Magyar Nemzet, 1943. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-23 / 18. szám

fl !/jA Ou ff ""....uiiuuiyuuLjuiuui«,!.! .- -A tudatalatti kérdése Tisztelt Szerkesztőség! Érdeklődéssel olvastam a lornap dr. Weninger úr lélektani fe­jtegeté­sit. A tudatalatti kérdését fejtegette a cikk, a pszichoanalízis problémájá­val — vagy talán, hogy i­iőszerűbb kifejezéssel éljek —, krizisável kap­csolatisan. A cikk alapvonalának érintése nélkül kívánom ezt va ..nagy tekintélyre vergődött“ tényeit előre­vonni és élesebb megvilágításba he­­lyezni A cikk szemléltető beállítása szerint az öntudatot egy fényforrás által gyengébben vagy erősebben megvilá­gított körhöz lehetne it s sántítani, mely — mint a fizika anyagi tör­vényei szerint is — a távolabbi része­ket gyengébben világítja­­ meg, az erősebben megvilágított közeli részek­kel ellentétben. A fizikai törvény­­zertség perspektívájából ez a beállí­­tás igazolt volna. Az öntudat, az én is eszerint időrendbeli sorrendben raktározná el a lélek és a fizikum élményeit. Ezek az élmények azután az énre telt hatásuknak­ erejével és megtörténtük időrendi­­közelségével élnek az öntudatban. Régi események, r­égi emlékek halványabban, új ese­­tl én­yek, új emlékek intenzívebben élnek az egyén tudatában. Mindez törvényszerűen igazoltnak látszik, ha a lélek komplikált megnyilvánulásait a fizikai törvényszerűség keretébe helyezzük. Nem hagyható azonbati szemléleten kívül az a döntő és sokat megmagya­rázó tény, hogy nemcsak az én, az öntudat az az eszköz, mely a lélekre hatással lévő eseményeket filtrírozza, keresztülengedi, a lélekre tett hatásu­kat jelentősnek vagy, jelentéktelennek minősíteni. A környezet, a társadalom befolyása, mellyel az egyénre s így tudatára hat, sokkal nagyobb és sok­kal intenzívebb, minthogy az egyén reakcióit ezen tényekük latbavetése nélkül mérlegellhetnénk. Maga az egyén alkalmatlan volt, hogy belső telkületét tudatosan megformálja, cselekedetei, indulatai, ösztönei elé cezúrát állítson. Az emberi közösség formálta az egyént, szükséges cezúrák elállításával, tekintet nélkül az egyén ösztönös beállítottságára. Az ösztönök mesterséges lelompítása tette az egyént mai értelemben vett emberré, élesen körülhatárolva ösztönös meg­nyilvánulásainak hatókörét. De az ösztön ínalád! ■ mégis az Önfenntartás is fajfenntartás elemi motorja — az em­ber­ lét és fejlődés alapja. Ha tehát az ősi ösztönök­ hajtóereje és a társadalmi fejlődés által létrehozott cezúra szintéziseként szemléljük a mai ember lelkivilágát, úgy nem állít­hatjuk, hogy a tudat reakciói csakis önmagából a létekből indulnak ki, hanem azok a körülmények által létrehozott lelki konfliktusok helyes vagy helytelen megnyilvánulásai. Ha tehát mégis képletesen kíván­nánk érzékeltetni a telek ilyen kon­stellációját, úgy a fényforrás, mely a tudatosat szimbolizálja, az elképzelt tér csak egy részét világítaná be, míg a tér másik kisebb-nagyobb ré­szére egyenlően arányos homály bo­rulna. A tudat által felfogott és cen­zúrált megnyilvánulások töltenék ki a tér világos részét , mint a kül­világ által létrehozott hatások. A tér­­sötét része azonban a cenzurálatlan, a tudat vagy külhatás befolyása­ ál­tal­­ elnyomott ösztöntés megnyilvánu­lásokkal volna teli­l, tekintet nélküül a tudat, vagy a külhatás befolyása által elnyomott megnyilvánulások időrendben megtörténtére. A gyermekember kicsiben, lelki fejlődésében pedig végigéli az emberi fejlődés fázisait. A környezet, a tár­sadalom teszi, hogy tudatában is em­berré tegyen, mint ahogyan a vad­ember is csak külső befolyás által­­álhat tudatosan gondolkodó lénnyé. Az pedig vitathatatlan, hogy e be­folyás hatásáig mint ösztönös lény létezett és élt s hogy ezek a meg­nyilvánulások a természet megnyilvá­nulásai voltak. A ki­lhatás nem kü­­szöbölheti ki a természet rejtelmes és megfoghatatlan adottságait, hanem csak korlátozhatja, enyhítheti be­folyásukat vagy holotts-volitis elnyomhatja az öntudat homályos részébe. Itt azonban az ösztön to­vábbra is hat — erősebbet­, gyengéb­ben a k­ülhatás fékező erejétől függően. Emellett szól az a sok-sok gyermekkori, egész távoli emlék, me­lyek látszatra jelentéktelen momen­­tumokat rögzítenek hinuik­ életünk­ből, teljesen függetlenül általános memóriabéli képességeinktől. Sok­­szor megmagyarázhatatlan részletes­séggel és, aprólékossággal ötlenek fel előttünk a m­últ látszatra mindennapi telentéktelen eseményei, melyek ott vannak valahol öntudatunk mélyén elraktározva. A lélekelemzés tudná csak kideríteni, milyen külső be­folyás által történik ez a távoli visszatükröződés .— tény azonban­, hogy az esemény vagy élmény­­­­­teljesen függetlenül időbeli távolsé­gára, ott szunnyad bennünk, lelkünk képletes terének megvilágítatlan ré­szében. A társadalmi fejlődés és fel­­emelkedés által kiformált, mai em­ber lelkületében azonban a természe­tes ösztön — az ősember ösztöne —, ha elnyomva és elhatárolva is az öntudattól, él és az öntudattól füg­getlenül is indító rugója az egyén reakcióinak a külvilággal szem­ben. Minél világosabb, felderítettebb te­rület előttünk az ember ter­ületének lényege és összetétele, annál inkább erősíthetjük tudatos befolyásunkat annak megformálására. Vitathatatlan, hogy ez a befolyás magasabb régiók felé irányítja az ösztönök lényének lelki idét, de ez a befolyás csak a lelki tényezők helyes értékelésével érhető el. Zelmanovics György (Újvidék) Magyar Nemzet Hogyan lehetne a budapesti havat kevesebb munkaerővel eltakarítani? Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Nagy érdeklődéssel Olvastam becses lapjuk január 16- számának 7. ol­dalán a „Szigorúan megbüntetik azo­kat a házfelügyelőket, akik nem taka­rítják el a havat“ című cikket. Ebben többek között az áll, hogy a havat azért nem­ tudják rendesen eltakarí­tani, mert nincs hozzá elég munka­erő. Ezért az önök lapján keresztül bátorkodom a fővárosi Köztisztasági Hivatalnak tanácsot adni, hogy mi­képpen lehet kevesebb munkaerővel havat eltakarítani. 1. A leghidegebb télen is van min­dig egynéhány melegebb nap, amikor a hó elkezd olvadni. Ilyenkor biztosí­tani kell a hóié zavartalan lefolyását, mert ha ez egy későbbi hideg napon ismét megfagy, akkor ennek az eltá­volítás­a­ s­ok­k­al nehezebb, mint a hóé. A hóié lefolyásának biztosítása céljá­ból el kellene rendelni, hogy a ház­­felfigy­elők ne csak a havat söpörjék le a­ járdáról, hanem egy lapátnyi szélességű sávot is a kocsiútról, köz­vetlen a gyalogjáró mellett, ahol ugyanis a kocsiút a legmélyebb. 2. Az ilyen melegebb napokon egy erős vízsugárt neki kell ereszteni a hókupacnak, akkor az elolvad és ezzel rengeteg hótalicskázást és hófuvaro­zást lehet megtakarítani. Ezt esetleg csomosással is egybe lehet kötni. 3. Ha azonban a havat mégis el kell szállítani, akkor célszerűbb azt talics­kázás helyett kocsikra rakva elvinni, mivel így azt ugyanannyi idő alatt kevesebb ember végzi el. K. V. A­ „feleség fizetése“ Tekintetes- Szerkesztőség! Ilyen cím alatt Vk lapja január 17-én ismerteti Fredrik Ström Svéd szocia­lista képviselőnek azt az ötletét, hogy a nőket teljesen egyenrangúvá kél tenni a férfiakkal, mégpedig úg hogy a hitves az ő házimunkájáért fizetést kapjon, katonai kötelezettség is terhelje, mint munkást, államilag nyugdíjazzák, s­tb. A felsorolt részle­­teik közül feltűnően hiányzik, hogy a szállítandó gyermekekért illeti-e ió, ha ha igen, mekkora munkadíj, az anyát. Vagy ez is hozzátartozik a­­tonás­­kodáshoz? Azt kell megállapítanom,­­hogy a fizetett feleség ötlete nagyon régi. K­. B. Shaw (aki mint örtetszállító, külön helyet érdemelne mag a világ­irodalomban), régen, de legalább is 30 évvel ezelőtt írta még „Plays piai­­sent“ címet egyik kötete mellett egy kis vígjátékban: „Guetting married“, ben. 1. hogy mi mindenféle törvényes házasság tehetséges Angliában, és 2. azt, hogy a hőket micsoda szem­pontok vezethetik férjük megválasztá­sában. E célból kigondolt egy anglikán püspököt, akinek öt­ leánya volt férj­­hez menendő; ezeknek mondotta töb­bek között, hogy a többnejűség is jo­gosultnak tekinthető az angol törvé­­nyek szerint. Mert ha egy londoni pol­r Indiába költözik, ahol 80 millió muzulmán is angol állampolgár és az illető ellörökösödik, ott annyi törvé­nyes feleséget szerezhet magának, amennyit akar és elbír A püspök leányai között van egy olyan furfangos teremtéske, aki — apja sajátságos gondolkodásának megfelelően — egyébként tetszetős kérőjétől azt kérdezi: —■ Mit fizet ön nekem, ha a fele­sége leszek’ — Nem nagyon értem — dadog a kérő. — Úgy gondolja, drága Mabel, hogy magát megvegyem a kedves pa­pájától? — Dehogy', my dear, de azt csak nem kívánja, hogy én ingyen vezes­sem a maga háztartását, alkalmazkod­jam a maga szeszélyeihez, rigolyáit eltűrjem sőt gyermekeit is neveljem — ingyen? Ez önre nézve lehet kitűnő üzlet, de ennyi munkát végezni még­sem honorálhat azzal, hogy nekem a „feleség“ címet adományozza, mint valami fejedelem egy rendjelet. Azt gondolom, már ezek alapján is, hogy G. B Shaw ötlete, legalább ak­kor, mindenesetre egészen új volt és eredeti, eléggé mulatságos is, a svékus gondolata azonban nem tekinthető egészen eredetinek, legfel­jeb­b ami benne új, inkább nevetséges, mint mulatságos I­. M. Női villamoskalauz 1943. Tekintetes szerkesztőség! (Szin: Hűvösvölgyi villamosvégál­lomás, 83-as kocsi. Idő: 1943 ja­nuár 18, délután 3 óra. Síelésből hazatérőben, kissé elernyedten üldö­gélek a kocsi mélyén.) Feltűnően nyöszörgős,­­beteges hangra leszek figyelmes. Majd azután az Új Szék­i Já­­nos-kórháznál szól­jon, mert­­oda megyén én! — mondja a kalaszné­­nek egy töpörödött, 80 körüli greg­­apó.­­ ! — Igen, bácsi, majd szólok­: le­­­gyen csak nyugodtan! — felelj a 1 9859 számú kalavizné — És néz­­e, • vegye vissza ezt a négy fillért, mert ! odáig csak 50 fillér a jégy­ára! 4- t teszi hozzá — Reggel óta jövök én már! kezdi a társalgást hágva pó. . — Honnan? — kérdi a kalauznő. — Rémetéről! — viszonozza az Öreg. — A szomszédok öltöztettek fel engem és úgy indulam útnak. Ahogy azután megnyugodott és kissé felmelegedett az öreg, egész tisztességes darab kenyér került elő valamelyik zsebéből és mivoltát meghazudtoló étvággyal kezdi h­a­­rapdálni. Igen, igen, nem majszolni, hanem harapdálni. A 9859-es kalauznő — velem együtt — egy darabig csak nézi, nézi, ahogy az öreg jó étvággyal rágódik a kenyéren. Én ebben a pillanatban Istenben boldogult édesapámra gondoltam és az ő lelkiüdvéért mondtam el magamban egy „Miatyánk“-öt és valami ha­sonló játszódhatott le a 9859-es hölgy lelkében is, mert egyszer csak az öreghez fordult. — Adok ahhoz a kenyérhez egy­­ kis töpörtvírt is! — és máris nyúlt­­ bele a táskájába és odanyújtott az öregnek két marékkal az est elődjé­ből. A végállomáson mosolyogva for­dultam búcsúzóul a 9859-es kalauz­­nőhöz. Amikor a kalauznő figyelmez­tette, hogy a következő megálló már az Új Szent János-kórház lesz, az öregapó még mindig jóízűen fala­tozott. Hanem a leszállás már nem ment ilyen vígan Ehhez már a kis kalauznő kedves támogatására volt Szükség, akinek még arra is került ideje, hogy utánaszólva, megma­­gyarázza az öregnek: Nem arra, bácsi, hanem amarra kell kerülni a kórházhoz. — Az Isten fizesse meg magának! És meg is fizeti, meglátja. A BSZKRT személyzeti igazgató­ságának figyelmét sem kerüli el nyilván az ilyen figyelmes, jólelkű­­­­etű teremtés. Olvassuk Petőfit! Ezért: az ilyen jólelkületű, derék magyar kalauznőkért, legjobb szel­lemű­­ rendőrségünkért, világhíres pincérem­b­ert, példásan udvarias és képzett­­,fürdőszemélyzetün­kért és a hasonlókért szeretem én olyannyira ezt az egyetlen Budapestjét a világ­nak, hogy bárhol, Erdély vagy Kárpátalja­­ vadonjaiban barangolva is, hetek múltán egyszer csak szí­vembe nyilallik a honvágy. — Vissza Budapestre, az egyet­lenre! "­­ Hr. Kassositz Andor SZOMBAT, 1945 JANUÁR . Meghalt Peidl Gyula A magyar munkásmozgalomnak gyásza van. Pénteken délelőtt kilenc órakor, 60 éves korában meghalt Peidl Gyula, a világháború előtti és utáni szociáldemokrata munkásmozgalom egyik legismertebb vezető embere. Régi szívbaja ölte meg. Halála nemcsak a munkástömegek is­ből, hanem sok egykori politikai ellen­féléből is őszinte részvétet váltott ki. Peidl Gyulában ugyanis elvhűségét tisz­tel­ték sokan, egy olyan m­unkáspoliti­­kust, aki válságos időkben sem ragad­­tatta el magát a szélsőségek szerint és aki nehéz időkben is vállalta a munkás­érdekek képviseletét. Peidl Gyula is a szó szóró­ értelmé­ben vett self made man volt, aki a leg­alacsonyabb sorsból küzdötte fel ma­gát a munkásmozgalom élére és a magyar politikai élet első front­vonalába. 1873-ban született Ravaszdon. Nyom­dászinas volt, majd felszabadulása után követte szaktársainak példáját és „walz“-ra, tarlulmányi útra indult, amelynek során bejárta egész Nyugat- Európát és megismerkedett az ottani pirakásmozgalmakkal. Hazaérkezése után a nyomdász szakegyesület egyik Vezetője lett, majd 1900-tól 1918-ig­­szerkesztette a Typographiá­ t. Korán szerepet vállalt, az Országos Munkás­biztosító Pénztár kifejlesztésében és élete végéig alkotórésze volt a munkás­­jóléti szövetkezetek kiépítésében és fenntartásában. 1919 januárjában a Tierinkey-komány munkaügyi és népjóléti minisztere tett A proletárdiktatúra kitörésekor azon­ban kivált az aktív politikai­ életből, mert ellenezte a kommunisták és szexu­áldemokraták paktumát A dikta­­tra bukása után, augusztus 1-én, kor­mányt alakított mint miniszterelnök azonban augusztus 6-án már le is mon­dott. 1922-ben nemzetgyűlési képvise­lővé, 1936-ban országgyűlési képviselővé választották. Néhány évvel ezelőtt azon­ban visszavonult az aktív politikai szerepléstől. Temetéséről még nem tör­tént intézkedés. Pécsi ekhő Amióta a szegedi jogi kar profes­szorainak egy részét szeretettel be­fogadta a pécsi almd mater és a pécsi filozófiai kar legtöbb tanára Szegeden kapott, tudományos refugium­ot, a sze­mélyforgalom igen megélénkült a két város között Az újszegediek vissza­járnak mecseki villájukba, pécsváradi szőlőjükbe, a sikondai feredébe, az új­pécsiek pedig nem tudnak elszakadni a szegedi regattától, az édesbort termő Mérges-pusztától... Aki Szegeden ebéd után fölül a vonatra, éjfél után már be is gördül a pécsi nagyállo­másra. Közben egyszer-egyszer át­száll, és örömmel tapasztalja, hogy a szerbek és a németek milyen kitűnően, beszélnek magyarul. A vonal elsötétítése tökéletes. Fel­tűnés nélkül lehet a tarisznyából va­csorázni. A kofferek identifikálása le­szálláskor tapintás útján történik és ha valakinek a kesztyűje hiányzik, bi­zonyára ráült a szomszéd, a kalapját pedig egy málha Vette magá ,alá puhaaljnak. Pécsváradon vagyunk? — kérdi egy álmos fiatalember. Ré­mülten száll le, mikor megtudja, hogy már öt kilométerre s túl vagyunk rajta. Gyönyörű gyalogút­­a tesz a fe­hér országúton. Kísérteties a táj, mint egy behavazott temető. Egy szál hordár. A taxi elment. Ló­fogat nincs. Egy öreg targoncás négy pengőért betalicskázza a koffert a fő­térre. Megérdemli! — Félkettő ■— mondja, a városháza tornyára mu­tatva. A budai külvárosba megy haza aludni. Pécsnek van egy budai része, Kecskeméten viszont tabáni utcák ka­nyarognak . . . 41 baljós anyagi válsággal küzd a Pécsi Egészségvédelmi Szövetség. Tíz év alatt 247 ezer csengőt osztott ki... Az egyik mozi Bengdoi-t, az olasz hő­siesség és kitartás filmeposzát mu­tatja be. A városházán l­ukács György elnöklete alatt néprokonsági ünne­pélyt tartottak, amelyen a finn és ja­pán himnuszt a városi közüzemi ének­kar adta elő. Pécs régóta központja az éneknek: több mint száz éve már dalárdája volt és a magyar dal kultu­szában előljártak a város német nevű polgárai. Ma is virágzik Pécsen egy Polgári Daloskör. Hirdetés a Dunántúl című lapban: „Agg Vendel, Makáralja, házőrző ku­tyát keres.“ Azóta bizonyára jelentke­zett megfelelő kínálat erre a megszív­lelendő keresletre. — A pécsi Nemzeti Színház igen dicséretes törekvéssel színrehozta Az ember tragédiáját. Az előadásihoz a Pécsi L­a­pl­ó a követ­kező kommentárt fűzi: „Mi szükség van arra, hogy Milliades és Kepler szavai között a Sehin­ell-fiúsító vagy a cippzár kiválóságára hívják föl a nagyérdemű közönség figyelmét’ A néző, aki áhítattal ül a helyén, való­ságos inzultust étez, amikor a halha­tatlan költőóriás szavaira való néma emlékezés közben fülébe reccsen a megálon: „A Ziegler-féle... elpusz­títhatatlan.“ A színház egyébkén­­programjába vette, hogy horvát szín­darabokat mutat be a magyar közön­ségnek és kifejleszti a magyar-horvát kulturális kapcsolatokat. Méltán hangzik a panasz, hogy­­iValós­ággal dühöng a jóslási láz Pé­csen­, ami még irodalmibb nyelven annyit jelent, hogy „a jóslási láz higanygörbéje negyvenegy fokra em­el­kedett". Egy szemtanú szerint a kül­város Pythiá­ja már egy-két tojásért, egy kis füstölt szalonnáért, fél kiló cu­korért, vagy egy kiló lisztért hajlandó elárulni a jövő nagy titkait. A belvá­rosban működő jóshölgy viszont arról nevezetes, hogy érettségi bizonyítványa is van Pécsiek beszélik, hogy a város leg­hatalmasabb embere ezidőszerint a tu­dós Várkonyi Nándor: ő irányítja a Sorsunk­at... Ez a kitűnő folyóirat már a megindulásánál túlnőtt a helyi kereteken. Fővárosi esztétikusok és or­vosok dolgoznak bele, költői közül említsük meg az újpesti Berda Jó­zsefet és Gulyás Gábort, aki az új, nép­­ből fakadt létek egyik kiváló képvise­lője: Nadrágos úr, nagy úr tett már belőlem, olyan, ki után, akármerre lép, gyanakodó, vigyázó szemmel bámul az egyszerű, csendes paraszti nép A Mecsek déli lejtőjén fekvő Pécs a napfény városa volt mindig. A lötérí­tés azon­ban elhomályosítja ettnek a nagy dunántúli üdülőhelynek még a nappalját is. A kávéházaknak, vasúti vendéglőnek akkora emeletes ablakai vannak, hogy nem győzik papírral. Fe­kete textilanyag úgy látszik drága, azért úgy oldják meg — elég roszul a kérdést, hogy Csak egy méternyi nyílást hagynak, ami éjjelre könnyen beragasztható. Még rosszabb a helyzet a mecseki nagyszerű „üdülő szállodá­ban", ahol az étteremnek két oldala üvegfal! A szobaablakok pedig duplái­dő egy rámába téve... Aki Valóban üdülni akar, az inkább lemond a a lám­pagyújtásról, de nappal engedi be minden ablakon a derűs fényességei Ha elutazik, úgyis elkomorul a kedve, mert a tavi az állomásra tizenöt pen­gőt kér. A lovasszán még drágább, tizennyolcnál kezdődik és a csengők számával arányosan emelkedik az ára Igaz viszont, hogy a lassú lőfogatnak az üzemideje is hosszabb, mint a ben­zines gyorsszekeré: ezt meg kell fi­zetni. Garázda Péter Telefonszámaink: sí­rkeztetés . . . *128-428 Kiadóhivatal .... *126-726 Nyílttéri hirdetésosztály . . *120-150

Next