Magyar Nemzet, 1943. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-09 / 31. szám

6 Színházi hírek A jubiláló Operabarátok Tit­ora annak, hogy Radnai Mik­lós kezdeményező lépéseire Apponyi Albert hívó Ján egyesületbe tömö­rített® azokat a lelkeseket, akik a „magyar társadalom nemes hagyo­mányaihoz híven“ vállalkoztak arra, hogy a magyar nemzeti kultúra egyik oszlopát jelentő Operaház helyzetét megszilárdítsák. A tekintélyes erkölcsi erőt jelentő megmozdulásra azért vlt szükség, mivel a hatalmas ener­giájú Radnai operamentő működé­sének hetedik esztendejében, amikor a színház anyagi és művészi bázisa megszilárdult, még mindig akadtak olyanok a parlamentben, akik a nem­­zet kedvezőtlen pénzügyi helyzetére és a világszerte dúló gazdasági vál­ságra való hivatkozással, a Dalszín­ház fenntartását luxuskiadásnak mi­nősítették és a szubvenció megvo­nása mellett szavaztak. Ezekkel­ szállt szembe Apponyi Albert és nyomós érvekkel bizonyította be, hogy az Operaház akkori színvonalon való fenntartása „a főváros közönségének elsőrendű gazdasági érdeke és kul­­fúrérdek® a nemzetnek“, így alakult meg Fellner Alfréd ügyvezető tevé­keny közreműködésével a Magyar Operabarátok Egyesülete. Az Opera­ház zenei és kulturális céljait társa­dalmi úton is elősegíteni, a Dalszín­ház iránti érdeklődést ébrentartani, sőt fokozni s a magyar zenekultú­rát is tápo­lni kívánó társaság létre­jöttében valóban „felemelő, hogy az­ etatizmusnak ebben a korában, ami­kor minden szem mindig csak az államra van függesztve s tőle vár segítséget, most egészen önként a társadalom mozdult élig, hogy a maga erejéből támogassa a magyar zenekultúrát". Az o­álm­hat­ároknak a muzsika magasztos hangjaira re­­zonáló lel­ke a hazai társadalom szé­les rétegei számára kívánta a tu­laji termékennyé lenni ”. Kornis Gyula első ellnök bih­adása szerint „az Operaház nem a felső tizezrek szá­mára közpénzen fenntartott intézmény, hanem a zene- és énekművészeinek­ olyan tere, mely olcsó helyárakkal a művészi értékeket szélesebb körökben terjeszti, a szó nemesebb értelmében ■demokratizálja“. [ Az egyesület a „Dc£i Juan" előadá­sával, igazi klasszikus érték portálá­­sival tette meg az első lépést s a szombati „Bánk bán“­ tolmácsolásig ez alatt a tíz év alatt ötven estét tartott. Működése folyamán a Mosoly orszá­gától a Vajda tornyáig, a Cigánybáró­tól a baloméig s a Traviatától a Lángig minden művészi előítélet nél­küli széles skálájú változatos műsort alakított ki. Az ötven előadás egyötö­dén, azaz tíz alkalommal, magyar szerző: Dohnányi, Esterházy, Hubay, Kodály, Z­ajtha, Lehár, Liszt, Radnai, Rékai, Weiner művei szerepeltek. Az esték túlnyomó részéül, 33 ízben kizá­rólag magyar énekeseik szerepeltek s a külföldi vendégm­űvészek sorában, túlnyomóan Wagner-operákban, leg­többször Müller Mária és Svnnhelm Set nevét olvasták. Az egyesület sza­badtéri előadásokat is tartott a műfaj népszerűsítésére. Részt vett úgy az Operaház félszázados jubileumának, irakit egyéb művészi évfordulóknak és emlékesteknek rendezésében. Az ide­genforgalom előmozdítását­­célozta négy éven át a „Júniusi Hetek“ ak­­ciója. Az operabarátok estéin kívül az egyesület egyéb vonatkozásban is se­gítségére sietett a Dalszínháznak. Igen helyesen nagy súlyt helyeztek a fiatal énekesek tovább tanulásának elősegíté­sére. A társaság ösztöndíját azonban n­emcsak az Opendház ifjú tagjai, ha­­nem a kolozsvári Nemzeti Színház kezdő művészei, sőt a Zeneművészeti Főiskola talenturáos növendékei is éhezik. Az elmúlt tííz év alatt kereken 1150.000 pengőt rondítolt a társaság az Operaházzal von­salkozásból álló cé­lokra s ebből több mint félmillió jegy­­vásárlásokra, 127­ 050 pengő ösztön­díjakra s a maradvány egyéb jullalá­sokra esett Már korábban jeleztük, hogy az­­egyesület mostani jubileumát egész estét betöltő magyar opera-pályázat­­tal is emlékezetesé teszi. A fontos lépést kezdeményezésnek tartva, őszinte örömmel üdvözöljük azt a gesztust is, mely a fiatal komponista nemzedék érvényesülését már az évad folyamán elősegíteni kívánja, hiszen „a nemzeti kultúra­­cselekvő munkásait semmi sem tudta jobban elkeseríteni, mint meg nem Urteil, el nem ismeri művészi törekvésük." Méltányoljuk, hogy , a jubileumi ünnepségek alkalmából nem a tervezett Händel Rodelinda operál, hanem par excellence nemzeti alkotást, még­pedig az idők komolyságának megfelelő „diánk bán”-t szóla­tat­tá­k meg. Ugyanakkor nagyon fájlaljuk, hogy éppen az operabarátok estjén egy korszak m­űvészi hitvallását jelentő prominens magyar kompozíció nem az eredeti formájában, hanem művészileg­­ sohasem helyeselhető transzpozíció­­ban kerül előadásra. Nem döntő érv, hogy az előadás Palló Imre és Buda­­novits Mária 25 éves operaházi műkö­dését is hivatva van ü­nnepelni, hiszen mindkét művész számára lennie az opera eredeti form­ái hamis hálás fel­adat. Erkel halálának 50. évében, ami­kor van a címszerepre alkalmas teno­­ristánk, az operabarátoktól elvártuk volna, hogy az eredeti partitúrához hűen ragaszkodjanak! D­r. Gaál Endre Az előadás megkezdése előtt dr Ugron Gábor elnök nyílt színien üdvö­zölte a megjelenteket, majd átadta Iluvanovits Máriának és dr. Palló Imrének az egyesület jubileuma alkal­mából alapított „Erkel-énnel“, miután ezt a dekórumot az Operaház sajnála­tosan gyengélkedő igazgatnának, Már­kus Lászlónak, már év­ előadás elött átnyújtották. Az ünnepi estét a biztos kezű Ferencsik J­úmjfe vezén­yelte. Mele­­on film­enilta a közönség a jubilánso­kat, a II. felvonás nagy jelenete Idán csak úgy hullott Palló lábai elé a virág s nem csoda. Ii­­e nem várt közjáték a művészi c­riztkenyl­ellr. Kerél orgá­numának nenses érő­­t és a szénen éneklű Osváth Júlia bensőséges kifeje­zését öröm kell hallani. Méltányolva az antisítikuus színpadképeket, elismer­jü­k a rendezés buzgalmát, de szeret­nénk, ha Végre Ibink, mint egy grand guirnol­al, nem zárná be az a'l'il Ottó berantása után, hiszen ez lélek­tanilag sem indokolt. * Operaház. Vasárnap délelőtt ki­adós műélvezetben volt része a kö­zönségnek. A három közkedvelt da­lett, a Cappella, az Álomjáték és a Pesti karnevál volt műsoron s a tet­széssel fogadott előadás nagy sikert arató főszereplői filk­ábay Melinda, Harangozó Gyula, Braila Rezső, Portig Bella és Kőszegi Ferenc voltak. Ak­­kor dicsérjük az Álomjáték törekvő együttesét, a kulturált Kenessey Jenő jeles karmesteri munkáját is kiemel­jük. A zenekar komolyan dolgozott s feltűnt a Pesti karnevál precizitása és hangzásának kiegyensúlyozottsága Miután a karmester mozdulatai nem egyeztek a hirdetőtt Rubányi Vil­moséval, bár a fekete tábla nem jel­zett semmi sztere pl­i vá­ltozást, utána jártunk a dolognak és kitűnt, hogy a színlapra kinyomatott beteg kar­mester-kolléga helyett ezt a művet is a bravúrosan beugró Kenessey Jenő vezényelte. Miután már lübbixben előfordult, hogy az Operaház nem tette közszemlére a szereplőváltozást, ezt ez alkalommal már azért is szóvá kell tennünk, mivel nem epizódistáról, hanem a legfontosabb személyről, az előadás lelkét jelentő karmesterről volt szó. — Este a szo­kottnál jóval színvonalasabb Pillangó­kisasszony tolmácsolás gyönyörköd­tette a Művelődés Házában egybe­gyűlteket. A precizitásáról ismert Ferencsik János kiválóan működön s a tudás javát nyújtó szereplőgárda élén Pataky Kálmán gyönyörű tenárja és Walter Rózsi értékes drámai ki­fejezése ismét magával ragadta a népművelési akció lelkes publikumát. (G. E.) * A világvárosi atrakciók között Halmos István magyar énekes is fel­lép minden este az Ostende-kávéház­­ban. * A* „Allerego“: Asztalos Miklós darabja most került színre századszor a bécsi Renaissance Színházban. Sárin?! Miklós tt neje­­ájdalomtól porig sujtva tudatják, hogy imádott fiuk Surostyi Tamás hősiesen elszenvedett scossm betegség után, 17 éves korában,február hó 7.én visszaadta tiszta lelkét Teremtőjének. Temetése február­­.ó 9-én d. u. jái igakor lesz a Farkasréti temető halát, reakszából a . róna.­­kát. anyaszentegy­­ház szertartása szériát. Az engesztelő szentmiseáldozatot feb­­ruár he­ll-én reggel 4 órakor fogjuk a ferencrendiek Margit-koruta templo­mában az Egek Urának bemutattatni. Gigászptsik rang: Surányi András test.­vércecse; 5av. Zwillinger Hugóssé nagyanyja; Kaszás Andor és felesége, Martényi Erik­­és felesége, Witner Endre és feleség, nagybátyjai és nagynénje;; visem­­int a nagyszemú ro­konság és jóbarátok. T­ sutul Emillé II. Kohn Piroska felesége. Pista és Erzsi gyermekei, dr. Lőni László távugévó ve­je, kis uno­kája, Evike és ijóvére, fizz. Hajnal Gézáné, valamint­­ rokonai és számos jó torátja összetört szívvel tudatják, hogy családjai toronnia. a legneme­sebb ember, a ,megtestesült Jóság és a bőséges, melegszívű barát Silm­as Emi­­esérelő-vállfü­kösi­ít­ék­lének 67. évében, eszményien bol­dog házasságának 67. évében vissza­adta nemi lelkét a Mittdenhatónak. Drága halottunkat február 9-én dél­után 3 órakor kísérjük utolsó útjára a­ rákoskeresztúri temetőbe. Ifetea Veled. Aranyapueft! __Magyar Nemzet__ Az egészség testi és lelki­ forrásai (Weninger Antal új könyve) Azt hiszem, e rövid méltatás ol­vasói valam­ennyien úgy vannak Weninger Antal írásaival — akár a Magyar Nemzet­­ hasábjain, akár könyvalakban kerülnek eléjük —, mint jómag un. ÍÜr­d'g érdeklődés­sel fogadják, Képzettel olvassák és szellem')?# gazdagabban teszik le­tikéi. Ennek következtében nem lehet semmikép­p sem a jóbarát és szerkesztőségi Holtága egyéni túl­zásának m­inősíteni azt a megálla­­pitást, hogy Weninger Antalnak a helye a legjobb nevű európai or­vostani írók rangsorában van, Er­win Lieck, Angus­­flier, A Carrol és méltó társaik mellett Legutóbbi könyve, am­elyi az Országos Köz­művelődési Tanács kiadásában je­lent meg s amely — mint címe is jelzi — az emberi egészség t esti és lelki forrásaival foglalkozik, ezt a megállapítás i­smét hiteleszi. Weninger Antalnak ezt a könyvét is az elméletileg és gyakorlatilag is egyaránt kiváló orvos bőséges tu­dása és ez a preggyöző, színes, ele­ven írásmód­ellemzi, ám"nőre csak a Jobb, mint mesterember" író­nak lelik, akármi legyen is egyéb­ként a kedvelt és kenyéradó fog­lalkozása. (Áll ez még az úgyneve­zett „hivatás®“ írókra is.) Wenin­­gernek minden könyvéből és külö­nösképpen ebből a mostaniból olyan egyéniség sugárzik ki, amely igyekszik és túd is tűinél egészebb ember lenni. 141 lehetőleg min­den testi-lelki II- ?sségét kifejlesz­­teni a vürgegymiih és az emberi lélek minden kérdése iránt érdek­­lődni. És mert arra csak a bölcse­lőre áll Fu­lde mondása, hogy antilyen az emb­et, olyan a bölcse­­l­ete is, Wettinger orvostani fe'fo­g Asíban is ti maga összhangra, lel­­kességre törekvő egyénisége nyilat­­kozik meg. Ebben a könyvében különösen nyomaszkozzal az ..egész ember"­­, aki le-l is, lélek s, lehal csak ak-' kor lehet egész MH,cs. ha sem a testi, sem a lelki tényezőket nem hanyagolja el magában (és tegyük h­ozzá: embertárséiban sem, világ­­nézetében sem.) bent hiába a ma­gyar „egészség“ író fejezi ki leg­pontosabban azt, amire minden élni akaró ember jó világon hidaló­­san vagy su­dalk­ilenul igyekszik, mert hiszen , egész“ akar lenni és nem csonka,­­tehát testileg vagy lelkileg fogyatékos — ez a német nevű, de lelkesen magyar orvosíró azt a teljességi (ij’unz heittich“) felfogást képviseli, amely­nek ma már hatalmas bölcseleti, •'•leltani, lélektani­­és orvostani iro­­dalma van Világszerte.­Ha Weninger Antal aránylag erősebben kingsót vonza az egész­ség lelki forrásról a testi­eket! fenélkül, hogy a testieket alábe­csülné) és t mondjuk a viruló réten való sétálást nemcsak a lesi moz­gás szempont­jáb­ 51, az alkonyat tínpompájában való elmerálást nemcsak a levegőzés szempontjá­ból méltatja, azunk megvan a maga kortörsének­ oka. lívt­izedek hosszú során­­ál ugyanis túlságosan mellőzték orvosírók is a lelki té­nyezőket, pedig igazán egészséges vagy m­ég testi bánhalmak ellenére is derűs lelkfi, munkabíró csak ak­kor lehet az ember, ha viselkedé­sében,­­életmódjában érvényesíti annak a lénynek konzekvenciáit, hogy az emberi egyén testnek és léleknek olyan essybefüggése, ame­lyet fogalmilag megbontani érlelmi­ szükségesség, de a valóságban akár a testiség, akár a lelkiség túlzásá­val megbontani csak, test és lélek együttes veszedelmével járhat. Aki arra kíváncsi, hogy Wenin­ger Antal ebben a könyvében ho­gyan érvényesíti ezt a teljességi fel­fogást, az búcsúzzon el a recenzor­­tól és legsajátabb érdekében sze­­rzze meg Weninger Antal könyvét, gondosan olvassa végig és alkal­mazza önmagán annak kitünő gyógyjavallatait. T­endvízs István én. Demlány Striniáné, gyermekei Andor és Éva, unokája Pn’iUn. vala­mint láva’tóvé ’testvérek. veje, menye és a kiterjedt rokonság nevében fáj­dalomtól meglölt 82 évvel tudatjuk hogy a legjobb férj, apa és nagyapa Demiány Henrik életének SÉMK, legideálisabb házassá­gának 37-ik évében hártéren elhunyt. Utolsó útjára február hó 9-érn, ked­den délelőtt 11 órakor kísérjük a rá­koskeresztúri temetőbe. KEDD, 1943 FEBRUÁR 1 Baranyai Lipót Baranyai Lipót távozása a Nemzeti Bank éléről, az ország legszélesebb köreiből vált ki elénk sajnálkozást. Ez a tény egymagában is azt bizonyít­a, hogy Baranyai L­ipót jóval több volt a Nem­zeti Bank élén, mint az ország egyik legnagyobb te­kintélyű pénzügyi szakembere. Nemcsak a szakembert látta és tisztelte benne a n­emzeti köz­vélemény, hanem a magyar és az emberséges embert is. A leg­súlyosabb és leggondterhesebb esztendőkben állt Baranyai, Li­­pót a Magyar Nemzeti Bank élén, ahol nemcsak a magyar pengő értékállandóságát védte meg, de a magyar egyenessé­get, függetlenségi gondolatot, a magyar emberiességet és európai mértéket is képviselte. Épp ezért a magyar közvéle­mény széles köreiben Baranyai Lipót az évek során a legneme­sebb magyar történelmi tradí­ciók egyik szimbólumává nőtt meg. Működésének hatósugara a gazdasági élet limbuskörén messze túl­terjedt és a magyar szellemi világban is jelentős és áldásos szerepet töltött be. Mint az ókori klasszikus kultúra ra­jongója, e kultúra sugallatait, tanításait, magasrendű emberi szemléletét mindennapi életé­ben is követte és gyakorolta. Nemcsak a Parthenon Társaság elnöki székéből hirdette a klasz­­sz­ikus kultúra embereszményét, felsőbbrendű etikáját, de mint a magyar hivatalos közélet egyik legfontosabb vezető pozí­cióját betöltő, a magyarság je­lenéért és jövőjéért felelősséget vállaló férfiú is. Akár a Nemzeti Bank köz­­gyűlésén, akár a Parthenon­ Társaságban, akár a Tiszai István Körben hallatta szavát, beszédeit, mondatföréseit a gon­dos, művészi stílus, gondolatait a magyar szív melege és a klasszikus kultúrán nevelődött agy fegyelmezettsége jellemezte. Mert Baranyai Lipótnál a klasszicizmus, az egyensúly, az aurea secta, a harmónia iránti vonzalom sohasem párosult a „procus negotiis“ utáni vággyal, az ókor iránti tisztelete nem vonta el a jelen szenvedélyek átélésétől és a magyar jelen fel­­adatainak erőteljes vállalásától. Ama ritka egyéniségek közé tar­­­ozott, akiben szerencsés szin­tézisben egyesül a múlt és jelen, harmóniába olvadt össze az ér­zelem és az értelem világa, aki számára a múlt nem süllyesztőt jelentett, amelyen alámerül a jelen világából, hanem olyan magaslatot, amelyről szélesebb horizont, nagyobb látókör tárul a néző szeme elé, mint azok előtt, akik csak a völgyben él­nek. Magyarsága és humaniz­musa elválaszthatatlan volt egy­mástól. És ebben az előttünk élt legnagyobb magyarok útját járta.­­ Ez az út sokszor tövises és nehéz volt, de minden akadály ellenére is az igaz magyarság és az igaz emberiesség útja volt. Biztosra vesszük, hogy távozása nem jelenti ennek az útnak végállomását, hanem csak át­­szállóhelyet újabb nagy magyar­ feladatok betöltése felé. f Homonnay Tivadar főpolgármester ünnep­lése a főváros közigazgatási bizottságában A főváros közigazgatási bizottsága hétfőn d­élelőtt Hom­onnay Tivadar fő­­polgármester elnöklésével ülést tartott. Napirend előtt L­ázár Ferenc szólalt fel. Hangsúlyozta, nagy örömmel ol­­vasta a hivatalos lapban, hogy a kor­mányzó Itomennay Tivadar főpolgár­mestert a felsőhöz tagjaivá nevezte ki. Ebből az alkalomból meleg szeretettel üdvözli Itomennay Tivadart. Ebben a kinevezésben annak a liszte­ekreméltó politikai iránynak elismerését és meg­becsülését kell látni, amelyet a főpol­gármester egész politikai pályáján kö­vetelt, de egyút­tal megbecsülését annak az autonómiának és autonómiaszel­lem­nek is, amelynek egyik nagyon előkelő képviselője volt mindig Isontonnsy Tivadar. A jövőre nézve a bizottság bizalmáról és ragaszkodásáról bizto­­sítja a főpolgármestert. Rassaig Károly csatlakozott minden fenntartás nélkül az előtte elhangzott elismerő szavakhoz A főpolgármester, — mondotta Rassay — természetesen egy politikai iránynak is exponense és így a dolgok logikai rendje szerint mi ezen az oldalon, a főpolgármester politi­kai irányával szemben állunk. Ez azon­­ban nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy készséggel elismerjük, hogy Slomonnay Tivadar főpolgármester azt a politikai irányzatot, amelyhez tarto­zik, nobilitással, törvénytisztelettel és emberséges érzéssel képviseli. Ez a kö­rülmény teszi számunkra is lehetővé, hogy minden fenntartás nélkül őszinte szívvel csatlakozzunk az üdvözléshez. Ha a jövőben bármi­yen politikai alap­vető elvi kérdésben szemben állunk is, vegye tudomásul a főpolgármester úr, hogy viszont az ő irányt adó eszméit, a törvények tiszteletét, az emberséges szempontok képviseltét annyira h­ono­ráljuk a főpolgármester működésében, és személyében, hogy a magunk részé­­ről mindenkor teljes támogatásunkról fogjuk biztosítani. S Tomonnay Tivadar főpolgármester köszönetet mondott az üdvözlésekért. Én ezekre az üdvözlő szavakra — mon­dotta — csak röviden válaszolok. Vála­szom pedig az, hogy megyek tovább, azon az egyenes úton, amelyen elindul­tam az önkormányzat és a törvények védelmében. Nekem irányt az eddigi munkámban egyesegyedül meggyőződé­­sem és lelkiismeretem szabott és diktált. Boldog volnék, ha további munkámmal elő tudnám segíteni azt a rendkívül nagy munkát, nagy célt, hogy meg­terem­tsü­k az országban az egységet és megvalósítsuk azt a nagy feladatot,, amely még ránk vár s még eredménye­sebben tudjam azt erről a helyről szol­­gálni. Bocsáry-Spur Kálmán a lakáskér­­déssel foglalkozott A lakásügyi ügy­­osztály létszámának felemelését­ kérte. Sürgette a zsidó lakások igénybevéte­­lét. Peyer Károly élesen kritizálta a villamosközlekedést. A járatokat ép­pen akkor ritkítják, amikor a szín­házi és mozielőadásoknak vége va­. Indolenciát lát a BSZKRT vezetősége részéről. Azután arról beszélt, hogy nem szabad megbontani a nemzet egy­ségét se­mil­yen oldalról sem. Hunt Ká­roly az utcák megtisztítását kívánta,, amjd arról a rohamról beszélt, amely az új laká­shivatal ellen megindult. A beérkezett lakásigénylések legalább 1ő -111 000 helyszíni vizsgálatot igé­nyelnek. Ő is sürgette a lakásügyosz­­lány létszámának felemelését. Lázár Ferenc, Use Ily Béla és Hajnóczy Béla szólt még hozzá a kérdéshez. Bocsáry-Spur Kálmán Peyer ki­rálynak válaszolva kijelentette, hogy Peyer bizonyos szavait az ő saját sze­mélyére­ vonatkozta­ja és emiatt bírói­ság előtt szerez magának elégtételt. Peyer Károly kijelentette, hogy átitá­­sait fenntartja. Hozzátette még, hogy Bocsáry-Spur Kálmánnak szemb­en­ti felsőházi tagválasztásnál nem nyitóá­rait meg túlságosan nagy mértékben a bizalom. Slomonnay Tivadar főpol­gármester elnöki kijelentésében hang­súlyozta:­­­em akarja megakadályozni a politikai vitát. Sőt bizonyos mérté­­kig helyesnek tartja azt. Szerinte» azonban a mai időkben nem helyes a személyi vitatkozás. A bizottsági ta­gok ha ebben a teremben szembe­­­ kerülnek egymással és éles vitákat vívnak, nem szoktak haraggal elválni egymástól Bor­sáry-Spur Kálmán­­fel­vetette a kérdést Peyer Károlynak, hogy a 6 személyére értette-e szavait. Peyer azzal felelt, hogy többesszámban beszélt. Bocsáry-Spur ezzel az ügyek ilm­i tisztnek tekinti A Richter Cardrnn vegyészeti gyár rl. ina. z .!«- iaa. fetgyelpijiz­­ttsága. mérnöki és tisztviselői kara. va’rmtal nunká­jat m­eg mrgrepdüléssel tudat­ják, hogy a gyár organetherápiás ü­zemosztály­ iinak 22 éven át volt vezrldje.. SZABÓ IMRE igazgató ér. hariifizem! szoktálntin.tk teljesítése közben, február, hó 6-án váratlanul elhunyt. A belső front hősi halottját, a fánasírlatlan munkásságával pél­­dát adó magyar véártőt, ak­i a vál­lalat egyik osztatta volt és akit min­denki szeretett, fájdo­­naszn gyászol­juk. Naey/rt/kd és érdemekben gaz­dag munkásságának ,tagikilA­, hirtelen,­ségül megszűnte, szeretetreméltó és t­ar­tán egyéniségének elmúlása póto­­­ít­hatatlan veszteséget jelentenek srá­ntunkra. A hűséges munkatárs és jó­­barát, a munkások atyai jóakarójá­nak emlékét mindenkor l£ygyelet*® szeretettel fogjuk megőrizni

Next