Magyar Nemzet, 1943. október (6. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-01 / 222. szám

2 "T­ i Mibu ke­kaai bomlási impá­­kek által okano- rowmilléteknál ■ régóta bevált, tisztán természetes „Ferenc József" keserű víz, gyors é alapos bélkiürítő hatásánál fogva, gyakran a legjobb szolgálatot teszi. Kérdezze meg orvosát, ugyanis elsősorban a sajtón ke­resztül nyilvánul meg. Szabad véleménynyilvánítás joga nél­kül egészséges demokrácia el­képzelhetetlen. A lap ellenzi azt a politikát, amely a sajtót a té­nyek elhallgatására kényszeríti a közvélemény előtt.­­ Hallgatással kezdődött sok nép számára a szabadság pusz­tulása és amikor hadseregük összeomlásakor a franciák el­estek, sokan átkozták elsősor­ban a sajtót, amely az igazságot elhallgatta. A katonák egy nem­szabad sajtó hallgatása miatt véreztek Szabad sajtó — így ír a to­vábbiakban a National‘Zeitung­­— országos érdek. A szabad véleménynyilvánításnak a sem­leges Svájcban különösen most van jelentősége­­— úgymond a lap —, amikor a propaganda a hadviselés eszközei közé tarto­zik s természeténél fogva kerül­vén a pártatlan tárgyilagosságot, megzavarja a közönség tisztán­látását. , — Elemi kötelességünk, hogy körülnézzünk a világban és tá­­jékozódjunk s szabad népünk szabad szavakban történő sza­bad véleménynyilvánításával el­érjük, hogy felkészüljünk min­den eshetőségre. A sajtószabad­ság a legjobb eszköz a szellemi felkészülésre, ami pedig előfel­tétele minden biztonságnak. Az idegháború hazugságoktól ter­helt légkörében csak a nép bi­zalmától kísért szabad sajtó oszlathatja el a bizonytalansá­got és a kételyeket, hiteles je­lentésekkel és nyílt kommentá­rokkal — vélekedik a svájci lap. A szabad szó jogának azon­ban nem csupán a külső orien­táció szempontjából van jelen­tősége, hanem nélkülözhetetlen a belső életben is. A svájci lap rámutat, hogy a szabad sajtó az érintkezés és a vélemények kicserélésének legfontosabb esz­köze a nép és a kormány között egyrészt, másrészt pedig esz­köze a­ népakarat kifejeződésé­nek és egységesülésének is. A sajtóban azonban a nép­akarat nem csupán kifejezésre jut, hanem a sajtó a közvéle­ményt formálja is. A kettő t. i. kölcsönhatásban van. A bázeli National-Zeitung úgy véleke­dik, hogy a jövőben fokozottan szükség lesz az embereket a demokráciára nevelni, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy a de­mokratikus intézmények nem tölthetik be megfelelően szere­püket, ha nem támogatja őket egyrészt a nép demokratikus érzülete, másrészt pedig a de­mokratikus jogoknak és köte­lességeknek tudatos ismerete. — Mert egészen bizonyos — így vélekedik a­ lap —, hogy a demokraták nem készen jön­nek a világra, hanem nevelni kell őket. Ezen a nevelésen nyugszik demokráciánk jövője. B. E. A háború mostani szakaszában az általános hadihelyzetet maguk a tények mutatják és ezekből min­denki saját meggyőződése szerint vonhatja le a következtetéseket. Ilyen tény például az­ is, hogy a hosszantartó német elszakadó moz­dulatok után a keleti arcvonalon jelenleg a Pripet torkolatától kezdve a Dnyeper mentén, egészen Szaporosjéig és onnan Melitopolon át az Azovi-tengerig a német ellen­állás szilárd alakot kezd ölteni. E vonal jelentősége közismert és itt csupán annyit kívánunk ki­emelni a Dnyeper akadályjellegén kívül, hogy az említett, vonal Uk­rajnának legtermékenyebb terüle­tét védi. Különösen fontos e vonal két szárnya, mert ha a németek délen a Szaporosjev Melitopol­­szakaszt elveszítenék és a szovjet seregek tovább nyomulnának a nogaji mezőkre, ezzel a Krím­­félsziget összeköttetéseit elvághat­nák, északon pedig egy további szovjet előnyomulás a Pripet-torko­­lat és Kiev közötti szakaszon át az egész középső Dnyeper folyam védőrendszerét veszélyeztethetné. Bizonyára ezen okok miatt áll elsősorban a Szaporosjev Melitopol­­szakasz, másodsorban pedig a kievn német hídfő a szovjet táma­dások gyújtópontjában. A Dnyeper középső, részein is van­nak még nagy német hídfőállások a keleti parton, de ezek esetleges el­vesztése még nem sokat jelentene, ha a szovjet csapatok nem tudnának nagy erővel túljutni a nyugati partra. Figyelmet érdemel az a nagyobb orosz hídfő is, amelyet az oroszok a Pripet torkolatánál a nyugati par­ton építettek ki. Ennek is azonban csak akkor volna jelentősége, ha e hídfőn át a szovjet csapatok nagyobb tömegekkel áthatolnának a környező mocsaras területen és a Kievtől nyu­gatra elterülő dombos vidékre tör­hetnének előre. A német hadvezető­ség önmagától érthetően számol ezekkel a körülményekkel és meg­tette a szükséges intézkedéseket. A Pripet torkolatától északra, egé­szen Vitebszk környékéig a német tervszerű mozdulatok még nem ér­tek véget. Itt az oroszok még nem érték el a Dnyepert és az eddigi hí­rek Gomeltől keletre Klinzi és Onecsa helységeket, tovább északra Chotimszk, Mstiszlavl városkákat, Vitebszk és Szmolenszk között pedig a fele úton Rudnját jelölik meg a harcok színhelyéül. Vitebszktől északra Velikije Luki­tól egészen Leningrádig a német ellenállás vonala továbbra is szilárd. Fontosnak kell mondanunk az időjárásról szóló híreket is, amelyek szerint keleten több helyen máris megindult az őszi esőzés, ami azon­ban éppen a legutóbbi napokban nem akadályozza meg a német csapatokat az eddiginél is erőteljesebb ellen­támadásokban. Hasonlóképpen az időjárás változása eddig a szovjet nyomást sem csökkentette lényege­se­n. Olaszországból is helyenként felhő­­szakadásszerű esőzésekről kaptunk hírt, de ezek is eddig csupán kés­leltették, de nem akadályozták meg a hadműveleteket. Az 5. amerikai hadsereg Nápoly előterébe jutott és látszólag a Vezúv tűzhányó tömbjét igyekszik észak felől megkerülni. A német tüzérség a Vezúv lejtőjén foglalt állást, ahon­nan az egész lapályt áttekintheti. Legutóbb azt a hírt közöltük, hogy a 8. brit hadsereg Foggia elfoglalása után átcsoportosulva, nyugat felé fordult és három oszlopban igye­keznek az Apenninek hegyláncán áthatolni. E szándékok további meg­valósulásáról nincs hírünk, hanem csupán egy brit hadoszlop előnyo­mulásáról Foggiától északnyugatra, harminc kilométernyire S. Severóig­ összefüggő nagy csata Olasz­országban még nem fejlődött ki. ♦ . Említést érdemelnek még az északolaszországi partizánharcok is. Legutóbb a Görz körüli har­cokról olvashattunk részletesebb jelentést. Itt az olasz csapatok a jugoszláv partizánokkal együtt harcoltak a német megszálló csa­patok ellen. Egy ideig a várost, illetőleg annak egyes részeit tar­tották is, de végül is a németek kerekedtek felül. Ma még nem lehet megállapí­­ t háború tani, lesz-e valamiféle behatása a partizánharcoknak az olaszországi hadműveletekre. Egyelőre csupán annyit mondhatunk, hogy amíg azok teljesen véget nem érnek, megfelelő erejű német kötelékeket tartanak lekötve. Bizonyára Musto­­lininak újonnan megszervezett mi­­lihhadserege is részt fog venni a partizánok leküzdésében. Az is nehezen kerülhető el, hogy olasz csapatok­­kerüljenek szembe ola­szokkal, ami még teljesebbé teszi Olaszország tragédiáját. Tombor Jenő Magyar Nemzet Szovjet gépek támadása Constanta ellen Bukarestből jelentik,­á­ros és kikötője ellen. A helyi lég-Az Orient Radio hivatalosan jelenti: védelem gyors és hathatós közbelépő- Szeptember 28-án 12 óra 55 perc­­sére károk nem keletkeztek. A hat­kor hat DB3 mintájú szovjet repülő­­gép közül a román és a német lég­gép támadást intézett Constanza vá- i védelem négyet lelőtt. (MTI.) Német repülőtámadások a Dodekanézosz szigetei ellen • Bolognát bombázták az angolszászok Zürichből jelenti ■ Bad. Tud.­s kék szeptember 24-én délelőtt 11 óra­ A Neue Zürcher Zeitung értesülései­kor heves támadást intéztek Bologna szerint erős szövetséges légi­ kötete-­­étjén. Angolszász jelentés az olaszországi harcokról Bernből jelenti : Bad. Tad­i I tette, hogy • szövetséges csapatok Az algíri rádió szerdán este telen-­ megszánták Sant Angelát.­­ 0 A nápolyi német katonai parancsnokság intézkedése kommunista szabotőrök ellen Berlinből jelenti az NST. Nehéz német harci repülőgépek bombatámadást intéztek a Dode­Berlinből Jelentik: A Német Távirati Iroda értesülése szerint Nápolyban a német katonai kanézosz csoportjához tartozó Cos szigete ellen és súlyos károkat okoz­tak a szigeten levő angol repülőtér berendezésében. parancsnokság erélyes rendszabályokat léptetett életbe a kommunista sza­botőrök ellen. (MTI.) Sikeres német utóvédharcok a Vezúv alatt és az olasz keleti szárnyon Berlinből jelenti az Interinf.­ Dél-Olaszországban állandó és felhőszakadásszerű esőzések még jobban mérsékelték a harci tevé­kenységet. Salerno környékén, ame­lyet eleinte a brit erőknek engedtek át, de amelybe most már amerikai erősítéseket juttattak, Clark tábor­nok kizárólag a Vietrától észak­nyugatra vezető átjáró úton támad­tak. Nyilvánvalóan azt remélték, hogy ezúttal átléphetik az utat az északnyugat felé fekvő nápolyi la­pály irányában, miután ettől észak­nyugatra a német csapatok megrövi­dített állásokban elhelyezkedve, a he­gyekbe húzódtak vissza. Ezek a moz­dulatok, amelyek során Castel San­f­iorgo, Barounitsi és Montoro hely­ségeket minden hadifontosságú be­rendezés után feladták, egyébként zavartalanul folytak, sőt az ellenség azokat észre sem vette. Ezt követte az angol—amerikai erők előretörése a Vietri Pompei-útnál,­ez azonban a német biztosító csapatok legkemé­nyebb ellentállásába ütközött. Több meghiúsult roham után a támadók visszavonultak anélkül, hogy egyetlen helyen is keresztül jutottak volna az úton. A keleti vornyon a német csapa­tok, Montgomery csapataival szemben, amelyek itt fáradságosan igyekeznek utat törni maguknak az aknamezők és ravaszul elhelyezett akadályok között, szívós ellentállást fejtenek ki. Több kisebb helyi csatározásban ér­zékeny veszteségeket okoztak a britek­nek és ezzel fedezték a német csapa­tok zömének mozdulatait, amelyek a keleti szárnyon is jobban védhető hegyi állásokat száltak meg. San Angelo, valamint Bovino kör­nyékén harc­erejű német utóvédek rajtaütöttek az eliszaposodott utakon nehezen haladó brit menetoszlopokon, amelyek tetemes vérveszteségükön kí­vül járműveik legnagyobb részét is elvesztették. (MTI.) Hol szilárdul meg a keleti német arcvonal ? Berlinből jelenti az NST. Arra a kérdésre, várjon a német keleti arcvonal előreláthatóan hol szilárdul meg, szerdán egy német katonai szóvivő úgy válaszolt, hogy közenfekvő katonai okokból temésze­­tesen ezt nem lehet pontosan meg­­mondani. Aki azonban az utóbbi he­tekben figyelemmel kísérte a német hadijelentéseket, észrevehette, hogy a keleti arcvonalon folyó harcok jellege a legutóbbi időben lassanként meg­változott. Egyre többször volt ugyanis azokban szó német ellentámadásokról és ellenlökésekről, szovjet átkelési kí­sértetek meghiúsulásáról és hasonlók­ról. Pontos adatokat természetesen nem lehet várni arról, hogy a német hadmozdu­latok a nagyarányú arc­­vonalrövidítés keretében milyen vo­nalon állnak majd meg. Részletek a keleti harcokról Berlinből jelentik: Az Interinf. jelenti a keleti arc­vonalról: A keleti arcvonal középső szakaszán a harccselekményeket szeptember 28-án a lényegesebb szakaszon az időjárás fokozódó rosszabbodása befolyásolta. A német csapatok mindazonáltal Cser­­nigov térségében és Gomeltől dél­keletre t­eves ellentámadásokba men­tek át és ezzel sikerült nekik két he­lyen mély éket verni a szovjet közle­kedési mozdulataiba. Gomeltől keletre több elkeseredett páncélos ütközet fej­lődött ki, ezek során 24 szovjet harc­kocsit megsemmisítettünk. Roszlavltól nyugatra, valamint Srmo­­lenszktŐI■ délre a­ német csapatok ke­mény és változó harcokban fel tud­ták bomlasztani a szovjet kötelékek támadó nyomását. Két szovjet hadosz­tálynak a Szmolenszkbe vezető gép­­kocsi-út mentén intézett több támadása összeomlott a német tüzérség tü­zében. Szavlenszktől északnyugatra felfogtuk a páncélosokat kísérő szovjet lövész­osztagok előretörését, majd szétvertük, miközben kilenc szovjet harckocsit szétromboltunk.­Míg az egész középső arcvonal to­vábbi részéről és az északi szakaszról nem jelentenek különösebb harccselek­ményeket, Velikije Luki térségében különböző jelek szovjet átcsoportosí­tásokra mutatnak. Emlékeztetni kell arra, hogy a bolsevisták éppen ezen a szakaszon egész hadseregeket áldoz­tak fel anélkül, hogy át tudták volna törni a­ német arcvonalat. Nagykiterjedésű szakaszon megállt a német visszavonulás a keleti fronton * Berlinből jelenti a Bad. Tud.: A német visszavonulás a keleti arcvonal nagykiterjedésű szakaszain megállt. Az arcvonal déli szakaszán szerdán igen heves Csata dúlt, anél­kül azonban, hogy az oroszok tért nyertek volna. Ezzel szemben az arc­vonal középső része még mindig mozgásban van. Mindazonáltal a la­pok katonai szakértői bizakodóan ítélik meg a helyzetet, noha a további fejlemények tekintetében nem bocsát­koznak­­jóslásokba. Az oroszok most főképpen a Krím irányában fejtenek ki erős nyomást. Fő törekvésük arra irányul, hogy át­törjék a Dnyeper alsó folyása és az Azovi tenger közötti német állásokat és hogy Perekopnál elérjék a félsziget északi kapuját. Mindeddig nem érték el céljukat. A második orosz támadás a kubáni hídfő ellen irányul, amely védelmezi Keres félszigetét, a Krím keleti kapu- PINTEK, 1­4. OKTOBI* 1. h­ ­ j*L A kábáui Hídfőnél • uAm* pa­rancsnokáén lassan visszavonja csa­patait a Taman-félszigetra, ahol erőt védelmi állásokat építettek ki. A Dnyeper középső folyásán a né­metek hídfőállásokat tartanak Xapo­­rozsje, Dnyepropetrovszk és Kiev előtt. A német jelentésekből kitűnik, hogy az orosz csapatok helyenként átkel­tek a Dnyerepen, de csak gyenge erőkkel, amelyek nem kezdhettek nagyobb arányú hadműveletekbe. A Pripjet torkolatától kezdve a arcvonal még nem szilárdult meg. Innentől Demidovig, ahol az arcvonal legészakibb szakasza kezdődik, a né­met csapatok még folytatják lassú visszavonulásukat. A brit csapatok megszállták Pompejit Londonból jelenti a Bad. Tud.: Brit csapatok a Tmot déli lejtőjén levő Pompejit megszállták. Német hadi jelentés A kubáni hídfő középső szakaszán meghiúsult az ellenségnek egyik na­gyobb erőkkel végrehajtott támadása. A bolsevisták számos friss had­osztály kíméletlen harcbavetésével és erős harci repülőgépkötelékek támo­gatásával ismételten át akarták törni védelmi arcvonalunkat Záporony­ tér­ségében. A támadókat mindenütt visszaver­tük. A Dnyeper középső folyásánál az ellenség számos helyen át akart hatot. Ellentámadással a bolasviatákat egy nehezen áttekinthető térségbem, ahol hídfőállást akartak létesíteni, viasza­ vertük. A v­árosánál középss sas­kaszán eme patáink a legrosszabb időjárási és terepviszonyok ellenére­­a végrehajtóké­nik kijelölt mozdulataikat miközben részben hevet ellenséges támadásokat hárítottak el. A délolaszországi erővonalon az ellenség általában csak gyengébb erőkkel követte mozdulatainkat. A Vezúvtól délre megállítottunk hevesen­ előretörő brit páncélos kötelékeket. A h­arcvona­luink mögött fekvő Nápoly városéban ellenséges partraszállások megakadályozása céljából alaposan szétromboltuk a kikötőberendezéseket. A legszigorúbb rendszabályokat foga­natosítottuk fellobbanó kommunista zavargások ellen. Ész­ak-Olaszország szlovén és kommu­nista bandáktól való megtisztítása a­ Görztől északra elterülő térségben igen előrehaladt. A bandák ez utóbbi napokban ezernél több halottat és 9 több ezer foglyot vesztettek. Szeptember 30-ára virradó éjjel brit bombázók berepültek a rajnai vesztfáliai terület fölé és igen elszór­tan bombákat dobtak több helység lakónegyedeire, főleg pedig Bochumra. Több templom és kórház rongálódott meg súlyosan. A lakosság körébert veszteségek voltak. Eddig még nerrt állapították meg, hány repülőgépet lőttünk le. Tengeralattjáróink a Földközi-tenge­ren az ellenséges partra szálló hajók és az Atlanti-óceánon az ellenséges utánpótlási közlekedés ellen vívott harcban elsüllyesztettek 4200 tonna tartalommal hat hajót és egy rom­bolót. Német tengeri erők és kereskedelmi hajók fedélzeti ágyúi szeptember 1-étől 30-áig Elpusztítottak 121 repülő­gépet. A Constanta kikötője ellen végre­hajtott légi támadás eredményes el­hárításában a román légelhárító tüzér­ség is jelentősen részt vett. (MTI.) Magyar hősök Az önfeláldozó bátorságnak és ren­díthetetlen hűségnek kiemelkedő pél­dájával szolgált a bolsevisták elleni elhárító csatákban Belioni István őr­­vezető, aki 1944 március 18-án a Ko­­robon község melletti magaslat el­foglalásakor egy rejtett ellenséges géppuskás fészket fedezett fel, amely oldalozó tűzzel akadályozta honvé­dünk előnyomulását. Betleni István kivált kötelékéből és a földön kúszva rohamtávolságig közelítette meg az ellenséges fészket, majd kézigránát­­dobásokkal elpusztította a hevesen tüzelő géppuskát. Vakmerő vállalko­zása során egy ellenséges robbanó­­lövedéktől hősi halált halt. Hasonló önfeláldozó bátorságról tett tanúbizonyságot Csáky Sándor tize­des, Joó István tizedes és Völgy­esi József honvéd is. Csáky Sándor tizedes, mint harc­­járőrparancsnok, a védelemre beren­dezkedett ellenséges állások mögé lopódzott. Itt egy ellentámadásra in­duló bolsevista csoportra bukkant, Csáky tizedes habozás nélkül rohamra vezette harc járőrét és kézigránátokkal súlyos veszteséget okozott az ellen­ségnek. A heves harc közben Csáky Sándor tizedes hősi halált halt. Joó István tizedes golyószórójával két órán át vívott hősies tűzharcot a túl­súlyban lévő ellenséges tűzgépek­­kel. Tüzelését félelmet nem ismerve mindaddig folytatta, míg halálos lö­vés nem érte. Völgyesi József honvédj egy veszé­lyes vállalkozás során számos orv­lövészt tett ártalmatlanná. Közben halálos lövést kapott. (MTI.)

Next