia értékmérő, értelmiség, esztétika, etika, fatalizmus, fejlődés, felelősség, fikció filozófia, fogalom, folyamat, frázis gazdaság, gondviselés, hit, ideológia. Idő, igazság, imperializmus, intervencionizmus, ipar. Isten, jog, kapitalizmus, képesség, korszellem, kötelesség, kultúra, látókör, lélektan, létezés, liberalizmus, mesterség, metafizika, munka, műalkotás, művészet, nacionalizmus, nemzetnevelés, osztály, öntudat, önzés, örökölt jog, ösztön, pénz, politika, propaganda, protekció, specializálódás, szabad akarat, szabadgondolkodás, személyiségtudat, szerzett jog, szocializmus, születési nemesség, társadalmi helyzet, tendencia, tér, természet, törvény, tudat, tudatalatti világ tudatosság, tudomány, vallás, vétség, világnézet. Ez a néhány oldalas, igen értelmes kis lexikon persze nem tette kiadhatóbbá a könyvet, de igen rokonszenvessé tette a szerzőjét és gondolkodóba ejtett engem. Első gondolatom természetesen az volt: mennyi üres, nagyképű és felelőtlen fecsegéstől szabadulna meg a világ, ha valami tudományos és irodalmi illem kötelezővé tenné, hogy minden író legalább egyszer pályafutása folyamán ábécé rendben, világosan és röviden közölje olvasóival: milyen értelemben használ ő bizonyos szavakat. (Ha ennek technikai lehetőségét meg lehetne találni, a publicistákra még inkább ki kellene terjeszteni ezt a kötelezettséget.) A következő gondolatom gyakorlatibb természetű. A 85 oldalas életbölcseleti művet nem könyvnek néztem most már, hanem egy tizenkilenc éves ifjú dolgozatának, amelynek célja, hogy iskola, olvasmány és (annyi amennyi) élettapasztalat útján eddig megszerzett világképét rendszeresen összefoglalja. Nem tudom, milyen pán minapályára készül H. Gy. és milyen ered*■’ ménnyel fogja letenni egyetemi vizsgáit. De ha mint fölöttes hatósága abban a helyzetben lennék, hogy őt joggyakornoknak, körorvosnak vagy tanárnak nevezzem ki, megnyugtatna ennek a dolgozatnak az ismerete. Mit tud ez a fölöttes hatóság arról az emberről, aki diplomáját (egyéb okmányokról most ne beszéljünk) nyújtja be pályázati kérelmének mellékletéül? Csak azt, hogy szorosan vett szakmájában milyen eredménnyel (milyen szerencsével) vizsgázott. Arról a sok egyébről, ami a szellemi pályán működő ember igazi értékét jelenti, fogalmat sem adhat a diploma. Még az úgynevezett általános műveltségről sem. Hiszen ezt — úgy-ahogy — az érettséginek kellett megadnia. Tudjuk, mit jelent az érettségivel megszerzett általános műveltség s mi marad ebből szaktanulmányok öt-hat esztendejének elmúltával. Rászabadítunk a világra ezer meg ezer diplomást, hogy tanítson, gyógyítson, ítélkezzék, közigazgasson, emberek sorsát intézze és nem tudjuk, milyen fogalmai vannak az alapvető kérdésekről, fáradt-e egyáltalán fogalmak tisztázásával, meghatározásával, vagy élete végéig azon üresen fogja elkapkodni a levegőben feléje úszó fogalomhólyagokat, ahogy mások foglalkozásszerűen felröppentik? Kutyámat sem bíznám szívesen olyan emberre, akiről mindezt nem tudom — márpedig nap-nap után rá kell bíznom gyermekem szellemi fejlődését, családom egészségét, pörös ügyem vitelét vagy megítélését. S ha — quo Deuz »vertat — valaha komoly fladatokra, sorsok intézésére kellene kijelölnöm a megfelelő embereket, tehetetlenül állnék a szakmai diplomák és a protekciós levelek halmai közt. Vájjon lehetetlenség-e megvalósítani ezt a gondolatot, amelyet H. Gy. dolgozata ébresztett bennem? A gondolat röviden ennyi: az egyetemek minden fakultásán tartozzék hozzá a diploma megszerzéséhez egy szakmától független dolgozat, a jelölt általános világképének vázlata s a végén a dolgozatban előforduló lényeges fogalmak meghatározása. Ez a függelék szinte fontosabb magánál a dolgozatnál. Valószínű, hogy a nagy többség dolgozata nem lenne egyéb a mindenkori hivatalos világszemlélet és „Gesinnung“ óvatos és egyébként többé-kevésbbé sikerült összefoglalásánál; a jelölt szellemi képességei, gondolkozásának önállósága, de még jelleme és embersége is inkábba fogalommeghatározásokból derülnének ki. Ennek a dolgozatnak értékelése, úgy gondolom, külön szerepelhetne a diploma mellett, esetleg — mint az angol iskolákban szokás — nem „osztályzat“, hanem tömör jellemzés alakjában. Valamennyire ellensúlyozná ez az egyetem tömegmunkáját, hiszen ami kevés alkalma a tanárnak egyáltalán akad, hogy tanítványát megismerje, az is csak a szakmai tudással kapcsolatos. A jogi fakultás még ilyen alkalmat sem ad. Amit pedig a tanár megtudott tanítványának emberi mivoltáról, általános műveltségéről és egyéb szellemi tulajdonságairól, azt nem adhatja tudtára az illetékeseknek, hiszen ő a diplomáiban csak a szakmai tudást osztályozhatja. ...És mily szép lenne már az is, ha az emberek megszoknék, hogy a legnagyobb és legszentebb szavakkal nem szabad értelmetlenül, felelőtlenul' handabandázni! Benedek Marcell VOCET, till IV. Károly karai 2S (Városházák Vili, Mária Teréziánér ) TV Aranyéremmel kitüntetett terv a Nemzeti Stadion és a vásár-pavillonok felépítésére A nemzetközi vásár megnyitása idején minden évben ismételten felmerül az új kiállítási terület létesítésének kérdése. Néhány év óta egybekapcsolódott a kiállítási csarnok és a nemzeti stadion terve és megerősödött az a gondolat, hogy a két országos érdekű telepet egymás mellé kell elhelyezni. Hamarosan meg is találták alegalkalmasabb és legmegfelelőbb helyet s ez: a Lágymányos. A nemzeti díszhelynek kijelölt terület egy részén azonban még ma is ott van a lágymányosi tó. Ennek a vízterületnek jórészét már feltöltötték, de a háború miatt a munkálatok megakadtak s még egy-két évi földhordási munkára van szükség, hogy itt épületeket lehessen emelni és a nemzeti liget fáit el lehessen ültetni. Az építőművész nem törődik a földterület mai egyenetlenségével, hanem a művész előrelátásával már most megálmodja, megrajzolja a jövő színpompás képét, amely majd itt fog szemünk elé tárulni, a vizenyős, homokos, katángkórós mai Lágymányoson. K. Császár Ferenc építész-tanár nagyon érdekes tervet készített a vásár és a stadion elhelyezésére. Az elgondolás igen célszerűen oldja meg a nehéz tervezési problémát. A gyakorlati és művészi szempontokat figyelembe vevő terv megnyerte a Közmunkatanács tetszését is. K. Császár Ferenc munkáját a Közmunkatanács aranyéremmel tüntette ki. A legilletékesebb fórum által is elismert, jónak és helyesnek tartott tervezet szerint a Lágymányoson 200 holdnyi terület rendezésére kerül majd sor. A kiállítási pavillonok és a sportcsarnokok a Horthy Miklós-híd budai hídfőjénél kezdődően a Szentkorona-út, Budafoki-út, az Elektromos Művek és a Duna által határolt földrészen létesülnének. A Szentkorona-út és a kelenföldi vasúti vonal közé jutna az új épületeknek és rendezett területeknek jelentősebb része. A Dunától kiindulva 80 méter széles, 750 méter hosszú díszútvonalat jelölt ki a tervező tanár. Az út végén, a Budafoki út környékén épül fel a Nemzeti Stadion. Az út két oldalán úgynevezett tornadísztér húzódik. Ez az út- és térterület 200.000 ember felvonulására lesz alkalmas. A díszút másik végén a Dunapartot úgy rendezik, hogy a személyhajók ott kiköthessenek A dísztér mellett jobbról és balról építik fel a kiállítási pavillonokat. Külön helyet kap a kézművesipar, a nehézipar, a textil- és építőipar, a főváros vállalatai, a mezőgazdaság, a népművészet. A rakpartot száz méterre szélesítik Itt 2000 autó számára készítenek várakozóhelyet A Szentkoronánkál, kiemelkedő 8—10 emeletes szállodát építenek. A Szentkorona-út és a Verpeléti út elágazásánál már most úgy épülttek a bérpaloták, hogy körforduló körönd létesül. Itt akörönd egyik épületében helyezik el a központi adminisztrációs hivatalokat. A sport számára különböző méretű csarnokokat és pályákat építenek az építésztanár elgondolásai szerint. Lesz két versenypálya, 12 teniszpálya 12.000 néző befogadására alkalmas hokipálya. A Dunaparton nyitott és fedett medencékkel 20.000 nézőt befogadó úszóstadion kerül. Lesz még 40.000 nézős motorpálya, amfiteátrális tribünnel épülő kézilabdapálya, két atlétikai sporttelep. A vasúttól kifelé tervezik az olimpiai falut 50 villával. A 20.000 négyzetméter alapterületű nagycsarnokban télen futballversenyeket rendeznek tavasszal és nyáron kiállítás céljára szolgál. K. Császár Ferenc az állandó kiállítási és sporttelep megtervezésénél figyelembe vette a közlekedési szempontokat is. A Lágymányosnak ezen a részén közlekedési gócpontot lehet kialakítani. Itt megy a 06-os villamos, a 10-es autóbusz, s másik oldalon a HÉV és ide tervezik a lágymányosi MÁV-pályaudvart. Sőt, a földalatti gyorsvasút egyik szárnya is innen ágazik el a belső városrészek felé. Most már csak az van hátra, hogy K. Császár Ferenc nagyszerű terveit minél előbb megvalósítsuk. . Magyar Nemzet SZERDA, 1945 NOVEMBER 53. FŐVÁROSI RUHAGYÁRI ÜZEM aautialra alkalmaz ős-keresztény, hosszabb irodai gyakorlattal bíró, szép írású tisztviselőt (net) Sajátkezűség írt ajánlatok eddig! működés megjelölésére! ..Kifogástalan munka pr.fi“ jeligére Bolckner hirdetőirodájába, IY„ Városház-utca 1® táti ezüsihez forduljak? Tisztelt Szerkesztőség A Magyar Nemzetnek van egy rendkívül érdekes rovata. Címe: „Ezt írja az Olvasó“. Mondhatom, nem csekély érdeklődéssel olvasom el mindig az itt közölt panaszos leveleket, melyeknek legtöbbjére, azt hiszem, valamennyiünk sóhajtva bólint, ami azt jelenti, bizt ez így van, sajnos. Olykor nyugtalan hozzászólások is követik e sorokat, azután csend lesz megint, sűrű temetői csend, a siránkozók elhallgatnak, bizonyára olyasmire gondolva, hogy a közléssel elért eredmény ugyan vajmi kevés, de legalább jól kipanaszkodják magukat — és ez is valami. E rovatnak szerintem akkor volna értelme, ha az abban nyilvánosságra hozott dolgokat az igen lisztért Szerkesztőség azok elé volna szíves juttatni, azoknak az íróasztalára tenné le, akik az illető kérdésben valóban segíteni tudnának. Remélve, hogy ez az egyszerű ötletem valamennyi olasótársam tetszését meg fogja nyerni, magam is panasszal jövök, amely bizonyára nemcsak az én feljajdulásom. Ahol lakom, gőzfűtés van. A lakásom azonban csak igen enyhén melegek, kimondom: hideg. Nemcsak én vagyok állandóan meghűlve és a hozzám tartozók, de a betegeim is (mert orvos vagyok) egyre arról panaszkodnak, hogy a várószobában megfagynak. Kérés, levelek, ügyvédi felszólítás mit sem érnek. Hol, merre, kitől tudhatnám meg, hogy van-e erre az állapot, segítség? Mit kell tennem, hová kell fordulnom, milyen adatokat, kell felsorakoztatnom, hogy a Lakásomat, (nota bene: a pénzemért!) tűrhetően, fűtsék? Tűrhetően, mondom, mert én nem dúskálkodni akarok a melegben, hanem olyan fűtést akarok, amely mellett nem leszünk betegek. Azzal, hogy — szokás szerint — mások is helyeslőleg hozzá fognak a levelemhez szólni, nem sokat érek. Én — ismétlem — a sablontól eltérően, precíz, pontos választ akarok a komoly, értékes útbaigazítást, hogy mi módon segítsek magamon, mert így nemcsak én és a családom betegszik meg, de a prakszisom is tönkremegy és a betegegnek igazuk is van, ha elmaradnak. E házban, ahol lakom, a lépcsőház még napfényes időben is olyan sötét, hogy pácienseim állandóan panaszkodnak miatta, emiatt is. Tessék elképzelni már most, mi van itt télen és különösen most, mikor a® égőket egész nap még fekete papír is borítja, amelyen a fény csak egy ujjnyi nyíláson pislákolt lefelé. Minap levélben kértem a háziúrtól ennek a tarthatatlan és tűrhetetlen állapotnak is a megszüntetését. Az eredmény itt is: nulla a köbön. A kérdésem ismét: hova, kihez forduljak, hol, honnan várható eredményes segítség az ilyesmi ellen? Dr. J. J. B. Mégegyszer az „is" Tisztelt Szerkesztőségi Nem kenyerem ugyan a nyelvészkedés, de mindig arra törekedtem, hogy szakirányú írásaimat helyesen fogalmazzam, így hát nagy érdeklődéssel figyeltem az „is“ szócska körül indult vitát. Szeretnék csatlakozni a vitázókhoz, mert úgy az első cikk íróija, mint pedig a hozzászólók, kik túlnyomó számban a színigazgatónak adtak igazat, figyelmen kívül hagytak egy fontos körülményt, amelynek megvilágítása után nem érdektelen. A sokat vitatott mondat (helyesebben a mondattöredék, mert csak a gondolat első feléről van szó) nem egyöntetű szerkezetű, ezért helyessége vagy helytelensége felett nem is lehet egyetlen érv vagy szabály alapján ítélkezni. „Ha rossz is voltál“ tulajdonságot fejez ki a „rossz“ melléknév és a „lenni“ segédige útján, „ha meg is kínoztál“ viszont cselekedetet jelent igekötős igével kifejezve. A kétféle szerkezetű mondattöredékekre más és más szabályokat kell alkalmazni. Ezt legjobban úgy világíthatjuk meg, hogy egyforma szerkezetűre alakítjuk a mondattöredékeket. Az, akinek a kínzást szemére vésik, nyilván kegyetlen termézetű, mondhatjuk ehát (anélkül, hogy az értelmen érdemi változtatást tennénk): „Ha rossz is voltál, ha kegyetlen is voltál — én szerettelek.“ Nyilvánvaló hogy a mondat így hibás, mert két előfeltétel (rossz és kegyetlen) teljesüléséhez köti egy ténynek (szerettelek) bekövetkezését. Az írónak nem lehetett célja e fajta kijelentés, hacsak lelkileg erősen rendellenes egyént nem akart jellemezni. Biztosra vehetjük, hogy nem ez volt a szándéka, hanem a szeretet oly mértékét akarta szemléltetni, mely túlteszi magát rosszaságon és kegyetlenségen. Ha ez így van, akkor a színigazgató jogosan és helyesen változtatta meg a szórendet, mondván, hogy „Ha rossz voltál is, ha egyetlen voltál is — én szerettelek“ Valószínű, hogy az első töredék trukás szórendjének bántó disszonanciája a közbeszólás hevében elfedte a magában helyes második töredéket és így került sor arra, hogy a szórendet abban is megfordítják Itt azonban figyelembe kell venni a magyar nyelvnek azt a sajátosságát, hogy az igekötőt az állító kijelentések kivételével elhasítja az igétől. Hiszen azt mondjuk, hogy ..rosszvoltál és megkínoztál“, de ..nem voltál rossz és nem kínoztál meg“, továbbá „ha rossz sem voltál, meg sem kínoztál — mégsem szerettelek“ vagy „a csomagot el is készítettem, meg is címeztem, fel is adtam, ki is fizettem“, sőt „ha a csomagot el is készítettem, meg is címeztem, fel is adtam, ki is fizettem — nem biztos, hogy holnap megkapja“. Úgy vélem tehát, hogy a sokat vitatott mondat helyesen így hangzanék: „Ha rossz voltál is, ha meg is kínoztál — én szerettelek“. Mint elöljáróban említettem, nem vagyok sem író, sem nyelvész; nem is tudnám fenti véleményemet szabatosan indokolni és helyességét bizonyítani. Ha mégis hozzászólok a kérdéshez, nem az vezet elsősorban, hogy az „is“ szócska körüli vitában véleményt mondjak, hanem annak a nyelvi sajátságnak kidomborítását tartom fontosnak, amely a magyarban egyedülálló (nem tudom, megvan-e a rokon nyelvekben) és amely nyelvünket színessé, változatossá teszi. Ez a sajátság az igekötő sáv hasadása: nem lehet vele eléggé foglalkozni, helyes gyakorlását, szabályait vagy szokásait eléggé ismertetni, tanítani. Sajnos, nagyon sokszor alkalmazzák helytelenül a hasadást — nem kell rögtön az egyszeri baka esetére gondolni a „verstanden? — ver“ kérdés-felelet kapcsán —, sokkal közelebbi példákat lehetne naponta gyűjteni. Vigyázzunk tehát nyelvünknek erre a különleges kincsére, ne engedjük sem feledésbe menni, sem pedig helytesen használat folytán elértékteleníelni, elkopni. Befejezésképpen még egyszer viszszatérek az „is“ szócskával kapcsolatos véleményemre. E szócka rendszerint lehasítja az igekötőt az igéről. „Meg is látná magát benne, ha az éj nem közelegne“ ” Petőfipélda könnyen módosítható ilyenképpen: „ha meg is látná magát benne, ekkora tükör öltözködéshez nem elegendő“. Ha össze is szedhetnék és közölhetnék is sok további példát, a rövidség érdekében cak egy kétes értékű és gyenge ellenpéldára szorítkozom. Ismeretes az apacslegénnyel kapcsolatban „Ha megversz is, imádlak én“, mely minden bizonnyal az idegen nyelvből való fordítás és az adott dalam megritmus kényszere alatt láthatott napvilágot. Érdi Róbert ,oki, gépészmérnök.