Magyar Nemzet, 1943. november (6. évfolyam, 258-269. szám)

1943-11-14 / 258. szám

­ November­­ 18 Csütörtök, bh TESzIÁNSZKY: fiz TAKTUS rtmÉNETE­kra kötve 12.90 P, füzve 9.20 P a szovjetunió a finn hadsereg leszereléséhez. Egy spanyol cáfolat Mint az NST jelenti Madrid­ból, jólértesült spanyol helyről Keleten a súlyos csaták — töb­­besszámban beszélhetünk — to­vább tartanak, a szovjet egyik­­másik helyen ismét tért nyert, de miként már hónapok óta tapasz­talhatjuk, a korábbi idők nagy katlancsaláiról nem került a sor. Ha visszaemlékezünk arra, hogy különösen 1941-ben, a német— szovjet hadjárat első évében hány­szor zárták be a német seregek az oroszokat hatalmas katlanokba, sokszázezer foglyot ejtve, érdemes tűnődnünk afölött, miért nem is­métlődtek meg az ilyen csaták az­óta is, jóllehet, a harcbavetett erők talán még nagyobbak voltak, mint azelőtt és a hadműveletek tervezése is csaknem minden alka­lommal az áttörés után következő bekerítést célozta? Erre­ a kérdésre akkor válaszolhatunk, ha a nagy­szabású körülzárás feltételeit vizs­gáljuk. Az ilyen katlancsata csak akkor jöhet létre, ha a támadó a harc­terület egy, esetleg két pontján igen mélyen akadálytalanul törhet előre és tovább száguldva össze­­találkozhatik egy áttörési pont esetén fel­kanyarodva az arcvonal­nak valamelyik állva maradt részé­vel, vagy pedig két áttörés eseté­ben a másik áttörő sereg csapatai­val. Az áttörésnek igen nagy erő­vel kell megtörténnie, a bekerítő mozdulatnak pedig igen gyorsnak kell lennie. Ezért olyan alkalma­sak az áttörésre és a bekerítésre a páncélos seregtestek. Még akkor is, ha az áttörést a gyalogság viszi véghez megfelelő erős tüzérségi előkészítés és bombatámadás után, a bekerítés gyorsasága megköve­teli, hogy a sebes mozdulatokat páncélosok és gépkocsin szállított csapatok végezzék. A bekerítés akkor elháríthatatlan, ha a körül­záró fél olyan gyorsan halad előre, hogy a védő még akkor sem tudná csapatait a gyűrűből ki­vonni, ha ellenfelének szándékait felismerve nyomban megkezdené a visszavonulást. Az ilyen gyors iram azonban még az oroszországi há­ború kezdetén is ritkán volt lehet­séges. Legtöbbször a támadó az áttörés után is váltakozó mértékű ellenállásba ütközött. A szovjet hadvezetőség kezdetben haditapasz­­talatok híján mindenütt a szívós ellenállást követelte meg csapatai­tól és az áttörő ékeket elit­­táma­­dásokkal elvágni igyekezett, ami elméletileg feltétlenül igen helyes volt. Ám de az ékek letörése igen rit­kán sikerült, ezek az ékek nem­csak az oldaltámadásokat, hanem közük, nem felelnek meg a való­ságnak azo­k a híresztelések, hogy gróf J­odana spanyol kül­ü­gyminiszter Lisszabonban ta­lálkozott Sí lázár portupái mi­­­iszterelnökk­el és Edén angol külügyminisz­errel. Spanyol rész­ről azt mon­dják, hogy ezek a híresztelések csupán az angol­szász részről Spanyolország el­len folytatót idegháború jelen­ségei. A hír­esztelések azt­­állí­tották, hogy Jordana külügy­miniszter Isszabonban elis­merte Lond­oi kívánságait az ibériai félszigetre vonatkozóan és azonkívül mentegetődzött a spanyol kormány nevében azért, hogy Franco államfő táviratban üdvözölte a Eülöp-szigetek köz­­társasági elnökét a független­ségi nyilatkozat alkalmából. Ilii ró Wesselényi Miklós w ■—II——I—a—— az előretörés útjába eső ellenállást is leverték és a gyűrűt igen gyak­ran bezárták. A többszörösen meg­kísérelt kitörés a katlanokból csak a legritkább esetben sikerült és így a szovjet a hadjárat kezdetén sorozatosan óriási erőket vesztett el. Az okokat tehát abban találjuk, hogy a támadó ékeket a szovjet sem elvágni, sem feltartóztatni nem tudta, a bekerített arcvonalat pedig nemcsak hogy idejében nem vonta vissza, hanem ezt szinte szokás­­szerűen nem is akarta megtenni. A páncélos harcászat gyorsaságával minden korábbi időszámítást, amely a gyalogság térnyerésén alapult, halomra döntött, ezenkívül a szovjet seregeknek nem volt meg az a mély tagozása, amellyel az áttörő ékekkel sikeresen szembe­szállhatott volna. Azóta a szovjet hadvezetősége sokat tanult. Már 1942-ben nem ragaszkodott a hadállásoknak feltét­len megtartásához, hanem veszély esetén igyekezett idejében hátra­vonni a veszélyeztetett csapatokat. Ezeknek az intézkedéseknek helyen­ként — különösen a Donee és a Don között — az lett a következ­ménye, hogy egyes szovjet sereg­részek még gyorsabban vonultak vissza, mint ahogyan azt a legfel­sőbb vezetőség óhajtotta. Minden­esetre azonban a szovjet a mozgást is beiktatta hadviselésébe. Miután pedig a haderő kötelékeit újból fel­­töltötte, olyan mély tagozásban vette fel a harcot, hogy már a német áttörések is csak ritkán jutottak el a katlancsatáig. A szovjet támadásainál tervezett bekerítések már azért sem sikerül­tek, mert a német vezérkarnak nem kellett tanulnia. Ez már eleve tudta, mennyire kell erőit a mély­ségben tagozni, legalább is annyira, hogy a szovjet támadó ékei valahol megakadjanak, mindaddig, amíg a távolabbi német tartalékok beérkez­hettek. Mihelyt továbbá a r- ”-i hadvezetés felismerte, milyen nagy erőkkel rendelkezik amg a s­orje.M­únió, nem átallotta szükség esetén csapatait idejében visszavonni, ami­vel a szovjet bekerítő szándékai ter­mészetszerűen meghiúsultak. De a kölcsönös erőviszonyok fel­ismerése és a szükségesnek mutat­kozó harcászati elvek alkalmazása mellett is még ma is valóban a mű­vészettel határos a katlancsaták el­kezdése. A legfőbb vezető valamelyik arcvonalrészen biztosan előre nem tudhatja, hogy csapatai milyen ellenállást fognak kifejteni és a meg­indított ellentámadásoknak milyen sikerük lesz. Ha csapatait a vezető korábban vonja vissza, mint aho­gyan az szükséges, akkor fölösleges módon ad fel esetleg fontos terüle­teket. Ha ellenben tovább tart ki a kelleténél, akkor a bekerítés való­sággá válhatik. Mindezt, miként mondtuk, előre tudni nem lehet, ezt érezni kell Ez az érzés, ez a had­vezér­ sugallat avatja a hadvezetést művészetté. * A pillanatnyi hadihelyzetre át­térve, az elmúlt napon lényeges el­tolódást nem észlelhettünk egyik harctéren sem A keleti arc­vonat­on továbbra is Isren és Zsitomir között dúlnak a legsúly­osabb harcok. Val­im­ szov­jet tábornok minden erejét harcba­­veti, h­ogy Zsitomir fontos közle­kedési gócpontját elfoglalhassa. Minél jobban halad azonban előre, annál érzékenyebbé válnak a nagy ék oldalai, különösen déli szár­nyán. Itt a németek nagy ellentá­madást taníta­nak páncélos csapa­taikkal. A csatát tehát nemcsak az a kérdés fogja itt eldönteni, vár­jon az oroszok elérik-e a Zsitomir körüli vasútvonalat, hanem hogy kiállják-e a német ellentámadáso­kat, illetőleg várjon ezeket le­küzdve, dél és észak felé is tud­ják-e folytatni támadásukat. Az északi szárnyon is ellentámadásban vannak a németek Keresztentól keletre és Moszkva is elismeri, hogy itt az „orosz páncélosok ne­héz harcban állanak a német pán­célos csapatokkal“. A Csernigovtól Gomel megkerü­lésére megindított újabb szovjet támadás a Szos folyó torkolatétól nyugatra ugyancsak heves har­cokra vezetett, amelyekről Moszkva azt írja, hogy „az áttörési hely ki­­szélesítése eddig nem sikerült“. A gomeli harcoknak jelentősége ab­ban áll, hogy ez a város még messze keletre fekszik a Dnyeper folyótól. Ha még nem lehet meg­állapítani, hogy ezzel a támadással mi volt a szovjet hadvezetőség célja. Az Orsa—Vitebszki~Nepel-vonal harcai fokozatosan egységes képet mutatnak. Eddig berlini hírek csak azt állapították meg, bo"v­a­r ,,,o! Vitebszket két oldalról igyekszik tá­madni, éspedig egyrészt Név,dél déli, másrészt Demidovtől nyugati irányban. A többi arcvod­alrész harcai ke­­vésbbé voltak hevesek, talán a keresi félsziget kivételével. A havazás most már úgyszólván az egész keleti arc­­vonalon megindult, de német rész­ről harci szünetre nem számítanak, mert már a fagy is kezdi éreztetni hatását és a szovjet arcvonala mö­gött további összpontosítások is folynak. A keleti arcvonal tehát to­vábbra is a még várható igen súlyos harcok jegyében áll. Az olaszországi arcvonalon az angolszászok látszólag még mi­dig csupán előcsapataikkal harcol­ak. Az 5. hadsereg ,egé,.én’i ','h?n ■os­­sino irányában tapogatódzik elő a 8. hud.­a­.eg pétsig per.hui u ,'IHnik. szerint a Songra középső fo’,i ísa men’és nem tudo’i n­ég ^V'WrM építeni és csak a folyó torkol fá­nak vidékül sósesült néhány Brit elővéd osztagnak befészkelnie ta­gat a part mentén. E hírek sze­int Montgomery elővéd osztagai mö­att egyre nagyobb tömegben gyülekezik a hadsereg zöme és Berlinben azzal számolnak, hogy Montgomery ha­marosan megkezdi támadását a Sangro­stálian ellen. Tombor Jenő A háború «­ • 1 SZEREP NÉLKÜL Színésztanulmányok­­ra kötve 14.90 P, fűzve 11 90 P olajár Nemzet VASARNAP, 1945 NOVEMBER 6. ? ffesi magának. Karácsonyra másnak vegye meg az bemutatkozó könyveit NOVEMBER 18-ától minden könyvkereskedés­ben kapható. Jelmondatunk : Az igazi béke a könyv! A német hadijelentés Krím félszigetén, Kéréstől észak­keletre meghiúsultak a szovjet páncé­losokkal támogatott újabb előretörései. A perekopi földszoroson tüzérségi tűzzel szétugrasztottunk állásaink ellen előrenyomuló két ellenséges zászlóaljat, az öbölben pedig a várostól nyugatra partraszállásra gyülekező szovjet na­szádokat. Könnyű német tengerészeti erők pénteken is megakadályozták, hogy az ellenség utánpótlást és megerősítéseket szállítson Kéréstől délre levő hídfő­jébe. Ez alkalommal megsemmisítettek üzemanyaggal és lőszerrel megrakott négy szovjet járművet. Tengerészeti parti ütegek a Taman félszigeten tűz alá vettek rakodó berendezéseket és hajócélokat. Találatokat értek el anyag­raktárakban és kisebb szállítóhajók között s ezek közül az egyik felrob­bant. A Dnyeper-arcvonalon mindenekelőtt Krivoj Rogtól északra, Kremencsug­­nél és Cserkaszn­él északnyugatra vol­tak élénk helyi harcok A kievi harci térben kötelékeink, miután a várostól délre és dél­nyugatra véresen visszavertek erős ellenséges támadásokat, ellen­táma­dásba mente­k át és visszafoglaltak egy fontos terepszakasz! A betörési hely mélységében súlyos harcok foly­nak a Zsitomir felé előretörő fölény­ben lévő ellenséges erők és német harc­csoportok között. Kievtől észak­nyugatra is heves harcok folynak. A középső szakaszon a szovjet Csernigovtól északnyugatra megismé­­telte esatarepizöikktől támogatott erős páncélos támadásait és új előretöré­seket intézett a Gomeltől északra és Szmolenszktől északnyugatra lévő arc­­vonalunk ellen. Valamennyi áttörési kísérletet kemény elhárító harcokban és az ellenség rendkívül súlyos vesz­teségei mellett megh­isztottuk. Itt a november 11-én és 12-én említett hadtest-szakaszon ismét 55 szovjet páncélost semmisítettünk meg. Neveljnél az ellenség pénteken ismét hasztalanul kísérelte meg betö­rési helyének kibővítését. Ellentáma­dásainkkal ismét visszavetettük a nehezen áttekinthető terepen előretört néhány ellenséges osztagot Dél-Olaszországban az ellenség foly­tatta veszteségteljes támadásait a Mignano és Venafro közötti hegyi retesz ellen. Súlyos harcok keletkez­tek s ezek során az ellenség birto­kába tudott keríteni néhány magasla­tot a mignanói lejtő két oldalán. E magaslatokat csapataink ellentámadá­sával ismét megrohamoztuk s az ellenséget visszavetettük kiindulási állásaiél. A légi fegyvernem a Földközi-tenger keleti részén folytatta támadásait könnyű ellenséges tengerészeti had­erők ellen és találatot ért el öt egysé­gen; ezek súlyosan megrongálódtak. Miután e sikerekkel és a Lerosz-szige­­tén levő támaszpontok elleni folyama­tos légi támadásokkal megteremtettük a Lerosz-szigete elleni vállalkozás elő­feltételeit, november 12-én a kora­reggeli órákban több harccsoport, köz­tük ejtőernyős vadászok, együtt­működve a haditengerészet harci- és szállító kötelékeivel, valamint a légi fegyvernemmel, pferbzaszállt a szigeten. A harcok még folynak a sziget brit és Badoglio-parti védőivel. Német távolsági felderítők jelentése szerint a légi fegyvernemnek az előző hadijelentésben közölt támadása alkal­méval, amely egy ellenséges hajókísé­­ret ellen irányult az északafrikai part­vidék előtt, tizenegy további szálító­­hajót bomba- és torpedótalálat ért. Eszerint tehát összesen 23 szállító­­hajót, mintegy 150.000 bruttó regiszter­­tonna hajótérfogatot elsüllyesztenünk vagy pedig oly súlyosan megrongáltunk, hogy nem tudták folytatni útjukat Néhány ellenséges repülőgép a múlt éjjel zavaró­ repülést vészelt a Biroda­lom területének nyugati részén, azon­­ban csak jelentéktelen károk keletkez­­tek. (MIL) Dr. LIGETI MAGDA: MENEKÜLtt LELKEK Ára kötve 20.90 P, fűzve 17.90 P tylkAt Sikeres német partraszállás Lerósz szigeten Berlinből jelentik. Mint a Német Távirati Iroda értesül, a­met csapatok n­ovember 12.én 5 óra 45 perckor az ellenséges tengeri és légi erők ellenállása nélkül partra szálltak Lerósz szigetén. A partraszállás előtt erős német repülőkötelékek hatásos támadásokat intéztek a sziget erődít­ményei ellen s sikeres bombatámadá­sokat vittek véghez könnyű ellenséges tengeri erők ellen is. A német kötelé­keknek ennek ellenére is sikerült meg­vetniük lábukat a szigeten s támadás­sal kiszélesíteniük hídfőiket. A német csapatok jelenleg kemény, de sikeres harcot folytatnak a sziget ellenséges védőivel. (MTI) Sertorius jelentése a keleti frontról Berlinből jelenti az NST. A szovjet offenzíva súlypontja to­vábbra is a Dnyeper középső folyá­sától nyugatra lévő térségben van — írja Sertorius százados. Votutyin tá­bornok hadseregcsoportja itt minden­áron ki akarja kényszerít­eni a nagy­szabású hadműveleti áttörést s ennek e célnak az érdekében hol Kievtől nyugatra, hol pedig délre tömöríti gyalogsági és páncélos erőit és haj­szolja a német állások ellen. A kievi koroszteni vasútvotal két oldalán ki­fejtett szovjet nyomás pillanatnyilag enyhült. A Szos folyó betorkollásának vidé­kén, Csernyigov és Gomel között a szovjet folytatja offenzíváját, amelyet olyan váratlanul indított meg a szer­dára virradó éjszaka A támadás len­dülete azonban már lényegesen ki­sebb, mint volt az első napon Ser­­lok­ils százados ebből a körülmény­ből arra következtet, hogy a szerdai támadás célja elsősorban a meglepe­tés volt és az ellenség mindent a kez­deti siker ütőkártyájára tett fel. Ez a kezdeti siker elmaradt és így az egész vállalkozás további célja bizonyta­lanná vált. Vitebszktől keletre a szovjet foly­tatja kettősirányú akcióját, amely az ottfeni német arcvonalszakasz kiemelé­sére irányul. Az egyik támadás Szmolenszktől nyugatra folyik, a másik Neveljtől délre. A kitűzött célt a csü­törtökön többször megismételt újabb támadások sem tudták elérni. A német ellenállás szívóssága egyik térségben sem csökkent, sőt német részről több esetben hatásos ellentámadások is indultak. A nagy Dny­eper-könyökben és a nogaji pusztaság északi szegélyén az ellenség csütörtökön sem fejtett ki különösebb tevékenységet. Cherson tér­ségé­ben folytatódnak az újabb csapat­­összevonások s Krivoj Rogtól északra is csapa­tmegerősítések felvonulása észlelhető. A perekopi földszorosért folyó harc­ban kisebb szünet állott be, mert a szovjetnek pótolnia kell az utóbbi na­pokban elszenvedett súlyos vesztesége­ket. Az újabb tartalékokon kívül főleg orosz tüzérség vonul fel nagy tömegek­ben Perekop irányában. A keresi fél­szigeten szerda óta teljes erővel folyik Timosenko nagy támadása, amelynek első célja nyilván az, hogy állandó összekötted­ést teremtsen a Keres vá­rosától északra és délre beremtetett hídfőállások között. Az ellenség nyo­mása különösen Kéréstől északkeletre fokozódott, a német csapatok azonban csütörtökön is megállították az orosz támadásokat. Malyi és Fraici AlomarszáfikaK­ötépes verses mesekönyv. Epirálfűzésben 9.90 pengő.

Next