Magyar Nemzet, 1943. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-30 / 24. szám

SZOMBAT, 1943 JANUÁR 30. Magyar Nemzet A tömegek védelmében Nem vagyok éró. Nem tartozom az elithez sem, az író pedig kétség­kívül az elit tagja. Egyszerűen egy vagyok a tömegből, ember. Nem is volna szabad tehát írnom sem, fő­leg nem a tömegről, ami ma az íróknak egyik a legkedvesebb té­mája. De épp ez az utóbbi momen­­tum bátorít fel mégis arra, hogy írjak, no és talán az is, hogy az más ugyan az írók dolga, de talán mégsem az írók privilégiuma. Ha pedig az írónak,­­ a legelitebb elit tagjának joga van foglalkozni a barbár tömeggel,­­ a tőle annyira idegen, sőt vele állítólag szemben­álló jelenséggel, akkor talán ugyan­ez se nem teljességgel lehetetlen, se nem abszolút tilost a tömeg embe­rének sem. Mindazonáltal lényeges különbség lesz az, hogy az Éró, aki­nek a nyilvánosság az eleme, azt k­ívánja, hogy meghallgassák, vagy egalább is elolvasták s épp azért fél annyira a tömegtől, mert az nem olvassa az írókat vagy legalábbis nem eléggé olvassa, őket, addig e sorok írója — a tömeg embere, akinek idegen a nyilvánosság, tá­volról sem kíván hasonlót, annál ke­­vésbbé, mert jól tudja, hogy író nem hallgat, mert nem is hallgat­hat másra, mint önmagára, néha más írókra s ezenkívül legfeljebb néha sokakra, akik hatalmon van­nak. Az pedig Soros óta s a leg­utóbbi idők tanúsága alapján még csak nem is kétséges, hogy a ,,tö- i­mpiret,­ 17ázadában“ hatalmon nem ! Le Bonnál ugyanis a tömeg ob­­jektív vizsgálódás "tárgya s csak léte­zik, bár ellensége a civilizációnak, Ortegánál a tömeg már lázad s így men­tum kérdése is, lényegesebb in­­dulatilag is állást foglal. Ez persze részben műfaj, részben tempera­mentum kérdése is lényegesebb en­nél az, hogy­ Le Bonnál a tömeg csak részben és szigorúan pszicho­lógiai kategória s így tömegként vi­­elkedhetik s tömeget alkothat az elit is, addig Ortegánál a tömeg már társadalmi fogalom is s az a furcsa formula, hogy egy ember is lehet tömeg, már mintha antro­­po­lógiai színezetet is adna fejtegeté­seinek. Bár szerinte is a társadalmi tömeg nem teljesben azonos a tö­meggel, ez ugyanis szélesebb körű, hiszen a társadalmi ranglétra ma­gasabb fokán állók is „eltömege­sedtek“, mégis Ortega tömege leg­alább annyira társadalmi fogalom, mint a Le Bou-i. Az természetesen érthető, hogy követőinél s híveinél a társadalmi szempont válik dominánssá. Erről­ persze csak részben tehet Ortega, j ’ez azonban természetes. Már Or­tega szemében alacsonyabbrendű a tömeg, hát még” követői szemében – senki sem veszi szívesen, ha őt a tömeghez számítják. De még az elit t­­agja nem lehet — csak az „idejét-­­ múlt“ Le Bori szerint egyben a tö­meg tagja is s ez is érthetővé teszi Ortega nagyobb népszerűségét s azt hogy csak neki vannak követői. Melyik szép lélek volna hajlandó elfogadni azt, hogy ő is lehetne a lenézett „tömeg?“. Nem akarok ítéletet mondani Or­­­tegáról, nem is­­érzem magam hiva­­ottnak arra s is mindezt nem is azért mondom el, mintha kétségbevonni akarnám akár az helyességét, akár az igazságát, de nem kívánom meg-­­­erősíteni sem. Nem is fontos, mert akár igaz mindez, akár nem, az nem változtat azon a tényen, hogy az elit, az intelektuellek, a vezetők s az írók szervjében egyaránt van tömeg, de ők n­em tartoznak hozzá, a tömegek vannak. Egy kisebbség azaz szintén elit van uralmon, bár ez nem mindig az erősen kispol­gári szemléletű Soros „erőszakos kisebbsége“, de a tömeggel szemben mindig és mindenütt elit módján viselkedik: felhasználja, vagy fel­használni kívánja, vezeti és szer­vezi, vagy legalábbis arra törek­szik, hiszen azt érzi hivatásának de ugyanakkor szeparálja is maga tőle, igaz, hogy talán csak azért, ne­hogy elveszítse hivatástudatát s fölényét, azaz elit jellegét. Tömegek mindig voltak s a pro­­fán nép (mai terminológiával: bar­bár tömeg) gyűlöletétől már ide­stova két évezrede verselt egy — bizony inkább közepes, mint jó költő, akit azonban az elit igen nagyra becsül, lehet, hogy épp ezért de az is lehet, hogy­­ azért, mert másként élt, mint aho­gy írt. önök, azonban a tömeg nem volt prob­léma, még csak téma se; a tömege­ket az írók s talán az iodalom szá­mára is a nagy spanyol, Ortega­­, Gasset fedezte fel. Az, hogy járt, sőt feltárt után haladt, s­em von­t semmit korszakalkotó jelentőségé­ből, hiszen nagy előd­­jt, aki a tu­domány számára felfe­dezte s le­írta s tanulmányozta a tömegek lel­két, Le Don­t, kev­­en ismerik Ortega pedig nem rapi­d ezen a té­ren többet, mint Le B­o n, újat sem mást is csak részletekb­en. Ellenben másként mondja s­­­t. sikerének Olasf ! Ír tttlen ők az elit, bár ezt a fenti csoportok mindegyike inkább csak önm­agára érti. Abban is megegyeznek, hogy ez a tömeg szociológiailag is jól ha­tárolt kategória s rendesen abban is, hogy ez a tömeg l®ad­­ még hozzá ő ellenük lázad. Az írók sze­mében ez a lázadás, amely Ortegá­nál még a civilizáció ellen irányult, már a szellem, sőt a­z irodalom el­leni lázadásnak látszik­, ami a gya­korlatban természetesen­ ő ellenük s műveltségük elleni fáraidássá válik annyira, hogy ezzel szerb­ben kény­telenek olyan bátor attitűdöt fel­venni, amit a műveltség bátorságá­nak mondanak. Hogy joguk van önmagukat a szellemmel azonosítani, azt nem vi­tatom, azt sem, hogy i­. szellem , a civilizáció fogalma fizonos-e, de ahogy a tömeg fogalma Le Bon­tól napjainkig megváltozott, úgy a fenti három valaha különböző fo­galom azonosulhatott fis. A bátor­ság is igen tiszteletreméltó tulaj­donság s különösenn méltányolni tudja olyan, akiben­­nem sok van, mint amilyen pl­­e­tforok írója, a műveltség bátorságot még inkább, hisz műveltsége -­* ha ugyan ilyenről egyáltalában­ beszélni lehet — messze elmarad bármelyik íróé­tól s semmiesetre sem haladja meg azt a fokot, am­ielyen túl már bátorság kell akár az­ elviseléséhez, akár a megvédéséhez. De tételez­zük fel, hogy a műveltség s a civili­záció védelemre szorul — de váj­jon ki ellen kell megvédeni? A tö­megek ellen? A lányadás ellen? Oh nem, hanem csak e tömegek láza­dása ellen! Felmerülhet itt az a kérdés is, hogy ne az a műveltség s mi az a civilizáció, mit értünk tömeg s mit lázadás alatt, de ne bántsuk ezt a kérdést, mert tiszta fogalmakkal s ezeket pontosan fedő szavakkal, bi­zony még író sem­ tudna modern esszét írni. Én azonban nem esszét írok s tömeg alatt, többek között éppúgy értem önmagamat is, mint ahogy irodalom és szellem alatt az író önmagát is érti. És itt van az ig­azsági ,­ tömeg nem e­lensége a művelt­­ségnek s a civilizi triónak, csak ép­pen kívül maradt azon, nem lázad elene, hanem elle­nkezőleg, szeretné magának meg­szer­ezni azt. Ortega I ugyan valami has­onlót tart láza­­­­dásnak, amikor a­ról ír, hogy „sze­­r­münk mindenütt tömegeket lát . Mindenütt? Nem, nem, pontosan a­­ jobb helyeken,­­ amelyek... az­előtt ... a kisebbség használatára szolgáltak. A sokaság egyszerre elő­tűnt s elözönlöit é s az emberi társa­­­­dalom legkitünőb helyeit“. Kétség­­i télén, nem künny­ü ezzel vitázni, hiszen óriási m­élységek tárulnak fel, mihelyt felté­­lezzük, hogy a műveltséghez s a civilizációhoz nincs minden­en nemek egyforma joga. Én, mint e­gy a tömegből, nem képviselhetek más álláspontot, mint­­ azt, hogy ez mindnyájunk egyenlő­­ és veleszületett szermélyi joga, ha­­ pedig ez a lázadás a műveltség és­­ a civilizáció ellen, akkor kár foly­­­ tatni, akkor a tij­neg igenis lázadni fog mindaddig, ainig nem részesül­­ a műveltség s a ^civilizáció áldásai­­­­ban (némely író, szerint átkában).­­ Ez ellen védekezii­ azonban nem a­­ műveltség nevében­ kell! Barbárság talál, hogy a tömeg­­ ma még erősebbei kívánja a tech­nikai civilizációt, mint a szellemit, s bár a tömegek v óriási művelődési­­ vágya nem kétséges azok előtt, akik csak egy m­intás-kultúrelőadáson résztvettek vagy­­csak távolról is is­merik a falu nmének óriási betű­éhségét. Hogy s­em azt kapják, amit várnak, annak talán nem ők az okai, elismerem természetesen, hogy az írók sejk, hisz nem is pró­bálnak a tömedtek szólni, ami ter­mészetesen iien­ kifogásolható. Hozzá kell mégí telnema azt is, hogy­­ „műveltség“ és a „civilizációs szava­kat azonos értéműnek érzem, akár­csak például Ortega is s csak azért s használom mindkettőt, mert ne­­­­lünk az írók némelyike határozot­tan különbséget tesz közöttük s rendesen határozottan állást fog- s­­al a civilizáció ellen. Ez természe­tesen az író szuverén joga, amit­­ nem­­ is szándékozunk kétségbe­­­ vonni s azt is megállapítom, hogy­­ ez nem a tömeg lázadása a szellem­­éb­en, mert ez elvi álláspont, nem­­ lázadás, az író nem tömeg s a civi­­­­lizáció ... nos, a civilizáció ...­­ hát igen, a civilizáció is az emberi­­ szellem alkotása ugyanúgy, mint­­ akár az irodalom, bár elismerem, hogy az igazi szellem mégis csak az irodalom. A tömeg tehát nem lázad, hanem civilizálódni szeretne, a szellem el­leni lázadás tehát hazugság volna? A tömeggel, amely ugyebár „kollek­tív“ s melytől a kispolgár is szereti elkülöníteni magát s lenézi azt, akárcsak az elit. Az jelentéktelen különbség, hog­­ az elit a kispol­gárt is tömegnek tartja. Van benne is szakmai gőg, sőt bizonyos kasitszellem, ami termé­szetesen a szellemi elittel szemben is éppúgy érvényesül, mint amazé­­val szemben. *A szakembert illető­leg tér el legjobban Le Bon Ortegá­tól. Az előbbi u­gyanis a szakembert tartja olyannak, aki korrigálja a tömeg romboló indulatait, míg Or­tega a szakemberben látja a legve­szedelmesebb ,tömegembert“, mégis találkozik Le Bonnal ebben a kér­désben, mikor­­ez a következőket mond­ja: „A ka­szt olyan egyénekből áll, akiknek u­ganaz a foglalkozá­suk, következő­eg nevelésük és kör­nyezetük is többé-kevésbbé ha­sonló ..„Fél­ünk — mondja to­vább — a töm­egek hatalmától, de még jobban félünk a kasztokétól. Az előbbiek meggyőzhetők, de az utóbbiak megingathatatlanok . . .“ A kispolgárban a szakmai gőg erő­sebb, az intelletuális elitben, az írókban, tudttokban inkább a kasztszellem­, de­ mindkettő mind­egyikben elég bépven van s így Or­tega­s Le Bon éljentétes álláspontja a két kategóriára vonatkozólag mégis közös nevezőre jut. Annál is inkább, mert min­dkét kategóriának elég szűk és natfron egyoldalú a látóköre, hiszen am­ég az elit csúcsi régióiban elhelyezkedő irodalmá­roknak is rendes­en csak egyoldalú szemléletük van, s műveltségük is rendesen egyoldalú, csak az iroda­lomban járatosan s mélységesen megvetik, sőt seszed­elmesnek tart­ják a civilizációt , a technikát, ke­­vésbbé azonban az azzal előállított anyagi javakat. Ma már még ez az irodalmi műveltség is túlságosan széleskörű­nek bizonyult, a népinek nevezett írók irodalmi műveltsége inkább csak a népinek mondott irodalomra szorítkozik, míg az ur­bánusoké . . . nos, azoké csak az utóbbi időben, de szintén inkább csak arra ... ! Nem szabad azonban az analó­giákat túlozni. Az, hogy az írók egyik, tábora az­ irodalomnak egyik részét kirekeszti az irodalomból,, a másik tábor a másik részét: ez csu­pán elvi álláspont s semmi köze sincsen a kispolgártömeg szellem­ellenes lázadásához akkor sem, ha a felületes laikus látszat ilyenszerű jelenségekhez hasonlónak mutatná is. A tömeg persze nem érti, de nem is értheti ezt a szétfelé osztást, de nem is tartozik rá. Végül a legfőbb egyezés: mind az intellektuális elitnek, mind a kispolgárnak van hivatástudata: a tömeggel szemben. Az elit — újab­­ban benne az író is — a nép veze­tőjének, a kispolgár a társadalom támaszának ta­rtja magát s ebhez­­természetesen igaza is van, hiszen olyan a társadalom, amilyen tám­a­sza van s olyass a nép, amilyen ve­zetője van. Mindebből persze a tömeg, az igazi tömeg, amely a kispolgárság­nak is a többszöröse, mindenkép­pen a többség, urajmi keveset lát és érez: kívül él m­indezek hatósuga­rán s csak gazdasági és társadalm­­helyzetének a terheit érzi, de érzi saját műveltségi hiányait is s talán pótolni is szeretné azokat. Nem látja ellenben az „elit“ s a „közép“ vagy ma divatosabb szóval a gi­ronde, a kispolgárság műveltségi hiányait s így -e- ez bizony való —• kelleténél jobbm tiszteli azt a műveltséget * a* kelleténél nagyobb szerepet tulajdonít neki társadalmi téren is. Természetesen a művelt­ségnek, a civilizáltságnak tényleg ázriási jelentőség és fontossága van­­minden téren.­­ Valószínűleg shálás lenne, ha a szellem embere leereszkedne hozzá bár nem érzi, hogy azok lennének a veze­tésére hivatottak, hiszen idege­nek egymáshoz. Nem is vezettetne kívánná magát,­hanem­ csak tanulni szeretne tőlük s esetleg példájukon okulni, de az álm a tömegek hi­bája lenne, ha nincs mit tanulnia tőlük s nincs olan példa, amit kö­vethetne. A kispolgár ellenben ve­zetőt kíván, d­e lázadásban a szel­lem ellen természetes, hogy ezeket nem a szellem emberei közül vá­lasztja. Ez pedig természetes, nem csodálatos s az­t sem, hogy a lázadó kispolgárok oldalán olyan sok szel­­l­­emi ember vám Valóban a szellem ellen lázad a tömeg Tömeg és civilizáció Az írók s az" intellektuellek kö­zött ezen a­ téren mutatkozó szokatlan és­­kivételes, bár ta­gadhatatlanul igen erős egyetér­tés ellenére is£ sajnos, kénytelen vol­ok ellentmondani. A tömeg m­ár'ami nem lárad, legkevésbbé a civilizáció, a műveltség s a művel­tek ellen. Van ugyan bizonyos fe­szültség társadalmi és gazdasági té­ren, ez azonban­ nem lázadásra ve­zet s ennek egyáltalában semmi köze sincsen a „m­űvelt" elit s a míveletlen, vagy „barbár" tömeg egymáshoz való viszonyához akkor sem, ha a „társadalmi“ elit s a „műveltségi“ elit kategóriái nagy részben fedik is egymást s akkor sem, ha a minett elit túlnyomó natív része egybel­ hűséges kiszol­gálója a társadalmi és gazdasági vezetőrétegeknek.­­Mondanunk sem kell: nem azért szolgálja ki, mert művelt, hanem azért, mert ez neki gazdasági s talán; társadalmi elő­nyöket jelent. A­ tömeg esetleges antipátiája is ennek s nem művelt­ségüknek szól, esetiben kényelme­sebb a hiányzó vagy inkább szé­gyell társadalmi bátorság helyett a műveltség bátorságának pajzsa mögé bújni s onnan küldeni mér­gezett vagy fölényes nyilakat nem is az ellenségre, mert a műveltséget nem alulról fenyegeti veszély­­ — hanem csak a kívülm­aradottakra. A „lázadó“ kispolgár Nem egészíti. Kétségtelenül van ugyanis lázadás a műveltség, a szet­tem ellen. Csak nem a „tömeg" lá­zad, hanem csupán a kispolgár. A kispolgár is­ lehet természetesen­­ „tömeg“ Le Bon-i értelemben, de­­ legfeljebb csak kisebb része a „tö­megnek“ Ortega-i értelemben s a tétel megvesztegető h­azugsága épp az, hogy a tömeggel a kispolgárt azonosítja. Hogy ez helyes-e, azt nem vagyok­­hivatva eldönteni, ez az írók dolga, amibe a tömeg em­berének belsíblása nincs. A k­ispol­­i­gár lázadásába szellem ellen már Ortega előtt Sír észrevették, leírta­­ például Gorl­it is, de valószínűleg többen is, c­k hiányos műveltsé­gem megaka­dályoz abban, hogy ezeket művelt­ íróink szokása sze­­­­rint felsoroljam. A tömegek­ lázadása tehát igaz ha a tömegei alatt csak a kispol­gárt értjük és mivel a szellemi elit , olyan magasain él a tömeg szintje fölött, hogy onnan az egész masszát homogénnek látja, ne csodálkoz­zunk azon, hogy az írók s példájuk n­yomán az initellektuellek a töme­get a kispolgárral azonosítják, az­­ áll ugyanis a­­legközelebb hozzájuk, de nem azért, mert az lenne a leg­­­­műveltebb a tömegben, hiszen nem­­ is az, hanem­ inkább azért, mert mentalitása és­ életstílusa a legköze­lebb áll azokéhoz. Természetesen a kispolgár kategóriája inkább men­talitásbeli, egyig kis erőszakkal azt is mondhatnék, a világnézeti kategó­­­­ria, mintsem foglalkozási. Minden­­­­esetre kétségtelen azonban az, hogy jó kispolgár is erősen egocentrikus. . Talán úgyis mondhat­juk, önző s ezt ■ a jelenséget néha szeretik indivi­­­­dualizmusnak nevezni, szemben a Valamikor, nem is olyan régen, egy francia újságíró „írástudók árulásáról“ beszélt az írókkal, a szellem embereivel kapcsolatban. A vád természetesen nem igaz! A műveltek, az írástudók nem árulók, kit is árulhatnának el? A tömeget? Soha nem voltak mellette! Önma­gukat? Ezt m­ég csak meg sem ta­gadták soha!? A szellemet? Talán azt sem, csak éppen elködösítik néha, amikor fénye túlságosan va­kít. Az azonban tényleg nem vilá­gos, mit akarnak a tömegektől. Egyik ugyan keresi, hogyan emel­kedhetne ki — nem a tömeg, oh nem, csak a kitűnőek a tömegből, a másik kiröp­­ egy ködfelhőt a nem­zetnevelésről, a harmadik „közös­ségszervezőt“ kíván, de hogy mivé kívánja szervezni, az nem egészen világos. Va­lószínűleg kaszttá, hi­szen a ka­szt a legmagasabb foka a szerveződésnek, amire csak tömeg képes. A­ negyedik nép művelést akar, de ú­gy, hogy még az iroda­lom jelentős részét is elzárni akarja a nép elé. Mindebben csak egy közös: valami alaktalan szorongás, félelem. E­z viszont érthető: nem is­merik a tömeget, idegen előttük, érthetetlenül állanak problémáik­kal szemben s az ismeretlen, az ér­­tetlen mindig kissé félelmes is. Már pedig ez a félelem alaptalan: a tömeg kis emberekből áll s azok az emberek épp olyanok, mint ők (vagy talán épp azért félnek tő­lük?) s azok semmi mást nem akarnak, csak élni, bár lehet, hogy ijesztő az,­­hogy úgy akarnak élni, mint az elit, az írók,az probléma nekik, amit az elitnek természetes. Emberi módon kívánnak élni s ez a kívánság nem is régi s az sincs ki­zárva, hog­y ez szülte Ortega „töme­gét“, amely értetlenségében s ide-­ genségében oly^is félelmes az elit szemében, hogy­ az rém­látásaiban lázadást szimatél, miközben valójá­ban más oldatot­ történik meg a lá­zadás a szellemi de nem a társa­dalmi privilégium ellen. Lehet ugyan, hogy ési­pen ez a kevésbbé fájó. Az sem igaz,­­hogy a tömeg csak rombolni tud, elenkezőleg, néhány nagy emberi alkotás is fűződik a nevéhez, így tö­­bek között a nyelv , még hozzá nan is egy nyelv, ha nem sok, sok í­yelv. A nyelvek bá­mulatos tarkasága, bősége, rend­szere­s csodálatos logikája mind mind a tömegei­ alkotása, nem­ az elité, nem az íróké s a legtud­ósabb akadémikus is c­sak kutatni és re­gisztrálni tudja t­­örvényeit, de a törvényeket alko­ni nem képes s a legnagyobb író i csak, és vele s leg­feljebb csak esik :olni tud ra­jta, azt is csak igen szí­v határok között mert nem enged tovább a nyelv rendje, logikája. Vájjon a töm­e kezében, amely« e civilizáció alapját nélkülöz­hét­ő­­en s máig is a legtökéletesebb eszközét a nyelvet megalkotttá, elpusztulna-e a civilizáció? S a pusztulna-e a ci­vilizáció azért. Ismert áldásaiban mindenki egyform­­án részesülhetne? S vájjon az író n­em tudna alkotni, ha nem lenne a t meggel szemben kiváltságos helyze­ten? Nem tudjuk, de egy biztos: nem tudna alkotni a t meg csodálatos nagy alkotása, a t relv nélkül. S ez talán fontosabb z író szemében­, mint az, hogy tőr­eg nélkül is el­pusztul a civilizá­ció is, nemcsak elit nélkül. De a c­ivilizációhoz nem szükséges, hogy a tömeg „barb­ár“ civilizálatlan s mleletlen l­even. I Por Mit­áh „írástudók árulása“ 9 Elveszett valamije? Meg akarja találni? A talált tár­­gyak jegyzékét állan­dóan közli

Next