Magyar Nemzet, 1942. december (5. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-01 / 273. szám

¡• • e-w,- j-i - , -■ . va'Vi FERENC JÓZSEF KESERÜVIZ Churchill beszéde visszaszorítása után megalakí­tott brit birodalmi bizottságba meghívták az Egyesült Álla­mok képviselőit is. Pillanatnyilag tehát úgy lát­szik, mintha a Cripps és a Dar­­lan körül támadt angol—ame­rikai disputa nemcsak az angol és az amerikai felfogás közti különbségre világított volna rá, hanem mintha valamiféle köze­ledésre is vezetett volna az Egyesült Államok irányában. A finn parlament elnöke üdvözölte Magyarországot Helsinkiből jelenti az MTI. Vainö Hakkila, a finn parlament el­nöke az 1943 november 21-én tartott néprokonsági nap alkalmával a követ­kező üdvözletét intézte Magyarország­hoz: A mai napon Finnország meleg üd­vözletét küldi Magyarországnak. Orszá­gunk, melyet a moszkvai békében föl­daraboltak, miután bátor hadseregünk fegyvereinek segítségével az igazság­talanság diktálta határokat ledöntötte, újra szabaddá lett. Boldogok vagyunk, hogy az újjászületett Finnország nevé­ben üdvözölhetjük a rokon országot, mely szintén visszaszerezte nemzeti­­egységét. Ma, amikor a néprokonság napját ünnepeljük, hangsúlyozni kívánjuk, hogy mindazok a kulturális és baráti kapcsolatok, melyek népeink évtizedes, kitartó, őszinte munkássága révén létre­jöttek, a háború folyamán erősödtek és még jobban elmélyültek. Finnország és Magyarország közeledésének alapja a finn-ugor rokonság. Együttműködé­sünknek tulajdonképpeni kezdeménye­zői a két nép tudósai, kik értékes kutató munkájukkal elindították az eszmét. A két nemzet történelmi múltja,a­mely a szabadságért való állandó harc­osokról tanúskodik, az összetartozás ér­zését még jobban elmélyítette. Egyi­künk sem kapott ingyen semmit, min­dent saját erőnkkel és nehéz munká­val szereztünk meg. De éppen ezért nem vesztette el egyik nép sem élet­erejét, mindegyik megbecsüli az elmúlt évszázadok eredményeit és meg van győződve róla, hogy a mai generáció képes arra, hogy megvédje azokat. Ismerjük azokat a nagy tetteket, melyeket a magyar hazájáért és sza­badságáért véghezvitt. Remélem, hogy az utolsó évek kemény védelmi harcai megmutatták magyar testvéreinknek, hogy bennünk is él a lángoló szabadság­szeretet. És most nemcsak rokonság kapcsa köt össze bennünket, hanem a fegyverbarátságé is. A népvándorlás idején elvált népek újra kezet nyújta­nak egymásnak, szívüket ugyanaz az eszme és ugyanaz a reménység tölti el, mindegyik bízik saját­­ erejében és a boldogabb jövőben, melyet becsületes munkával és áldozatos harcok árán a haza szabadságának jegyében fog el­nyerni. A finn nép ma egységesebb, mint valaha. Szabadságszeretete mindenek­­fölött áll és ez ad erőt ennek az északi népnek, hogy csorbítatlan "egységben őrizze meg arcvonalát. Ez a harcoló Finnország küldi üdvözletét a bátor magyar testvéreknek. Amszterdamból jelenti a Német Távirati Iroda. Mint a brit hírszolgálat jelenti, Churchill vasárnap este a rádióban beszédet intézett a brit nemzethez és a világhoz. Churchill arra a végső következte­tésre jutott, hogy „az eddigi esemé­nyek közül semmi sem teheti jogossá azt a reményt, hogy a háború nem sokáig fog tartani és hogy már nem várnak reánk keserves és véres esz­tendők.“ Churchill azt mondotta a többi között, reméli, hogy „már le­küzdötték azokat a borzalmas veszé­lyeket, amelyek megsemmisíthették volna életünket és mindazt, balaink van“. Churchill elutasította „a jóslá­sokat olyan csatákról“, amelyeket még nem harcoltak végig. Azonban a legnagyobb bizalmát fejezte ki Alexander és Montgomery táborno­koknak. Az északafrikai vállalkozás célja a miniszterelnök szerint az, hogy a tengelyhatalmakat Tuniszból „kisöpörjék“, hogy azután a levegő­ből fenyegethessék Dél-Olaszországot. Franciatországról szólva azt mon­dotta, hogy „a franciáknak maguk­nak kell dönteniük Franciaország sorsáról“. Reméli a gaulleizmus „uralkodó befolyását“. (MTI.) Amszterdamból jelenti a Német Távirati Iroda. Churchill vasárnapi rádióbeszédé­ben kijelentette még, hogy Afrika „ugródeszka“ ahhoz, hogy „közel­harcba“ juthassanak az ellenséggel. Rámutatott arra, hogy a Földközi­­tenger újramegnyitása milyen fontos a katonai forgalom szempontjából és hogy ezzel szükségtelenné válna a Jóreménység-fok körüli hosszú ke­rülő út. Ezzel „talán“ igen erős csa­pást lehetne mérni a tengernyit­­járókra Az északafrikai part fölötti uralom azzal az előnnyel is jár, hogy ott a légi térben új arcvonalat leh­et majd létesíteni. A harc idejének rö­videbbé tételére szükséges ugyanis, hogy az ellenséget a levegőbeli sza­kadatlanul és a legnagyobb eréllyel harcra kényszerítsék. Ezzel kapcso­latban igyekezett a német légi fegy­vernemet „értéktelen aktívumnak“ feltüntetni a szerinte állandóan nö­­vekvő brit, északamerikai és szovjet légi erőkkel szemben. A francia északafrikai hadműveleteknek az a céljuk, hogy a szövetségesek a há­ború súlypontját Olaszországra he­lyezhessék. H ha majd „adott Hehen elsöpörjük az ellenséget a tuniszi csúcsról“, akkor egész Dél-Olasz­­országot súlyos légi támadásoknak vetik alá. Ezzel kapcsolatban Chur­chill nem mulasztotta el, hogy heves támadásokat ne intézzen Mussolini ellen. Az afrikai sikereknek azonban nem szabad elterelniük a ügyeimet — mondatta Churchill a továbbiak­ban — azokról a „hatalmas csapá­sokról“, amelyeket a szovjet mér a keleti arcvonalon. Sztálin katonai vezetését Churchill „kiválónak“ mon­dotta. Midőn az északafrikai támadást tervezték — mondotta a továbbiak­ban —, már akkor előre látlák, hogy azonnali visszahatást fog majd­ ki­váltani Franciaországban. Churchill Itt megismételte azt a valótlan ál­­­­lást, hogy Németország meg akarta kísérelni a touroni francia hajóhad lefoglalását, majd annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy a „har­coló Franciaország“ szelleme ural­kodó befolyást fog gyakorolni a francia nemzetre. Kijelentette ezután, hogy semmit sem ígér és semmit sem jósol. „Nem akarjuk magunkat — mondotta szó szerint — a szerencsé­nek bármily szépnek is tűnő csalóka álomképeitől vezettetni.“ Nem tud semmi olyan eseményről, ara oly jo­gossá tenné azt a reményt, hogy a háború nem fog sokáig tartani, vagy hogy még nem állnának Nagy-Bri­­tannia előtt további keserű és véres évek. Fájdalmas tapasztalatok vár­nak még Angliára, ha erőkifejtésében alábbhagy s nem lesz egységes, mi­előtt a győzelmet „végleg“ kivívná. Churchill rámutatott arra, hogy csak­nem egész Európa Németország ural­­mában van s hogy millió és millió munkaerő áll rendelkezésére a hadi­anyagtermelésre s az „oly sok termé­keny föld“ megművelésére. Az ango­loknak meg kell gondolniok azt is, hogy eddig még a német hadsereg­nek csak kicsiny százalékával volt dolguk, hogy a tengeralattjáró háború nem csökkent, hanem erősbörlik és még jóval gonoszabbá is válhati­k, „mielőtt javulás állna be“., Churchill végül lehetségesnek mon­dotta, hogy az európai háború ha­marabb ér majd véget, m­int az ázsiai. Eb­ben az esetben Anglia azonnal a Föld másik részére dobná haderőit, hogy segítségére siessen az Egyesült Államoknak, Csungking-Kínának, min­denekelőtt pedig Ausztráliának és Új- Zélani­nak Japán elient küzdelmük­ben. H Ha a háború így végződne — két részletben —, akkor „a tárgyaló­asztalnál jóval bajtársiasabb szellem uralkodna, mint annak idején a Ver­sailles- győzők között“. Annak idején már túl voltak a veszélyen s elsza­kadt a szövetségeseket egybefűző kö­telék. Nem volt olyan közös felelősség­­érzés, mint amilyen lesz akkor, ha a győztes nemzetek, amelyek immár urai az egyik hadszíntérnek, leg­nagyobbrészt még vállvetve együtt küzdenek egy másik hadszíntéren, é — Churchill — ezért azt reméli, hogy e háború végén Euró­pa problé­mái számára jobb megoldást talál­nak majd, mint egy negyedszázaddal ezelőtt. Churchill végül ügyelmeztette az angolokat, készüljenek fel, hogy szembenézhessenek egy „komoly és szörnyű év sorscsapásaival és problé­máival“. Churchill rádióbeszédében hangoz­tatta még, hogy „semmiféle hival­kodó, szónokiasan dicsekvő hangu­latnak, saját maguk túlbecsülésének nem szabad elhomályosítania az an­golok gondolkodását“. Churchill az­után sorra vette azokat a pillanato­kat, amelyek ebben a háborúban kriikusak voltak Nagy-Britanniára, az államoknak és fajoknak — mint mondotta — erre a „csodás egyesülé­sére“. Nem akar azonban , vitázni“ arról, hogy ezt az egyesülést brit bi­rodalomnak (empire) vagy brit kö­zösségnek (commonwealth) mond­ják-e. Az angoloknak most is az előttük álló nehéz és valószínűleg hosszas feladatokra két­ figyelmüket fordíta­niuk és azokra a súlyos kötelessé­gekre, amelyeket vállaltak. Az északafrikai háborúról szólva, Chmrhili emlékeztetett az óriási tá­volságokra, amelyekre a háború ott kiterjed s amely óriási teljesítménye­­ket és ön­­­egtagadást követel a csa­patoktól. Az ézzaluiyuga lufrikai és nyugatafrikai angol—amerikai akció sok váratlan eseménynek vott kitéve. Rámutatott arra, hogy ez a vállalko­zás „az Egyesült Államok elnökének vezetése és felelőssége alatt“ áll. A brit első hadsereg Eisenhower ame­rikai tábornok parancsnoksága alatt áll. Támadásra szólító parancsainak — mondotta Churchill — pontosan eleget teszünk. Ezekben az akciók­ban az angolok és az amerikaiak kénytelenek voltak nagyszámú hajó­jukat kitenni a tengelyhatalmak tá­madásainak. E vállalkozásban elve­­szett angol—amerikai hajótér min­den tonnájáért — mondotta Chur­chill — Észak-Afrika és Nyugat- Afrika francia kikötőiben mintegy két tonna hajóteret kaptunk vissza. Churchill kiemelte még, hogy Alexan­der tábornok c­alamoini vál­alkozásá­­nak idejét pontosan megállapították, hogy összhangba hozzák a nyugati nagy rajtaütéssel. Alexander sikeré­nek az volt a célja, hogy a barátsá­gos érzelmű országokat felbátorítsa szigorú semlegességük fenntartására. Ezzel a sikerrel az észak- és nyugat­afrikai csapatok előtt szemléltetni akarták a számokra kínálkozó al­kalmat. (MTI.) Londonból jelenti az NST. Churchill brit miniszterelnök va­sárnap beszédet intézett az angol néphez és hangsúlyozta, hogy túlzó derűlátás a háború hamaros befeje­zésében bizakodni. Churchill foglal­kozott a touloni eseményekkel és megállapította, hogy azok hatását francia belpolitikai vonatkozásban előre lehetett látni. A szövetségesek abban látják a minapi francia esere­mények számukra előnyös hatását, hogy — amint Churchill mondotta — Vichy uralma megszűnt. Az angol miniszterelnök feltűnően igyekezett, hogy ne kelljen kitérnie Darlan sze­repére. Ezzel szemben aláhúzta, hogy a pillanatnyi sikerek senkit sem jo­gosítanak fel, hogy a szövetség sok közeli győzelmében irigyjel. Nem szabad elfelejteni, mondotta, hogy egész Európában Hitler az úr, Gü­­­ring pedig kij­lentette, hogy a néme­tek semmi szín alatt sem fognak éhezni. Az angol nép továbbá azt sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a német tengeralattjárók által oko­zott veszély a jövőben még sokkal fojtogatóbb lehet. Churchill rádió­beszédét néhány olyan gondolánál fejezte be, amelyeket maga is „spe­kulációnak“ minősített. Ezekben el­mondotta, hogy abban az es­tben, ha az európai háború előbb befeje­ződnék, mint a távolkeleti, akkor Nagy-Britannia minden rendelkezésére álló hadierejét Japán ellen fordítaná. Közben azonban szövetségeseivel tár­gyalások­ba bocsátkozna Európa jövő rendje ügyében. ÜAIS£HH£R-3 EHZIT Magyar Nemzet KEDD, 1942 DECEMBER 1 Gayda: Olaszország nem óhajt különbékét Rómából Jelenti a Magyar Távirati Iroda: Virginia Gayda a „Voce d’Italia“ vezércikkében foglalkozik a „Nine­teenth Century“ angol folyóirat isme­retes cikkével, amely világos utaláso­kat tartalmaz arra nézve, hogy angol győzelem esetén milyen sors várna Európára. — Ebből a cikkből — írja Gayda -­­mindenki megtudhatja, hogy miért harcolnak az angolok és milyen ter­vek húzódnak meg az atlantióceáni alkotmány mögött. Az angol tervek a szent szövetség korának zsarnoki elgondolásaihoz hasonlítanak. Mint a cikkből kitűnik, az angolok Ú sz­óban vannak vele, hogy az Európa feletti uralom elnyerése érdekében minde­­nekelőtt szükség van a föld­közlten­­geri uralomra, amelyet csak úgy tud­nak megszerezni, ha először leverik Olaszországot. Az angol cikk világo­san megírja, hogy Anglia célja: külön­békére kényszeríteni Olaszországot. Olaszországot el akarják távolítani a Balkán-félszigetről, le akarják fegy­verezni és át kell adnia Isztriát Jugo­Berlinből jelentik. A Német Távirati Iroda diplomáciai szerkesztője írja: Az a kép, amelyet a brit miniszter­elnök vasárnap elmondott rádióbeszédé­ben vázolt, „igazi Churchill-kép“.A fe­kete és fehér színeknek az az alkadná­­zása jellemzi, amely a tárgyilagosság látszatát akarja ébreszteni, a valóságban azonban a sötét alapszíneket nem tudja semmiféle Fala Morgana-színekkel el­fedni. Churchill kénytelen bevallani, hogy az angoloknak fel kell készül­niük, hogy szembenézhessenek „e­ak komoly és szörnyű év sorscsapásaival". Beismerte azt is, hogy idáig nem tör­tént semmi, ami jogossá tehetné azt a reményt, hogy a háború hamarosan befejeződik. Bizakodó hitét, amellyel hallgatóit újabb és újabb erőfeszíté­sekre­­— verejtékre, vérre és könnyekre — igyekezett ösztökélni, mérsékelt az a komor hang, amely a következő figyel­meztetésben csendül ki: „Nem akarjuk magunkat a szerencse bármily szépnek is tűnő csalóka álomképeitől vezettetni." Aji ez elsősorban a katonai hely­zetre, amelyet Churchill igyekezett so­ka­t ígérőnek feltüntetni, anélkül, hogy el tudta volna vitatni az ellenfélnek — különösen az ellenséges búvárnaszádok­nak — ütőerejét. Bevallása szerint az egyiptomi támadással és az amerikaiak­nak ezt követőleg Francia-Afrikába tör­tént betörésével azt akarták elérni, hogy a német—olasz afrikai sereget harapófogó mozdulattal megsemmisít­sék. Ez a cél nem valósult meg, úgy­hogy a megjelölt további cél, vagyis az, hogy Észak-Afrikát ugródeszkául hasz­nálják fel Európa elleni előretörésre, még kiharcolandó feladat. A kiábrán­dulás amiatt, hogy nem sikerült egy francia áruló csoport segítségével meg­szerezni fontos délfranciaországi Já­szláviának, le kellene mondania Pan­­tel­erráról és természetesen Abesszi­­liáról is. Líbia és Kirenaika sorsát angol hadászati érdekek határoznák meg, de lehet, hogy Olaszországot nem zárnák ki teljes­en erről a te­rületről.­­ Az angolok meg lehetnek róla győződve, hogy Olaszország nem óhajt semmiféle különbékét és hogy az olaszok harcolni fognak mind­addig, amíg jogaikat el nem ismer­tetik — írja Gajda. Az angol lap Kü­zép-Európával kapcsolatban is fan­tasztikus terveket szellőztet és egy még képtelenebb versaillesi rendszert akar felépíteni nagyobb Lengyel­­ország, Cseh-Szlovákia és Jugoszlávia feltámasztása útján. — Mindez egyáltalában nem ijeszt meg bennünket — mondja a vezér­cikkíró­­—, mindenesetre jó azonban, ha az angolok és most árulják el ilyen leplezetlenül terveiket Az euró­pai népek annál világosabban fogják látni, hogy tulajdonképpen miről is van szó s miért kell mindenáron harcolni és győzni. maszpontoknak vagy éppen a francia hajóhadnak birtokát. Churchillt düh­kitörésre ragadtatja a tengely biztosító rendszabályai, terrortámadásokkal való ádáz fenyegetésekre az olasz nép és vad sértegetésekre a Duce ellen. Abból a módból, ahogyan Churchill az olasz, valamint a francia kérdést kezeli, érde­kes következtetéseket lehet vonni a „szövetségesek" katonai helyzetének kilátástalanságára, amelyet politikai üzelmekkel akarnak ellensúlyozni. Mintha bizony Európa népei nem tanul­tak volna semmit az első világháború­ból és mintha zsarolási kísérletekkel meg lehetne rendíteni sorsközösségeket. Chur­chillnek ne legyen rá gondja, hogy hogyan fog Olaszország vála­szolni. Az angol miniszterelnök minden­esetre elég óvatos volt ahhoz,­­ hogy Afrikában küzdő saját tábornokainak nem ajándékozott előre túlságosan sok babért és közelfekvő okokból a fran­ciaafrikai vállalkozás vezetését és a vállalkozásért való felelősséget készsé­gesen, az Egyesült Államok elnökének engedte át. A visszavonulás útját nyitva hagyta a maga számára azzal a hangsúlyozott megállapítással, hogy nem ad jóslatokat olyan csatákról, amelyeket még nem harcoltak végig. Különösen érdekes felvilágosításo­kat nyújtottak Churchill fejtegetései a háborús célokról. „A legfájdalmasabb tapasztalat várna ránk — mondotta —, ha arról akarnánk vitatkozni, hogy mit kezdhetünk majd győzelmünkkel, mielőtt még a győzelmet kivívtuk“. Visszautasította azt is, hogy vitába bocsátkozzék az „empire" és „british comroonwealth“ (birodalom és brit közösség) fogalmakról és ezek jelen­téséről. Ezzel azonban beismerte, hogy az angolszász táborban mélyreható nézeteltérések állnak fenn abban a tekintetben, hogyan alakítsák ki a jövőben a világot, — nem is beszélve Szovjet-Oroszország külön óhajairól. Churchill — mint nyíltan bevalla —■ örömmel üdvözölné, ha a háború Európában hamarább befejeződnik, mint Kelet-Ázsiában, mert ez módot nyújtana arra, hogy Anglia m­egmen­­tőként jelentkezzék a végszükségletben a Csendes-óceánon és ezzel bizonyos jogokat érvényesíthessen. Ezt a sokat­mondó óhaját a következőképpen szö­­vegezte meg: „Mialatt mi ilyen módon a Távol-Keleten el leszünk foglalva, tárgyalóasztalhoz kell ülnünk az Egye­sült Államokkal, Oroszországgal és a többi érdekelt szövetséges hatalommal, hogy megteremtsük azokat a nemzet­közi okmányokat és nemzeti megálla­podásokat, amelyekre szükségünk van egy szabad Európa feltámasztása érde­kében.“ — Egy­ tetszik nekem — mondotta még Churchill —, hogy ha a háború két részletben végződnék, akkor a tár­gyalóasztalnál jóval bajtársiasabb szel­lem uralkodnék, mint annak idején a versaillesi győzők között. Annak ide­jén nem volt olyan közös felelősség­­érzés, mint amilyen bizonyára lesz akkor, ha a győztes nemzetek még vállvetve együtt küzdenek egy másik hadszíntéren. Churchill tehát egyenesen azt kí­vánja, hogy a háború az Egyesült Ál­lamokra nézve tovább tartson. Ez az óhaja nemcsak a birodalom sorsa iránti aggodalomból fakad, hanem ab­ból a félelemből is, amellyel az Egye­sült Államok diktátort modora iránt viseltetik. A hármas egyezmény hatalmai isme­rik erejüket és hisznek egy olyan vi­lágban, amely jobb lesz annál, mint amelyet a brit miniszterelnök — akár az Egyesü­lt Államok külön óhajaival szemben — elérni óhaj­ Éppen ezért Churchillnek azzal az általa is idézett Kipling-mondással válaszolnak: „ha gondolj arra, milyen csalóka kép mind a kettő". (MTI) Német válasz Churchill beszédére mikulásra le a szek­­aián él. az T.350S-nyak­ hetid 9 fiákcezi-ut 8. Twer-könnt 20. Erzsibet-könit 15. Király-utca 40. .Saját nya­kkendőselyem -sző­vegy­á­r . Három napot­ könyörgő istentiszteletek Franciaországban Párizsból jelenti ez OF. Franciaország valamennyi helységé­ben három napon keresztül könyörgő istentiszteleteket tartanak az ország üdvéért. .A közönség zsúfolásig meg­töltötte a templomokat. Az ájtatosko­­dások vasárnap délután érnek véget. (MTI.) Vichys A touloni Holtát a fegyverszüneti szerződés értelmében süllyesztették el Vichyből jelenti az NST. A francia tengernagyi hivatal a touloni eseményekről a következő hivatalos közleményt adta ki: " A francia hadihajók parancsno­kai még régebben a fegyverszüneti szerződés alapján azt az utasítást kap­ták,— amit különben azóta többször is nyilvánosságra hoztak­ —, hogy hajóikat süllyesszék el támadás ese­tén, bármely részről is jönne ez a támadás. A hadi, haditengerészeti és légügyi államtitkárság, amely a kor­mányfő kabinetjében egyesült, későn kapott hírt a német kormány elhatá­rozásáról, hogy Toulont megszól­alt és amidőn Abrial tengernagy érintke­zésbe akart lépni a touloni tengerész­­tisztekkel, mir nem kapott össze­köttetést és így a francia tengerész­tisztek az eredeti parancsot végre­hajtva, elsüllyesztették hajóikat.

Next