Magyar Nemzet, 1943. március (6. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-07 / 54. szám

ELŐFIZETÉS! ARA IPVRF 4R40P. FflLRVRE 23 20 P. NK(JYKI)EVRE URO P I HÓNAPRA 4 P. F.I.YES SZÁM HÉTKÖZNAP 16 FILL., VASÁRNAP 30 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDOR ^HK^X SZERKESZTOSEG: BUDAPEST. VI., ARADI UTCA 10. ELEFON: 128 428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65. TELEFON: 126 726* Egyes magyar seregtestek kemény küzdelemben feltartóztatták az ellenség előnyomulását A finn politika skandináv irányzatának megerősítését várják — Változások lesznek a török kormányban A keleti arcvonal közepe és Sztaraja Russza között a szovjet folytatta erős támadásait — Charkov és a Fekete-tenger között a harcok nagyjában elcsendesedtek A világpolitika új eseménye a finn kormány átalakítása. Ez az esemény valószínűleg egy ideig még magára fogja vonni a figyelmet, tekintettel azokra a kombinációkra, amelyek a finn kormány átalakítását meg­előzték. Finnország A távirati irodák beszámol­nak a finn kormány átalakítá­sának visszhangjáról. A távirati irodák jelentése szerint a finn sajtó az új kormány megalakí­tását örömmel üdvözli. Finn régről különösen arra mutat­nak rá, hogy ez a kormány nyilvánvalóan erősebben kép­viseli az úgynevezett északi orientációt, azaz a skandináv népekhez való közeledés gon­dolatát Másrészt emlékeztetnek arra, hogy a kormány nagy­részt mérsékelt pártállású sze­mélyiségekből áll s hogy pél­dául az úgynevezett hazafias népmozgalom pártja, amelyet a sajtóban az A­lan Sunnta című szélsőjobboldali lap képvisel, nem kapott tárcát a koalíciós kormányban. A finn sajtó hangsúlyozza, hogy az ország komoly kérdé­sek és komoly megpróbáltatá­sok előtt áll. Linkomies szemé­lyében azonban e kérdések megoldására kellő biztosítékot találnak, mert — úgymond -­­Linkomies „az utóbbi, esemé­nyekben gazdag időkben hatá­rozott fellépésivel megbecsü­lésre és köztiszteletre tett szert, személyes kapcsolataival pedig jó viszonyt teremtett“. A szélső­­jobboldali Alan Sunita sem marad ki az általános üdvöz­lésből és azt a reményét fejezi ki, hogy az új kormány gon­doskodni fog arról, hogy „a Németország iránti bizalom tel­jesen megmaradjon“. A lap ez­után hangsúlyozza, hogy az úgynevezett hazafias népmoz­­galom lojálisan támogatja az új kormányt. Linkomies és külügyminisz­tere, Ramsay személyét a ten­gely oldalán is megelégedéssel fogadták. Rómában kiemelik, hogy a finn miniszterelnök nag­y tisztelője a klasszikus la­tin irodalomnak. Berlinben is elismerően nyilatkoztak Un­­komiesről és megállapították, hogy az új m­iniszterelnök a ném­e­t finn ku­trális együtt­működés folytán jól ismert sze­mélyiség Berlinben. Ramsay külügyminiszterrel kapcsolat­ban pedig hangsúlyozzák, hogy a miniszternek már eddig is kitűnő személyi kapcsolatai voltak Berlinben. Angolszász részről még nem érkezett állásfoglalás a finn kormány átalakításával kapcso­latban. Olaszország A távirati irodák ismertetik, hogy a Mussolini -Ribbentrop­­találkozó még mindig nem szűnt meg érdeklődést kelteni a világsajtóban. A Magyar Táv­irati Iroda római jelentése sze­rint abban a mondatban, hogy Olaszország ,,békét hirdet, de nem Európa ellenségeinek, ha­nem Európa képei között“, nem lehet a gyengeség vagy bizony­talanság jelét látni. A Magyar Távirati Irodának e római je­lentése szerint olasz részről hangsúlyozzák, hogy Anglia, sőt Amerika is ez európai civilizációhoz tartoznak, ame­lyet a tengely a bolsevizmus ellen védelmez. — Tény, hogy a tengely­­hatalmak az , igazságos ívekéért küzdenek, szem­ben az ellenség önzésével és a halálos bolse­vista veszéllyel — így ismer­ted az MTI Róma véleményét —, amelynek fenyegetése ve­szélyt jelent nemcsak az euró­pai s­ára -f­ad, hanem még Anglia, sőt Amerika számára is, amelyek szintén a nyugati civilizációhoz tartoznak. Egyre világosabbá válik, mondják olasz politikai körökben, hogy a tengelyhatalmak a végsőkig folytatott­­ háborúval Európa létét és a civilizációt védelme­zik. A balti államok sorsa, valamint jó lengyel kérdés fe­­szegetése­­ a szovjet részről, eléggé mutatják, hogy a bol­sevista veszély hangoztatása ugyancsa­k nem propagandisz­­tikus fogás a tengelyhatalmak részéről,­­ hanem rettentő való­ság. Politikai körökben ismét nyomatékosan megállapítják, hogy a Mussolini—Ribbentrop­­tanácskozásokhoz fűzött ma­gyarázatokban nem lehet sem­miféle puhatolódzást vagy bur­kolt ajánlat jelét látni, ha­nem azok Olaszország hagyo­mányos egyenesvonalú politiká­jának megnyilvánulásai voltak — fejeződik be az MTI római jelentése. Érdekes kommentár érkezett magából a Vatikánvárosból és angolszász részről is e talál­kozóról. A vatikáni jelentés igyekszik a Spellman érsek lá­togatásához fűzött kombinációk jelentőségét csökkenteni, ami­kor a megbeszéléseknek azt a részét hangsúlyozza, amely szerint a pápa és a newyo­rki érsek eszmecserét folytattak a polgári lakosság bombázásáról. E vatikáni jelentés szerint „va­tikáni körökben azt kérdezik, hogy vájjon valóban érdekében áll-e a hadviselőknek az ellen­felet a kétségbeesésbe kergetni Ezekben a vatikáni körökben attól tartanak, hogy ezáltal a lakosság széles rétegei fogéko­nyakká válnának a bolsevizá­lás iránt. Ez is it­eretes vatikáni jelen­tés mellett meg kell említenünk a Mussolini—Ribbentrop-meg­beszélés Reuter-kommentárjá is. Míg u­gyanis a világsajtó tele volt ■ bizonyos békeszándé­kokra irányuló kombinációkkal addig angol részről Ribbentrot olaszországi látogatásával kap­csolatban óvatosan megemlítik hogy bár­ e látogatás nyilván­valóan trok találgatásra fog okot adni, mégis „nem lenne okos dolog“, ha ezeket a meg­beszéléseket bizonyos béke­­kombinációkkal hoznák kap­csolatba. A Reuter-jelentés, mint ismeretes, ezután szó szerint így ír: „Olaszország, Németország és szövetségesei között ezen a problémán kívül számos más kérdés van, amelyek in­dokolttá tesznek egy megbeszé­lést államférfiak között. Sokkal valószínűbb, hogy Ribbentrop látogatása , választ jelent a casa­­blancai konferenciára.“ Orosz birodalom Mint ismeretes, a lengyel emigráns kormánynak és a szovjetnek területi vitája még mindig nem fejeződött be. Si­korskiék kijelentésére, amely szerint az 1939 szeptember el­seje előtti lengyel határokat „sérthetetlennek és változha­­tatlannak“ tekintik, Moszkva ré­széről a Szovjet Távirati Irodán keresztül félhivatalos válasz ér­kezett. A távirati irodák beszá­molnak arról, hogy ez a válasz mindenfelé nagy feltűnést kel­tett. Határozott hangjából ugyanis kiderül, hogy Moszkva most már kertelés és szépítés nélkül óhajtja leszögezni cél­jait. E nyilatkozatban a szovjet a legcsekélyebb mértékben sem titkolja, hogy területi követelé­sei vannak. Ez a moszkvai állásfoglalás abból a szempontból is érdekes, mert belőle, mint ismeretes, tel­­t l l­­plezetlenségében kifeje­­zésre jut az eddig is meglehető­­es­ hatékony szovjet agitáció­­nak, főleg pedig az érvelés módjának megváltozása Terü­leti követeléseinek indokolásá­ban ugyanis ez a nyilatkozat egyáltalán nem válogatós és az Atlanti Chartától a „történelmi“ jogig, a versaillesi szerződéstől a „szláv népek testvérisége“ faji jelszaváig minden érvet fel­használ és mindig azt, amelyik az illető területre vonatkozóan legkönnyebben alkalmazható. A moszkvai közvélemény megállapítja, hogy Sikorsk­ék , követelése a háború kitörése után a szovjettől megszállt rég­ szekre vonatkozóan a lengyel emigráns kormány „kizsák­i Hiányoló politikájának“ tovább­­i folytatását jelenti. Majd a nyi­­­latkozat leszögezi, hogy az ilyen „imperialista tendenciák“ ellentétben állnak az Atlanti Chartával, amelyben az áll, hogy a­ népek sorsukról saját­­maguk dönthetnek. Eltekintve attól, hogy az egész vita elméleti jelentőségű, mert hiszen a szóbanforgó len­gyel területek már egyáltalán nincsenek szovjet kézen, ez a szovjet nyilatkozat az Atlanti Charta bizonyos hézagaira is fölhívja a figyelmet. Mert míg angolszász részről az Atlanti Chartának inkább azt a passzu­sát szokták idézni, amelyben arról van szó, hogy a szövetsé­gesek a területi gyarapodásról lemondanak, addig, mint lát­ható, most szovjet részről a Chartának olyan kitételeire hi­vatkoznak, amelyek a népek önrendelkezési jogáról szól­nak. Ezzel az utalással a szovjet azokra az utólagos népszavazá­ A 46. magyar hadi jelentés A Magyar Távirati Iroda jelenti: A honvéd vezérkar főnöke közli: Egyes magyar seregtestek a bol­sevisták elleni elhárító harcok­ban részt véve, kemény küzdelem­ben feltartóztatták és késleltették­­ az ellenség előnyomulását­. E harcok folyamán csapatain­k hét harckocsit kilőttek. A magyar hadijelentés kiegészítése A Magyar Távirati Iroda jelenti. A honvéd vezérkar főnöke szom­baton kiadott 46. számú hadijelen­téséhez katonai körökben még a kö­vetkező kiegészítéseket fűzték: Mint a legutóbbi napok helyzet­­ismertetéseiből is kitűnik, a bolse­visták ellen küzdő hadseregek a mozgó védelem hadműveleteit általá­ban befejezték s az ellenséges főtá­­madások lendületének fokozatos le­­tompítása után helyenként már a kezdeményezést is kezükbe ragadták. A szilárd védelembe átment csapatok mind keményebben hárítják el a bol­sevisták előretöréseit s ilyen támadás visszaveréséről emlékezik meg a szombati magyar hadijelentés is. Az ellenség a Donce arcvonalon bekövet­kezett kudarcának ellensúlyozására, de még azért is, hogy a teljes olva­dás beállta előtti időt kihasználja; egyes helyeken még igen erős és elkeseredett erőfeszüléseket fejt ki. Így Kurszk környékén is folytatja támadásait. Ezekben a harcokban vívtak az említett magyar seregtestek a németekkel együtt sikeres elhárító küzdelmeket, amelyekben súlyos vesz­teségeket okoztak az ellenségnek. A nagy téli csata eddigi es­emé­­nyeinek különböző mozzanatairól egyébiránt mind több részlet válik ismeretessé. Ezekből kitűnik, hogy a honvéd kötelékek a legtöbb helyen kiválóan állották meg helyü­ket és valóban önfeláldozóan küzdöttek. Ezek közül különösen kiemelik a Vargyassi és vitéz Horváth vezér­őrnagyok, valamint h­arccsoport­­paraicsnokaik — vitéz Laskay, vitéz ,■szügyi és Muzsay ezredesek, továbbá Keserít alezredes — alatt harcoló csapatokat. Említett parancsnokok, valamint ezek vezérkari főnökei — Kásás és Chemez vezérkari őrnagyok — nem­csak kiváló vezetésükkel, hanem sze­mélyes bátorságukkal is kitűntek. Számtalan esetben szerveztek új­ra új küzdőcsoportokat s mindig a leg­veszedelmesebb helyekre állva adtak személyes példát is alárendeltjeik­nek. Az időjárás az évszakhoz képest enyhe, a hőmérséklet fagypont körül mozog. Ára 30 fillér

Next