Magyar Nemzet, 1943. szeptember (6. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-01 / 197. szám

A kezdődő érelmeszesedés kezelésé­ben reggel felkeléskor egy kis pohár természetes „Ferenc József“ keserű­­víz megfelelő bélműködést, jó gyo­­m­oremésztést és kielégítő anyagcserét biztosít, s így jelentősen hozzájárul­hat a magas vérnyomás leszállításá­hoz. Kérdezze meg orvosát! Mar hivatalos politika „reakcio­­nárius elemeket“ pártolna s megállapítja, hogy Amerika a demokratikus megoldások híve. Egyelőre nem lehet tudni, hogy valójában létrejön-e az an­golszászok és Moszkva politiká­jának összeegyeztetése. Előre­haladást abban az irányban le­het fölfedezni, hogy míg mind­­ezideig angolszász részről hiány­zott a megegyezésre való akarat,­­úgy látszik ez az akarat most már megvan. A legkonzervatí­vabb lapok is, mint például a Times, az összeegyeztetés szó­szólóivá szegődtek és ismételten hívják fel a figyelmet a veszé­lyekre, amelyeket a további meg nem egyezés jelentene. Egy k­önyv a békéről Az angolszász és a semleges államok közönségét a háború utáni újjárendezés kérdései a legnagyobb mértékben érdeklik, annál is inkább, mert az az an­golszász óhaj, hogy a világ újjá­­rendezése politikai, társadalmi és gazdasági szempontból a de­mokrácia alapján történjék, igen tág teret hagy a magyaráz­­gatásoknak. E szóba: demokrá­cia, ugyanis sok minden bele­fér, a legmaradibb konzervatí­vizmustól a legszélsőbb radika­lizmusig. Demokrácia volt Ang­liában a jelenlegi háború kitö­rése előtt is — s tagadhatatla­nul e demokráciák egyes euró­pai államok számára háború előtti állapotukban is irigyelt mintaképek voltak —, az angol­szász publikum azonban e de­mokráciával koránt sincs meg­elégedve és hallani sem akar arról , hogy a háború utáni álla­potok azonosak maradjanak a háború előttivel. Az angolszász publikum saját demokráciájá­nak is haladó szellemű reform­ját követeli s egyre élesebben támadja azt az irányt, amelyet egyes angolszász körök konzer­vatív rokonszenvének nevez. A közvélemény nyomása pedig éppen Angliában és Ameriká­ban valóban fontos kormány­zati tényező, éppen ezért nem lehet csodálkozni, hogy minden állásfoglalást, amelyet e közvé­lemény fejez ki, olyan élénk vi­tával fogadnak a szövetségesek­nél és a semleges államokban. A bázeli National-Zeitung című svájci lap beszámol Ed­ward Hallett Carr „Conditions of Peace“ című könyvéről, amely nemrégiben jelent meg Svájcban is német fordításban. Az ismert nevű angol külpoliti­kai szakember e könyvében a­­szövetségesek körében föllelhető konzervatív irányzatokat tá­madja és követeli, hogy a há­ború után új demokráciát épít­senek fel. A svájci lap beszámol azokról a feltételekről, amelye­ket Carr a tartós béke alapjai­nak tart. Az első feladat az an­gol szerző szerint az, hogy „alapelvek keresésénél a világ újjárendezésére­­a háború után nem szabad hátrafelé tekin­teni ... Nem vagyunk már annyira elvakultak, hogy a há­ború előtti világ szokásait jó szokásoknak tartsuk“. A továb­biakban az angol szerző kifogá­solja azt a lelkiállapotot, amely mindenáron a biztonságnak és békének fogalmaiba kapaszko­dik. A biztonságot és a békét ugyanis Carr szerint a társa­ddal­mi és politikai haladás felté­teleinek megteremtése garan­tálja, semmi egyéb. Éppen ezért — így ír az angol szerző *— „szükséges, hogy a háború utáni idők politikai, társadalmi és gazdasági kérdéseihez azzal az elszántsággal közeledjünk, hogy nem stabilizálni, hanem éppen forradalmasítani akarjuk őket“. Minden válság fő okául Carr az általános „erkölcsi krízist“ tartja. Kijelenti, hogy az embe­riségnek a háború után erköl­csi célt kell adni, azaz olyan világnézeti gerincet, amely cse­lekedeteit minden vonatkozás­ban áthatja s amely éppen ezért a jövőben olyan szerepet ját­szanék, mint a középkorban a vallás játszott. Az új demokrá­ciának — mondja — felül kell vizsgálnia a gazdasági „laissez­­faire“ elvét s a gazdasági élet­ben bizonyos nagyobbfokú megkötöttséget kell a jövőben létrehoznia, úgy azonban, hogy ez összeegyeztethető legyen a A keleti arcvonal legfontosabb eseményei, amint azt jólértesült német körökben ismét leszögez­ték, a hadműveletek. A déli arcvonalon vetették be az oroszok a német vélemény szerint minden tartalékjukat és ezen az arcvonalon még fokozódik a szov­jet nyomás. A németek ezt úgy magyarázzák, hogy a szovjet had­vezetőség, amely nagy élelmezési nehézségekkel küzd, minden áron Ukrajna egy részének visszaszer­zésére törekszik. Az ottani had­műveleteket figyelve, feltűnő, hogy az oroszok sok esetben azt a mód­szert alkalmazták, amely a há­ború kezdetén a németek kedvelt módszere volt. Egyes ékek, nem törődve azzal, ami tőlük jobbra és balra, vagy esetleg mögöttük tör­ténik, melyen behatoltak ellen­séges területre, hogy később ily­­módon nagyobb seregtesteket kerít­hessenek be. Az arcvonal, az MTI egyik stock­holmi jelentése szerint, most Ta­­ganrogtól 70 kilométerre nyugatra Nikolajevk­ától Kotelnikov­ig vo­nult. „Berlinben azonban nem hoz­ták nyilvánosságra, hogy a német csapatoknak Taganrognál történt visszavétele nagyobb vagy kisebb arányú hadművelet volt-e“ — je­lenti tovább az MTI. Amíg a szov­jet a németektől tanult módszere­ket akar alkalmazni, addig Serto­­rius százados azt írja, hogy a né­met hadvezetés megtanult orosz mértékkel mérni, s elhárító hadá­szatát részben most már szintén a keleti térség óriási távolságaira állítja be. „Nem egyes arcvonalak feltétlen tartása a fontos, hanem az, hogy az ellenség minél jobban elhasználja erejét és ne tudjon nagyszabású áttörést végrehajtani.“ A szjevszki térségben szintén erőteljes támadásban van az orosz hadsereg. Német katonai körökben egyaránt lehetségesnek tartják azt, hogy ezek az erők északnak kanya­rodnak Brjanszk felé vagy délre Szúrii irányába, ahol egy erős né­politikai és a szellemi szabad­ság követelményeivel. Az új demokrácia alapelveiül a követ­kezőket jelöli meg: 1. Létre kell hozni az egyen­lőség és a szabadság demokra­tikus eszményének újszerű fel­fogását, különösen a gazdasági életben. 2. Az új demokráciának győ­zelmet kell aratnia a gazdasági hatalmasságok fölött és ér­vényre kell juttatnia a politikai jogokat e gazdasági hatalmas­ságok ellenében. 3. Az új demokráciában min­denkinek attól az érzéstől kell áthatva lennie, hogy az állam iránt kötelezettségei vannak, mert mindenki felelős abban, hogy a demokráciát hatályossá tegyék. A könyv érdekessége a bázeli National Zeitung rövid ismerte­téséből is kitűnik. Főleg azért, mert Carr műve összhangban áll az angolszász közvélemény óhajaival. Azzal az óhajjal, me­lyet Roosevelt a québeci konfe­rencia után mondott nyilatko­zatában így fejezett ki: — Vágyódás van a levegőben, de ez bizonyára nem jelent vá­gyódást „visszatérni a régi jó napokhoz“. Magamnak is van­nak bizonyos benyomásaim ar­ról, milyen ,jók” voltak ezek a régi napok. Sokkal inkább azt gondolom, hogy jobb és új na­pokra vágyunk. B. E. — m­ur A háború met élt mélyen benyúlik a szovjet arcvonal mögé. Német szakkörök a szmolenszki térségben, a szmo­­lenszki-moszkvai műút mentén és a Brjanszktól keletre folyó harco­kat csupán figyelemelterelő műve­leteknek tartják. Német vélemény szerint ugyanis ezen az arcvonal­szakaszon nincs elegendő orosz tar­talék. Miután ennek az arcvonal­szakasznak hadműveleti szempont­ból nagyon nagy fontossága van, lehetséges, hogy a Szjevszknél álló orosz erőcsoport más oldalról való nyomással igyekszik ezen az arc­­vonaszakaszon működő erők har­cát megkönnyíteni és eredménye­sebbé tenni. M. A. Günter Korten a német légi erők vezérkari főnöke Berlinből jelenti a Német Távirati Iroda. A légi erők vezérkari főnökévé a nemrégen elhalálozott Jeschennek ve­zérezredes utódjául Günther Korten repülőtábornokot nevezték ki, aki leg­utóbb egy repülőflottának volt a pa­rancsnoka. (MTI.) Sertorius napi jelentése a keleti hadszíntérről Berlinből jelenti az NST. A szovjet nagy nyári offenzívájá­­ban - mint Sertorius százados írja - a hétvége sem hozott enyhülést a keleti arcvonal déli részén, az Azovi-tengertől egészen a Kurszktól északnyugatra húzódó szakaszig, min­denütt tovább folytatódtak a rend­kívül elkeseredett harcok. Kivétel ta­lán csak a Donee középső folyásának arcvonalszakasza volt (Izjum kör­nyéke), ahol a harci tevékenység helyi keretek között maradt. Taganrog tervszerűen végrehajtott kiürítését, amelyet az ellenség csak akkor vett észre, mikor a német csapatok már elvonultak, német rész­ről elsősorban azért hajtották végre, mert itt is érvényesíteni akarják az erőkkel való takarékoskodás elvét. Amióta az ellenség Kujbisevotól nyu­gatra több betörést hajtott végre, olyan helyzet alakult ki, hogy Ta­ganrog egy messze kelet felé kiugró zsák erősen exponált éle lett, amely­nek feltéb­en tartásához nem fűző­dött semmiféle kényszerítő hadműve­leti indok. Azzal, hogy a németek most jelentősen megrövidítették itt is arcvonalukat, több hadosztályt taka­rítottak meg, amelyeket új állások­ban sokkal jobban tudnak alkal­mazni, így különösen arra, h­ogy hat­hatósan szembe szánjanak a Miusz­­szakaszon még mindig igen erős el­lenséges ny­omással. A német hadvezetés — folytatja Sertorius százados — különben is megtanult orosz mértékkel mérni s elhárító hadászatát részben most már színtén a keleti térség óriási távol­ságaira állítja be. Számára tehát nem egyes arcvonalak feltétlen tartása fontos és rém is egyes városok bir­toklása, hanem az, hogy az ellenség minél jobban elhasználja erejét és ne tudjon nagyszabású hadműveleti át­törést végrehajtani. Ilyen áttörést az ellenség az elmúlt napokban sem ért el a Miusz-vonalon, annak ellenére, hogy egyes helyeken jelentős helyi előretörést hajtott végre. Ugyanez áll a h­arkovi hadszín­térre is, ahol az ellenség szombaton és vasárnap ismét heves támadásokat hajtott végre rendkívül erős harc­kocsitámogatással és csatarepülőgé­pek szokatlanul nagyszabású beveté­sével. Az ellenség nyomásának fő­iránya, amely pénteken még Char­­kovtól délre és délnyu­gatra bonta­kozott ki, most ismét a Charkovtól nyugatra fekvő térségre helyeződött át. Egyes orosz páncélos ékek egé­szen Ljubotinig nyomultak előre, itt azonban a rugalmas német elhárítás felfogta és megállította őket Sikerült tisztázni a helyzetet több más orosz betörés helyén is. Kurszktól északnyugatra szintén nagyszabású mozgó hadműveletek folynak. A szovjet itt erős támadási éket hajszolt előre Szjevszken át nyugat felé. Egyelőre még nem lehet áttekinteni, hogy ez a támadó ék északnak fordul-e majd Brjanszk irányában vagy pedig délnek Szurmi felé, ahol a német arcvonal erősen kiugrik kelet felé. Német részről megtették a szükséges ellenintézke­déseket, amelyeknek hatása most van erőben. A keleti hadszíntér középső szaka­szán a helyzet változatlan. A mosz­­kva—szmolenszki műút ellen az el­lenség részlettámadást hajtott végre, amely azonban kétségkívül csak el­terelő művelet akart lenni, mert hi­szen nagyobbszabású offenzív elő­készületek céljaira az ellenséges had­vezetőségnek aligha áll rendelkezé­sére a középső és északi arcvonalon a kellő erő, tekintettel arra, hogy a tartalékok legnagyobb részét délre vitték és — mint közben kiderült — a Miusz-vonalon vetették harcba. Ezek a tartalékok úgyszólván kizá­rólag másod- vagy harmadrendű kö­telékekből állanak, amelyek csak az­által jutottak súlyhoz, hogy óriási tömegekben kerültek bevetésre. Ép­pen ezért az ellenség veszteségei is szokatlanul nagyok a Miusz-vonalon. Német hadi jelentés Az ellenség hétfőn is nem fejőkként hevességgel folytatta támadásit a keleti arcvonal déli és középső sza­kasza ellen. Az elkeseredett harcok még folynak. Kilencvenegy szovjet páncélost pusztítottunk el. A Taganrogtól nyugatra eső tenger­­részen könnyű német tengerészéül elők hat ellenséges motoros ágyú­naszád közül kettőt elsüllyesztettek, két bombázót lelőttek és foglyokul ejtettek. A minszi arcvonalon folyó csatába® a múlt héten különösen kitüntette magát a 70. gránátos ezred 8. zászló­­alja Recht alezredes vezetése alatt. Gyors német harci repülőgépek újabb nappali támadást intéztek Augusta kikötője ellen és meglepetés­­szerű mélytámadásban megrongáltak egy ellenséges szállítóhajót, valamint egy partraszállási hajót súlyosan. Az eközben kialakult légi ütközetben egy Spitfire-gépet elpusztítottunk. Német vadászrepülők Nápoly térségében egy 10 támadó gépből álló repülőkötelék­ből 26 gépet lőttek le. Az Atlanti-óceán fölött német távoli­­sági vadászgépek egy nagy brit vízi­­repülőgépet lelőttek. Erős ellenséges légi­erők a keddre virradó éjszakán nyugatnémetországi területet támadtak, különösen München, Gladbach és Rheydt városokat. Nagy rombolásokat okoztak, a lakosság vesz­teségei is tetemesek. Az eddigi jelen­tések szerint a német légi­erő éjszakai vadászgépei és a légvédelmi tüzérség a támadó brit bombázók közül huszon­ötöt lőttek le. A Földközi-tengeren és az Atlanti­óceán partjain a német búvárhajók öt, 34.000 tonna tartalmat képviselő hajót, egy rombolót és egy 10.000 tonnás fer­­tályh­ajót süllyesztettek el, az Atlanti­óceán felett pedig négy ellenséges repülőgépet lelőttek A Fekete-tengeren német búvárhajók két szovjet őrnaszá­dot elsüllyesztettek, valamint egy ten­geri vontatóhajót három uszállyal együtt. (MTI.) Olasz hadijelentés Német repülőgép-kötelékek újabb támadást intéztek az Augusta kikötő­jében horgonyzó hajók ellen: egy kö­zepes tonnatartalmú kereskedelmi gő­zöst és néhány rohamcsónakot talá­lat ért. Az ellenséges légi­erő hétfőn táma­dásokat intézett Civitavecchia, Decimo, Cagliari és Nápoly környéke ellen. Német és olasz vadászgépek minde­nütt heves harcba szálltak a bomba­­vetőkkel és a kísérő kétmo­toros gé­pekkel. Az ellenség Latium és Cam­pania felett összesen 40 repülőgépet vesztett, melyekből 10-et olasz vadász­gépek, 27-et német vadászok, 3-at pe­dig a légvédelmi ütegek lőttek le. A „Berner Tagblatt“ méltatja a távozó magyar követ érdemeit Zürichből jelenti a Magyar Távirati Iroda. A Berner Tagblatt csütörtökön „Két távozó követ“ címmel cikket közöl, melyben többek között rámutat arra, hogy különös véletlen folytán a ma­gyar és román követ egyszerre hagyja el svájci állomáshelyét. A lap méltatja a távozó magyar követ személyét. Hétfőn kétszer volt légiriadó Rómában Rómából jelenti a Magyar Távirati­t kélszben volt légi­riadó. Repülőgép. .. „ zúgást leheten hallani, a légvédelem Rómában augusztus 30-án délelőtt­­ nem lépett működésbe. Az algíri rádió újból fenyegeti az olaszokat Algírból jelenti a Bad. Tud.: Az algíri rádió hétfőn többször a következő üzenetet intézte az olasz néphez: Légi fölényünk segítségével a szövetségesek tengeri és szárazföldi hadereje újabb offenzívát készít elő A szövetségeseknek megvan a lehető­ségük arra, hogy támadjanak ott és amikor nekik tetszik. A szövetsége­sek kétéltű hadereje akár délen, akár északon szállhat partra az olasz szárazföldön. A szövetségesek haj­landók egymásután felszabadítani Szardíniát, Korzikát, Elba szigetét és az olasz szárazföldet. Grandi és Ciano nyugállományban Rómából jelenti az NST. Olasz illetékes helyről származó közlemény szerint Grandit és Cianót nyugállományba helyezték. Míg Grandi jelenlegi tartózkodási helyéről semmit sem tudnak és csupán híresztelések állították nemrég, hogy Lisszabonban tartózkodik, Ciano, a Corriere della Sera néhány nap előtt közölt jelen­tése szerint, néhány nap előtt el­menekült. * Nyugtalanság Rómában ** szövetségesek hallgatása miatt Rómából jelenti a Bud. Tud.: A római lakosság körében bizonyos nyugtalanság észlelhető, amiben nagy­része van a napról-napra ismétlődő légi riadóknak, ebből a tényből ugyanis arra következtetnek, hogy Róma nyílt várossá való nyilvánításá­nak ügye még mindig nem jutott döntő stádiumba. A római egyetem rektora és Gentile pisai professzor lemondott Rómából jelenti az NST. Kedden királyi rendelet jelent meg, amely szerint de Francisi bárónak, a római egyetem rektorának és Gentile szenátornak, a pisai főiskola igazgató­jának lemondása érvényes. A rendeletből derül ki, hogy Giovanni Gentile, az ismert olasz filo­zófus, akinek dr. Leonardo Severi kultuszminiszterrel történt levélváltá­sát az olasz sajtó közölte, önként mondott le állásáról. A levélváltás so­rán Gentile nyilván igazolni akarta magát, míg Severi miniszter szemére vetette, hogy a fasisztáknak szolgált. Újabb letartóztatások Olaszországban Rómából jelenti az NST. Gianpaolo milánói volt fasiszta párttitkárt a rendőrség Fiugi városá­ban egy szállóban letartóztatta. Mi­lánóban szintén több fasiszta vezetőt tartóztattak le, köztük dr. Ravazio volt altitkárt. Filippo Mario Presti római prefektust felmentették állásá­tól.

Next