Magyar Nemzet, 1943. július (6. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-15 / 157. szám
évfolyram, 157. szánt (VT. CslítftrtSfc, 1043 Jtfllus 1& Magyar Nemzet.^r-^sztTO«M^?-5^^^g5»am^OT^^g^^T^^£aa^TOHiBKg^g3»!i«MMBBai«raBBBeBas»aBBBE?g^^ ra—rmin nwfwi'nimhiiiihiium nrm»r ■T-mBTiprnr——!73---mjBM!—naa R Előfizetési Ara I évre 40 pengő 40 fillér. Egye» Alapította Szerkesztőségi Budapest, VI kerület, Aradi utca 10. számára hétköznap 18 fillér, vasárnap 30 fillér. «-» nn o | MT tn Telefonszám: 128-428*. Kiadóhivatal: Budapest, VL. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. |[^ Jjj ®~jj || |? jjjjl |j^ kerület, Vilmos császár-út 65. Telefonszám: 126-72611 A sziciliai harcok megítélése tekintetében a helyzet naponta változik. Jelenleg olasz részről úgy vélekednek, hogy Szicíliában hosszabb harcokra kell számítani s a döntő csata nem a tengerparton, hanem jobban a sziget belsejében lesz. Partraszállások ? A Daily Express című angol lap a szicíliai partraszálláson túlmenően új eseményeket jósol s megállapítja, hogy a szövetséges csapatoknak az a része, amely a szicíliai harcokban nem vesz részt, „rövidesen egy másik front jelentékeny méretű akciójában“ fog szerepelni. E kijelentés egyébként összhangban áll a tengely felfogásával is a további alakulásra vonatkozóan.— A szicíliai partraszállás az Európa elleni invázió kezdete— így ír az Avvenire című olasz lap a Stefani jelentése szerint. Magától értetődően az érdeklődés ezek után arra irányul, hol fog tehát folytatódni a szicíliai kezdeményezés? A politikai megfigyelők úgy vélekednek, hamarosan el kell dőlnie, mit kell érteni a „másik front jelentékeny akcióján“, újabb kezdeményezésr-e, további földközitengeri szigetek ellen vagy pedig közvetlen lépést Franciaország, Olaszország, esetleg Európa nyugati, illetve északi partjai ellen? Az utóbbi időben a Balkán felé irányuló kezdeményezés aktualitása kissé háttérbe szorult s a hírek, részben nyilván Törökországnak határozottan semleges magatartása hatására, kevesebbet foglalkoznak e területtel. A francia tengerpart környékén kívül azonban fokozottabb nyugtalanság észlelhető északon is. Svédországra, mint erről a jelentések beszámolnak, fokozódik az angolszász nyomás, a német átmenő forgalomról szóló megállapodás megváltoztatására. Angolszász oldalon úgy érvelnek, ha Svédország e lépést nem teszi meg, erős mértékben fenntartja annak veszélyét, hogy háborúba sodródik. A jelentések különben fokozottabb svéd katonai behívásokról is adnak hírt. Mindazonáltal eddig nem érkezett olyan jelentés, mintha svéd részről valóban új helyzet teremtésére törekednének a német—svéd viszonyban. Svédországban különben a legújabb katonai eseményekre igen erőteljesen reagálnak. A Socialdemokraten című svéd kormánylap a többi között így ír: — A háború talán fordulóponthoz érkezett. Mint semleges országnak, minden okunk megvan arra, hogy az események további fejlődését figyelemmel kísérjük. Ha jelenleg az utolsó döntő roham kezdetéről van szó, meg kell duplázni éberségünket és fokozni kell védelmi felkészültségünket. Senki sem tudja, ki sodródik még bele ebbe a háborúba és ki maradhat kívül rajta. A szovjet A második európai front kérdései mellett a szovjet front eseményei szintén továbbra is különféle politikai kérdésekkel kapcsolódnak. A világsajtó kissé eltöprengett azon, vajjon mi lehet az oka, hogy a keleti fronton megindult új eseményekben a kezdeményezést a hadviselő felek az ellenfél oldalán jelölték meg. „Nem én kezdtem, hanem ő“ — ez a formula, ha általában a háborús felelősség kérdésének megállapításáról szóló vitákban döntő szerepet visz is, merőben szokatlan szempont olyan dolgoknál, ahol a közvélemény szereti az erőt azon az oldalon sejteni, ahol az offenzívát megindították. Mint e háború folyamán már többször előfordult, világos, hogy a közvéleménynek e tekintetben is revízió alá kell vennie bizonyos nézeteket. Német részről szovjet nyári támadás kezdetének tekintik a most folyó csatákat, viszont szovjet részről szeretnék azt a benyomást kelteni, mintha erről szó sem lenne. Mindenesetre a keleti csata úgy látszik, nagyobb méreteket öltött, mint erre kezdetben számítottak s ezzel kapcsolatban ismét előtérbe került a német—szovjet viszonylatnak néhány politikai kérdése. Ezek közé tartozik például az is, vajjon lesz-e Vlaszov tábornok seregének szerepe e csatákban? Tudvalévően néhány hónappal ezelőtt Vlaszov szovjet tábornok, aki már a háború elején német fogságba került, megbízást kapott Berlin részéről, hogy állítson fel, egy orosz sereget. Ez orosz hadsereg közvetlen rendeltetése nem vált ismeretessé s csupán feltételezések hangzottak el arra vonatkozóan, hogy e hadsereg felállításának ténye nyilvánvalóan elősegítené annak a meggyőződésnek elterjedését a megszállt orosz területek lakossága körében, hogy a szovjet hatalmon kívül más orosz politikai törekvések is lehetségesek s mi sem áll útjában annak, hogy ez orosz népiségű szovjetellenes hadsereget az orosz lakosság is támogassa. Német részről e hadsereg felállítása mellett azonban megkezdték az előfeltételeknek megteremtését is arra, hogy e szovjetellenes orosz hadsereg célkitűzései tömeghátteret találhassanak az orosz lakosságban. Legfontosabb intézkedés erre vonatkozóan a paraszt-magánbirtokok újra bevezetése volt. Emlékezetesek azok a rendeletek, amelyek Rosenbergnek, e területek birodalmi biztosának aláírásával jelentek meg s amelyek hírül adták a kolhoz-rendszer megszűnését és a magántulajdon bevezetését a szovjet megszállt területeken. A németországi emigráns oroszoknak Berlinben megjelenő Novo je Szlovo című lapja ezeket a rendelkezéseket feltűnő formában, első oldalon közölte és nem mulasztotta el aláhúzni azt a tényt, hogy az orosz paraszt mindezt a német győzelmeknek köszönheti. E német lépésnek propagandisztikus lehetőségeit mindenfelé elismerték. Kétségtelen, hogy a magántulajdonnak az egyénre nagy vonzóereje van s az is köztudomású, hogy a paraszt a földet magántulajdonként óhajtja művelni. Viszont meg kell állapítani, hogy e lépésnek gyakorlati következményei, azaz, hogy a paraszt magántulajdona birtokában valóban függetlennek és szabadnak érezhesse magát, a háborús viszonyok között nem fejlődhetnek ki teljes mértékben. Mindenesetre figyelmet kelt az a kérdés, vajjon elég érettnek ítélhető-e már a helyzet arra, hogy ezeket az orosz erőket fel lehetne-e vonultatni a szovjet csapatok ellen? Erre vonatkozóan egyelőre nem érkezett hír s elég elterjedt a nézet, német részről inkább afelé a meggyőződés felé hajlanak, hogy e Vlaszov-féle csapatokat inkább az orosz megszállt területeken a partizánok ellen kell felhasználni, úgy mint ahogy e Vlaszov-féle hadsereg megalakulásakor sok megfigyelőnek valóban az volt a véleménye hogy e hadsereget elsősorban ilyen célokra állították fel. Svájc A propaganda frontján természetesen Moszkva részéről is állandóan megfigyelhetők különféle áramlatok. Moszkva a maga elképzeléseit igyekszik politikai akciókkal elősegíteni. Ilyennek tekintették a Komintern feloszlatását. Bár némely vélemény szerint a 111. Internacionálé feloszlatása a szovjet részéről nem volt túlságosan nehéz áldozat, hiszen e szervezet megszüntetése egyúttal a Sztálintól mindenkor gyűlölt trockijisták végső menedékének szétrobbantása is volt, mégis hatása miatt ez elhatározást világszerte érdekes politikai lépésnek tekintették. Moszkva részéről elhangzott ugyanis az új jelszó: Egységes munkáspártot! S ezzel megindult egy törekvés, amely a szociáldemokratáknak s a kommunistáknak elkülönülését óhajtotta megszüntetni. Moszkvában a cél elérése érdekében a propaganda-jelszavakban is engedményeket leltek. A szovjet agitáció kezdi elhagyogatni azokat a formulákat, amelyek már megfogalmazásukkal provokálóan hatottak a proletariátuson kívül eső rétegekre. A jelentések beszámoltak róla, hogy a moszkvai rádió adásait már nem az ismert felszólítással: Világ proletárjai egyesüljetek! — fejezi be, ha* nem helyette egy újabb felszólítást iktatott be, amely a különféle népek hazafiasságára apellál. Valóban, a komintern feloszlatása után nyomban megindult világszerte az erők összemérése a szociáldemokraták és a kommunisták között. E harcban vitathatatlanul a szociáldemokraták részén található minden taktikai előny. Szám,szerűleg ők vannak többségben s szervezeteik a demokrata elveket egyre erőteljesebben hangsúlyozzák azokkal a kommunista törekvésekkel szemben, amelyek arra irányulnak, hogy a szociáldemokrata pártokat együttműködésre nyerjék meg. A kommunistáknak e mozgolódása mindezideig sehol sem vezetett sikerre s mindenütt, ahol a kommunista párt ilyen kéréssel fordult az országban működő szociáldemokrata párthoz, visszautasításra talált. Legutóbb a svájci sajtó cikkezik a kommunisták kényszerű visszavonulásáról. E cikkezésre Jules Humbert-Droznak, az egyik legismertebb svájci kommunista vezetőnek nyílt levele a svájci szociáldemokrata párthoz adott alkalmat. Humbert-Droz tagja volt régebben a komintern vég-,rehajtó bizottságának, Moszkvában azonban, mint ismert trockijista, nem örvendett túlságosan nagy kedveltségnek. Az emlékezetes tisztogatási akciók után el is hagyta Moszkvát és visszatért Svájcba. Nyílt levelének közvetlen előzménye az volt, hogy a svájci kommunisták egyik legutóbbi gyűlésén megvitatták azt a kérdést, vajjon milyen módon egyesülhetnének a kommunisták a szociáldemokratákkal. A kommunisták egy része ragaszkodott ahhoz, hogy csak abban az esetben lép be a szociáldemokrata pártba, ha ezt kollektíven teheti s így befolyásolhatja a szociáldemokrata párt- Az olasz főhadiszállás jelenti: Az ellenségnek sikerült túljutni Lienta és Augusta partsávján és megjelent a cataniai síkság* előtt Az ellenség kihasználva légi és tengeri fölényét, újabb tekintélyes erősítéseket dobott Szicília partjaira —jelenti az Europapress — Umberto trónörökös a szicíliai főparancsnok A svédországi katonai behívások jelentékeny mértékben fokozódtak Ára 16 fillér