Magyar Nemzet, 1943. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1943-01-30 / 24. szám
SZOMBAT, 1943 JANUÁR 30. Magyar Nemzet A tömegek védelmében Nem vagyok éró. Nem tartozom az elithez sem, az író pedig kétségkívül az elit tagja. Egyszerűen egy vagyok a tömegből, ember. Nem is volna szabad tehát írnom sem, főleg nem a tömegről, ami ma az íróknak egyik a legkedvesebb témája. De épp ez az utóbbi momentum bátorít fel mégis arra, hogy írjak, no és talán az is, hogy az más ugyan az írók dolga, de talán mégsem az írók privilégiuma. Ha pedig az írónak, a legelitebb elit tagjának joga van foglalkozni a barbár tömeggel, a tőle annyira idegen, sőt vele állítólag szembenálló jelenséggel, akkor talán ugyanez se nem teljességgel lehetetlen, se nem abszolút tilost a tömeg emberének sem. Mindazonáltal lényeges különbség lesz az, hogy az Éró, akinek a nyilvánosság az eleme, azt kívánja, hogy meghallgassák, vagy egalább is elolvasták s épp azért fél annyira a tömegtől, mert az nem olvassa az írókat vagy legalábbis nem eléggé olvassa, őket, addig e sorok írója — a tömeg embere, akinek idegen a nyilvánosság, távolról sem kíván hasonlót, annál kevésbbé, mert jól tudja, hogy író nem hallgat, mert nem is hallgathat másra, mint önmagára, néha más írókra s ezenkívül legfeljebb néha sokakra, akik hatalmon vannak. Az pedig Soros óta s a legutóbbi idők tanúsága alapján még csak nem is kétséges, hogy a ,,tö- impiret, 17ázadában“ hatalmon nem ! Le Bonnál ugyanis a tömeg objektív vizsgálódás "tárgya s csak létezik, bár ellensége a civilizációnak, Ortegánál a tömeg már lázad s így mentum kérdése is, lényegesebb indulatilag is állást foglal. Ez persze részben műfaj, részben temperamentum kérdése is lényegesebb ennél az, hogy Le Bonnál a tömeg csak részben és szigorúan pszichológiai kategória s így tömegként vielkedhetik s tömeget alkothat az elit is, addig Ortegánál a tömeg már társadalmi fogalom is s az a furcsa formula, hogy egy ember is lehet tömeg, már mintha antropológiai színezetet is adna fejtegetéseinek. Bár szerinte is a társadalmi tömeg nem teljesben azonos a tömeggel, ez ugyanis szélesebb körű, hiszen a társadalmi ranglétra magasabb fokán állók is „eltömegesedtek“, mégis Ortega tömege legalább annyira társadalmi fogalom, mint a Le Bou-i. Az természetesen érthető, hogy követőinél s híveinél a társadalmi szempont válik dominánssá. Erről persze csak részben tehet Ortega, j ’ez azonban természetes. Már Ortega szemében alacsonyabbrendű a tömeg, hát még” követői szemében – senki sem veszi szívesen, ha őt a tömeghez számítják. De még az elit tagja nem lehet — csak az „idejét- múlt“ Le Bori szerint egyben a tömeg tagja is s ez is érthetővé teszi Ortega nagyobb népszerűségét s azt hogy csak neki vannak követői. Melyik szép lélek volna hajlandó elfogadni azt, hogy ő is lehetne a lenézett „tömeg?“. Nem akarok ítéletet mondani Ortegáról, nem isérzem magam hivaottnak arra s is mindezt nem is azért mondom el, mintha kétségbevonni akarnám akár az helyességét, akár az igazságát, de nem kívánom meg-erősíteni sem. Nem is fontos, mert akár igaz mindez, akár nem, az nem változtat azon a tényen, hogy az elit, az intelektuellek, a vezetők s az írók szervjében egyaránt van tömeg, de ők nem tartoznak hozzá, a tömegek vannak. Egy kisebbség azaz szintén elit van uralmon, bár ez nem mindig az erősen kispolgári szemléletű Soros „erőszakos kisebbsége“, de a tömeggel szemben mindig és mindenütt elit módján viselkedik: felhasználja, vagy felhasználni kívánja, vezeti és szervezi, vagy legalábbis arra törekszik, hiszen azt érzi hivatásának de ugyanakkor szeparálja is maga tőle, igaz, hogy talán csak azért, nehogy elveszítse hivatástudatát s fölényét, azaz elit jellegét. Tömegek mindig voltak s a profán nép (mai terminológiával: barbár tömeg) gyűlöletétől már idestova két évezrede verselt egy — bizony inkább közepes, mint jó költő, akit azonban az elit igen nagyra becsül, lehet, hogy épp ezért de az is lehet, hogy azért, mert másként élt, mint ahogy írt. önök, azonban a tömeg nem volt probléma, még csak téma se; a tömegeket az írók s talán az iodalom számára is a nagy spanyol, Ortega, Gasset fedezte fel. Az, hogy járt, sőt feltárt után haladt, sem vont semmit korszakalkotó jelentőségéből, hiszen nagy elődjt, aki a tudomány számára felfedezte s leírta s tanulmányozta a tömegek lelkét, Le Dont, keven ismerik Ortega pedig nem rapid ezen a téren többet, mint Le Bo n, újat sem mást is csak részletekben. Ellenben másként mondja st. sikerének Olasf ! Ír tttlen ők az elit, bár ezt a fenti csoportok mindegyike inkább csak önmagára érti. Abban is megegyeznek, hogy ez a tömeg szociológiailag is jól határolt kategória s rendesen abban is, hogy ez a tömeg l®ad még hozzá ő ellenük lázad. Az írók szemében ez a lázadás, amely Ortegánál még a civilizáció ellen irányult, már a szellem, sőt az irodalom elleni lázadásnak látszik, ami a gyakorlatban természetesen ő ellenük s műveltségük elleni fáraidássá válik annyira, hogy ezzel szerbben kénytelenek olyan bátor attitűdöt felvenni, amit a műveltség bátorságának mondanak. Hogy joguk van önmagukat a szellemmel azonosítani, azt nem vitatom, azt sem, hogy i. szellem , a civilizáció fogalma fizonos-e, de ahogy a tömeg fogalma Le Bontól napjainkig megváltozott, úgy a fenti három valaha különböző fogalom azonosulhatott fis. A bátorság is igen tiszteletreméltó tulajdonság s különösenn méltányolni tudja olyan, akibennem sok van, mint amilyen pletforok írója, a műveltség bátorságot még inkább, hisz műveltsége -* ha ugyan ilyenről egyáltalában beszélni lehet — messze elmarad bármelyik íróétól s semmiesetre sem haladja meg azt a fokot, amielyen túl már bátorság kell akár az elviseléséhez, akár a megvédéséhez. De tételezzük fel, hogy a műveltség s a civilizáció védelemre szorul — de vájjon ki ellen kell megvédeni? A tömegek ellen? A lányadás ellen? Oh nem, hanem csak e tömegek lázadása ellen! Felmerülhet itt az a kérdés is, hogy ne az a műveltség s mi az a civilizáció, mit értünk tömeg s mit lázadás alatt, de ne bántsuk ezt a kérdést, mert tiszta fogalmakkal s ezeket pontosan fedő szavakkal, bizony még író sem tudna modern esszét írni. Én azonban nem esszét írok s tömeg alatt, többek között éppúgy értem önmagamat is, mint ahogy irodalom és szellem alatt az író önmagát is érti. És itt van az igazsági , tömeg nem elensége a műveltségnek s a civilizi triónak, csak éppen kívül maradt azon, nem lázad elene, hanem ellenkezőleg, szeretné magának megszerezni azt. Ortega I ugyan valami hasonlót tart lázadásnak, amikor aról ír, hogy „szermünk mindenütt tömegeket lát . Mindenütt? Nem, nem, pontosan a jobb helyeken, amelyek... azelőtt ... a kisebbség használatára szolgáltak. A sokaság egyszerre előtűnt s elözönlöit é s az emberi társadalom legkitünőb helyeit“. Kétségi télén, nem künnyü ezzel vitázni, hiszen óriási mélységek tárulnak fel, mihelyt feltélezzük, hogy a műveltséghez s a civilizációhoz nincs mindenen nemek egyforma joga. Én, mint egy a tömegből, nem képviselhetek más álláspontot, mint azt, hogy ez mindnyájunk egyenlő és veleszületett szermélyi joga, ha pedig ez a lázadás a műveltség és a civilizáció ellen, akkor kár foly tatni, akkor a tijneg igenis lázadni fog mindaddig, ainig nem részesül a műveltség s a ^civilizáció áldásaiban (némely író, szerint átkában). Ez ellen védekezii azonban nem a műveltség nevében kell! Barbárság talál, hogy a tömeg ma még erősebbei kívánja a technikai civilizációt, mint a szellemit, s bár a tömegek v óriási művelődési vágya nem kétséges azok előtt, akik csak egy mintás-kultúrelőadáson résztvettek vagycsak távolról is ismerik a falu nmének óriási betűéhségét. Hogy sem azt kapják, amit várnak, annak talán nem ők az okai, elismerem természetesen, hogy az írók sejk, hisz nem is próbálnak a tömedtek szólni, ami természetesen iien kifogásolható. Hozzá kell mégí telnema azt is, hogy „műveltség“ és a „civilizációs szavakat azonos értéműnek érzem, akárcsak például Ortega is s csak azért s használom mindkettőt, mert nelünk az írók némelyike határozottan különbséget tesz közöttük s rendesen határozottan állást fog- sal a civilizáció ellen. Ez természetesen az író szuverén joga, amit nem is szándékozunk kétségbe vonni s azt is megállapítom, hogy ez nem a tömeg lázadása a szellemében, mert ez elvi álláspont, nem lázadás, az író nem tömeg s a civilizáció ... nos, a civilizáció ... hát igen, a civilizáció is az emberi szellem alkotása ugyanúgy, mint akár az irodalom, bár elismerem, hogy az igazi szellem mégis csak az irodalom. A tömeg tehát nem lázad, hanem civilizálódni szeretne, a szellem elleni lázadás tehát hazugság volna? A tömeggel, amely ugyebár „kollektív“ s melytől a kispolgár is szereti elkülöníteni magát s lenézi azt, akárcsak az elit. Az jelentéktelen különbség, hog az elit a kispolgárt is tömegnek tartja. Van benne is szakmai gőg, sőt bizonyos kasitszellem, ami természetesen a szellemi elittel szemben is éppúgy érvényesül, mint amazéval szemben. *A szakembert illetőleg tér el legjobban Le Bon Ortegától. Az előbbi ugyanis a szakembert tartja olyannak, aki korrigálja a tömeg romboló indulatait, míg Ortega a szakemberben látja a legveszedelmesebb ,tömegembert“, mégis találkozik Le Bonnal ebben a kérdésben, mikorez a következőket mondja: „A kaszt olyan egyénekből áll, akiknek uganaz a foglalkozásuk, következőeg nevelésük és környezetük is többé-kevésbbé hasonló ..„Félünk — mondja tovább — a tömegek hatalmától, de még jobban félünk a kasztokétól. Az előbbiek meggyőzhetők, de az utóbbiak megingathatatlanok . . .“ A kispolgárban a szakmai gőg erősebb, az intelletuális elitben, az írókban, tudttokban inkább a kasztszellem, de mindkettő mindegyikben elég bépven van s így Ortegas Le Bon éljentétes álláspontja a két kategóriára vonatkozólag mégis közös nevezőre jut. Annál is inkább, mert mindkét kategóriának elég szűk és natfron egyoldalú a látóköre, hiszen amég az elit csúcsi régióiban elhelyezkedő irodalmároknak is rendesen csak egyoldalú szemléletük van, s műveltségük is rendesen egyoldalú, csak az irodalomban járatosan s mélységesen megvetik, sőt seszedelmesnek tartják a civilizációt , a technikát, kevésbbé azonban az azzal előállított anyagi javakat. Ma már még ez az irodalmi műveltség is túlságosan széleskörűnek bizonyult, a népinek nevezett írók irodalmi műveltsége inkább csak a népinek mondott irodalomra szorítkozik, míg az urbánusoké . . . nos, azoké csak az utóbbi időben, de szintén inkább csak arra ... ! Nem szabad azonban az analógiákat túlozni. Az, hogy az írók egyik, tábora az irodalomnak egyik részét kirekeszti az irodalomból,, a másik tábor a másik részét: ez csupán elvi álláspont s semmi köze sincsen a kispolgártömeg szellemellenes lázadásához akkor sem, ha a felületes laikus látszat ilyenszerű jelenségekhez hasonlónak mutatná is. A tömeg persze nem érti, de nem is értheti ezt a szétfelé osztást, de nem is tartozik rá. Végül a legfőbb egyezés: mind az intellektuális elitnek, mind a kispolgárnak van hivatástudata: a tömeggel szemben. Az elit — újabban benne az író is — a nép vezetőjének, a kispolgár a társadalom támaszának tartja magát s ebheztermészetesen igaza is van, hiszen olyan a társadalom, amilyen támasza van s olyass a nép, amilyen vezetője van. Mindebből persze a tömeg, az igazi tömeg, amely a kispolgárságnak is a többszöröse, mindenképpen a többség, urajmi keveset lát és érez: kívül él mindezek hatósugarán s csak gazdasági és társadalmhelyzetének a terheit érzi, de érzi saját műveltségi hiányait is s talán pótolni is szeretné azokat. Nem látja ellenben az „elit“ s a „közép“ vagy ma divatosabb szóval a gironde, a kispolgárság műveltségi hiányait s így -e- ez bizony való —• kelleténél jobbm tiszteli azt a műveltséget * a* kelleténél nagyobb szerepet tulajdonít neki társadalmi téren is. Természetesen a műveltségnek, a civilizáltságnak tényleg ázriási jelentőség és fontossága vanminden téren. Valószínűleg shálás lenne, ha a szellem embere leereszkedne hozzá bár nem érzi, hogy azok lennének a vezetésére hivatottak, hiszen idegenek egymáshoz. Nem is vezettetne kívánná magát,hanem csak tanulni szeretne tőlük s esetleg példájukon okulni, de az álm a tömegek hibája lenne, ha nincs mit tanulnia tőlük s nincs olan példa, amit követhetne. A kispolgár ellenben vezetőt kíván, de lázadásban a szellem ellen természetes, hogy ezeket nem a szellem emberei közül választja. Ez pedig természetes, nem csodálatos s azt sem, hogy a lázadó kispolgárok oldalán olyan sok szellemi ember vám Valóban a szellem ellen lázad a tömeg Tömeg és civilizáció Az írók s az" intellektuellek között ezen a téren mutatkozó szokatlan éskivételes, bár tagadhatatlanul igen erős egyetértés ellenére is£ sajnos, kénytelen volok ellentmondani. A tömeg már'ami nem lárad, legkevésbbé a civilizáció, a műveltség s a műveltek ellen. Van ugyan bizonyos feszültség társadalmi és gazdasági téren, ez azonban nem lázadásra vezet s ennek egyáltalában semmi köze sincsen a „művelt" elit s a míveletlen, vagy „barbár" tömeg egymáshoz való viszonyához akkor sem, ha a „társadalmi“ elit s a „műveltségi“ elit kategóriái nagy részben fedik is egymást s akkor sem, ha a minett elit túlnyomó natív része egybel hűséges kiszolgálója a társadalmi és gazdasági vezetőrétegeknek.Mondanunk sem kell: nem azért szolgálja ki, mert művelt, hanem azért, mert ez neki gazdasági s talán; társadalmi előnyöket jelent. A tömeg esetleges antipátiája is ennek s nem műveltségüknek szól, esetiben kényelmesebb a hiányzó vagy inkább szégyell társadalmi bátorság helyett a műveltség bátorságának pajzsa mögé bújni s onnan küldeni mérgezett vagy fölényes nyilakat nem is az ellenségre, mert a műveltséget nem alulról fenyegeti veszély — hanem csak a kívülmaradottakra. A „lázadó“ kispolgár Nem egészíti. Kétségtelenül van ugyanis lázadás a műveltség, a szettem ellen. Csak nem a „tömeg" lázad, hanem csupán a kispolgár. A kispolgár is lehet természetesen „tömeg“ Le Bon-i értelemben, de legfeljebb csak kisebb része a „tömegnek“ Ortega-i értelemben s a tétel megvesztegető hazugsága épp az, hogy a tömeggel a kispolgárt azonosítja. Hogy ez helyes-e, azt nem vagyokhivatva eldönteni, ez az írók dolga, amibe a tömeg emberének belsíblása nincs. A kispoligár lázadásába szellem ellen már Ortega előtt Sír észrevették, leírta például Gorlit is, de valószínűleg többen is, ck hiányos műveltségem megakadályoz abban, hogy ezeket művelt íróink szokása szerint felsoroljam. A tömegek lázadása tehát igaz ha a tömegei alatt csak a kispolgárt értjük és mivel a szellemi elit , olyan magasain él a tömeg szintje fölött, hogy onnan az egész masszát homogénnek látja, ne csodálkozzunk azon, hogy az írók s példájuk nyomán az initellektuellek a tömeget a kispolgárral azonosítják, az áll ugyanis alegközelebb hozzájuk, de nem azért, mert az lenne a legműveltebb a tömegben, hiszen nem is az, hanem inkább azért, mert mentalitása és életstílusa a legközelebb áll azokéhoz. Természetesen a kispolgár kategóriája inkább mentalitásbeli, egyig kis erőszakkal azt is mondhatnék, a világnézeti kategória, mintsem foglalkozási. Mindenesetre kétségtelen azonban az, hogy jó kispolgár is erősen egocentrikus. . Talán úgyis mondhatjuk, önző s ezt ■ a jelenséget néha szeretik individualizmusnak nevezni, szemben a Valamikor, nem is olyan régen, egy francia újságíró „írástudók árulásáról“ beszélt az írókkal, a szellem embereivel kapcsolatban. A vád természetesen nem igaz! A műveltek, az írástudók nem árulók, kit is árulhatnának el? A tömeget? Soha nem voltak mellette! Önmagukat? Ezt még csak meg sem tagadták soha!? A szellemet? Talán azt sem, csak éppen elködösítik néha, amikor fénye túlságosan vakít. Az azonban tényleg nem világos, mit akarnak a tömegektől. Egyik ugyan keresi, hogyan emelkedhetne ki — nem a tömeg, oh nem, csak a kitűnőek a tömegből, a másik kiröp egy ködfelhőt a nemzetnevelésről, a harmadik „közösségszervezőt“ kíván, de hogy mivé kívánja szervezni, az nem egészen világos. Valószínűleg kaszttá, hiszen a kaszt a legmagasabb foka a szerveződésnek, amire csak tömeg képes. A negyedik nép művelést akar, de úgy, hogy még az irodalom jelentős részét is elzárni akarja a nép elé. Mindebben csak egy közös: valami alaktalan szorongás, félelem. Ez viszont érthető: nem ismerik a tömeget, idegen előttük, érthetetlenül állanak problémáikkal szemben s az ismeretlen, az értetlen mindig kissé félelmes is. Már pedig ez a félelem alaptalan: a tömeg kis emberekből áll s azok az emberek épp olyanok, mint ők (vagy talán épp azért félnek tőlük?) s azok semmi mást nem akarnak, csak élni, bár lehet, hogy ijesztő az,hogy úgy akarnak élni, mint az elit, az írók,az probléma nekik, amit az elitnek természetes. Emberi módon kívánnak élni s ez a kívánság nem is régi s az sincs kizárva, hogy ez szülte Ortega „tömegét“, amely értetlenségében s ide- genségében oly^is félelmes az elit szemében, hogy az rémlátásaiban lázadást szimatél, miközben valójában más oldatot történik meg a lázadás a szellemi de nem a társadalmi privilégium ellen. Lehet ugyan, hogy ésipen ez a kevésbbé fájó. Az sem igaz,hogy a tömeg csak rombolni tud, elenkezőleg, néhány nagy emberi alkotás is fűződik a nevéhez, így töbek között a nyelv , még hozzá nan is egy nyelv, ha nem sok, sok íyelv. A nyelvek bámulatos tarkasága, bősége, rendszeres csodálatos logikája mind mind a tömegei alkotása, nem az elité, nem az íróké s a legtudósabb akadémikus is csak kutatni és regisztrálni tudja törvényeit, de a törvényeket alkoni nem képes s a legnagyobb író i csak, és vele s legfeljebb csak esik :olni tud rajta, azt is csak igen szív határok között mert nem enged tovább a nyelv rendje, logikája. Vájjon a töme kezében, amely« e civilizáció alapját nélkülözhétően s máig is a legtökéletesebb eszközét a nyelvet megalkotttá, elpusztulna-e a civilizáció? S a pusztulna-e a civilizáció azért. Ismert áldásaiban mindenki egyformán részesülhetne? S vájjon az író nem tudna alkotni, ha nem lenne a t meggel szemben kiváltságos helyzeten? Nem tudjuk, de egy biztos: nem tudna alkotni a t meg csodálatos nagy alkotása, a t relv nélkül. S ez talán fontosabb z író szemében, mint az, hogy tőreg nélkül is elpusztul a civilizáció is, nemcsak elit nélkül. De a civilizációhoz nem szükséges, hogy a tömeg „barbár“ civilizálatlan s mleletlen leven. I Por Mitáh „írástudók árulása“ 9 Elveszett valamije? Meg akarja találni? A talált tárgyak jegyzékét állandóan közli